Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-02 / 19. szám

1850. első évi folyam. ........* ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten h­illba küldve : Egy hónapra 1 ír. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 ír. 50 kr.­­ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre. . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 1 7 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 19.­­ Szerkesztési iroda : úri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. ■.........— Kedd, ápril 2. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit­ sora 4. pengő krajczárjával sz­ámitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­ri­­­c­h Gusztáv úr könyvkeres­kedésében. Magán vi­ták háromha­­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj s­zinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek havi előfizetésük 1. april 8-kán lejár, szíveskedjenek lapjaink további megrendelése iránt minél előbb intéz­kedni, nehogy a megküldésben hátramaradás történjék. Budapest, april 2­ dikán. Tisztelt elvbarátink egyikének sorai feküsznek előt­tünk. A levél Balaton déli vidékéről jött, s olly esz­méket tartalmaz, mellyeket mi, magunkéivá tevén, t. barátunk megbocsátand , ha azokból némellyeket, bár egyedül hozzánk valának intézve, olvasóinkkal közleni sietünk. Mi állandó békét és szilárd törvényes rendet óhaj­tunk ezen olly felette zaklatott hazának, hogy azok malaszti, áldási között nagy sebeiből mielőbb felü­dülhessen. Hogy ez sikeresebben megtörténhessék, nem elég, hogy czélszerű rendeleteket adjon a kor­mány, de ügyelnie is kell szorosan arra, hogy intéz­kedései teljesedésbe menjenek. Az érdeklett levél kivonata következő: „A nép bizodalmának a kormány iránt, megvalósítása, a feladás! „Magyarország népei, kik a forradalom, vagy ha úgy tet­szik, az 1848. évi törvények által anyagi hasznot nyertek, a birodalmi alkotmánynyal, melly nyereményeket meg nem szüntető, meg vannak elégedve, vagy legalább az iránt ellen­szenvet nem mutatnak. De ha tökéletes meggyőződést nyer­hetnek arról, hogy nyereményük állandó, hőn fognak az új alkotmányhoz ragaszkodni. „A népre, hogy bizodalommal legyen a kormányhoz, a kormány orgánumainak kell hatni. Az új rendszer szerint fel­állított kerületi tisztviselőknek kellene mindenek felett az 1848. évi nyeremények állandóságáról, mint mellyek a biro­dalmi alkotmány által biztosítvák, a népet meggyőzni; mert ha azt véli a kormány, hogy ő felségének e tárgybani bizto­sitó manifestuma a nép ismeretére kellőleg eljutott, csalat­kozik ! Azon manifestum a zajos időkben, a számtalan pla­­kátumok, de leginkább a forradalmiak ámító szózatai között, elhangzott, s ez oka, hogy a nép féltékenységből sóhajt képzelt megváltója után. „A tisztviselőségnek ha nem lelkesedéssel, legalább jóakaratú készséggel kellene a nép sorsa könnyítésére már eddig is kiadott jó és szép rendeleteket életbeléptetni, s azokat szentül meg­tartatni , mert igy fogná a nép az uj alkotmányt megkedvelni. Van, példa az előfogatokra nézve igen jó ideiglenes rende­let ? — de azért mégis a régi rendszert követjük, az állandó ordinanczozás még most is divatoz. Az új ideiglenes rend­szer szerint, a költözködő tisztviselőknek ingyenkocsik ki­szolgáltatása el van törölve, de mégis minden jutalom nélkül kell a népnek kocsikat illy czélra kiállítani *). Ezek tehát a bizodalmatlanság okai i­s ezek sajtó útján leg­biztosabban elenyésztethetnének. „De mostani állásunk ezt, ha egyenesen nem­ tilja is, a mű­ködőknek mindazáltal nagy elemekkel kell küzdeniük — és mi­csoda, ha ettől a jobb érzelmű ember retteg ? „A nepotismus többhelyütt ismét divatba jött. Rosz követ­kezései nem fognak soká elmaradni. „Mig tehát a kormány orgánumai a rendeleteket, szabályo­kat lelkismeretesen és buzgón végre nem hajtják ; mig ők azokkal szabadon dispensálhatnak, addig az új birodalmi al­kotmányt a nép írott malasztnak tekintendi.