Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-27 / 64. szám
1850. folyam. 64. Hétfőn, május 27-ELOFIZETESI f£- «dapesten hi»^—^*a l''ildre . Egy hór»»pr.i 1 fr.30kr ti ^ negyére 4,, _ „ f félévre - - «„ - „ „ «,g-y evr-s - i-J „ — „ „ Elgyes szí*'" 4 „ „ / FÖLTÉTELEK. Vidéken postán luildre: Egy hónapra 1 fr.50kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9,15, , Egy évre 1 7 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ * rt. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyek. laP P° kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. gl 0966 Szerkesztési iroda : Uri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. j 'legjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések nagyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával százait tátik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Slogán viták három lávos sora 6. pengő krazárjával számittatik. fölvételi díj szinte iindenkor előre leteendő, Pesti Napló szerkeszt hivatalában. figyelmeztetjük azon I. előfizetőinket, kiknek elő,sütése Május 31-ikével véget ér, a mennyiben laplff*jfikat továbbra is járatni akarnak, szíveskedjenek J ránt *ninél előbb rendelkezni, hogy kiadó-hivatalnál megküldésben hiány ne történjék. l4/ * f^mlél^tize^e hozzuk át egyúttal azt is — mi ébektí' fi t topunk homlokzatán naponkint olvasható hogy a kari előfizetés mindig a hónap első nap^lól arit£ dk utoljáig számittatik. Budapest, május 27-kén. XEI-EORAFI TUDÓSÍTÁSOK. páris, május 21 A törvényhozás a választótörvény tárgyalása surgetosegét 301 szóval 239 ellen__tehát 122 szó többséggel — elismerte. 5% rente 88 frank 40 cent.; 30 rente 65 frank 15 cent. A börze zártával az. 5 évente 88 frank és 75 centimre emelkedett PártS. »Május 28. A sürgöny,állások rendes útja a Bielefeldt ~ Herfort közt, hídnak beomlása állal meg Vígn . szakasztva. A porosz telegrafvonalakon egymást érik a statuscorrespondentiák. Montalembert a választótörvény-reform mellett szól, mellynek elfogadtatása —m«TM. 5% rente 89 frank 55 cent., 3% rente igeri VillUBz.»---55 frank 80 cent. Livorno, május 19. ^ közirata szerint minden, Mar ‘«Wrohatnap, veszteglésnek vehettek alá “"'«Wnyok M. Frankfurt, máj® 24. t. . lés a német kérdésben mind a tohk”! ÖrVén íSég- índitványát, elvetette. Véli» • . f? A,’SeAi»~ Hamburg. Csütörtökön, május 23 hót perez. A kilenczek bizottmánya általéi a, • 3 óra 15 mány a polgárság által épen most 7 gel elfogadtatott. ékeny többség-A mai franczia proletárság mahari , franczia socialisaws industrial socialis piaetársát: a Mert az ipar nagy hatalmasság, minél*’ n az iparos korszaknak edd/gelé Eurene ett’ lí°gy küszöbét ; mindamellett, hogy a pte ál szenvedések kisérik. " SZ.,más és súlyos Fél század alatt Europa nagy társnői ■ son ment keresztül. A társadalon 71 alakk^nyezei sorába törekedett fölemelkedői^ P°l,likí,i ,é~tály, s Francziaországban, hol a haidai'Pt7°S,ŐSZ' felsöbbségek makacsul félreismerték • f ■ !rsortalm‘ kitöröltettek az élők sorából Eltrmi a P UJ Jellemét: _______ ' tluit a tündöklő franczia nemesség, mint a fa, melly lekaszáltatik. Siéves harmadik rendje (tiers—état—ja) ott mindenné lett. Angliában, hol az aristokratia jobban ihletve a nép uj iránya, uj jogigényei s önmagok iránti uj kötelességük érzetétől áthatva jön, átalakult. Az ipari érdekek vezetésére adta magát, s megőrizte állását a nemzeti politika élén! Az ipar ma az állodalmakban nagyhatalmasság. Némellyek aggódnak, remegnek e miatt. Vagy bánkódnak azon megdőlt hatalmak után, mellyeknek helyét az ipar foglalta el, vagy orvosolhatlanoknak hiszik azon bajokat, mellyek ma az iparral járnak. E bajok sehol sem nagyobbak, mint Francziaországban, hol a társadalmat létalapjában fenyegetik. Pedig Anglia iparfejlődése sokszorosan felülmúlja Francziaországét. Mellőzve Izlandkoldus népességét, Nagybritannia proletár népe számra jóval meghaladja Francziaországét, s a jelen évtizedben a chartista kitörések alkalmával vadság fenyegető jeleit tüntette ki. És mégis, milly különbség a két társadalmi ország jelenében! Az egyik, fenékig feldúlva, mindennap léte megtámadásától tart; a másik büszke felsőséggel uralkodik a világ piaczán, s gyarapodik közjólétben, s következetes