Pesti Műsor, 2011. február (66. évfolyam, 1. szám)

2011-02-01 / 1. szám

2011JAN. 2­7 Az idegenek szeme Átmegyek a hídon, fúj a szél, föl se nézek, csak megyek, bátran és viharverten, csak épp ahhoz nem elég bátran, hogy belegyalo­goljak a más fényképébe. Megvárom, míg lefényképezik a nyelv­­telen oroszlánt és a háttérként szolgáló Várat, ha ez nekik öröm, csak tessék. De amíg várok rájuk, megnézem én is az oroszlánt, jó, nem egy nagy mű, kicsit laposkák a hátsó combok, kicsit idét­lenek azok a kerekded fogak, de a miénk. És nekik öröm. Furcsa azért fenntartani egy várost, mert nekik öröm. Mi meg csak szen­vedünk benne a szmogtól, kosztól, tömegtől, hidegtől, melegtől, élettől, haláltól. Valamit ki kellene találni, hogy idegen­ként nézegethessük Magyarországot, és észrevegyük, hogy mennyire szép helyen élünk. Már csak azért is érdemes lenne egy kicsit idegen­nek lenni, mert az idegen lát jobban. A Szépmű­vészeti Múzeum és a Galéria festményei például Londonba kirándultak, hogy megmutassák magu­kat a nagyvilágnak, és elismerést arattak. Igaz, az angolok nem értik Csontváryt, de értékelik a hihetetlen reneszánsz gyűjteményünket, és tetszik nekik, hogy az általuk ismert világ végén Gauguint, Grecót és Goyát látni. És szinte minden, a kiállítás­ról szóló írás kiemelt egy kisméretű, különös képet, egy Luca Signorellinek tulajdonított táblát, Szent Jakabot egy élő és egy halott zarándokkal. Tényleg különös kép, a krisztusi vonásokat viselő szent szürke lovon ül, hátulról kapaszkodik belé a zarán­dok, előtte a holttest, de logikátlanul, arccal fölfelé vetették szegényt át a paripán. A háttér kopár, mintha azt mondaná az egész kép, hogy az életen csak úgy ver­gődhetünk át, ha a szentekbe kapaszkodunk. Gyönyörű festmény, még ha az nem is jut róla eszembe, hogy Luca Signorelli festette volna. Mint kiderült, másnak se nagyon, elő­ször a kilencvenes években pendítették meg, hogy az addig ismeretlennek tartott festő talán nem is ismeretlen. De nem is ez a lényeg. A képet persze na­gyobb tisztelettel és nyitottabb szívvel nézzük, ha tudjuk, neves alkotó műve, ezt a festményt azonban eddig egyáltalán nem nézhettük. Lent volt a raktárban, porosan, lakkal bekenten várta a feltámadást. Na jó, nem a feltámadást, csak az idegen szemet, amely észreveszi, hogy akár Luca, akár nem Luca, ezt a képet meg kell nézni. Nincs mese, kell nekünk a külföld ahhoz, hogy észrevegyük magunkat. ■ FÁY MIKLÓS Valamit ki kellene találni, hogy idegenként nézeget­hessük Magyarországot, és észrevegyük, hogy mennyire szép helyen élünk. Fotó: Bársony Bence ----------------------------------------------------------------------------------------------- KÖZÉRZET Pesti Műsor­­ Közérzet

Next