Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)

1850-06-01 / 68. szám

egyenlősítési irányokból, a rend és társadalom alapjai felfor­gatása nélkül, s nem a vagyoni állapotok egyenlősítése által, hanem az által, hogy a munka és jóllét föltételei mindenkire nézve egyenlőkép megközelíthetőkké tétessenek. E három elem közöl, mellyből áll ma, nem a minden párt által kárhoz­tatott utálatos communismus, hanem az, mit ma határozatlanul a nem eléggé értelmezett socialismus alatt értenek, két elem ollyan, mellyeket Francziaország, a józan ész, a tulajdon, a társadalom örök alapjainak fentartása kárhoztat, visszataszít örökre és mindenütt. De van egy, uraim, mellyet mindaz, ki felfogja nemcsak a februári forradalmat, melly csupán egyes adat az emberi haladás történetében, hanem felfogja Franczia­ország s a világ történetében a politika philosophiáját, meg­enged s napról-napra inkább elismerend, mint vitatás alapját, mint a jövő törvényhozás alapját, mint a nép keblében a test­vériség, egybeolvadás, kiengesztelés és egység elemét. S ha Montalambert úr és barátai a socialismusnak, általunk eltaszí­­tott, két első részéről beszélnek, én azt mondom nekik: nem hiszem, hogy olly forradalmi jelentőséget, mint e szószékről tegnap fejeztetett ki, tulajdonítsanak a socialismus azon két részének, melly e házban egyetlen egy szózattal sem bir. „Így szólok Montalambert úrhoz és azokhoz, kik tegnap páni félelmeit megtapsolták: önök tehát komolyan azzal fenye­­nyegetik Francziaországot, a józan birtokos, iparűző, keres­kedő Francziaországot, hol gyökereivel a tulajdon az egész földet befonta, hol területén 26 millió vagyonnal biró él, a bé­kében élő, egyszersmind saját sorsa felett, mellyet a választá­si vederből kihuzand, őrködő, vigyázó Francziaországot, hogy győzelmet szerzend, kinek ? .. azon alig észrevehető, s visz­­szataszitott kisebbségnek, melly e házban 750 képviselő közt egyetlen egy szavazattal sem bir!“ (Zúgás jobbról, balról: ne­vezzenek hát meg valakit). Lamartine: „Nem­ olly országban, mint Francziaország, hol minden pártbeli és véleményű emberek, eszméjük mel­lett bátorsággal, s ha kell, hősi elszántsággal bírnak, nem szükség ezeket megnevezni. Ha volnának e házban olly férfiak, kik ezen visszataszított s elvetett tanokat val­­lanak, azok önként felszólalnának. Hát önök valóban azt hi­szik, hogy Francziaország olly bolond, és annyira öngyilkos lesz, miszerint sorsát, családai és civilizatiója sorsát két év múlva meggondolással illy párt kezébe adandja ? Nem, uraim! illyesmit hinni annyit tenne, mint káromolni a józan észt, ta­­podni magát a tulajdont, ezen országnak olly nagy kiterjedésű és megdönthetően fentartó elemeit, m­ellyek még szilárdab­bak lesznek a respublika, mintsem voltak a monarchia alatt, ha önök tisztelni tudandják feltételeit. „Uraim, mondjuk ki az igazságot; nem a socialismus ellen, mint én értelmeztem, intézvék a tizenhetes bizottmány előké­születei és vakmerőű-tulságos rendszabályai, hanem az ellen­zék ellen, melly a kormánynak e többség néhány tagjainak nagy hibái által előidézett optikai csalódás következtében né­hány hónap óta gyarapszik, s még tetemesbül fog gyarapodni, ha megszavaztatik e törvény, mellyet hazám jóléte és valódi polgárisodása békés fentartására nézve, bátran nevezek bal­végzetesnek. Nem szándékom ellenzéki beszédet tartani, nincs most idő szítni a tüzet, hanem inkább oltani. De meg nem áll­hatom , hogy ne kérdezzem a többségnek e felfordulás, e végső társadalmi cataclysmus szerintök olly valószínű győzel­métől rettegő tagjait, valamint azokat is, kik rettenthetlenül készek e törvény aláírásához járulni nevükkel és felelősségük­kel ; kérdem : ha tíz év múlva olvasandják azon kormány tör­ténetét , melly democratiko-republikánusnak nevezi magát, azaz egyhangú republikánusnak, melly az