Pesti Napló, 1850. augusztus (1. évfolyam, 119-143. szám)
1850-08-06 / 123. szám
volna egy, mi azonban önök előtt nem újság. Ön tisztelt tudós collegájának a M. H.nak is van bécsi levelezője, kinek referensi figyelme még az itteni suszterinasokra is terjed; azt mondja róluk, hogy „nyakas demokraták s hogy belőlük (halljuk !) növekedtek azon proletariusok, kik 1848-ban itt olly gonoszul szerepeltek s bizony — igy mond — az akarat és hajlam bennük ma sem hiányzik.“ Tehát a suszterinasokból nevekedtek az 1848-ki proletariusok! Higye el a M. H. igenigen tisztelt levelezője, hogy biz azok nem a suszterinasokból nevekedtek, hanem azon lelkismeretlenül táplált szellemis anyagi elhagyottságból, mellyben a munkások osztálya élt, azon kétségbeesésből, melly — az akkori helyzetet többé eltűrni nem bírván — a forradalomtól várt üdvet. Hogy bennök ma sem hiányzik az akarat és a hajlam nyugtalankodásra, igen szívtelen állítás; törekedjék a t. levelező közelebb érintkezésbe jöni az itteni dolgozó osztálylyal, ne féljen attól, hogy tán fekete kabátját vagy kénszin keztyűjét bemocskolhatná; tegye tanulmány tárgyává a nép alsóbb rétegeit s meg fog győződni, hogy az ép észszel s ép szívvel bir, hogy kenyeret akar, az igaz, mert a levegővel bizony más sem szokott jól lakni, — de ha legsürgetőbb szükségei ki vannak elégítve, csendesen marad s a nyugalmat szereti. Slezvig-Holsteinban mi sem változott, néha-néha egyet durrantanak, — aztán vége a csetepaténak. Hallotta-e már, a „nemes Gagern“ is oda megy katonának. No, az majd megadja neki, hanem előbb a porosz minisztériummal konferentiája volt; alkalmasint aziránt kért utasítást, várjon csakugyan komolyan megtöltse-e puskáját vagy csak a fojtásra ?! U. i. A „Fremdenblatt“ mai száma is elkoboztatott, de délfelé ismét kiadatott. London , júl. 28. A Tisztelt szerkesztő úr! Azon idő alatt, hogy a franczia politikusok nyugtalankodnak, s a reactionaire törvényhozó és végrehajtó hatalmak közt, nagy s csaknem nevetséges dühöngéssé vált viták folynak arról, hogy : jelenleg kié a dicsőség — és kié legyen jövendőben a hatalom? mi itt csöndesen élünk, és szeretetre-méltólag viseljük magunkat; ismétlem hogy ,mint. i. nemcsak az angolok, hanem mi idegenek is, kik itt Londonban nagy számmal, s széles világnak minden szege-zugából vagyunk. Hihetőleg az angol éghajlat is oka annak, hogy az emberek, jámbor házi állatok kint, megszelídülnek alatta — és pedig annyira, hogy a virgonéz olasz flegmatikus hollandussá, és a játszi franczia blazírozott keletivé változik. De a magyar jó kedvében mégis mindenütt megtartja teremtette a tempóját! Hiában, ez már vérében van, s úgy tapasztalom, miszerint az angol ködöss égalj sem képes e tüzes vért, csigavérré változtatni. Igaz, és ezt csaknem feledem vala, hogy mi itt, kilenczvenkilenczoknál fogva, annyi bort sem iszunk ám, mint p. o. franczia szomszédunk, vagy honbelieink ott messze a szeretett magyar hazában; és ezt második okául tartom, hogy szivünk vére a bornak fölötte mérsékelt használata következtében, jóval lassabban keringvén , mi józanabbul gondolkodhatunk. De még egy harmadik ok is van , melly, ha le nem szenvedélyteleníti is a brit polgárokat , de minden bizonynyal hatalmasan mérsékli a pipa mellett politizálni szerető gavallérok koponyájában tébolygó politikai fanatizmust, és ezen egyszerű ok nem egyéb a reformnál, melly a brit szigeten meglehetősen kellő időben, és rendszerint a legnagyobb kiterjedésben gyakorlatba vétetik, e kép a gyúanyag, mellyet a forradalom majdan feldolgozandott, jó eleve hordatván el előle. Angolország kitünőleg hazája a reformnak, miért is itt mindenki dolgozik a reformnak kellő időbeni létesülésén, a