Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-03 / 145. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Év negyedre 4 „ 40 „ „ Félévre. . 9 „ 15 „ „ Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 145. Kedd, sept. 3-kán. Szerkesztési iroda : Dri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ES MAGANVITAK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigratási díj előre lefizetendő Emlch Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora fi. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Figyelmeztetés. Új előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓra, sept. 1-től f. é. december 31-ig. Budapesten: 4 hónapra . . . . 5 ft — kr. Postán: szinte 4 hónapra . . . 6 ft — kr. E mellett fenmarad a havi előfizetés is, t. i. Budapesten: 1 hónapra . . . . 1 ft 30 kr. Postán: szinte 1 hónapra . . . 1 ft 50 kr. Vidéki előfizetők bérmentes levelekben küldhetik föl az előfizetési összeget, ha levelüket igy czimezik: „Előfizetési pénz a PESTI NAPLÓra.“ Budapest, aug. 31-én, 1850. Budapest, sept. 3-kán. AZ OSZTRÁK BIRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. .. . ?. Ausztriának semmikép sem lehet érdekében. Magyarországon olly politikát követni, melly azt szellemileg iránta idegenné, anyagilag gyöngévé tegye. Fejlődjék a martiusi charta ügye bárminővé; létesüljön az alkotmány, vagy váltsa azt fel az 1848. előtti absolutismusi rendszer, még erősben központosítva az egész minden részeit, mint volt azelőtt. Magyarország csak azon föltétel alatt fog a birodalom haszonvehető tagjává lenni, ha a magyar faj ellen a bécsi kabinetben már századok óta fenállott, s hol titkon, hol nyilván működött ellenszenv s idegenszerü politika megszűnvén; helyét bizalomgerjesztő, a magyart szellemileg s anyagilag emelő kormányzati rendszer foglalandja el. E tekintetben a hisztéria tanúsága megdönthetlenül áll mellettem. Különösen, ha Ausztria dunai birodalomságot akarna képezni, a magyar fajt, mint hatalma, ereje egyik fő alkatrészét, kellvén tekintenie, azt mindenképen szaporítnia, emelnie önnön legvilágosb érdekében fekülnék. Nyugati, azaz német politikát követvén, nem tudom, mennyire fog sükerülnie a merev központosításban olly cementet találni, melly a különféle népfajokat s országokat egy szilárd testté alkossa? Tudom, mikép semmi sem lehetlen a világon, s egy hatalmas hadsereg mellett az érintett központosítás is kivihető — ha nem alkotmányos úton, mint Francziaországban ; absolutismussal , mint Oroszországban; csakhogy ott már a népfajok mind egygyé — ■ francziákká — olvadtak; itt pedig az összetartó cement nemcsupán a sereg-, hanem más tényezőkből is alakul, mellyek azonban Ausztriában hiányzanak, s már nem létesíthetők. Hanem maga azon hadsereg, olly hatalmas lábon, mint szükségeltetnék, éveken át ismét fentartható-e anélkül, hogy a birodalom fináncz-rendszere végkép meg ne bomoljék? Tehát a merev központosítás, még nyugati politika mellett is, problematikus eredményű — legalább az én felfogásom szerint. Dunai birodalmasság akarván lenni Ausztria, ez csak a mostanitól különböző rendszer mellett lehet. De ha lenni e föltét mellett akar, lehet hatalmas! E politikát — t. i. a dunai birodalmasságit — már szabadjai Eugen ajánlotta III. Károly császárnak, és akkor, midőn Magyarország összeolvasztása a birodalom többi részeivel, a hisztéria szerint, harmadszor volt megkísértendő. A diadalmas hadvezér nagyszerű javaslata nem talált viszhangra, mert a bécsi kabinet terve az időben, Nápoly felé irányult vala, mint ma nyugatra.