Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)

1850-03-09 / 1. szám

és Csepreghi L. Az egészen új díszítményeket, nevezetesen az előjátékban előfordulandót és Athene közterét ábrázolót,­­ az utolsó felvonási areopagot festette Montini, kisfui tánczot szerzett é­s betanította Campilli. — A közszeretetben álló Lendvai nevénél ez egyszerű jelentést elegendőnek tartjuk. — M e s s i A n t­a­l úr, kit személyesen is ismerünk és mind tudományos műveltsége, mind udvarias társalgása te­kintetéből tisztelünk, nemcsak nem hagyott fel m­indekkorig, mint némellyek hirdetni szeretik , az olasz nyelv- és iroda­lomban adni szokott leczkéivel; sőt örömmel jelenthetjük e szép és irodalmilag dús nyelv barátinak, kedvelőinek, mikép­p még mindig készséggel szenteli, s pedig aránylag igen ju­tányos díj mellett, mint olasz nyelvmester, idejét azoknak, kik ismereteit s oktatásait e téren igénybe venni óhajtják. Lakása: Váczi utcza , 15. sz. I-sö emelet. — Szépirodalmi füzet fekszik előttünk! „Magyar Emlék­lapok. Történeti és Szépirodalmi közlöny az utolsó forra­dalom korából. Jelesb Íróink közremunkálásáml szerkeszti Szilágyi Sándor. I-ső füzet. Pest, Länderer és Heckenast sajátja. 1850.“ Ez czime. Nem olvashattuk tartalmát, mert csak tegnap estve kaptuk azt. Elolvasandjuk, s talán még a napokban lelkismeretesen fogunk róla szólani — ha szóra ér­demesnek találandjuk. Mert nyíltan kijelentjük, hogy a szer­kesztő iránt egy csep birodalmunk sincs. Elözönli irodalmun­kat forradalmi gyártmányival — és millyekkel!! A jámbor magyar megveszi, mert más nincs, a tisztán zsebére számított könyveket, a tisztán vásári készítményeket, s meg vagyunk győződve, ha türelme volt végig olvasni azokat, úgy teszen velük, mint mi tevénk Szilágyi Sándor úr első röpirataival, boszúsan tovahajitja, sajnálván pénzét, mellyet kidobott a nagyczimü — forradalmi semmiért! S az illy irodalmi nyeg­leségnek — mellyek készitményit nemcsak nem tudjuk nyere­ségnek tartani, de sőt egyenesen káros kinövésekül tekintjük pangó literaturánkban — mi váltig kérlelhetlen ostorozói leen­­dünk. Nem illyekre van most szüksége a magyar irodalomnak. — E füzetben, igaz, találkozunk jobb nevű íróink néhányival (illyek: Mentovich, Obernyik, Berecz, Petőfy) s és azért akar­juk hinni, hogy benne némi élvezetes is lesz s igy a füzet méltó bővebb ismertetésre. — Az Oesterr. Reichszeitung szerint, Bécsben mart. 4-kén Frank Ignácz cs. kir. tanító s tanácsos a Pétertéren a negyedik emeletből leugrott, miután több veszélyes vágás-sebeket ejtett magán. Sajnáljuk a jeles férfiúnak illy módoni gyászos ki­­multát! — Vasárnap, 1850-ki mártius 10-kén a nemzeti casino nagy termében több zeneművész , műkedvelő s hangászegyleti tag működése mellett hangverseny adatik a hangászegyleti énekiskola által, a vizáradás által károsult dunavidékiek részére. I-só szakasz tárgyai: 1. Bevezetés Ros­sini „Stabat mater“ oratóriumához. A magánrészeket Leiter Paulina s Boroczkay Anna műkedvelő kisasszonyok, Winter és Strobel urak ének­lik. 2. Cavatina „Stradella“ operából; énekli Weiss Sarolta k a., az énekiskola növendéke. 3. Magándal Ai­olai „a száműzött haza érkezé­se“ operájából; énekli Recht Erzsébet k. a., műkedvelő. 4. Dicsének „áldd meg országunkat“ zenéje gróf Festetics Leo szerzeménye. 