Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-18 / 158. szám

NEVELÉSI ROVAT. Nevelésügyi értesítés. Legfelsőbb engedvénnyel több évek óta Pesten fenálló FI NEVELŐ INTÉZETEMBEN az elemi és gymnasialis osztályú növendékek uj tanfolyama i. e. octob. 1-jén fog kezdődni, mit azon szülőknek, kik intézetembe kosztos növendéket vagy bejáró tanitványt adni szándékoznak, olly nyilatkozattal van sze­rencsém tudtokra adni, hogy az új tanrendszer behozatával ujjonnan felszerelt és elrendezett intézetemnek tágabb hatást nyitni szándékozván, a fölvételi föltételek azon arányban fognak könnyűt élni, a mint egy egy osztály növendékei szá­mosabbak lesznek. Miután növendékeim képezésére a legjelesebb tehetségű rendes és rendkívüli tanítók nyújtanak segélykezet, és növen­dékeim számát egy egy osztályban jőnél többre szaporítani nem szándékom , biztosan állíthatom, hogy azok kiképezésé­­re minden el fog követtetni, mi akár a rendes iskolai, akár a rendkívüli tárgyak és felügyelet tekintetéből a szülők várako­zását és kivonatát kielégíthesse. A fen kitűzött határidő előtt átadandó növendékek addig is, míg a rendes tanfolyam megkezdetnek, előkészítő oktatást nyerendnek azon tárgyakból, mellyekre az a tanrendszer sze­rint osztályaikhoz képest előkészítve nem lehetnek. Bővebb felvilágosítást, a nevelési terv és felvételi feltételek iránt ad, a nála megtekinthető intézeti alaprajz. A beh­atások történnek a reggeli órákban lakásomon Pesten, Zöldfa- és Kalaputcza szegletén 276-ik sz. a Kövér-féleházban. Mutsclienbacher Alajos. Fi­ nevelő-intézeti tulajdonos. A miniszteri tanácsnak legalázatosabb előterjesztése ő fel­ségéhez a közigazgatási hivatalok állandó szervezete iránt Ma­gyarországon : Legkegyelmesebb ur! Felséged az 1849. oct. 17-kén kelt legfelsőbb elhatározása által helybenhagyni méltóztatott azon elveket, mellyek szerint Magyarországnak az összes birodalommal­ organikus egybe­­köttetése a birodalmi alkotmány értelmében létesitessék, s az országban alkalmas igazgatási intézetek által a közbátorság és rend megalapíttassék, valamint az átmenet a közügyek ren­des intézésébe közvetítessék. Magyarországon a közigazgatás ideiglenes szervezetének fenállása alatt nemcsak nagy kiterjedésben eszközöltettek ér­tesültek, és fontos tapasztalatok gyűjtettek, hanem a népes­ség viszonyai s az ország állapota olly irányba vezettettek, hogy a hiengedelmes miniszteri tanács helyén lenni találja az ottani közigazgatási hatóságok állandó szervezete iránti javas­latait legmélyebb tisztelettel Felséged elé terjeszteni. A birodalmi alkotmány Magyarországot a császári álloda­­lom koronaországai közé sorozza. E határozat által, a nélkül, hogy e miatt a birodalmi alkot­mány 72, 73. és 74-dik §§-nak és ezek szerint felséged által Horvátország és Szlavónia, a Szerb Vajdaság és Erdély nagy­fejedelemség iránt legkegyelmesebben kiadott nyílt paran­csainak elébe volna vágva, ki van mondva mind Magyarország épsége, mind semmi kivételes állásnak helyet nem engedő egyenjogú és egyenlő kötelezettségű alárendelése e korona­országnak a birodalom egységes középponti hatalma alá. Az alkotmányi statútum megállapítását és annak Felséged legkegyelmesebb szentesítése elébe terjesztését a hitenge­delmes miniszteri tanács későbbi időpontra véli fentartandónak. Az ország viszonyai nem engedik az országos képviselet egybehívását, s a birodalmi alkotmány 68 és 104-dik §§-ban a közszolgálat egyes ágaira nézve kimondott tartalékokkal szemben, a birodalmi alkotmány 87. és 120-dik §§-ban, mint ez a magyarországi