— Azonban Nápoly a bourbonoké lett, és a dunai nagy birodalom sem létesült! — Az orosz akkor még Azoffnál volt. Azóta a muszka mindinkább kiterjesztő birtokát és hatalmát a Fekete-tenger körül és a dunai tartományokban. Az Osztrák-ház hagyta növekedni terjedését , hatalmát, holott neki voltak legszentebb jogai — a magyar korona birtokánál fogva — a Duna mindkét partján le Szulináig; és a magyar faj, melly a keleti Duna partjain — legyen szabad önhittség bűne nélkül megvallanom — a leghatalmasabb, vagy legalább egyike a leghatalmasbaknak, nem fejlődhetett ki szellemileg , nem anyagilag úgy, mint képessége engedte volna, hogy legyen az osztrák birodalomnak itt azon szilárd bajnoka, ki erejének és hatalmának súlyát, minden lehető viszonyok közt, bárki ellenében érvényesítni segítse. Ha Ausztria dunai hatalom lenni nem akar, Magyarországot politikai jelentőségre emelni nincs ugyan egyenes érdekében. Bel erejének gyarapítása azonban megkívánja mindenesetre, hogy ez ország anyagi kincseit szaporítsa. Azonban nyugati politika mellett is merülhetnek föl viszonyok, mellyek a magyar faj szellemi emelését Ausztria befolyásának tényezői közé helyezik. Kísértsük meg kimutatni e viszonyokat is. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. JACOPO ORTISZ UTOLSÓ LEVELEI. Olasz regény. Fordította CSÁSZÁR FERENCZ. Folytatás.) Alessandria , február 29-én. Nizzából ahelyett, hogy Francziaországba térnék, Monferrato felé vettem utamat. Ma éjjel Piacenzában hálok. Csütörtökön Riminiből írok. Akkor megmondom neked. Most Isten veled. Rimini, martius 5-kén. Minden szétfoszlik előttem. Sóvárgtam viszonlátni Bertolát, s már rég nem kaptam tőle levelet — Meghalt, estve 11 órakor. Tudtam: Tereza férjhez ment. Te hallgatsz, hogy ne üsd rajtam a valódi sebet — de a beteg nyög, midőn vele a halál küszködik, s nem mikor őt legyőzte. Jobb így, miután minden el van határozva , s most én is nyugodt vagyok, hihetlenül nyugodt. — Istenveled. Roma mindig szívemen fekszik. A következő töredékből, melly ugyanazon estre kelt, megtetszik, miszerint Jacopo eltökélt a napon meghalni. Több ') Lásd PESTI NAPLÓ 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 129. 130. 131. 132. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. és 144-dik számát.) Pásztorköltemények szerzője. Az olasz kiadó, más töredékek, mellyek, mint ez, iratai közt találtattak, utolsó gondolataiul látszanak, mellyek et szándékában megerősíték: és ezért keltők szerint sorozandom azokat. „Látom a czélt, már régóta mindent eltökéltem magamban — a módot, a helyet — s a napja sincs messze. „Mi az élet nekem ? az idő megemésztette boldog perczeimet: én nem ismerem azt, hanem ha a fájdalom érzetében, és most a csalódás is távozik tőlem — elmélkedem a múltak felett; oda függesztem szemeimet a jövő napokra és csak siralmat látok. Ezen évek, mellyek alig jelölik ifjúságomat, milly lassan mulának el a félelem, remény, vágy, csalódás és unalom között és ha keresem az örökséget, mit hagyának, nem találok egyebet, mint emlékezetét azon kevés örömeknek , mellyek nincsenek többé s tengerét a boldogtalanságnak, mellyek lesújtják bátorságomat, mert még nagyobbaktól rettegtetnek. Mert, ha maga az élet fájdalom, miben reméljünk még ? a semmiben, vagy egy más életben, melly ettől mindig különbözik ? — Határoztam tehát: nem gyűlölöm kétségbeesetten önmagamat, nem gyűlölöm az élőket. Régóta keresem a békét, s az ész mindig a sírt mutatja. Hányszor, elmerülve szerencsétlenségem feletti elmélkedésekbe , kétségbe kezdtem esni önmagam felett! A halál eszméje eloszlatta szomorúságomat, s mosolygok a reményben, hogy nem élek többé. „Nyugott vagyok, nyugott megzavarhatlanul. A csalódások eltűntek, a vágyak meghaltak, a remények és rettegések szabadon hagyták szívemet. Az ezernyi majd víg, majd komor ábrándok nem zavarják többé s nem viszik tévékre képzelődésemet : nem hízelegnek többé hiú okoskodások eszemnek; minden nyugalom. — Megbánása a múltnak, unalma a jelennek, s félelme a jövőnek; íme az élet! Egyedül a halál, mellyre bízva a dolgok szent megváltoztatása, igér békességet.“ Ravennából nem írt; de e másik töredékből látszik, hogy még azon héten oda utazott. „Nem meggondolatlanul, de megfontolt és szilárd elhatározással. Mennyi vihar, mielőtt illy nyugodtan szólhatna velem a halál — és én olly nyugodtan ő vele! „A te hamvvedted felett, atya Dante! átölelve azt, még inkább megerősödtem tanácsomban. Láttál-e engemet ? talán te ihlettél, Atyám, annyi erőt lelkembe és szivembe, midőn letérdelve, fejemet márványodra lehajtva, elmélkedtem a te magas szellemed, a te szerelmed, hálátlan hazád, számkivetésed , szegénységed és a te isteni elméd felett ? és elhatározottabban, vigabban váltam meg a te árnyékodtól. Martius 13-dikán regszürkületkor fölment az eugániai halmokra, s Michélét Velenczébe küldvén, felöltözve, mint volt, tüszint lefeküdt. Én épen Jacopo anyjánál valók, midőn ez, előbb meglátván a legényt nálamnál, megrémülve kérdé:“ „És a fiam ?