Pesti Műsor, 1999. május (48. évfolyam, 18-21. szám)

1999-05-06 / 18. szám

Í­ GÉRETES TEHETSÉGŰ FIATAL DRÁMAÍRÓ TASNÁDI ISTVÁN. AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN SIKE­RESEN ADAPTÁLTA KOSZTOLÁ­NYI Édes Annáját a Madách, MAJD A GYŐRI SZÍNHÁZ SZÁMÁ­RA, SIKERT ARATOTT TITANIC VÍZIREVÜJÉVEL IS A BÁRKÁBAN ÉS KOKAINFUTÁR CÍMŰ DRÁMÁ­JA SZINTÉN SIKERREL FUTOTT Kaposvárott. Most a Kamra SZÁMÁRA ÍRT KÖZELLENSÉG CÍMMEL DRÁMÁT KOHLHAAS Mihályról, amelynek május 8-án lesz a premierje a Kam­­ rában. — Hogy jutott eszedbe, hogy Kleist, meg Sütő András, meg mások után te is a lócsiszár Kohlhaas Mihály témáját vidd színpadra? — Nem nekem jutott eszembe, hanem az előadás rendezője, a főiskolás Schilling Árpád kere­sett meg a témával. Ragaszko­dunk ugyan Kleist eredeti tör­ténetéhez, de bizarrnak ígérke­ző, újszerű keretjátékkal fejel­tük meg. Ez a drezdai sintér­­házban játszódik és főszereplő­je két ló, Kohlhaas két lova, amelyek közül a konfliktus ki­tör, egy csődör, meg egy kanca. — Kik játsszák? — Szirtes Ági a kancát, Fekete Ernő a csődört. Ezeknek a lo­vaknak, noha meglehetősen emberszabásúak, fogalmuk sincs Kohlhaas értékeiről, hit­ről, morálról, elkötelezettség­ről. A kanca anya akar lenni, gyermeket szeretne és szemre­hányást tesz a csődörnek, hogy miért nem csinált neki gye­r­me­ket akkor, amikor még lehe­tett, mert most már nem lehet, itt áll kiherélve. A csődör viszont azzal csitítgatja, hogy a gyer­mekről csak az ember tudja megmondani, mikor jön el az ideje a kiscsikónak, ők nem ér­tenek a tenyésztéshez. Egyéb­ként a darabban majdnem minden­ki több szerepet játszik. Különben 10-15 dal is lesz a produkcióban, az én szövegeimre Kiss Erzsi és Mono­­ri András kompo­nált zenét. Remé­lem, a közönség igényes produkciót lát majd és jól fog szórakozni. Stohl András ala­kítja Kohlhaas Mi­hályt. A 32 éves szí­nésztől azt kérde­zem: — Milyen leszel Kohlhaas Mihály­­ként? — Kaposvárott Sü­tő András drámájá­ban szegény Vajda Laci, a Madách Kleist-produkció­­ban Koncz Gábor alakította, egyik előadást sem láttam, de termé­szetesen más akarok lenni, mint amilyenek ők voltak, a szerep határain belül. Véresen komolyan játszunk el it­t egy tragikomédiát, egy helyenként jópofa, nem szokványos törté­netet, ahol az emberi szereplők mindegyike csupa elrajzolt portré. Jó hangulatúak a pró­bák, remélem, sikerülni fog megvalósítanunk azt, amit cé­lul tűztünk ki. B.T. Stohl András a próbák SZÍNHÁZ­A

Next