Pesti Műsor, 1998. március (47. évfolyam, 10-13. szám)

1998-03-05 / 10. szám

Emlékpróba. Örömök és fáj­dalmak váltakozása. Megtelt és elvesztett pillanatok sora. Ekkortájt történik a szerep formába öntése a színház­ban. Kínokkal teli, izgalmas állapot. Errő­l vall Börcsök Enikő, aki Josie Hogant ala­kítja O’Neill Boldogtalan hold című drámájában. „Bár tényleg keserves, én na­gyon szeretem ezt az idő­sza­­kot. A szerepet már értjük, tudjuk mit kell csinálni, a ho­gyant keressük hozzá, tehát a­­ gesztusokat, a hangot, a moz­gást, amellyel kifejezzük mind-­­­azt, amit szeretnénk. Josie egy isten háta mögötti farmon él iszákos, szörnyeteg apjával, ahonnan három fivére már elmenekült. Nagyon tisz­t­­a, önfeláldozó és érzékeny lény. Nincs ráírva a boldogta­­l­­anság. Hogy erre ítéltetett, csak a történet végén válik vi­­­­lágossá. Amikor rájön, hogy annak a férfinak, akit szeret, akinek (huszonnyolc évesen) a szüzességét tartogatja, anyára van szüksége, nem pe­dig nő­re, szerető­re. Josie föl­áldozza magát ezért az embe­rért, s bár fizikai értelemben nem hal meg, ettől a döntésé­től fogva élete lezárul. Hogy mire utalhat a darab címe? Talán arra: ez a hold az, amelyik kifejezetten a boldogtalanok­nak, az elátkozottaknak világít. Persze a szerep és köztem van egy óriási különbség: az én életemre most a napsütés a jellemző.” Rózsavölgyi Gyöngyi fotói a Pesti Színház március 7-ei be­mutatójának előkészületeiből adnak ízelítőt. Rendező: Mor­vai István. Kiss P. ifj. James László és Borosok Enikő) Ttrone SZERELNE ELEMTHETNÉ A KITÖRÉST (Galffi A RÉSZEGES BARNER, Phil Hogan és Unya Josie (Rajhona Ádám és Bőrösök Enikő) Bőrösök Enikő és­é­orvai István rendező Fotós: RG/iso­oti Gtokcti

Next