“ — „Az Alessandriából irt levél még nem érkezett meg; és Jacopo megelőzé azt is, melly Riminiből vala teendő , mint már Francziaországban gondolok , miért is a szolga váratlan visszatérte kegyetlen hír előérzeteül jön minekünk. Ő igy beszéle : „Uram falun van; nem írhat, mert egész éjjel utaztunk ; aludt, mikor én lóra ültem. Azért jöttem , hogy megmondjam, miszerint mi ismét elutazunk, s hiszem, mint tőlehallom, Romába; ha jól emlékszem, Romába , s aztán Anconába, hol hajóra szállunk; uram különben egésséges; s körülbelül egy hete, hogy könnyebbültnek látom. Mondá, hogy mielőtt elutazik, eljöend üdvözölni az asszonyságot; s azért külde engem, hogy ezt megjelentsem; eljöend holnapután, s talán holnap.“ A szolga derültnek látszék, de zavart beszéde öregbité aggodalmunkat, melly csak másnap szűnt meg, midőn Jacopo irá, hogy visszautazik a szigetekre, mellyek előbb Velenczéhez tartozának, s félvén, hogy többé vissza nem tér, eljöend bennünket viszonlátni és anyja áldását elfogadni. — E levélke eltévedt. „Azonban megjövetele napján, négy órával előbb, mint beestelednék, fölébredvén, lement sétálva majd a templomig; visszatére, átöltözék s T**-ékhez indult. A cselédek egyétől megtudá, miszerint hat nap előtt jöttek meg mindnyájan Páduából, s hogy nemsokára visszatérnek a sétából. Estefelé LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXXIX . Bécs, aug. 30. Napilapjaink roppant tömege közt van egy köremetszett egyébiránt ártatlan lapocska is, melly oltárul szolgál az alkucsarnok — magyarul „börze“ — isteneinek s a pénzkereten kívül még egy pár apró kereskedelmi jegyzetet szokott közölni. A minap neki ragaszkodik a kis Dávid és a félelmes Goliath—a Lloyd — ellenében, mint a bankigazgatóság védelmezője lépett fel. De Goliath nem félt a Dávidféle parittyától , hanem örömmel ragadta meg az alkalmat, nem csak azt a kicsinyt, hanem egy pár nagyot is kegyetlenül eldöngetni. Mai czikke rettentő lármát okozott, a bankigazgatóság magán kívül van. Mivel ama kis lapocska az igazgató egyének becsületességéről szólt, a Lloyd most személyes jellemük ellen kénytelenült fellépni, s ezt csakugyan meg is tette. A mai czikket alkalmasint még hasonlók fogják követni, és senki bizonyossággal nem tudja megmondani, vájjon olly tiszta-e az igazgató urak lelkiismerete, hogy az efféle „leleplezéseknek“ nyugodtan nézhetnének eleibe. A bank védelmét egyetlen helybeli lap sem akarja magára vállalni; — mondják, hogy két lapnál — az egyik igen-igen gouvernementális, a másik ellenzéki — kísérletet tett az igazgatóság, azt a maga részére vonni, de nem sikerült! A közönségben sem talál rokonszenvre s igy csakugyan kiváncsiak vagyunk arra, hogy mi lesz e vitának vége, melly — minél tovább halad — annál veszélyesebbé válik. A Lloydról azt hiszik, hogy bizony van, kire támaszkodhatik, különben nem merne ostromállapot alatt olly éllel föllépni. A közhitel pedig mindezek által folyvást csökken, a bizalom mindinkább megrendül. Ezalatt nap nap után tűnik le, s míg az augusztus elején közzé tett bankszámitás felett vitatkoznak, augusztus hó vége felé jár s pár nap múlva az uj számadásnak meg kell jelennie, mellyben alkalmasint újólag az érezpénz csökkenésével s a papir szaporításával fogunk találkozni. Annyi kétségtelen, hogy a bank nagyszerű krízisbe szorittatott a nevezett hírlap czikkei által, fog-e azon szerencsésen keresztül esni vagy benne elveszni, nem tudjuk. Ha elvesz, sírkövet állítunk neki e felirattal : „Meghalt a bank, éljen az állodalom !“ Nem rég azon hír terjedt, mintha a volt belügyminiszter s az ausztriai egység eszméjének alkotója, Stadion gróf, ki Graffenbergben él, ismét felgyógyult volna. Magasállású férfi, ki a grófot nem rég meglátogatta, épen az ellenkezőt beszéli.