Pesti Napló, 1850. március (1. évfolyam, 1-18. szám)

1850-03-29 / 17. szám

17. 1850. első évi folyam. — 1 — ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve , postán küldve : Egy hónapra 1 fr.30 kr. p. Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 8, — „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4„„ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : Uri­ntéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. ====== Péntek, martius 29. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv úr könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, martius 29-kén. 1848. ELŐTT ÉS MA. (Második czikk­­). Viszonyaik természetében feküdt, hogy a martius előtti politika mellett Magyarország, igényeiben és meg­győződéseiben, nem vergődhetett azon súlyegyénre, melly egyedül adja meg minden dolognak valódi érté­két, és szül mérsékletet. S ezen politikának eredmé­nye kínlódó fáradozás volt: szilárd támaszpont után, folytonos lebegés élet és halál között; ez pedig külö­nösen okául jön a szenvedélyek és önzés mozgásba­­hozásának, midőn kiki csak képzelt igazságát, csak képzelt jogát akarta érvényesíteni, s mig ezért küzde, túllépte határit azon mérsékletnek, melly egyedül ve­zethet czélra, és kölcsönös egyetértésre! Az ember legbajosabban teszi sajátjává a szerény önérzetet, s önnön erejének valódi helyes méltánylását. Innen van aztán, hogy kevélységében felfuvalkodva, a világot tervei szerint képzeli alakíthatni! Szinte illy nehezen barátkozik meg ama mérséklettel is, melly minden dolognál megtartja a valódi határokat, s ön­magán uralkodni tudva, és annál fogva képes uralkod­ni a külvilágon is. E mérséklet adja meg minden do­lognak igazi értékét, az vezet egyedül állandóságra; holott a túlzás feldúlja saját művét, s általa ép az ápol­­tatik és tápláltatik, mit elnyomni s megsemmítni akarna. A kormány részéről idő és nagy ildomosság kíván­tatik arra, hogy a pártoktól szaggatott s alapjában meg­rendített monarchia szétirányló részeit egyetértő egész­­szé fűzze össze. Azonban mindenkinek értenie s át­értenie kell, hogy a birodalom alkatrészeinek egységes állodalommá összeolvadása, sokkal szilárdabbul gyö­kerezik azoknak természetes helyzetében, semhogy a szétirányló, vagy épen ellenséges érdekek kiegyenlí­tése lehetlennek látszhatnék. A dolgok természete kí­vánja, igényli az anyagi érdekek kiegyenlítését, és az egymás iránt ellenszenves népelemek összebarátkozta­­tását. Sajátlag egy állodalom sem alakult polgárai önkén­tes szövetkezése által, hanem az öszszefűző köteléket a rendezett társadalmi lét szüksége képezte, s mond­.­ Lásd PESTI NAPLÓ 12. sz. hatni, miszerint egyes részeit örök időkre egybefor­rasztotta. A­ gondolkodásmód valam­elly állodalom pol­gárinál lehet több tekintetben, különösen néptörzsek szerint, különböző, de annak, idővel, minden jól ren­dezett állodalomban összhangzóvá kell fejlődnie, mi­vel a keblében létező minden anyagi és szellemi dol­gokban számos olly viszony fejlődik ki, mellyek vi­rágzása a polgárok öszhangzó, egyetértő működését föltételezi. S a birodalom egységes állodalmi újjászü­letése és újjáalakítása e napjaiban ne feledjük, misze­rint közönséges szervezeti törvény szerint, minden ál­lodalom keblében hordozza fejlődése törvényét, vala­mint, hogy majd minden állodalom, a népek politikai képző ösztönénél fogva, mintegy önként