Pesti Műsor, 1989. május (38. évfolyam, 18-22. szám)

1989-05-10 / 19. szám

BAKÓ GÉZA (1962—1989) Mind, akik ismerték, meg­döbbenve és értetlenül áll­nak a szomorú hír előtt: tragikus hirtelenséggel el­hunyt BAKÓ GÉZA, a rock­­színpadok neves táncosa. Mindössze huszonhat esz­tendőt élt. Pályáját Bor­bély György, majd a Je­szenszky Balett növendéke­ként kezdte. Hosszabb ideig a Rock Színház tagja volt és megannyi versenyen sze­repelt a legjobbak közt. Az utóbbi időkben a televízió show-műsoraiban és rövid filmjeiben, mint táncos és mint koreográfus, gyakran találkozhattunk vele. Kül­földön is sokszor hozott el­ismerést a magyar rock­­táncművészetnek. A napok­ban NSZK vendégútra ké­szült barátjával, Boros Ti­bor táncművésszel, ő készí­tette róla ezt a fotót, nem is sejtvén, hogy ez lesz az utolsó . . . ÉBRESZTŐ, MHV! A cseles betűszó Meny­hárt János, Homonyik Sándor és Vikidál Gyula trióját „takarja”. Is. Mert ugyebár a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat szin­tén ebben a rövidítésben él a köztudatban. Nos, a kon­kurencia, vagyis a Nivo Kft. adta ki a három, ze­nei berkekből ismert úri­ember albumát, ezért szól az ébresztő. Ezért is. Meg azért is, mert sok muzsi­kus nem tartja igazán fel­hőtlennek viszonyát a Hun­garotonnal. Ennyi mindent jelent a lemez címe. A to­vábbi információ Környei Attilától, „nívóék” művé­szeti vezetőjétől származik. — A hangzatos és figye­lemfelkeltő cím negyven perc igényes rockzenére is „ébreszti” a hallgatót. Menyhárt János a V’Moto Rockban kevés saját dal­lal jelentkezett, pedig te­hetsége többre jogosította volna. Külön öröm szá­momra, hogy Vikidál Gyu­la, aki igazi sztár, sértődés nélkül, sőt igazi lelkesedés­sel látott a munkához. — Talán „H” a legke­vésbé ismert személyiség... — Valóban, bár remélem, hogy ezt a meghatározást rövidesen múlt időbe te­hetjük. Homonyik Sándor eredeti hangú énekes, aki a mostani lehetőséggel szó­lókarriert is kezdhet! — Az Álmodj, király­lány! című dalt a tévé is többször bemutatta és „A rock gyermekei” lemez­gyűjteményen is szerepel. — De nemcsak ez a nóta slágergyanús! A lassú szer­zemények és a rocktörté­netet feldolgozó szám is si­kerre számíthat. A felvé­telek jó hangulatban foly­tak, úgy vélem, hogy ez a korongról is érződik majd. Gréczy Zsolt Katona Klári az Erkel Színházban A jeles, alighanem pályája zenitje felé közeledő énekes­nő — kockázat nélkül mond­ható — „monstre” koncertje 1989. május 15-én lesz. A helyszín bizonyosan jó ómen, hisz’ nem sokkal több mint egy esztendeje „Lárika” már meghódította a közönséget ugyanitt. Tette mindezt, szo­kásához híven úgy, hogy mindent „beleadott” a siker érdekében. Nem először bi­zonyítván, hogy a konokul vállalt minőség igenis „piac­képes”. Az esemény egyszers­mind, új, nemrég elkészült, rövidesen megjelenő lemezé­nek, a MOZI-nak „élő” be­mutatója is, melyről a tele­vízió Zenebutik című maga­zinjában elmondta, hogy a tíz dal immáron „örökzöld”, a honi rocktörténet mara­dandó darabja egyben. Ám nálunk fájóan hiányzik a mű­faj — másutt már régen mű­ködő — emlékezete. (mihalicza)

Next