“ Ha mindezek igy vannak a vidéken, min kételkedni e levél nyomán, épen nem tudunk, önkéntelenül tá­mad bennünk a gondolat: vájjon nem terv szerint tör­ténnek-e az illy és hasonló eljárások? és meggondol­ják-e az illetők: hová és mire vezethetnek azok? Nem akarunk jósok lenni, de figyelmeztetjük őket azokra, miket lapjaink 8. számának első czikke vég­soraiban egész nyíltsággal kimondunk.­­ Az osztrák internuntius és a díván közti confe­­rentiák, a dunai fejedelemségeket illetőleg, eléggé engedik sejtetni, minő oldalról érdekli Ausztriát a ke­leti kérdés? A conferentiák eredményéről tudomásunk nincs, talán ez a diplomatiai egyezkedés titkos pontjai közé is fog tartozni, de annak megítélésére nem kí­vántatik jós tehetség, hogy a Portának a bécsi kabi­nethez közeledésében, az orosz csak új okot lát arra nézve, hogy amannak szoros barátságot ajánljon. A Porta ma a legnagyobb tengeri és a legnagyobb szárazföldi hatalmasság befolyása alatt áll. Egyik vagy másik befolyás alól kell magát függetlenné tennie, hogy csak némi részben is szabadon cselekhessék. Az eu­rópai török birodalom túlnyomó népe a szláv elemhez tartozik. A Portának a pétervári kabinettel­ szoros ba­rátsága, csak megerősödése volna a birodalom szláv­­ajku népének azon befolyás által, mellyet az orosz közvetve és közvetlenül a Portára gyakorol. A szláv elemnek ezen megerősödése által, saját kebelében fog­ná hordani a díván, a birodalom megromlásának mag­­vát. És mint az erős folyamatnak a part utána-döl, úgy fognának e politikának, az osztrák birodalom dél­nyugati részei, utána omlani. S hogy egy illyen pro­cessus nem tartozik az álmok országába, annak talán amaz ébrenlét is bizonyságául szolgál, mellyel ma a német nyelv alóli emancipálás ajánltatik? — Ha az orosz birodalom emelkedését figyelemmel kisérjük, ön­kéntelenül Rómára kell visszaemlékeznünk, melly a már hatalmas Görögországnak, mintegy észrevétlenül nőtt nyakára. Oroszország politikája nem kevesebb messze számitás- és óvatossággal került az európai civilisatio elibe. Míg keleten hódító seregei működ­tek, nyugaton mint segítő és szövetségi hatalom jelent meg mindenkor. A pétervári kabinet mindig tudta a népeket egy olly szükségi állapotba vezetni, mellyet azok természetszerűnek tartsanak; elegendő ok a po­litikában arra nézve, hogy barátokat szerezzünk. Az orosz diplomatiát barátsága teszi félelmesebbé, mint fegyvere, mert az ildomosságban több erő van, mint a szenvedélyességben. Oroszország ma támogatja Dá­niát, alig őszinteségből, hanem azon számítással, mellyel a német egységnek ellene van. Talán ezt teszi közép Európa déli német státusaira nézve is, mivel a szövetségi alkotmány revisiojánál többet nem akar. És ellene van az angol befolyásnak keleten, nem a kisebb közép tengeri hatalmak érdekéből — mint azt a februá­ri ismeretes jegyzék szeretné láttatni — de mert az angol-keleti kereskedés gyengülése, az ő kezébe adná a nagy Sándor kardját, mellyel a gordiusi csomót ket­té vágta. És azon hatalmak, mellyek a keleti kérdés olly befolyás alatti megoldásától, birodalmuk történeti határait, vagy tengeri kereskedések felvirágzását re­ményük, fognák tapasztalni az oroszlán ismert osz­tozkodási elveit: „ego prímám tollo, sat.