Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)

1850-07-01 / 92. szám

félék. Sőt megtudhatta volna azt is, hogy ezen vizsgálat folytán, melly jelenleg is Orosházán működik, némelly évek előtt történt rablások szinte napfényre derültek, s már hetven egyénnél több fogva tartatik, s ezen nagy szám között alig hi­szem, hogy csak egy pár honvéd is létezik , de ezenfelül le­velező úrnak az is tudomására esett volna, hogy egy sem adta vagy jelentette fel önmagát, hanem vallomások folytán a rend­őrség által fogattak el. Én megnevezhetném az olly egyé­neket, kiknél frakk et similia, a tudvalevő gyorskocsi-rablásból találtattak, pedig frakkot olly volt honvéd, min­t a rendes le­velező gondol, viselni nem szokott, hanem más valaki, és én hallgatok, hisz a büntetés már is következik, minek két bőrt húzni a rókáról. Vegyen példát rajtam rendes levelező úr, és vigyázzon, különben könnyen megtörténhetik, hogy illy ko­holt állításokért egy rendesből, igen igen rendetlen levelező válik. «. et fi. MEGÚJÍTOTT JUTALOMHIRDETÉS. Az akadémiának 1847. végén kihirdetett nyelvtudományi jutalomkérdésére ez idei martius végéig mint határnapig csak egy pályamunka érkezvén, s e csekély rész­vételt, a kérdés érdekességét és fontosságát tekintve, a­ kedvezőt­len időknek tulajdonítván az akadémia, az arra pályáztatás ha­táridejét a tudomány érdekében 1852. mártius 31-kéig terjesz­tette ki. A kérdés így hangzik : „Előre bocsáttatván a nyelvro­konság és nyelvhasonlat fogalmainak tudományos kifejtése, s ezek szerint a nevezetesb és ismeretesb régi és uj nyelvek osztályzása és nyelvtani jellemképe ; mulattassanak ki azon viszonyok, mel­­­­lyekben a magyar nyelv az indoeurópai, a sémita, az ural-altaji s az egytagú nyelvosztályokhoz áll; s ezek nyomán jeleltessék ki azon hely, melly a magyar nyelvet az ismeretes nyelvek rend­szerében illeti.“ A fejtegetések minél több példákkal világosit­­tassanak fel. Jutalma száz darab arany. A pályairatokat irojok nevét rejtő pecsétes levélre hivatkozó jeligével alulirt veszi által. A beküldött másolat, melly az akadémia levéltárában marad, idegen kézzel és tisztán írva, lapozva, kötve legyen. Ha a jeligés levél felbontása után kitetszenék, hogy a munka saját keze írása a szerzőnek, ez a jutalomtól elesik. A jutalomra vagy tiszteletdíj mellett nyomtatásra méltóknak ítélendő pályamunkák szerzőinek szabadságokban áll a jutalom és ezentúl nem ívszámra, ha­nem általában megszabandó tiszteletdíj (mellékjutalom) ki­vétele után, munkáikkal, mint tulajdonukkal tetszésök szerint rendelkezni. Költ Pesten, az akadémiának junius 24. tartott kis gyűlésében, 1850. TOLDY FERENCZ, titoknok. Megjelen­t a Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap XIV-dik darabja, melly kiadatott 1850. junius 28-án. Tartalma : 158. szám alatt. Hirdetés a polgári ügyekben teljhatalmú cs. biztostól 1850. jun. 6-ról, mellynél fogva az 1850. márt. 4-ről kelt legfelsőbb patens folytán rendelt telekadó ideiglenes (Provi­sorium) számára eszközlendő telekjövedelem-kiszámítások véghez­vitelére az utasítás közhírré tétetik. 159. sz. a.: Hirdetés a polgári ügyekben teljhatalmú csász. biz­tostól 1850. jun. 8-áról, mellynél fogva a telekadó­ ideiglenes kivitelében közremunkáló nyilvános tisztviselőknek megigértetik, hogy nekik nemcsak a visszalépés előbbi szolgálatukba fenmarad, hanem, hogy illy rendkívüli kitűnő alkalmazás különös ajánla­tukra is szolgálandó ki egykét krajezárt. Egy ismerősünk szombaton délután a tik­kasztó hőségben másodmagával Budára akarván menni, ezüst hat krajezárost adott a jegyosztónak. Négyet kellett volna visz­­szaadni. De a szolga föl sem vette , hogy ezüst pénzzel