közigazgatási és igazságügyi­­ szervezet iránt az 1849-dik évi october hó 17-dikén és 29-dikén tett előterjesztésekben már előadatott, s felséged által a Horvát- és Szlavón királyságokra nézve is helybenhagyatott, törvényes felhatalmazás fekszik mindazon törvényhozási intézkedéseket és szervezeti rendszabályokat megtenni és foganatba venni, m­ellyeket parancsoló szükségességgel követel az összes biro­dalom állodalmi intézeteinek haladó fejlődése s egy erős végre­hajtó hatalom megalapításának szükséglete. Ennélfogva egyelőre legsürgetőbb szükségnek marad a köz­­igazgatási és igazságkiszolgáltatási hivatalok állandó szerveze­tének mielőbbi megállapítása és létesítése. Ez alkalmas eszközül tűn fel véget vetni a minden ideig­lenességtől elvárhatlan ingadozásoknak a viszonyok és véle­ményekben, az ország népességénél a bizalmat a kormány áll­hatatos és következetes eljárásába s a közállapot állandóságába megszilárditni, s azoknak, kik a kormányhoz őszinte ragasz­kodással csatlakoznak, jövendőrökre nézve a jótékony biztos­ságot megszerezni. Az igazgatás elrendezése és szervezése, a hivatalok betöl­tése és az állodalmi szolgálat egyes ágaiban a hatáskör meg­határozása a végrehajtó hatalom saját tulajdonságaihoz tarto­zik, melly a birodalmi alkotmány szerint az összes birodalom­ban és minden koronaországokban egységesen és oszthatat­lanul felségedet illeti, s mint a korona kizárólagos joga a birodalom minisztereinek felelőssége alatt gyakoroltatik. Ennélfogva az erről Magyarországra nézve kiadandó ren­deletek elhatározási indoka csupán a birodalom érdekeiben és az ország különös viszonyaiban és szükségeiben keresendő, s végérvényes elhatározásuk csupáncsak Felséged legkegyel­mesebb megfontolásából származtatandó. Midőn tehát a hiengedelmes miniszteri tanács Felséged előtt Magyarországon a közigazgatási hatóságok állandó szerve­zetét javaslatba hozza, méltóztassék megengedni Felséged, kifejtenie azon elveket, mellyek e legalázatosabb javaslatok­nál a miniszteri tanácsot vezérelték. A birodalmi alkotmány 92-dik §-a szerint a koronaorszá­gok igazgatását a Felséged által kinevezendő helytartóknak kell vezetni. E határozatot, az 1849 october 12-diki előterjesztés be­vezetésében felhozattak szerint, Felséged kormányának a bi­rodalmi alkotmány 95-dik §-a alkalmazása mellett mindaddig mellőznie kellett, míg az ország állapota a fő hatalmak egye­sítését a katonai hatóságnál szükségessé tette. De az igazgatási hatóságok végérvényes szervezetével a birodalmi alkotmány 92-dik §-ának megfelelő orgánum­ föl­állításának szükséglete áll előtérbe, ki az ideiglenes közigaz­gatási szervezet szerint a hadseregi fő­parancsnok és a telj­hatalmú császári biztos közt megosztott igazgatási hatáskörbe lépjen , és a koronaországban a minisztériumnak közvetlenül alárendelve, a végrehajtó hatalom fő orgánumaként mű­ködjék. Ennélfogva a hiengedelmes miniszteri tanács legmélyebb tisztelettel azon javaslatot bátorkodik tenni, hogy Magyaror­szág igazgatásának vezetése olly módon, mint az a többi ko­ronaországokban is történik, a helytartó kezébe tétessék, kinek hathatós működésében egyesül kezessége a hatályos végrehajtó hatalomnak, és az ország minden része közös ér­dekei gondos ápolásának, s kinek olly állás volna adandó, melly a rábízott koronaország nagyságának és jelentőségének méltólag megfelel. A helytartónak Budapesten kellene székelnie, mivel az ország közepében, és annak nagy üteménél, a Dunánál, fekvő ezen városokban van a legjelesebb erők és érdekek gyálpontja, és