Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-09 / 25. szám

Európának jelen állásában hatalmas, azért is könnyen alkal­matlanná válható, szomszédot nem kedvelhet — az olasz egy­ség létrejöhetésének, római közbenjárásával sakkot adott. Tudjuk a történetből, miszerint Belgiumnak Hollandiái én függetlenítése, de Francziaországgal határos — tehát a szom­széd Hollandiát gyöngítő — függetlenítés kedvéért, Antwerp franczia árgyak által bom­báztatott! Az érdek­ eredményezte politika hagyományiból aligha logikailag nem következtethet­jük , miszerint a német­ egység vajúdásait sem az angol, sem az orosz, de annál kevésbbé a franczia politika, nemcsak eny­­hítni nem fogja, de sőt öregbítendő. Ugyancsak a német­ egy­ség megakadályozása végett, szólalt föl e politika a dán király mellett, a Sleszving-Holstein féle kérdésben. Szinte e politika tűzé­ magának föladatul azt, hogy a német és olasz állodalm­ak ezentúl is puszta, minden politikai jelentőség nélküli geogra­­phiai nevek maradjanak. A részint politikailag fanatizált, s azért lehetlenségek árnya után iramló, részint az új alkotmány megbuktatása végett a reactio emberei által ármányosan kizsákmányolt tudatlan nép esztelen fölkelései azonban több túlrepressiv törvény behoza­talára, és több irányper indítására szolgáltattak alkalmat. „Ugy­e a vörös tengeren át akartok eljutni az ígéret földére?“ kérdé minap Dupin úr (az elnök) a zajongó hegypártiakat, midőn egyszersmind a ma politikailag szereplő legitimista — Laro­­che Jacquelein — „conte que conte“-ját hallotta. Mi szinte ismerjük a gyakorlati élet nehézségeit , mert súlyos nyomait magunkon is vajmi sokszor éreztük, de ép azért őszintén mondjuk : REND kell! MÉRSÉKLET kell! Kér­­lelhetlen postulátuma ez az örök bölcseség törvényének, m­ely­­lyet ki nem hallgat, el van ítélve ! Csak az a kérdés: mit ér­tenek a franczia törvényhozó nemzetgyűlés többségének tagjai a rend és mérséklet nevei alatt ? Oroszországban is van rend, és Chinában is uralkodik mérséklet, de, úgy hiszszük, sem az orosz rendre, sem achinai mérsékletre nincs szüksége a fran­­czia nemzetnek ! XVIII. Lajos és X. Károly alatt is rendszer országian, s Lajos Fü­löp alatt is rendszer kormányzott, és még­is mi borzasztó eredménye jön ! A december 10-dikei választás csak egy nagy név árnya alatt jön lehetségessé. E nagy név saját körülményeiben, ma­gában egy , csaknem mindent mondó programjé való — a rend és jólét bel-, a becsület és nagyszerű dicsőség külföldi politi­káját jellemezvén. Mondják hogy: a nép szava, isten szava! Mondják , hogy a nép nagy tömegeiben igazság­érzete rejlik ! Vajha ezúttal úgy lett légyen! Azonban mi, kik a történet könyveit kritikailag olvasni­­igyekeztünk, e mondatokban sze­rényen kétkedni bátorkodunk, s ebbeli kétkedésünket, többi közt, a december 10-kei választás is, igazolni látszik. Bonaparte Lajos meggyőződése, szeretjük hinni, őszinte meggyőződése az , hogy ő Francziaország vulkánjának fóriáit megszelidítni képes. Azonban, mennyire fogja politikája e képességet igazolni, meghatározni nem akarjuk. Annyit mind­­azáltal bátrak vagyunk kijelenteni, miszerint mi, tekintetbe vévén, hogy ő csak azért választott olly férfiakat miniszterei­vé , kik mellett saját képessége annál inkább kitűnjék, mikép önön keze mozgása szabadabb tért nyerjen; mi, kik az October 31-ki elnöki küldevény daczára, mindeddig nem bírjuk látni az állítólagos tények mezején azon ígért üdvös különbséget, mellynek az említett küldevény folytán be kellett volna követ­kezni , de melly, hihetőleg idő rövidsége miatt, még be nem következett; mi, kik belpolitikáját inkább a rendőri, mint jog­uralomnak megszilárdítása