Pesti Műsor, 1991. június (40. évfolyam, 23-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
A cívis város teátruma Kerek az évforduló. A debreceni színház százhuszonöt évét mutatja be a kiállítás a Déri Múzeumban. Emlékek? Igen! Mert a valódi színházi történés maga az előadás. De a tárgyak is nagyon fontosak, amelyek emlékeztetnek. Mert sokunknak megadatott, hogy lássuk Márkus Lászlót, Dongán Editet, csodáljuk Ruttkai Éva játékát. Ez a közelmúlt. De volt a magyar színjátszásnak Blaha Lujzája, Bajor Gizije, s még sorolhatnánk. A fiatalabb korosztály csak egy legyező, néhány megsárgult fotó, színlapok segítségével ismerheti meg például Bajor Kaméliás hölgyét. Ha belépünk a budapesti Bajor Gizi Színészmúzeumba, ott is csak tárgyi emlékek idézik vissza, hogy köztünk éltek a színházi csodák. Egy fehér zsebkendő, gyönyörű hímzésű vállkendő vagy akár csak egy tubákosszelence... Debrecenben a színháztörténeti emlékek gyűjtésének kezdete a Csokonai Kör nevéhez fűződik. Felkutatták a városban valaha játszó művészeket, s azok hozzátartozóit, hogy egészítsék ki a hézagos emlékeket. így lett „tulajdonuk” Petőfi Sándor színész kardja, a Szigligeti-kéziratok, az Egressy Gáborról készült Barabás-féle metszetek. A színlapgyűjtemény, amely sajnos nem teljes, őrzi 1884-ből a Jókainé búcsúfellépését hirdető színlapot. S a fehér zsebkendő tulajdonosa, Prielle Kornélia, akinek 1846- ban Petőfi Sándor megkérte az kezét... Százhuszonöt éve „született" meg Debrecen kőszínháza. Azt beszélték, némi hivalkodás is szerepet játszott abban, hogy a cívis városban ilyen romantikus, díszes épületet állítottak fel. A krónikások pedig azt írták, hogy mindez anyagilag nagyon megerőltető volt a városnak, újabb és újabb földterületeket kellett eladni, hogy felépüljön a színház. A debreceni teátrum fénykorát az 1949-62 közötti időszakra teszik. A társulatot olyan direktorok igazgatták, mint Solti Bertalan, Téry Árpád, Szendrő József. Ám a rendezők is felejthetetlenné tették ezeket az éveket, Somlay Artúr, Vámos László, Petries György, Seregi László, Horváth Ádám, Békés András, Lengyel György. A társulat tagjai is csupa ismert, nagyszerű művész volt, többek között Soós Imre, Örkényi Éva, Simor Erzsi, Tyll Attila, Márkus László, Mensáros László. A színháztörténészeken kívül mi is emlékezhetünk a Rómeó és Júlia előadására, amelyben Soós Imre és Andaházy Margit játszotta a két fiatal szerelmest. Az 1957-es év azért is vésődött a teátrumot kedvelők köztudatába, mert akkor és ott kezdte pályáját Latinovits Zoltán a Karnyónéban... szilágyi ! 20 I 1 m 1 Képzőművészeti rejtvényjáték: a jövő héttől újra! Ahogy arról idei, 3-as számunkban már hírt adtunk, a Képcsarnok Vállalat ebben az esztendőben új vállalkozásba kezdett A hét művésze címmel kiállítás-sorozatot rendeznek a Csontváry Teremben. Hogy miért? Üzleti vállalkozásaik mellett szeretnék kortárs képzőművészetünk reprezentáns alakjait is bemutatni, s a műkereskedelem mellett az értékekre és a minőségre is próbálják ráirányítani a közönség és a szakma figyelmét. Ebben az évben képzőművészeti rejtvényjátékunk ehhez a sorozathoz kapcsolódik. Az idén - ahogyan az előző évek során is - alkotók és alkotások nyomába eredhetnek a játékos kedvű, művészetet kedvelő olvasók. Tízhetes sorozatunkban rákérdezünk szobrászok, festők és grafikusok nevére, egy-egy alkotásuk címére, olykor műfajokra, a különböző technikai eljárásokra. Igyekszünk kérdéseinket úgy megfogalmazni, hogy az ország bármely területén élők vagy a nyaralók is könnyen bekapcsolódhassanak játékunkba. A művekről közölt fotók segítenek a válaszadásban, de ha