Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-03 / 145. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Év negyedre 4 „ 40 „ „ Félévre. . 9 „ 15 „ „ Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 145. Kedd, sept. 3-kán. Szerkesztési iroda : Dri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITAK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigratási díj elő­re lefizetendő Emlc­h Gusztáv ur könyv­keres­kedésében. Magánviták háromha­­sábos sora fi. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Figyelmeztetés. Új előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓra, sept. 1-től f. é. december 31-ig. Budapesten: 4 hónapra . . . . 5 ft — kr. Postán: szinte 4 hónapra . . . 6 ft — kr. E mellett fenmarad a havi előfizetés is, t. i. Budapesten: 1 hónapra . . . . 1 ft 30 kr. Postán: szinte 1 hónapra . . . 1 ft 50 kr. Vidéki előfizetők bérmentes levelekben küldhetik föl az előfizetési összeget, ha levelüket igy czimezik: „Előfizetési pénz a PESTI NAPLÓra.“ Budapest, aug. 31-én, 1850. Budapest, sept. 3-kán. AZ OSZTRÁK BIRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. .. . ?. Ausztriának semmikép sem lehet érdekében. Ma­gyarországon olly politikát követni, melly azt szellemi­leg iránta idegenné, anyagilag gyöngévé tegye. Fejlődjék a martiusi charta ügye bárminővé; léte­süljön az alkotmány, vagy váltsa azt fel az 1848. előtti absolutismusi rendszer, még erősben központosítva az egész minden részeit, mint volt azelőtt. Magyarország csak azon föltétel alatt fog a birodalom haszonvehető tagjává lenni, ha a magyar faj ellen a bécsi kabinet­ben már századok óta fenállott, s hol titkon, hol nyil­ván működött ellenszenv s idegenszerü politika meg­szűnvén; helyét bizalomgerjesztő, a magyart szellemi­leg s anyagilag emelő kormányzati rendszer foglaland­­ja el. E tekintetben a hisztéria tanúsága megdönthetlenül áll mellettem. Különösen, ha Ausztria dunai birodalomságot akar­na képezni, a magyar fajt, mint hatalma, ereje egyik fő alkatrészét, kellvén tekintenie, azt mindenképen szaporítnia, emelnie önnön legvilágosb érdekében fe­­külnék. Nyugati, azaz német politikát követvén, nem tudom, mennyire fog sükerülnie a merev központosításban olly cementet találni, melly a különféle népfajokat s orszá­gokat egy szilárd testté alkossa? Tudom, mikép semmi sem lehetlen a világon, s egy hatalmas hadsereg mellett az érintett központosítás is kivihető — ha nem alkotmányos úton, mint Franczia­­országban ; absolutismussal , mint Oroszországban; csakhogy ott már a népfajok mind egygyé — ■ fran­­cziákká — olvadtak; itt pedig az összetartó cement nemcsupán a sereg-, hanem más tényezőkből is ala­kul, mellyek azonban Ausztriában hiányzanak, s már nem létesíthetők. Hanem maga azon hadsereg, olly ha­talmas lábon, mint szükségeltetnék, éveken át ismét fentartható-e a­nélkül, hogy a birodalom fináncz-rend­­szere végkép meg ne bomoljék? Tehát a merev központosítás, még nyugati politika mellett is, problematikus eredményű — legalább az én felfogásom szerint. Dunai birodalmasság akarván lenni Ausztria, ez csak a mostanitól különböző rendszer mellett lehet. De ha lenni e föltét mellett akar, lehet hatalmas! E politikát — t. i. a dunai birodalmasságit — már szaba­djai Eugen ajánlotta III. Károly császárnak, és akkor, midőn Magyarország összeolvasztása a biroda­lom többi részeivel, a hisztéria szerint, harmadszor volt megkísértendő. A diadalmas hadvezér nagyszerű javas­lata nem talált viszhangra, mert a bécsi kabinet terve az időben, Nápoly felé irányult vala, mint ma nyugat­ra.