felé irányzottnak tartjuk, külpoli­tikájában pedig határozatlanság és alárendeltség világos jelei­nél egyebet alig veszünk észre; végre mi, kik előtt élete politikai cselekvényei ismeretesek, részünkről azon meggyő­ződéssel vagyunk, miszerint a franczia köztársaság jelen el­nöke sem a kígyó diplomatái tapintatával, sem­ az oroszlán fejdelmi tulajdonival kellően ellátva nincs, s ép azért a fönebb érintett programjénak gyakorlati érvényt szerezni képes alig leend. mes érzelmű családok, mellyek a szerencsétlen foglyokat megvendégelték, mint emberbarátok méltányló elismerést ér­demelnek. A napokban várjuk Aradra Szerdahelyi Pál miniszeri biztos urat, ki megyénk s városunkban a törvényszékeket fogja or­ganizálni. Óhajtjuk, hogy szakértő, részrehajlatlan s tiszta jellemű egyéneket alkalmazzon az igazság kiszolgáltatására. Tegnap rendkívüli öröm lepte meg városunkat a hirvétel­­kor, miszerint ő cs. k. apostoli felsége azon elitélt foglyoknak, kik a forradalom előtt tiszti rangjok megtartása nélkül léptek ki a császári hadseregből, amnestiát adott. — Legyünk uraim jó reménységben, s csatlakozzunk bizalommal a fejedelemhez; kétségkívül több rendű engedményben fogja a nemzetet ré­­szesítni, mint reméljük. ............­ Arad . ápril 6­kán. Közelebbi vásárunk annyira jelentéktelen volt, hogy, ha ke­reskedelmünket e vásár határozná meg, Arad teljesen kima­radna a kereskedelmi városok sorából. A nagykereskedők, kik vásárainkat rendesen meglátogatják, most is nagyobb számmal jelentek meg. Azonban a vidéki vevő közönség, melly máskor ezrenként gyülekezett az aradi vásárra, most teljesen kimaradt. A kereskedők összedugott kézzel ültek nap­­hosszant árudáikban, a­nélkül, hogy egy darab kelmét el­adtak volna. Három nap alatt alig látott az ember néhány ve­vőt. A belső vásárhoz hasonló volt a külső. Részint a szer­feletti drágaság, részint a pénzszükség, m­ellyben különösen a vidéki nép szenved, kényszerítik a közönséget még a leg­szükségesebbeknek is nélkülözésére. Reméljük, hogy a követ­kező vásár mind a közönségre mind a kereskedőkre nézve sokkal kedvezőbb leend. Az élelmi czikkek túlcsigázott ára kezd lassanként alább­ szállni. Nem emlékezünk, hogy az aradi piacz olly drága lett volna, mint a télen. A közönség zsarnokai a mészárosok azon­ban legkevésbbé sem engednek. A marhahús fontját 16 kraj­­czárról 18-ra emelték s most azon ármány­kodnak, hogy csak 24 krra emelhessék. És ezen hallatlan barnokságnak a ható­ság nem tudja, vagy nem akarja nyakát szegni. — Óhajtandó, hogy fakereskedőink lássák el a jövő télre városunkat ele­gendő és jóminőségü tűzifával, hogy egy ölfát, mellynek rendes ára nálunk eddig 5 e. forint volt, ne kénytelenitessü­nk 12 e. ftjával fizetni, mint ezen a félévig tartó télen fizettük. Városi közönségünk a legbékésebb szellemű; alig—alig van itt-ott egy két rajongó, kiknek teljes boldogságukra s ked­ves egészségökre válik, ha összejövetelek alkalmával egymást a scythák, törökök, angolok s a jó ég tudja, még mi más nem­zetek interventiójával ámitgatják. Boldogok a kik hisznek ! Husvétunk fehér és fagyos volt, mint az egész országé. Ez ünnep napjain a várparancsnok vagy 60 elitélt honvédfogoly­­nak engedelmet adott a városba néhány köztiszteletü házhoz ebédre mehetni. Mind a derék várparancsnok, mind azon ne­ VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. April 9. Nemzeti színházunkban, ma kedden Komlóssi Ida jutalom játékául fog adatni CHOISI KISASSZONY czimü vígjáték 2 felv. Irta Saint-Georges, francziából fordította Egressi B. Ezt követi A JÓS, regényes ballet 3 felv. Szerzette és rendezi Campilli balletmester. Zenéjét több zeneszerző mű­veiből szerkesztették Doppler és Ellenbogen, nemzeti színházi zenekari tagok. •— Ő cs. k. Fölsége legfelsőbb határozata által gr. de la Motte Antalt miniszteri osztálytanácsossá, a magyarországi cs. teljhatalmú polg. biztos központi irodájábani alkalmaztatás­sal , kinevezni; — továbbá a magyar-óvári gazdászati inté­zetnek az állodalom számárai átvételét s annak első fölszere­lésére az állodalmi kincstárból 5000 p. f. és folytonos föntar­­tására évenkinti 8500 p. f. adományzását helybenhagyni mél­­tóztatott.