Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-01 / 44. szám
máskor felugratá : csalatkozik, nincs pénz! ezen két szóban van egész nyavalyánk! ezüst és réz végkép eltűnt a forgalomból; bankó, azt mondják van elég, mi nem tapasztaljuk. Az ezerféle kósza hír, a körülményekbeni bizalmatlanság megakasztó a szabad adásverést, s aki elad, nem marad a méltányos ár mellett; ugyanazért vásáraink mit sem érnek: beszállítják a temérdek szarvasmarhát és lovat, tartják két áron, s nem veszi senki. A gabnafélék piacza szinte igen csalékony , sokszor Nyíregyházán, Miskolczon, Putnokon és Rosnyón , tehát három megyén át s több mint húsz mértföldnyi távolságban egy ára van a terménynek. Ekkér a felfelé szállítás és kereskedés szinte lehetetlen. Bizonytalanság és pangás mindenben, mindenütt. Hanem még is nevezhetek embereket, kik igenis élénkül folytatják mesterségüket, a fosztogatást; ne higyje pedig senki, hogy ezek a szegény legények, — nem! sőt ezek már gazdagok; értem a kereskedők- s mesterembereket. Igazán, alig lel az ember szót, melly méltó legyen ezen emberek impertinentiájának hű leírására; ezek nem tekintik az idő szigorúságát ; az általános pénztelenség ezer meg ezer körülményeit , hanem zsarolnak csüggedetlenül. Pár garast érő rongyot forintokon adnak el, belföldi czikkekért, mellyeket fele áron kapnak jelenleg, többet húznak most, mint a bőséges magyar bankó idejében. Ha a termesztő egy köböl tisztabúza árán egy pár cselédcsizmát vesz, örülhet, de egyszersmind azon szomorú meggyőződésre jut, hogy el kell pusztulnia. Hogy legalább 60 millió pengő forinttal kevesebb pénz van az országban , az ezen embereknek mindegy , őket sem emberi érzelem, sem közszükség, sem törvény nem korlátozza. Tegyenek róla azok, kiknek hatalmukban van, különben azt kell hinnünk, hogy az isteni gondviselésen kívül, ki sem viraszt felettünk. A népről ennyit irhatok , hogy mentül több ideje, s jobb módja van, annál követelőbb s méltánytalanabb; fuvarja és napi számja immár teljesen megbizhatatlan kezd lenni. Ehhez nem kell commentár. E pillanatban leginkább elfoglalva tartja a kedélyeket, s ad egy két perczig tartó beszédre okot, a zsidók bejövetele. — Ábrahám fiai látnak-futnak a megyében, lakást keresvén minden áron, azaz ígérnek annyi árendát, mennyit nem ígérhetnek ! mi lesz ennek a következménye, igen is jól látjuk; — mindez, mondom, egy két szóra ad okot. Némellyek, kik a zsidók által regressírozni szeretnék magukat, örülnek az új lakosoknak, s vállukra kavaritják a philantropia köpenyét, mondván: ők is emberek! mások irtóznak tölök mint az egyiptusi hét csapástól, s a népelszegényülés vészmadarainak nézik őket. Egyébiránt csalatkoznék ki azt hinné, hogy az egész zsidóügy valakit élénkebbül érdekel, vállat vonítnak rá legtöbben az emberek, gondolván: ha megsütöttetek, meg is ehettek. Megyénk nyugott, — mi is volna más ? egyébiránt ki azt mondja önöknek, hogy a kedély is nyugott, ne higyjenek neki. Leverve vagyunk, de nem megnyugtatva. Vannak azonban, kiknek mindegy! egy húron pendülvén a forradalom előtt alatt és után, — kik csengős lovakon nyargalózván keresztül-kasül a megyét: nem vesz rajtok sem isten sem ember!... ah de mégis : a korcsma és patika! ERDÉLYI LEVELEK. ') II Előbbi levelemben tett ígéretem szerint a múltak felett rövid szemlét tartva, ezt főbb vonásokban, az imputationalis tér nehéz ösvényein átvezetni, és czélszerű combinatiókkal kísérni ügyek rendem. Teszem