Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-12 / 153. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre 9 „ 15 , „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 153. Szerkesztési iroda : Dri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Csütört., sept. 12-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, sept. 12-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, sept. 10. Baden hivatalos nyilatkozata, miszerint a szoros szövetségbe be nem áll, ma ide megérkezett. Aachen, sept. 7. Haynau Ibsza. Londoni útjából ma itt keresztül ment. Berlin, sept. 10. A baloldal több tagja, mindkét kamarától , a minisztériumhoz kérvényt nyújtottak be, a kamaráknak nov. 1-jére leendő összehívásáért, akul a német ügy állását hozzák fel. Slezvigből jött hírek szerint a mai nap nagy csatának néztek elibe. Páris, sept. 9. Salvandy Claremontból Frohsdorfba utazott. Napóleon Cherbourgban császári hangú beszédet tartott. Trieszt, sept. 9. Kossuth nővére Athénből ma ide érkezett. Konstantinápoly, aug. 29. A török hajóhadnak megparancsoltatott, visszamenni a Dardanellákra. Athen, sept. 3. Cultusminiszter Karfiodaki tegnapelőtt esti 6 órakor, midőn nejével és Antoniadis tanácsossal egy sétakocsizásból hazatért, szekeréből kilépve , pisztolylövések által megöletett. Hat golyó találta szivéhez közel, s még azután két kínos óra múlva szűnt meg élni. A gyilkost két társával, kik mamoták, befogták, úgy látszik meg voltak fizetve. Mint gyanítják, a közelebbi választások szolgáltattak reá okot. Zara, sept. 6. A bosniai főnökök írásban megegyezésüket jelenték ki az uj ferman felett; titokban azért a forrongás és elégületlenség foly. Omer pasa, mig a kiszabott feltételeknek eleget tesznek, három vagy négy főnököt keresekül, magánál visszatartott. Omer pasa Krajnába ment. ______ AZ OSZTRÁK BIRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. VII. . ?. Mielőtt megkezdett értekezésemben tovább haladnék , még egy, nem csekély fontosságú tárgyról helyén hittem itt emlékezni. A kérdés ez ,Kivihető-e Ausztriában, hogy az egy és nagy birodalom , habár csak hivatalosan is, germanizáltassék ? Jól tudván azt, hogy a merev központosításnak ez mellőzhetlen postulátuma gyanánt mutatkozik ? Nálunk, mindennapi tapasztalás szerint, vannak státusférfiak, kik e kivitelt lehetségesnek hiszik. És vannak számos hivatalnokok s nem hivatalnokok, kik abban nemcsak tökéletesen hisznek, de a legnagyobb buzgósággal fáradoznak is! Valóságos Sysiphuszok. Hogy e czél a birodalmi minisztérium által kitűzetelt, azt én egészen természetesnek találom. Mert az egész közigazgatás, az egész jogkiszolgáltatás minden szálait a középponti kormány tartván kezeiben , nem is képzelhető, hogy a miniszteri kareatkban minden nemzetiség számára egy légiója tartassak a fordítóknak, kik — az ügyek véghetlen késleltetésével — az egyenjogúsított nemzetek anyanyelvén érkező beadványokat németre áttegyék; olly tanácsosokat pedig hol találjon a korona, kik — egyéb szükséges tulajdonokon túl, még — a birodalomban létező minden nemzetek nyelvét is tökéletesen értsék és beszéljék? A német nyelvnek tehát, legalább hivatalos suprematiája, a merev központosításnak valamint természetes, úgy múlhatlan postulátuma. Előttünk e részben Francziaország példája. Ott a gall, brit, és frank fajszínezetek , mint szinte a német Elszász is, egy franczia nyelven kormányoztatnak. Másik része a kérdésnek: vájjon csakugyan kivihető-e az? állván tagadhatlanul azok, miket előbbi czikkeimben a különböző népfajok mai vágyairól felhozok. ?Nem akarok itt hazánk legközelebbi múltjára analógiakép hivatkozni. Tudjuk, mi történt nálunk kicsinyben , hová vitt, s mikép aknáztatott ki túlbuzgó magyarítási hevünk? . . . Azon szempontból fogván fel a dolgot, hogy a hatalomnak semmi sem lehetetlen, talán a kérdés e részére igenlőleg felelhetünk. De a merő hatalommali kormányzás tartósságába ildomos státusférfi, kivált napjainkban, alig fog bízni. És alkotmányos országban ki leszen az, ki merő hatalommal akarjon kormányozni? midőn e két eszme: alkotmányos élet és merő hatalom, egymás mellett meg nem férnek, egymást kölcsönösen kizárják; s így, ha amaz valósággá akar és kezd lenni, ennek (a merő hatalomnak) szükségkép meg kell szűnnie. És