Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-01 / 92. szám

rálunk szokta definiálni az ó-conservativeket — nem akarták emancipálni a zsidót és—a gondolatot! Az ó-conservativek azonban, ahelyett, hogy az akkori idők abnormis állásának, az ország felett borongó közfájdalomnak, a forradalmak után elmaradhatlan közingerültségnek és a rendkívüli, kivételes körülmények s igényeknek tekintetbe vételével, a még sajgó sebek orvoslását, az elkeserült kedélyek kiengesztelését tűzvén feladatukul, megalkudtak volna a meg nem változtathatott körülmények hatalmával, inkább elvonultak, s a közremunkálás, a támogatás kötelességének elfelejtésével, olly időben, midőn constatírozva még semmi sem volt, midőn a jövő alapját megfektetni óhajtó hatalomnak különben is tömérdek nehézséggel kellett küzdenie, az oppositio keserítő politikáját követték. Mi abban , hogy az ó-conservative kép akkor, midőn a hon majdnem romban feküdt; midőn, mint mondani szokás, sok ember impossibilissé vált, elvonultak, demonstratiót igen, de hazafiságot, ildomosságot nem találunk! Nem találunk hazafiságot, ildomosságot abban, hogy a kormányt azon kénytelenségbe hozták, miként nem-magyarokkal—s igy ollyakkal, kik e hazának nem ismerik nyelvét, törvényeit és szokásait— töltsön be több hivatalokat, kiknek jóakaratuk aztán sokszor szenvedett hajótörést a körülményekkel javatlanságon s a népnek és a hazai orgánumoknak azon resistentiáján, mi a magyarban akaratlanul, mintegy ösztönszerüleg támad minden idegen iránt. E nézetünkből következik aztán azon őszinte akaratunk, mellynélfogva mi a hazának e szomorú napjaiban, a meg nem változtathatott körülmények hatalma mellett is, a Haza szolgálatára ajánlottuk fel a csekély erőnket; s miután a múlt romban feküdt, miután mi fájdalmaink közt sem tudtunk hazánk sorsa, jövője felett annyira kétségbesni , hogy mindent, még az elérhető jót, a jövőnek alapját, kifejlésünk zálogát is magunktól eldobjuk, megalkudtunk a jelen kényszerűségével, s a létező elemek és viszonyok számbavételével elérhető eredményt tűztük ki feladatunkul. Előttünk két út állott. Vagy ignorálásával mind annak a mi történt, olly igények orgánumául lépni fel, mellyeknek a birodalom e rendkivüli helyzetében nem remélhetett teljesítése, az alkotmány főbb alapvonalainak megsemmisítésével a köz ingerültséget növelendi vala ; vagy pedig lapunk által közlönyt nyitni a nemzetiség igényeinek s egy kedvezőbb jövőre egyengető munkálkodásunkkal is kifejteni igyekezni a közvéleményt mind arra nézve , mik az alkotmányos élet postulátumai. A mart. 4-dikei alkotmányt tehát, mint jövő kifejtésünk alapját vettük, mint a birodalom olly chartáját, melly hazánknak is külön alkotmányt biztosít, melly a birodalom minden részére nézve garantirozza a vallás- és sajtószabadságot; vettük a jelen körülmények közt egyedül lehető alapjául munkálkodásunknak, mellynek vég czélja , Isteji,látji lelkünket, hazánk boldogsága; és, miután mi a klező körülményeket meg nem változtathatjuk, e körülményeknek is akénti felhasználása, miként a normális állapot előkészítésével a garantirozott alkotmányos élet bekövetkezését segítsük elő, hogy aztán az ország, alkotmányos és jogos orgánumai által is, nyilatkozhassék. Mi nem csodálkozunk azon, ha a XXIV-ek és párthíveik, midőn mai eljárásukat helytelenítjük s