Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-26 / 191. szám

a két utolsó, az indus csatákból is ismeretes. Sajátszerű, csaknem nevetséges volt, a két egyenruhás katonát, közép­korú , vörös tudor-köpenyben látni. A vicecancellár, latin beszéddel nyitá meg az ünnepélyt. Nem láttam még soha zajosabb és zsarnokabb hallgatóságot, mint itt, halljuk — , hangosabban — , érthetőbben —, kiálta­­nak a zsarnokok. Az öreg úr, megszokván az efféléket, nem zavarodott meg, hallgatott néhány pillanatig------, s elölről kezdé az oratiót. — A doctorok inaugurálásában legfeltűnőbb volt az , hogy a két utolsó kipisszegtetett, így jártak többen a pályázók közöl is. Megjegyzendő, hogy a helyeslő vagy rosszaié bírák, nem a pályamunka tartalmát vagy az előadást, hanem magát a személyt, vagy­is inkább, politikai vallását veték a mérlegbe : a szabadelvűek lepisszegtettek! — Az angolok, megelégül­ve hagyták el a teremet, az idegenek, bá­mulva néztek egymásra , mintha csak hallanám rég­szavai­kat: még illy vásárt nem láttam ! Hallották bizonyosan, hogy a londoni magyarok October hatodikán halotti misét szolgáltattak, s a hannover-squari nagy teremben számos közönség előtt, halottjaikról, szónok­latokban is megemlékeztek. — A londoni egyik angol lap je­len volt referense, nem értvén egyebet anyanyelvénél, hiva­talába siet, s nagy bölcsen beleírja lapjába, hogy a magya­rok , egyet kivéve, ki angolul beszélt, mind német nyelven szónokoltak—. A szép hit, keresztül a tengeren, a conti­­nensre megy, s a német lapok, nagyot örülve a magyarok haladásán, hirdetik, kürtölik az újdonságot, de alig küldik szét számaikat, már­is ellenkezőt olvasnak a jobban értesült lapokban------. Lehet, hogy önökhöz is szállonganak eféle kósza hírek. Az ünnepélyt, hol minden arezon , bánatos ko­molyság ült, magyar szónoklat nyitá meg. Először Rónay Jo­­czint szólt: magyarul a hontalan magyarokhoz, s latinul, a jelenvolt olaszokhoz ; utána Halter János, németül: Pulszky Ferencz, angolul; s Augustini, volt római kormánytag, ola­szul. — Az ünnepély komoly és zajtalan volt, a magyarok, mint férfiak léptek fel, a lapokban nem hirdették előre az ün­nepélyt , miként ez itt szokás, s midőn megtörtént, nem ütöttek vele zajt, hanem csendesen és némán visszavonultak­­. Az idegenek, elragadtatva a lelkesedés pillanatától, mint bajtársak, őszinte részvéttel szóltak a magyarokhoz! Pak­s, oct. 19. A felügyelő bizottmány nem hívta össze a törvényhozó testületet, mint előre gondoltam volt; a kormány és közte csak recognoscirozás történt inkább, mint valóságos csata, és ha jól értesített kutforrásomnak hinnem szabad, az elnök job­ban állana a conservatív párt parlamentáris vezéreivel, mint állott valaha. A burggráfok jobban félnek az elnöknél, és így az ő részén van az előny. Azt mondják, hogy Bonaparte La­jos megígérte volna Thiersnek és barátinak, hogy megnyitó üzenetében minden statuscsingroli hit alaptalanságát ki fogja mondani, fel fogja híni a törvényhozó testület figyelmét az annyira szükségelt anyagi reformokra, és biztossá fogja tenni, hogy részéről semmiféle olly lépés nem fog történni, melly a nemzetgyűlés működését e térről elvonhatná. A hatalma hosz­­szabítását illető kérdését nem ő fogná kezdeményezni, hanem ezt a reactio fővezéreire fogná bízni, mert ezek úgy vannak meggyőződve, hogy a rend és béke fentartása érdekében Bo­naparte Lajost nem szabad megbuktatniuk. A legitimisták főlapjai ugyan folyvást minden elnöki hatalom meghosszabbí­tása ellen nyilatkoznak, sőt az Union egyenesen kimondja, hogy Berryer soha reá nem fog állani, de