Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-27 / 64. szám

1850. folyam. 64. Hétfőn, május 27-EL­­OFIZETESI f£- «dapesten hi»^—^*a l''ildre . Egy hór»»pr.i 1 fr.30kr ti ^ negyére 4,, _ „ f félévre - - «„ - „ „ «,g-y evr-s - i-J „ — „ „ Elg­yes szí*'" 4 „ „ / FÖLTÉTELEK. Vidéken postán luildre: Egy hónapra 1 fr.50kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9,15, , Egy évre 1 7 „ 20 „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ * rt. tartalmát illető minden közlés bérm­entes levélben, s egye­­k. laP P° kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. gl 0966 Szerkesztési iroda : Uri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. j 'legjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések nagyhasá­­bos petit-sora 4. pengő krajczárjá­val százait tá­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­mich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Slogá­n vi­ták három lávos sora 6. pengő kr­azárjával számitta­tik. fölvételi díj szinte iin­denkor előre leteendő, Pesti Napló szerkeszt hivatalában. figyelmeztetjük azon I. előfizetőinket, kiknek elő­­,­­sütése Május 31-ikével véget ér, a mennyiben lap­­lff*jfikat továbbra is járatni akarnak, szíveskedjenek J ránt *ninél előbb rendelkezni, hogy kiadó-hivata­­­­lnál megküldésben hiány ne történjék. l4/ * f^m­lél^tize^e hozzuk át egyúttal azt is — mi ébek­tí' fi t topunk homlokzatán naponkint olvasható hogy a kari előfizetés mindig a hónap első nap­­^lól arit£ d­k utoljáig számittatik. Budapest, május 27-kén. XEI-EORAF­I TUDÓSÍTÁSOK. páris, május 21 A törvényhozás a választótörvény tárgyalása surgetosegét 301 szóval 239 ellen__tehát 1­22 szó többséggel — elismerte. 5% rente 88 frank 40 cent.; 3­0 rente 65 frank 15 cent. A börze zártá­­val az. 5 é­vente 88 frank és 75 centimre emelkedett PártS. »Május 28. A sü­rg­öny,állások rendes útja a Bielefeldt ~ Herfort közt, hídnak beomlása állal meg Vígn . szakas­ztva. A porosz telegrafvonalakon egymást érik a statu­scorrespondentiák. Montalembert a válasz­tótör­vény-reform mellett szól, mellynek elfogadtatása —m«TM. 5% rente 89 frank 55 cent., 3% rente ig­eri VillUBz.»---55 frank 80 cent. Livorno, május 19. ^ köz­i­rata szerint minden, Mar ‘«Wro­hatnap, veszteglésnek veh­ettek­ alá “"'«Wnyok M. Frankfurt, máj® 24. t. . lés a német kérdésben mind a tohk”! ÖrVén í­Ség- índitván­yát, elvetette. Véli» • . f? A,’SeAi»~ Hamburg. Csütörtökön, május 23 hót perez. A kilenczek bizottmánya általéi a, • 3 óra 15 mány a polgárság által épen most 7 gel elfogadtatott. ékeny többség-A m­ai franczia proletárság mahari , franczia socialisaws industrial socialis pia­etársát: a Mert az ipar nagy hatalmasság, minél*’ n az iparos korszaknak edd/gelé Euren­­e ett’ lí°gy küszöbét ; mindamellett, hogy a pte ál szenvedések kisérik. " SZ.,más és súlyos Fél század alatt Europa nagy társnői ■ son ment keresztül. A társadalon 71 alakk^­­nyezei sorába törekedett fölemelkedői^ P°l,likí,i ,é~­tály, s Francziaországban, hol a haidai'Pt7°S,ŐSZ' felsöbbségek makacsul félreismerték • f ■ !rsortalm‘ kitöröltettek az élők sorából Eltrmi a P UJ Jellemét: _______ ' tluit a tündöklő fran­czia nemesség, mint a fa, m­elly lekaszáltatik. Siéves