Pesti Műsor, 1988. január (37. évfolyam, 1-4. szám)
1988-01-27 / 4. szám
VÉGTELEN TÖRTÉNET (NSZK—olasz). R.: Wolfgang Petersen. Esz.: Noah Hathaway, Oliver Barret, Tami Stronach. T.: Egy kisfiú egy szép napon rábukkan egy olyan könyvre, amely csodaországba vezeti el az embert. De meseországot végveszély fenyegeti. Csillag. VIHAR (amerikai)* R.: Paul Mazursky. Fsz.: John Cassavetes, Vittorio Gassman, Raul Júlia, Gene Rowlands. T.: Shakespeare tragédiájának mai környezetbe helyezett adaptációja egy tehetséges építészről, aki megcsömörlött a városi felszínes zsibongó élettől. Szikra Kamaraterem: VISSZA A JÖVŐBE (amerikai). R.: Robert Zemeckis. Fsz.: Michael J. Fox, Christopher Lloyd. T.: Fantasztikus kalandfilm Martyról, a talpraesett Időutazóról, aki megállja a helyét a múltban, a jelenben, de Itt sem maradhat soká, várja ugyanis a jövő. Balassi, Horizont, Tisza. Víz ÉS SZAPPAN (olasz)* R.: Carlo Verdone. Fsz.: Carlo Verdone, Natasha Hovey, Florinda Bolkan. T.: Filmvígjáték egy nagyon fiatal és csinos manökenről, aki túljár a mamája eszén és olyan oktatót szerez magának, aki másra is tanítja, mint amire az iskolában is szokás. Landler Művelődési Ház. VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT I—II. (amerikai—olasz)* R.: Sergio Leone. Fsz.: Claudia Cardinale, Charles Bronson, Henry Fonda. T.: Vadnyugati történet egy titokzatos idegenről, aki számtalan izgalmas fordulat után igazságot szolgáltat. Kultúra. ----------------------------YESTERDAY (lengyel). R.: Radoslaw Piwowarski. Fsz.: Piotr Sinkiewicz, Andrzej Zielinski, Anna Kazimierczak. T.: Filmdráma négy fiúról, akik a hatvanas évek kisvárosi világában próbálják utánozni a Beatleseket. Otthon, Palota. -------z-------ZSAROLÓ ZSARUK (francia)* R.: Claude Zidi. Fsz.: Philippe Noiret, Thierry Lhermitte. T.: Bűnügyi vígjáték egy korosodó, korrupt felügyelőről és kezdő társáról, aki némi vonakodás után igencsak magas szinten sajátítja el a ,,keresetkiegészítés” fortélyait. Cinkota: A ZSARU SZAVA (francia)* R.: José Pinheiro. Fsz.: Alain Delon. T.: Pratt otthagyja a rendőrséget, mert felesége gyilkosait felmentik. Majd leányát is meggyilkolják. Pratt maga akar leszámolni a gyilkosokkal. Láng Művelődési Ház. Szuperfilm a képernyőn Amikor az Egy amerikai Párizsban óriási sikere ismét felragyogtatta a Metro cég csillagát, a Paramount vezetői elhatározták, visszaszerzik a közönséget, és minden idők egyik legdrágább filmjét készítették elő. Már a cím is önmagáért beszélt: A földkerekség legnagyobb show-ja és benne ahhoz az ősrégi témához folyamodtak, amelyik már Chaplinnél is bevált a cirkuszhoz. Nem is jöhetett más szóba a rendező kiválasztásánál, mint a nagy Cecil B. DeMille, akinek közismert volt rajongása a nagy kiállítású, mozgalmas mesék iránt. DeMille, noha egyike a filmtechnika nagy újítóinak, évekig hallani sem akart a színes filmről, és meggyőződésesen vallotta: a publikum sohasem fárasztja majd magát azzal, hogy rikító színfoltokat bámuljon . . . Ám jó három évtizeddel később még elszánta magát a forgatásra. Nem kevesebb, mint 75 filmen iskolázott barokkos stílusa voltaképpen itt ért el a csúcsra, ebben a két és félórás szuper filmben, amelyben színésznek, állatnak, díszletnek egyaránt jelentős szerepe van. A történet ugyanis a menazsériák világában zajlik, elefántok, tigrisek, zsiráfok, óriáskígyók között, itt robban ki a szerelmi dráma a csinos Dorothy Lamour és két nem kevésbé híres akrobata között, akiket nem kevésbé híres sztárok formáltak meg, mint Chariton Heston és James Stewart. Mellettünk olyan színészek tűnnek fel egy-egy jelentős epizódban, mint Betty Hutton, Gloria Grahame, Cornel Wilde, s egy kisebb epizódban a cirkuszcsászár, maga John Ringling North ... A forgatókönyvíró Henry Wilcoxon. A történet persze nemcsak a cirkuszról szól, hanem azokról az áldozatokról, örömökről és könnyekről, amelyek a produkció megszületésével együtt járnak. Így aztán A földkerekség legnagyobb show-ja, amely 1951-ben a legjobb filmnek járó Oscart kapta meg, s jelölést hozott a rendező, a forgatókönyvíró számára, legalább annyira a cirkusz, mint magának a filmnek is a filmje. Ma már talán kissé naivnak, érzelgősnek, túl lármásnak hat, de akkor, 1951-ben megpróbálta átsegíteni a hetedik művészetet a tévéi elterjedése okozta pánikon. Az ár nem számított. Minden azért volt, hogy a show folytatódjék, és tanú rá a filmtörténet — a show folytatódott. . . Nemlaha I -J A 1891 január 28.—február 3.