tapasztalásból tud­juk, hogy e párt nem igen van zavarban, ha a politikai ese­mények követelte engedményekről van szó. Épen azon töre­dék , mellynek feje Berryer, soha alá nem vetette magát a sajtóban kimondott elveinek ; ők a sajtót nem ismerik el olly hatalomnak, melly befolyást gyakoroljon magok fölött; ők ezt csak a republicanusok ellen használják más fegyver hiányában. Tehát Berryer pártjától nem igen tart az elnök , mert ennek mas következetességét megbecsülni, tanulni volt alkalma. Mi leginkább a dolgok ekképeni fordulatáról győz meg, az azon körülmény, hogy a­mint látszik, Changarnier tábornok is kezet fogott az elnökkel. D'Hautpoul tábornoknak engednie kellett, és nemsokára — alkalmasint a törvényhozó testület összehivatásakor — visszalépend a minisztériumból. A mai Con­­stitutionnel, Véron dr. firmája alatt hossza­san egykkk­onját énekli a főtábornoknak, és kinyilatkoztatja, hogy közte és az elnök közt a legmelegebb barátság uralkodik. Sejdíteti az ol­vasóval, hogy az Elysée, ha Changarnier és D’Hautpoul kö­zött kellene választania, amaz mellett nyilatkoznék, mert ezt tehetné anélkül, hogy D­'Hautpoul iránt háládatlannak lennie kellene. Hisz ez igaz is, mert egy országban, hol a végre­hajtó hatalom, 500,000 hivatalnok megnevezéséről disponál­­hat, nem nehéz olly­an szolga, mint I) Hautpoul volt, illő megjutalmazásáról gondoskodni. A külügyi politikára nézve az elnök — ha tudósításaim nem csalnak — a Roma és Szardínia közti súrlódásokat ki akarja egyenlíteni daczára annak, hogy Pinelli útlevelét kérvén, Ro­mát odahagyá. A franczia kormány reá fogná mind a pápát, hogy engedjen e kérdésben, mert ha a formákra nézve — így okoskodnak— messzebb ment is Szardínia, mint kellett volna, a dolog érdemére nézve neki volt igazsága. A frank kormány figyelmezteti a szent széket, hogy Szardíniától sem lehet to­vábbra megtagadni olly jogokat az egyházi rend felett, mik­kel minden alkotmányos állodalom bír Európában. A nehézség csak a körül forog, hogy millióbon lehessen a pápának egy nemét a satisfactionak­ megkerüleni, miután Szardíniában csupa fait accompli-n nehezítik a helyzetet. N­ém­e­­ly­ek azt akarják, hogy Siccardi lépjen vissza, és Azeglio új minisztériumot alakítson, de ezt kivinni igen ba­jos, mert Angolországra támaszkodva a mostani miniszté­rium, a Siccardiféle árnyéklat igen erős, annál inkább, hogy Olaszország közvéleményével is összeesnek nézetei. A Porosz­­ország és Ausztria közti differenciák is kiegyenlítésük felé közelednek. Persigny Berlinbe ment, és úgy mondják, a Po­roszországban felhatalmazott angol követtel egyetértőleg a két nevezett hatalom közti kibékítését valósíthatni reményük. A hesszenbasszeli félig lemondása valószínűbb lenne, mint vala­ha, és a hesszeni kérdés ek képeni megoldása után Ausztria és Poroszország kibékülne kölcsönös engedmények nyomán. Az orosz követségnél azt hiszik, hogy európai congressusra fog bízatni a német kérdés végképeni eldöntése, és Napóleon Lajos már azért is pártolja ezen utat, mert azt ígérik neki, hogy ez alkalommal az ő hatalma meghosszabbítása is sző­nyegre jöne, és az európai diplomáciánál minden befolyása által támogatatni fogna. Relata refero, Berlin , oct. 19. A pápa szokás szerint csak egyes személyeket, királyokat szokott i­lyen járulékokkal „legkatholikusabb“ legkeresz­­tényiebb“ felruházni, de testületeket mindeddig még nem szerencséltetett velük. Reményijük tehát, hogy a mi „Kreutzigs“ pártunk , ámbár nem katholikus, és tán a pápa szempontjából „graur“, az első corporatio leend, melly— ha nem is kapja,de várni