harmadik rendje (tiers—état—ja) ott mindenné lett. Angliában, hol az aristokratia jobban ihletve a nép uj iránya, uj jogigényei s önmagok iránti uj kötelessé­gük érzetétől áthatva jön, átalakult. Az ipari érde­kek vezetésére adta magát, s megőrizte állását a nem­zeti politika élén! Az ipar ma az állodalmakban nagyhatalmasság. Né­­mellyek aggódnak, remegnek e miatt. Vagy bánkód­nak azon megdőlt hatalmak után, mellyeknek helyét az ipar foglalta el, vagy orvosolhatlanoknak hiszik azon bajokat, mellyek ma az iparral járnak. E bajok sehol sem nagyobbak, mint Francziaország­ban, hol a társadalmat létalapjában fenyegetik.­­ Pe­dig Anglia iparfejlődése sokszorosan felülmúlja Fran­­cziaországét. Mellőzve Izlandkoldus népességét, Nagy­­britannia proletár népe számra jóval meghaladja Fran­­cziaországét, s a jelen évtizedben a chartista­ kitörések alkalmával vadság fenyegető jeleit tüntette ki. És még­is, milly különbség a két társadalmi ország jelenében! Az egyik, fenékig feldúlva, mindennap léte megtáma­dásától tart; a másik büszke felsőséggel uralkodik a vi­lág piaczán, s gyarapodik közjólétben, s következe­tes fokozatossággal halad társadalmi javítási útján, hogy a népnek olcsó élelmet szerezzen és a dolgozó osztá­lyok vállairól levegye a rajta súlyosatt aránytalan in­direct adóterhet. Meglepő ellentét a két ország társadalmi jelenében! P­edig a két országban majd egészen egyenlő az ipar mostani organizatiója. Az iparos vállalkozó és a munkás között ma nem lé­tezik a hajdani iparos szerkezet jótékony erkölcsi köte­léke; föl van bomolva s nem létezik az ipari család. Jbzen Gagcsin­yiu vvívvvv/.vm ------ _jxjl. Ma kiki magáért! A munkások, gazdájukhoz semmi er­kölcsi kötelékkel nem fűzve, egymás között sincsenek semmi organikus kapcsolatban. Egymás iránt sincs sem­mi tartozásuk vagy kötelességök. A műhelyekben együtt vannak, de a lelkek nem érintkeznek más közös érzetben, mint közös gyűlölt­ségében azon életrendnek, mellyre a munkás szorul. A korlátlan versenyzés a mai ipar főtörvénye: ez a­­ gazdákat és vállalkozókat egymás ellenségeivé teszi; s hacsak bukni s az iparos világból kihalni nem akarnak, arra kényszeríti, hogy mindinkább neveljék a munkás munkaszakmányát s leszállítsák a munka bérét. Arra kényszeríti magát a munkást, hogy társait ve­ ,­tér­ társakul nézze, kik kenyerét elvitazzák, s a háború­­ gyilkoló szelleme, m­elly azelőtt országok és nemzetek között dúlt állandólag, most az iparos világ kebelében i­s ütötte fel állandó tanyáját, s az iparos osztály két al­osztályát — a vállalkozó s tőkebirtokosokat és a munká­sokat— két ellenséges táborba űzte a béké­s egyetér­tés öléből. Kínos a műipari munkás sorsa e törvény uralma alatt­­ajtaján éhség kopogtat­ó a vállalkozók? Ezeket ál­maikban a bukás vámpírja sáppasztja. S valóban a nagy­­ kéztanüző, gyámok vagy kereskedő-házakat tekintve, hány van, m­elly több évtized óta áll, hány áll, mely­­lyeknek gazdagsági fénye az elöbbeni nemzedéket el­­vakitá? ! Az iparosnak nincs biztos holnapja; vállalkozó és munkás között azon különbséggel, hogy arra nézve a holnap egy vagy két év, a munkásra nézve ugyanannyi hét vagy nap. Pedig az életben van-e drágább kincs a jövendő biz­tosságánál ! Nem ez-e