Pesti Műsor, 1995. május (44. évfolyam, 18-21. szám)
1995-05-04 / 18. szám
Két hallgatás is beszélgetés Balkay Géza a Nemzeti Színházban próbál, hajdanvolt sikereinek színhelyén. Legutóbb Lucifert játszotta e falak között, azóta eltelt 11 év, amelynek nagy részét a Katona József Színházban töltötte. Ám ez az évtized sem szűkölködött sikerekben, nálánál platonovabb Platonovot Csehov nem gondolhatott volna színpadra. Tavaly óta nem köti szerződés egyik színházhoz sem. Ezúttal a Nemzetiben vendégként játssza Fouché szerepét a Szókimondó asszonyságban. — Első és egyáltalán nem provokatív kérdésem, hogy a Nemzetitől a Nemzetiig vezet út? — Itt nőttem fel, főiskolás is itt voltam. Majd Lucifer is itt lettem. Aztán megalakult a Katona József Színház és átmentem. Az évek során a Katonában a dolgok kicsit kihűltek, újra másra vágytam. A szerződésnélküliséget választottam, így jöhetett Szolnok és most a Nemzeti. — Ezek szerint szabadúszói. — Most megint, de tavaly például jött egy baráti hívás Szolnokról egy szerepre, úgyhogy leszerződtem. Mindenképpen jó év volt, mert rendeztem is, méghozzá a Ha mi holtak feltámadunk című Ibsen-drámát, amely nagy sikerrel ment. — Ki volt az a barát? — Gaál Erzsébet és Spiró György. Ők ketten hívtak. — Úgy rendezted be az életed, hogy mindig van egy barát? — Úgy. — A Szókimondónál hogy hívják ezt a barátot? — Kőváry Katalin rendező. Tehát nem zárult be semmiféle kör, a Nemzetitől a Nemzetiig. Ide hívtak és most itt van kedvem játszani. Nem sétálok be semmiféle olyan utcába, ahol a Nemzetikérdést taglalják. Ebben az egészben sok a politika, és nem arról szól, ami a színpadon történik. Amióta kitettem a lábamat innen, talán 1-2 előadást láttam. Tehát a színpadon történteket sincs jogom elemezni. — Ez lett volna a következő kérdésem. Hogy miket láttál itt. — Trokán Pétert néztem meg, aki átvette tőlem Lucifert. És a Tótékat. Az a véleményem, hogy amikor végre ideje van a férfi színésznek, akkor inkább nőkkel vagy könyvekkel foglalkozzon és ne színházzal. Azért sem beszélek szívesen a nemzeti színházi kérdésről, mert a vendégjoggal nem akarok visszaélni. — Maximálisan akceptálom. Nem politikus, hanem tehetség vagy. — Ascher Tamás azt mondta, hogy a színház nem lehet mentes a politikától. De nála a politikusság nem egyenlő az üzengetéssel. A közönség ottléte maga az üzenet. A színház beszélgetés. Akkor is az, ha csak az egyik fél tépi a száját és a másik hallgat. Ugyanis két hallgatás is lehet beszélgetés. Mindenesetre jó néven venném, ha a Szókimondó asszonyság előadása beszélgetés lennne. — Akkor át is eveztünk az aktuálisba. Mesélj Fouchéról. — Mindenkiben van valamennyi Platonov vagy Fouché. Én mindig úgy közelítek egy szerephez, hogy a bennem lévő platonovságot, fouchéságot erősítem fel. Hozom magamat. Néha nehezen megy, néha könnyen. Sok mindenkiből építkezem. Akár belőled is. Ugyanis ezek a szerepek nem is szerepek, hanem mentalitások. Ennek Balut Géza, nappal... PESTI MŰSOR