Pesti Műsor, 1984. augusztus (33. évfolyam, 31-35. szám)
1984-08-29 / 35. szám
„Bízom önmagamban és a szerencsében" INTERJÚ BALKAY GÉZÁVAL Nem vonzotta a színészi pálya. Kamaszkorában nem mondott verseket, titokban azt remélve, hogy lesz, aki felügyel rá. Érettségi után az Orvostudományi Egyetem kapuján kopogtatott, helyhiány miatt azonban kívül rekedt. Dolgozott, majd a műszaki és a jogi egyetem közül az utóbbit választva egyetemi polgár lett. Másodév végén jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Balkay Géza 1978-ban vette át a diplomát. Azóta, a kisebb szerepek mellett esztendőnként jelentős feladat is jutott a számára. Az elismerés sem maradt el, tavasszal Jászai Mari-díjjal , jutalmazták. — Első sikeremet Gombrowitz Esküvőjében arattam. A kollégák — úgy tudom — akkor figyeltek fel rám. Kaposvárott játszottak, ahol pályám első évadját töltöttem. Hasznos hónapok voltak. Főszerepet kaptam a Candide-ban, méghozzá zenéset, Brecht darabjában, a Szecsuáni jólétekben, Shakespeare: Szeget szeggel-jében. Kipróbálhattam magam ebben is, abban is, és azóta sem kellett egyfajta típusnál leragadnom. Ez szerencse. — Kaposvár után hová szerződött? — A Nemzeti Színházhoz. Szép feladatokkal. Jövedelmező állás, Szuzai menynyegző — hosszú lenne sorolni. Főiskolásként is itt ismerkedtem a szakmával A kaposvári esztendők alatt pedig tudtam: visszakerülök. Nekem a Nemzet jelentette az igazi közönséget. Amikor a Katona József Színház társulata megalakult, hozzájuk szegődtem. Napokon gondolkoztam, mérlegeltem, végül az utóbbi mellett döntöttem. A továbblépés, a fejlődés lehetősége vonzott. Harag, rossz érzés nélkül engedtek el. Bizonyítja ezt, hogy később vendégként Vámos László meghívott a Tragédiába Lucifert a következő évadban is játszhatom tovább. A Katonában pedig a Tudó, nőkben, a Szarvaskirályban, a Hazatérésben, a Kár, hogy kurvában láthatott a közönség. — Orvos, mérnök akart lenni, jogásznál tanult. Miért lett színész? — Rájöttem, hogy számomra a színház az egyetlen lehetséges közeg. Elárulhatom: amikor elérkezik az ideje, rendezn is szeretnék. Neto végzem el a főiskolát a kiegészítő szakot, megvárom amíg munka közbenbelenövök, ha tetszik, beletanulok a rendezésbe. Nekem az efatta színpadi munka jelenti a teljességet. — Hat éve színész. Sikert arat, jutalmazzák, mégsem súgnák össze az utcát a háta mögött, nem rohanják meg autogramért. — A színészt a film, de méginkább a televízió népszerűsíti. Engem eddig inkább rádiószerepekre hívtak. Nyugodt munka, boldogan vállalom. Persze, játszottam már televíziósorozatban is, biztosan emlékeznék A tengerre. Igazán jelentős feladatot filmesektől még főiskolás koromban kaptam. Most azonban megtört a jég: Bereményi Géza a Tanítványok írója és rendezője főszerepet bízott rám. Augusztus végén kezdjük a munkát. Partnereim: Eperjes Károly, Cserhalmi György, Gelley Kornél és Rajhona Ádám. Két forgatás között a bolgár tengerparton pihenek, készülök a következő évadra. Hogy milyen feladatokat kapok, még nem tudom, de bízom önmagamban és a szerencsémben, ami eddig kísért. Fazekas Ágnes Feleségével, Tóth Évával, otthonában