Pesti Műsor, 1987. augusztus (36. évfolyam, 31-34. szám)
1987-08-26 / 34. szám
„Én mindig úgy ébredek, hogy mosolygok" A nyári teátrumok előadásait talán még fokozottabban fenyegeti a művészek hirtelen megbetegedése, mint a kőszínházak műsorát. Ilyenkor nincs lehetőség a műsorváltoztatásra, a közönség pontosan azt az előadást várja, amelyre már hetekkel korábban jegyet váltott. Ilyenkor nincs más megoldás, csak a beugrás. Így volt ez az idén nyáron a Körszínházban is, ahol másfél héttel A papagáj meséi premierje előtt Jani Ildikó vette át a próbák során megsérült Csarnóy Zsuzsa szerepét. Játszotta is sikeresen, ám azután ő is megbetegedett. És ekkor Gelecsényi Sára „lépett színre", megmentve a további előadásokat. — Két nap alatt kellett megtanulnom Ildikó állatszerepeit, míg az én állatfiguráimat S. Tóth József játszotta. És milyen a (bal)szerencse! Pont akkor lettem influenzás, harmincnyolc fokos lázzal játszottam a legnagyobb hőségben. Ráadásul Gór Nagy Mária szerepét is ekkor kellett átvennem, ugyanis ő a színitanodájával elutazott az avignoni fesztiválra. — Nem könnyű feladat ... — Viszont szép erőpróba. Én különben is gyakorlott beugró vagyok, tulajdonképpen a Tháliába is egy beugrás következtében kerültem. 1977-ben végeztem a főiskolán, majd a Mikroszkóp Színpadhoz szerződtem. Innen hívott meg volt főiskolai osztályfőnököm, Kazimir Károly, egy nyári begurásra, A magyarországi fenevad körszínházi előadására. Azután a Miss Arizonába ugrottam be, végül „ottragadtam”. Ennek már öt éve. Nagyon jól érzem itt magam, hiszen a főiskolai gyakorlatot is ebben a színházban töltöttem, ismertek, nem kellett bemutatkoznom, bizonyítanom. Most is már alig várom, hogy szeptember legyen, és bemehessek a színházba. Egy idő után már rossz a tétlenség, hiányzik a masztix illata. — Ez azt is jelenti, hogy nem kényeztetik el ,,külső” feladatokkal? — A főiskola után szép szerepeket kaptam a televízióban Szőnyi G. Sándortól, Mihályfi Sándortól. Zsurzs Éva mindig gondol rám, ha akad nekem való munka. Néha adódik egyegy rádiós vagy szinkronszerep is. Ezen kívül volt osztálytársammal, Dimulász Miklóssal, a Józsefvárosi Színház tagjával öszszeállítottunk egy óvodásoknak szóló műsort, és mostanában készülünk egy új önálló estre, amely a férfi—nő kapcsolatról szól majd. Úgy érzem, annak ellenére, hogy már tíz éve vagyok a pályán, még az elején tartok. Hiszek abban, hogy ha valaki mindig helyt áll, arra előbbutóbb odafigyelnek. Néha bosszant, ha valaki érdemtelenül kerül reflektorfénybe, képeslapok címoldalára, hiszen mint minden színészben, bennem is él a megmutatkozás vágya. — De nem hiszem, hogy tartósan rosszkedvű lenne, hiszen olyan derűs, harmonikus ember benyomását kelti. — Ilyenek a szerepeim is: pirospozsgás, vidám teremtések. Sose vágytam Júliára, mindig jobban vonzott Puck. Ezért is örülök, hogy a Tháliában ismét beugrással kezdem az évadot: Várhegyi Teri nadrágszerepét, Vuga lepényárust veszem át a Szép asszonyokban . . . Igen, kiegyensúlyozott vagyok, amiben nem csekély szerepe van a nyugodt családi életemnek is. Én mindig úgy ébredek, hogy mosolygok. Velem nem lehet öszszeveszni. Tarján Vera „Itt éppen mókus vagyok” (Fotó: Wellesz Ella) JieTUm