Pesti Műsor, 1984. szeptember (33. évfolyam, 36-39. szám)
1984-09-19 / 38. szám
Aki már elvált, megértően figyeli, aki válni készül, azt elgondolkoztatja, és aki még nem élt házasságban, annak sem árt végignézni Noel Coward Magánélet című vígjátékát a József Attila Színházban. Régóta szeretném felmenteni a közhelyeket az ajkbiggyesztő lenézés vádjai alól, elvégre olyan alapvető igazságokról van szó, amelyek éppen azért váltak hétköznapivá, mert időtlen időik óta nem változtak, és még sokáig érvényesek lesznek. Ilyen az, hogy a házastársak örökös veszekedése még nem jelenti azt, hogy egymás nélkül is tudnak élni, legfeljebb annyit, hogy együtt nehezen. De mi van akkor, ha mással még úgyse? A Magánélet házaspárja megpróbálja mind a kettőt, de a hiba a házasságban van, vagy talán bennük is? A kérdés nem új, de egy komédiába hajló, könnyű vígjátéknak nem is feladata, hogy választ adjon rá. Célja, hogy szórakoztasson, ami az előadásnak remekül sikerül. A női főszerepet mintha Tordai Terire szabták volna. Olyan szép, mint egy „poszter”, azt az ellenállhatatlanul nőies típust testesíti meg, akivel a férfiak akár egy életen át is szívesen elveszekszenek. És nagyon elegánsan játszik, még akkor sem válik közönségessé, amikor a férjeit elküldi a ..., vagy még ennél is keményebb jelzőkkel illeti. Inkább olyan, mint egy dühös gyerek, aki mérgében kikiabálja az összes csúnya szót, amelyet játék közben megtanult. Káló Flórián méltó partnere. A szerelmi négyszög másik két tagja Fehér Anna és Vjtéz László is megkapóan komédiáznak. —seress— Amanda: Tordai Teri. (Keleti Éva felvétele) Az áldozat vére A népballada tömör műfaj, kevés szóval, nyomatékos ismétlésekkel, szörnyű bűnöket, rettenetes tragédiákat sejtet. Sejtése, hangsúlyai, prózáiban elmondva is úgy hangzanak, minit a muzsika. Kőművesi Kelemenné bizilaidáját csekély szövegeltéréssel, minden magyar nyelvterületen ismerik. A drámai történet szinte kínálkozik a színpadi feldolgozásra és a megzenésítésre is. Sarkadi Imre befejezetlen drámája, a Kőműves Kelemen azt mutatja meg, amit a ballada csak sejtet: a rituális gyilkosság hátterét. Ivánka Csaba átdolgozásában a Pesti Színház előadása kibontja a mögöttes társadalmi és emberi reagálásokat. A tizenhárom kőműves a rockopera kórusa, de a tömegből kilépve ők a szólisták is. Az egyszerű munkások babonásak, elhiszik, hogy Déva vára csak egy ártatlan áldozat vére árán épülhet fel. Kőműves Kelemen, Hegedűs D. Géza kiváló alakításában, csak a munkában, az építők minden akadályt legyőző erejében hisz. Szöges ellentéte Boldizsár — Szakácsi Sándor —, aki semmiben sem hisz, csak alkalmazkodik a tömeg hangulatához. Kettejük drámai konfliktusa a darab mondanivalójának egyik kulcsa. Az áldozatot mégis Kelemennek kell meghozni, aki ugyan nem hisz a kiontott vérfalakat megkötő erejében, de mindent megtesz azért, hogy a mű elkészüljön. Végül magányosan, kifosztva, egyedül őt sújtja a bűntudat roppant terhe. Seress Eszter Ifj a 179 I