­­ Az ipar és kereskedelmi kamrák felállítását illető ideig­lenes törvényterv szerint, Magyarországban következő helye­ken lennének azon kamrák felállítandók: Pozsonyban 15 tag­gal, Sopronyban 15 t., Pesten 30 t., Kassán 15 t., Debreczen­­ben 15 t., Temesvárt 20 t., Kolozsvárt 15 t., Brassóban 15 t., Eszéken 151., Zágrábban 15 t., Fiume 15. a Katonai határőrvi­dékre nézve később léteznek rendelkezések. (Union.) — Bécsből érkezett hír szerint, a hírád. főtörvényszék ma­gyar osztálya legközelebb Torkos M. ■ úr udvari tanácsos ve­zérlete alatt,ünnepélyes­ udvarlását tette ő felségénél. Mittnyájai magyar diszöltözetben jelentek meg. Udv. tanácsos tíz magyar­­nyelven fejezé ki a fötörvényszéki magyar osztály hódolatát. Ő felsége szinte magyar nyelven válaszolt s mindegyik taghoz magyar nyelven intézett atyai indulatot tanúsító szavakat. (J­. II.) — Ismét tolvajság, megint rablás . . és megint szabót, mindig csak szabót!. Mára viradóra az egyetem-utczában ra­boltak ki egy szabómestert! Egy irótársunknak egy frakkja bánta meg . . Szerencse , hogy még maga is ben­nem­ volt — t. i. a frakkban. — Van egy birodalom a világon, s e birodalomban van egy nemzeti müintézet, közel Rákos mezejéhez, mellynél legközelebb csak a kólák összevarrására fölhasznált ezerna kontója 700, mind hétszáz forintra rúgott egy évben ! Kép­zelhetni mennyit fizethetnek ott a primadonnának! . . Neki hatökrös szekér hozza az aranyat Kaliforniából. . . — Miért híznak meg a mészárosok? Főképen azért, mivel a rendőrség nem akarja látni, hogy egy font igazán 32 latból áll-e. Vasárnap azonban szerencsés próbát kísérlett meg. Két font húst megméretett egy rendőrbiztos az igaz mértéken. Nem hibázott csak egy jó félfont. Ezt a félfontot aztán hozzá­mérte az illető mészáros és megtoldotta 12 po­nttal. — Tegnap volt szerencsénk látni egy számos egyénből álló szállitványt. Steyerből jöttek országunkba. Mint halljuk a Bács­kába fogják őket telepitni a szerbek közé. Az a hegyes, hű­vös Steyer ! és az a puszta , m­ocsáros meleg Bácska ! — Él magyar, áll Buda még! Pest legfényesb kávéházába négy szegény munkás vetődött a minap. A­mint látszott, mind­­négyen igen el voltak ázva, mert utoljára még az asztalt is felborították. Az ott levő zenekar csárdást húzott. Nosza neki az én négy emberem, mint a­kit forgószél fölkap, veri a bo­káját , tapsol, kiált, ujjongat: éljen a magyar! éljen a sza­badság ! éljen a magyar szabadság !! A jelenvolt katonatisz­tek és vendégek jóizűn nevették, s mikor megunták , szépen kivezettették! Prága, Const. Blatt. a. B. april. 4. Az egyházi kérdés Ausztriában úgy látszik előtérbe készül vonulni. Majd minden bécsi lap tiltakozik legújabb számaiban a kir. Placetum­ eltör­lése ellen. A bécsi synodus határozatai a minisztériumnál kü­lönféle változásokon mentek át. A papi gymnasiumok világi­akká változtatásáról is gondolkodnak. — Az erdélyi szászok küldöttsége a központi kormánynál azon viszonynak vég meg­állapítását akarja , mellyben a szászföld az összes­­monarchiá­hoz állani fog. — Ugyan azon lap Bécsből ápr. 2-ról közli: A véghatáro­zat az egyházi ügyben, melly, mint tudva van, múlt héten a