akarják fizetni: még egy hat kros bankót kért, hogy 10-es bankót adhas­son vissza. Azon figyelmeztetésre, hogy hiszen 6 kros ezüstöt kapván , 4-et csak visszaadhat, az apró zsarnok azt felelte, hogy ő nem zsidó , s ezzel menni kellett a boltba, még egy hat krost előteremteni. — Megengedjük, hogy a jegyosztó nem zsidó , de keresztény létére valamivel több még a zsidónál, mutatja ezen tette. — 'l. A budai vár bástyáin folyvást nagy szorgalommal dol­goznak. A bécsi kapu már készen van s mondják, hogy még erő­sebb lesz az most, mint volt a forradalom előtt. — l- Péter-Pál estvére — mint rendesen szokott — most is eléggé zajosan köszöntött be a fővárosba. Éjjeli 10—11 óra táj­ban majd minden utczán megrendült a zene és harsogott olly el­keseredett disharmoniával, hogy a jámbor hallgatók egymásután fogfájást kaptak. Mindenik zenekarhoz jutott egy kistömeg bámuló közönség, s mindenikhez egy pár unalmas ásítás ! — ! Tegnap éjjel egy asszonyság kedvelt éneklő madarai minden kalitkástól elrepültek. Az első emelet ablakában volt rendes helyök s onnan — hogy, hogy nem — valamelly láb­atlan kéz által elvarázsoltattak, ellopattak. A kárvallott 30 pengő ftát ígér annak, ki őt kedves jószágainak nyomába igazítandja. A kedves dalosok azonban vendégszerepeikről nehezen térnek többé vissza. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Julius 1. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn a rendes bérlet szünetével s a De la Grange assz. előadásira nyi­tott külön bérlet 9-dik számául s a vendég művésznő utolsó előtti fölléptetis adatik . LAMMERMOORI LUCIA, opera 3 felv. zené­jét irta Donizetti. De la Grange assz. mint vendég a czimszerep­­ben lépend föl. — Báró Haynau cs. k. táborszernagy ő excljának szárnysegéde, Andrássy őrnagy ur, ki megrongált egészsége miatt a graefenbergi fürdőbe menni kénytelen volt, már tökéletesen meggyógyulván, szolgálatát legközelebb ismét folytatandja. (Beküldetett.j —­f Ki némelly utczáinkon végig megy, nem tudja hirtele­­nében az arábiai homokpusztákon jár-e, vagy valósággal Pest ut­­czáin. Még az arszlánok és vészmadarak sem hiányzanak. A port fölfölragadja a fúvó szél s haragosan vagdalja jobbra balra az ember szeme közé. Ha a szél nyugton hagyja, neki fog vagy tíz hórihorgas tót legény hosszú nyirfasöprüvel s fölveri a földről. Csak a váczi után sétáljunk végig, melly szélessége s egyenes hosszúsága miatt Amerikába is odaillenék! kivált vége felé, a Paris vendéglőn túl, gyönyörködhetünk az utcza közepén ha­gyott nagy kövekben, vagy azon feltúrt darab földön, melly kö­vezetlenül felejtetett, vagy azon szemétdombokban, miket minden udvarból oda öntögetnek , s több pocsolyákban, miket részint az ur isten , részint az emberek oda teremtettek stb. És az illy gyö­nyörű vidék majd minden utczán szemünk előtt áll, mihelyt a váczi- s úri utczák, szóval a városház környékét elhagyjuk. Nem akarjuk hinni, hogy a városi hatóság erélye csupán a városház környékéig terjedne. — -­■ A követek fölötti hadi törvényszéki vizsgálat, mint em­lítők, szorgalmasan foly. Közölök néhány már elítéltetett. Azon­ban itéletökről semmi közelebbit nem tudunk. — -J* Néhány nap előtt a zöldfanterában, egy ott szállásoló közlegény nagyon megunta a katonaruhát. Meg akart tőle szaba­dulni. Egy szabólegény jó barátjához fordult, s kérte hogy adna neki egy pár órára czivilöltözetet, csak addig, míg kedvesével végig sétál az utczán. A szabólegény odadta a czivilöltözetet. A katona magára vette , sétálni ment s annyira sétált, hogy most is oda van. —­­ Meg kell említenünk a lánczhid jegyosztogató szolgáit is. Mert valóban nem tudjuk utoljára, várjon ők-e a község szol­gái, vagy­ a község az ő szolgájok. Az apró pénznek — mint tud­juk igen nagy szűkében vagyunk. Apró bankóink vannak , apró pénzünk nincs. E körülmény naponkint legdurvább bánásmódra nyújt alkalmat a lánczhíd szolgáinál. Pedig ezeknél legtöbb ap­ró pénz találtatik Buda­pesten. Egy 6 krajczárosból még akkor is ritkán nyújtanak vissza 3-at, mikor a másik 3-ért jegyeket veszünk. Először kiöntik gorombaságukat, azután néha dobnak A prágai Union illy felirattal: CENTRALIZATIO ANGLIÁBAN igen érdekes levelet közöl Londonból mellyet ezennel megismertetés végett tisztelt olvasó­inkkal kivonatosan közlünk: „Épen most jövök egy m­eetingböl (népgyülekezetböl) melly a King's arms­tallern Westminsterben a végett tartatott, hogy a centralizatio tovább terjeszkedésének gát vettessék. Ne cso­dálkozzék rajta ön, hogy a centralizatiói láz Angliába is be­lopódzott. Valamint a physikai betegségeknek, úgy az erköl­csieknek is vannak torzrángódásai s elképedései. Igen, An­glia is, mellynek szótárában még a hivatalnok kellő nevezete sincs meg, veszélyben forog, hogy a centralizatio járma alá esik, és csak a nép erélyes tiltakozása, mellyhez ma jön az alapkő letéve, mentheti attól meg. A bizottm­ányi kormány­zás (General Boards) az ő fizetett és nem felelős biztosaival, — ezen az utolsó évtizedben olly nagy előszeretettel ápolt intézet — különösen az, melly a centralizatiót olly hatalma­san mozdítja elő, s rövid idő múlva Angliát könnyen a Jacki­on Office eddig majdnem ismeretlen osztályával áraszthatja el. Itt minden különös esetben , hogy a parliament rajongó tag­jainak szájuk bedugassék, nyomozó bizottmány neveztetik ki, s természetesen minden ellenőrködés és felelősség nélkül. Ez szerte utazik az országban, roppant öszvegeket ad ki uta­zási és nyomtatási költségek fejében. (Az úgynevezett ,Mu­nicipal Corporation Inquiry Commission4 Nagybritanniának 100,000 font sterlingbe került, a ,Poor Law (Skotland) Com­mission4 pedig 4 év alatt szinte 10,000 font sterlinget rótt fel nyomtatványokért) visszatér vaskos híradásokkal és féligaz­ságokkal tömött ,kék könyvekkel­, mellyek magát a legna­gyobb parliamenti bölcseséget is megdöbbentik, s eredmé­nyek szokás szerint az , hogy a javaslatba hozott reformok és rendszabályok kivitelére különös bizottmányok (Boards) ne­veztetnek ki, mellyek természetesen hatalmas kormányzási­­vágykórságban szenvednek , féltékeny szemekkel néznek le a szabadon választott municipális igazgatásra, a független polgárok legnagyobb boszúságára minden ügyekbe hívatlanul avatkoznak, s minél kevesbet értenek magához a dologhoz, s minél inkább függőkké lesznek az alárendelt cserkektől, an­nál nagyobb hajlamot éreznek másokat járszalagon vezetni; s végre, ha ez még tovább is igy tart s a dolgon segítve nem lesz , Angliát oda fogják juttatni, hol a szárazföld a boldog­talan sok­ kormányzás és centralizálással a februári forrada­lom előtt állott. 1831.­ évi júl. 8-ka óta 1848. febr. 15-kéig nem kevesebb mint 91 vizsgáló bizottmány (Commission of inquiry), tehát évenkint 5 törvénytelen hatóság neveztetett ki, se szám még máig sem csökken, mert, fájdalomk­épen a whig kormány az , mellyel, mint minden fél-szabad­elvű pártot a centralizatio iránti előszeretetről vádolnunk kell. „Hogy a centralizatio a népjellemmel, az angolok szokásai és nézeteivel gonosz ellentétben áll, úgy hiszszük, fölösleges hosszasan bizonyítgatnunk; az ő sehol meg nem tagadott haj­lamuk a személyes függetlenség iránt s a helyi önigazgatás mély gyökerei világszerte ismervek. A centralizatió egy­szersmind veszedelmes újítás, s ellenkezik a nép lelkébe irt jogokkal. — Itt — a meetinggel egyenlépést tartva, csupán azt akarom megemlíteni, miszerint köznyilatkozvány hatá­­roztatott a centralizatió-rendszer szabadság- s alkotmány­­ellenisége iránt, s bizottmány neveztetett, melly gondoskodni fog különösen az erre vonatkozó statistikai adatok közrebo­csátásáról , hogy imígy a nép a centralizatió miségéről felvi­­lágosítassék. Ezen adatok egyebütt is a centralizatió ellen­zőinek javára szolgálandnak , s hihetőleg nem a legtompább fegyvert nyujtandják ezen minden nép-ellenség leggonoszab­­bikának leggyőzésére.44 egyedül az ultra-legitimisták szavaztak ellene, a National kotter­ája a javaslatot ellenezte , ámbár feje Cavaignac tábor­nok régi jó tapintatát követve nem szavazott. Az ellenzék az eredményt Changarnier tábornoknak szere­ti tulajdonítani; azt állítják, hogy fegyverét vetette a mér­legbe, hogy a minisztérium részére kedvezőleg üssön ki. Changarnier tábornok beszéde azonban nem szolgálhat egyébre mint fitogtatásául ama barátságos viszonynak, melly a sok gyanúsítás daczára közöttük fenáll. Egyébiránt a többség még Changarnier beszéde előtt el volt határozva, e kiadást meg­szavazni. A Voix du peuple szerkesztőjét, ki ellen ez már tán a ne­gyedik per, az esküdtszék négy évi börtönre és 10,000 frank birságra ítélte. A törvényszékek előtt még három per vár reá. Laugrand úr azonban megunván a sok pert és büntetést, Belgiumba szökött. Páris, jun. 24. Thiers úrnak, a többség képviselői utolsó gyűlésében, a dotatio-törvény pártolására mondott beszédé­nek lényege körülbelül ennyiből áll: „Elhatározták, nekünk a törvényekben köztársaságot adni, de a szokásokra nézve ne­künk azt meg nem adhatták. Az Elysée­­ National palotája semmiben sem hasonlít az egyesült státusok elnöke lakásához. Ez mindenki előtt feltűnt, s mindenki úgy gondolkozott ma­gában, miszerint ez nem egyéb, mint olly institutiok kikerül­­hetlen eredménye, mellyek a valóságnak meg nem felelnek. Vájjon boszonkodott-e ezen az ország? Nem. Nevetett szint­úgy, mint mi, az institutiok és szokások ellentéte fölött; s távol lévén attól, hogy mind azt, mi az Elyséeben történik, legkevésbé is kárhoztatná, inkább résztvevőjem mosolygott azok fölött, kik annyira siettek egy gyökeresen monarchikus állodalomból köztársaságot rögtönözni. Ez egyébiránt nem rendkívülibb esemény, mint a december 10-dikei szavazat ma­ga , mellynek c­élzata épen nem hasonlított respublikai válasz­táshoz. Az ország belátta ugyan, miszerint ez neki egy pár millióba kerülend, de nem sokat hajtott reá. Jól tudja, hogy a művészeknek , munkásoknak , agg katonáknak , szegény embereknek sokkal több pénzök van, mint azoknak, kik az elnök salonjait látogatják. Csodálkoznunk kell-e ezen már elő­re is látható tüneményen, melly nem egyéb, mint törvényeink hiányosságának kimutatása szokásaink ellenében? Már maga Cavaignac tábornok sem hasonlított az egyesült státusok el­nökéhez, midőn a végrehajtó hatalom főnöki hivatalát viselé. Hagyjuk az ez ügy fölötti boszankodást a hegypártiaknak; nem a mi tisztünk a fölött panaszkodni, hogy az igazság áttör a hazugságokon, mellyekkel azt az emberek olly gyakran sze­retnék befedni. A­mi továbbá a dotatio kérdés formáját illeti, ollyat kell választani, melly a jövőre nézve semmit sem határoz; mert a jövőt minden párt fen akarja tartani magának. Fran­­cziaországnak joga van ön­maga fölött rendelkezni, s én ma­gam részéről ellenvetésekkel illetném magamat, ha olly va­lamit tennék, melly annak jövő sorsát csak távolról is érin­tené. Francziaország most köztársaság. Jól van ! Én nem aka­rom , hogy valami más legyen , de azok közé sem tartozom, kik csodálkoznak vagy boszankodnak azon, hogy mi alatt köztársaságnak kiáltatik ki, hajlamai, szokásai s erkölcseire nézve még mindig monarchia marad. Jól tudja mindenki, hogy bonapartista nem vagyok ; úgy hiszem azonban, misze­rint ép belátású egyén vagyok, ki a józan politika elvei sze­rint működik, s mindenek előtt a jelent igyekszik megmen­teni , Istenre bízván a jövő sorsát. Hogy a jelent megment­hessük , egyet kell értenünk stb.44 Páris, jun. 23. A franczia hadi­hajók nápolyi állomásáról következő levél érkezett jún. 13-ról: „Itt folytonosan rendkí­vüli élet uralkodik. Hajók jönek és mennek. 9-én jött a Le­­vanteból Vedette gőzös Gros úrral, ma pedig Narval érkezett Trehouard ellenadmirállal Civitá-Vecchiából. Jelenleg négy ten­geri főtiszt van itt, és pedig az aladmiral,Jarceval-Déchenes főparancsnok, és a három ellenadmiral: Vaillant, Dubour­­dien és Trehouard; ez utolsó nemsokára elhagy bennünket s a Levanteba menend, hogy az ottani franczia állomási főparancs­nokságot vegye át. Az angolok Nápoly elibe még nem érkez­tek meg, s nem akarnak addig ide jőni, míg a franczia hajó­had itt állomásoz, és az admiral kiadta a parancsot őket itt be­várni. Ittmaradásunk tehát soká húzódhatik ; az angol adm­i­­rál egy gőrösfregat által ügyeltet ránk.“ — Jun. 22. A hírlapok még mindig az elnöki díj fölemelé­sének kérdésével foglalkoznak, s az olvasó alig képes magát a sokféle módosítványokban tájékozni. Az ez ügyben történt legfontosabb módosítványok akép öszpontosíthatók, miszerint vagy meg kell az elnöknek egyszer mindenkorra a 2,160,000 franknyi beigtatási költséget, — ez összegbe számítva a nem­zeti paloták fentartási költségeit is — megszavazni, vagy pe­dig, mint Malé, Thiers, Broglie urak kívánják, a fentebbi 2,160,000 frankot kellene megszavazni a fentartási költsége­ket bele nem tudva, mellyek azután külön fognának az 1850—ki költségvetésben előfordulni, mi által a fentebbi összeg a budget­­ben előforduló 240,000 frank fentartási költséggel 2,400,000-re szaporodnék. Berryer úr végre az egészet kereken 2,000,000- ra kívánja redukálni. Mellyik fog ezen ajánlatok közöl elfo­gadtatni , természetesen igen nehéz elhatározni, hanem min­denesetre nem épen valószínűtlen, hogy a kormány , bár csekély többséggel is, győztes leend.­­ A nemzetgyűlés ülése meglehetős érdektelen volt. Leroux Péter a legkegyet­lenebb módon unatkoztatta az ülést socialistai rendszerének részletes tárgyalásával. A jobb­oldal öt nemcsak figyelemmel hallgató, hanem folyton fel is bátorító tárgyalásának folytatá­sára , mialatt nem ritkán homeri nevetéssel is találkozhattak szemei , mellyet vörös barátjai ott felülről hangoztattak. Leroux Péter azonban nem engedé magát zavarba hozni, ha­nem Voltairenek, Malthusnak sőt a minisztereknek is hadat üzent, mivel nem bírnak elegendő theologiai ismeretekkel. A theologiában olly kevéssé jártas hadügyminiszter, illy auspiciumok mellett, aligha sokáig fogja tarthatni magát. Bevégezvén beszédét, a hegypárt helybenhagyólag tapsolt régi barátjának. D'Hautpoul tábornoknak pedig nemcsak a bibliábani jártasságát, hanem, a­mi még boszantóbb, hivatalos eljárását is védeni kellene az ellene támasztott vádak ellen. Az első m. festészeti akadémiát gyámolító társaság csütör­tökön július 4-kén d. u. 5 órakor a n. múzeumban Örményi Ferencz­­ excra elnöklete alatt gyűlést tartana , mellyre min­den részvényes tagok tisztelettel meghivatnak. NEY FERENCZ , egyes, titkár: Francziaország, Páris, jun. 25. Az elnöki dijfelemelés kérdése nem csattant annyira, mennyire azt az előzményekből hitték. Har­­madfélórai tárgyalás után a minisztérium által kért hi­tel megszavaztatott. A miniszteri többség 46 szavazat volt.­­ Mi a legitimistákat illeti, azok nagyobb része a többséggel van.

Next