azon segédhivataloknak, mellyeknek kész gyámolitását az igazgatás nem nélkülözheti, fő helye. A helytartó mellé adott személyzet rendeltetése, felelőssége alatt és utasítása szerint, intézné el az előforduló beligazga­­tási ügyeket. Az igazgatási költségek minő mértékben essenek az illető minisztériumok költségvetéseire, meg fog határoztatni, mi­helyt erre nézve a gyűjtött tapasztalatok mértéklábat fognak szolgáltatni. Az ügyutasítás által a helytartó hatásköre olly módon lesz szabályozandó, hogy az igazgatás lehetőleg egyszerű és gyors mozgalmat nyerjen, és az ország középponti hivatalának munkaereje inkább a vezetés, felügyelés és szervezés felada­tára , mintsem a folyó igazgatási ügyekre vetessék igénybe. (Folytatjuk.) A bírók, törvény és kormánylap CXIX. száma a következő sept. 6-i császári pátenst tartalmazza, melly érvényes minden koronaországra, s a játékkártyák, naptárak, külföldi hírlapok, napi­lapokbani hirdetmények és iktatm­ányok dijait illető uj ideiglenes törvényre vonatkozik. Mi I. Ferencz József stb. Birodalmunk minden koronaországainak egyenlő megadóz­tatása iránt a birodalmi alkotmányban kimondott elv, s a nö­vekedett státuskellék megkívánják, hogy az adó, melly ekko­­rig néhány koronaországban a játékkártyák, naptárak, hírlapok és hirdetmények bélyegei utján fölvétetett, a jelen körülmé­nyekhez képest szabályoztassék és haladék nélkül minden ko­ronaországra kiterjesztessék. Mi ez alkalommal a játékkártyák bélyegdíját, a­hol ekkorig fönállt, tetemesen leszállítottuk, s a belföldi lapok bélyegét teljesen megszüntettük és minisztertanácsunk előterjesztésére a kir. alkotmány 87, 120 és 121. §§-ai alapján a játékkár­tyák, naptárak, külföldi politikai napilapok, belföldi napi­la­pokbani hirdetmények és iktatmányok dijaik iránt ide mellé­kelt ideiglenes törvény életbeléptetését a következő határoz­­mányokkal rendeltük meg: 1) A jelen ideiglenes törvény 1850. nov. 1-től fogva, minden koronaországban életbeléptetendő. A naptárakra nézve az már az 1851. évre szerkesztett naptáraknál hozandó be. 2) Ez uj törvénynek életbeléptetésével az 1840. jan. 27. törvény a játékkártyák, naptárak, hírlapok és hirdetményekre nézve azon koronaországokban, mellyekre nézve kibocsátta­tott, minden utólagos rendeletekkel együtt érvényét veszti. 3) Azon koronaországokban, mellyekben az említett tör­vény (II. fejezet), főn nem állt, 1851. május 1-je után sem­minemű kártyákat, akár használva voltak legyen azok, akár nem, sem a készítők sem az eladóknak tartaniok nem szabad, hacsak bélyeggel ellátva nincsenek. A fogyasztóknak sem szabad 1851. máj. 1-e után bélyegzetlen kártyákat tartaniok. E rendeletnek áthágása esetén a mellékelt ideiglenes törvény­ben megállapított büntetések hozatnak alkalmazásba. 4) Az említett koronaországokban létező kártyakészítők tartoznak a vezető adó­járási hatóságnál 1851. jan. 1-jéig a kártyakészítésre nyert jogukat kimutatni, s e törvény 11. és 15. §§-aiban megállapított kötelezettségeiket teljesíteni. E mellékelt ideiglenes törvény végrehajtásával pénzügymi­niszterünk van megbízva. Kelt Bécs cs. fő- és székvárosunkban sept. 6-kán 1850. uralkodásunk 2-ik évében. Ferencz József, m. k. Schwarzenberg, Krauss, Bach, Csorich, Bruck, Thun, Schmerling, Thinfeld, Kulmer. VEGYES HÍREK és ESEfflÉHYEK. Budapest, septem. 