Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-01 / 68. szám
egyenlősítési irányokból, a rend és társadalom alapjai felforgatása nélkül, s nem a vagyoni állapotok egyenlősítése által, hanem az által, hogy a munka és jóllét föltételei mindenkire nézve egyenlőkép megközelíthetőkké tétessenek. E három elem közöl, mellyből áll ma, nem a minden párt által kárhoztatott utálatos communismus, hanem az, mit ma határozatlanul a nem eléggé értelmezett socialismus alatt értenek, két elem ollyan, mellyeket Francziaország, a józan ész, a tulajdon, a társadalom örök alapjainak fentartása kárhoztat, visszataszít örökre és mindenütt. De van egy, uraim, mellyet mindaz, ki felfogja nemcsak a februári forradalmat, melly csupán egyes adat az emberi haladás történetében, hanem felfogja Francziaország s a világ történetében a politika philosophiáját, megenged s napról-napra inkább elismerend, mint vitatás alapját, mint a jövő törvényhozás alapját, mint a nép keblében a testvériség, egybeolvadás, kiengesztelés és egység elemét. S ha Montalambert úr és barátai a socialismusnak, általunk eltaszított, két első részéről beszélnek, én azt mondom nekik: nem hiszem, hogy olly forradalmi jelentőséget, mint e szószékről tegnap fejeztetett ki, tulajdonítsanak a socialismus azon két részének, melly e házban egyetlen egy szózattal sem bir. „Így szólok Montalambert úrhoz és azokhoz, kik tegnap páni félelmeit megtapsolták: önök tehát komolyan azzal fenyenyegetik Francziaországot, a józan birtokos, iparűző, kereskedő Francziaországot, hol gyökereivel a tulajdon az egész földet befonta, hol területén 26 millió vagyonnal biró él, a békében élő, egyszersmind saját sorsa felett, mellyet a választási vederből kihuzand, őrködő, vigyázó Francziaországot, hogy győzelmet szerzend, kinek ? .. azon alig észrevehető, s viszszataszitott kisebbségnek, melly e házban 750 képviselő közt egyetlen egy szavazattal sem bir!“ (Zúgás jobbról, balról: nevezzenek hát meg valakit). Lamartine: „Nem olly országban, mint Francziaország, hol minden pártbeli és véleményű emberek, eszméjük mellett bátorsággal, s ha kell, hősi elszántsággal bírnak, nem szükség ezeket megnevezni. Ha volnának e házban olly férfiak, kik ezen visszataszított s elvetett tanokat vallanak, azok önként felszólalnának. Hát önök valóban azt hiszik, hogy Francziaország olly bolond, és annyira öngyilkos lesz, miszerint sorsát, családai és civilizatiója sorsát két év múlva meggondolással illy párt kezébe adandja ? Nem, uraim! illyesmit hinni annyit tenne, mint káromolni a józan észt, tapodni magát a tulajdont, ezen országnak olly nagy kiterjedésű és megdönthetően fentartó elemeit, mellyek még szilárdabbak lesznek a respublika, mintsem voltak a monarchia alatt, ha önök tisztelni tudandják feltételeit. „Uraim, mondjuk ki az igazságot; nem a socialismus ellen, mint én értelmeztem, intézvék a tizenhetes bizottmány előkészületei és vakmerőű-tulságos rendszabályai, hanem az ellenzék ellen, melly a kormánynak e többség néhány tagjainak nagy hibái által előidézett optikai csalódás következtében néhány hónap óta gyarapszik, s még tetemesbül fog gyarapodni, ha megszavaztatik e törvény, mellyet hazám jóléte és valódi polgárisodása békés fentartására nézve, bátran nevezek balvégzetesnek. Nem szándékom ellenzéki beszédet tartani, nincs most idő szítni a tüzet, hanem inkább oltani. De meg nem állhatom , hogy ne kérdezzem a többségnek e felfordulás, e végső társadalmi cataclysmus szerintök olly valószínű győzelmétől rettegő tagjait, valamint azokat is, kik rettenthetlenül készek e törvény aláírásához járulni nevükkel és felelősségükkel ; kérdem : ha tíz év múlva olvasandják azon kormány történetét , melly democratiko-republikánusnak nevezi magát, azaz egyhangú republikánusnak, melly az országban