azon talizmán, mellyet ki elvesz­tett , annak szemei előtt elveszti a természet bájos ki­­nézését; annak számára nincs a virágoknak éldek­ető színe, s a napnak enyhe sugara! Ki jövendőjét nem érzi biztosnak, az csak lézeng a társadalomban; mint­ha meg sem volna telepedve, nincs annak háziassága, családiassága, jó erkölcse. Ki jövendőjét örökké fe­nyegetve látja: annak a szellem gyászos ajándék, s az előrelátás égető kín! így, az iparos osztály sorsa átalában véve, épen nem irígylésre­ méltó, s e helyzet ellenkezik a társada­­lom alapfeltételeivel, a polgárisodás óhajtásaival, az ember földi hivatásával, s magának az iparnak, m­elly bátorlétet kiván, benső természetével. E helyzet évtizedek óta tart azon országokban, hol az ipar legnagyobb diadalait ünnepli. Ezen országok­ban számtalan embernek anyagi léte legszertelenebbül löbbi időre sem bir elérésének semmi biztositékával. E helyzet eddigelé Francziaországban jutott krízis­re, s itt legfenyegetőbb s legtarthatlanabb az állás. Miért? Mert a franczia munkás, politikai jogokkal felruházva, szenvedésében felkiált, mint felkiálta a ró­mai polgár: Római polgár vagyok! Mert a franczia munkás osztály öntudatra hozatott állapota felett, s ezen öntudat tőle többé elvehetlen, s ezen öntudathoz jog­érzetét, s jogérzetéhez ereje érzetét csatolja, mellyel kétszer döntött meg királyi széket, s remélte, hogy új jogaival megszerzendi, mi­után ered, a biztos élet­ él­vet. E vágy s ezen érzet teszi azon néposztályt hajlé­kony agyaggá, mellyet a socialista­ főnökök hitegeté­seik eszközével, kényük, kedvük szerint idomitnak. Azért inog a franczia társadalom alapja, mert eki-beérni á­ltána *** * Le"a­"s A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZBÓL Május 21. SZÉP JUHÁSZ, eredeti nénc?' ban, népdalokkal, irta Szigeti József, Zenéjét 'SE­SSI TM*7­ Május 21. LINDA opera 3 szakaszban, zenéje Dn • Május 22. először ÖCSÉM, HÁZASODJA! játék 3 flv., irta Dobsa Lajos — eretteti vig-_ vözüljü­k szerzőt a vigjáték-irás pályáján "müv­eríimmel ad~ utóbbi hónapokban fel-és letűnt .s^truLnai/oLklj t nem,csak az azok felett elsőséggel, hanem önmagában ■ k®!.hasonlítva hír­ségét mutatja a hivatott tehetségnek ,h iszen S°k -le­nemben sok jót vál­hatunk, ha nemcsak m­enni szer'zetül e um is tog Lieu Tsr'r'i,te kintve, remélni teljes okunk van. . 47V.rt­i . ka adaS­it te­lünk e darab felöl, s szólásunk közben szó~ gyöngéit is, minikéit, megemlítjük, óhajtásunk h‘ mel,ett vünk annak jeléül vetessék, miszerint a vLZih r°Sl S2a~ s igy szóra érdemesnek tartjuk. feje mnot figyelemre A vígjátékban négy személy játszik „ kze ■ mély, egy kertész és egy szobalány, a cselpívi“ ^ S­e~ képi­ menetébe be nem folyván, se szerint „ , m­y Majdon­elsö személy lelkü­lete körül fonódik le ír ,csel­ekv­ény a négy e‘ bíbor'; gazdag bir­tokos, házánál tartja kisöcscsét, Olivért, és egy Ármánd nevű fiatalembert, kinek jótevője. Mindjárt a darab elején látjuk fáradozni Kálorit, hogy a két ifjút házasságra unszolja, azon kettős indítésokból, először mert öcscsének könnyelmű pazar­lásait házasság által reméli megakadályozhatni, továbbá, mint látszik, mert ő maga (Kálori) házas állapotában magát jól érzi, s azért vele született jószívűségénél