Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-01 / 92. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8,-,, Egy évre . 15 , - , , Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye- SzerkCSK­éSt irOdfl ■ Ofi-utCZa, 449. SZ.­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. . ... . . . ... ... A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Vidéken postán küldve : Egy hónapral fr.50 kr., Évnegyedre 4 , 40 . , Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17„20„ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 92. ! Hétfőn, július 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán vi­ták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Előfizetési figyelmeztetés 8 Ta­g ^ ^ 1 1850. másod-félévi] folyamára. ——-—------­ Irányunkat t. olvasóink ismerik. Az e szavakban fejezhető ki röviden: BIRODALMI EGYSÉG. ALKOTMÁNYOSSÁG. NEMZETISÉG. A birod. alkotmány mielőbbi megtestesítésére hatni, a MAGYAR nemzetiséget emelni, de a birodalom- s különösen hazánkbeli többi nemzetiségek egyenjogúságát is tiszteletben tartani., Intézkedtünk — és reméljük, hogy intézkedésünknek kellő sükere leend — miszerint Bécsből, Berlinből, Hamburg- és Londonból eredeti levelezésekkel érdekesítsük lapunkat. Pá­rosítól pedig egy másik levelezőnk is ígérkezett. Az előfizetési feltételek lapunk homlokzatán olvashatók. — Helyben előfizetést elfogad KIADÓ-HIVATALUNK és EMICH G. ur könyvkereskedése. Vidéken leendő árulását egyes számainknak jövő júliustól kezdve: ARAD, DEBRECZEN, GYŐR, KOLOZSVÁR, NAGY­VÁRAD és SZÉKES - FEJÉRVÁR városokra szo­rítottuk. Ingyen mellékletképen adunk ezentúl MINDEN hivatalos RENDELETET (az ívekre terjedőt sem véve ki, mint péld. a VÁLTÓRENDSZABÁLY volt), és MINDEN KÖZÉRDEKŰ hirdetményt, a hivatalos lap után, nagy k­ edrétben úgy, hogy t. előfizetőink azokat, ha tetszik, külön füzetekbe köttethetik össze. Budapest, július 1-sején. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, jun. 27. A Deutsche Reform mai száma szerint gróf Bernstorff, valamint Radowitz tábornok is ide váratnak. A státuskormány óhajtja mindkét stá­tusférfi véleményét a német kérdés fenforgó nehéz­ségei fölött meghallani. Paris, jun. 26. Semmi érdekes politikai újdonság. 5. pe­ rente 94. frank 40 cent. Paris , jun. 27. A törvényhozásban átadja Berryer az 1851 évre szolgáló költségvetési jelentést. A köz­társaság elnöke Straszburgig szándékozik utazni. A dijoni vasúti munkások ellenszegülését, kik munkájok­­kal felhagytak, fegyveres hatalommal kelle megtörni. 5% rente 94 frank 70 cent. 3% rente 56 frank, 95 cent. Amsterdam, jun. 27. 2% pcent. metalliques 41%. 5 pc. 77%; uj 81%. London, jun. 26. Consols 96. kizáról. osztalék. Ga­bona léhán kel, a gyapotot itt és Liverpoolban élénken keresik. Páris, jun. 25. A nemzetgyűlésben először olvas­tatott fel a hypotheka-törvény. 