keletkezett. Az állodalmi s polgári viszonyban élő embernél nem csupán akarata: e szövetségben élni, jön tekintetbe, ha­nem még inkább azon szüksége, miszerint ezen ösz­­szeköttetés jótéteményét nem nélkülözheti. Magyarország is, mint az ausztriai birodalom alkotó része, ne feledje, ne téveszsze el szem elől, hogy lép­teit nem csupán akarata: ezen összeköttetésben élni, hanem inkább ama szüksége is irányozza, miszerint ezen összeköttetés jótéteményét nem nélkülözheti. A mostani körülmények között legfontosabb kérdés és feladat: feltalálni útját-módját annak, mikép lehet eszközölni őszinte kölcsönös egyetértést, kölcsönös bizalmat, és ezen alapuló megnyugvást kormány és nép között, s mikép lehessen ezt állandóul megszilárdítni ? Alig van ennél fontosabb feladat, melly méltóbb volna minden valódi hazafi erejét együtthatásra igénybe ven­ni, annak eredménydús megoldására, mert a kölcsönös becsülés-, szeretet-, bizalom- és meggyőződésben gyö­kerező kötelékeket semmi sem pótolhatja ki. Erre irá­nyozzuk törekvésinket, habár a süker más hatalmaktól is függ, hogy legalább az utókor ne tehessen szemre­hányást az elmulasztásért. Az okvetlen szükséges iránt tisztába jővén, s megismervén azt, miszerint a mindent elörő kölcsönös bizalmatlanság és gyanakodás a nem­zet boldogítására és az összes birodalom méltó meg­szilárdítására vezető minden utat elzár, oltulnunk kell és bizalomra ébrednünk, hűn ragaszkodva a birodalmi alkotmányhoz, egyetértve hazaszeretetben, mérséklet­tel és józansággal ítélve minden belviszonyok felett; mert csupán távol minden pártoskodó­s izgatási működéstől, a­mi a csak alig csilapuló politikai szenvedélyeket újra fellobbantaná, az alig engesztelőtlen­gedélyeket újra elkeserítené, a fenforgó véleménykülönbségek iránti kölcsönös okulást, és kiegyenlítést meggátolná, s a még ellentétes elemek összebarátkoztatását lehetlenné ten­né — a fenn kijelölt úton haladva, érhetni el az egye­sek és népek által óhajtott czélt, kik a lefolyt forra­dalmi mozgalmak által kifárasztva, nyugalmat, s a szá­zados béke áldásait feldúló háború viszontagságai után, békét óhajtanak. De béke és nyugalom csak a kormány és nép, és a népeknek egymás közötti kölcsönös bizalma s egyetér­tése mellett tenyészhetik. A FESTI NAPLÓ HATÁRA. EZER ÉT ELŐTT. Eredeti beszély. ') Irta KELMENFI LÁSZLÓ. Miután a nyájas olvasótól e történetfürkészési kicsapongás­ért , mellyre nemeslelkü magasztalóink iránti hálás viszketeg vezetett, bocsánatot kérnénk, szívesen visszatérünk oda, hon­­nét el sem távoztunk. Förgeteg tátos barlangjába, kinek lo­bogó tüzénél elég világunk van akadálytalanul tovább fonni történetünk fonalát. A köz megütközés után, s miután Zuárd atyai ápolása közt, miben et segíteni Zobort tiltá az Hiedelem, Lehele magához tért, az ősz atya, mint a regényírók mondani szokták, valami középhangján a hit­ és kétkedésnek fordult Förgeteghez, s olly érzelemmel, melly ismét középet tartott a tisztelet és boszankodás közt, kérdezé tőle: váljon Hadár, vagy Korcs isten, vagy a nap és hold, vagy a barlang szellemei, vagy bárkik legyenek azok, kik neki jóslatát fülébe súgják, nem fognak megharagudni, ha ő, a nélkül, hogy a sors szekeré­nek küllőibe vakmerőn bekapni szándékoznék, megmutatná, hogy a jóslatnak, mellyet Förgeteg Zobornak mondott, első s a jelenben legfontosabb része, nem fog teljesülni, mi aztán reményt nyújthatna