5. Ma­gándal Nicolai „templarius“ operájából; énekli Dozsnayné, szül. Weisz assz. műkedvelő. 6. Dal „a harangkongás“ Höhel szerzeménye; énekli Ludvig János ur, műkedvelő. 7. Tréfaköltemény „a kis Jancsi“ Kursch­­mann szerzeménye; énekli Karch Anna k.a., műkedvelő. 8. Dal „a csendes dözs“ Prodi szerzeménye; énekli Horváth ur, műkedvelő, Menner professor úr tanítványa. 9. Kardal „eja mater“ Rossini „Stabat mater“ oratóriumából.—II-dik szakasz tárgyai: 1. Négyes dal Rossini „Stabat mater“ oratóriumából; előadják Leiter P. s Borocnay A. kk. aa. Winter s Strobel urak. 2. Dal „gyermeksirdala“ zenéje Gróf Festetics Leo szerzeménye; énekli Karch k.a., 3. Dal „Isten vered“ Höhel szerze­ménye; énekli Pacséti Antal ur, műkedvelő. 4. Cavatina Wallace Vin­­cze „Marijana“ operájából; énekli Boroczkay Emilia k.a., műkedvelő. 5. Adagio és Rondo , Beriot 3-dik concertéből; előadja hegedűn Grün Jakab, Ellinger ur tanítványa. 6. Népdalok: a) „kitették a holt­testet az udvarra“ — b) „rég veri már a magyart a teremtő“ — énekli Füredi úr, a m. nemzeti színház dalmű­vésze. 7. Pár dal „Isten hozzád“ Doni­zetti szerzeménye; éneklik Lovassi Betti kisassz., és Stéger ur, a m. nemzeti színház dalművészei. 8. Népdalok Egressi Béni szerzeményei­ből: a) „ez a világ a mi ilyen nagy“ — b) „télen nyáron pusztán az én lakásom“ —énekli Hollósi Kornélia kisasszony, a m. nemzeti színház dalművésznője. 9. Végsőkor Haydn „teremtés“ oratóriumából. A ma­gánrészeket Boroczkay Em. k.a. Paczelt s Marchard urak éneklik. Hollósi Kornélia s Lovassi Betti kisasszonyok, Stéger és Füredi urak, a többi t.cz. művész és zene-egyleti tagokkal együtt, valamint a fel­nevezett műkedvelők is, mint az énekiskola egykori növendékei, a jó­tékony czél előmozdítása tekintetéből lesznek szívesek részt venni. Men­ner professor ur az egésznek vezetését, Engeszer prof. ur a zongora­kisérést vállalá el. — Kezdete délutáni 4 órakor. A hargászegylet igaz­gató választmánya, noha eredetileg e hangverseny jö­edelme a t. kö­zönség gyámolitását igénylő énekiskola javára volt rendelve, szives kész­­­séggel megegyezett abban, hogy a mai jövedelem fele a vizáradás által károsult szegényebb dunavidékiek ínsége enyhítésére szenteltessék. Kü­lön adakozások hálás köszönettel fogadtatnak el a pénztárnál, hol azok­nak bejegyzésükre egy külön iv leend. A pesti énekiskola részéről holnap (vasárnap) a nemz. casinóban adan­dó hangversenyt illető tudósításhoz pótlólag azt is említendőnek tart­juk, hogy abban nagyszerű karénekek is fordulnak elő, jelesen Rossini „Stabat mater“ közösen kedvelt oratóriumából, és Haydn „teremtés“ czímű híres dalművéből. A gróf Festetics Leo szerzeményeiből előfor­dulandó „áldd meg országunkat“ dicsének szövege a kath. egyházakban rég időktől fogva nagy kedvességben levő s igen-igen gyakran énekel­tetni szokott: „imádunk szent ostya“ kezdetű ájtatos ének egyik stro­­phájából van kölcsönözve. b) a moreai parthoz közel fekvő két sziget, Sapienza , t.i. és Cervi, másként Ephalonissi a roniai szigetekhez nem csa­­toltatik.­­ Ez utóbbi követelés csak a révzár (blockáda) előtt rövid idő­vel került szőnyegre. Anglia t. i. 1802-ben Orosz és Török­ország közt kötött szerződésre hivatkozik, mellynek egyik pontja a Moreával átellenben levő szigeteket a ro­niai szigetekhez tartozóknak mondja, és ennélfog­va követeli Anglia a két említett szigetet. A görög kormány e pontot ugyanazon szerződésnek más pontjával erőtleníti meg, mellyben, a fentebbi szavak után, még következő toldalék olvasható­: „és mellyek Velencze birtokában voltak.