magánpolgárok szintúgy, mint maga a kormány is; de itt a kormány — eltérőleg több európai szárazföldi politikus véleményétől — nem az ország urának, hanem csak és csak annak szolgájául tekintetik, és így semmiféle, a kormány részéről teendő concessióról szó sem lehet; de maga a kormány is, a törvényes—de leginkább az erkölcsi—felelőségnek súlya alatt administrálván s kormányozván az állodalmat, midőn valami, úgynevezett concessiót tesz, ezt épen nem kegyelemnek, hanem csak hivatalbeli s hazafi kötelessége teljesítésének corollariumául tekinti, miért is iránta minden polgár hazafiéi hálával viseltetik, úgy fogják föl az angolok alkotmányos állásukat, és én is — az orosz érzelműek ellenére, kik természetesen más szemekkel nézik a státusügyek folyamát — úgy látom , miszerint az angol e tekintetbeni nézet valódi alkotmányszerv. Ugye tisztelt szerkesztő úr, a fölebbi psychologiai és alkotmányos angol nézetekhez néhány jó hírt is kell mellékelni? ha a pénz t. i. ha ez nemes eszközül, és nem önző czélul használtatik — egyik alkotó része az ember jólétének, úgy e részben boldogok az angolok, mert e napokban ismét Kaliforniából százhúszezer font sterlingnyi értékű aranyport hoztak ide ; természetes tehát, miszerint illy gyakori arany küldemények következtében a pénz olcsó , s igy az ipari s kereskedelmi mozgalmak élénkebbek, minek üdvös következménye ismét: a nagy keresetmód, melly után a szegény nép dolgozó osztálya él. Íme, látja tisztelt ön, miszerint itt a státusbeli tagok lánczként függnek egymástól, csakhogy mégis nyűgözik az angol feudális institutiok maradványai a szabad munka keresetét, habár az érintett hűbéri romok, p. o. a majorátusok napjai, megszámlálvák, mert halálharangjukat meghúzta Peel Robert üdvös reformjaival! Hollá ad vocem Kalifornia, még azt jegyzem meg, miszerint mind itt, mind pedig Francziaországban, mindenféle nevek alatt, társaságok alakulnak, mellyeknek dicső czélja: a kaliforniai szép aranynak nagy adagokbani megszerzése. Ugye a czél szép ? tehát adja tudtul ismerőseinek, azoknak t. i. kinek kedvök van a millionerséget tanulni, miszerint jöjenek ide, s velem együtt vitorlázzanak oda messze, az atlanti tengeren túli aranydés San Francisco partjai felé. De e múlandó világon, a bibliai bölcs szerint, minden csak hiúság s hiábavalóság! mire való volna hát nekünk a sok arany ? Lássa egy hét előtt a nagy szakbeli tudománya s munkája után gazdaggá lett Stephenson Robert meghalt — és nem tudom, mi bányákból származott aranyait itt hagyta, mellyeket azonban közbevetőleg legyen mondva, igen nemes czélokra fordita az életben. Valamint druszája Peel Robert, reformátora a brit nemzetgazdászatnak, és financziának, úgy ezen nagyérdemű férfi nagy atyjául tiszteltetik a locomotiv reformjának; ugyanis ő volt az első, ki gőzmozdonyaival a tért semmitvén meg, valósitá a drága időnek gazdálkodását; ő vala az, ki első mozdonyára irta föl Virgilnek e dicső mondatát : „breve et irreparabile tempus omnibus est vitae.“ Nemde tisztelt szerkesztő úr, honunkban még nem hiszik azt, és még sok viz folyand le addig a Duna medrében, mig honbelieink meg fognak győződni, imez angol közmondásnak igaz voltáról: „time is money — az idő: pénz.