arra is, hogy a többi tátoskodás sem egyéb hazugságnál? Förgeteget a kérdés nem hozta zavarba, sőt egyenesen s nyíltan válaszoló, miszerint a sors az embernek szabad akaratot adott, annyira, hogy annak hatalmával maga a sors ellen is harczra kelhet, mi a gyöngébb lelküeknek és reménynyel élőknek legalább azon vigasztalást nyújtja, hogy a sors csapásit ellen küzdve okkal móddal tán kikerülhetik, az *­ eresbeknek pedig azt, hogy ha nem győznek is, de erélyes és dicső küzdelemben hullnak el. — Lásd még tehát jóslatod haszontalanságát, — szólt Zuárd mogorva büszkeséggel, mert Zobor levente nem polgárleányt veend nőül messze földrül, hanem a szittya föld szép virágát, kedves leányomat. S nehogy a sors, mellyel, ha megengesztelni nem lehet, küzdésre szállni is van bátorságom, kedvet s időt kapjon, becsületes párosodási szándékunkat megakadályozni, ha király urunknak semmi ellenvetése nincs, még az ütközet előtt, most mindjárt, megtartjuk a menyegző sátoros ünnepét. Habár királynak csakugyan nem volt semmi ellenvetése, s miután Korcs istennek egy derék temploma , kifüggesztett zöld ág és mérőedény által ismerhetővé téve, nem messze díszelgett, az istenség víg korcsmájába mindnyájan betértek, hol az egybekelés ünnepélyesen megtörtént, mellyet nemcsak a jelenlevő főurak s előkelők tiszteltek meg az által, hogy a fiatal pár egészségére ősi szokás szerint, melly azonban mai napig sem ment ki divatból, tetemes áldomásokat ittak, hanem az ünnepély jótékonyságában a király hadseregének közel­ eső csapatai is részesültek, öblös tömlőkben küldetvén nekik azon édes-izü ital, melly a göndör haju­ vidor Korcsnak oltárain legkedvesebb áldozatul szólt vala gyöngyözni és habozni , s mellyet billikomos őseink, Jáfetnek, Noé fiának, kétségtelen utódai, nem egyedül lótejből, miként ezt a német történetírók tanítják, hanem valóságos szép szőlőfürtökből szoktak vala készíteni. II. A gondos Hadár nem engedett a lakodalmi vigadásra olly hosszú időt szentelni, mint a fiatal vitézek különben óhajtan­­dónak tartották volna; ámbár ez utóbbiakról is meg kell val­lani , hogy tüzes vérök harcára inkább szomjazott mint borra, minélfogva az első felszólításra egész készséggel oda hagyák az ünnepi korcsmát. A körülfekvő hegyek csúcsain ellenséges fegyverekről csil­logott vissza a verőfény; a besenyők, úzok és khazarok szö­vetséges tábora három oldalról keríte be a szittyák vitéz had­­sergét, eltökélten, hogy egyesített erővel végkép leverik és kiirtják a derék népfajt, melly különben mindenkor , midőn egyenkint áll a férfi férfi ellen és nép nép ellen, legyőzhetlen hös­­erőt bírt a nevezett népeknek ellenszegíteni.. . Hadár táborá­nak síposai és kürtösei riadót fúttak mindenfelé, s a tér és völgy közepén, melly, magában foglalva Magyar városát, a Kuma és Terek folyóinak partjain elterjedt, csatarendbe gyü­lekezett a rettenetes szittya tábor. E tábor közepén emeltebb domb tetejében foglalt helyet a király, körötte vastag­ erejű hadvezérei, kapván, szertehordván és végrehajtván a köz­tanácskozásban hozott intézkedéseket, s kihirdetvén egyszer­smind a nagyhírű tárosnő által kapott jóslatot minden csapat előtt, azon csekély, de természetesnek található módosítás­sal , miszerint a szittya hadsereg okvetlenül győzni fog künn is benn is és mindenütt. Vőlegény és ara, most már férj és feleség, rövid érzékeny búcsúval váltak el