“ — Erős meggyőződésünk, hogy Ausztriának szomszéd viszo­nyainál, és a birodalom jövendőjének érdekéből, olly politikai állást kell keleten elfoglalnia, melly a crisis perczében, neki a szabad cselekvési tért biztosíthassa. A magyar faj, úgy látszik, arra van hivatva, hogy a kormány egyedüli tájékozási pontja legyen e tekinte­tekre nézve. Minden intézkedés, melly e fajra nézve a szabadabb alkotmányos élet érdekében történik: elő­munkálat egyszersmind az ausztriai birodalom keleti politikájának consolidatiojára nézve.­­ Mi hiszszük, hogy ebbeli nézetünket a Magyarországnak adandó al­kotmány igazolni fogja; hogy a tartományi élet sza­badabb mozgása ez alkotmányban biztosíttatni fog mind­azon intézetek által, mellyek egy erős kormánynyal összeférnek, de a népek politikai életének is föltételei. ") Az itt érintett rendeletre nézve megjegyzendő , hogy annak sza­bályai csak jövő ápril 1-jével lépnek kötelező erőbe ; mindamellett nem ártott, ha a tisztviselők , a kormány és nép­együttes érdekében , azt kihirdetése után legott alkalmazták volna. Szerk. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Mart. 23. Donizetti LINDA operájának első és második fel­vonása. Ezt követte LAMMERMOORI LUCIA opera harmadik felvonása, szinte Donizetti­. Végül pedig, már nem Donni­­settitől, hanem derék magyar dalszerzőnk Egressi Bénitől, „Ez a világ a mi ilyen nagy. . .“ és „Csalogány búcsúja“, mind­kettőt éneklő Hollósi Kornélia, ki, mint a színlap hirdető, a mai előadással búcsúját vette a közönségtől. SCHODELNÉ, te nagy művésznő, egyik teremtője a ma­gyar operának! kinek minden hangja csalogányi volt, s ki még sem hirdettetéd, annál kevesbbé énekelted magad felöl saját ajkaiddal, hogy te csalogány vagy . — SCHODELNÉ, feled­­hetlen dicső papnője a nemzeti Thaliának ! ki együtt örvendél e honnal és együtt öltöttél gyászt vele, ki hazagságos kebellel osztál meg jó és rosz napokat, kinek magas lelkét szintolly kévéssé fordíthatta el tőlünk hálátlanság és irigy rágalom, mint a milly kévéssé birta megszéditni a közhódolat és tömjénezés, — SCHODELNÉ, ki egyiránt valál nagy a dalok honában, és ritka tökélyü a szinmüvészetben, ki a melly nemzet fiainak fe­­ledhetlen műélveket nyujtál, azt egyszersmind szived mé­lyében szeretted, kinek tisztelve marad köztünk emléke min­denkoron, — hol vagy most, hová vonultál ? Mart. 24. Egy rablás által károsult intézeti hivatalnok föl­­serélésére Zenészeti és szavalati akadémia két szakaszban. E rovat írója megvallja, gondatlanul ment a színházba, nagy részben figyelem nélkül hallgatott, s most alig tudná mit írjon, ha egy mellette ülő, s mint ki fog tűnni, roppant műismeret­­tel biró, derék szomszédjának szintolly elmés, mint a milly csodálatosan tárgyavatott észrevételei ki nem segítik a bajból. Első darabul az összes hangászkar egy nyitányt adott elő, Mehul „József és testvérei“ czimű­ operájának nyitányát. Ref. nagy tisztelője a jó zenének, s bátorkodik megjegyezni, hogy ő is vallja azt, mit minden zeneértő vall, miszerint a valódi zenét nem mai világban divatos szerzőknél kell keresni. Mi­után azonban ref.