Pesti Műsor, 1996. július (45. évfolyam, 27-30. szám)

1996-07-18 / 29. szám

Ez már a hatodik kőszegi nyaram, összeszokott, állandónak nevezhető kis társulat működik ott, Ilo­lósi Frici, Haás Minder Péter, mások, idén két főiskolai növendékem is benne lesz a pro­­dukcióban: Horváth Lili és Fullajtár Andrea, ír­ja le a nevüket, hadd kezdjen el forogni. — Hát ezt a Fullajtár nevet, ha Andrea meg­tartja, biztosan hamar megjegyzi a közönség. — Ki ne felejtsem Gazsó Györgyöt, és néhány zalaegerszegi színész is, mondom, most már év­ről évre kőszegi játszótárs. — Ez a július. És utána jön a megérdemelt pihenés? — Nem jön. Augusztusom a Szegedi Szabad­téri Színpadé. Az Elisabeth című, Bécsben évek óta óriási sikerrel menő és most már To­kióban is sikert aratott rock-operában vállal­tam szerepet. Zsófia hercegnő leszek, Hámori Ildikóval felváltva, mert minden szerep le v­an kettőzve. — Tudom, hogy Bécsben évek óta ez az első­ számú siker, de — magunk között szólva — csakugyan olyan jó ez a musical? — Romantikus, tehát bizonyára tetszeni fog azoknak, akik szeretik a romantikát (és ki nem szereti?). Továbbá van néhány magával ragadó zeneszáma, mi kell még? — Mikor nyaral? És hol? — Kaposvárott csak október végén kezdünk, tehát a nyári utószezon, a szeptember az enyém. Akkor nyaralok. Hogy hol? Örülök, hogy oly sok kapust­ározás, kőszegezés, szege­­dezés után végre a pesti lakásomban lehetek. — És mi újság a színházon kívül? — Gárdos Péter rendezésében szerepelek az Éretlenek című, 13 részes tv-sorozatban. És, ha összejön a pénz, Gárdos Péter játékfilm forga­tására is készül. Lázár Ervin Glória című könyvéből, abban is ígért nekem szerepet. B.T. Öt év híján fél évszázad Fennállásának, működésének 45. évfordulóját ünnepli idén a Magyar Állami Népi Együttes. Otthonukban, a Budai Vigadóban látogatták meg az együttes vezetőjét, Serfő­ző Sándort. Az igazi születésnap április harmadik napjára esett, amikor is majd’ fél évszázaddal ezelőtt elő­ször színpadra vitték, méghozzá az Operaházban, az Ecseri lakodalmast. Ezzel a műsorral 25 éven keresztül járták a világ nagyvárosait. Az együttes jelentős korszakát Tímár Sándor neve fém­jelzi. Serfőző Sándor persze nem feled­kezett meg Rábai Miklós, Román Sándor, vagy­ a fiatalabb Mihályi Gábor munkáját sem mél­tatni. A társulat tehát 51-ben alakult, az eredeti néptánc,­­zene és­­dalkultúra színpadi bemutatását tűzte ki célul, megőrzendő ezt a páratlan értéket a következő generációk számára is. Gazdag, színpompás műsoraikkal négy világrész 43 országában közel 7 millió néző elismerését vívták ki. Mára azonban a „csapat” is kicserélődött, fiatalodott az együttes. A társulat jórészt 20-24 év közötti táncosokból áll, akik, mondhatni, éhbérért dolgoznak. Lelkesedésük azonban töretlen. Naponta 5-6, vagy­ ha kell, 8 órán keresztül le sem kerül lábukról a csizma. S hogy mi kerül az asztalra? Talán a jövő évi szerződésük... A fiatalabb generáció friss, új szemléletet hozott, alkalmazkodott a változó ízlésvilághoz, anél­kül, hogy a folklór sérült volna. Máig is szigorú feltételekhez kötik az együttes tagjainak kivá­lasztását. A Táncművészeti Főiskoláról vagy amatőr együttesekből kerülhetnek oda a legjob­bak. Szerencsére utánpótlás mindig akad, tehát a nagy hagyományokkal rendelkező együttes­nek nemcsak múltja, de jövője is van. Persze, ha engedik őket saját akaratuk szerint dolgozni... B.M.

Next