tőlök eltérünk, bennünk politikai hittagadást látnak. Azonban nyugodtan fogadjuk e vádat, mert mi nem elveinket tagadtuk meg, hanem csak azokat, kiknek némellyelveiben már 1848 előtt sem osztozunk, s kik nem találtak magukban elég kötelességérzetet, szolgálatukat ajánlani fel a hazának és fejdelemnek ép akkor, midőn ezeknek arra legnagyobb szükségük volt! A mi elveink a jelen időben sem változtak azon véganalysisban, melly mindig a Haza javában találja fel indokát. Ezen elv, e végczél köt bennünket jelenleg is bevallott programmunkhoz, miután mi minden körülmény közt, minden lehetséges bázison használni kívánunk a Hazának. Nemzetiségünknek fölkeltek, egynek kivételével, ki azt nyilvánítá, hogy bizonyos személyesség, melly szinte a régi tanács tagja volt, nem nyújt magánszellemében elegendő kezességet arról, hogy a község érdekeit méltó módon fogja képviselni. Ez alatt belép egy ismeretes bécsi bankár s e beszédet hallván, neki rohan a szólónak s a legdurvább módon lehordta, olly anynyira, hogy a választáson jelenlevő Bezirkshauptmann kénytelen volt bankár uramat megkérni, hagyná el szép szerivel a választási teremet. A dolog magában inkább helybeli botrány, mint sem politikai jelentőségű esemény, — de minthogy itt nagy zajt okozott s a bankár személyessége önök előtt sem ismeretlen, mégis közlendőnek véltem. — Mivel épen választásokról szólunk , meg kell említenem, hogy egy helybeli lapnak erre vonatkozó czikke felsőbb körükben igen részvért csinált s a nevezett lap a katonai hatóság által már is keményen megintetett. A czikk egyébiránt elég nyugodt és mérsékelt, csak a külalak lehetett volna kissé simább. A Hír szerint a „Punch“ nak ismét volna reménye a megjelentetésre, mert az eltiltási rendeletben a „für die Dauer des Belagerungszustandes“ záradék nincs meg, melly különben nem szokott hiányzani. A helybeli szabad-keresztény (német-katholikus) vallásfelekezet már régebben esedezett az oktatási minisztériumnál az iránt, hogy az elismert felekezetek sorába fölvétetnék. A minisztérium tagadólag válaszolt, azon okot hozván fel, hogy az előterjesztett okiratokban csupa negatív, de semmi pozitív hitvallomás nem található. Erre második kérelemlevelet adtak be, egyszersmind egy kis röpiratban hitek elemeit fejtegették. Tegnap másodszor vették az oktatási minisztérium azon válaszát, hogy előbbi határozatát elhagyni nem szándékozik. A felekezet most egyenesen őfelségéhez akar folyamodni. Részeseinek száma — mint mondják — nem olly igen csekély; ezen kívül még a tartományokban, mint példa Gratzban is találnak sok hittársat. Érdekes észrevétel mindenesetre az, hogy épen azon tartományokban, hol a katholicismus még két évvel ezelőtt olly szilárd alapon látszott nyugodni, legelőször tűntek fel az úgynevezett német-katholikusok, míg másutt, péld. Magyarhonban, hol a nép sohasem követte a papokat olly vakon, mint itt, a katholikus egyház e szakadástól ment maradt. A dolog egyébiránt természetes magyarázatát találja azon tapasztalatban, hogy minél nagyobb a nyomás , annál hevesebb az ellennyomás ! — Befejezésül még egy mulattató kis históriát. Ön emlékezni fog alkalmasint bizonyos Chownitz-ról, ki 1848-ban Pesten „Opposition“ czimü német utczalapot szerkesztett s midőn tettre került a dolog, onnan elosont. Ezen egyén 1848 év telén ide jött, s a nagy uraknál antichambrirozott; minthogy ezek pedig mind elutasiták, a bécsi újságba nyilatkozatot adott, hogy ő hive a dynasztiának,a forradalmat roszalja s minthogy e hűségét nem jutalmazzák, hátat fordít a birodalomnak, hogy az „ingrata patria nec ossa habeat.