fokozatossággal halad társadalmi javítási útján, hogy a népnek olcsó élelmet szerezzen és a dolgozó osztályok vállairól levegye a rajta súlyosatt aránytalan indirect adóterhet. Meglepő ellentét a két ország társadalmi jelenében! Pedig a két országban majd egészen egyenlő az ipar mostani organizatiója. Az iparos vállalkozó és a munkás között ma nem létezik a hajdani iparos szerkezet jótékony erkölcsi köteléke; föl van bomolva s nem létezik az ipari család. Jbzen Gagcsinyiu vvívvvv/.vm ------ _jxjl. Ma kiki magáért! A munkások, gazdájukhoz semmi erkölcsi kötelékkel nem fűzve, egymás között sincsenek semmi organikus kapcsolatban. Egymás iránt sincs semmi tartozásuk vagy kötelességök. A műhelyekben együtt vannak, de a lelkek nem érintkeznek más közös érzetben, mint közös gyűlöltségében azon életrendnek, mellyre a munkás szorul. A korlátlan versenyzés a mai ipar főtörvénye: ez a gazdákat és vállalkozókat egymás ellenségeivé teszi; s hacsak bukni s az iparos világból kihalni nem akarnak, arra kényszeríti, hogy mindinkább neveljék a munkás munkaszakmányát s leszállítsák a munka bérét. Arra kényszeríti magát a munkást, hogy társait ve ,tér társakul nézze, kik kenyerét elvitazzák, s a háború gyilkoló szelleme, melly azelőtt országok és nemzetek között dúlt állandólag, most az iparos világ kebelében is ütötte fel állandó tanyáját, s az iparos osztály két alosztályát — a vállalkozó s tőkebirtokosokat és a munkásokat— két ellenséges táborba űzte a békés egyetértés öléből. Kínos a műipari munkás sorsa e törvény uralma alattajtaján éhség kopogtató a vállalkozók? Ezeket álmaikban a bukás vámpírja sáppasztja. S valóban a nagy kéztanüző, gyámok vagy kereskedő-házakat tekintve, hány van, melly több évtized óta áll, hány áll, melylyeknek gazdagsági fénye az elöbbeni nemzedéket elvakitá? ! Az iparosnak nincs biztos holnapja; vállalkozó és munkás között azon különbséggel, hogy arra nézve a holnap egy vagy két év, a munkásra nézve ugyanannyi hét vagy nap. Pedig az életben van-e drágább kincs a jövendő biztosságánál ! Nem ez-e azon talizmán, mellyet ki elvesztett , annak szemei előtt elveszti a természet bájos kinézését; annak számára nincs a virágoknak éldekető színe, s a napnak enyhe sugara! Ki jövendőjét nem érzi biztosnak, az csak lézeng a társadalomban; mintha meg sem volna telepedve, nincs annak háziassága, családiassága, jó erkölcse. Ki jövendőjét örökké fenyegetve látja: annak a szellem gyászos ajándék, s az előrelátás égető kín! így, az iparos osztály sorsa átalában véve, épen nem irígylésre méltó, s e helyzet ellenkezik a társadalom alapfeltételeivel, a polgárisodás óhajtásaival, az ember földi hivatásával, s magának az iparnak, melly bátorlétet kiván, benső természetével. E helyzet évtizedek óta tart azon országokban, hol az ipar legnagyobb diadalait ünnepli. Ezen országokban számtalan embernek anyagi léte legszertelenebbül löbbi időre sem bir elérésének semmi biztositékával. E helyzet eddigelé Francziaországban jutott krízisre, s itt legfenyegetőbb s legtarthatlanabb az állás. Miért? Mert a franczia munkás, politikai jogokkal felruházva, szenvedésében felkiált, mint felkiálta a római polgár: Római polgár vagyok! Mert a franczia munkás osztály öntudatra hozatott állapota felett, s ezen öntudat tőle többé elvehetlen, s ezen öntudathoz jogérzetét, s jogérzetéhez ereje érzetét csatolja, mellyel kétszer döntött meg királyi széket, s remélte, hogy új jogaival megszerzendi, miután ered, a biztos élet élvet. E vágy s ezen érzet teszi azon néposztályt hajlékony agyaggá, mellyet a socialista főnökök hitegetéseik eszközével, kényük, kedvük szerint idomitnak. Azért inog a franczia társadalom alapja, mert eki-beérni áltána *** * Le"a"s A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZBÓL Május 21. SZÉP JUHÁSZ, eredeti nénc?' ban, népdalokkal, irta Szigeti József, Zenéjét 'SESSI TM*7 Május 21. LINDA opera 3 szakaszban, zenéje Dn • Május 22. először ÖCSÉM, HÁZASODJA! játék 3 flv., irta Dobsa Lajos — eretteti vig-_ vözüljük szerzőt a vigjáték-irás pályáján "müveríimmel ad~ utóbbi hónapokban fel-és letűnt .s^truLnai/oLklj t nem,csak az azok felett elsőséggel, hanem önmagában ■ k®!.hasonlítva hírségét mutatja a hivatott tehetségnek ,h iszen S°k -lenemben sok jót válhatunk, ha nemcsak menni szer'zetül e um is tog Lieu Tsr'r'i,te kintve, remélni teljes okunk van. . 