“ A kérdés tehát a körül forog: volt-e a két említett sziget Ve­lencze birtokában? A roniai szigetek török uralom alól kerül­tek a velenczei köztársasághoz; az 1669-ben kötött candiai békekötéskor e szigetek előszámláltatnak, de a most követelt két sziget nincs megemlítve. Előfordulnak még a roniai szige­­tek az 1718-bs passaroviczi, és 1699-ki karloviczi békekötés­kor, de Sapienza és Cervi itt sincsenek megemlítve. A cam­po­­formioi békekötéskor átveszi azokat Francziaország; a helio­­poli csata után kötött am­iensi békekor, a roniai szigetek köz­társasága függetlenné tétetett. 1815-ben e köztársaság meg­erősítve s angol protectio alá helyezve jön, de mindezen szer­ződések és békekötések iratai közt Sapienza és Cervi elő nem fordul. Az angol kormány át kezdi látni követelése alaptalan­ságát , s e szigetek iránti követeléseit alábbhangolta; annál erősebben követeli a kártalanítást. Francziaország közbenjá­rását ajánlá e kérdésben, de el nem fogadtatott; legújabban Wyse (angol követ Görögországban) és W. Parker azon uta­sítást vettek az angol külügyministertől, hogy a megkezdett rendszabályoknál szigorúabbakhoz ne nyúljanak. — A görög nép szidja Angliát bár egyik protectora, és lelkesülten élteti ön­királyát.­­— Az Oesterr. Korrespondent Triesztből kör. telegraphi tudósítást közöl: Patrasból febr. 26-káról jelentik , hogy az ostromzár még folyvást tart. — Athénéből kevés tudósítások érkeztek sat.“ — Ezen tudósításokból kitetszik, hogy az an­gol-görög kérdés kiegyenlítve még épen nincs, és a fran­­czia közbenjárásróli hír az ottani eseményekre változást nem idézett elő. GÖRÖGORSZÁG: Európa figyelmét a legújabb korban tán egy esemény sem vonta annyira magára, mint az angol-görög kérdés. A súrló­dások , mellyek az angol és görög kormány közt máig is el­intézetlenül léteznek , két okból eredtek; — legalább nyilván csak két ok tudatik. Egyik, több kárvallott angol alattvalónak a görög kormány általi kártalanítása, a másik pedig két szi­getnek az angolok általi követelése. Mi az elsőt illeti, néhány év előtt vagy öt angol alattvalónak Görögországban léte­ző vagyona az ottani lakosok által nagyrészben feldúlatott, s némellyik közölök bántalmakkal is jön illetve. A kárvallottak az angol kormányt megkeresték : eszközölne kárpótlást szá­mukra; a kormány által a kellő lépések rüszint meg is tétettek, de eddig minden siker nélkül. Az alkudozásoknak eredmények nem lévén, a levantei angol hajóhad vezérét Parkert, kor­mánya oda utasítá, hogy az ott közel horgonyzó hajóhaddal Görögország kikötőit zárja el, és a görög kereskedő hajók szabad járását gátolja meg mindaddig, míg az az angol alattvalóknak tett mintegy két millió ötszáz­ezernyi drachma ki nem fizettetik, s FRANCZIAORSZÁG. Pár­is, február 27. — Az ellenzéknek a választási jog megszorítása miatti sérelméről a gyűlés napi­rendre tért. — Barrot belügyminister némi elégtétül elmondá, hogy egy rendőrbiztos, ki a Julius-oszlopról éjjel az örökzöld­(immortel) koszorúkat leszedte, hivatalából rögtön letétetett, s a koszo­rúk egy más biztos által felrakattak.