Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-16 / 31. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ FÖLTÉTELEK. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. Évnegyedre 4 , 40 „ , Félévre . . 9 „ 15 „ , Egy évre . 17 „ 20 „ , Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 31. — Szerkesztési iroda : Urintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —töl számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Kedd, ápril 16-án. HIRDETÉSEK ES MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petitsora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában, Budapest, april 16-dikáu. Hitünk szerint az időszaki sajtó, ha czélul tüze, a rend fentartására, a béke és szabadság megszilárdítására hatni: e szép hivatásának nem felelhet meg hűbben, nemesebben, mint ha a kormánynak azon rendeleteit , mellyek e magasztos czél elérésére irányozzák, méltányolva hirdeti. Illy rendszabályul tekintjük mi többek közt a magyarországi cs. teljhat.polg. biztos azon hirdetményét, melly hazánkban a közügyet illető előfogatok iránti ideiglenes határozatokat tartalmazza. E hirdetmény 1. évi február 6-tól költ, s mint szokott, annak idejében, kétségkívül, mind a hivatalos hírlap által közöltetett, mind pedig az illető megyei főnököknek, kellő sükerszerzés végett, megküldetett. Voltak már 1848. előtt megyék, mellyekben az ezernyi visszaélésekkel nehezített előfogati rendszer javítása, az azt egyedül kiszolgáltató földnép terheinek tekintetéből, szükségesnek ismertetett; s hol a tiszta, önzéstelen szabadelmüség a magánérdekek fölött diadalt nyerhetett: e tárgyban a kellő rendszabályok, mellyek az akkori adózó népre enyhítőleg hassanak, nemcsak megállapittattak, de foganatba is vétettek. A lefolyt két évi zavarokban e hazának vonómarhával biró lakói kimondhatlan zaklatásoknak lévén kitéve ; de különben is az egyes megyékben divatozott jobb szokás általánítása a kor egyik legsürgetőbb szükségéül mutatkozván: nemcsak kívánatos, de halaszthatlan is volt, hogy e tárgyban mielőbb általános szabályok állíttassanak föl. E szabályok a felebbi hirdetményben foglaltatnak. Jóval előbb keletkezvén e hirdetmény, mint lapunk megindult, nem tartottuk fölöslegesnek azt olvasóink számára ezennel közleni. Teszszük pedig ezt főleg azon hiedelemben, hogy a haza minden polgárait e most már egykép illető tárgyról bővebb ismeretet szerezni mindegyünknek közvetlen érdekében van. A rendelet tartalma következő: „Azon elhárithatlan kénytelenség, mellynél fogva az egyes hazai polgárok szállító eszközei köz czélokra s intézkedésekre használtatnak, a kormánynak kötelességül teszi a közügyi előfogatokat igénybe venni, és az ezeknél érdekelteknek kölcsönös jogait szinte, mint kötelességeit ideiglen, amíg ezen intézetnek már megkezdett szabályozása közbirodalmi törvények által eszközöltetendik, meghatározni. „Ehez képest Magyarországra nézve megállapitatik : „1. Előfogat szolgáltatandó nemcsak katonai, hanem közigazgatási czélokra is. „2. A csász. kir. katonaság számára használandó előfogatra nézve, az illető cs. k. minisztériumoknak további rendelkezéséig , a jelenleg létező rendszabályok tartatnak fenn. „3. Az előfogatnak közigazgatási czélokra kívánása egyelőre csak a kormány szolgálatában utazók szállítására szorittatik. „4. Az előfogat szolgáltatása közös kötelessége minden hazai polgárnak, ki alkalmas vonómarhával bir, s egyes községekben különbség nélkül minden községi tagtól, alkalmas vonómarhái számához képesti