18. Nemzeti színházunkban ma szerdán adatik : „BELIZAR“ szomorú opera 3 szakaszban, írta Camerano Salvator, zenéjét Donizetti. —­s Bécsi levelünk szerint K. Haynau oda már megérkezett. Mondják, igen jó egésségben van, s onnan Graetzbe fog utazni. Megérkezése nem csekély benyomást tett, minthogy nem tudatik mi bírta őt arra, hogy Németországot olly gyorsan keresztül utazza. Marschall­ leendő kineveztetéséről úgy beszélnek, mintha már megvolna az. —­­- Néhányszor emlékeztünk már e lapokban R. Feodóra fe­lől. A szép reményű leányka folyvást itt mulat azon óhajtással, hogy nemzeti színházunk saját érdekében , végre valamelly ked­vező elhatározó lépést tegyen reá nézve. Azonban szinte két hó­napja lesz , mióta e bizonytalan helyzet tart. Még most sem ha­tározta el az igazgatóság, mi szándék van e ritka tehetségű gyer­mekkel, ki nem egyedül saját jószántából, hanem egyenes meg­­hívás következtében jött ide. Mint tudjuk, jelenleg a „Londoni koldusok“ból tanul egy szerepet. Kiadták neki mint akármelly primadonnának , hogy tanulja meg otthon, hogy majd ez, majd az segédkezet fog neki nyújtani. Azonban e segédkezek imitt­­amott jéghidegek voltak. Most a derék Jókainé fáradozik a le­ányka mellett ; a legszívesebb részvéttel fogadta s szerepe beta­nításában örömest fáradozik mellette. Kisérje méltányos elismerés nemes buzgóságát a művészet érdekében. Elvárjuk , mikor s mi­kép fog már ez úgy valami eredményhez vezetni. —­­[• Tegnap egy szerencsétlen körülmény adta magát elő a hatvani­ utczán. Magunk nem voltunk szemtanúi, tehát mások után írunk felőle. Egy csendőr bizonyos szegény embert akart be­vinni, kinek követelése volt valami kapatos urfélén. Ez az űrféle nagyon röstelte, hogy így az utczán történik a követelés , s an­nyira vitte a lármás párbeszédet, mikép a szegény ember ellen egy ott álló csendőr beavatkozását kérné. Miért, miért nem, az em­ber úgy vélekedett, hogy ő nem tartozik azért bemenni, miért be­menetelre kényszerittetik, tehát vonakodott. A csendőr azonban semmit sem értett a tréfához, sőt még a kímélő humanitáshoz sem értett. Fegyverhez kapott s úgy vágta fejbe a szegény embert, hogy az rögtön lerogyott... Az utczai nép összefutott a véres je­lenetre. — A közreszólás hangosan kezdett nyilatkozni. A csend­őr észrevette s még kardját sem érkezett hüvelyébe visszadugni, hanem futásnak eredt. A nép utána. Végre is két gránátos fogta meg a gránátos utczán s illendően bekisértetett. Mikép bün­tették, vagy büntették-e, nem tudjuk. Annyi való, hogy a szegény ember magában nem bírt állni, hanem szekeren vitetett a Rókus kórházba. Fején szinte halálos vágást kapott. —­­ A P. M. írja azon örvendetes hírt, hogy Petőfi Sándor nemcsak él, de rövid időn meg is fog jelenni a fővárosban. Ki­­mondhatóan óhajtanék, ha e tudósítás mielőbb megc­áfolhatlan valósággá lenne. Úgy hisszük velünk együtt sokan óhajtják, bár némellyek furcsán vannak vele. —­­ A Sieb. Bote szerint, mult hónap utolján több polgári egyén haditörvényszékileg elítéltetett, részint fegyverek, részint magyar bankjegyek eltitkolása miatt. ítéltettek pedig egy, két, három hó­napi fogságra és 10—15 pengő forint lefizetésére. — * Marasztoni úr festő akadémiájának próbaműveit ille­tőleg, meg kell emlitnünk utólagosan Mezei József hazánkfia műveit is. Ő azon pontig, hová ezideig fejlődött, csupán a ter­mészet mesterkeze által vezetteték, s minthogy a próbaműi szemle csak is a régibb tanítványok dolgozatait tárgyazza, őt ezek sorá­ban nem említhettük, s itt is csak mint ollyanról tehetünk emlí­tést, mint kinek természeti ügyességét a lelkes Marasztoni ha­tályos útmutatása már eddig i s szembetűnőleg fejlesztő. Két benső ihlettséggel párult másolatát láttuk a próbaművek sorában: az egyik egy tájkép a jeles Markó után, a