­­ Ezután Mauguin a kül­­ügy­ministertől felvilágosítást kért, 1-szer: az európai hadi készületek okai iránt; 2-szor: Frankhon keleti határainak mi­kénti védelme, és 3-szor, a kellő költségek mikénti fedezé­se iránt. Ezekre nyolcz nap alatt feleletet kívánt. A külü­gy­­miniszer e határidőt rövidnek találta, egyébiránt mondá, hogy a kormány mindent megtett, mi kötelességében állott. — A gyűlés a válasz határidejét egy hónapra terjeszti ki. P­á­r­i­s, mártius 1. — A nemzetgyűlés eb­be törvényjavas­lat terjesztetett a helység-birák mikénti választatása iránt. A 3000 lakosnál kevesebbel biró helységekben a kinevezési jog egyenesen a profet­et illeti; a többiekben a tanács tagjai vá­lasztanak. A bírót hivatalából csak az elnök teheti le. E tör­vényjavaslat ellen mind a legitimisták, mind a hegypártiak erősen készülnek. — Az elnök ma szemlét tartott, s több dísz­jelt oszta szét. „Éljen Napóleon! éljen a császár! éljen a köztársaság!“ voltak a vegyes felkiáltások.­­ A kormány az 1849-ki budget kiegészítését kérvén, ez a hegypárt több tagjának alkalmat nyújtott a római expeditio, a svejczi ügyek, s a seregeknek a keleti határszélekeni ösz­­pontosítása iránt felvilágosítást kérni. Lahitte tábornok válasza az volt, hogy e kérdésekre nem felelhet. — Görögországot illetőleg bizonyosnak állíttatik, hogy a franczia kormány itt egészen visszavonul, s hogy a szmyrnai hajóhad parancsot ka­pott Toulonhoz visszatérni. Caenben legitimistái összeesküvésnek jöttek nyomára, de az ebben részesek épen nem jelentékeny nevüek; — csupán két egyén fogatott el. NAGY-BRIT­ANNIA. Pár hónap előtt feszült várakozással nézett Europa az angol parlament megnyitása elibe. A trónbeszédet mohón közlötte s vitatta minden lap. Némellyek üresnek találták, s megfog­­hatlannak azt, hogy a gyarmatokról s a görög ügyről legki­sebb említés sem fordul benne elő, holott azok elnyomott álla­potukban nyugtalankodnak, ebben pedig Parker admirál cily hathatósan lépett fel. Mások azzal vigasztalák magu­kat , hogy a trónbeszédekben mindig nevezetesbek azon tárgyak, mellyek belőle kihagyattak, mint a mellyek­ben­­foglaltatnak. Mindenki pedig megegyezett abban, hogy, a trónbeszéd minden szintelensége daczára is, a jelen ülések­nél fontosabbjai régen voltak Angelhonnak, miután azokban életkérdések fölött kellene határozni. Mind a felső mind az alsó házban az első szavazás a válasz­felirat tárgyában történt. — Ott a ministériumnak 49, itt 119 szó­ többsége volt. Az azóta történteket dióhéjba szorítva adjuk némi tájéko­zásét e lap olvasóinak. Február 7-kén lord Dudley Stuart, a magyar háború­s menekültek ügyét érdeklő iratok előterjesz­tését követelte. Lord Palmerston hosszú beszédben adta elő az ügy mibenlétét, s kérte a házat, hogy miután a magyar ügyet érdeklő minden irományok előterjesztését több lénye­ges ok gátolná, elégedjék meg azokkal, mellyeket e czélra a ministérium fog kiszemelni. Stuart indítványa mellett szólott többek közt Cockburn és Grattan, ellene Hamilton és­­israe­­li. Heves viták után végre Stuart beleegyezett Palmerston mó­­dosítványába. Február 8-kán az alsóházban az ausztráliai gyarmatok ügye került tárgyalás alá. Lord Russel két és fél óráig tartó kime­rítő beszédben adta elő ezek állapotát s azt, hogy a kormány ezen javítani szándékozik, s törvényjavasl­atot hozand, melly szerint Ausztráliában egy kamara alakitassék, mellynek