Pesti Műsor, 1988. március (37. évfolyam, 9-13. szám)

1988-03-09 / 10. szám

id8­ni Fél lábbal a másik oldalon A híreknek az a dolguk, hogy keringjenek. Mikó Ist­ván körül végezték is dol­gukat, rendesen. Egyszer azt hallottam, hogy nem, másszor azt, ho­gy átszer­ződött a Fővárosi Operett Színházhoz, aztán azt, hogy... na de ezt most már mondja el ő maga, ám mielőtt elkezdenénk a be­szélgetést, állapodjunk meg abban, hogy egyik oldal a Thál­ia Színházat, a m­á­­­sik az operettet jelenti. — Jó. Elmesélem, ho­gyan kezdődött barátsá­gunk az operettel. Seregi László rendezte vendégként az egyik oldalon az Őrül­tek a fedélzeten című da­rabot. Kellemesen dolgoz­tunk együtt. Aztán tavaly meghívott a másik oldal­ra, a Csárdáskirálynő Mis­­ka-szerepére. Hármas sze­reposztásban játszottuk, de átszerződés még nem tör­tént. Majd, nemrégiben új­ból meghívást kaptam a Víg özvegy Nyegus-szere­­pére, de akkor m­á­r „ok­mány” is készült róla. Ami annyit jelent, hogy félig itt, félig ott vagyok, azaz az egyik lábam itt, a má­sik ott. Szerencsére a két színház elég közel van egy­máshoz. — Az, hogy egyszerre van két színháznál egy szí­nész, ez nem ritkaság. Kü­lönösen olyan színésznél, aki a zenés műfajban nem­csak otthon, hanem belül van, hiszen maga is ír ze­nét. — Úgy érzem, sokkal többet ki tudok fejezni a zenével, mint prózával. Ed­dig tíz darabhoz írtam ze­nét, és most készül a 11. És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, befejez­tünk egy nagylemezt a Pastoral zenekarral, amely­nek az egyik oldalán saját szerzeményeim hallhatók. — Tulajdonképpen önt a közönség eddig is vidám, daloló színésznek ismerte. Mégis, érez valami válto­zást az életében? — Ne várja, hogy tilta­kozzam e jó kedvű műfaj ellen! Minden alkalmat megragadok, hogy vidám lehessek. Mindenevő va­gyok az életben is, a szín­padon is. Míg az egyik oldalon Shakespeare Lóvá tett lovagokjában Pille-t, vagy éppenséggel Napó­leont játszom, addig másik oldalon Nyegust Nyegust, aki hozzám ha­sonlóan jó kedélyű, jovic­lis ember, aki szeretné a élet örömeit kiélvezn csakhogy ez neki nem min,­dig sikerül! Azért becsem­pésztünk valamit a Víg öz­vegybe. Nyegus ugyani prózai szerep, és egy pöl­­ömnyit megzenésítettül De csak azért, mert hagy­ta magát, nem ellenkezet Miért is ellenkezett volna ő az örök kisember, aki néha ugyan nagynak kép­zeli magát...! — Nem jelentett problé­mát az egyik oldalon hogy áthívták a másik­r­a ? — Nem. Mert itt i­s va­gyok. Nem eljöttem, s színházam nyitottan kezel az ügyet, Kazimir Káról tudja, hogy ha én elkezdel bizseregni, engedni kel száguldani. — Már majdnem elbú­csúztam, de most ju eszembe. Játszott már az előtt is operettet? — Nem! Valamikor csal el kellett már kezdjem! Bozsán Eta Ez a kép a másik oldalon ké­szült Ikládi László jóvoltából A Karinthy-verseny nyertesei Február 27-én a Rádió Ka­rinthy Színpada nyilvános fel­vételével zajlott le a Karinthy vers- és prózamondó verseny döntője. A versenyre — mint­­ahogy azt hírül adtuk — csak hivatásos művészek nevezhet­tek be. A döntőbe 18-an jutot­tak be (az összes jelentkező száma 90.) A zsűri, amelynek elnöke Vámos László, a Nem­zeti Színház főrendezője volt, a következő döntést hozta: I. helyezett Sebestyén András (aki jelenleg szabadúszó, de volt a Radnóti Színpad tagja is), a II. Pregitzer Fruzsina (a Nemzeti Színház tagja), a III. Bellus Attila (jelenleg főiskolás). A Színházművészeti Szövet­ség különdíját PATAKI ERZS nyerte , aki a főiskola után a Veszprémi Színház tagja volt, de jelenleg nem köti szerződés egyetlen színházhoz sem. A pénzjutalommal járó díja­kat a Soros alapítvány támo­gatta.

Next