— Azonban Nápoly a bourbonoké lett, és a dunai nagy birodalom sem létesült! — Az orosz akkor még Azoffnál volt. Azóta a muszka mindinkább kiterjesztő birtokát és hatalmát a Fekete-tenger körül és­­ a dunai tarto­mányokban. Az Osztrák-ház hagyta növekedni terje­dését , hatalmát, holott neki voltak legszentebb jogai — a magyar korona birtokánál fogva — a Duna mind­két partján le Szulináig; és a magyar faj, melly a ke­leti Duna partjain — legyen szabad önhittség bűne nél­kül megvallanom — a leghatalmasabb, vagy legalább egyike a leghatalmasbaknak, nem fejlődhetett ki szel­lemileg , nem anyagilag úgy, mint képessége engedte volna, hogy legyen az osztrák birodalomnak itt azon szilárd bajnoka, ki erejének és hatalmának súlyát, min­den lehető viszonyok közt, bárki ellenében érvénye­­sítni segítse. Ha Ausztria dunai hatalom lenni nem akar, Magyar­országot politikai jelentőségre emelni nincs ugyan egye­nes érdekében. Bel erejének gyarapítása azonban meg­kívánja mindenesetre, hogy ez ország anyagi kincseit szaporítsa. Azonban nyugati politika mellett is merül­hetnek föl viszonyok, mellyek a magyar faj szellemi emelését Ausztria befolyásának tényezői közé helyezik. Kísértsük meg kimutatni e viszonyokat is. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. JACOPO ORTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regény. Fordította CSÁSZÁR FERENCZ. Folytatás.­­) Alessandria , február 29-­én. Nizzából a­helyett, hogy Francziaországba térnék, Mon­­ferrato felé vettem utamat. Ma éjjel Piacenzában hálok. Csü­törtökön Riminiből írok. Akkor megmondom neked. Most Isten veled. Rimini, martius 5-kén. Minden szétfoszlik előttem. Sóvárgtam viszonlátni Berto­­lát, s már rég nem kaptam tőle levelet — Meghalt, estve 11 órakor. Tudtam: Tereza férjhez ment. Te hallgatsz, hogy ne üsd rajtam a valódi sebet — de a beteg nyög, midőn vele a halál küszködik, s nem mikor őt legyőzte. Jobb így, miután min­den el van határozva , s most én is nyugodt vagyok, hihet­­lenül nyugodt. — Istenveled. Roma mindig szívemen fekszik. A következő töredékből, melly ugyanazon estre kelt, megtetszik, miszerint Jacopo eltökélt a napon meghalni. Több ') Lásd PESTI NAPLÓ 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 129. 130. 131. 132. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. és 144-dik számát.­­) Pásztorköltemények szerzője. Az olasz kiadó, más töredékek, mellyek, mint ez, iratai közt találtattak, utolsó gondolataiul látszanak, mellyek et szándékában meg­­erősíték: és ezért keltők szerint sorozandom azokat. „Látom a czélt, már régóta mindent eltökéltem magamban — a módot, a helyet — s a napja sincs messze. „Mi az élet nekem ? az idő megemésztette boldog perczei­­met: én nem ismerem azt, hanem ha a fájdalom érzetében, és most a csalódás is távozik tőlem — elmélkedem a múltak felett; oda függesztem szemeimet a jövő napokra és csak si­ralmat látok. Ezen évek, mellyek alig jelölik ifjúságomat, milly lassan mulának el a félelem, remény, vágy, csalódás és unalom között­ és ha keresem az örökséget, mit hagyá­­nak, nem találok egyebet, mint emlékezetét azon kevés örö­meknek , mellyek nincsenek többé s tengerét a boldogtalan­ságnak, mellyek lesújtják bátorságomat, mert még nagyob­baktól rettegtetnek. Mert, ha maga az élet fájdalom, miben reméljünk még ? a semmiben, vagy egy más életben, melly ettől mindig különbözik ? — Határoztam tehát: nem gyűlö­löm kétségbeesetten önmagamat, nem gyűlölöm az élőket. Régóta keresem a békét, s az ész mindig a sírt mutatja. Hányszor, elmerülve szerencsétlenségem feletti elmélkedé­sekbe , kétségbe kezdtem esni önmagam felett! A halál esz­méje eloszlatta szomorúságomat, s mosolygok a reményben, hogy nem élek többé. „Nyugott vagyok, nyugott megzavarhatlanul. A csalódá­sok eltűntek, a vágyak meghaltak, a remények és rettegé­sek szabadon hagyták szívemet. Az ezernyi majd víg, majd komor ábrándok nem zavarják többé s nem viszik tévékre képzelődésemet : nem hízelegnek többé hiú okoskodások eszemnek; minden nyugalom. — Megbánása a múltnak, unal­ma a jelennek, s félelme a jövőnek; íme az élet! Egyedül a halál, mellyre bízva a dolgok szent megváltoztatása, igér békességet.“ Ravennából nem írt; de e másik töredékből látszik, hogy még azon héten oda utazott. „Nem meggondolatlanul, de megfontolt és szilárd elhatá­rozással. Mennyi vihar, mielőtt illy nyugodtan szólhatna ve­lem a halál — és én olly nyugodtan ő vele! „A te hamvvedted felett, atya Dante! átölelve azt, még inkább megerősödtem tanácsomban. Láttál-e engemet ? talán te ihlettél, Atyám, annyi erőt lelkembe és szivembe, midőn letérdelve, fejemet márványodra lehajtva, elmélkedtem a te magas szellemed, a te szerelmed, hálátlan hazád, számkive­tésed , szegénységed és a te isteni elméd felett ? és elhatáro­­zottabban, vigabban váltam meg a te árnyékodtól. Martius 13-dikán regszürkületkor fölment az eugániai halmokra, s Michélét Velenczébe küldvén, felöltözve, mint volt, tüszint lefeküdt. Én épen Jacopo anyjánál valók, midőn ez, előbb meglátván a legényt nálamnál, megrémülve kérdé:“ „És a fiam ?