országban egy osz­tályt sem hagy ki; ha olvasandják, hogy néhány hónap óta a gyűlés többsége ellenségeiből áll, hogy a végrehajtó hata­lom élén, olly férfi, kit tisztelek s mindig védendek végre­hajtó­ hatalmi előjogaiban, de ki csakugyan egyikét viseli azon három monarchikus névnek, mellyek azt igényelték ré­szökre múlt időkben , hogy Francziaország kizárólagos kor­mányzására vannak hivatva, hogy a miniszterek mind ismere­tesek kevés rokonszenvekről a teljes reform, a polgároknak a souverain-választás körében egyhangú fölvétele iránt, hogy a kiváltságos hírlapok, jól megjegyezzük, azon hírlapok, mellyek­­nek nem dugják be szájukat, nem kötik meg kezüket, mindennap telvék összeesküvéssel a republikánus és demokratikus kor­mány ellen, s mindennap kérdés alá hozzák az általunk letett gyönge alapokat, s mindennap Monk nevét állítják elő, az áru­lók ezen ideálját... s végre mindezek befejezéséül egy tizen­hetes bizottmányt, nem a törvényhozó-gyűlés összes töredé­keiből összealkotva, hanem csak egy reunio kebeléből kiküld­­ve, melly jelenség szerintem mindent leleplez, s leghitelesebb s institutióink jövendőbeli biztosságára nézve legfenyegetőbb jelentéssel bir, — melly bizottmány merészen megragadja egy olly törvény initiativáját, melly nem elégelve szabályozást, me­részen akarja tizedelni, csonkitni, megszabdalni, szétszag­gatni azon jog egy részét, mellyen mindnyájunk nyugalma alapszik — ugyanezeket olvasva, mit gondolnának, ki volt itt, a ki rászedett mást ? „Mindig tisztelendem tagtársimban a szilárd meggyőződést, a bátor kezdeményezést, mit magamban is érzek. Nem vádo­lom gyöngeségről, becstelenségről, árulásról, csak vakmerő­ségről vádolom őket, s megpróbálom ezt néhány szóval bebi­­zonyítni. „Uraim, én talán legkedvezőbb helyzetben vagyok arra nézve, hogy megmondhassam hazámnak, s e gyűlés minden pártbeli tagjainak: mi az általános szavazatjog, s miként nem lett volna a nélkül semmi kibontakozás lehetséges a februári forradalomból, mellynek súlya, mint minden forradalomé, csakugyan nehézkedik az országon. Jól tudják önök, hogy e nagy és dicső társadalomnak tulajdonos és proletár pártja kö­zött több év óta — nemcsak február 24-dike óta — balje­­lentésű, szerencsétlen ellenszenv létezett, mint gyászos elő­játéka a belháborúk­ és veszélyes lázadásoknak. Az 1789- diki szép mű­ nem volt befejezve, nem volt minden osztály be­vezetve a souverainitás és választási jog körébe. Az általános szavazatjog szövetségkötés volt a társadalom két osztálya közt, mellynek megoszlása csak a haza és polgárisodás köz romlását eredményezhető: a mindenkinek teljes, de szabályo­zott szuverainitását megalkotó általános szavazatjog segé­lyével megszüntettetett azonnal az izgalom, a harag, az ellenszenv a társadalom egyik osztályában a másik ellen; s ma, midőn e mű már félig bevégezve volt, újra beigtatják önök, ha nem is a felkelés jogát, mellyel minden alakjában csak átkozni tudok, hanem az ingerültség, az izgalom, a zajongásnak, s az egyik osztálynak a másik ellen törése jo­gát. S önök ebben ildomosságot látnak. Tehát nem látják,hogy ezzel épen a gonosz, irigykedő, féltékeny, és tulajdont­­felforgató socialismus részére toborzanak ? Nem látják , hogy ez által a nép tudatlan részének , melly azért tudatlan , mivel szenvedő, uj Aventin-hegyet emelnek, mint egykor azt Ró­mában vakmerőn tevék? Igen, uraim, önök vakmerőn, sőt esztelenül, Aventin-hegyet emelnek a népnek, midőn azt hi­szik , hogy épen lerontják azt. „Uraim, ha egyéb nem forogna fen, mint csupán az általános szavazatjog szabályozása, önök részén állanék, valamint önök részén állanék törvényjavaslatuk mindazon gondjaira nézve, mellyeknek czélja kitisztítni a választók testületét azon mél­tatlanoktól, képtelenektől, kik e szószékről tegnap kijelöltettek; de a közjogból, a törvényes egyhangúságból