“ Good bye. Pest, aug. 6-án. Tegnap kaptuk kezünkhöz Somsich Pál „Das legitime Recht Ungarns und seines Königs“ (Magyarország és királyának törvényes joga) czimű munkáját. Sebesen átolvasván, előlegesen csak a munka tartalma s irányáról közlünk némelly észrevételeket. A birodalmi alkotmány , a minisztérium politikája s a szervezési kérdések körül eddigelé fölmerült más dolgozatoktól ez, azáltal különbözik lényegesen, hogy nemcsak a minisztérium igazgatási rendszabályait, nemcsak az egyes pátenseket s rendeleteket, hanem nyíltan és tartalék nélkül támadja meg magát a mártius 4-diki chartát, minden következményeivel. Várható, hogy e könyv gyakori és részletes megczáfolásokat vonand maga után; de mindenesetre mindenütt, s kivált Magyarországon, nagy benyomást teend. Nehézkes, helyen-helyen rosz németséggel ugyan, de átalában erős tollal van irva. Első czikkében „Magyarország közelebbi múltja a martiusi napok előtt“ ellenemond azon állításnak, hogy Magyarország örökké hajlandó volt forradalomra, felhozván azon tényt, hogy az 1711-diki szathmári békekötés óta, mellynél fogva a dicsőséges uralkodó ház Magyarországon nemcsak a fegyverek hatalma által uralkodott, hanem az ország koronáját írott szerződések s oklevelek alapján kizárólagos saját joggal bírta , s mellynek következtében lett csak végkép megállapítva Magyarországnak Ausztriáhozi státusjogi viszonya: a magyarok királyuk ellen nemcsak fel nem támadtak, hanem mindig fényesen és sikeresen bizonyították irántai hűségöket s önfelszánásukat. A második czikkben „Magyarország 1848 óta“ kiemeli, hogy a forradalom Magyarországon utoljára ütött ki, s csak a bécsi események következése volt. A harmadik czikkben „A minisztérium politikája Magyarország irányában“ megtámadja a minisztériumot, mivel „teljesen semmibe veszi a hisztoriai jogot,“ mivel „minden hatalmat centralizálni akar“ és „behozza a német nyelvet az egész igazgatásba.“ Különösen megtámadja a hisztoriai jognak tekintetbe nem vételét, számos törvényczikkeket idézvén a corpus jurisból. Nagy kitartással és állhatatossággal s ismételve ellenemond azon elvnek , hogy a hajdani alkotmány akár az 1848-diki törvények, akár a forradalom által megdöntetett. Az uj szervezés egyetlen bázisául a hisztoriai jogot állítja , s a mostani centralizatiót a józsefféle rendszer utánzásának mondja. Az engedményezett alkotmányt a negyedik czikkben gyakorlatilag kivihetlennek állítja, melly czikk azonban, bár egyik legfontosabb , de az egész munkában leggyengébb, mert zavaros az eszmék kifejtése; szerző belebonyolódott egy kissé az elméleti eszmék tömkelegébe, midőn a kétfokozatos képviselet összeférhetlenségét akarja mutatni. Az ötödik czikk „az ostromállapotról szól.“ A hatodik „a bureaukratiáról,“ mellyről azt mondja, „a forradalom kovászát rejti magában, miután elélhetése végett mindig az épen fenálló hatalomnak szolgálni kénytelen és kész?“ A hetedik „a képviseleti rendszerről az ország- és birodalmi gyűlésről, a parlamenti kormányról,ahol azt mondja: „municipális intézetek nélkül parlament és parlamenti kormány soha egy népet sem tett szabaddá, sem régi szabadságait meg nem őrzötte.“ A nyolczadik fejezet „a demokratiáról“ szól, melly szerinte nem szolgálhat az új építmény alapjául. Végül azt mondja: „a kormánynyal szemben nemcsak az ó-conservativek pártja áll, hanem egy egész nemzeti párt, sőt egy egész nemzet, melly élni akar, mivel életerőt érez magában.“ Szerző a coordinatio, tehát szabályozás alapjául Magyarország régi alkotmányát, részben az 1848-diki törvények nyereményeit s Magyarország politikai önállóságát kívánja vézetni, s kimondja a foederatio szót, tehát Magyarországnak Ausztriávali foederativ viszonyát. A közelebbi napok tehát két érdekes irodalmi újdonságot hoztak, egy szózatot ,a régi mérsékelt ellenzék köréből, melly értelmében mindig dynasztikus, irányában, mig ez érvényesíthető magát, separatismustól távol volt, s melly a forradalmi idő folyása alatt, sohasem hitte a megállhatást azon szélső terén, mellyre az ország sodortatott, szorittatott. S egy szózatot ,az ó-conservativek köréből ,s melly hevesebb, támadóbb, minden tekintet