két harmada népválasztottakból, egy harmada a kormány által nevezettekből álljon, hatáskörükben maradván : az alkotmá­nyon változtatni, s egy második kamarát alakítani. Ezek voltak a fontosabb tárgyalások, s a görög ügy, melly ezen idő alatt fejlődvén ki, vagy inkább bonyolódván össze , jelenleg minden angolt foglalkoztat, miután eredményétől igen sok függ a sziget-nemzet főérdekére, a kereskedésre nézve. — Erről azonban mai számunknak Görögországról szó­ló czikke nyujtana bővebb tájékozást. BÉCSI LAPOKBÓL. Az Oesterr. Reichszeitung következő hírt közöl: Schum­­lából febr. 15-kéröl. Ahmed Effendi f.h. 5-én megérkezett, hogy a menekvőknek Kiutahiába leendő átköltöztetésére szük­séges rendeleteket megtegye. Kossuth e hírre fegyveres nép­pel vétete magát körül, mintegy 20 honvéd­tiszt éjjel nappal őrizte szobáit, míg az udvarban néhány száz közhonvéd ta­nyázott. Ahmed Effendi másfél óráig tanácskozott vele, melly­nek eredménye Kossuth azon nyilatkozata volt, hogy inkább agyon löveti magát, mintsem innen elköltözzék. — Másnapra ez átszállítási gondolattal már megbarátkozott, s felszólítá a menekvő magyarokat: nyilatkoznának bátran és őszintén, kik szándékoznának őt kisérni, s kik visszamaradni. Kíséretül kevesen ajánlkoztak. Batthyány Kázmér már Ahmed eljötte előtt megkisérte az elszökést; de a lovak, mellyeket meg­rendelt, letartóztattatván, e kísérlete nem sikerült. Palmerston lordtól is kapott levelet, de mellyben Angliábai menekülheté­­sére kevés remény nyújtatik. Tegnap (14-én) érkezett meg a hir, hogy az átszállításra megbízott gőzösök Várnába megér­keztek , mi a menekvők közt nagy lehangoltságot szült. Dem­­binski beteg, Mészáros és Stein (most Ferhád) meg voltak illetve. Perczel vidorabb volt a többinél, és késznek nyilat­kozott bárhová is költözni, miután — nyilatkozata szerint — ha engedelmet kapott volna is, soha Magyarországba vissza nem menendett. Balogh, kinek mint renegátnak Aleppoba kell vala vitetnie, mig fia, ki vallását megtartó, Kiutahiába vite­tik, ez elválasztás ellen kikelt, s késznek nyilatkozott inkább a török vallást újólag elhagyni, mint­sem fiától elszakíttatni. E kitörései a többi renegát közt igen nagy mozgalmat okoztak. Ma egy óra körül ment Kossuth igen kevés kísérővel Kiutania felé; zaj nélkül haladtak végig az utczákon, kevés rokon­­szenv nyilvánult. Batthyány lóháton s neje hintóban ült, a többi szekéren, részint lóháton követte őket. — Következő nevek számláltatnak elő,kikből az első átszállított csapat állott: Kossuth és neje, Iházy, Biró, Wagner, Fráter, Kinisy, Timáry, Kalopcsa, Grebenek, Házmán, Bersencsy, Weigel, Rosta, Szerényi, Török, László, Lorody, Kappner, Ács, dr. Spaszek, Cseh és 3 szolga; Batthyány Kázmér és neje, Mihálovics, 3 szolga és ugyanannyi lovász; Mészáros, Katona, Specz, Perczel Mór, Halász, Bereczky, Perczel Miklós, egy szolgával, Gyurmán Adolf és neje, Szöllösy és Ásbóth. — Maczinsky, Szepinsky, Przyemsky, Wysocky, Lissakowsky, Kossák, Chojecky, Briganti. — Cattaróból érkezett hírek szerint, Montenegróban a béke ismét helyre van állítva. Az egész zavar nem volt egyéb , mint néhány elé­­gületlennek vonakodása az adót lefizetni; de ellenszegülésök nem nagy viszhangra lelt. — Oester. Re­disz. MART. 9. — REGGELI LAPOK SZEMLÉJE. — Magyar Uirlap. Első czikkül egy técsöi levelet