kimetszeni egy milliót, 2 milliót, de csak egy polgárt is megfosztani jogától, fel nem véve társadalmi állását, helyzetét, s igy gyengítni meg az egyetlen alapot, melly még Francziaországban, s talán egész Európában, fenmaradt a közhatalom számára, ebben soha meg nem egyezem. „Uraim, befejezésül még azt mondom : önök a gyógyszert igen messze keresik, pedig itt van közel. Ha nem is erősza­kos, de legalább vakmerő, ha nem is szó szerint alkotmányel­lenes, de mindenesetre oktalan kitisztázásokban keresik önök a gyógyszert , pedig nemcsak a socialismus sebének meg­­gyógyítására, hanem a mindig gyarapodó ellenzék megapasz­­tására is, sokkal közelebb található a gyógyszer, mert ezen el­lenzék napról-napra fog gyarapodni, s minden millió ellen, mit önök az általános szavazatjogból elmetszenek, út meg új millió szavazatot fog önök ellen a választási vederbe dobni. Ez így van. S most tudják-e önök, miből áll e gyógyszer? Óhaj­tanám, a kormány ne szaggassa szét saját kezeivel a kapott megbízást, hanem maradjon hit­éhoz, s elégedjék meg törvé­­nyesség-szabta hosszú, vagy rövid pályájával. Óhajtanám, a kormány ne pillantson minduntalan csak a tuilleriák felé, ha­nem fordítsa szemeit Washington szerény laba felé, s feledje a hatalom-meghosszabbitási kísérleteket, megelégedve dicső szerepével, melly az egész világnak szabadságot, neki pedig halhatatlanságot szerezne. Uraim ! miután a feladat csak a res­publika fentartása, mellyet annyi veszély-szirt között sikerült megalapítnunk, mentsék meg a társadalmat, megmentve a köz­társaságot, melly itt ma az egyedül lehetséges. S mivel itt min­denkinek kimondom teljesen gondolatimat, nem szállok le a szószékről addig, mig a népnek is ki nem mondom. így szó­lok a néphez: minek ennyi bizonytalanság, ennyi hitetlenség! hallgassatok egy szózatra, melly bárki mit mondjon, jót ta­nácsolt nektek, s kiengesztelt a társadalom azon osztályával, mellyel harczban állottatok. Ne feleljetek bárhonnan jövő ki­hívásokra a felkelés utálatos és balvégzetes jogával, mellyet minduntalan hirdetnek nektek; ne legyetek a május 15-diki és junius 23-diki, hanem a február 24-diki nép, melly el­nyomta a fejetlenséget s elfojtotta a népámitó uralmat. Fogad­játok el egy időre a jogaitokat képviselő törvény törvénytelen megváltoztatásának fájdalmát. Mellettetek az igazság : legye­tek türelmesek. E két ellenállhatlan elem mindig megadja a jognak a győzelmet, s most is biztosítandja a nép diadalát. „Bár azon utálatos izgatóknak, kik a roszat a roszért jó­solgatják , kik oktalanul kihivogatják a népet, mintegy ki­­sértendők a nagy nemzet bölcseségét, s tetten kapva lebé­­kázandók a szabadságot, — bár mondhatnék nekik , két év múlva távozván innét, vagy új megbízással felruházva, ismét egybegyülvén: Ti oktalanok voltatok, légyottot adtatok a viharnak, de a vihar okosabb volt, mint t. i., s nem jött el.“ (Tartós taps a bal oldalon. — Mély hatás.) Olaszország. Érdekesnek tartjuk a L’Era Nuova után „Ausztriá­nak és Francziaországnak politikai befolyásáról Rómá­ban“ czimü értekezést, melly különös világba helyzi azon politikát, mellyet Francziaország két nevezetes státusférfia Olaszországra nézve követni szeretne. A czikk így következik: „A .L’Ordrel orgánja Odilon Barrot és Thiers uraknak — kiknek elseje létesíté a római hadjáratot, másodika pedig leg­inkább foglalkozott a külpolitikával Bonaparte Lajos hatalomra vergődése után— azt mondja, hogy Francziaország nem tűrheti, miszerint az alkotmányos monarchiának a római tartományok­ban Ausztria általi terjesztése folytattassék, s hogy e két ha­talmasság között az entente cordiale nem mehet annyira, mi­szerint egymásnak kezet nyújtsanak egy rendkívül szabadelvű politika létesítésére, melly sajátlag véve oda irányul, hogy a római statusok, Francziaország érdeke ellen, az ausztriai