Pesti Műsor, 1988. március (37. évfolyam, 9-13. szám)
1988-03-09 / 10. szám
id8ni Fél lábbal a másik oldalon A híreknek az a dolguk, hogy keringjenek. Mikó István körül végezték is dolgukat, rendesen. Egyszer azt hallottam, hogy nem, másszor azt, hogy átszerződött a Fővárosi Operett Színházhoz, aztán azt, hogy... na de ezt most már mondja el ő maga, ám mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, állapodjunk meg abban, hogy egyik oldal a Thália Színházat, a másik az operettet jelenti. — Jó. Elmesélem, hogyan kezdődött barátságunk az operettel. Seregi László rendezte vendégként az egyik oldalon az Őrültek a fedélzeten című darabot. Kellemesen dolgoztunk együtt. Aztán tavaly meghívott a másik oldalra, a Csárdáskirálynő Miska-szerepére. Hármas szereposztásban játszottuk, de átszerződés még nem történt. Majd, nemrégiben újból meghívást kaptam a Víg özvegy Nyegus-szerepére, de akkor már „okmány” is készült róla. Ami annyit jelent, hogy félig itt, félig ott vagyok, azaz az egyik lábam itt, a másik ott. Szerencsére a két színház elég közel van egymáshoz. — Az, hogy egyszerre van két színháznál egy színész, ez nem ritkaság. Különösen olyan színésznél, aki a zenés műfajban nemcsak otthon, hanem belül van, hiszen maga is ír zenét. — Úgy érzem, sokkal többet ki tudok fejezni a zenével, mint prózával. Eddig tíz darabhoz írtam zenét, és most készül a 11. És ha már itt tartunk, hadd mondjam el, befejeztünk egy nagylemezt a Pastoral zenekarral, amelynek az egyik oldalán saját szerzeményeim hallhatók. — Tulajdonképpen önt a közönség eddig is vidám, daloló színésznek ismerte. Mégis, érez valami változást az életében? — Ne várja, hogy tiltakozzam e jó kedvű műfaj ellen! Minden alkalmat megragadok, hogy vidám lehessek. Mindenevő vagyok az életben is, a színpadon is. Míg az egyik oldalon Shakespeare Lóvá tett lovagokjában Pille-t, vagy éppenséggel Napóleont játszom, addig másik oldalon Nyegust Nyegust, aki hozzám hasonlóan jó kedélyű, joviclis ember, aki szeretné a élet örömeit kiélvezn csakhogy ez neki nem min,dig sikerül! Azért becsempésztünk valamit a Víg özvegybe. Nyegus ugyani prózai szerep, és egy pölömnyit megzenésítettül De csak azért, mert hagyta magát, nem ellenkezet Miért is ellenkezett volna ő az örök kisember, aki néha ugyan nagynak képzeli magát...! — Nem jelentett problémát az egyik oldalon hogy áthívták a másikra ? — Nem. Mert itt is vagyok. Nem eljöttem, s színházam nyitottan kezel az ügyet, Kazimir Káról tudja, hogy ha én elkezdel bizseregni, engedni kel száguldani. — Már majdnem elbúcsúztam, de most ju eszembe. Játszott már az előtt is operettet? — Nem! Valamikor csal el kellett már kezdjem! Bozsán Eta Ez a kép a másik oldalon készült Ikládi László jóvoltából A Karinthy-verseny nyertesei Február 27-én a Rádió Karinthy Színpada nyilvános felvételével zajlott le a Karinthy vers- és prózamondó verseny döntője. A versenyre — mintahogy azt hírül adtuk — csak hivatásos művészek nevezhettek be. A döntőbe 18-an jutottak be (az összes jelentkező száma 90.) A zsűri, amelynek elnöke Vámos László, a Nemzeti Színház főrendezője volt, a következő döntést hozta: I. helyezett Sebestyén András (aki jelenleg szabadúszó, de volt a Radnóti Színpad tagja is), a II. Pregitzer Fruzsina (a Nemzeti Színház tagja), a III. Bellus Attila (jelenleg főiskolás). A Színházművészeti Szövetség különdíját PATAKI ERZS nyerte , aki a főiskola után a Veszprémi Színház tagja volt, de jelenleg nem köti szerződés egyetlen színházhoz sem. A pénzjutalommal járó díjakat a Soros alapítvány támogatta.