“ Kiment Frankfurtba sott szidalmakkal túlrabolt iratkát bocsátott közre az ausztriai kormány s dynasztia ellen. Ezen ember most Stuttgartban tartózkodik s e napokban Schwarzenberg hy miniszterelnökhöz kérelemlevelet intézett, mellyben demonstrálja, hogy az ő vétke csak sajtóvétség, s ennek elengedtetése ért esedezik. — Az ember elszomorodik, ha visszapillant azon egyénekre, kik 1848-ban néhol a nép bizalmát bírták; a martiusi vihar kissé kitisztotta a levegőt, de bizony sok iszapot is sodort a felszínre. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL XI. , Bécs , jun. 26. A községek alakulása, habár lassan de mégis halad; itt ott azonban , mint látszik, az uj kor szellemét még nem tudták felfogni, s azt vélik, hogy csupán csak az alak változott, a dolog lényege pedig a régi maradt! Különös botrányról beszélnek, melly egyik, Bécshez nem igen messze fekvő község alakultakor történt. A község tanács választására egybegyűlvén a választók, valaki azon indítványt tette , hogy bizony legkönnyebb volna, a régi tanácsot újra megválasztani; Ha ki beleegyezik, az keljen föl. Mind Rábaközből jun. 25-kén. A PESTI NAPLÓ hű olvasója lévén, örömmel tapasztalom, hogy az a mart. 4-ikei alkotmány szellemében működik, s a felséges trón s birodalmi népség egyenjogúságának tisztelete mellett, e szokatlan körülmények közt is, a magyar nemzetiség hű erje, igaz honfi kötelességet teljesítőleg ezennel átadom e tájról elfogulatlanul irt rajzomat, reménylvén , hogy a szerkesztőség azt tőlem, ha nem mint rendes levelezőjétől is, elfogadandja. Egynémellyek vágyának azonban aligha sikerttlend megfelelnem; kik t. i. mindenben a réginek visszavarázslásáért epedvén , a kormány intézkedésinek kivihetlenségét s fenakadása felöli híreket szeretnek, hallani s közöltetni. — Mert tájunkon, bár semmi katonaság sincs, folytonos csend és rend uralkodik. — A népesség összeírásával foglalkozó katonai kiküldöttség megkezdé már több nap előtt munkálkodását; sajnos, hogy e türzsökös magyar néphez épen olly egyén esett, ki anyanyelvünket nem érti; igy igen természetes, hogy kissé halk léptekkel menend a munka, főleg olly helyeken, hol az egész intelligentia a tiszt urra s iskolatanitóra van szorítva, s ezek is, német nyelvbeni jártasságukat tekintve, csak a kezdők közt állhatnak meg. Népünk, bármennyire hajlandó volt előbb a kósza hírek előtt meghajolni, ma már folytonos csalódásai után okulván szép csöndesen végzi napi munkáját. — Olly uraságok, kik emberül bántak jobbágyaikkal, minden fáradság nélkül kapnak elég munkást; a kaszás napi díja 1 ft., gyűjtőé 24—30 kiváltóban. Íme egy kis adatka ama szükkeblüek ellen, kik a milliók felszabadulásának nem tudván örülni, rendszeres elfogultságuknál fogva a népet jelen helyzetére érdemetlennek kürtülgetik. A nép velünk együtt ez uj alkotmányba könnyen beletalálná magát; de mióta híre futamlott, hogy Sopronyban a tanodai nyelv egyedül német leend , azóta aggódik mindegyik; gyermekeinket ezelőtt mi is a nevezett helyre mint székvárosunkba szoktuk hordani; de ha az egyenlőség