ott, hol a merő hatalom megszűnt, kezdődik határa a germanizálási szándék és műtétet enyésztenek. A kivitel tartós sikerét a jövő mutatja meg. Én abba nem hiszek, s a kísérlet eredményét legfölebb is ideiglenesnek tartom. Ahelyett azonban, hogy ennen okaimat hoznám fel, jónak látom idézni egy franczia publicista legújabb munkájának e tárgyra vonatkozó néhány sorait, megjegyezvén, miszerint ezen író, valamint nagy hajlandóságot tanúsít Ausztria többi népei iránt, úgy nemcsak nem barátja a Magyarnak, de sőt határozott ellenszenvvel viseltetik iránta. Az osztrák birodalombeli pórság jobbágyi viszonyainak még Metternich úr által tervezett javításáról értekezvén, így szól többek között: „Daczára 11d. József sükeretlen kísérleteinek, daczára a császári korona alatt egyesült nemzetek új irányinak, léteztek Ausztria statusférfiai közt optimisták, kik még lehetségesnek hitték a központosítást, s kik a földmívelő osztályt illető polg. törvények egyformaságában egy lépést láttak azon egység felé, melly összeforradást szül és tartósságot........Ha tehát a Metternich úr által kezdett reformoktól nagyobb biztosságot lehete is remélni........nem kelle mindazáltal álmodni a II. József által siikertelenül megkísértett assimilatioról, melly már nehezebbé vált.... A társadalmi érdekek ki lettek volna egyenlítve, de a nemzetiségiek, mellyeknek szinte megvan az ő fontosságuk, még nem. „ — Ez volt Ausztriában a szellemek iránya, mellyről ellehete mondani, hogy baljóslatúig (fatalment) a szövetkezés felé tart, Metternich úr reformjai a helyett, hogy késleltették volna azt, csak siettették.“) Ezeket a franczia publicista 1845-ről irá. Azóta sok megváltozott, s pedig hitem szerint oda, mit ő fatálisnak nevez. De szavaihoz minek írnék hosszabb commentárt? Székes-Fehérvár, sept. 7. R. Hol jelen körülmények közt a politikus, — midőn mégis ezek egész tömeget tettek mindenütt azzá, — ki az európai kérdések áldatlansága mellett, s a legtöbb állodalmak belszervezési terveinek is betudásával, megoldaná nekünk e kérdést : hány évfolyama érleli meg valahára a közösen és századok óta óhajtott, de nem csupán papirosra írt világbékét? És mikor lesznek tökéletesen megnyugtatva a népek annyira, hogy, forradalmi eszmékkel nem bíbelődve, egy nemesebb szellemi művelődésre, a különféle cselszövények által százszorosan megfertőztetett erkölcsök megjavítására, s ezeknek szivekbeni meghonosítására törekedendnek ? Mindazon okok, mellyekért napjainkban tábori táborral szemközt áll, legtöbbnyire anyagi jóllét, az érzéki hajlamok kielégítése , a nemzeti nagyság és boldogság kifejlesztésére irányozzák. Elég nemes czélzatok — s egyelőre a szellemi erők könnyebb kifejleszthetése alapjául is tekinthetők — de még nem kielégítők ! Mert: Mindenkinek tapasztalásból meríthető saját benső, elfogulatlan öntudata szerint: a lélek, e nemesi rész is, megkívánja a magáét; neki is megvannak elvitázhatlan postulátumai, mellyek miglen kinem elégittetnek, minden anyagi jóllét mellett sem álland helyre — az anyagiaknál többet, fensőbbet, szellemit, a lelki megelégedést is óhajtó — keblek rejtekében az édes nyugalom. Ezt csak czélszerű, jó nevelés eszközölheti. Míg e fontos tárgyra a fölületesnél nem fordíttatik több gond, sőt Európa némelly, különösen hidegebb éghajlatú, állodalminál, talán épen az érintett czélt előmozdító eszközöknek, az iskoláknak meggyéritése által az észnek csak szellemi törpesége szándékoltatik: addig, nézetem szerint, ideig óráig tartható igen, — de tökéletes, állandó elégültség nem uralkodhatik. C1) Hippol. Desprez: des peuples de 1’ Autriche et de la Turquie, sat. Paris, 1850. — I. Köt. 191 —193. 