Pesti Műsor, 1984. április (33. évfolyam, 14-17. szám)
1984-04-18 / 16. szám
CÍMOLDALUNKON Moór Marianna Nem sok magyar színész pályája indult a háború után olyan meglepetésszerű kiugrással, s alakult a továbbiakban olyan egyenletesen féleté Ivesén, mint Moór Mariannáé. A Nemzeti Színház művésznőjéről számtalanszor elmondták már, hogy tizennégy esztendős korában fedezte fel Ranódy László, őt választotta ki a hétezernél több tizenéves lány közül A tettes ismeretlen című film egyik szerepéhez; hogy ezután újabb három filmben játszott, mielőtt 1961-ben felvették a Színház és Filmművészeti Főiskolára; hogy ennek elvégzése után négy évadot töltött a kecskeméti Katona József Színházban, s az ottani szerepei közül szívesen emeli ki a Pillantás a hídról Catherináját és a Liliom Juniikáját; végül, hogy éppen másfél évtizeddel ezelőtt, 1969-ben lett tagja a főváros első színházának. Valamivel ritkábban esett szó arról, hogy Moór Marianna vér szerinti leszármazottja a Kelemen László által vezetett egykori első magyar színtársulat nagyhírű drámai színésznőjének, Moór Annának (1773—1841), akit Kazinczy „feledhetetlen Náni”-nak nevezett, s aki Magyarországon először játszotta a veronai szerelmesekről szóló Shakespearedrámában Júliát. Mindez azonban statisztikai adat csupán Moór Mariannáról. Művészi tehetségét talán valamivel jobban, de még mindig nem igazán fejezik ki a róla megjelent kritikák, s az évek során kapott kitüntetések. A művésznő az első Jászai-díjat huszonhat éves korában, a kecskeméti alakítások elismeréseként vehette át, 1978-ban pedig másodszor is megkapta a nagy tragika nevét viselő kitüntetést. Három évvel később a Nemzeti Színház társulata a szokásos titkos szavazással neki ítélte a színházon belül évente kiadott Farkas— Ratkó díjat. Tavaly SZOT-díjjal tüntették ki, s végül az idei, április 4-i kitüntetettek sorában Moór Marianna nevét már az érdemes művészek között találjuk.Eleinte naiva szerepeket játszott, amilyen Juliska is volt, de — mint egyik méltatója írta — „hamarosan kiderült, hogy Moór Marianna szépsége mögött több van, mint egy fiatal lány naív bája: humora van, szenvedélyes temperamentuma, drámai ereje és némi harcosság, amely negatív szerepek eljátszására is alkalmassá teszi’’. Egy másik kritikusa szerint Moór Marianna egyik legsajátosabb színészi eszköze „megjelenése és dekorativitása ahhoz, hogy észrevétesse izgalmas és vonzó asszony voltát,még ha egyszerű paraszti gyolcsot ölt is magára’’. Ismét máshol ezt olvashatjuk róla: egyéniségében „szépség és tehetség, őszinteség és játékkedv, titokzatos női megérzés és vívódva születő tudatosság van jelen”. Az elismerések mögött sikeres szerepek sokasága található, még ha Moór Mariannának is voltak olykor válságos időszakai. Maga is elégedetlen volt például a Bánk bán-ban nyújtott Melindaalakításával. Ám az igazi színész a sikertelenséget is fel tudja használni művészi egyénisége továbbépítésére. És Moór Mariannát, amióta színész lett, élete minden mozzanata arra inspirálta, hogy csakis a munkájára koncentráljon. Emlékezetes alakításai közül igen nehéz kiemelni bármelyiket is. A Gammasugarak hatása a százszorszépekre, A százai menyegző, az Úrhatnám polgár, A szecsuáni jóember, a Magyar Elektra, a Huncut kísértet, A szerelem és a halál játéka, vagy a szegedi vendégjáték. Jelena a Ványa bácsiban — egy-egy csúcspontja pályájának. De része ennek a pályának jónéhány nagysikerű film- és televíziós szerep is, például Zsaba Mári az Árvácskában, vagy Éva Az ember tragédiájában. . . Szerencsésnek érzi magát, „mert amióta először felhúzták előttem a függönyt, azóta folyamatosan dolgozhatok” — mondta egy interjúban. Moór Marianna fordulóponthoz érkezett: az 1984/85-ös évadtól kezdve már a Madách Színház tagja lesz. És bizonyosak lehetünk, hogy valahányszor felemelkedik majd előtte új otthona színpadának függönye, sugárzó művészi egyénisége ezután is magával ragadja nézőit. Szomory György