5 p.c. rente 94 frank 50 cent.; 3% 56 frank 90 cent. Kopenhága, jun. 24. Az alsóházban titkos ülés tar­tatott , mellyben az Ultimatum előtti békealkudozáso­kat tárgyazó iratok letétettek. Legközelebb ismét elő­terjesztések fognak történni. Berlin, jun. 28. A börze igen szilárdul áll, részben emelkedik. M. Frankfurt, jun. 28. Met. 69%, 79%. Váltókeret Bécsre 99%. London, jun. 27. Consols 95%, 96. Darmstadt, jun. 27. A várt miniszteri változás megtör­tént, Jaup visszalépett. Utódjául Dalwigh neveztetett ki. Hessen-Darmstadt elszakadása az Uniótól legköze­lebb be fog következni. London, jun. 26. A Roebuk indítványa fölötti vi­tatkozás ismét 27-kére halasztatott el. Stuttgart, jun. 27. Az országgyűlés a miniszté­riumnak vád alá helyeztetését 50 szóval 11 ellen el­határozta. Holnap fog az illető bizottmány megválasz­tatni , s folyni a tanácskozás az adónak sept. végéig fölvételét tárgyazó kormányi leirat fölött. Kijelentettük lapunk 15-dik számában: mikép mi ak­kor, midőn az időszaki sajtó jelen nehéz állása mellett, bevallott elveinkkel, a journalistika terére kiléptünk, előresejtettük, hogy sok csüggeteg kedélyű honfi, lát­va vállalatunkat, meg fogja rázni gondos fejét; hogy sok kiúsült remény és ki nem elégített igény szánakozó mosolyával kellend majd találkoznunk s hogy az elfo­gultság talán a kárhozat kövét hajítandja reánk?! Mindezt előre beláttuk! De mi bevallott elveinkhez híven, megmaradtunk e téren, mellyel csekély erőnkhöz képest használni kíván­tunk a hányatott Hazának. Azóta vállalatunk, lapunk iránya felől a közvéle­mény több oldalról, több árnyéklatban nyilatkozott; nyilatkozott a tisztelt közönségnek naponkint növekedő részvétében, nyilatkozott elleneink kifakadásában. E kifakadások leginkább két pont körül forognak: először, hogy mi lapunkban az 1848. előtti conserva­­tivek mai zászlóvivőit támadók meg, kiknek táborához egykor tartozunk; és másodszor, hogy zászlónkra, — az ő állításuk szerint — országunk hisztériai jogaival el­lenes — mart. 4-dikei alkotmányt tűztük fel. Tisztelt olvasóink iránti kötelességünknek érezzük, e két pontra rövid észrevételünket megtenni. Midőn a forradalom legyőzetett, s a mély sebekben sinylő haza aggálylyal tekintett a jövőbe; midőn a szer­vezés nagy és nehéz munkájánál — a körülmények kényszerűségénél fogva — sok hazai tehetséget, sok becsületes akaratot kelle nélkülöznünk: az ország te­kintete bizalommal és reménynyel függött azon férfia­kon, kik az újabb idők phraseologiája szerint, a loyá­­lisok, — a miénk szerint pedig a­ conservativek vagy a XXIV-ek és társaik — nevezete alatt ismeretesek, kik egykor dynasztikus érzületek jelét abban adák, hogy — mint ezt már más helyütt is megemlítik — Horvát­ország antimagyar igényinek s az utolsó kanczellár egyé­ni politikájának kölcsönöztek stílut az akkori magyar szabadelműek ellenében, és — mint egy elmés ba- A PESTI NAPLÓ MISTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jun. 23. PÉNZ, vígjáték kardalokkal, 3 szakaszban, Bul­­wer után magyar színpadra alkalmazta Somoski. — A darab eredetiét nem ismerjük; a magyar fordításban minden szakasz­nak külön czíme van; az elsőnek: „Gyász és végrendelet“, a másodiknak: „Bál és eljegyzés“, a harmadiknak : „Tigris kávé­ház és eretetett lányrablás.