Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)
1850-03-29 / 17. szám
17. 1850. első évi folyam. — 1 — ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve , postán küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr. p. Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 8, — „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4„„ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : Urintéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. ====== Péntek, martius 29. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv úr könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, martius 29-kén. 1848. ELŐTT ÉS MA. (Második czikk). Viszonyaik természetében feküdt, hogy a martius előtti politika mellett Magyarország, igényeiben és meggyőződéseiben, nem vergődhetett azon súlyegyénre, melly egyedül adja meg minden dolognak valódi értékét, és szül mérsékletet. S ezen politikának eredménye kínlódó fáradozás volt: szilárd támaszpont után, folytonos lebegés élet és halál között; ez pedig különösen okául jön a szenvedélyek és önzés mozgásbahozásának, midőn kiki csak képzelt igazságát, csak képzelt jogát akarta érvényesíteni, s mig ezért küzde, túllépte határit azon mérsékletnek, melly egyedül vezethet czélra, és kölcsönös egyetértésre! Az ember legbajosabban teszi sajátjává a szerény önérzetet, s önnön erejének valódi helyes méltánylását. Innen van aztán, hogy kevélységében felfuvalkodva, a világot tervei szerint képzeli alakíthatni! Szinte illy nehezen barátkozik meg ama mérséklettel is, melly minden dolognál megtartja a valódi határokat, s önmagán uralkodni tudva, és annál fogva képes uralkodni a külvilágon is. E mérséklet adja meg minden dolognak igazi értékét, az vezet egyedül állandóságra; holott a túlzás feldúlja saját művét, s általa ép az ápoltatik és tápláltatik, mit elnyomni s megsemmítni akarna. A kormány részéről idő és nagy ildomosság kívántatik arra, hogy a pártoktól szaggatott s alapjában megrendített monarchia szétirányló részeit egyetértő egészszé fűzze össze. Azonban mindenkinek értenie s átértenie kell, hogy a birodalom alkatrészeinek egységes állodalommá összeolvadása, sokkal szilárdabbul gyökerezik azoknak természetes helyzetében, semhogy a szétirányló, vagy épen ellenséges érdekek kiegyenlítése lehetlennek látszhatnék. A dolgok természete kívánja, igényli az anyagi érdekek kiegyenlítését, és az egymás iránt ellenszenves népelemek összebarátkoztatását. Sajátlag egy állodalom sem alakult polgárai önkéntes szövetkezése által, hanem az öszszefűző köteléket a rendezett társadalmi lét szüksége képezte, s mond. Lásd PESTI NAPLÓ 12. sz. hatni, miszerint egyes részeit örök időkre egybeforrasztotta. A gondolkodásmód valamelly állodalom polgárinál lehet több tekintetben, különösen néptörzsek szerint, különböző, de annak, idővel, minden jól rendezett állodalomban összhangzóvá kell fejlődnie, mivel a keblében létező minden anyagi és szellemi dolgokban számos olly viszony fejlődik ki, mellyek virágzása a polgárok öszhangzó, egyetértő működését föltételezi. S a birodalom egységes állodalmi újjászületése és újjáalakítása e napjaiban ne feledjük, miszerint közönséges szervezeti törvény szerint, minden állodalom keblében hordozza fejlődése törvényét, valamint, hogy majd minden állodalom, a népek politikai képző ösztönénél fogva, mintegy önként keletkezett. Az állodalmi s polgári viszonyban élő embernél nem csupán akarata: e szövetségben élni, jön tekintetbe, hanem még inkább azon szüksége, miszerint ezen öszszeköttetés jótéteményét nem nélkülözheti. Magyarország is, mint az ausztriai birodalom alkotó része, ne feledje, ne téveszsze el szem elől, hogy lépteit nem csupán akarata: ezen összeköttetésben élni, hanem inkább ama szüksége is irányozza, miszerint ezen összeköttetés jótéteményét nem nélkülözheti. A mostani körülmények között legfontosabb kérdés és feladat: feltalálni útját-módját annak, mikép lehet eszközölni őszinte kölcsönös egyetértést, kölcsönös bizalmat, és ezen alapuló megnyugvást kormány és nép között, s mikép lehessen ezt állandóul megszilárdítni ? Alig van ennél fontosabb feladat, melly méltóbb volna minden valódi hazafi erejét együtthatásra igénybe venni, annak eredménydús megoldására, mert a kölcsönös becsülés-, szeretet-, bizalom- és meggyőződésben gyökerező kötelékeket semmi sem pótolhatja ki. Erre irányozzuk törekvésinket, habár a süker más hatalmaktól is függ, hogy legalább az utókor ne tehessen szemrehányást