47V.rti . ka adaSit telünk e darab felöl, s szólásunk közben szó~ gyöngéit is, minikéit, megemlítjük, óhajtásunk h‘ mel,ett vünk annak jeléül vetessék, miszerint a vLZih r°Sl S2a~ s igy szóra érdemesnek tartjuk. feje mnot figyelemre A vígjátékban négy személy játszik „ kze ■ mély, egy kertész és egy szobalány, a cselpívi“ ^ Se~ képi menetébe be nem folyván, se szerint „ , my Majdonelsö személy lelkülete körül fonódik le ír ,cselekvény a négy e‘ bíbor'; gazdag birtokos, házánál tartja kisöcscsét, Olivért, és egy Ármánd nevű fiatalembert, kinek jótevője. Mindjárt a darab elején látjuk fáradozni Kálorit, hogy a két ifjút házasságra unszolja, azon kettős indítésokból, először mert öcscsének könnyelmű pazarlásait házasság által reméli megakadályozhatni, továbbá, mint látszik, mert ő maga (Kálori) házas állapotában magát jól érzi, s azért vele született jószívűségénél fogva ez állapotra mást is ösztönöz; aztán meg különben is igy megy a világ sora. Az ifjak mindeniire kitérőleg válaszol az öreg urnak, a minek okát később látjuk. Ármánd t. i. szeret egy leányt, de a kinek látogatásaitól annak nagynénje által már egy hónap óta eltiltatott, minél fogva ,(s erre más okot is talál) az egykor brit viszontszerelemről kételkedik. Megtudjuk azonban a darab folytán, hogy e kitiltás Olivér ármányainak eredménye. Olivér pedig azért nem akar házasodni, mert ő anyját, Rózát, Káloli nejét, szereti. E nő viszont Ármánd által véli magát szerettetni, s e szerelmet viszonozni is hajlandó, mint ezt némelly, félreértéseken alapuló, jelenésekből látjuk. Ezek a helyzetek a darab elején. Rózát megerősíti azon hitében, hogy Ármánd által szerettetik, több körülmény; Olivér titkon egy virágbokrot küld a szobalány által Rózának, s a szobalány azt, túlságos titkolódzásból Ármánd által küldöttnek mondja; — utóbb Olivér szerelmes levelet ir Rózához, s ezt Róza Ármánd által küldöttnek véli; — végre Ármánd fel akarja kérni Rózát, hogy legyen a szeretett leánynál közbenjárója, s szándékolt kérelmét forró szerelme festésével kezdi, mit Róza szinte magára magyaráz, s igy az ő abbeli hite, miszerint Ármánd által szerettetik, elegendőleg van indokolva. Itt azonban nem mellőzhetjük azon észrevételt, miként van az, hogy Róza sem Olivér sem Ármánd kézírását nem ismeri, holott férjének az egyik kisöcscse a másik mintegy gyámfia, s holott, amint egyedül valószínű, e kézírásokat maga a férj ismeri. Ha e nem-ismerés Róza részéről csak egy mellékjelenetnek, egy kevesbbé lényeges episodnak, szolgálna alapjául, akkor a szerzővel együtt mi is könnyű szerrel túlesnénk rajta, mert a dolog magában nem lehetlen; de miután nem esetleges, hanem lényeges dolog, s ollyan, melly ha így nem volna, a cselekmény folyama más, a darabban nem levő, irányt venne, vagy épen megakadna; azt, hogy Róza a két ifjú kézírását nem ismeri, és hogy miért nem ismerheti, indokolni kellett volna, különben e körülmény úgy áll itt, mint meztelen ráfogás, mellyen ha nagyban fen nem akad is a közönség, de az alaposban vizsgálónak meg nem ütközni lehetlen, kivált ha ehez még hozzá gondoljuk azon körülményt is , miszerint Róza nemcsak maga nem ismeri a két ifjú kéziratát, hanem azon , kissé nagyon együgyű, hitben is él, hogy azt férje (az egyik ifjúnak nagybátyja, a másiknak jótevője) szinte nem ismeri, mert csak ezen hitben határozhatja magát arra, hogy a valójában Olivér által irt, de általa Armandénak tartott , levelet mint Olivér által írottat mutassa be férjének. Ezenkívül nem hagyhatni megemlítés nélkül, hogy az első eredeti viszony, melly a darab bonyolódását szüli, nincs teljes tisztaságban kifejtve a néző előtt, minél fogva itt a darab érdeke is kissé ingadozik . Így amint van, nem látjuk eléggé valószínűnek Olivér szerelmét Róza iránt, nem azt, hogy miképen eszközölhetett Olivér meghasonlást Ármánd és szerelmesének nagynénje közt. Több világban kellene egyszersmind állni előttünk a Kálori s neje közti házas viszonynak, valamint annak is, melly Kálori és Armand közt létezik. Lehetlen a nézőnek nem éreznie, hogy ha e tekintetben tiszta fényben