másik egy toilettet­ tartó hölgy, derék mestere Marasztoni után. E két kép, szinte két legszebb virág a festvénykoszorúban. — * Nagybánya vidékét a farkasok elözönlötték. Két lábuak-e vagy amollyanok? amollyanok — mondá egy ismerősünk. A köz­bátorság érdekében várva várják a fenyegetett lakosok a fegyver­­tarthatási engedélyt, melly még mindig annyi utánjárással van összekötve. E nélkül idetova a vadállatok fognak szállást ütni a városban , melly emberek számára építtetett. Francziaország. Tegnap említettük, mikép okoskodnak az elyséei lapok a megoldásról. Röviden, minden óhajtásuk ide megy ki: vagy consulság, vagy császárság. S mindezt miért ? mert a köz­társaság, mert Francziaország veszedelemben van, természe­tesen a socialisták miatt. Lássuk most, micsoda hangon be­szélnek a legitimisták, minő irány tűn ki a főbb vezérek meg­oldási eszméiből. A­z Union, Berry­er úr tekintélyes lapja, a Constitutionnel és Puyoir ellen hatalmasan kikelt volt; most, közelebbről, is­mét figyelmezteti őket Helyzetünk czímű irányczikkében. „A bonapartei lapok komolyan motivált véleményünk ellen nem tiltakoztak, és úgy látszik, velünk együtt elismerik, hogy az elnök utazása hatalmának meghosszabbítását megsemmisítő, elvévén előle azon egyetlen előfalat is, melly mögött fölléphe­tett volna, t. i. megúsztatott, a nevéhez ragadt illusioktól, az e névnek olly könnyen oda engedett hatalomtól, melly a tár­­sadalmat a socialismus elöhaladása és reményei ellenében vé­delmezhette volna. Állításainkat nem kell ismét bizonyítgatni. Elég erre, a megyegyülések szavazata, mellyek közöl csak egy bátortalan szó mondotta ki a meghosszabbítást. Ezen meg­oldás tehát megszűnt, meg van halva, ki kell terülni a laj­stromból. — A „néprei hivatkozást“ mellyel, újabb időkben a bonapartei lapok a nemzeti gyűlésnek kívánságaikra nézve épen kedvetlen hangulata ellen csatasikra léptek, következő rövid, de fontos észrevételt tesz az L'Union : „Napoleon ezen megoldást akkor törülte ki a lajstromból, mikor nevét az új választási törvény alá irta.“ Mert ezen törvény által a vá­lasztók két­harmada a szavazástól elzáratott, igy a népre­­hivatkozás, melly esetben az általános szavazatot nem mellőz­hetni , lehetetlen. — A harmadik megoldásra, t. i.* az alkot­mány revisiojára nézve, ezeket mondja az érintett lap: az épen lehetlen, mert ez által a nemzetgyűlés az alkotmányt sértené meg, mire különben — nem hiszi — hogy kedve volna. A L'Union egyedül a szabályos, törvényszerű revisio­­ban látja azon eszközt, mi­által a jelen helyzetből kibonta­kozni lehet, mire azonban a legitimista párt — a „messzeható remények pártja“ — nem igen fog sietni. Ebből látszik, hogy a legitimisták az alkotmány revisiojának kérdésében, a bona­­partisták és orleanisták ellen fognak szavazni. Minthogy pedig a köztársasági párt fog legelőbb is a revisio ellen küzdeni, önként következik azon régi állításunk valósulása, hogy a köztársaságiak és legitimisták, a jövő nemzetgyűlésen egy zászló alatt harczolandanak. — A Presse „Grandeur et decadence de M. Montalambertil czimen egy kis czikket ad. „Habár Montalambert a leghatal­masabb is Párisban, de nem az ám Franche-Comtéban. Az 1849-ki választáskor M­­ur Russey­ kerületben 1239 szava­zatot kapott, s most, mikor a megyegyűlési elnököt válasz­ték , mikor tiszt. Montalambert úr is föllépett, daczára annak, hogy a nevezett kerület 22 községének minden lelkésze mű­ködött mellette, ő csak 326 szavazatot kapott.“ — E törté­netet csak a fenebb írottak bizonyítására hozzuk fel. Monta-

Next