az elmulasztásért. Az okvetlen szükséges iránt tisztába jővén, s megismervén azt, miszerint a mindent elörő kölcsönös bizalmatlanság és gyanakodás a nemzet boldogítására és az összes birodalom méltó megszilárdítására vezető minden utat elzár, oltulnunk kell és bizalomra ébrednünk, hűn ragaszkodva a birodalmi alkotmányhoz, egyetértve hazaszeretetben, mérséklettel és józansággal ítélve minden belviszonyok felett; mert csupán távol minden pártoskodós izgatási működéstől, ami a csak alig csilapuló politikai szenvedélyeket újra fellobbantaná, az alig engesztelőtlengedélyeket újra elkeserítené, a fenforgó véleménykülönbségek iránti kölcsönös okulást, és kiegyenlítést meggátolná, s a még ellentétes elemek összebarátkoztatását lehetlenné tenné — a fenn kijelölt úton haladva, érhetni el az egyesek és népek által óhajtott czélt, kik a lefolyt forradalmi mozgalmak által kifárasztva, nyugalmat, s a százados béke áldásait feldúló háború viszontagságai után, békét óhajtanak. De béke és nyugalom csak a kormány és nép, és a népeknek egymás közötti kölcsönös bizalma s egyetértése mellett tenyészhetik. A FESTI NAPLÓ HATÁRA. EZER ÉT ELŐTT. Eredeti beszély. ') Irta KELMENFI LÁSZLÓ. Miután a nyájas olvasótól e történetfürkészési kicsapongásért , mellyre nemeslelkü magasztalóink iránti hálás viszketeg vezetett, bocsánatot kérnénk, szívesen visszatérünk oda, honnét el sem távoztunk. Förgeteg tátos barlangjába, kinek lobogó tüzénél elég világunk van akadálytalanul tovább fonni történetünk fonalát. A köz megütközés után, s miután Zuárd atyai ápolása közt, miben et segíteni Zobort tiltá az Hiedelem, Lehele magához tért, az ősz atya, mint a regényírók mondani szokták, valami középhangján a hit és kétkedésnek fordult Förgeteghez, s olly érzelemmel, melly ismét középet tartott a tisztelet és boszankodás közt, kérdezé tőle: váljon Hadár, vagy Korcs isten, vagy a nap és hold, vagy a barlang szellemei, vagy bárkik legyenek azok, kik neki jóslatát fülébe súgják, nem fognak megharagudni, ha ő, a nélkül, hogy a sors szekerének küllőibe vakmerőn bekapni szándékoznék, megmutatná, hogy a jóslatnak, mellyet Förgeteg Zobornak mondott, első s a jelenben legfontosabb része, nem fog teljesülni, mi aztán reményt nyújthatna arra is, hogy a többi tátoskodás sem egyéb hazugságnál? Förgeteget a kérdés nem hozta zavarba, sőt egyenesen s nyíltan válaszoló, miszerint a sors az embernek szabad akaratot adott, annyira, hogy annak hatalmával maga a sors ellen is harczra kelhet, mi a gyöngébb lelküeknek és reménynyel élőknek legalább azon vigasztalást nyújtja, hogy a sors csapásit ellen küzdve okkal móddal tán kikerülhetik, az * eresbeknek pedig azt, hogy ha nem győznek is, de erélyes és dicső küzdelemben hullnak el. — Lásd még tehát jóslatod haszontalanságát, — szólt Zuárd mogorva büszkeséggel, mert Zobor levente nem polgárleányt veend nőül messze földrül, hanem a szittya föld szép virágát, kedves leányomat. S nehogy a sors, mellyel, ha megengesztelni nem lehet, küzdésre szállni is van bátorságom, kedvet s időt kapjon, becsületes párosodási szándékunkat megakadályozni, ha király urunknak semmi ellenvetése nincs, még az ütközet előtt, most mindjárt, megtartjuk a menyegző sátoros ünnepét. Habár királynak csakugyan nem volt semmi ellenvetése, s miután Korcs istennek egy derék temploma , kifüggesztett zöld ág és mérőedény által ismerhetővé téve, nem messze díszelgett, az istenség víg korcsmájába mindnyájan betértek, hol az egybekelés ünnepélyesen megtörtént, mellyet nemcsak a jelenlevő főurak s előkelők tiszteltek meg az által, hogy a fiatal pár egészségére ősi szokás szerint, melly azonban mai napig sem ment ki divatból, tetemes áldomásokat ittak, hanem az ünnepély jótékonyságában a király hadseregének közel eső csapatai is részesültek, öblös tömlőkben küldetvén nekik azon édes-izü ital, melly a göndör haju vidor Korcsnak oltárain legkedvesebb áldozatul szólt vala gyöngyözni és habozni , s mellyet billikomos őseink, Jáfetnek, Noé fiának, kétségtelen utódai, nem egyedül lótejből, miként ezt a német történetírók tanítják, hanem valóságos szép szőlőfürtökből szoktak vala készíteni. II. A gondos Hadár nem engedett a lakodalmi vigadásra olly hosszú időt szentelni, mint a fiatal vitézek különben óhajtandónak tartották volna; ámbár ez utóbbiakról is meg kell vallani , hogy tüzes vérök harcára inkább szomjazott mint borra, minélfogva az első felszólításra egész készséggel oda hagyák az ünnepi korcsmát. A