aránylagos sorozatban, igénybe veendő. „5. Előfogat-használhatási joggal nemcsak állandó hivatalban levő tisztviselők, hanem mások is bírnak, kik a kormány megbiztából utaznak , s az előfogat használására az illető hatóságtól felhatalmazvák. „6. A cs. k. miniszteri biztosok, a kerületi főispánok, a kormányi és járási biztosok, valamint melletteseik(Adjunkte) hivataluk hatáskörében az előfogati szolgálat igénybevételére semmi igazolással nem tartoznak. „Ezeken kívül a kormány megbíztából utazó minden személy az előfogat használhatási jogát, az illető hatóság utalványával bizonyítni köteles. „7. Az előfogati utalványok kiadására nézve illető hatóságok , a cs. k. kormánybiztosok (megyei elnökök), nemcsak az alattuk álló kormányzati megyében, hanem az egész Magyarkoronaországban; azután a cs. k. járási biztosok, járásukban s azon kormányzati megye határai között, mellyhez tartoznak. „8. Más mint közszolgálati ügyekben, az e végett megbízott kormánytisztek szigorú felelőssége alatt, senki részére elöfogati utalványt kiadni nem szabad. „9. A cs. k. fegyveres csendőrség (Gens d’armerie) 1850. január 18—dikáról szóló szerkezeti szabályzata 30. §. szerint fel van hatalmazva az elöfogat használhatásával illetőséget bizonyosságra emelni, minélfogva ennek felszólítására az előfogattal utazók magukat ezen joguk iránt igazolni tartoznak. „10. Az előfogatot a község elöljárójánál kell kérni, ki is (a rendkívüli szükséglet eseteit kivéve) az előfogati szolgálatra sorozat szerint kötelezett községi tagok minden vonómarháját sohasem egyszerre, hanem ezen tehernek igazságos és méltányos felosztása mellett, az egyesek marhabirtoka s a községbeli öszves marhaszám közt létező arányban, részenkint tartozik kirendelni. „11. Ha a felállított közönséges elvek szerint előfogati szolgálattal tartozó községi tag a községi elöljáró felhívásának eleget tenni nem akarna, a kívánt szolgálat másokkali alku útján a vonakodó költségére lesz előállítandó ; ellenben méltányos mentségi okokra tekintettel kell lenni, s a közösen egyenlő kötelességet majd utóbb következő felosztás által helyreütni. „12. Ha az előfogatot az erre feljogosított kívánja, azt a meghatározott helyen és kitűzött órában készen kell tartani. „De ha az előfogat kiszolgáltatójának az elöfogat megrendelőjére 3 óránál tovább kellene várni, az utóbbi a várakozónak időveszteségi kárpótlás fejében, fél állomási járandóságot tartozik fizetni még azon esetben is, ha már ezen elöfogatot használni nem kívánná. „13. Azon fönt érintett eseten kívül, midőn az arra joggal bírók az elöfogatot előre, világosan megrendelik, az ennekelőtte szokásban volt, s tapasztalás szerint fölötte nyomasztó elöfogati készentartásra (az úgynevezett várakozó elöfogati szolgálatra) többé senki sem köteleztethetik. „14. Az elöfogatérti fizetés állomásonként, — minden állomásra 8000 bécsi folyó élet számítva — s minden befogott lóért egyenként történik. Az előfogati díjt az előfogatot szolgáltatónak a községi elöljáró jelenlétében előre kell megfizetni s kézbeadni, a miért a pénzt átvevő fuvarosnak kötelességévé válik az utast a megfizetett távolságra becsületesen elszállítani, vagy ellenkezőleg azon kénytelenségbe jut, hogy az az ő költségére a községi elöljáró által másokkali alku útján eszközöltetendik. „15. Rész utakon és nehéz szekerekért, nem szabad költségkímélés végett kevesebb lovat befogatni, mint teljesen szükséges. „Ha a befogandó lovak száma iránt véleménykülönbség támadna, azt a községi elöljáró fogja végképen eligazítani. „16. Rendszerint az előfogati szolgálat csak egy állomásra vétethetik igénybe. „Olly vidékeken, hol a helységek távol feküsznek egymástól, s útközben semmi fogatváltoztatási állomás nincsen, megengedtetik a meglevő elöfogatot az illendő járandóság megfizetése mellett nagyobb távolságra használni. „17. Az elöfogatos (elöfogat kiszolgáltatója) út- és hidavámtól mentes, s ahol ez fizetendő, az illető őszi etek kifizetése az utas kötelessége. „18. Az elöfogatos tartozik előforduló esetben az utast viszsza is szállítani, mégpedig felényi előfogati díjért, ha ez vagy a kiinduló állomási hely lakosa, vagy nem lakik olly távolságra, hogy még azon nap vissza nem utazhatnék. „19. Az előfogatos szinte köteles, ha kivántatnék, saját és helyben divatozó szerkezetű kocsiját, széna- vagy szalmaüléssel az utas rendelkezése alá adni, amiért ez neki megtérítés fejében egy jó díját fizeti. „20. Az utasok tartózkodjanak az előfogatás jogainak minden megsértésétől, s az előfogattak minden visszaéléstől, szigorú felelősség, és elkövetett hibájokból eredeti minden kár megtérítése terhe alatt. „21. A távolságok egy helytől a másikig, ahol még eddig meg nem történt, ugyanazon kormányzati megyében, ennek elnöke által, mérnökségi kimérés szerint és állomásonként 8000 bécsi ölével számítva, meghatározandók, s ezek a községi elöljárókkal mindenki általi megtekintés végett közlendők. 1000 ölön (egy nyolczad résznyi állomáson) alul levő távolság ezen meghatározásnál figyelembe nem vétetik. A FESTI HAPLÓ KŐTÁRA. KÖNYVISMERTETÉS. NÉGYES KIS TÜKÖR, melly világosan megmutatja, mikép jártak el a magyar tudós társaság mathematikai osztályának hivatalos bírálói 1846. mind a pályadij, mind a nagy jutalom elítélésében; vagyis: I. Egy hallgatással mellőzött pályamunka; II. A koszoruzott pályamunka bírálata; III. A mellőzöttnek bírálata, ennek ellenbirálatával együtt; IV. ,Sorszámtani czimü munka birálata, és ennek ellenbirálata. Melly ehhez járul toldalékul. A nagy jutalmat nyert munkáról valami. Berekesztésül: Eszmék némelly t. társasági reformokról. Irta Kerekes Ferencz. Debreczenben nyomatott a város könyvnyomdájában. 1848. II.8.r. (óra ?) I—VIII. 1—142 lap. Ajánlva van: A mathesis minden kedvelőinek, sőt átalában a magyar irodalom és tudományosság minden barátinak becses figyelmébe. Az előszóban, melly 1848. oct. 29-kén kelt, engedelmet kér szerző, hogy a haza akkori körülményeiben, illy nemű munkával kénytelen föllépni, mellyre őt már korábban a közönség előtt adott szava kényszeríti. Számot ad, hogy ennyire miért késett munkája; — t. i. a sajtó akkori szorgos volta miatt. Kéri az olvasókat, hogy szerénytelenségnek ne vegyék tőle, midőn saját munkáiról, másokéihoz hasonlítva meggyőződését kimondja. Ezután a munka szülemlésének történetét adja elő, azok számára, kik a hírlapokból az ide vonatkozó közléseket és vitákat talán nem ismernék, említi név,, hogy a magyar akadémia által 1846-ra kihirdetett mathematikai kérdésre ő is irt egy feleletet, mellynek alapeszméi és elvei a lipcsei akadémia által, egy nagyobbszerü pályatéren már egykor megjutalmaztattak, de a mellyet a magyar akadémiai bírálók, még csak említésre sem tartottak méltónak. Szerző azonban ebben megnyugodott, feltévén, hogy más magyar is juthatott hasonló vagy még jobb gondolatokra is e részben. Midőn azonban a koszoruzott pályamunkát megolvasá, s a magáéval összehasonlitá, elhatározd magában és a közönség előtt hírlapokban kijelenté, hogy mind a maga munkáját, mind a koszoruzottnak általa készítendő bírálatát világ elibe bocsátandja. De Vállas Antal ur, ezt be nem várva, mind az akadémia előtt annak egy gyűlésén, mind a közönség előtt az akkori „Társalkodódban egy értekezéssel lépett fel szerző ellenében, mellyre ugyan a felelet meg jön adva a maga helyén, azonban e munka harmadik része is egészen e tárgyra vonatkozik; ide tudva még a többi részeket is, úgy látszik, hogy szerző e munkában mindazon viszonyokat, dolgokat tárgyalás alá vette, mellyek mathematikai irói pályáján, közötte és a magyar akadémia között létrejöttek. Úgy látszik, hogy szerzőt nem sértett hiúság avagy dicsőségvágy, hanem az igazságnak és tudománynak szeretete vezette e föllépésében; s hogy azon dolgok, mellyek általa fel- emlittetnek és tárgyaltatnak, nemcsak az ő egyéni tehetségét és irói pályáját — hanem a magyar akadémiai tagok hivatalos eljárását illetőleg is, nem mindennapi érdeknek, s ennél fogva irodalmunk minden barátinak figyelmét méltán megérdemlik. Íme ennyi az, mit e munkáról ismertetés végett, ezúttal és e helyen megemlíteni jónak láttam. Az egész tárgy részleteibe és mélyébe bocsátkozni, a per elitélését eszközölni, az illető szaktudósoknak és a magyar akadémiának feladata leend, mellynek működési folyama vajha megkezdődnék immár, hogy nyelvünk és irodalmunk, — mellyek egyedüli alapjai leendenek jövő nemzeti becsületünknek, — a visszahanyatlástól és végső elárvásodástól megmentetnék. — v. sz. — HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. April 6. EVANGELIUM ÉS CSALÁDÉLET — folytatásul a múlt számhoz. A fordítókhoz van néhány szavunk, ha csakugyan, mint véljük, őket, s nem magokat a darab franczia szerzőit illeti megjegyzésünk. A jelen színművet ugyanazok fordították, kik Diogenest, s itt is ugyanazon összevissza hrányt használásával találkozunk a „te“ és „ön“ megszólításnak, mellyet amott megróttunk. . . . Minél kisebb dologban követtetik el a hiba, s minél könnyebben kikerülhető az, maga a hiba annál nagyobb lesz. Jorg legelső fölléptekor „te“nek szólítja a grófot a testvériesség azon elvénél fogva , melly a Stifelius által alapított felekezetnél uralkodik. Természetes következés volna, hogy mit a tanítvány felekezeti elvből tesz, azt tegye még inkább maga a tanító, kivált miután valódi kiléte megtudatik, s mint felekezeti főnök újólag föllép. Ezt azonban, miután Müller következetes jellemzését maguk a szerzők sem vitték ki, hagyjuk abban. Azonban mit tesz Stankár? Leányát „te“vel szólítja, míg rá meg nem haragszik; haragjában önözi s aszszonyomozza őt. Mi őszintén megvalljuk, semmi olly viszonyt nem képzelünk atya és leány közt, legyen ez a szenvedélyes harag legdühösebb foka, mellyben az első hasonló megszólítás által éreztetné az utóbbival haragja súlyát; ez okból az illy megszólítást egyenesen természetelleninek találjuk. De legyen , Szankár tán épen ollyan ember, ki legnagyobb haragját illy idegen megszólítás által fejezi ki. Azonban miként lehet, hogy a grófot meg épen legnagyobb haragjában kezdi „te“gezni a darab végén? Hiszen ha haragjában „tenger, akkor leányát annál inkább igy kellene szólitni; ha pedig haragjában önöz, úgy miként jut a gróf épen Stankár haragja által illy megszólításhoz ? . . . A darab eredetijét nem ismervén, nem is tudjuk bizonyosan, e visszásságot a szerzők vagy a fordítók követték-e el; de ha az előbbiek tették volna is, ez olly szembeötlő hiba, hogy a fordítók minden esetre kötelességükül tekinthetik, rajta igazitni.