látszik az ollyan felső hatalom által osztatni szokott czi­­met. Először is kereszténységében annyira megy ezen párt, hogy az állodalom lételét csak akkor engedi meg, ha a keresz­ténységben gyökerezik. Jól vagyon, — ezért a mi státusunk­ban szívesen engedjük át neki a legkeresztényiebb czím­et, de ennek felemlítése mellett eszünkbe illik , hogy az „eskü“ a legszentebb cselekedet minden vallás körében, és így a ke­reszténységben is. Igen természetes tehát, hogy a felemlített párt cziménél fogva legkevésbbé léphetne a letett eskü szent­sége ellenében, pedig észrevesszük, hogy egy hét óta az „eskü”” felett olly tudós értekezéseket tart, mellyekből azt ta­nulhatni , hogy a párt czéljától függ az eskü megtartása vagy megtörhelése. Az egész világban csak egy a hangulat, a hesszeni tisztek viseletét illetőleg. Az alkotmányra esküdtek , következőleg fegyvereiket nem akarják ellene használni, és minthogy az összeütközést elmellőzni kívánták, kötelességüknek tartották kilépni.­­ A legkeresztényiebb „Kreutzig“ véleménye e felett a kö­vetkező : „Ha a tisztek egyrészről az alkotmányrai esküt meg akarják tartani, ugyanazon pillanatban azon hű­ségi esküt törik meg, mellyel fejedelmüknek tartoznak. Ó­ lovagi és katonai fogal­mak szerint ez az első eskü, s a ki ezzel hagy fel, felhagyott az Istennel az égben, a fejedelem elébb volt a második eskü­nél, s csak az ő parancsára esküdtek az alkotmányra,­ stb. Éhez nem kell kommentár. De rosszul teszik, hogy a népnek i­lyen tanítást adnak, meg­fordítva a tény sokkal rosszabbul üthetne ki. Unalmig megemlített pártunk szeretetrem­éltóságát már ab­ból is megítélhetik kegyetek, hogy mai estvek­ lapjában vagy is csak estve jelenik meg, hogy is jelenhetnék meg nappal, — a világosságot el nem szenvedi!) Babarczy könyvét magasz­talja s olvasóinak ajánlja. Mondja, már az is elégséges ok aján­latára , ha egy barrikád-m­iniszterium megtiltja. Párisi levelezőjének tessék megírni, hogy ne ijjedjen meg az én ijjedtségem felett, az csak egy pár perczig tartott és szerencsétlenül épen akkor írtam levelet. Minapában t. i. a mindenek alatt E----pinezéjéből láttam kijönni két túlságosan jól táplált úri­embert, épen midőn miniszteriális lapunk egy „Extra“ lapot nyomtatott hesszeni sürgönyökkel, és egy­szersmind roppant alkotm­ányias czikkeket. — Csoda tehát, hogy én a két jó constitutioval biró urakat, kikben két mi­nisztereinket ismertem fel, tüstént összeköttetésbe hoztam Poroszország netaláni alkotmányosság védésével ? Nem fek­szik-e az igen közel, hogy minisztereink a „jó Constitutiót“ szeretik, sőt esküdni mertem volna, hogy ők, ha kenyértörésre lő, Constitutiojukat védeni fogják, s másokért is, ha soványabb is, már csak azért, mivel nekik nem ártana. — Természete­sen másnap, midőn az osztrigapincze eszembölk* — és a többi nem annyira kövér országiáraink eszembe jutottak. Ítéletem ismét ösies módon látott szemüvegek nélkül. Különben egy perczig sem voltam azon véleményben, hogy a porosz kabinet mostanában, tettei által pessimisticus jóslatai­mat meghazudtolandaná. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL LIX. , Bécs, oct. 23. Udvarunkhoz hír szerint azon tudósítás érkezett, hogy az orosz czár császárunknak egész a határ­szélig elébe menend. És e tudósítás lett volna oka, hogy ő Felsége elutazását sietteti, melly mára határoztatott holnap helyett. A miniszterelnök már tegnap utazott el, miután a német ügyekben még egy minisztertanács tartatott volna. E tanácskozás felől ma keringő hírek azt állítják, hogy a viszo­­nos kibékülésre a kilátás ma ismét borultabb mint volt előbb, s nem kevesen vannak, kik most sokkal aggodalmasabb szemek­kel néznek a jövőbe, mint néhány nappal ezelőtt. A mai bör­zére egy az Alig. htg­m­ közölt telegrafi tudósítás, melly sze­rint Bregenczbe a Kui hesszenbei tettleges beavatkozás elhatá­roztatott volna, némi hatást gyakorolt, annyival is inkább, mert tegnap óta a hivatalos lapok ismét harcziasabb hangon nyilatkoznak, mint néhány nap előtt. Újra az állítatik, hogy a határszéleket már átlépték volna, de e hir valószínűtlensége olly világos, hogy inkább csak curiosum gyanánt közlöm. Oly hirek gyára nagyobb részt a börze, hol meg is teszik hatá­sukat , csak hogy fájdalom az álladalom rovására. Néhány nap óta az országgyűlésreli hir különböző körök­ben ismét fölmerül, de csak, hogy a különbféle tartományok­ban­ rosz hangulatot tudassák, m­ellyeknek ez évben is alig van reményük, hogy a kamarák egybegyüljenek. Jól értesül­tek tudni akarják, hogy az országgyűlés jövő évi június hó előtt alig fog egybegyülni, mi természetesen Magyar-, Gács-, s Olaszországban alig lehet máskép , de a többi tartományok­ban, hol a községi alakítás már keresztülviteleit, annál fáj­dalmasabban fogják e hosszú időközt érezni. Remélik azon­ban , hogy talán mégis változás fog történni, s legalább né­­melly koronaországok szerencsések teendnek, miszerint or­­szággyű­lések egy­begyülését még ez évben láthassák. Bécs, oct. 30. (D. P.) Az ezü­stfolyam­ m­a a vonalat átha­ladta, a 20 százlolit túlhaladta. A harczias rendeletekről a hi­rek számosabbak voltak mint előbb. Részletek tudomásunkra is érkeztek, mellyek igenis határozottan oda mutatnak, hogy minden lehető eseményekre készeknek kell lennünk. A ka­­nócz még nem érintette meg a gyujtólyukat, még mindent ki lehet egyenlíteni kardcsapás nélkül. De a kard fele fenyege­tőig áll a német egen. Hogy szövetségi seregek küldettek Kurhesszenbe kétségkivülinek látszik, a bajorok hihetőleg e pillanatban már benyomultak. A koczka elveh­etett. Most ar­ról van a szó, vájjon Poroszország elismerendő-e a szövetség végrehajtási jogosságát, vagy vájjon tiltakozó jegyzékira­tainak fegyveres tiltakozással adami-e nyomatékot. Ezek azon kérdések, melly körül minden forog. Hisszük, Bécsben készek a határozattal — a háború vagy béke iránti határozatnak most Berlinből kell jönnie. A bécsi esküdtszék megnyitása, melly dec. 2-kára határoz­tatott, hihetőleg egy időre el fog halasztatni, bátor az okát csak örvendetesnek mondhatni. Ugyanis hiányzanak előter­jesztendő tárgyak, minthogy eddig csak egy agyonütés s szántszándékos gyújtogatás készíttetett elő. A nagy tolvajsági s uzsoráskodási per körüli elővizsgálatok több hónapig tartat­nak. Elismerésre méltó jel fővárosunk erkölcsi állapotára néz­ve, ha olly hosszú idő óta — már május hónap óta tétetnek át az állami ügyvédséghez a büntető esetek — olly kevés számú bűnök követtettek el, m­ellyek az esküdtszék ebbe tar­toznak. — A görög püspökök már néhány nap óta egybegyűltek a nél­kül, hogy tanácskozmányaik felől valamit hallhatnánk. Ha azt remélik, hogy egyházuk részére ugyan azon szabadalmakat fogják kivívhatni, mellyel a kath­. egyház annyira felruházta­tok igen csalatkoznak. Mint mondják, bizonyos audientián egy miniszter által illynemű említés történt volna. Az igazságügyi minisztériumnál a polgári házasság iránti törvényről ismét beszélnek. Vá­rjon és mikor fogna megjelenni, még nem tudhatni, és ha a klérus ellenséges magatartása fi­gyelembe vétetik, a kilátás inkább nem, mint kedvező. A sopronyi vasútnak az állam részéről leendő megváltása iránti javaslat a pénzügyi