“ Ha e külön czimezés megvan az eredetiben , akkor azt az eredetiben roszalnók; ha nincs, s velük a fordító buzgalma ékesíté fel a darabot, akkor rosza­­lásunknak ellene kell fordulnia, annál inkább, mert a czimzett vígjáték csakugyan nem olly tartalmú s irányú, hogy eféle szimfoltok ráülhessenek, minél fogva azokat nem is a szerző­től véljük eredetieknek. Olly név és olly tehetség mint Bai­mévé , habár e tehetség nem a színmű-irodalomban éri is el tetőpontját, illy nyegleségekre nem szorult; nem kellene azokra szorulnia a nemzeti színháznak sem, melly különben is tapasztalhatta, hogy a színlap eféle felczifrázásai legkisebbé sem bírnak vonzerővel. Ezen már túl vagyunk... Nem hagy­hatni még észrevétel nélkül azon fölösleges fáradságot sem, mellyet a fordító vesz magának, midőn a színpadra felírja azt is, hány változás fordul elő a darabban, nevezvén a változást „kép“-nek. Ez szintolly helytelen, a milly szükségtelen ujság­­utáni kapkodás, melly ha akár eredeti íróink akár fordítóink közt követőkre találna, maholnap még azt is följegyezve lát­nák a színpadon: hány jelenés, s utóbb hány monológ, pár­, hármas, négyes stb. beszélgetés fordul elő valamelly darab­ban. Miért a dolgokat haszontalanul szaporítani? Jun. 24. URIEL ACOSTA, szomorujáték 5 flv., irta Gutz­kow, ford. Bulyovszky Gyula és Nádaskai. — Általánosság­ban mondunk múlt alkalommal véleményt a jelen szomorújáték felől; most csak egy pár észrevétellel toldjuk meg az ott mon­dottakat — a jellemeket illetőleg. Valódi jellemet, embert, ki drámailag testből és lélekből áll, csak ott képes a költő elő­állítani, hol költeménye meséjének valódi emberi cselekmény, lelki indokokból eredő s lefolyó, adja tárgyát, s igy termé­szetes, hogy akár sülyedjen le a színmű azon vonalról, hol a valódi emberi áll, a puszta gépszerű s lelketlen alakokat fel­mutató mulatsági összeállítás alacsony terére, akár emelked­jék fel az eszmék testetlen országába, megszűnik rá nézve a lehetőség, hogy művében igaz jellemeket állítson elő, így a jelen szomorújátékban is sokkal inkább eszméket látunk min­den egyes személyben felállítva, semhogy azokat valódi drá­mai jellemeknek nevezhetnők. Maga az eszme, mellyet egy illy színmű egyes személye képvisel, lehetlenné teszi, hogy e személy több oldalról kapjon felismertető vonásokat, vagy hogy mint jellem állíttassák ki; ő arra van elejétől végig szorittatva, hogy az eszmét, melly mindenkor egy, képviselje. Illy körül­mények közt a­ magasabb feladatú költő teljesen megfelelt fel­adatának, ha, nem lévén tere positiv vonásokkal festeni jelle­mét, legalább mindent megtesz, a mit negativ téren tehet, t. i. nem állít fel egyes személyre nézve olly ellenmondó voná­sokat, mellyek egy jellemet már önmagában lerontsanak s képtelenné tegyenek. Illy­etán a drámai személy még mindig levegőben függő, még mindig többé kevésbbé határozatlan árnyalak marad, de vele, tekintvén a dráma egyenesen eszme terjesztésére menő czélját, zúgolódás nélkül meg kell eléged­nünk. Ha a jelen szomorújátékot e szempontból veszszük, di­csérettel kell róla szólanunk, mert kikerülve látunk a szemé­lyekben minden jellembeli következetlenséget, s úgy látjuk tartva azokat, hogy ha az eszmék magas világából le lehetne őket vonni a földre az emberek közé , hogy itt megtestesül­jenek, semmi megsemmisítő ellenmondás nincs rajtok, melly ezen megtestesítését az igének lehetlenné tenné. Vanderstra­­tenben olly személyt ismerünk meg, kinek gazdagság és ke­reskedelmi jólét a vallása, ki a zsidó vallást szereti, e vallás­nál jobban gyermekét és ennek boldogságát, s ennél is jobban kereskedése virágzását. Judithban megható vonásokkal van előállítva a leány, ki lángoló szerelmével szilárd jellemet pá­rosít, s midőn küzdenie kell vallási