ezt részint azért, hogy a n.váradi levelezőnek a forradalom gyarlóságai iránti véleményét alkalma lehessen újabb nézetekkel szaporítani; és teszem azok kedvéért is , kik a compromissiók logikáját a történet világánál még meg nem vizsgálták. Valamint minden nagy események okait a távolban kell keresni , úgy a magyar forradalom fő okait is nem a pesti országgyűlésen vagy a debreczeni kényszerűért ’ conventben, hanem — hogy az okok lánczolatát messzebbre ne terjeszszem — a múlt pozsonyi országgyűlés engedékenységében, ne mondjam kiskorúságában lehet föltalálni, hol az aristokratikus elemből kifolyt felső- és alsótábla tagjai elég gyöngék voltak egykét demagóg czikornyás kitételei által elragadtatni, s utasításaik ellenére olly személyeknek és határozatoknak helyt engedni, kik és mellyek alapjául szolgáltak a későbben irtózatosan dühöngött orkánnak. A politikai eseményeket két lényeges erő mozgatja : u. m. a körülmények kényszerültsége és a véletlen. Ezen lényeges erők megvizsgálásánál könnyű átlátni, miszerint a hibákat a magyar forradalomban is a múltak mulasztásában lehet föltalálni. A státusok intézményei nem ollyanok, mint az egyházi dogmák, mellyeknél nincs perfectibilitás; s ugyanezért, midőn a körülmények szükségelték a korszerű javításokat, nem kellett volna a kormányzati és intézkedési gyeplőt ollyanok kezébe engedni, kiken leginkább észrevehető volt a nemzeti önzés bűne). Ezen egyének előtt, kik magukhoz ragadták a főhatalmat, megnyíltak az ország kincstárai, felpattantak a várak rozsdás zárai, és a disponibilis mindennemű erők részei körülözönlék őket, egy hatalmas enthusiasmustól lelkesítve , melly futólag ámíthat és elragadhat, de állandólag nem boldogíthat. Ha a körülmények vezetésének fonalszálai azok kezébe jutana, kik tekintve a múltba, jelenbe és jövőbe , boldogító tényezők a status nagyszerű gépében, könynyű átlátni, miként a kor által szükségelt javítások követelései és kivitele nem idézend elő olly catastrophalis epochát, mellytől borzad Isten és ember. Tagadhatlan egyébként, miszerint a volt magyar kormányban is voltak egyéniségek, kik az eseményeket máskép szerették volna vezetni, és úgy, hogy az országnak a dynasztiához fenálló százados kapcsa legkevésbbé se táguljon; de ezeknek feltűnő jelenségei megtörpültek a fénylő phárosz vakító világa előtt. „Absque Cronwellio — megjegyzi a történetíró — revolutio in Anglia nunquam fuisset secuta, ipsiusitue constitutio longe aliter semet evolvisset, si Stuarti non fuissent Augustusi“, így ha Kossuth helyett az események vezényletét olly tekintélyek veszik át, kiknek bölcs tapintatuk mellett elég akaratuk lett volna a százados kapocs gyengítése nélkül és a nemzetiségek jókori kiegyenlítése mellett, mind az események nagyszerűségét bölcsen vezetni, mind a nagy többségre okosan hatni; akkor a lefolyt és történetünkbe vérbetűkkel följegyzett átkos jelenetek, mellyeknek jövő következményeit mathematice kiszámítani nem is lehet, soha, legalább olly rémes alakban, soha be nem következendettek, és itt Horáczzal el lehet mondani: „Hoc fonte derivata clades in Pátriám , populumiue fluxit !u Ezek után szükségesnek tartom a véletlent is egypár szó) A felső és alsó ház vegyes ülésében december 31-én 1848. kimondatott „hogy evidentiában kell tartani, ki lép a vasasra , fel kell olvasni a követek neveit és a ki nem lesz ott, az halál fia (Helyeslés). A ki fellépett mint képviselő , annak jogait védelmezni kötelessége az nem lehet hitszegő , ha pedig az akar lenni, lakoljon életével. ... A ki ott nem lesz bizonyos órában , avval úgy bánjék , mint hazaárulóval.