“ — „Az Alessandriából irt levél még nem érke­zett meg; és Jacopo megelőzé azt is, melly Riminiből vala teendő , mi­nt már Francziaországban gondolok , miért is a szolga váratlan visszatérte kegyetlen hír előérzeteül jön mi­nekünk. Ő igy beszéle : „Uram falun van; nem írhat, mert egész éjjel utaztunk ; aludt, mikor én lóra ültem. Azért jöt­tem , hogy megmondjam, miszerint mi ismét elutazunk, s hiszem, mint tőlehallom, Romába; ha jól emlékszem, Ro­mába , s aztán Anconába, hol hajóra szállunk; uram külön­ben egésséges; s körülbelül egy hete, hogy könnyebbültnek látom. Mondá, hogy mielőtt elutazik, eljöend üdvözölni az asszonyságot; s azért külde engem, hogy ezt megjelentsem; eljöend holnapután, s talán holnap.“ A szolga derültnek lát­­szék, de zavart beszéde öregbité aggodalmunkat, melly csak másnap szűnt meg, midőn Jacopo irá, hogy visszautazik a szigetekre, mellyek előbb Velenczéhez tartozának, s félvén, hogy többé vissza nem tér, eljöend bennünket viszonlátni és anyja áldását elfogadni. — E levélke eltévedt. „Azonban megjövetele napján, négy órával előbb, mint be­estelednék, fölébredvén, lement sétálva majd a templomig; visszatére, átöltözék s T**-ékhez indult. A cselédek egyétől megtudá, miszerint hat nap előtt jöttek meg mindnyájan Pá­­duából, s hogy nemsokára visszatérnek a sétából. Estefelé LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXXIX . Bécs, aug. 30. Napilapjaink roppant tömege közt van egy köremetszett egyébiránt ártatlan lapocska is, melly oltá­rul szolgál az alkucsarnok — magyarul „börze“ — isteneinek s a pénzkereten kívül még egy pár apró kereskedelmi jegyzetet szokott közölni. A minap neki ragaszkodik a kis Dávid és a félelmes Goliath—a Lloyd — ellenében, mint a bankigazgatóság védelmezője lépett fel. De Goliath nem félt a Dávidféle parittyá­tól , hanem örömmel ragadta meg az alkalmat, nem csak azt a kicsinyt, hanem egy pár nagyot is kegyetlenül eldöngetni. Mai czikke rettentő lármát okozott,­­ a bankigazgatóság magán kívül van. Mivel ama kis lapocska az igazgató egyének becsületességéről szólt, a Lloyd most személyes jellemük ellen kénytelenült fellépni, s ezt csakugyan meg is tette. A mai czikket alkalmasint még hasonlók fogják követni, és senki bi­zonyossággal nem tudja megmondani, vájjon olly tiszta-e az igazgató urak lelkiismerete, hogy az efféle „leleplezéseknek“ nyugodtan nézhetnének eleibe. A bank védelmét egyetlen helybeli lap sem akarja magára vállalni; — mondják, hogy két lapnál — az egyik igen-igen gouvernementális, a másik ellenzéki — kísérletet tett az igazgatóság, azt a maga részére vonni, de nem sikerült! A közönségben sem talál rokonszenv­­re s igy csakugyan kiváncsiak vagyunk arra, hogy mi lesz e vitának vége, melly — minél tovább halad — annál veszélye­sebbé válik. A Lloydról azt hiszik, hogy bizony van, kire tá­­maszkodhatik, különben nem merne ostromállapot alatt olly éllel föllépni. A közhitel pedig mindezek által folyvást csök­ken, a bizalom mindinkább megrendül. Ezalatt nap nap után tűnik le, s míg az augusztus elején közzé tett bankszámitás felett vitatkoznak, augusztus hó vége felé jár s pár nap múlva az uj számadásnak meg kell jelennie, mellyben alkalmasint újólag az érezpénz csökkenésével s a papir szaporításával fogunk találkozni. Annyi kétségtelen, hogy a bank nagyszerű krízisbe szorittatott a nevezett hírlap czik­­kei által, fog-e azon szerencsésen keresztül esni vagy benne elveszni, nem tudjuk. Ha elvesz, sírkövet állítunk neki e fel­irattal : „Meghalt a bank, éljen az állodalom !“ Nem rég azon hír terjedt, mintha a volt belügyminiszter s az ausztriai egység eszméjének alkotója, Stadion gróf, ki Graffenbergben él, ismét felgyógyult volna. Magasállású férfi, ki a grófot nem rég meglátogatta, épen az ellenkezőt beszéli.

Next