körülfekvő hegyek csúcsain ellenséges fegyverekről csillogott vissza a verőfény; a besenyők, úzok és khazarok szövetséges tábora három oldalról keríte be a szittyák vitéz hadsergét, eltökélten, hogy egyesített erővel végkép leverik és kiirtják a derék népfajt, melly különben mindenkor , midőn egyenkint áll a férfi férfi ellen és nép nép ellen, legyőzhetlen höserőt bírt a nevezett népeknek ellenszegíteni.. . Hadár táborának síposai és kürtösei riadót fúttak mindenfelé, s a tér és völgy közepén, melly, magában foglalva Magyar városát, a Kuma és Terek folyóinak partjain elterjedt, csatarendbe gyülekezett a rettenetes szittya tábor. E tábor közepén emeltebb domb tetejében foglalt helyet a király, körötte vastag erejű hadvezérei, kapván, szertehordván és végrehajtván a köztanácskozásban hozott intézkedéseket, s kihirdetvén egyszersmind a nagyhírű tárosnő által kapott jóslatot minden csapat előtt, azon csekély, de természetesnek található módosítással , miszerint a szittya hadsereg okvetlenül győzni fog künn is benn is és mindenütt. Vőlegény és ara, most már férj és feleség, rövid érzékeny búcsúval váltak el egymástól, s miután Lehele kedves Zoborának egy széles csokrot emlékül és harczra buzdításul kardmarkolatára tűzött volna, szolgálói kíséretében férje sátorába távozott, részint lágy fájdalommal keblében a boldogság első perczeiben történt elválás miatt, de inkább büszkeséggel azon gondolatnál, hogy szivének kedvelt férfia egyazon napon szenteli fegyverét a hon szolgálatára, mellyben ő szentelte fel életét az ő boldogítására. Zobor a király közelében maradt. A szövetséges ellentábor tömérdek volt, a szittya nép aránylag kevés; de azért nem volt arcz ez utóbbiban, mellyen a győzelem öröme előre nem visszsugárzott volna; nem kebel, melly az ellenség sokaságát egyébnek bírta volna tekinteni, mint eszköznek a kivívandó diadal annál fényesbbé tételére, így találta őket az ellenség követe, kihez, midőn Hadárt, mutatván neki a szövetségesek tömérdek táborát, fegyvereinek letételére felszólította, a büszke király rövid felelete annyiból állott: jőjön az ellenség és vegye el. Akadt ugyan egy szózat, melly Hadárnak azt tanácsolá, hogy kardját, mellyre a tárosnő aggasztó észrevételt mondott, cserélje fel mással; de miután a hallott jóslatok egyikét olly szembetünöleg sükerült megczáfolni, a büszke király méltósága alattinak tartá, hajtani valamit a jóslatra, mellyet különben is nem magáért hanem inkább azon czélból kérdezett *) Lúd PESTI NAPLÓ 15. és 16-dik számát. ÚRBÉRI VISZONYOK. Negyedik czikk. ■) Kimondottuk már, mikint a széles értelemben vett Magyarország ci-devant földesurainak tisztán vett úrbéri jövedelmek öszszege 5,740,839 ftra leszállítandó, ha ennek tekintetbe vételét az úrbéri kárpótlást szabályozó országos bizottság működésénél alapos vezérelvként elfogadva látni akarjuk, s ehez képest az állodalmat terhelő kárpótlási tőke összege, legalább is, 114,816,780 frtra volna számítandó. A pénzügyi minisztériumnak tehát egy ennyire rugó pénzérték előállításáról kell gondoskodnia, hogy az úrbéri kárpótlást jog- és igazságszerűleg igénylő magyarországi földesuraknak méltányos követeléseit kielégíthesse. A kielégítést illetőleg bátran remélhetjük, hogy az állodalom, bizonyosan a mostani körülmények közt rendelkezésére álló legczélszerűbb módot választana. Ez oka, hogy minden efelöli okoskodásommal jelenleg fölhagyok, s kizárólag csak oda fordítom figyelmemet, hogy az állodalomra — e kérdés megoldásánál — háramló terheket a méltányos lehetőségig leszállítsam. Számításom szerint a kárpótlást nem nyerő állodalmi s egyházi javak — minthogy az egyháziak , ha a kárpótlás föláldozására képesek nem volnának 2, egy meghatározandó évenkénti congruummal kielégíthetők — magukban foglalnak mintegy 52.000 úrbéri jobbágytelket, miszerint a kárpótlási tőke öszszegéből ismét 25,420,000 frt. leszámítható. Minélfogva az egyetemes kármentesítés 89,396,750forintba kerülne. Ha végül számításba hozzuk azt, hogy a gyászos forradalom által is, melly az országot érte, nem kevés jószágokkal szaporodott az állodalom birtoka, és fogyott a kárpótlandó telkek száma , úgy igenis hajlandók vagyunk Korizmics úr) Lásd PESTI NAPLÓ 12. 13. és 14. számait. 2) E föláldozást igényelni csakugyan sok volna; s mi, kik a congruum eszméjétől idegenek nem vagyunk , óhajtanak , hogy ha valóban congruum határoztatnék , ezen meghatározásnál a kárpótlandó öszszeg is méltó figyelembe vetessék. Szerk.