“ Lásd Közlöny debreczeni 1. számát. A levélíró. 3)A nemzetiségek kiegyenlítési kérdését akkor kellett volna békés utón megoldani, midőn azt Erdélyre nézve a románok többször sürgették. E megbocsáthatlan bűnt, önzést, kiskorúságot, és szűkkeblűséget —vagy mikép is nevezzem ? — a történet kiáltó betűkkel fogja feljegyezni az utókor számára A levélíróval fölemlítni. Midőn t. i. a volt magyar minisztérium és később a pesti országgyűlés a szentesített törvény terme szerint kihirdetve a haza megmentése palladium összehivatott, ritka, vagy talán senki sem gyanítható ennek olly szomorú vége leend. Sokan jóhiszemben és jobb szándékkal csak azért léptek a követi pályára, azért vállaltak kormányhivatalokat, hogy befolyásuk áll építhessék azon nagyszerű templomot, mellynek díszei 1 fő helyet foglalhasson a hagyományozott szent korona, ezek uralma alatt egyformán örülhessen a constitutio jótorságának mindenki, vallás és nyelvkülönbség nélkül. É a roppant megcsalatás a reménylett virágok helyett tövi kell ollyanoknak is markolni, kik azokra legkevésbbé számítottak ! — Sokaknál és sokban leginkább a véletli munkája ez, nem pedig a tervezet műve. Kik a villámoi légű lökések körén túl estek, nem önbelátásuknak s éreségöknek, hanem a véletlennek köszönhetik; kik pedig ken belől estek, ezek is nagyobbára csak a véletlent átkolják. Elismert tény, miként azok közöl, kik a forradalom alatt, ennek forrásához nem messze estek, ritka kerülhet azt, hogy akaratlanul is a forradalom chaosz-karikájában egy lánczszemet, habár igénytelent és erőtlent is, nem pezett volna; de ezt csak azon szempontból kiindulva mérlegelni, hogy az elterjedt epekórság egyformán rag a mértékleteseket úgy , mint a mértékletleneket, és a gyek ormairól lezuhanó árvíz egyformán sepri azon részecskéket, mint a durva homokos kavicsdarabokat, az árvíz már legördült s az arany csak arany és a homoki homok marad! A nemzet kebléből a legnagyobb megráztatások sem tudhatták kitörölni az uralkodóház iránti ragikodást; ez élni fog a nemzetek keblében mindaddig, nemzetek maradnak. A megrázkódtatások előidézői nincse többé közöttünk; ők magukkal vitték messze külföldre az ialok kivételesen lejátszott drámának borzasztó öntudatát csak hiv alattvalók vannak már, kik kettőztetett fogalommal lesznek igyekezek megérdemelni a fejdelem hatalán kegyelmét. A ki tehát még ezentúl is szemrehányókát akarna tenni másoknak, mellyekből mindig ingerültség békétlenség származik, kérdje meg előbb önmagát illymán: hát én méltatlan szolgája az én uramnak, királyom, hol voltam akkor, midőn tettlegesen kellett volna a forralom árjának magamat ellene szegeznem ? tettem-e legkiss lépést is arra nézve, hogy a forradalom gyengüljön ? feláldozam-e vagyonomat, és kitettem-e nyilvános veszedelemre hazáért, fejdelemért és nemzetem megmentéséért életemet ? Nem nem én bűnös vagyok, mert a szentírás mondása Serint: nem voltam sem hideg sem meleg, és azért megtörténtetik, hogy még az utolsók lesznek elsők hűségben, rágáskodásban és erélyben; csak munkakör, csak elfeledés, ha alkalmuk lehessen leróni legszentebb tartozásaikat. Még sok mondanivalóm volna, de nem akarván tovább a figyelmet ezen igen kényes tárgygyal fárasztani, ettől jeleleg búcsút veszek, remélvén, hogy azok számára, kik