csak úgy fogna magyaráztatni, hogy mi magyarok taníttassuk magzatunkat német nyelven, akkor az új tanév kezdetével kénytelenek leendünk kocsink rúdját másfelé fordítni! — Bízunk azonban fejedelmünk adott szava szentségében, miszerint a nyert alkotmány pajzsa alatt közösen őrködhetvén, Őseinktől felmutatható ez egyedüli ereklyét, szeretjük hinni, késő ivadékunk számára sikerülene megmentenünk ! Nem kis vigaszunkra szolgál szemlélhetni szerteszét helységeinkben — s nagyobb számmal ') Szívesen elfogadjuk , sőt midőn itt közleményéért köszönetünket nyilvánitnók önnek , egyszersmind további közremunkálásra , rendes levelezőnkül is , bizodalmasan fölkérjük. Szerk. mint az előbbi magyar világban — a szomszéd Mosony megyéből nemzeti nyelvünk tanulása végett érkező mindkét nembeli német gyermekeket. A propos, a néphangulatról szólván, legyen szabad megemlítnem , hogy országutaink javítása végett a nép nem várja a múlt korból ismeretes nagy eretetésts hajszolást. Házszámra ki lévén mérve az út, kiki szívesen végzi minden zúgolódás nélkül illetéke javítását, vonzó példákként menvén elő Eszterházyig,papjaink s a nemes közbirtokosság. Az első foúrra nézve azon hír kering, hogy a kormánynyal tett szerződés következtében az átkészítés helyett szép összeg pénzt fogna fizetni. Részünkről nem igen vagyunk hajlandók ezt hinni, mert felfogásunk szerint valamint a pénzzeli megváltást könnyebben eszközölheti ezereknél, úgy nagy erővel bírván, a reáesendő útrészletet is másoknál gyorsabban, értelmes emberei felügyelete mellett egyszersmind sokaknak oktatásául teljesítetheti. De ha mégis megtörténnék, úgy megkívánhatni, hogy e megváltott résznek mindenkori javítását az illető kormány, mások újabb terheltetése nélkül, foganatba venni es ne mulassza. — Nálunk az utakat jó karban tartani nem kis érdem , mert általános kőhiány mellett kavics is csak ritka helyen találtatik. Mindamellett országutainkkal meg lehetne elégedni, ha a Csornán alóli híd, az úgynevezett Keszeg-éren, melly a zavarok idején a magyarok részéről felpörköltetett, helyreállttatnék. De sajnos, a kerületi főbiztos több izbeni jelentése s a bekivánt terv daczára még a készületnek csak nyoma sem látszik mostanig. Ez kissé mégis sok illy nagy országúton, a letérésnél nem ritkán kényszerülnek a nagyobb teherszállítók segélyért folyamodni. Megyei főnökünk, hír szerint, az utak és hidak megtekintése végett, körutat szándékozik tenni; ismeretes buzgalma és erélye nem hagy kétkednünk, hogy e részbeni méltányos várakozásunk s jogszerű igényünk legott orvoslást nyerendne. Alig hinnék, ha nem tapasztalnék, hogy tájunkon most minden nagyobbszerű rablások a ritkaságok közé tartoznak. Még a legalsóbb néposztály is igyekszik a kivételes állapot mielőbbi megszüntetését elősegítni az által, hogy a kormány rendeletinek hódol s békésen viseli magát. — Meg nem válhatunk azon édes hiedelmünktől, miszerint a magas kormány egész erejét oda forditandja, hogy dicső ifjú fejedelmünk az aligmultakra nagylelkűen fátyolt vonva, a királyához ritka hűségű magyar nemzetet, atyai kegyelmének kiterjesztésével, a felkarczolt sebek végképeni orvoslását messzire nem halasztván, győzelme legdrágább ékszerét a történet lapjain örökítendő, nemzetiségünkre nézve a közéletben is kellő biztosítékkal megörvendeztetni kegyeskedendik, e