fogva ez állapotra mást is ösztönöz; aztán meg különben is igy megy a világ sora. Az ifjak mindeniire kitérőleg válaszol az öreg urnak, a minek okát később látjuk. Ármánd t. i. szeret egy leányt, de a ki­nek látogatásaitól annak nagynénje által már egy hónap óta eltiltatott, minél fogva ,(s erre más okot is talál) az egykor brit viszontszerelemről kételkedik. Megtudjuk azonban a da­rab folytán, hogy e kitiltás Olivér ármányainak eredménye. Olivér pedig azért nem akar házasodni, mert ő anyját, Rózát, Káloli nejét, szereti. E nő viszont Ármánd által véli magát szerettetni, s e szerelmet viszonozni is hajlandó, mint ezt né­­melly, félreértéseken alapuló, jelenésekből látjuk. Ezek a helyzetek a darab elején. Rózát megerősíti azon hitében, hogy Árm­ánd által szerettetik, több körülmény; Olivér titkon egy virágbokrot küld a szobalány által Rózának, s a szobalány azt, túlságos titkolódzásból Ármánd által küldöttnek mondja; — utóbb Olivér szerelmes levelet ir Rózához, s ezt Róza Ármánd által küldöttnek véli; — végre Ármánd fel akarja kérni Rózát, hogy legyen a szeretett leánynál közbenjárója, s szándékolt kérelmét forró szerelme festésével kezdi, mit Róza szinte magára ma­gyaráz, s igy az ő abbeli hite, miszerint Ármánd által szeret­tetik, elegendőleg van indokolva. Itt azonban nem mellőz­hetjük azon észrevételt, miként van az, hogy Róza sem Olivér sem Ármánd kézírását nem ismeri, holott férjének az egyik kisöcscse a másik mintegy gyámfia, s holott, a­mint egyedül valószínű, e kézírásokat maga a férj ismeri. Ha e nem-ismerés Róza részéről csak egy mellék­jelenetnek, egy kevesbbé lé­nyeges episodnak, szolgálna alapjául, akkor a szerzővel együtt mi is könnyű szerrel túlesnénk rajta, mert a dolog magában nem lehetlen; de miután nem esetleges, hanem lény­eges do­­log, s ollyan, m­elly ha így nem­ volna, a cselekmény folyama más, a darabban nem levő, irányt venne, vagy épen meg­akadna; azt, hogy Róza a két ifjú kézírását nem ismeri, és hogy miért nem ismerheti, indokolni kellett volna, különben e körülmény úgy áll itt, mint meztelen ráfogás, mellyen ha nagyban fen nem akad is a közönség, de az alaposban vizs­gálónak meg nem ütközni lehetlen, kivált ha ehez még hozzá gondoljuk azon körülményt is , miszerint Róza nemcsak maga nem ismeri a két ifjú kéziratát, hanem azon , kissé nagyon együgyű, hitben is él, hogy azt férje (az egyik ifjúnak nagy­bátyja, a másiknak jótevője) szinte nem ismeri, mert csak ezen hitben határozhatja magát arra, hogy a valójában Olivér által irt, de általa Armandénak tartott , levelet mint Olivér által írottat mutassa be férjének. Ezenkívül nem hagyhatni megemlítés nélkül, hogy az első eredeti viszony, m­elly a darab bonyolódását szüli, nincs tel­jes tisztaságban kifejtve a néző előtt, m­inél fogva itt a darab érdeke is kissé ingadozik . Így a­mint van, nem látjuk eléggé valószínűnek Olivér szerelmét Róza iránt, nem azt, hogy mi­képen eszközölhetett Olivér m­eghasonlást Ármánd és szerel­mesének nagynénje közt. Több világban kellene egyszersmind állni előttünk a Kálori s neje közti házas viszonynak, valamint annak is, m­elly Kálori és Armand közt létezik. Lehetlen a nézőnek nem éreznie, hogy ha e tekintetben tiszta fényben

Next