Pesti Műsor, 1988. augusztus (37. évfolyam, 31-35. szám)
1988-08-24 / 34. szám
részei előtt. Nem tévedtem, tíz évvel később már Amerikában rendezték meg a hárfa világversenyt, amelyen 17 ország képviseltette magát. A legrégibb ősi hangszerek mai változata méltó ranghoz jutott. Akkor már tanítottam is a Hardfordi Egyetemen, ahol hárfa tanszak nyílt. Az évek során eljutottam a legmagasabb rangig, ma már a New York-i Egyetemen, a „full professzor” címet viselem. De ehhez kellett a nemzetközi művészi elismertség, s publikációk sorozata a témában. Eddig 32 tanulmányom jelent meg. • És hogyan alakítottad meg az együttest? — 1970-ben Genfben rendeztek nemzetközi versenyt. Ott ismertem meg a feleségemet, aki lengyel versenyzőként vett részt, magam pedig a zsűri tagja voltam. És a kettőnk kapcsolata, majd az, hogy a levegőben érződött: a kamaraegyüttesek egyre szívesebben fogadott vendégek a nemzetközi zenei életben, jobban, mint a nagy zenekarok, jobban, mint a szólisták, adta az ötletet. Lehet, ez talán furcsán hangzik, de a tévé, a rádió, a hanglemezek jóvoltából mindenki megismerheti a szólistákat, nagy együtteseket, tehát a közönség valami újat akar, valami másra is vár. Így született az ötletem, hogy négy hölgygyel hárfaegyüttest alakítsak, én pedig a művészeti vezető lettem. Átiratokat készítettem a barokk muzsikáról a legmodernebb irányzatokat képviselő szerzők műveiből. Természetesen, elkötelezett feladatomnak tekintem a magyar komponisták népszerűsítését is. Így kerültek műsorunkba Bartók és Kodály művei. Repertoárunkon jelenleg 200 kompozíció szerepel, Bachtól Stockhausenig. De írt számunkra új művet Serly Tibor, Durkó Zsolt és Hidas Frigyes is. „ Hol, merre szerepeltetek? — ötvenhárom országban, Japántól Indiáig, a nyugat-európai országok szinte mindegyikében. Természetesen bejártuk az Egyesült Államok minden nagyobb zenei centrumát. • Magyarországon eddig két lemezetek jelent meg: az egyik magát a New York-i Hárfaegyüttest reprezentálja, a másik Marton Évával, a világhírű szopránénekesnővel közösen készült. — Az elmúlt közel két évtized alatt húsz önálló lemezt adtunk ki. Most készítjük elő Budapesten az újabb korongot a Hungarotonnál népszerű művek hárfaváltozataiból. S készülünk egy karácsonyi tárgykörű videofilmre Marton Évával. • Egyéb magyarországi kapcsolataid hogyan alakulnak? — Nagy-nagy örömömre, szívesen fogadnak mesterkurzusok vezetésére. Tavaly augusztusban tartottam az elsőt 24 résztvevővel. A hallgatók közül kiválasztottam a nagyon tehetséges Koncz Ildikót, a Zeneművészeti Főiskola növendékét, számára a New York-i Egyetemen biztosítottam ösztöndíjat és hoztam neki egy úgynevezett ír-hárfát. Meghívásom van Szombathelyre, ahol szeptember 12-től dolgozom majd. Előtte azonban még nagyon sok turnémeghívásnak teszünk eleget, Londonban lemezfelvételünk lesz és San Diegóban is vezetek mesterkurzust. • Elégedett vagy művészi pályáddal? — Csak annyira, amenynyire „szabad”, és addig, ameddig még megújulásra tudom késztetni az együttesemet is. A célom mindig az volt, hogy a komolyzene híveinek táborát növeljem a mi eszközeinkkel. Ebből nem hiányzik sajátos humorunk sem, amelyet úgy jelöltél, hogy amerikai show. Ilyen például, hogy egy bizonyos témát bemutatunk klasszikus szerzők stílusában, de úgy is, hogy olyan kompozíciókat készítek, amelyek a mai kor gondolatvilágát „képviselik”. A legfontosabb: a hárfa több évszázada, sőt évezrede jelen van a zenében, s csak azt kell „kitalálni”, hogyan lehet ezt a jelenlétet megőrizni, továbbvinni és a hallgatók számára művészi élményt nyújtani. • Úgy érzed, ma lehet Bach, Ravel, Milhaud zenéjét egy estében vagy egy lemezen együtt népszerűsíteni? — Ha nem hinnék benne, már régen feladtam volna. Feladni annyi, mint nem hinni a zene mindenkori nemesítő nagyságában. Közvetítő szerepünkben pedig mindegy, hogy milyen a hangszerünk ... Mátai Györgyi GETS