követői is sokat tudnak olvasni, eleget mondtam. — Isten önné ■) Lásd: PESTI NAPLÓ 40. számát. Vegyük szemre az elsőt. Kerekded s teljes arcz, szemei éjfeketék s napként tüzesek. Az ajkak között két gyönyörű fogsor felérlik, s ha a száj mosolyog, két kis gödörbe mélyed az arezon. Ha ezen hölgy arczvonalai már magyar leányra hagyának ismerni, ezt öltözete még inkább elárulá. Feketeselyem ruhájának csak alsó része vala látható, mert testének felrészét egy fejér vörös zsinórzattal ékített zöld köntöske fedé. Egy mesterséges rózsa, nemzeti színeket játszva, csillogott oldalvást a két széles tekercsbe font hollószín-hajazatban. Társa mindazáltal más tulajdonok által ébresztő figyelmet. Gyengéd, hosszúkás arcú, szinte halvány-piros, némileg a fris rózsalevelekhez való hasonlítható. Szemei kékek, pillantása meleg és érzelem tükre. Szőke hajzata kis gyűrűzetekben folyt le hófejér nyakára s vállára, mialatt egy keskeny ezüstabroncs tartó fején leszorítva a lágy selyemszálakat. Öltözéke, szabás szerint, hasonlít vala társáéhoz, de színek- és díszítvényre egymástól különböztek. Alsó ruhája barna volt s a fekete bársony köntöske egyenszinü zsinórokkal ékesítve. Egyik sem volt elhalmozva ékszerekkel, ámbár mindkét hajadon a vagyonos osztályhoz látszik tartozni. Ki a szőkére pillantott, azonnal tudta, hogy nem magyar törzs sarjadéka. Vonásai elárulák német eredetét. Ő egyetlen magzata volt egy szász kereskedőnek; hazája Erdély, szülőhelye Nagy-Szeben. Említik már, hogy a két hajadon sok átmenőnek figyelmét vonta magára. A szőke haju, midőn ezt észrevevé, nyugtalan kezde lenni; szép szemeit eleinte lesüté, de midőn a kandiák száma mindinkább nőtt, kezénél fogta barátnéját, s a nyitott ablaktól el — a terem helyébe vonta. — Jer kedves Theklám, — szólt hozzá kérőleg — én aggódom. Mit gondolsz, talán valaki rám ismert ? — Milly gyermekies félelem! — válaszolt barátnéja — ki fog a jelen pillanatban Pesten szász leányt keresni ? De hogy az emberek figyelmét teljesen kikerüld , ahoz nem kellene egyéb, mint egy nemzeti szinü szalagos a nyakadon vagy hasonló szinü rózsa, fürteid közt. — Soha, soha — viszontó hévvel a szőke — engem még senki sem látott tricolorral ékeskedni, és most sem fog. Hát azért futottam volna meg Nagy-Szebenből, midőn Bem a szerencsétlen városba győzelmesen bevonult, hogy itt Pesten díszítsem magamat a felkelők színeivel, mialatt szivem diadalmaik fölött vérzik, mialatt elhúzódnak lelkem előtt boldogtalan hazám elhamvasztott városai, s feltűnnek szemem előtt a halottak ezrei, kik a városok romjain harczolva estek el ? Ha azon színeket nem viselhetem, mellyekhez érzelmem csatol, úgy inkább semmit. — — Igen, de kedves Paulinám — szólt jókedvüleg Thekla — talán csak nem fogsz Pesten épen most feketesárga kokárdát feltűzni ? — Te gúnyolódol, mintha bizony Erdélynek nem volnának saját nemzeti színei, de fájdalom, nálatok már oda került a dolog, hogy a tricoloron kívül más színeket meg sem szenvedtek. — Ez nem igaz, kedves Paulinám — válaszolt a magyar honleány—mert még a magyar hadseregben is láthatod a német és lengyel színeket. Egyébiránt, úgy látom, megfeledkezel , hogy én magyar leány vagyok, s nemzetemhez lelkem minden erejével szítok, s hogy még sem tartozom azon párthoz , mellynek élén Kossuth áll. Ha mindjárt néhány rokonim a magyar hadsereg soraiban harczolnak is, azért még sem képtelenség vagy honleányi bűn, magamat Kossuth ellenesének vallani. A