Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-08 / 50. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8,-,, Egy évre .15,-, , Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 , 40 , , Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 50. Szerkesztési iroda : Urintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Szerda, május 8-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGANVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, május 8-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, máj. 4. A köztársaság alkotmányünnepének megülése nyugalmasan ment végbe. A börze zárva volt s minden üzlet szünnapot tarta. Gróf Castellane megérkezett Párisba. Dupin is napra az elnökséget a nemzetgyűlés alelnökének adja által. Trieszt, máj. 6. 5 óra 15 percz, délut. A 17. számú gőzös(Wien) 2 órakor délután 16 utazóval megérkezett Levantebó. Az Italia gőzös megszabadíttatott. A posta Bombaybó 1 apr. 3-káról érdek nélküli híreket hoz; nyugalom uralkodik mindenütt. A kézmükészitmények léhán kelnek, de az árak csökkenése nélkül. A KIRÁLYI TETSZVÉNYRŐL. I. Azon tárgyak között, mellyeket a kormány újabb időben egymást sűrűn követett rendeletei által új szabályzat alakjába öntött, egy sem merült fel, melly anynyira s olly tartósan foglalatoskodtatta volna a közvéleményt s az időszaki sajtót, mint az egyháznak az állodalom és közoktatás iránti viszonyáról kiadott fejedelmi határozatok. Mi nem mulasztottuk el megismertetni. olvasóinkat a birodalmi sajtó ez érdembeni nyilatkozataival; s miután lapjaink mind magát a fejedelmi határozatot, mind a vallás és közoktatásügyi miniszternek azt indokoló előterjesztvényét közlék, helyén hiszszük e tárgyhoz részünkről is szólani, s kimutatni azon szempontokat, mellyekből e kérdés, véleményünk szerint, a politikus és törvényhozás figyelmét egyiránt igényli. Az egyháznak állodalomházi viszonyát illető szabályzatnak ékkövét a királyi tetszvény joga képezte. Az említett fejedelmi határozatok által a katholika egyháznak visszaengedett nagy jogok azon alapjogok következtében lévén megadva, mellyek az ezen alapjogokat kihirdető legfelsőbb rendelet szerint csak némelly koronaországokra nézve nyilváníttattak érvényeseknek, nevezetesen Magyarország s Erdély kizárásával: a fejedelmi határozat szavai szerint addig, míg azon alapjogok érvényessége ide is ki nem terjesztetik, a felebbi rendeletek sem terjednek ki tovább, mint azon alap, mellyre épitvék. Azért fejtegetésünkben inkább csak a birodalom többi részeinek múlt és jelen viszonyait tartjuk szem előtt, ámbár nem mulasztandjuk el azokat honunk szempontjából is vizsgálni annálinkább, mert azon alapjogoknak Magyarországon is remélendő kihirdetése által természetesen ezen rendelet ereje ide is ki fog terjedni. Az említett fejdelmi rendeletek a vallási szabadság alapján keltek. A birodalmi alkotmány által Ausztria addig követett korlátoló rendszeréről az egyházat és közoktatást illetőleg lemondott, s alaptörvényébe igtatta be a vallás és közoktatás ügyében a szabadság rendszerét. Fontos önmagában a királyi tetszvényjog eltörlése, de még fontos az lehető következményiben, mert ez által az állodalom és egyház közötti viszony lényeges átalakulást nyer. E viszony, most eltörölt alakját, II. József császár alatt nyerte volt, ki azon korban, midőn II. Fridrik porosz király az egyházat ignorálni próbálta, azt némileg úgyszólván az állodalom szolgálatába törekedett beilleszteni, természetesen egybehangzólag az akkori gyámkodó absolut rendszerrel. Azon elvből indult ki e nagy fejdelem, hogy megszüntetése olly egyházi visszaéléseknek, mellyek sem a hit elveit, sem a lelkieket kizárólag nem érdeklik, nem függhet a római szentszéktől; mivel ez, ama két tárgyat kivéve, nem birhat hatalommal az állodalomban, hol rendelni valamit csak az állodalmi föhatalomnak van joga. Már pedig épen illy természetű mindaz, mi a papi személyek külső fegyelmét illeti, s mindaz, mi az egyházban nem isteni rendeltetésű, hanem emberi alapítású, s mire nézve az egyház mindazon jogot, mellyet kir, az állodalmi hatalom jóváhagyásának s megegyezésének köszöni. Ezen elveknél fogva jön megváltoztatva, vagy egészen el is törlesztve több olly jognak gyakorlata, mi addig a romai szentszék birtokában volt; változtatás eszközöltetett a püspökök által felszentelések előtt a romai szentszék iránt letenni kellett hüségi esküben; alája vettetett a királyi tetszvénynek az újonan fölszentelt püspökhöz pápai bulla alakban intézett apostoli levél; behozatott a fejedelem iránti hűségi eskünek uj mintája ; eltöröltetett a pápai nuntius törvényhatósága Ausztriában ; megszüntettettek a Románai fölebbezések; egyházi büntetések, mellyek az állodalmi életre is gyakoroltak visszahatást, vagy polgári hatásokat vontak maguk után, csak az állodalom megegyezésével hajtathattak végre; a lelkészeknek megtiltatott külső egyházi büntetéseket saját hatalmukból róni fel híveikre az országos hatóság engedelme nélkül. A papok vétségeire nézve különbség létetett: papi, polgári, és lelkészi hármas minőségekben. Tisztán egyházi vétségek esetében fenhagyatott a püspök joga illyenekre alkalmas egyházi fenyítéseket róni. Mint polgár, polgári vétségekért alávettetett a közönséges büntető törvénynek. Mint lelkész, egyszersmind állodalmi hivatalnok, s azért a lelkészekrei felvigyázás nem tulajdonittatott csupán a püspöknek, hanem része fentartatott a közigazgatásnak is. Nagyobb vétségek, t. i. melylyek a községben botrányt s panaszt okoznak, kihatnak az állodalomra is, vagy bizonyos közigazgatási intézetekre, péld. anyakönyvek vitelére, iskolaügyre, ha azok által a kormányrendeletek végrehajtása, közigazgatási intézmények előmenetele akadályoztatik, s így nemcsak egyházi, hanem polgári büntetéseknek is alávettettek, s vegyes bíróság ítélete alá huzattak olly vétségek, mellyek javadalomvesztést vagy jövedelmi felfüggesztést vonnak magok után. Bármi alakban kelt pápai rendelvények, kihirdetésük elött a fejedelemnek jóváhagyás végett fölterjesztendők voltak. Ezek legfőbb vonási az egyházi ügyekben eddig követett, s szerzőjéről úgynevezett Józsefféle rendszernek , melly sok más európai országokban is elfogadtatott úgy, hogy e positiv határozmányok alapján saját tan képződött az állodalomnak egyház körüli jogai iránt. E tannal szemben örökké fenállott a másik tan: az egyház teljes szabadságáról és függetlenségéről a statussal átellenben, mellynek pártolói azonban két külön tábort képeznek. E kettő közöl egyik az ultramontánok tábora, melly az egyház szabadságával meg nem elégedve, a hierarchia uralkodásának visszaállítására intézi törekvéseit. Részletesebben számláltuk fel az állodalomnak egyház körül volt jogait, hogy mérlegelhessük fontos voltát annak, mit elidegenített, melly áldozatok csak úgy fognak az egyház valódi szabadságának, s a lelkiismeretek nyugalmának gyümölcsözni, ha van kezesség arra, hogy azokat nem az ultramontanismus fogja hasznára fordítni. Első kétség, mi bennünk az ápril 18-dikai rendelet opportunitása iránt támadt, az, hogy nézetünk szerint a birodalomban eddig uralkodott absolut kormányrendszernek, melly minden szabadabb életmozgalom iránti bizalmatlanságában azt szűkkeblű gyámkodása által elfojtotta, tulajdonítandó, ha azon állodalmi jogok gyakorlatban nyomasztó gyámrendszerré fajultak; s úgy véljük, az alkotmányos Ausztria kezében szabadelmüleg gyakorolva , egészen más jellemet öltöttek volna fel, s az egyház igy legalább átmeneti korszak alatt szabadabb mozgalomban részesülvén a fő papság — melly e gyámság által nyújtott kényelmeket megszokván, alig hiszszük, hogy most képes volna kellőleg felfogni rögtönzött független szabad állása szellemét — mintegy előkészíttetett volna megfelelni illy nagyszerű feladat igényeinek. Mi nem irigyeljük az egyház e rögtönzött szabadságát, sőt, mint baráti a szabadságnak, elvileg örvendünk is annak. S nem is szemléljük az egyház viszonyát az állodalomhoz az abstract jog fogalma szerint, azon negativ szabadságban, mellyhez képest az állodalom által a tan szabad hirdetésében, a szentségek zavartalan kiosztásában, főnökévek akadályozatlan közlekedéses összefüggésében, belső fegyelme fentartásában ne gátoltassék, s elégedjék meg a köz polgári utalommal személye, tulajdona s intézetei számára, egyébiránt pedig az egyház az állodalomtól teljesen elegyen különítve, és, mint mondani szokták, az állodalom a vallás iránt teljesen közönyös legyen, az egyházat kizárólag lelkismeretek feletti hatalmára s igéének hatályára hagyván, melly rendszer igy áll fenn Észak-Amerikában. Átértjük, hogy az egyház nem elégedhetik meg e negativ viszonynyal, s a kereszténység iránya: áthatni a közéletet, s a polgári társaságban a vallás méltóságát a trón által is elismertetni, tiszteltetni és védetni. — S e tekintetben Ausztriában, de kivált hazánkban , nem is volt oka panaszra, különösen a katholika egyháznak, hol uralkodó egyház előjogaiban részesült. Elismerjük, hogy az egyháznak még hivatása létét , gyakorolni egykor a vénhedő Európán ifjító erejét , szabad, akadálytalan működésben, hogy ne tartassák a kereszténység csupán a durva tömeg szokásos nevelési eszközének s egyes hivő lelkek ájtatos foglalkozásának, kivetkeztetve életerejéből a bureaukratikus állodalmi gépezet merev formáiban. A kor nagy feladatáról, hol jövő nemzedékek üdve forog fen, gondoskodik az előrelátó státusférfiú, midőn felülemelkedik simuló iskolás rendszerek formuláin, vagy a vallástalan politika fagylaló sugallatain, s oda irányozza törekvéseit, hogy az egyházban visszaállítsa a forradalom által megrendített biztosság érzetét s újra megalapítsa tekintetét jogai és szabadságainak nyílt elismerése által; igénybe véve a kereszténység kimeríthetlen erőgazdagságát a polgári erények, erkölcsösség , emberiesség fölemelésére, közepette a jelent és jövőt halál fagyával fenyegető hitetlenségnek és önzésnek. S mi az oka mégis, hogy a katholika egyház ezen szabadsága nemhogy nem fogadtatik lelkesedéssel, sőt inkább aggályokat, miilyenek régóta nyugodtak, ébreszt; s az időszaki sajtónak is nagyobb része hathatósan emel szót ellene. S hogy a katholika egyháznak engedményezett szabadságban a szabadság veszélyeztetését szemlélik? Erre felelni fogunk legközelebbi czikkünkben. Budapest, május 7-kén. — 2. Bécsi lapokból látjuk, hogy a magyarországi czigányok egy küldöttséggel járulnak ő felségéhez a czigány nemzet számára is nemzeti egyenjogúságot kérendők, a mart. 4-kei alkotmány értelmében. A czigányok száma a birodalomban Black Richard szerint 130,000-re megy, kik eddig nálunk indiai páriákként tekintettek, kikkel mindenki kénye-kedve szerint bánhatott a nélkül, hogy bántalmaiért igazságos, vagy legalább méltányos bíróra talált volna. Magyarországban különösen el valának nyomva; az egy magyar tűrte meg őket falujának végén, mert kovácsolt neki, és vasárnapi vigalmaihoz édes-keserű nótáit elhegedülte. E népfaj azonban csak is a magyarnál szerzett még valamit; más faj e szolgálatait nem használta, s kenyeret sem adott neki mikor éhezett, nem ruházta mikor rongyos volt; pedig mikor nem volt a czigány éhes, mikor nem volt rongyos? — A czigány ismerte, kik vele még jót tettek, inkább szított hozzájok, és főleg nyelvét megtanulni iparkodott. Ritka czigány, ki a magyar nyelvet nem értené. A mart. 4-kei alkotmány nekik is megadta a nemzeti egyenjogúságot , kiemelte őket a lealázott helyzetből, mellyben voltak, s a birodalom többi népeivel egyenlő lépcsőzetre állította. Meg vagyunk győződve, hogy az alkotmány tervének készítésében a birodalmi külön népfajok is tekintetbe vétettek, minek következménye jön a nemzeti egyenjogúság eszméje, s ha a ruthén, tót és orosznak, mint egyfajú népnek, külön nemzetiségi jog biztosíttatik, ha a birodalmi lapban megjelenő rendeletek e nyelveken is közzé tétetnek: méltán megkívánhatják a czigányok is, mint egészen külön fajú nép, mellynek nyelve máséval semmiféle rokonsággal sem bir, hogy számukra is olly intézkedések tétessenek, mellyek nyelvük és litteraturájok kifejlesztését biztosítják; az alkotmány értelmében követelhetik, hogy a birodalmi lapban a rendeletek czigány nyelven is közöltessenek, mint az tót, ruthen sat. nyelveken közöltetik. A birodalmi terhekben ők is úgy részesülnek mint más pol-