közöl Mármar­sból a magyarhoni protestánsok egyház-kormányzata tárgyában, s évi február 10-ig kelt edictumot illetőleg. Hosszas bevezetés után , melly­ben sok visszaélésekről emlékezik , magára a rendeletre nézve „annak szelleme ellen nem szól, mert nem látja szükségét“ , mondja azonban, hogy azon vidéken több sympathiát talált, mint előre vélhető volt. — Ezután levelet közöl Tiagy-Bányáról, melly főleg a megyének újabban két kerületre tett felosztását tárgyazza , és folytatja előbbi számában megkezdett levelét Magyar-Kanizsáról, melly tele panaszokkal a szer­­bek jogtalan eljárása ellen ! — Fővárosi naplójából tudjuk meg , hogy a m. középponti vasútnak pest-esztergomi egész vonalrésze jövő május­ban meg fog nyittatni, és hogy Hollósi­ Kornélia kisasszony életnagy­­ságú képét a nemzeti musaeum számára jeles hazai művészünk Barabás festi. Hát csakugyan musaeumi ritkasággá lesz a kedves,de hűtlen ma­gyar csalogány? — Tárcsája : Neruda testvérek első hangversenyéről, s a Bányarém czímű színdarabról ad jelentést s egyéb jegyzetkéket a színház köréből. — Pester Morgenblatt: „A Vojvodina jellemzetéhez“ felirat alatt a „Szerbszke Novine“ egy czikkét közli a német­ telepitésekről a Vojvo­­dinában. A m. közönség, ha jól emlékszünk, ismeri már e czikk tartal­mát a M. Hírlap ujabbi számai egyikéből. Hogy a szerbek ellene van­nak a német telepitésnek , azt mondanunk is fölösleges. — Pester Zeitung. Bécsi levél áll elül a görög ügy iránt. Levélíró azt aggasztónak tartja, s Nagy-Britannia magaviseletét álzottnak tekinti, s azon czélt látja ezen egész sajnos eljárásban rejteni, hogy az angol politika Görögországban akaratára mindenben kész és hajlandó dynastiát és ministériumot szándékozik létesíteni. — Egy másik bécsi levél a ke­gyes iskola­rend és tanrendszerről értekezik ; Tibiscanus Jesaias pedig földíja a hazánkbeli protestánsokat megőrzésére azon kincsnek , melly most minden ausztriai polgárnak tulajdona — a vallásszabadságnak. Felelős szerkesztő : Szenvey József. Kereskedelmi és börsehírek. Bécs martius 7-kén Pénz Árú Pénz Árú 5%-esmetall............. 93% 93*5íe Keglevich sorsj......... 9% 9% 4% % „ ............1 82u/ib 82% Lloyd részv................. — —­4% . ............ 72 73 . , go/ 54% 85 Idegen válton es pénz. 2% . ............ 49 50 Amsterdam (2 h.) .. 160 — B. kötelez. 2%............ 49 50 Augsburg (szak.)... 115% — Bankrészv................. 1114 1115 Hamburg (2 h.) .... 168% — 1834-ki sorsj............... 164 164% Lipcse......................... — — 1839-ki „ 107% 107% London .............. 11.29 — Dunagőzhaj. részvény 525 528 Mailand....................... 104 — Pesti lánczhíd- „ 99 100 Marseille.................... 135% — Éjsz. vaspálya- „ 107% 108 Paris.......................... 135% — Mailand „ „ 79 79 Triest (2 h.)............... — — Gloggniczi „ „ 111 112 Cs. kir. új arany ... . 22 — Pesti „ „ 88 88% Cs. kir. régibb ........... 21% — Sopronyi „ „ 52 52 Napoleons d’or.......... — 9.13 N. Szombati „ 68 70 Souverains d’or......... — 16.5 Gmundeni „ 220 222 Friedrichs d’or ......... 9.14 — Eszterházy 40ft.sorsj. 61 61% FontSterling ........... — 11.20 Windischgraetz „ 19 19% Orosz Imper............... — 9.26 Waldstein „ 16% 17 Dupla Arany............. 35 35% Eszterházy 20 ftos .. 17 17% Ezüst......................... 14% —

Next