Perczelek nemzetsége nagy, s nem fog csodálkozni senki, ha két tagjának ellenkező politikai hitvallása van, s a nemzetboldogításról véleményeik eltérők. Az ember magyar lehet szívvel s lélekkel, a nélkül hogy Kossuth terveiben egyetértsen. A hadseregben lévő rokonim Kossuthban mint Istenben hisznek, én pedig benne olly embert látok, kinek erényei szintolly nagyok, valamint hibái. Mi mindketten tanúi valónk a huszárok bejövetekor a nép örömének. Azon érzelmeket, mellyek keblemben támadtak, neked kellőleg magyarázni nincs erőm. Bizonyos magasztos kéj villant át lelkemen, magamat erősbnek érzem mint bármikor; a büszkeség fendobogni késztő szívemet; én ittas valék, s talán ugyanazt érzem , mit ama lelkesült tömeg; csak örömet nem éreztem; mert hogy örülhessek, nem kellene tudnom, mi történt ápril 14-kén Paulina megölelé barátnéját, mondván: Végre tenszavaid bizonyítják, hogy azon egy véleményünk van. — Ő nem — válaszolt mosolygó arczczal Thekla — a mi nézeteink egymástól még igen eltérők. Te előbb vagy ausztriai és csak azután szász, én pedig magyar vagyok előbb s csak az után ausztriai. A te jelmondatod igy hangzik: Ausztria nélkül semmi Szászföld! az enyim pedig: Magyarország nélkü semmi Ausztria! Érted most a különbséget? Paulina mosolygva viszonzá: Felfogom a szó büszke értelmét. Jer barátnőm, csókolj meg. — Megcsókoljalak ? — szólt Thekla csintalanul — nem merem tenni. Ti Magyarországtól elszakaszkodtatok, s különösen le, az ausztriai házzal mély, benső szövetséget kötöttél. — Thekla! — szólt kérőleg a szász hölgy — te pajkos kezdesz lenni. — Nem, nem, kedves Paulinám — szólt a másik folytatólag — én bármi áron sem csókollak meg! én nem akarom a meghasonlást közöttünk és az ausztriaiak közt nevelni . — ha figyeljünk, én neszt hallok, lám lám, mint pirulsz el egyszerre ! Ő az, nemde ? már lépteiről rá ismersz. A szász hajadonnak növekedő zavara egy fiatal férfi belépte által végre oszlani kezde. Thekla, alighogy et megpillantá, felkiáltott : Boldog isten, milly elváltozás! mit jelent e polgári öltözet ? Az ifjú férfi mosolygva viszonzá : És ön csodálkozik ezen kisasszonykám ? Tán azt hitte, majd katonai egyenruhában jövök Budáról által, hogy a pesti fanatikusok űzőbe vegyenek, úgy látszik, a Duna innenső partján ma hegyen-völgyön lakodalom. Mint érzik önök magukat kedves kisasszonyaim, mióta a republikánus levegőt szíjják ? — Ő felségesen! — válaszolt pajkosan a magyar hajadon — a lég igy bizonyosan tiszta, fris, és a mi födolog — egyszersmind olcsó. — Ne higgjen ön szavainak — szólt Paulina, a fiatal férfihoz fordulva — Thekla önt csak boszantani akarja; ő bensőleg szintolly királyi érzelmű, valamint én, vagy ön. A belépett férfi a szász hölgy keze után nyúlt, alakihoz emelte s amígy szólt: Ön, látom, szép érzelmeihez hű marad; ön ma is közbenjáróul lép föl közöttem és Thekla kisasszony közt. A három fiatal egy asztal körül telepedek le. Folytatjuk. UTAZÁSI BENYOMATOK. Tizedik közlés ')• 9. Mivel a képviselet a városok anyagi érdekei igazgatásánál okvetlenül szükséges, ezt azon módosítással lehetne ism viszszahelyezni, ha a katonai kerületi igazgatóság mérséki számú jó gondolkozást, polgárokat állítna az úgynevezett kü tanácsba , s bízna meg a szükséges hivatalbeli eljárásokkal. 10. A hatóságoknak a város ügyeiben eddig kétes fölhatalmazására nézve talán a következő rendszabályt tehetne be) Lásd PESTI NAPLÓ 9. 11. 12. 13. 17. 20. 23. 35. és 41-d. számi!