előítélet, gyermeki szere­tet és a szerelem közt, épen e szilárdságnál fogva tud magá­nak utat választani, hogy eleget tegyen mindegyiknek s még se sértse egyiket sem. Ben Jochaiban a fondor szeretőt látjuk, ki mind a két utat, mellyet egy részről a vallási előítéletek, más részről, mint kereskedőnek, a társadalmi szerkezet, meg­nyitnak előtte, egész készséggel használja fel czélja kivitelé­re. Uriel Acosta , mint ki a színmű vezéreszméjét leginkább képviseli, bár sok szép jellemvonásokkal van ékesítve, de épen előbbi tulajdonságánál fogva kevéssé megemberített jellem. De Silva azon emberek közé számíttathatik, kik magukat, az életben gyakran olly nagy sükerrel és a felsőbb szemlélő előtt olly sajnálandólag, szeretik a gyakorlat, a positivitás embe­reinek nevezni. Ő vallása hiányairól, előítéleteiről meg van győződve, meg a társaséletben arról is, miszerint némelly dolgok így és nem amúgy jobban volnának, azonban ö, res­telvén magát a nem ismert jobb utána kitáltással fárasztani, (s ebben áll a legtöbb ugynevezett*gyak­rmű­ embernek az ő gyakorlatisága), e vallás előítéleteihez, e társas szerkezet hibáihoz, az inertia súlyának teljes következetességével, ra­gaszkodik, a­minek csaknem mindenkor megvan azon ked­vező eredménye, hogy a gondolkozási restség életokosságbeli következetességül tiszteltessék. A két pap (De Santos és Van der Embden) a vallási türelmetlenségnek, a becsületes gon­dolkozó emberek megbuktatása felett Isten nevében hirdetett örvendezésnek, a jó ember és új eszme üldözésének képvise­lői. Ben Akiba, a vén rabbi, a szomorújáték egyik legjobb, legépebb jelleme, kit bő tapasztaltság által kiképzett szivjóság és a mellett előítéleteiben való megrögzöttség tesznek jól fes­tett érdekes személylyé, s kit Udvarhelyi M. igen jól adott. Jun. 25. A rendes bérlet szünetével, s a De la Grange assz. előadásaira nyitott külön bérlet 7-dik számául: PRÓ­FÉTA, opera 5 flv., Scribellel, ford. Egressi B. és Szerda­helyi; zenéje Meyerbeerrel. — A vendégművésznő jeles éne­kéről és játékáról fölösleges szólanunk; e magas művészeté­vel a közönség kedvelésében mindegyre m­agasbra lép. Stégert (Leydeni János) akarjuk röviden megemlíteni, mint a­ki sze­repében mind énekre mind játékra nézve annyira jeleskedik, hogy messze hátrahagyja maga mögözt a legvérmesebb remé­nyeket, mellyekkel iránta kitűnő szép tehetségének tisztelői vi­seltettek. Mesteri énekének és szerepéhez alkalmazott helyes játékának, a 4d. felvonásbeli egyházi jelenésben tetőpontját éri. Jun. 26. A BÁCSI vagy a SZERELMES CSALÁD, vígjáték, 3 flv., irta Benedix, ford. Remellay. — A felvonások közt és után a következő tánczok adattak elő: „Mazur“ Kurz Ant. és Sári Fanni által; „Magyar“ a tánczkar nyolcz személye által; „Spanyol“ Kurz A. és Sári F. által; „Polka“ nyolcz tánczos és tánczosnő által. Junius 27. ZAMPA, opera 3 flv., irta Mellesville, ford. Szerdahelyi, zenéje Héraldtól. — A czim­szerepben Stéger lépett föl szokott jelességgel. Jun. 28. KALMÁR ÉS TENGERÉSZ, eredeti dráma 4 flv., irta Czakó Zsigmond. Jun. 29. A rendes bérlet szünetével, s a De la Grange assz. előadásaira nyitott külön bérlet 8-dik számául: PRÓ­FÉTA, opera 5 flv. Sértőétől, ford. Egressi B. és Szerdahelyi, zenéje Meyerbeert­ől.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék