Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)

1850-08-06 / 123. szám

volna egy, mi azonban önök előtt nem újság. Ön tisztelt tudós collegájának a M. H.nak is van bécsi levelezője, kinek refe­rensi figyelme még az itteni suszterinasokra is terjed; azt mondja róluk, hogy „nyakas demokraták s hogy belőlük (hall­juk !) növekedtek azon proletariusok, kik 1848-ban itt olly gonoszul szerepeltek s bizony — igy mond — az akarat és hajlam bennük ma sem hiányzik.“ Tehát a suszterinasokból nevekedtek az 1848-ki proletariusok! Higye el a M. H. igen­igen tisztelt levelezője, hogy biz azok nem a suszterinasokból nevekedtek, hanem azon lelkismeretlenül táplált szellemis anyagi elhagyottságból, mellyben a munkások osztálya élt, azon kétségbeesésből, melly — az akkori helyzetet többé el­tűrni nem bírván — a forradalomtól várt üdvet. Hogy bennök ma sem hiányzik az akarat és a hajlam nyugtalankodásra, igen szívtelen állítás; törekedjék a t. levelező közelebb érintkezésbe jöni az itteni dolgozó osztálylyal, ne féljen attól, hogy tán fekete kabátját vagy kénszin keztyűjét bemocskolhatná; tegye tanulmány tárgyává a nép alsóbb rétegeit s meg fog győződni, hogy az ép észszel s ép szívvel bir, hogy kenyeret akar, az igaz, mert a levegővel bizony más sem szokott jól lakni, — de ha legsürgetőbb szükségei ki vannak elégítve, csendesen marad s a nyugalmat szereti. Slezvig-Holsteinban mi sem változott, néha-néha egyet durrantanak, — aztán vége a csetepaténak. Hallotta-e már, a „nemes Gagern“ is oda megy katonának. No, az majd meg­adja neki, hanem előbb a porosz minisztériummal konferen­­tiája volt; alkalmasint aziránt kért utasítást, várjon csakugyan komolyan megtöltse-e puskáját vagy csak a fojtásra ?! U. i. A „Fremdenblatt“ mai száma is elkoboztatott, de dél­felé ismét kiadatott. London , júl. 28. A Tisztelt szerkesztő úr! Azon idő alatt, hogy a franczia politikusok nyugtalankodnak, s a reactionaire törvényhozó és végrehajtó hatalmak közt, nagy s csaknem nevetséges dühön­géssé vált viták folynak arról, hogy : jelenleg kié a dicsőség — és kié legyen jövendőben a hatalom? mi itt csöndesen élünk, és szeretetre-méltólag viseljük magunkat; ismétlem hogy­ ,min­t. i. nemcsak az angolok, hanem mi idegenek is, kik itt Londonban nagy számmal, s széles világnak minden szege-zugából vagyunk. Hihetőleg az angol éghajlat is oka annak, hogy az emberek, jámbor házi állatok kint, megszelí­dülnek alatta — és pedig annyira, hogy a virgonéz olasz fleg­matikus hollandussá, és a játszi franczia blazírozott keletivé változik. De a magyar jó kedvében mégis mindenütt megtartja teremtette a tempóját! Hiában, ez már vérében van, s úgy tapasztalom, miszerint az angol ködöss égalj sem képes e tüzes vért, csiga­vérré változtatni. Igaz, és ezt csaknem fele­dem­ vala, hogy mi itt, kilenczven­kilencz­oknál fogva, annyi bort sem iszunk ám, mint p. o. franczia szomszédunk, vagy honbelieink ott messze a szeretett magyar hazában; és ezt második okául tartom, hogy szivünk vére a bornak fölötte mérsékelt használata következtében, jóval lassabban kering­vén , mi józanabbul gondolkodhatunk. De még egy harmadik ok is van , melly, ha le nem szenvedélyteleníti is a brit pol­gárokat , de minden bizonynyal hatalmasan mérsékli a pipa mellett politizálni szerető gavallérok koponyájában tébolygó politikai fanatizmust, és ezen egyszerű ok nem egyéb a re­formnál, melly a brit szigeten meglehetősen kellő időben, és rendszerint a legnagyobb kiterjedésben gyakorlatba vétetik, e kép a gyúanyag, mellyet a forradalom majdan feldolgozandott, jó eleve hordatván el előle. Angolország kitünőleg hazája a reformnak, miért is itt mindenki dolgozik a reformnak kellő időbeni létesülésén, a magán­polgárok szintúgy, mint maga a kormány is; de itt a kormány — eltérőleg több európai szárazföldi politikus véle­ményétől — nem az ország urának, hanem csak és csak an­nak szolgájául tekintetik, és így semmiféle, a kormány részé­ről teendő concessióról szó sem lehet; de maga a kormány is, a törvényes—de leginkább az erkölcsi—felelőségnek súlya alatt administrálván s kormányozván az állodalmat, midőn valami, úgynevezett concessiót tesz, ezt épen nem kegyelemnek, ha­nem csak hivatalbeli s hazafi kötelessége teljesítésének corol­­lariumául tekinti, miért is iránta minden polgár hazafiéi hálá­val viseltetik, úgy fogják föl az angolok alkotmányos állásu­kat, és én is — az orosz érzelműek ellenére, kik természe­tesen más szemekkel nézik a státusügyek folyamát — úgy lá­tom , miszerint az angol e tekintetbeni nézet valódi alkot­­mányszerv. Ugy­e tisztelt szerkesztő úr, a fölebbi psychologiai és al­kotmányos angol nézetekhez néhány jó hírt is kell mellékelni? ha a pénz t. i. ha ez nemes eszközül, és nem önző czélul használtatik — egyik alkotó része az ember jólétének, úgy e részben boldogok az angolok, mert e napokban ismét Kali­forniából száz­húszezer font sterlingnyi értékű aranyport hoz­tak ide ; természetes tehát, miszerint illy gyakori arany kül­demények következtében a pénz olcsó , s igy az ipari s ke­reskedelmi mozgalmak élénkebbek, minek üdvös következ­ménye ismét: a nagy keresetmód, melly után a szegény nép dolgozó osztálya él. Íme, látja tisztelt ön, miszerint itt a státusbeli tagok lánczként függnek egymástól, csakhogy még­is nyűgözik az angol feudális institutiok maradványai a sza­bad munka keresetét, habár az érintett hűbéri romok, p. o. a majorátusok napjai, megszámlálvák, mert halálharangjukat meghúzta Peel Robert üdvös reformjaival! Hollá­ ad vocem Kalifornia, még azt jegyzem meg, misze­rint mind itt, mind pedig Francziaországban, mindenféle ne­vek alatt, társaságok alakulnak, mellyeknek dicső czélja: a kaliforniai szép aranynak nagy adagokbani megszerzése. Ugy­e a czél szép ? tehát adja tudtul ismerőseinek, azoknak t. i. ki­nek kedvök van a millionerséget tanulni, miszerint jöjenek ide, s velem együtt vitorlázzanak oda messze, az atlanti tengeren túli aranydés San­ Francisco partjai felé. De e múlandó világon, a bibliai bölcs szerint, minden csak hiúság s hiábavalóság! mire való volna hát nekünk a sok arany ? Lássa egy hét előtt a nagy szakbeli tudománya s mun­kája után gazdaggá lett Stephenson Robert meghalt — és nem tudom, mi bányákból származott aranyait itt hagyta, mellye­­ket azonban közbevetőleg legyen mondva, igen nemes czé­­lokra fordita az életben. Valamint druszája Peel Robert, re­formátora a brit nemzet­gazdászatnak, és financziának, úgy ezen nagyérdemű férfi nagy atyjául tiszteltetik a locomotiv reformjának; ugyanis ő volt az első, ki gőzmozdonyaival a tért sem­mitvén meg, valósitá a drága időnek gazdálkodását; ő vala az, ki első mozdonyára irta föl Virgilnek e dicső mon­datát : „breve et irreparabile tempus omnibus est vitae.“ Nem­de tisztelt szerkesztő úr, honunkban még nem hiszik azt, és még sok viz folyand le addig a Duna medrében, mig honbelieink meg fognak győződni, imez angol közmondásnak igaz voltáról: „time is money — az idő: pénz.“ Good bye. Pest, aug. 6-án. Tegnap kaptuk kezünkhöz Somsich Pál „Das legitime Recht Ungarns und seines Königs“ (Magyarország és királyának tör­vényes joga) czimű munkáját. Sebesen átolvasván, előlegesen csak a munka tartalma s irányáról közlünk némelly észrevéte­leket. A birodalmi alkotmány , a minisztérium politikája s a szervezési kérdések körül eddigelé fölmerült más dolgozatoktól ez, az­által különbözik lényegesen, hogy nemcsak a miniszté­rium igazgatási rendszabályait, nemcsak az egyes pátenseket s rendeleteket, hanem nyíltan és tartalék nélkül támadja meg magát a mártius 4-diki chartát, minden következményeivel. Várható, hogy e könyv gyakori és részletes megczáfolásokat vonand maga után; de mindenesetre mindenütt, s kivált Ma­gyarországon, nagy benyomást teend. Nehézkes, helyen-helyen rosz németséggel ugyan, de átalában erős tollal van irva. Első czikkében „Magyarország közelebbi múltja a martiusi napok előtt“ ellenemond azon állításnak, hogy Magyarország örökké hajlandó volt forradalomra, felhozván azon tényt, hogy az 1711-diki szathmári békekötés óta, mellynél fogva a dicsősé­ges uralkodó ház Magyarországon nemcsak a fegyverek ha­talma által uralkodott, hanem az ország koronáját írott szer­ződések s oklevelek alapján kizárólagos saját joggal bírta , s mellynek következtében lett csak végkép megállapítva Ma­gyarországnak Ausztriáhozi státusjogi viszonya: a magyarok királyuk ellen nemcsak fel nem támadtak, hanem mindig fé­nyesen és sikeresen bizonyították irántai hűségöket s önfel­­szánásukat. A második czikkben „Magyarország 1848 óta“ kiemeli, hogy a forradalom Magyarországon utoljára ütött ki, s csak a bécsi események következése volt. A harmadik czikk­ben „A minisztérium politikája Magyarország irányában“ meg­támadja a minisztériumot, mivel „teljesen semmibe veszi a hisztoriai jogot,“ mivel „minden hatalmat centralizálni akar“ és „behozza a német nyelvet az egész igazgatásba.“ Különö­sen megtámadja a hisztoriai jognak tekintetbe nem vételét, számos törvényczikkeket idézvén a corpus jurisból. Nagy ki­tartással és állhatatossággal s ismételve ellenemond azon elv­nek , hogy a hajdani alkotmány akár az 1848-diki törvények, akár a forradalom által megdöntetett. Az uj szervezés egyet­len bázisául a hisztoriai jogot állítja , s a mostani centraliza­­tiót a józsefféle rendszer utánzásának mondja. Az engedmé­nyezett alkotmányt a negyedik czikkben gyakorlatilag kivi­­hetlennek állítja, melly czikk azonban, bár egyik legfonto­sabb , de az egész munkában leggyengébb, mert zavaros az eszmék kifejtése; szerző belebonyolódott egy kissé az elmé­leti eszmék tömkelegébe, midőn a kétfokozatos képviselet összeférhetlenségét akarja mutatni. Az ötödik czikk „az ostromállapotról szól.“ A hatodik „a bureaukratiáról,“ melly­­ről azt mondja, „a forradalom kovászát rejti magában, mi­után elélhetése végett mindig az épen fenálló hatalomnak szol­gálni kénytelen és kész?“ A hetedik „a képviseleti rendszerről az ország- és birodalmi gyűlésről, a parlamenti kormányról,a­hol azt mondja: „municipális intézetek nélkül parlament és parlamenti kormány soha egy népet sem tett szabaddá, sem régi szabadságait meg nem őrzötte.“ A nyolczadik fejezet „a demokratiáról“ szól, melly szerinte nem szolgálhat az új építmény alapjául. Végül azt mondja: „a kormánynyal szemben nemcsak az ó-conservativek pártja áll, hanem egy egész nem­zeti párt, sőt egy egész nemzet, melly élni akar, mivel élet­erőt érez magában.“ Szerző a coordinatio, tehát szabályozás alapjául Magyarország régi alkotmányát, részben az 1848-diki törvények nyereményeit s Magyarország politikai önállóságát kívánja vézetni, s kimondja a foederatio szót, tehát Magyar­­országnak Ausztriávali foederativ viszonyát. A közelebbi napok tehát két érdekes irodalmi újdonságot hoztak, egy szózatot ,a régi mérsékelt ellenzék köréből,­ melly értelmében mindig dynasztikus, irányában, mig ez érvényesíthető magát, separatism­ustól távol volt, s melly a forradalmi idő folyása alatt, sohasem hitte a megállhatást azon szélső terén, mellyre az ország sodortatott, szorittatott. S egy szózatot ,az ó-conservativek köréből ,s melly hevesebb, támadóbb, minden tekintet sokkal inkább félretevő, mint az előbbi, annyira elragadtatik lelkesedő buzgalma által, s nem méltányolja a minisztérium nehézségeit a szenvedélyek lángja s a reménytelen forradalmi romok közepett. Mindenesetre ér­dekes lesz összeállítása s egybevetése e két nyilatkozatnak, melly mind­kettő azon rétegekből származik, mellyek az állodalomban a stabilitás­ és józan haladásra nézve rendesen legszilárdabb garantiákat képes nyújtani. A „Constitutionelles Blatt aus Böhmen“ pozsonyi levelezője Somsich úr könyvére nézve azon félelmét fejezi ki, hogy ez a benne tartalmazott sok merész állításért könnyen mielőbb el fogna koboztatni. földisme, építészet és alaktanból az ügyes és szorgalmas oktatás­nak legszebb bizonyítványát adták; a rajz- és irás­gyakorlatok is kielégítők valának. Minden gondos szülőnek figyelmébe ajánlhat­juk az intézetet, mellyben szellemi képezéssel az erkölcsi mivelés is együtt jár. Kiemelendő, miként az ifjak a szabad órákban asz­talos mesterségben is gyakoroltatnak, mi teszi gyakorlatok pótlásául hasznos mulatságul, s az ipar megkedveltetésére helyes nevelés­­tani tapintattal választatott. — * Tegnapelőtt a pest sz. Rochus-templomban arany me­nyegzőt ült egy öreg házaspár a szegényebb sorsuak közöl. Ők több év óta kőrodai cselédek, s 54 év óta boldog házasságnak ör­vendenek. Déry lelkész ur csinos szónoklattal kiséré a megáldás szertartásait. —­­ Lüders orosz tábornok az alvidékről gőzösön tegnap ér­kezett fővárosunkba s még ugyanaz­nap a bécsi gőzössel Bécsbe sietett. Mondják, hogy egy kávéházban — hol megfordult — egy imperial aranyat adott át a kávésnak azon meghagyással, hogy a kávéházába járó legszegényebb embert segítse vele. Nagy kérdés ki lesz a legszegényebb, miután igen sok az igen szegény. —­­ E napokban egy fiúcska játszogatott a második emelet ablakában s addig pajkoskodott, mig egy szerencsétlen kihajlás következtében, az ablakon kibukott s az emeletből az utczaköve­­zetre esett. A benlevők azt hitték, hogy irre porrá szakadt a szerencsétlen gyermek é s csudák csudája­ a gyermek épségben maradt, csak a fejét sértette meg, azt sem olly mértékben, hogy élete veszedelemben forogna. — Néhány nap óta beszélik itt amott, hogy a fővárosban egy házasság történt, mellyről nem is álmodott, nem mert álmodni a prózai világ.... Senki sem akarta hinni, mindenki tréfának vagy ráfogásnak magyarázta... Pedig sem tréfa, sem ráfogás. Már a Hölgyfutár is közli, hogy Petőfi Sándor neje, Horvát Árpád egyetemi tanárhoz ment nőül. Eszünkbe jut itt egy régebbi há­zasság, midőn a honvéd felesége — azon jó reményben, hogy férje elesett­­— más férfinak oldala mellé esküdött. A honvéd nemso­kára előjött. Látta mi történt s nagy fájdalmának miatta csak annyit birt mondani, hogy semmit sem mondott, hanem káröröm­mel mosolyogva odább állott s többé meg nem házasodott. — s Vahot Imrének a „Honvéd őrangyala“ czimü regényes elbeszélése, felsőbb parancs következtében betiltatott s a könyv­árusoknál találtatott példányok lefoglaltattak. — f Ezelőtt néhány nappal ismét egy szerencsétlenség tör­tént a Duna szélén játszó gyermekek közt, melly csak most ju­tott tudomásunkra. Egy házmester kis­fia játszótársát — egy vi­déki kis tanulót — kicsalta a Dunára. Egyik csónakból a má­sikba ugrándoztak, s addig ugrándoztak, mig végre a szegény tanuló belebukott a vízbe, s egyszerre elmerült. Csak harmad nap múlva vetette ki a hab. — ! Oh virslikészitők ! és oh tejárulók ! kik gyalázatosan eláruljátok az igazságot, megvesztegetvén mind a virslit, mind a tejet, mind a zsírt!.. Nagyon hosszú és nagyon vastag azon panasz, melly ellenetek fölhat a magas egekre, hogy ti oda te­szitek a lisztet, a hova nem kéne, s a keményítőt is oda teszitek a hova nem kéne ! A lisztet hintitek a tejbe, s a keményítőt ve­gyítitek a zsírba... Nem ezt várná ti tőletek a világ és az éhség, oh virslisek, és oh tejárulók! Ilyen halálos rész portékákért akarjátok ti a hat krajczáros és más krajezáros bankókat kazalra gyűjteni! Koszát adtok , azt is drágán adjátok, azért tér­jetek meg, tévelygő juhok mindnyájan, kik ellen naponkint szaporodik a panasz, virslisek, tejesek, borosok és ételesek.... Ez intést nagy részint egy öreg úr panaszából vontuk ki! — ! Többször hallottunk beszélni egy magyar lyánykáról, ki a színművészetben csoda­tehetséggel bir. A kik látták, a kik ismerik, bámulattal emlékeznek felőle s a művészetben legragyo­góbb jövőt ígérnek a kedves Feodorának. Radimeczki Feodora, egy bácsmegyei volt hivatalnok gyermeke. Most tizenegy éves. Már nyolcz éves korában bámulatos jeleit adta azon roppant szí­nészi tehetségnek, mellyel a természet megáldotta. Egy ismerő­sünk , ki a Kadimeczki családdal közel viszonyban áll s Feodo­­rát régóta figyelemmel kiséri, azt mondja, hogy a tizenegy éves lányka már több ízben lépett föl nehéz szerepekben a legfényesebb sikerrel. Annyi benne a bátorság, az ügyesség, művészi fogé­konyság. Növése nyúlánk, arcza gyönyörű szabályos, hangja igen tiszta csengő. E napokban Pestre jöend atyjával, ki, mint hallat­szik a bécsi udvari színház részéről a legfényesb ajánlatokat kapta hogy Feodorát engedné át e színháznak leendő kiképezés végett, azaz engedje át a német művészet számára.... Itt van egy fé­nyes jövővel kecsegtető alkalom nemzeti színházunk előtt! . . . Használja föl azt. Feodóra színművészszé lesz. A természet uta­sítja arra. Tegyen lépéseket az igazgatóság, hogy körünkben ma­radjon e bámulandó tehetség, mellyből szorgalmas képezés mellett, magyar színészetünknek európai hirü csillaga válhatik. E lány­kának anyanyelve a magyar, ezenkívül németül s francziául be­szél. Nem hisszük, hogy az édes anyát elhagyja e mostohákért. VEGYES HÍREK és ESEfflÉHTEK. Budapest, aug. 6. Nemzeti színházunkban , ma kedden ada­tik ,HUNYADI LÁSZLÓ­ eredeti nagy opera 4 szakaszban, irta Egressi B. zenéjét Erkel Ferencz. De Lagrange asszony mint vendég Erzsébet szerepében fog föllépni. — * Aug. 3-kán Mutschenbacher Alajos ur magán finevelő intézetében, Kovács Pál kerületi főfelügyelő ur, Fezl iskolai igaz­gató s mások jelenlétében nyil. próbatét tartatott. Az ifjak a kath. hitvallás és erkölcstanból Szabóky Adolf vezérlete mellett, úgy a magyar, német, franczia nyelvből, természetrajzból, számtanból, Francziaország, Páris, júl. 29. A nemzetgyűlés, úgy látszik, elkezdette már elnapolási időszakát, legalább a költségvetés tárgyalása olly üres padok, és a néhány jelenlevő tag olly figyelmetlen­sége közt megy végbe, hogy bizton formalitásnak lehet te­kinteni az egészet. Aug. 5-kig semmi sem fogja háborgatni az aluszékonyságot, mellybe a képviselők sülyedtek. A legi­timisták , miután vágyaik a felügyelő bizottmány tagjainak választásával beteljesült, résen állnak, és hadtestek egész tömegével szándékoznak megakadályozni minden vitatkozást, melly csak kevéssé is élesbbé fajulhatna. El lehet tehát mon­dani , hogy a szünidő bekövetkezett. A belügyminiszter a ház elébe terjeszti már a nemzetőrség iránti törvényjavaslatot , nevezetesebb rendelkezései közzé tartozik, hogy a tüzérség és lovassági része megszüntessék. A nemzetgyűlés azonban e javaslatot elnapolása előtt nehezen tárgyalandja. Most legnagyobb zajt üt a városban a Nemesis czímű tár­sulat tagjainak újabb befogatása. Azt mondják, hogy az ide­iglenes kormány hivatalnokainak egy része is kompromittálva van, a legitimisták egy részével együtt. Baroche visszalépését is emlegetik; mi hihető, azon igen

Next