Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)
1850-11-02 / 196. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre .15.,, Egyes szám—„ 4,, A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre. 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 196 x Szerkesztési iroda : Dri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szombat, novemb. 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták három hasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, novemb. 2-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Zala, oct. 26. Mostar teljes lázadásban van, s Omer pasa által több zászlóaljjal ostromoltatik. A vezér villájában őrizet alatt tartatik, fia pedig Rüsten bey túszként tartatott vissza Mostarban. A török lakosság a felkelőkhez csatlakozott. Palermo, oct. 6. A törvényszék a forradalmi időszaki minisztereket a kárpótlás alól fölmentette. Hannover, oct. 26. Új minisztérium alakíttatott, Münchhausen külügy. Lindemann belügy. Kasszel, oct. 28. Éjfélkor kapott parancs folytán az összes katonaság Hanauba vonul. Berlin, oct. 28. A Deutsche Reform szerint, Ausztria és Poroszország közt a kurhesszeni kérdés közel áll az egyességhez. Paris, oct. 27. A Constitutionnel a tizedik decemberi társulat közel feloszlatását jelenti. A Cher departementi választások f. h. 24. tartottak. Francziaország a Slezvig-Holsteint illető külön jegyzékiratot már Berlinbe elküldötte. Frankfurt, oct. 26. Rechberg gr. tegnap Kurheszszen részére szövetségi biztosnak neveztetett ki.— oct. 28. 5% met. 76%; 44% 66%; Bécs 98%. A békemegerősitési okirat Thun és Bülow által Cowley lord jelenlétében kicseréltetett. Berlin, oct. 29. A börze változatlan. Bécs 84%. Kasszel, oct. 28. A Constitutionelle Zeitung telegrafi tudósítása szerint a bajor seregek bemenete óránként váratik. Karlsruhe, oct. 27. A rendi kamara ellenzi a badeni seregek továbbrai kiszállítását, s kéri a már elhelyzettek visszahivatását, s a porosz őrség megkevesbítését. Amsterdam, oct. 28. 5% met. 73%. 2%% 39%, áj 73%. London, oct. 26. A Daily News Radowitznak a koppenhágai porosz követhez irt jegyzékiratát közli, mellyben Dánia által a német szövetségtől kért interventió ellen óvás létetik, s Poroszország és Ausztria által e czélra kinevezendő szövetségi bizottmány inditványoztatik. Kasszel, oct. 27. Azon tisztek, kik nemrég elbocsáttatásukat kérték, most újra engedelmességi feliratot küldöttek a fejedelemhez. Paris, oct. 28. 5% rent. 92 fr. 10 cent. 3% 57 fr. Neumeyer tábornok, Changarnier barátjának, visszahívása a börzén nagy zavart okozott, mert belőle Changarnier és az elnök közt új villongások váratnak. Ralidon és Carrelet tábornokok, Changarnier ellenes, telegráfilag idéztettek Párisba. A Pouvoir részvét hiánya miatt megszűnik. Az ellenzéki lapok Mazzini aláírási felszólítását hozzák Olaszország megszabadítására. Kiel, oct. 28. Az Eiderben horgonyzott dán hajóhad éjszaknyugat felé elvitorlázott. Berlin, oct. 30. A Constitutionelle Ztg. szerint tegnapelőtt orosz jegyzékirat érkezett , mellyben kimondatik, miszerint a czár, a bajoroknak Sturhesszenben a poroszok általi megtámadtatását Oroszország elleni hadüzenetnek fogja tekinteni. A legczifrább hírek keringnek a városban. Némellyek Manteuffel visszalépéséről beszélnek, mások szerint nevezetes mozgóvátételek rendeltettek volna meg a hadseregnél. A Deutsche Reform, egy, kétségtelenül hivatalos czikkben, a háború ellen nyilatkozik, s az állítólagos népsympathiákat bizonytalan támasznak állítja. — Bécs 84%. Kasszel, oct. 28. A kimozdított seregek Bajorországba tétetnének át. Hannover, oct. 28. Az új minisztérium fölesküdtetett. Frankfurt, oct. 30. 