sokkal inkább félretevő, mint az előbbi, annyira elragadtatik lelkesedő buzgalma által, s nem méltányolja a minisztérium nehézségeit a szenvedélyek lángja s a reménytelen forradalmi romok közepett. Mindenesetre érdekes lesz összeállítása s egybevetése e két nyilatkozatnak, melly mindkettő azon rétegekből származik, mellyek az állodalomban a stabilitás és józan haladásra nézve rendesen legszilárdabb garantiákat képes nyújtani. A „Constitutionelles Blatt aus Böhmen“ pozsonyi levelezője Somsich úr könyvére nézve azon félelmét fejezi ki, hogy ez a benne tartalmazott sok merész állításért könnyen mielőbb el fogna koboztatni. földisme, építészet és alaktanból az ügyes és szorgalmas oktatásnak legszebb bizonyítványát adták; a rajz- és irásgyakorlatok is kielégítők valának. Minden gondos szülőnek figyelmébe ajánlhatjuk az intézetet, mellyben szellemi képezéssel az erkölcsi mivelés is együtt jár. Kiemelendő, miként az ifjak a szabad órákban asztalos mesterségben is gyakoroltatnak, mi teszi gyakorlatok pótlásául hasznos mulatságul, s az ipar megkedveltetésére helyes neveléstani tapintattal választatott. — * Tegnapelőtt a pest sz. Rochus-templomban arany menyegzőt ült egy öreg házaspár a szegényebb sorsuak közöl. Ők több év óta kőrodai cselédek, s 54 év óta boldog házasságnak örvendenek. Déry lelkész ur csinos szónoklattal kiséré a megáldás szertartásait. — Lüders orosz tábornok az alvidékről gőzösön tegnap érkezett fővárosunkba s még ugyanaznap a bécsi gőzössel Bécsbe sietett. Mondják, hogy egy kávéházban — hol megfordult — egy imperial aranyat adott át a kávésnak azon meghagyással, hogy a kávéházába járó legszegényebb embert segítse vele. Nagy kérdés ki lesz a legszegényebb, miután igen sok az igen szegény. — E napokban egy fiúcska játszogatott a második emelet ablakában s addig pajkoskodott, mig egy szerencsétlen kihajlás következtében, az ablakon kibukott s az emeletből az utczakövezetre esett. A benlevők azt hitték, hogy irre porrá szakadt a szerencsétlen gyermek é s csudák csudája a gyermek épségben maradt, csak a fejét sértette meg, azt sem olly mértékben, hogy élete veszedelemben forogna. — Néhány nap óta beszélik itt amott, hogy a fővárosban egy házasság történt, mellyről nem is álmodott, nem mert álmodni a prózai világ.... Senki sem akarta hinni, mindenki tréfának vagy ráfogásnak magyarázta... Pedig sem tréfa, sem ráfogás. Már a Hölgyfutár is közli, hogy Petőfi Sándor neje, Horvát Árpád egyetemi tanárhoz ment nőül. Eszünkbe jut itt egy régebbi házasság, midőn a honvéd felesége — azon jó reményben, hogy férje elesett— más férfinak oldala mellé esküdött. A honvéd nemsokára előjött. Látta mi történt s nagy fájdalmának miatta csak annyit birt mondani, hogy semmit sem mondott, hanem kárörömmel mosolyogva odább állott s többé meg nem házasodott. — s Vahot Imrének a „Honvéd őrangyala“ czimü regényes elbeszélése, felsőbb parancs következtében betiltatott s a könyvárusoknál találtatott példányok lefoglaltattak. — f Ezelőtt néhány nappal ismét egy szerencsétlenség történt a Duna szélén játszó gyermekek közt, melly csak most jutott tudomásunkra. Egy házmester kisfia játszótársát — egy vidéki kis tanulót — kicsalta a Dunára. Egyik csónakból a másikba ugrándoztak, s addig ugrándoztak, mig végre a szegény tanuló belebukott a vízbe, s egyszerre elmerült. Csak harmad nap múlva vetette ki a hab. — ! Oh virslikészitők ! és oh tejárulók ! kik gyalázatosan eláruljátok az igazságot, megvesztegetvén mind a virslit, mind a tejet, mind a zsírt!.. Nagyon hosszú és nagyon vastag azon panasz, melly ellenetek fölhat a magas egekre, hogy ti oda teszitek a lisztet, a hova nem kéne, s a keményítőt is oda teszitek