Pesti Műsor, 1997. február (46. évfolyam, 6-9. szám)

1997-02-06 / 6. szám

A CSINIBABA . NEM BOMBANÓ Tímár Péter új alkotása, a Csini­baba 1962-ben játszódik. Abban az időben, amikor Magyarország volt a béketábor legvidámabb barakkja, amikor a magyar mo­zik Fellini Édes életét vetítették, s úgy tűnt, idehaza legalább 30 évig nem történik semmi rendkí­vüli. Csakhogy jött az első Ki mit tud? vetélkedő, megbolydult a fiatalság, mert mindenki ebben látta a Nagy Lehetőséget. Győz­tesei ugyanis kijuthattak a hel­sinki VIT-re, amely ugyan nem Amerika, de legalább nyugatabb­ra van, ott, ahol az „édes élet” zajlik. Nagy Natália, az egyik csinibaba szerepében debütál a mozivász­non. — Az egész Hart pour Wart Tár­sulat játszik a filmben ? — Sajnos nem, bár Tímár Péter mindannyiunkat felkért, de Laár András a KFT-koncert próbái miatt nem tudta vállalni a fela­datot, így hárman — Dolák-Saly Róbert, Galla Miklós és én — vettünk részt a filmben. — Van valami közös a társulat slágerének hőse, a Bombanő­ és a filmben alakított csinibaba, Man­ci között? — Én nem vonnám őket egy ka­lap alá, hacsak abban nem, hogy Mancinak is — akárcsak a Bom­­banőnek — van anyagcseréje. Vi­szont amíg ezt a tényt a Bomba­nő fennen hirdeti és a hangsúlyt inkább az élettani működéseire helyezi, addig Manci személyisé­ge picit árnyaltabb. Ő is elég ka­cér teremtés, akiben a szenvedé­lyességnél már csak a naivitás nagyobb. Teljes odaadással él ál­mai világában, s Fellini Édes éle­tének hatására úgy dönt, megva­lósítja a saját „dolce vitáját”. Elég érdekes módon... — Első mozifőszereped ez... — Nem, én mindössze egy csini­baba vagyok a sok közül. A fő­szerepet Gálvölgyi János játssza, aki annak a háztömbnek az erélyes felügyelője, ahol a történet szereplői élnek. — Számodra mit jelent az az időszak, amelyben Manci él? — Nincs bennem negatív kép róla. Amellett, hogy a többség nem élvezhette tökéletesen a szabadságot, mégis frissesség, optimizmus áradt az emberek­ből. Nem akarok hamis képet festeni a hatvanas évekről, hi­szen akkor még meg sem szület­tem. Mindenesetre tudom, hogy a kisdobos és úttörő mivoltomat egyáltalán nem tragédiaként él­tem meg. Sőt, kifejezetten jó él­ményeim vannak arról az idő­szakról. Kamaszként jókat rö­högtünk az egészen... A 25. Magyar Filmszemlén a Woyzeck, Szász János alkotása szinte minden díjat elvitt, amit játékfilm elvihetett, majd ké­­sőbb, különböző fesztiválokon gyűjtött számos elismerést. Gondolom, ezért is várjuk oly sokan a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel a fiatal rendező új munkáját, a Witman fiúkat. Amíg a Woyzeck a német klasszikus író, Georg Büchner drámájából, addig A Witman fiúk Csáth Géza novelláinak felhasználásával készült. A tör­ténet hőse két, 14 éves fiatal­ember, akikkel önző édesany­juk nem sokat törődik. A fiúk apjuk halála után maguk­ra ma­radnak, s kétségbeesetten ku­tatják életük értelmét. Egy va­cak bordélyban megismerked­nek a Lánnyal, aki kedves ve­lük, de gyorsan megelégeli a hí­vatlan vendégeket. Legköze­lebb már csak akkor engedi őket magához, ha végre hoznak számára valami ajándékot. A Witman fiúk ezt az ajándékot anyjuk nyakában fedezik fel, egy rubinpiros medál képé­ben... Az összeállítást készítette: Kárpáti György A Nagy Natália interjút írta: Bedő Zsuzsa EGY FILM, AMELYET NAGY VÁRAKOZÁS ÖVEZ

Next