egymástól, s miután Lehele kedves Zobo­­rának egy széles csokrot emlékül és harczra buzdításul kard­markolatára tűzött volna, szolgálói kíséretében férje sátorába távozott, részint lágy fájdalommal keblében a boldogság első perczeiben történt elválás miatt, de inkább büszkeséggel azon gondolatnál, hogy szivének kedvelt férfia egyazon napon szenteli fegyverét a hon szolgálatára, mellyben ő szentelte fel életét az ő boldogítására. Zobor a király közelében maradt. A szövetséges ellentábor tömérdek volt, a szittya nép arány­lag kevés; de azért nem volt arcz ez utóbbiban, mellyen a győzelem öröme előre nem visszsugárzott volna; nem kebel, melly az ellenség sokaságát egyébnek bírta volna tekinteni, mint eszköznek a kivívandó diadal annál fényesbbé tételére, így találta őket az ellenség követe, kihez, midőn Hadárt, mu­tatván neki a szövetségesek tömérdek táborát, fegyvereinek letételére felszólította, a büszke király rövid felelete annyiból állott: jőjön az ellenség és vegye el. Akadt ugyan egy szózat, melly Hadárnak azt tanácsolá, hogy kardját, mellyre a tárosnő aggasztó észrevételt mondott, cserélje fel mással; de miután a hallott jóslatok egyikét olly szembetünöleg sükerült megczáfolni, a büszke király méltó­sága alattinak tartá, hajtani valamit a jóslatra, mellyet külön­ben is nem magáért hanem inkább azon czélból kérdezett *) Lúd PESTI NAPLÓ 15. és 16-dik számát. ÚRBÉRI VISZONYOK. Negyedik czikk. ■) Kimondottuk már, mikint a széles értelemben vett Magyar­­ország ci-devant földesurainak tisztán vett úrbéri jövedelmek öszszege 5,740,839 ftra leszállítandó, ha ennek tekintetbe vételét az úrbéri kárpótlást szabályozó országos bizottság mű­ködésénél alapo­s vezérelvként elfogadva látni akarjuk, s ehez képest az állodalmat terhelő kárpótlási tőke összege, leg­alább is, 114,816,780 frtra volna számítandó. A pénzügyi minisztériumnak tehát egy ennyire rugó pénzérték előállítá­sáról kell gondoskodnia, hogy az úrbéri kárpótlást jog- és igazságszerű­leg igénylő magyarországi földesuraknak méltá­nyos követeléseit kielégíthesse. A kielégítést illetőleg bátran remélhetjük, hogy az állodalom, bizonyosan a mostani kö­rülmények közt rendelkezésére álló legczélszerűbb módot vá­lasztan­a. Ez oka, hogy minden efelöli okoskodásommal je­lenleg fölhagyok, s kizárólag csak oda fordítom figyelmemet, hogy az állodalomra — e kérdés megoldásánál — háramló ter­heket a méltányos lehetőségig leszállítsam. Számításom szerint a kárpótlást nem nyerő állodalmi s egy­házi javak — minthogy az egyháziak , ha a kárpótlás fölál­dozására képesek nem volnának 2­, egy meghatározandó évenkénti congruummal kielégíthetők — magukban foglalnak mintegy 52.000 úrbéri jobbágytelket, miszerint a kárpótlási tőke öszszegéből ismét 25,420,000 frt. leszámítható. Minél­fogva az egyetemes kármentesítés 89,396,750­­forintba ke­rülne. Ha végül számításba hozzuk azt, hogy a gyászos forra­dalom által is, melly az országot érte, nem kevés jószágok­kal szaporodott az állodalom birtoka, és fogyott a kárpótlandó telkek száma , úgy igen­is hajlandók vagyunk Korizmics úr­­) Lásd PESTI NAPLÓ 12. 13. és 14. számait. 2) E föláldozást igényelni csakugyan sok volna; s mi, kik a congruum eszméjétől idegenek nem vagyunk , óhajtanak , hogy ha va­lóban congruum határoztatnék , ezen meghatározásnál a kárpótlandó öszszeg is méltó figyelembe vetessék. Szerk.

Next