a hova nem kéne ! A lisztet hintitek a tejbe, s a keményítőt vegyítitek a zsírba... Nem ezt várná ti tőletek a világ és az éhség, oh virslisek, és oh tejárulók! Ilyen halálos rész portékákért akarjátok ti a hat krajczáros és más krajezáros bankókat kazalra gyűjteni! Koszát adtok , azt is drágán adjátok, azért térjetek meg, tévelygő juhok mindnyájan, kik ellen naponkint szaporodik a panasz, virslisek, tejesek, borosok és ételesek.... Ez intést nagy részint egy öreg úr panaszából vontuk ki! — ! Többször hallottunk beszélni egy magyar lyánykáról, ki a színművészetben csodatehetséggel bir. A kik látták, a kik ismerik, bámulattal emlékeznek felőle s a művészetben legragyogóbb jövőt ígérnek a kedves Feodorának. Radimeczki Feodora, egy bácsmegyei volt hivatalnok gyermeke. Most tizenegy éves. Már nyolcz éves korában bámulatos jeleit adta azon roppant színészi tehetségnek, mellyel a természet megáldotta. Egy ismerősünk , ki a Kadimeczki családdal közel viszonyban áll s Feodorát régóta figyelemmel kiséri, azt mondja, hogy a tizenegy éves lányka már több ízben lépett föl nehéz szerepekben a legfényesebb sikerrel. Annyi benne a bátorság, az ügyesség, művészi fogékonyság. Növése nyúlánk, arcza gyönyörű szabályos, hangja igen tiszta csengő. E napokban Pestre jöend atyjával, ki, mint hallatszik a bécsi udvari színház részéről a legfényesb ajánlatokat kapta hogy Feodorát engedné át e színháznak leendő kiképezés végett, azaz engedje át a német művészet számára.... Itt van egy fényes jövővel kecsegtető alkalom nemzeti színházunk előtt! . . . Használja föl azt. Feodóra színművészszé lesz. A természet utasítja arra. Tegyen lépéseket az igazgatóság, hogy körünkben maradjon e bámulandó tehetség, mellyből szorgalmas képezés mellett, magyar színészetünknek európai hirü csillaga válhatik. E lánykának anyanyelve a magyar, ezenkívül németül s francziául beszél. Nem hisszük, hogy az édes anyát elhagyja e mostohákért. VEGYES HÍREK és ESEfflÉHTEK. Budapest, aug. 6. Nemzeti színházunkban , ma kedden adatik ,HUNYADI LÁSZLÓ eredeti nagy opera 4 szakaszban, irta Egressi B. zenéjét Erkel Ferencz. De Lagrange asszony mint vendég Erzsébet szerepében fog föllépni. — * Aug. 3-kán Mutschenbacher Alajos ur magán finevelő intézetében, Kovács Pál kerületi főfelügyelő ur, Fezl iskolai igazgató s mások jelenlétében nyil. próbatét tartatott. Az ifjak a kath. hitvallás és erkölcstanból Szabóky Adolf vezérlete mellett, úgy a magyar, német, franczia nyelvből, természetrajzból, számtanból, Francziaország, Páris, júl. 29. A nemzetgyűlés, úgy látszik, elkezdette már elnapolási időszakát, legalább a költségvetés tárgyalása olly üres padok, és a néhány jelenlevő tag olly figyelmetlensége közt megy végbe, hogy bizton formalitásnak lehet tekinteni az egészet. Aug. 5-kig semmi sem fogja háborgatni az aluszékonyságot, mellybe a képviselők sülyedtek. A legitimisták , miután vágyaik a felügyelő bizottmány tagjainak választásával beteljesült, résen állnak, és hadtestek egész tömegével szándékoznak megakadályozni minden vitatkozást, melly csak kevéssé is élesbbé fajulhatna. El lehet tehát mondani , hogy a szünidő bekövetkezett. A belügyminiszter a ház elébe terjeszti már a nemzetőrség iránti törvényjavaslatot , nevezetesebb rendelkezései közzé tartozik, hogy a tüzérség és lovassági része megszüntessék. A nemzetgyűlés azonban e javaslatot elnapolása előtt nehezen tárgyalandja. Most legnagyobb zajt üt a városban a Nemesis czímű társulat tagjainak újabb befogatása. Azt mondják, hogy az ideiglenes kormány hivatalnokainak egy része is kompromittálva van, a legitimisták egy részével együtt. Baroche visszalépését is emlegetik; mi hihető, azon igen