miniszter ellenzése által megbukott. Krausz úr a kereskedelmi miniszter irányában győzött azon nézettel, hogy a pénzügy nyomasztó állapota nem engedi, de különben is fölösleges az illy költséges megszerzés. Mint hal­latszik , a kereskedelmi miniszternek szándéka volt e vonalt egész a horvát határőrvidékig vinni, és ágvonalakkal valamint a központi, és Stájerországon át a déli állami vonallal egybe­kötni. Miskolcz, oct. 19-kén. Meg vagyunk szép csendesen. Hivatalnokaink is csak meg­vannak, s boldogok, hogy túl estek azon kétkedésen, melly sok polgári ártársuknak annyi álmatlan élét szerez, értjük ama kér­dést: kell—e folyamodni hivatalokért vagy nem. Dehogy folyamo­dom— igy szól egyik, — ha akarnak, nevezzenek ki, — s méltá­nyolják eddigi érdemeimet! Én bizony megírom a folyamod­ványt még ma — mond a másik — elég volt egy álló esz­tendeig néznem, mint szedik mások az epret. És van ferde­­ség, hazaf­allan hazafiság mindegyik oldalon. Azonban hagy­juk e kényes tárgyat. Tekintsünk szét egy vigalmas házban, mellynek a pipafüsttől nincs belvilágossága. Itt fordulnak meg minden kapacitásaink (?) bírálva a világot, s benne az embe­reket. Verőfényes napokon gyakorta láthatni az ajtó előtt süt­­köző pipásokat, véneket és fiatalokat. Jaj ekkor a nőknek, kik előttük el mennek! egynek lába nagy, másnak dereka vastag, ennek vendégszoknyája hosszabb, amannak ruhája kurta, ez festett, az ránczes arezu. Itt szokott naponta nyájas­­kodni egy hivatalos széles kalap, és egy kis grófi sipka. E két múzeumi ritkaság nálunk, annyira ismeretes, hogy a gyermek is reá nevet, s idetova a czinke is rászáll. És ezen érdekes mű­kiállitás, ez összedugott kezű naplesi világ igy tart napról napra, évről évre, örökkön örökké. Az apa kidől, a fiú áll he­lyére, így szaporodnak a levegő madarai, mellyek sem nem szántanak, sem nem vetnek, mégis aratnak. Pedig a haza csak a hű munkásnak veszi hasznát. A hó napi esőt igen könnyen nélkülözheti; derékre nincs szüksége a társadalomnak. Ez egy pár szót — ha ugyan nem szerecsent mosnánk vele, meg­érdemelte a mi egyetlenegy kávéházunk. Ezután, ha szólunk kevesebbet, de paprikásabban fogunk róla szólni. A szüretet bevégeztük. Nem úgy ütött ki, mint reméltük. Több hordónk maradt üresen, mint a­mennyit megtölthettünk. Jóságára nézve sem mondhatjuk valami kitűnőnek az idei ter­mést. Színészeink­­ vándormadarai a művészetnek, visszaérkez­tek, de előadásukat még nem kezdették meg. Reményünk le­het, hogy unalmas téli napjaink némi fölvidító élénkséget nyer­nek általuk, ha csak még addig ismét el nem hagynak. A törvényszéknek Egerbe tétele napi beszéd tárgya közöt­tünk. Leverő hatást gyakorol az mindnyájunk kedélyére. Ránk nézve tetemes kárral, hátramaradásokkal van ezen változás összekötve. Ez ügyről máskor többet írandók. VEGYES HÍREK és ELESÉLYEK. Budapest, October 26. Nemzeti színházunkban, ma szom­baton adatik De La Grange asszony jutalom-és vendégjátékául „ILKA ÉS A HUSZÁ­rTOBORZÓ,“ eredeti opera 2 flv. szőve­­г.г 2 felv. szövegét irta N. N. zenéjét szerzette Doppler Ferencz. —­­ Ezelőtt néhány nappal a főváros egyik fenyitőházában büntetésre méltó kihágást követett el egy fegyencz. Ezen eset is elég okot szolgáltat arra, hogy fogházainkban a legszigorúbb, de egyszersmind a legemberibb bánásmód és felügyelet szükséges. Egy rabot többszöri engedetlenségéért földalatti lebujba akart zárni a felügyelő. A rab nem akart engedelmeskedni, s az e fö­lött támadt szóvita közben kését előrántva két veszélyes sebet szúrt a fegyvertelen felügyelőn. . . Igaz, hogy a fegyverr­el szólt-

Next