egy osztályt sem hagy ki; ha olvasandják, hogy néhány hónap óta a gyűlés többsége ellenségeiből áll, hogy a végrehajtó hatalom élén, olly férfi, kit tisztelek s mindig védendek végrehajtó hatalmi előjogaiban, de ki csakugyan egyikét viseli azon három monarchikus névnek, mellyek azt igényelték részökre múlt időkben , hogy Francziaország kizárólagos kormányzására vannak hivatva, hogy a miniszterek mind ismeretesek kevés rokonszenvekről a teljes reform, a polgároknak a souverain-választás körében egyhangú fölvétele iránt, hogy a kiváltságos hírlapok, jól megjegyezzük, azon hírlapok, mellyeknek nem dugják be szájukat, nem kötik meg kezüket, mindennap telvék összeesküvéssel a republikánus és demokratikus kormány ellen, s mindennap kérdés alá hozzák az általunk letett gyönge alapokat, s mindennap Monk nevét állítják elő, az árulók ezen ideálját... s végre mindezek befejezéséül egy tizenhetes bizottmányt, nem a törvényhozó-gyűlés összes töredékeiből összealkotva, hanem csak egy reunio kebeléből kiküldve, melly jelenség szerintem mindent leleplez, s leghitelesebb s institutióink jövendőbeli biztosságára nézve legfenyegetőbb jelentéssel bir, — melly bizottmány merészen megragadja egy olly törvény initiativáját, melly nem elégelve szabályozást, merészen akarja tizedelni, csonkitni, megszabdalni, szétszaggatni azon jog egy részét, mellyen mindnyájunk nyugalma alapszik — ugyanezeket olvasva, mit gondolnának, ki volt itt, a ki rászedett mást ? „Mindig tisztelendem tagtársimban a szilárd meggyőződést, a bátor kezdeményezést, mit magamban is érzek. Nem vádolom gyöngeségről, becstelenségről, árulásról, csak vakmerőségről vádolom őket, s megpróbálom ezt néhány szóval bebizonyítni. „Uraim, én talán legkedvezőbb helyzetben vagyok arra nézve, hogy megmondhassam hazámnak, s e gyűlés minden pártbeli tagjainak: mi az általános szavazatjog, s miként nem lett volna a nélkül semmi kibontakozás lehetséges a februári forradalomból, mellynek súlya, mint minden forradalomé, csakugyan nehézkedik az országon. Jól tudják önök, hogy e nagy és dicső társadalomnak tulajdonos és proletár pártja között több év óta — nemcsak február 24-dike óta — baljelentésű, szerencsétlen ellenszenv létezett, mint gyászos előjátéka a belháborúk és veszélyes lázadásoknak. Az 1789- diki szép mű nem volt befejezve, nem volt minden osztály bevezetve a souverainitás és választási jog körébe. Az általános szavazatjog szövetségkötés volt a társadalom két osztálya közt, mellynek megoszlása csak a haza és polgárisodás köz romlását eredményezhető: a mindenkinek teljes, de szabályozott szuverainitását megalkotó általános szavazatjog segélyével megszüntettetett azonnal az izgalom, a harag, az ellenszenv a társadalom egyik osztályában a másik ellen; s ma, midőn e mű már félig bevégezve volt, újra beigtatják önök, ha nem is a felkelés jogát, mellyel minden alakjában csak átkozni tudok, hanem az ingerültség, az izgalom, a zajongásnak, s az egyik osztálynak a másik ellen törése jogát. S önök ebben ildomosságot látnak. Tehát nem látják,hogy ezzel épen a gonosz, irigykedő, féltékeny, és tulajdontfelforgató socialismus részére toborzanak ? Nem látják , hogy ez által a nép tudatlan részének , melly azért tudatlan , mivel szenvedő, uj Aventin-hegyet emelnek, mint egykor azt Rómában vakmerőn tevék? Igen, uraim, önök vakmerőn, sőt esztelenül, Aventin-hegyet emelnek a népnek, midőn azt hiszik , hogy épen lerontják azt. „Uraim, ha egyéb nem forogna fen, mint csupán az általános szavazatjog szabályozása, önök részén állanék, valamint önök részén állanék törvényjavaslatuk mindazon gondjaira nézve, mellyeknek czélja kitisztítni a választók testületét azon méltatlanoktól, képtelenektől, kik e szószékről tegnap kijelöltettek; de a közjogból, a törvényes egyhangúságból kimetszeni egy milliót, 2 milliót, de csak egy polgárt is megfosztani jogától, fel nem véve társadalmi állását, helyzetét, s igy gyengítni meg az egyetlen alapot, melly még Francziaországban, s talán egész Európában, fenmaradt a közhatalom számára, ebben soha meg nem egyezem. „Uraim, befejezésül még azt mondom : önök a gyógyszert igen messze keresik, pedig itt van közel. Ha nem is erőszakos, de legalább vakmerő, ha nem is szó szerint alkotmányellenes, de mindenesetre oktalan kitisztázásokban keresik önök a gyógyszert , pedig nemcsak a socialismus sebének meggyógyítására, hanem a mindig gyarapodó ellenzék megapasztására is, sokkal közelebb található a gyógyszer, mert ezen ellenzék napról-napra fog gyarapodni, s minden millió ellen, mit önök az általános szavazatjogból elmetszenek, út meg új millió szavazatot fog önök ellen a választási vederbe dobni. Ez így van. S most tudják-e önök, miből áll e gyógyszer? Óhajtanám, a kormány ne szaggassa szét saját kezeivel a kapott megbízást, hanem maradjon hitéhoz, s elégedjék meg törvényesség-szabta hosszú, vagy rövid pályájával. Óhajtanám, a kormány ne pillantson minduntalan csak a tuilleriák felé, hanem fordítsa szemeit Washington szerény laba felé, s feledje a hatalom-meghosszabbitási kísérleteket, megelégedve dicső szerepével, melly az egész világnak szabadságot, neki pedig halhatatlanságot szerezne. Uraim ! miután a feladat csak a respublika fentartása, mellyet annyi veszély-szirt között sikerült megalapítnunk, mentsék meg a társadalmat, megmentve a köztársaságot, melly itt ma az egyedül lehetséges. S mivel itt mindenkinek kimondom teljesen gondolatimat, nem szállok le a szószékről addig, mig a népnek is ki nem mondom. így szólok a néphez: minek ennyi bizonytalanság, ennyi hitetlenség! hallgassatok egy szózatra, melly bárki mit mondjon, jót tanácsolt nektek, s kiengesztelt a társadalom azon osztályával, mellyel harczban állottatok. Ne feleljetek bárhonnan jövő kihívásokra a felkelés utálatos és balvégzetes jogával, mellyet minduntalan hirdetnek nektek; ne legyetek a május 15-diki és junius 23-diki, hanem a február 24-diki nép, melly elnyomta a fejetlenséget s elfojtotta a népámitó uralmat. Fogadjátok el egy időre a jogaitokat képviselő törvény törvénytelen megváltoztatásának fájdalmát. Mellettetek az igazság : legyetek türelmesek. E két ellenállhatlan elem mindig megadja a jognak a győzelmet, s most is biztosítandja a nép diadalát. „Bár azon utálatos izgatóknak, kik a roszat a roszért jósolgatják , kik oktalanul kihivogatják a népet, mintegy kisértendők a nagy nemzet bölcseségét, s tetten kapva lebékázandók a szabadságot, — bár mondhatnék nekik , két év múlva távozván innét, vagy új megbízással felruházva, ismét egybegyülvén: Ti oktalanok voltatok, légyottot adtatok a viharnak, de a vihar okosabb volt, mint t. i., s nem jött el.“ (Tartós taps a bal oldalon. — Mély hatás.) Olaszország. Érdekesnek tartjuk a L’Era Nuova után „Ausztriának és Francziaországnak politikai befolyásáról Rómában“ czimü értekezést, melly különös világba helyzi azon politikát, mellyet Francziaország két nevezetes státusférfia Olaszországra nézve követni szeretne. A czikk így következik: „A .L’Ordrel orgánja Odilon Barrot és Thiers uraknak — kiknek elseje létesíté a római hadjáratot, másodika pedig leginkább foglalkozott a külpolitikával Bonaparte Lajos hatalomra vergődése után— azt mondja, hogy Francziaország nem tűrheti, miszerint az alkotmányos monarchiának a római tartományokban Ausztria általi terjesztése folytattassék, s hogy e két hatalmasság között az entente cordiale nem mehet annyira, miszerint egymásnak kezet nyújtsanak egy rendkívül szabadelvű politika létesítésére, melly sajátlag véve oda irányul, hogy a római statusok, Francziaország érdeke ellen, az ausztriai birodalomba bekebeleztessenek... „Odilon Barrot és Thiers urak gyanúval vannak az ausztriai politika iránt, mellyet szabadelvűebbnek tartanak a franczia köztársaságénál. Azon két státusférfi attól tart, hogy a római tartományok közelében létesítendő alkotmányos monarchia, a franczia befolyásnak árthatna! Ha ez igaz, mit tesz egyebet, mint azt, hogy a franczia politika az alkotmányos monarchiákkal ellenkezik, s hogy veszt befolyásából ott, hol alkotmányos monarchiák léteznek. .. „Ha az Ausztria által saját birodalmában létrehozandó alkotmányos kormányzat befolyását növelendi azon országokban, mellyek önkény s a hajdani absolutismus szerint kormányoztatnak, e hatalom önmagának volna ellensége, ha az általa elfogadott elvekről lemondana. Ha a képviseleti kormányzat tetszést nyer ott is, hol nem létezik, el kellene-e azt törölnie újra azért, hogy Francziaország befolyását Olaszországban növelje? Vagy nem leend-e jobb, ha kiterjeszti azt, hogy az összehasonlítás csak hasznára váljék ? „Sokkal üdvösebb volna a béké s politikai egyensúly tekintetében, ha az egymással határos tartományokban az intézmények, mennyire lehet, egyenlőkké tétetnének; ha őszntén elfogadtatnék, s tökéletesen alkalmaztatnék a képviseleti kormányzat, melly már szabmai jön, mellynek kétéei azoknak vannak leg inkább kunokra. kikelt ' ételeket eltűr k ; ha külre nézve előmozdalnék azon becsületes szabadság, melly otthon marasztalalik ; ha sohasem maradnánk hátra a szomszédoktól. nn hogy tulajdon honunkban nyerjenek túlsúlyt; ki a politikai mozgalmak vezettetnének és korlátok közt tartatnának ahelyett, hogy akadáloztatnak és elnyomatnak.“ E néhány sorból sejthető, hová czéloznak Párisban ? A taktika tanúsítja, hogy a diplomatai fogásokban Barrot és Thiers urak csakugyan nem újonczok , azonban jó ösvényre, léptek-e? azt a következés fogná megmutatni, ha szavuk sükere csakugyan tapasztalható lenne. Németország, Berlin, május 24-d. Az uralkodók congressusa mintegy 300,000 tallérba került, melly pénzöszvegnek mellyik pénztárból leendő fizetése iránt még a minisztérium nincs tisztában. Tervben volt, hogy a pápának visszatérte után a római székhez ismét küldessék egy követ, s e helyre Bunsen, jelenleg londoni követ, volt kijelölve, azonban előleges tudakozódás után a pápa Bunsen urat visszautasította, s így más fog hihetőleg odaküldetni. Bunsen úr azonban mégis aligha fog Londonban maradni, minek egyéb okai is vannak, mellyek a közönség tudomására még elég bizonyossággal nem jutottak. — A következő nyilatkozat igen jellemzőnek tekinthető. A porosz hg, Lauer úrnak, előbb porosz igazságügyi titkos tanácsosnak , ki a fejdelmek congressusán, mint a schaumburglippei kormány felelős minisztere működött, szemrehányásokat tön ellenséges föllépéséért Poroszország irányában. Erre Lauer úr a következő rövid feleletet adá: „Királyi fenség! meg vagyok győződve, miszerint nem meszsze van az idő, midőn el fog ismertetni, hogy azon férfiak, kik itteni föllépések által az unió elhatározását akadályoztatták, Német- és Poroszországra nézve nem csekély érdemeket szerzettek maguknak.“ A hg erre semmit sem felelt. Dánia, Kopenhága, máj. 24. Az ide érkezett orosz hadihajó, mellyet itt már orosz hajóhadcsapat elöfutójául tekintettek, Kamcsatka nevű hadgőzös, melly Kronstadtból ide érkezve, Madeirába rendeltetett Leuchtenberg herczeg elhozatalára. A mesés híreknél fogva, mellyek itt a slezwig-holsteini hadsereg hangulatára nézve keringnek, a király által slezwig-holsteini hadsereghez intézendő proklamatiótól különös hatást várnak. BÉCSI LAPOKBÓL. Wanderer, máj. 27-én délelőtt nagy kabinettanács tartatott , az elnökséget ő Felsége a császár vitte. Úgy látszik a magyar ügyek napirenden vannak. — Hir szerint Londonban rövid idő alatt egy munka fog megjelenni e czim alatt,Kossuth Lajos sürgönyei.