Pesti Műsor, 1983. november (32. évfolyam, 44-48. szám)
1983-11-02 / 44. szám
Nemzeti Színház Két egymást gyűlölő, egymás életére törő család él Veronában, a Capilletek és a Montague-k. A Capulet-ház ősi szokás szerint, álarcosbált rendez, s ott egymásra talál Júlia és Rómeó, a két viszálykodó család gyermeke. Titokban házasságot kötnek, de szerelmük beteljesülése csak rövid életű lehet, mert sorsukat a két család közti ellentét megpecsételi. Csütörtökön, 3-án, pénteken, 1-én Kezdete este 7-kor, vége kb. 10-kor MOLNÁR FERENC: OLYMPIA Vígjáték, három felvonásban Rendező: Gábor Miklós. Díszlet: Csikós Attila. Jelmez: Schaffer Judit. Dramaturg: Márai Enikő. A rendező munkatársa: Tatár Eszter. Plata-Ettiingen herceg, tábornok Eugénia, a felesége . Olympia, özv. Orsollai hercegné, a leánya . Kovács, huszárkapitány . . Albert............................. Krehl, osztrák csendőr-alezredes Lina.................................. Tóth Éva vi Oszter Sándor Farády István Agárdi Gábor Csernus Mariann A komédia egy fürdőhelyen játszódik, ahol Olympia hercegnő beleszeret Kovács huszárkapitányba. A hercegnő, aki elvakultan hisz arisztokrata felsőbbrendűségében, durva sértéssel távolítja el magától a számára egyre veszélyesebbé váló udvarlót. Ám Kovács András kapitányt sem olyan fából faragták, aki a sértést megbosszulatlanul hagyja .. . Gábor Miklós Vass Éva .. Lucifer, hallgatsz." — mondá az Úr. És Lucifer, éppen száz esztendeje, mióta Az ember tragédiája színpadjainkra költözött, nem hallgat: „Te anyagot szültél, én tért nyerek. Az élet mellett ott van a halál. A boldogságnál a lehangolás...” Lucifer alakjával megteremtődött, testet öltött a szabad akarat, a kétkedés ősi szelleme, aki küzdést kíván és diszharmóniát, „mely új erőt szül, új világot ad. „Az ember életében szükség van a kétségekre, mert az váltja ki az igenlést” — írta nagyon találóan a luciferi szerepfelfogásról Gellért Endre. Lucifernek lenni évszázadnyi ideje szakmai-művészi csúcsot jelent. Gyenes László 100 esztendeje először öltötte magára jelmezét, az idei nemzeti színházi bemutatón Balkay Gézát láthattuk egy modernebb Luciferként. Ahány előadás, annyiféle szerepformálás, de egy közös vonásuk ellenáll az időnek: Lucifer mindig a történelmi korok hanyatló szakaszában mutatja meg — Madách által, hiszen Lucifer is ő — álomképeit, amelyek új eszméket szülnek. Balkay Géza tisztán csengő hanggal, külsejét — kiváltképpen haját — Lucifer-képünkhöz igazítva jeleníti meg. Ő is — csakúgy mint elődei — a Szellemországból jött, de Ádám szerint is: „olyannak tűnsz fel, mint mi vagyunk.” Balkay nem „leszáll”, lent van Ádám mellett, akinek egyenrangú társaként, idősebb, bölcsebb barátjaként mutatja meg a világot. Különösen felejthetetlenek Balkay csendjei, amint félreállva, szavak nélkül játszik, de mégis olyan kifejező a némasága, mintha hangosan kiáltana. Tud nevetni, belülről kacagni halkan, kíváncsian kérdezni-bizonyítani , játszani szavakkal és azok nélkül. Lényéből nem érződik semmi sátáni, nem akarja elhitetni velünk, hogy földöntúli erő birtokosa lenne. Személyisége harmonikusan egybefonódik Madách hősével, amely végül is egy küzdeni képes, meggyőző és kozmikus erejű Lucifert láttat a színpadon. —Kozsán—