4%% met. 66%. 5% met. 76%. Vkelet Bécsre 98%2. London, oct. 28. Cons. 97%. Budapest, nov. 2. — * A keleti egyház főpapjai a karloviczi metropolita elnöklete alatt Bécsben egyházi tanácskozásra gyűltek össze. A tanácskozás tárgyai, mint bécsi lapokból értesülünk, leginkább e három kérdés körül forognak: u. m. 1) a románnyelvű óhitűek viszonya a karloviczi érsekséghez; 2) a keleti egyház tökéletes önállása és függetlenítése a polgári hatalomtól; és 3) a keleti egyháznak a román kathol. egyházzal egyenjogosítása. A tanácskozás eredményét előre nem láthatjuk, habár sejtelmeinknél némi irányul, alapul szolgálhat is az utolsó szerb fölkelés azon természete, minél fogva az nemcsak a politikai önállás, hanem az egyházi hierarchia igényeivel is összeköttetett. Mi, megvalljuk, némi aggálylyal és nyugtalanul tekintünk a tanácskozás eredménye elé, ha meggondoljuk, miként a szerb pátriárka, s illetőleg az egyházfőnökök, legfőbb érvet meríthetnek a kormányelvül elfogadott egyenjogúság elvéből, s a minisztériumnak f. évi ápril 7-dikei kiadványából. Ha a keleti egyház ezek alapján függetleníttetvén , önkormányzatánál fogva joga és kötelességének tartandja a népnevelést is, ha ezek folytán a papnöveldék és tanítóképző intézetek közvetlenül és egyedül a főpásztorok befolyása alatt állandónak, akkor az óhitűek egy nagy részének érdekei fognak ismét feláldoztatni, és magyar ajkú óhitű honfiaink iskolaügye szenvedend leginkább. Mert legnagyobb optimismus mellett sem hihetjük azt, hogy azon szerb papság, melly eddig is minden hatalmat magához ragadott, mellynek hierarchiája a milliókra terjedő oláhok egyházi s iskolai ügyeit saját érdekei alá rendelé, hogy, mondjuk, a magyarság ellen háborút indított karloviczi érsek figyelembe veendje azon közönségek érdekeit, mellyek tisztán magyar ajkúak, s mellyeknek érdekei még a magyar kir. helytartótanács alatt is mindig háttérbe szorittattak. A Budán létezett középponti tanitóképző intézetben, melly, mint tudva van, közalapitvány, s a magyarországi összes óhitűek adományai folytában állt fen, eddig is egyedül csak oláh és szerb tanítók képeztettek. A papnöveldékben azonban magyar lelkészeket képző tanszék eddig sem létezett. És mégis hazánk azon óhitű egyházközségei, mellyek merően, tisztán magyarok, e praeparandiából, e seminariumokból nyerték lelkészeiket s tanítóikat! Illy községek vannak Miskolczon, Egerben, Gyöngyösön, Tokajban, Ungvárt, Karczagon, Szentesen, Kecskeméten, Kunszent Miklóson, a Kunság és Jászság, valamint Bihar, Szabolcs és Heves megyék több városában. E községek egy része a karloviczi egyházmegyéhez tartozván , mint érintők, kénytelenek lelkészeiket a karloviczi papnöveldéből elfogadni. Ámde e lelkészek szerbek , a fenemlitett községek tagjai pedig tisztán magyarok, kik szerbül egy betűt sem értenek, kik az anyatejjel szívják magokba nyelvét azon hazának, melylyet lángoló szeretettel keblökhöz ölelnek. És aztán azon kellemetlenséghez, hogy lithurgicus könyveiket, énekeiket, imádságaikat és a miséző lelkészt nem értik, még azon szerencsétlenség is járul, miként