kerültetvén mindazt, mit egyes kártékony túlbuzgók vagy részakarók nemzetellenes nézetekkel vagy legalább is közönyösségekkel okozhatnának. Bár őszi veteményezésünk nem legjobban ütött ki, s a rendkívüli hideg és rá a tavaszi aszály nem csekély kárt okozott, mindamellett az ügyes gazda nyugodtan szemlélgeti vetésit , jó középszerű termésünk ,mutatkozván. — Szénánk nem épen bőven termett, de annál nagyobb kilátásunk van sok sarjára. Szőlő tájunkon nincs; többnyire Zalából hordják jó drágán fizetett kortyainkat. Gyümölcsünk nem lesz, mert virágzáskor mit a tavaszi hideg megkímélt, azt a roppant sok hernyó tarolta le a fák levelével együtt. E táj népségében méltán megróhatni ama hanyagságot, mellyel nézi gyümölcsöse pusztulását anélkül, hogy fácskái tisztítását teendői közé számitná. — Lelkészek s néptanítók! ne szűnjetek e tekintetben is, magasztos hivatástoknak megfelelendök, oktatva s tettleges példa-adással hatni; mert, verba movent, exempla trabunt. S. V. Nagybánya, junius 23-án. Emlékeztem volt a Pesti Naplóban e városnak a forradalom utáni állásáról, miszerint lakói egy keresztülutazott seregen kívül semmi katonatartással nem terheltettek, s éltek csendes polgári életet, de most helyzetünk egészen megváltozott. Folyó hó 21-kén a „polgárok lázongásai és az ifjúság kicsapongásaiért egy cs. k. vadász-század küldetett városunkba executiora.“ A népre ezen kitétel kevetőleg hatott, s nem csoda, hogy szívesen ugyan, de nem kis rebegés között várattak érkező vendégeink. Hiszszük, s okunk van hinni, hogy ezen lépés nem cs. k. kerületi főbiztos Gabányi Sándor e maga befolyásával történt, ki több hét óta szerencsésített minket, mint székhelyén jelenlétével, kinek erélyes eljárása közelismerést vívott ki magának, s ki a cs. k. katonaság bevonulása nélkül sem engedett volna büntetlenül illy kicsapongásokat, mellyekről vádoltatunk, — hanem lenni kell körünkben olly egyéneknek, kik egyesek romlásával, s a városrész hírbe hozásával nem sokat gondolva, érdemeik kitüntetéséül képesek mindent felhasználni. Isten látja lelkünket, nem czélunk senkit is gyanúsítani, de hogy vannak közöttünk titkos fondorkodók, azt a következés szomorúan bizonyítja. — Nekünk a cs. k. katonaság behozatalára semmi kifogásunk, annyival inkább, mivel parancsnokuk Schubert százados úr valódi lovagias úriember, és szigorú katona, kitől csak rendet és igazságot várhatunk, s épen azért mi őt és a parancsnoksága alatti legénységet őszinte magyar vendégszeretettel fogadtuk, nem félelmünkben, mert okunk félni nincs, hanem mert szigorú eljárásának eredménye, felsőbb helyen elhárítja rólunk a gyanút, az alaptalan rágalmat, s megszégyenülend az ármány, mellynek sikerült pillanatig polgári becsületünkön illy érzékeny sebet ejteni. 1. 1. Szarvas, jun. 27-én. Csodálkozva olvastam a Magyar Hírlap egyik számában a csabai rendes levelező azon állítását, hogy az Orosháza mellett történt gyorskocsi - rablást volt honvédek követték el, kik aztán később önmagukat feladták. Valóban nem tudom, minek nevezzem ezen rendes levelezőt illy légforrásból mentett állításáért. Hogy a rablás megtörtént, ez való, de való az is, hogy nem honvédek követték el. A rendes levelezőnek kár volt az ott lakó megyei tisztviselőhez nem mennie; tőle megtudhatta volna a rablók neveit, valamint azt is, kik és mi.