‘ Lloyd, Sallmayer és társánál „Oesterreich, Ungarn und Wojvodina“ czimű s egy szász-magyar által irt érdekes röpirat jelent meg, melly történet-statisztikai tekintetben sok felvilágosítást ad Magyarország azon részéről, hol a veszélyes események, mellyek a világosi capitulatióval végződtek , kezdetüket vevék. — A cs. kir. udv. és kabinet-futár Leyder Ferencz 27-én este Varsóba utazott — 26-án Leinweber futár küldetett oda. — A cs. orosz követ az ausztriai udvarnál Medem gr. még nem utazott Varsóba. — Az egyházi átokkal büntetett dr. Smetana a pápához föllebbezést nyújtott be. Felelős szerkesztő: SZENYEY JÓZSEF. JUNIUS 1. — REGGELI LAPOK SZEMLÉJE. Magyar hírlap hivatalos részében olvassuk : Hadi törvényszéki ítélet. Stefanovich Vilmos, nagy-kikindai torontál megyei sz. 24 éves, nőtelen , g. n. e. vallásu, volt modosi szolgabiró.... f. é. ápril 4-kén fölötte tartott hadi törvényszéken a fönálló törvények alapján összes vagyonának, bárhol létezzék az, a forradalom okozta károk megtérítésére leendő elkoboztatása mellett, kötél általi halálra ítéltetett. Ez ítéletet cs. k. t.sz.nagy s hadseregparancsnok ur őexezta törvény utján megerősítvén, az ítélt halálos büntetést azonban kegyelem utján tiz évi sánezfogságra vason szelidité, miután az ítélet közzététetett s végrehajtása elrendeltetett. Nem hivatalos részében azon statistikai adatok hozatnak fel, mellyekből közelítőleg meg lehet határozni, milly összeget fog Magyarország körülbelől földadó fejében évenkint fizetni. Szerző számítása szerint 99,182,619 ezüst forintra téve Magyarország összes földjövedelmét, s ebből 16 százfélit státusadó fejében levonva, Magyarország fizetne évenkint 15,869,218 és 11106 ftot. Pedig ezen számítás tulságig van fölrugtatva, melly az összes birodalom földadójának csaknem felét ütné meg, mi valóban képtelenség. Tehát nem vettetik Magyarországra olly megbizhatlan összeg, mint némellyek nagy rémüléssel emlegetik. — A lap szerkesztője Szilágyi Ferencz nyílt levelet ir Kolozsvárról Békésmegyei t. ez. levelezőjéhez, ki által — ha jól emlékezünk — a Klio zsebkönyv folytatására szólíttatott föl. Elmondja a „Klio“ történetét, s egy nyugalomban élő tisztes papnak, a Klio censorának, Szabó János urnak életírását. Pliniusból vett diák sententia után megígéri, hogyha isten életének és egészségének kedvezenb, kiint az igazság és szabadság szellemében folytatni fogja; és Tacitusból ezt szép diák intés előtt megigéyli még azt is, hogy ülő múltával az 1818—49-ki magyar forradalom történetét lehondja. lesterLeitung. Az e-conservativek törekvései ellen földozatik, hogy ha czéljnk sikerül, t. i. ha Magyarország egy egészet képez,end és saját központjából igazgattalak , a központosítás erősödtével ismét erőt vesz a madári tálas dühe, alkalmat szolgáltat folytonos izgatásokra, s végre a monarchia megdöntésére. — Egy másik czikk szinte az ó-conservativek czéljai fölött elmélkedik. Gyanítja czikkiró , miként magyar bizalmi férfiak is fognak felhivatni, hogy a kormánynak Magyarország újjáalakítása körül tanácsukkal, tapasztalatukkal segítségül legyenek. A kormány eleget fog tenni minden betölthető kívánságnak, melly Ausztria egységét nem veszélyezteti. 1 Mester Morgenblatt: Azon reményeken , mellyek Magyarország újjáalakítása felől tápláltatok , sokat változtatott az idő. Két fontos esemény merült föl , mellyek állapotunk jövendőjére s megitélésére nagy befolyással vannak. Első : azon bizonyosság, hogy az aristokratai szövetkezések gyöngébbek , mint az új Ausztria képviselői ; második , hogy a kormány nagy befolyással és bizodalommal bír. — Egy czikk Magyarország alkotmányának módosításáról, egy másik a legközelebb életbeléptetendő „levéljegy- és kényszerített bérmentesítés“ ügyéről szól.