Pesti Műsor, 1996. július (45. évfolyam, 27-30. szám)
1996-07-18 / 29. szám
Ez már a hatodik kőszegi nyaram, összeszokott, állandónak nevezhető kis társulat működik ott, Ilolósi Frici, Haás Minder Péter, mások, idén két főiskolai növendékem is benne lesz a produkcióban: Horváth Lili és Fullajtár Andrea, írja le a nevüket, hadd kezdjen el forogni. — Hát ezt a Fullajtár nevet, ha Andrea megtartja, biztosan hamar megjegyzi a közönség. — Ki ne felejtsem Gazsó Györgyöt, és néhány zalaegerszegi színész is, mondom, most már évről évre kőszegi játszótárs. — Ez a július. És utána jön a megérdemelt pihenés? — Nem jön. Augusztusom a Szegedi Szabadtéri Színpadé. Az Elisabeth című, Bécsben évek óta óriási sikerrel menő és most már Tokióban is sikert aratott rock-operában vállaltam szerepet. Zsófia hercegnő leszek, Hámori Ildikóval felváltva, mert minden szerep le van kettőzve. — Tudom, hogy Bécsben évek óta ez az első számú siker, de — magunk között szólva — csakugyan olyan jó ez a musical? — Romantikus, tehát bizonyára tetszeni fog azoknak, akik szeretik a romantikát (és ki nem szereti?). Továbbá van néhány magával ragadó zeneszáma, mi kell még? — Mikor nyaral? És hol? — Kaposvárott csak október végén kezdünk, tehát a nyári utószezon, a szeptember az enyém. Akkor nyaralok. Hogy hol? Örülök, hogy oly sok kapustározás, kőszegezés, szegedezés után végre a pesti lakásomban lehetek. — És mi újság a színházon kívül? — Gárdos Péter rendezésében szerepelek az Éretlenek című, 13 részes tv-sorozatban. És, ha összejön a pénz, Gárdos Péter játékfilm forgatására is készül. Lázár Ervin Glória című könyvéből, abban is ígért nekem szerepet. B.T. Öt év híján fél évszázad Fennállásának, működésének 45. évfordulóját ünnepli idén a Magyar Állami Népi Együttes. Otthonukban, a Budai Vigadóban látogatták meg az együttes vezetőjét, Serfőző Sándort. Az igazi születésnap április harmadik napjára esett, amikor is majd’ fél évszázaddal ezelőtt először színpadra vitték, méghozzá az Operaházban, az Ecseri lakodalmast. Ezzel a műsorral 25 éven keresztül járták a világ nagyvárosait. Az együttes jelentős korszakát Tímár Sándor neve fémjelzi. Serfőző Sándor persze nem feledkezett meg Rábai Miklós, Román Sándor, vagy a fiatalabb Mihályi Gábor munkáját sem méltatni. A társulat tehát 51-ben alakult, az eredeti néptánc,zene ésdalkultúra színpadi bemutatását tűzte ki célul, megőrzendő ezt a páratlan értéket a következő generációk számára is. Gazdag, színpompás műsoraikkal négy világrész 43 országában közel 7 millió néző elismerését vívták ki. Mára azonban a „csapat” is kicserélődött, fiatalodott az együttes. A társulat jórészt 20-24 év közötti táncosokból áll, akik, mondhatni, éhbérért dolgoznak. Lelkesedésük azonban töretlen. Naponta 5-6, vagy ha kell, 8 órán keresztül le sem kerül lábukról a csizma. S hogy mi kerül az asztalra? Talán a jövő évi szerződésük... A fiatalabb generáció friss, új szemléletet hozott, alkalmazkodott a változó ízlésvilághoz, anélkül, hogy a folklór sérült volna. Máig is szigorú feltételekhez kötik az együttes tagjainak kiválasztását. A Táncművészeti Főiskoláról vagy amatőr együttesekből kerülhetnek oda a legjobbak. Szerencsére utánpótlás mindig akad, tehát a nagy hagyományokkal rendelkező együttesnek nemcsak múltja, de jövője is van. Persze, ha engedik őket saját akaratuk szerint dolgozni... B.M.