minisztériumnál megtörtént, nehezen fog az érintett módon bizonyos tekinteteknél fogva köztudomásra hozatni. Jó for­rásból közölhetem, hogy több lényeges pontban a tavai itt összegyűlt püspökök határozatától eltérnek, és azért a papi körökben némi feszültséget idézett elő. Schwarzenberg her­­czeg bibornok meglehetősen kedvetlenül utazott el Salzburg­ba , és azon hír, melly a minisztériumbai belépéséről egy idő óta keringett, úgy látszik, alapnélküli. Thun gr. nagyobb erélylyel foglalkozik mint valaha a cultus-ügyekkel és egész komolysággal akarja megkísérleni a gymnasiumokat a német tanintézetek mintájára világiakká alakítani. Salzburg, April 2. A követelések, mellyeket az ausztriai püspökök a kormánynál tenni kívánnak, már kinyom­tatvák, azonban a káptalanok tagjain kivil senki sem kapott példányo­kat ; ezeknek is meghagyatott, hogy e példányokat semmikép se használják. A még fenforgó nehézségek leginkább a házassági törvények, a püspöki és kanonoki helyek betöltése, és a pénzügy körül forognak. Mindenesetre olly természetű kér­dések, mellyek elintézése nagy megfontolást igényel. Milly értelemben kívánja azonban bizonyos párt e kérdéseket elin­­téztetni, a következőkből kiviláglik: „Ha egy állodalom a val­lási indifferentismushoz szigorún ragaszkodik, azaz ha magát különösen a positiv vallások fölé emeli, meg nem engedheti a kath. egyház, hogy a püspökök és kanonokok kineveztetése tőle folyjon ki, mert könnyen megtörténhetnék , hogy e be­töltés majd zsidó minisztertől függne. Ellenben nem fogja az egyház e kinevezési jogot a császártól, mint első fiától, megtagadni.“ A Lloyd a bos­nyák határszélekről, mart. 26-káról imert közli: „Ezen hó elseje óta, midőn Bihács minden csata nélkül a fölkelők kezeibe esett, számos tanácskozás tartatott a moz­galom főnökei között Bihácsban. — Eleinte maguk sem tud­ták elhatározni: önmaguk helyezzenek-e be törvényhatósá­got, vagy bizonyos módosítások mellett kérjék a vezirtől. Végre mártius 22-dikén, a szabad ég alatt tartott, mintegy 2000 emberből álló nagy népgyűlésben , mellyre Török-Hor­­vátországból minden falvak, városok, várak követeket kül­döttek, elhatárzák­ a helytartóhoz követet küldeni Travnyikba, következő nyilatkozattal: 1. Hogy ők nem pártütök nagy­­uroknak a Padischahnak kormánya ellen. — 2. Hogy ők min­denbe beleegyeznek, s mindent megteendnek, mit török a nagyúr kivánand. — 3. Hogy azonban Bosnyákország hatal­masaitól, azaz a vezirtől, pasáktól, és mosleminektől eredendő önkényes rendeleteket s nyom­atásokat nem türendnek. 1 4. Hogy ők arnautaürséget, mint egészen fölöslegest, és melly házibékéjöket és nyugalmukat megzavarja, sőt még hitüket is kigúnyolja, többé el nem fogadnak.­­ Egyébiránt a mozgalom vezetői abban is megegyeztek, hogy azon esetre, ha a bos­­nyák helyettes fegyverhatalommal akarná őket kényszeríteni, a vezéri seregeknek a szorosoknál ellentállanak, és készebbek harc­ban elesni, mint tovább is az elnyomatásokat tűrni. „Ez általános fölkelés következtében a zavari örvonal pa­rancsnoksága által az úgynevezett rácsos-vásárok mart. 2-kán megszüntettettek. Mivel azonban az állodalomnak s különösen a károlyvárosi határőrségnek érdekében fekszik azt ismét meg­nyitni , Knezevich ottocsáni ezred parancsnoka felsőbb he­lyen felhatalmaztatott, annak ismétt megnyitására , hogy igy egyszersmind a fölkelésről tudomást szerezzen , ki a helyszí­nen megjelenvén a szükségeseket elrendelte, fogadván a föl­­kelők , hogy fegy­ver nélk­ül fognak a vásárra megjelenni, a rendfentartás végett kerülő­ őröket felállítni, a szökevényeket átadni, és magyar emissariusokat egyálalában meg nem szen­vedni. „Azon kérdésre, mi legyen