11. A PESTI NAPLÓ MÍJTARA. TÁTRAI LEVELEK. BERECZ KÁROLYTŐL. I. (Folytatás.) Nemsokára elértük Zólyom városát, messzire sötétlő várával. A vár fényes napok emlékeit ébreszté föl bennem. Huzamosb ideig mulatozott itt gyakran Mátyás király, fényes udvarával. Bethlen e falak közt tartá, a Pozsonyban kezeibe esett koronát. I só Lajos 1378-ban itt tartá szabad ég alatt a mezőn , melly most is Rákosnak hivatik, azon hires országgyűlést, mellyen Hedvig leányát Jagelló lengyel királynak eljegyzé. A régi boldog idők emlékéül megemlítem azon nagyszerű vendégséget, mellyet Zólyom városa egykor Mátyás király tiszteletére adott volt. A roppant költség 12 — mond tizenkét forint volt. A fényes királyi ebéd megnyeré a király tetszését, s elégedettsége jeléül titkárának hét — mond hét — váltó krajczárt ajándékozott. Ehez képest a pesti pinczérek borravalója csakugyan több, mint fejedelmi ajándék. Dicső, olcsó világ ! hová tűnt a te országod ? ... Elenyészett az, mint a magyar fölirat Zólyom városa utczáiról. Hajniktól jobbra egy kiálló bérczen áll a szliácsi fürdő. Magas sűrü fasorok, csinos épületek tűnnek az érkező szemébe. Melegen sütött a nap, midőn megérkezem, néhol a fák has árnyában apró társaságok élték az unalmas időt, beszélgetés , kártya s pipafüst között. Szekerem ott állt az udvar közepén, egy megelőző lélek sem közelite felém-------azt sem tudtam: jobbra-e, vagy balra, vissza-e, vagy előre? De eszembe jutván a fürdőinkben divatozó szolgálati non-bhalance, elindultam egy szobalány- vagy pinczér-forma egyéniség kihalászására. Az ebédlőben asztalkendők halmaza között délutáni álmát élvező egy szolgát pillantok meg. Miután felkelte nem sikerült, szoba és istáló után tudakozódtam tőle. Elutasíttatom. — Ez nem az ő metler-je. Ez a Jeané, ki most istentudja, hol barangol, várjak, míg előkerül. — Köszönöm. — Bejártam a kis kertet, hol társaságot látok, talán ismerősre akadok. Csalatkozom. A feszes, kétemeletes kürtő-kalapok alól egy ismerős arca sem tűnt ki. Visszatértem az ebédlőbe, enni kértem a horkoló cerberustól. Nincs — várjak estig. Majd fagylaltozni akartam, ennek csak emléke van a boldogabb múltból. — Kérem a vendégek névsorát. „Itt csak a Herren Hofrath-ok szokták nevöket bejegyezni.“ „Ez a világ nem az én világom“, dúdolom magamban; innét még ma tovább utazunk. Befutottam a fürdőtermet, a sétányokat, és könnyült lélekkel hátat fordítok a vendégkergető Szliácsonk és szemetes sétányainak. Mindamellett, hogy Szliács előttem nem a legkedvezőbb alakban tűnt fel, nem akarok érdemeiből semmit levonni. Elismerem kitűnő gyógyerejét, szép fekvését... ami előttem terra incognita, arról nem szólhatok. A feszes, barátságtalan külső, ugyanazt gyaníttatá velem, hogy a mulatság nem a legpompásabb; de ezért hajló vagyok elhinni, hogy van ember, ki az illy légkörben is jól mulathatja magát. — Előttem Tátrafüred vad regényes szépségei, patriarkális élete , otthonossága lebegtek; de a világért sem rontanám el másnak gusztusát. — Szliácson a gyógyforrások leginkább említésre méltók. Van egy nagy terem, s ebben több tükörfürdő, külön nevezettel, s különös sajátságokkal. Az elnevezések kissé aristokratikus szaguak : „Úri fürdő, — polgári fürdő, — és parasztfürdő.“ Az úrifürdő nagy mennyiségben fejti ki a fojtó szeszt, mit apró lobogókkal szoktak a vízszinéről tovahajtani. — E fürdőkben nyilvánosan és társaságban szoktak fürödni, s nemi különbség nélkül. Ezelőtt legalább így volt szokásban, most, miután tiltó rendeleteket is olvastunk e tárgyban, nem állíthatom. Egyébiránt az egész szokásban semmi illedelemsértő , s erkölcsiséget felforgató sincs. Mindkét nembeli, illendő fürdési öltözékben jelenik meg, a társaság körben ül, nyakig vízben is megkezdetik a conversatio, mintha csak valamelly szalon pamlagain ülne a társaság. Azok a fürdő fökötecskék, nyakkendők, óriási köpenyek, alig engednek egy pár szemet látni, úgyhogy akármelly jámbor praelat — istenesen megfürödhetik illy társaságban. Az erkölcsiség lábbal tapodóit, nemcsak fürdőkben kell keresni; ott vannak azok a társaságos élet minden rétegeiben, általános hajtóvadászat talán tenne valamit, de úgy — egyoldalról csupán, kár volt a szegény fürdőkre ráijeszteni. Amphitheatralis hegylánczolattal kerített völgyben, a Garant kanyargásai mellett, még napvilágon érteni Beszterczére. E kedves, megragadó külsejű város gazdagon kárpótoló az elhagyott Szliácsot. Gyönyörű fekvése, csinos utczái, apró virágkertei a házak előtt, kedves női arczok az ablakokban, már belépéskor kedvezőn hatnak az idegenre. Omiiosus nevű fogadóba szálltam, a „Rákhoz.“ — Zárdához inkább, mint fogadóhoz hasonló épület, bemeszelt magyar fölirattal. Szegény magyar betűk! Ott kisértenek, halványan a falakon, mintegy olvastatni akarva magukat. Beszterczén pár napot mulattam. Az épületben, hol szállva valók, hajdan Bethlen Gábor és Rákóczy Ferencz is időztek.