­szintolly távol van attól, hogy akármit is, pusztán a­ zamatánál fogva, jónak ismerjen: Mehul nyitányá­ból csak annyi élvezete volt, mennyit a mi derék hangász­­karunk a mi még derekabb Erkelünk igazgatása alatt már számtalan, sokkal üresebb zeneműbe is öntött. ... A műértő szomszéd azt jegyezte meg fontos képpel a nyitányra, hogy : na, ez elég jó. — Következett a második darab: Toperczerné éneke. ... A derék szomszéd nagyokat ásított: „Ejh, mondá, ez már rész, ez valódi klassikus zene.“ Ref. nagy meglepe­téssel bámult elmés szomszédjára, ki Donizetti zenéjét klas­­sikusnak nevezé, de hallgatott. — Jött Beethoven, a Moll versenye, zongorán előadva Deutsch Willi úr műkedvelő ál­tal. Ki nem ismeri, s a ki ismeri, kit nem ragad el az óriási zeneköltőnek e dicső műve ? ... . Még ref. szomszédja sem ásított, hanem megvalla­­na, ez már jobb; ez már látszik, hogy nem klassikus... Ref. bámulása a nagy zenei részi tehető s­ség iránt mindig nagyobb lett. — Következtek aztán áriák és s kardalok Verdid, meg ismét Verdid, aztán Mercadante­tól és Császártól, Egressi Bénid, s egy nyitány Gh­erubini­­töl. . . . Ref. szomszédja mindig nagyobbakat ásított, egyre jobban károm­lá a klassikus zenét, mert előtte a nevezett mű­vek mind klassikusok voltak, s végre kikelt a színház ellen, hogy miért rendeznek benne olly akadémiát, mellyben az ember halálra unja magát a sok­­ klassikusság miatt! . . . . Ref. pedig egyre nagyobb tisztelettel bámulta a nagy mestert, ki a hangversenyt, melly, egyetlen klassikai mű kivételével, egészen olasz és magyar divatos művekből volt szerkesztve, klassikusság miatt vádolja unalmasnak; ámbár ref. meg van győződve, hogy a maga nemében különben derék Egressi Béni és Császár György, kiknek, az olasz maestrok mellett hely engedtetett, örömest engednék magokat illy müértéktül unal­masoknak neveztetni, csakhogy más müértéktül aztán ki­érdemelhetnék a klassikus nevet..........Midőn az előadásnak vége volt, és ref.­jeles müértéssel felruházott szomszédja meg nem szűnt zúgolódni a klassikus zene ellen, meg nem állhatta fel­, hogy végre a következő ártatlan kérdést ne intézze hoz­zá : — „Kérem, tisztelt úr, mit ért ön klassikai zene alatt ?“ — „Mit értek ? válaszolt a kérdeztetett folyvást haragosan, — hát klassikai alatt azt értem, a­mi unalmas.“ — Na te már e sze­rint ugyancsak klassikus ember vagy! — gondolá magában ref., részesülj sok műelvekben, mellyek minél távolabb legyenek a klassikusságtól, a te hited szerint. Mart. 25. A színház zárva volt. Mart. 26. A pesti gyermekkórház javára Zenészeti és sza­valati AKADÉMIA 2 szakaszban, mellynek részletei voltak: Doppler ILKA czimü operájának nyitánya, előadva az összes zenekar által. —,Versenymű a hegedűre Remitől, előadva a kis ÚRBÉRI VISZONYOK. Ötödik czikk Ki a lajtán­­s morvántuli erdők milly karbani tartásának a magyarországi erdők — nagy átalán elhanyagolt — állapo­tának összehasonlításával bíbelődött, elismerendő, hogy Ma­gyarország a mezőgazdászat semminemű ágában annyira visz­­sza nem maradt, mint az erdészet ügyében. Tisztelet, becsü­let, de igazság is, és azért be kell vallanunk, hogy azalatt, míg amott az erdők igen okszerűen míveltettek : ezek imitt, minden törvényes ordo sylvanalis daczára, oktalanul irtattak s könnyelmüleg pusztíttattak a kályha mögötti szunyadásban, s a nagy semminek őrzésében elaluszékonyodottak nagy serege által, minővel az oknyomozó történész a világon mindeddig mindenütt találkozik, hol egy országos nemzet a mégsem­") Lásd PESTI NAPLÓ 12. 13. 14. és 17-dik számait.

Next