fölkelésük indoka, a küldöttek egy szívvel s lélekkel tiltakoztak a fölkelés szó ellen, és kérték nem­csak az ausztriai hatóságok, hanem egész Európa színe előtt őket ezen szótól megkímélni, mert ők, törvényes kormányuk s a nagy úr rendeleteinek épen nem szegülnek ellen, hanem csak a barbár és elszenvedhetlen nyomások és egyes parancsnokok önkényes eljárásai ellen védik magukat, egyszersmind rendet és csendet igér­tek következő feltételek alatt: ha a vezír 1) az erőszak és önkény helyébe igazságot léptetend; 2) ha az önkényüleg behozott tizedet elsürlendi és helyébe törvény­szerű adót hozand be; 3) ha az erkölcsrontó amnautákat Bos­­nyákországból eltávolítandja, és 4) a bevádolt parancsnokokat többé nem alkalmazandja. „A küldöttség azután az ausztriai hatóságok bizalmát ünne­pélyesen kérvén , eltávozott. „Azonban 22-én a Bik­ácson tartott népgyűlésben el len ha­tározva , hogy a rácsos­ vásár tartása részükről mindaddig el­marad, m­íg a helyettes részéről a vámszedők meg nem jelen­nek. — E végből néhány határőr rendeltetett ki, hogy a ha­­tárokhoz­ közeledést akadályozza. — Ez felvilágosításul szol­gálhat a bosnyák felkelésről. 23-án a krajnai felkelők mint­egy 1500-an Bihácsból kivonultak, mint mondják, Buzim és Krupa ellen. — Bosznia belsejéből hírlik, hogy Omer pasa 40,000-nyi sereggel Novi­bazarnál Boszniába érkezett, elő­­őrsége Szieniczánál a Novibazar­ból Szarajevo­ba vezető úton áll. Banjalukában az őrség két zászlóalj gyalogsággal s 1000 arnautával erősíttetett meg.“ Francziaország. A Constitutionnelben olvassuk: „Hiába keresünk komoly panaszt pártunk ellenében. Azt mondják: status elleni m­erényen törjük eszünket, azt óhaj­tunk. De a kormány nem fordította hasznára a tényt, mellyel a törvények ellenében vakmerőn megszegettek, hogy ő is meg­szegje azokat megtám­adói irányában. A diadal, mindig kezé­be adta az előjogot, de ő nem­ élt semmivel, mint a törvények erejével. A vád tehát alaptalan. Rólunk, mint mérséklet­ pár­tiakról, azt mondják, hogy royalisták vagyunk, s összeeskü­szünk a monarchia visszaállítására. Ez elvégre is ismert rá­­fogás, miután a többségre nézve lehetlen volna, hogy ezz­el- HIVATALOS FELSZÓLÍTÁS a magyar nemzeti museum igazgatósága részéről, minden az országban létező könyv- és kőnyomda-, valamint réz- és aczélmetsző-intézetek tulajdonosaihoz. Báró Geringer Károly ur , Magyarország polgári ügyeiben teljhatalmú császári biztos , excellencziája f. évi mart. 31-kéröl költ, 5514. sz. alatti leirata következtében felhatalmaztattam , minden az országban létező könyv- és könyomda , valamint réz- és aczélmetsző intézetek tulajdonosait hivatalosan felszólítani , hogy , hivatkozással ugyancsak ő excjának 1849-ki nov. 10-éről költ 3145. sz. alatti és minden cs. k. kerületi főispánokhoz intézett körlevelére , mellyben az eféle intézetek tulajdonosai az őket illető 1849 . 18- törvényczikkre emlékeztettek, minden intézetükben megjelent hírlapok , könyvek , képek , kólák s más illyféle műtárgyakból egy példányt a magyar nemzeti museumnak beküldeni szoros kötelességüknek ismerjék. A budapesti intézetek na­gyobb része meglehetős pontossággal felelvén meg ebbeli törvényes kö­telességüknek , ezennel hivatalosan megkeresem mindazon akár itt hely­ben , akár a vidéken létező eféle intézetek tulajdonosait, kik az emlí­tett törvénynek vagy kevesebb pontossággal vagy épen nem feleltek meg, hogy minden az 1848, 1849. és 1850-ik évben eddig megjelent és ezentúl megjelenendő műveiknek egy példányát a magyar nemzeti museumnak mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Pesten 1850-ki ápril 5-én, a magy. nemz. Museum igazgatója KUBINYI ÁGOSTON, s. k.

Next