Pesti Műsor, 1988. március (37. évfolyam, 9-13. szám)
1988-03-09 / 10. szám
máran szürke felügyelő an a Rock Színház társuinak néhány olyan tagja,k nem az ismeretlenségbőlültek egyik napról a mára a reflektorfénybe, han már jóval előbb iskory hírnévnek örvendtek. Ők a rockzenészek, énekelek — mert róluk van szó ma már biztos pontjai a mulatnak, s többek között kik köszönhetően nőtt olyan áamosan a színház „drukjeinek” a száma. Valószíleg sokan igyekeznek benni egy-egy előadásra Maki Pál kedvéért is, aki a mai rockzenészek véleménye érint a legjobb magyar énekek egyike. — Ha énekelni már nem illett megtanulnia, a színei játék — amely nem volt azon sajátja — biztosan sok idézséget okozott. — Ezt igazán az utóbbi kétben érzem, hiszen az első hab, a Sztárcsinálók, — melyben Pál apostolt játszotta — még nem állított kürtösebb feladat elé. Annál ikább Elhárt szerepe a Króikásban. — A Jézus Krisztus Szuperstárban Júdás már komorabb felkészülést igényelt. . . — Júdás mindig énekes szeepálmaim közé tartozott, sak azért is, mert tizenhat ével ezelőtt amikor Webberockoperája először került a magyar közönség elé már énekelhettem az oratorikus változatban. A színészi játékban sokat segítettek olvasmányaim, természetesen a Biblia alaposabb értelmezése továbbá Szikora János rendezése. Ennek érdekessége, hogy az áruló nem abszolút negatív hőse az előadásnak, csakúgy, mint ahogy Jézus sem teljesen pozitív figura. — Ha lehet, Javert felügyelő jelleme még összetettebb a Nyomorultak című musicalben. Hogyan sikerült megbirkóznia vele? — Ennél a műnél még a zenei feladatok megoldása is MISKOLCI JÁTÉKSZÍN Jaj, apu... A Miskolci Nemzeti Színház társulata a miskolci Játékszínben bizarr című darabot mutatott be február 16-án. Az előadás rendezője, Dezsényi Péter mondja: — A mű címe: Jaj, apu, szegény, apu, beakasztott tégedet a szekrénybe az anyu, s az én pici szívem olyan szomorú! Műfaja: pszeudoklasszikus tragikohózat álfrancia modorban. A szerző, Arthur L. Kopit, a darab megírásakor, 1959-ben 21 éves matematika-fizika szakos egyetemi hallgató. A bizarr című, sötét humorú tragikohózat az Egyesült Államokban hamarosan országos színházi eseménnyé válik. 1962-ben bemutatják az off-Broadwayn, majd 1963-ban már a Broadwayn, ahol több, mint hétszáz előadást ér meg. Mindkét bemutatót Jerome Robbins, a West Side Story koreográfusa rendezi, és Rosaiusére sorhajókapitányt mindkét előadásban Szabó Sándor játssza. 63-ban a New York-i drámakritikusok szavazatai alapján a darab elnyeri az Obey díjat. Az elkövetkező években számtalan országban színre viszik. — Ennyi különlegesség után röviden összefoglalható a darab története? — A történetben egy dúsgazdag asszony világcsúf férjét halála után bebalzsamoztatja, és dél-tengeri kéjutazásaira — érem- és bélyeggyámagy próbatétel volt, hiszen Javert baritonra íródott, én viszont tenor vagyok. Végül sikerült egy nekem megfelelő hangfekvést találnunk. Nem volt könnyű ezt a száraz, abszolút érzelemmentes embert életre keltenem, hiszen merőben más, mint én vagyok. A felügyelő nem fehér, nem fekete — szürke. — Színházi elfoglaltságai mellett a zenekari munkától sem tudott elszakadni! — Tagja vagyok a Színészzenekarnak, és alakítottam egy új együttest, ahol a barátaimmal muzsikálhatok együtt. A Prim fél éven belül bemutatkozik a nagyközönség előtt is. Szabó Anikó remények, egy vérengző piranha-hal, valamint húsevő növények társaságában — magával viszi. A jó és érzékeny özvegy azzal riasztja el a kérőit, hogy megmutatja nekik a férje múmiáját. Kísérője pedig: a szinte hülyére nevelt fia... A darab, műfajához illően, természetesen fergetegesen mulatságos. De ugyanakkor a humorával együtt olyan, mint egy szorongásos álom, amelyben a kapcsolathiányainkból, szeretethiányunkból fakadó rettegéseink, neurózisaink öltenek testet. A miskolci Játékszínben a főszerepeket Zsolnay Júlia, László Zsolt fh., Oláh Bódi Éva és Körtvélyessy Zsolt játsszák. — deák — (Fotó: Kanyó Béla) Zsolnay Júlia, az egyik főszereplő (Fotó: Jármay György)