biro­dalomba bekebeleztessenek... „Odilon Barrot és Thiers urak gyanúval vannak az ausz­triai politika iránt, mellyet szabadelvűebbnek tartanak a fran­­czia köztársaságénál. Azon két státusférfi attól tart, hogy a római tartományok közelében létesítendő alkotmányos monar­chia, a franczia befolyásnak árthatna! Ha ez igaz, mit tesz egyebet, mint azt, hogy a franczia politika az alkotmányos monarchiákkal ellenkezik, s hogy veszt befolyásából ott, hol alkotmányos monarchiák léteznek. .. „Ha az Ausztria által saját birodalmában létrehozandó alkot­mányos kormányzat befolyását növelendi azon országokban, mellyek önkény s a hajdani absolutismus szerint kormányoz­­tatnak, e hatalom önmagának volna ellensége, ha az általa el­fogadott elvekről lemondana. Ha a képviseleti kormányzat tet­szést nyer ott is, hol nem létezik, el kellene-e azt törölnie újra azért, hogy Francziaország befolyását Olaszországban növelje? Vagy nem leend-e jobb, ha kiterjeszti azt, hogy az összehasonlítás csak hasznára váljék ? „Sokkal üdvösebb volna a béké s politikai egyensúly tekin­tetében, ha az egymással határos tartományokban az intézmé­nyek, mennyire lehet, egyenlőkké tétetnének; ha ősz­ntén elfo­gadtatnék, s tökéletese­n alk­almaztatn­ék a képviseleti kormány­zat, melly már szab­mai jön, mellynek k­été­ei azoknak van­nak leg inkább kun­okra. kikelt ' ételeket eltűr k ; ha külre néz­ve előmozd­­alnék azon becsüle­tes szabadság, melly otthon marasztalalik ; ha sohasem maradnánk hátra a szomszédok­tól. nn hogy tulajdon honunkban nyerjenek túlsúlyt; ki a po­litikai mozgalmak vezettetnének és korlátok közt tartatnának a­helyett, hogy akadáloztatnak és elnyomatnak.“ E néhány sorból sejthető, hová czéloznak Párisban ? A tak­tika tanúsítja, hogy a diplomat­­ai fogásokban Barrot és Thiers urak csakugyan nem újonczok , azonban jó ösvényre, léptek-e? azt a következés fogná megmutatni, ha szavuk sükere csak­ugyan tapasztalható lenne. Németország, Berlin, május 24-d. Az uralkodók congressusa mintegy 300,000 tallérba került, melly pénzöszvegnek mellyik pénztár­ból leendő fizetése iránt még a minisztérium nincs tisztában.­­ Tervben volt, hogy a pápának visszatérte után a római szék­hez ismét küldessék egy követ, s e helyre Bunsen, jelenleg londoni követ, volt kijelölve, azonban előleges tudakozódás után a pápa Bunsen urat visszautasította, s így más fog hihe­tőleg odaküldetni. Bunsen úr azonban mégis aligha fog Lon­donban maradni, minek egyéb okai is vannak, mellyek a kö­zönség tudomására még elég bizonyossággal nem jutottak. — A következő nyilatkozat igen jellemzőnek tekinthető. A po­rosz hg, Lauer úrnak, előbb porosz igazságügyi titkos taná­csosnak , ki a fejdelmek congressusán, mint a schaumburg­­lippei kormány felelős minisztere működött, szemrehányáso­kat tön ellenséges föllépéséért Poroszország irányában. Erre Lauer úr a következő rövid feleletet adá: „Királyi fenség! meg vagyok győződve, miszerint nem meszsze van az idő, midőn el fog ismertetni, hogy azon férfiak, kik itteni föllépések által az unió elhatározását akadályoztatták, Német- és Poroszor­szágra nézve nem csekély érdemeket szerzettek maguknak.“ A hg erre semmit sem felelt. Dánia, Kopenhága, máj. 24. Az ide érkezett orosz hadi­hajó, mellyet itt már orosz hajóhadcsapat elöfutójául tekintettek, Kamcsatka nevű hadgőzös, melly Kronstadtból ide érkezve, Madeirába rendeltetett Leuchtenberg herczeg elhozatalára. A mesés híreknél fogva, mellyek itt a slezwig-holsteini hadsereg hangulatára nézve keringnek, a király által slezwig-holsteini hadsereghez intézendő proklamatiótól különös hatást várnak. BÉCSI LAPOKBÓL. Wanderer, máj. 27-én délelőtt nagy kabinettanács tarta­tott , az elnökséget ő Felsége a császár vitte. Úgy látszik a magyar ügyek napi­renden vannak. — Hir szerint Londonban rövid idő alatt egy munka fog megjelenni e czim alatt,­Kossuth Lajos­ sürgönyei.