Pesti Műsor, 1984. április (33. évfolyam, 14-17. szám)
1984-04-11 / 15. szám
Hátsó borítónkon: KELEMEN MÁRTA Negyedik évadját tölti a Szegedi Nemzeti Színháznál. Korábban Miskolcon, Pécsett, s közben egy évig Baselban játszott. Szavaiból s a róla készült jelmezes fotókból kitűnik, hogy egyénisége a ritka, úgynevezett derb-szubrett szerepekre teszi alkalmassá; tehát nem elsősorban a kislányos, „kedves-aranyos”, maiva, hanem a szubrett keményebb, temperamentumosabb változatának megformálására, akit a férfiak „belevaló nőnek” mondanak. Eddigi alakításait nemegyszer kísérték elismerő kritikák, s akadt, amelyik Kelemen Mártát a műfaj legkiválóbbjai közé sorolta. — Hogyan indult, alakult a pályája? — kérdeztük a művésznőtől. — Első szerződésemet a Pécsi Nemzeti Színháztól kaptam 1969-ben, ahol rögtön rám bízták Cornelia szerepét a Julius Caesar című operában. Azt hiszem, a hangom alkalmassá is tett volna ennek eléneklésére, de engem jobban vonzott az operett. Szívesebben vállaltam Stázit a Csárdáskirálynőben, amellyel első sikeremet arattam. Aztán következett a Bál a Savoyban, a Tangolita, ezenkívül jó néhány más operett szubrettszerepe. Két évadot töltöttem Pécsett, amikor szerződést kaptam egy kéthónapos nyugat-németországi vendégszereplésre. És különös, hogy miközben a szerződésem szerint ott táncdalénekesnőként léptem fel, azt ajánlották, hogy jelentkezzek előéneklésre a frankfurti operában, ahol éppen egy nemzetközi gárdát szerződtettek a készülő West Side Story produkcióhoz. A meghallgatás után legnagyobb örömömre egyéves szerződést kaptam, s hamarosan meg is kezdődtek a próbák a baseli színházban. A darabban Anitát játszottam, s a turné során végigutaztuk az NSZK-t, Svájcot, és Ausztriát. Közben elkészült egy lemezem is a BASF-cégnél. 1975-ben jöttem haza, és mivel nemsokára megszületett a kislányom, az újabb, most már Münchenből érkezett ajánlatot nem fogadtam el. Itthon maradtam, és Miskolcra szerződtem, ahol három évadot töltöttem. Ezután kerültem Szegedre. — Hazatérése után milyen darabokban játszott? — Miskolcon egyebek közt a Dubarry, a Leányvásár, a Varázskeringő, a Koldusdiák című operettekben, Szegeden a Mikádóban, a Montmartre-i ibolyában, a Luxemburg grófjában, a Tűzijátékban ... A jelenleg is műsoron levő szegedi darabok közül a Mária főhadnagyban Pannit alakítom és a Bál a Savoyban Désyjét. — Melyek voltak az egyéniségéhez, ambícióihoz legközelebb álló szerepek? — Azok, amelyekben a legjobban meg tudtam valósítani a szerepformálásról vallott elképzelésemet, teljes, komplex emberi figura megjelenítését. Mindig megpróbálom kitalálni a figurát, s azt nem részleteiben, hanem teljességében megformálni. Olyan alakításban érzem jól magam, amelyben ki tudom használni a hangomat, a színészi képességeimet s a mozgáskészségemet egyaránt. Azt hiszem, erre igazán a musical alkalmas műfaj. A musicalszerepekben gyakran nagyon magas követelmények elé állítják az énekest. Korábban kissé sötét, mezzoszoprán hangom volt, később énektanárnőmmel, Fábri Edittel, észrevettük, hogy megvannak a szopránszerepekhez szükséges magasságaim is. Mint mondtam, a szerepeimet igyekszem sokoldalúan megközelíteni, de igazság szerint az említett hármas igényem: a színvonalas éneklés, színészi játék és tánc mindeddig csak az említett West Side Storyban valósulhatott meg. Remélem, lesz alkalmam itthon is bemutatkozni a musical műfajában, de persze az eddigi, javarészt szubrettszerepeimet is örömmel énekeltem, játszottam el. — Hogyan érzi magát Szegeden? — Úgy hiszem, a nemrég újjászerveződött társulat vezetősége, Nagy László igazgató és Sándor János főrendező bíznak bennem. Az eddig kapott szerepeim ezt igazolják, s ez biztosítéka jó közérzetemnek. Sz. Gy.