‘ Lloyd, Sallmayer és társánál „Oesterreich, Ungarn und Woj­­vodina“ czimű s egy szász-magyar által irt érdekes röp­­irat jelent meg, melly történet-statisztikai tekintetben sok felvilágosítást ad Magyarország azon részéről, hol a veszé­lyes események, mellyek a világosi capitulatióval végződ­tek , kezdetüket vevék. — A cs. kir. udv. és kabinet-futár Leyder Ferencz 27-én este Varsóba utazott — 26-án Leinweber futár küldetett oda. — A cs. orosz követ az ausztriai udvarnál Medem gr. még nem utazott Varsóba. — Az egyházi átokkal büntetett dr. Smetana a pápához föllebbezést nyújtott be. Felelős szerkesztő: SZENYEY JÓZSEF. JUNIUS 1. — REGGELI LAPOK SZEMLÉJE. Magyar hírlap hivatalos részében olvassuk : Hadi törvényszéki ítélet. Stefanovich Vilmos, nagy-kikindai torontál megyei sz. 24 éves, nőtelen , g. n. e. vallásu, volt modosi szolgabiró.... f. é. ápril 4-kén fölötte tartott hadi törvényszéken a fönálló törvények alapján összes vagyonának, bárhol létezzék az, a forradalom okozta károk megtérítésére leendő elkoboztatása mellett, kötél általi halálra ítéltetett. Ez ítéletet cs. k. t.sz.nagy s hadseregparancsnok ur őexezta törvény utján megerősítvén, az ítélt halálos büntetést azonban kegyelem utján tiz évi sánezfogságra vason szelidité, miután az ítélet közzététe­­tett s végrehajtása elrendeltetett. Nem hivatalos részében azon statistikai adatok hozatnak fel, mellyek­­ből közelítőleg meg lehet határozni, milly összeget fog Magyarország körülbelől földadó fejében évenkint fizetni. Szerző számítása szerint 99,182,619 ezüst forintra téve Magyarország összes földjövedelmét, s ebből 16 százfélit státusadó fejében levonva, Magyarország fizetne éven­kint 15,869,218 és 11106 ftot. Pedig ezen számítás tulságig van fölrug­­tatva, melly az összes birodalom földadójának csaknem felét ütné meg, mi valóban képtelenség. Tehát nem vettetik Magyarországra olly meg­­bizhatlan összeg, mint ném­ellyek nagy rémüléssel emlegetik. — A lap szerkesztője Szilágyi Ferencz nyílt levelet ir Kolozsvárról Békésmegyei t. ez. levelezőjéhez, ki által — ha jól emlékezünk — a Klio zsebkönyv folytatására szólíttatott föl. Elmondja a „Klio“ történetét, s egy nyu­galomban élő tisztes papnak, a Klio censorának, Szabó János urnak életírását. Pliniusból vett diák sententia után megígéri, hogyha isten életének és egészségének kedvezenb, kiint az igazság és szabadság szel­lemében folytatni fogja; és Tacitusból ezt szép diák intés előtt megigé­­y­li még azt is, hogy ülő múltával az 1818—49-ki magyar forradalom tör­ténetét leh­ondja. lester­­Leitung. Az e-conservativek törekvései ellen földozatik, hogy ha czéljnk sikerül, t. i. ha Magyarország egy egészet képez,end és saját központjából igazgattalak , a központosítás erősödtével ismét erőt vesz a ma­d­­ári tálas dühe, alkalmat szolgáltat folytonos izgatásokra, s végre a monarchia megdöntésére. — Egy másik czikk szinte az ó-conserva­­tivek czéljai fölött elmélkedik. Gyanítja czikkiró , miként magyar bi­zalmi férfiak is fognak felhivatni, hogy a kormánynak Magyarország újjáalakítása körül tanácsukkal, tapasztalatukkal segítségül legyenek. A kormány eleget fog tenni minden betölthető kívánságnak, melly Ausztria egységét nem v­eszélyezteti. 1 Mester Morgenblatt: Azon reményeken , mellyek Magyarország újjá­alakítása felől tápláltatok , sokat változtatott az idő. Két fontos ese­mény merült föl , mellyek állapotunk jövendőjére s megitélésére nagy befolyással vannak. Első : azon bizonyosság, hogy az aristokratai szö­vetkezések gyöngébbek , mint az új Ausztria képviselői ; második , hogy a kormány nagy befolyással és bizodalommal bír. — Egy czikk Magyarország alkotmányának módosításáról, egy másik a legközelebb életbeléptetendő „levéljegy- és kényszerített bérmentesítés“ ügyéről szól.

Next