a hivő, szerbajkú papjának meg nem gyónhatik, s ez idegenül áll hívei között. Azonban úgy tartjuk, miként elég magát a tényt felmutatni anélkül, hogy az abból származó eredményeket is felmutassuk. De nem tehetjük, hogy magyar ajkú óhitű honfiaink érdekében a tisztelt vallásügyi miniszter úr figyelmét föl ne kérjük, teljesen meg lévén győződve a felől, miként engedtessék a keleti egyháznak bármi önállás, és a szerb hierarchiának hatalma bármi tágas kört nyerjen is: az illető hatalom nem fogja soha megengedni azt, hogy egy népiség praepotentiája zsarnoki tekintélylyel nyomja el ezrek érdekeit, és hogy azon alapítványok jótéteményeitől, mellyekhez nyelvkülönbség nélkül minden egyházközség járult, egyedül csak a magyar ajkú óhitüek fosztassanak meg. Mi a magyar ajkú óhitüek szellemét, rokonszenveit jól ismerjük, s meg vagyunk győződve, hogy valamint a múltban rajtok minden erőszak megtört, s tisztán megörzék keblükben a magyar nemzetiséget, úgy ezentúl is hívei maradván a mindent adó hazának, nem foghatnak meghajolni azon kénytetelenség előtt, melly az ő érdekeik figyelembe-nera-vételéböl ered, s lelkészökül csak olly egyént fogadandnak el, ki az ő nyelvüket is érti. Budapest, november. 1-jén. * Olaszország állása azóta, hogy arról ismertetőleg szólottunk, nem változott. Kivéve Piemontot, melly alkotmányosan szabad életet él — de mellyet jelenen a romai curiávali viszálkodás keserít meg — az egész félszigeten és Szicziliában ostromállapot van. S ezen kivételes helyzet, mennyire olasz és franczia lapokból látjuk, legenyhébb a lombard-velenczei tartományokban; mert itt folyvást él a remény a martiusi charta létesítése, s igy a bekövetkezendő alkotmányosság iránt. Toszkánában, 1848-ig az olasz föld e legszabadabb, s még ma is legműveltebb nagyherczegségében, szoros békákba vezetett a sajtószabadság, s az 1847-ben adományozott statútum (alkotmánylevél) bizonytalan időre felfüggesztetett! A firenczei gonfaloniere (városi hatósági elnök), következtében azon előterjesztésnek, melly elönlése alatt az említett alkotmány életbeléptetése végett az uralkodó nagyfejedelemhez iintéztetett, hivatalából kitétetett, s újabban Toszkánából is A PESTI NAPLÓ HIVTARA. LILIPUTI TÓBIÁS DE BADEM. REGÉNY. IX-dik Fejezet. Tündér Ilona. Folytatás.) Másnap korán reggel indultak Sáspatakyék a Hortobágyról, s X.megyéig egyéb említésre való Tóbiásunkkal nem történt, mint hogy Nyíregyházán a kir. fiscusnak szóló levelet a postára feldobta. Mikor X. megyébe érkeztek, az alispáni hajdú tisztei közé tartozott, naponkint kétszer a postahivatalhoz járni, mivel Tóbiás mindenfelől várta a feleletet és kineveztetését, legalább is levelező taggá a tud. társaságnál. Levél ugyan nem érkezett , hanem a helyett eljött Zakariás Liliputfalváról, mivel odahaza Mártha nénivel sehogy sem állhatta ki a dicsőséget, a vékony koszt, és a hosszú nyelv miatt. Fekszik X. megye az északi szélességnek, és a keleti hoszszúságnak kifejezhetlen grádusai között. Határai: északról, a Mátrahegyek szakadékai; délről a Sajóvize ; nyugatról és keletről pedig abban az időben nem volt bizonyos határa, mivel a hegyi mosások egyre szaggatták a földet; a mi kevés kavicsot meg a folyó kihányt, azt a szegény embernek a töltésre kellett hordani; igy történt, hogy X. megye nyugati és keleti határait mind a megye közepére hordták, a honnan csak a hosszúsága maradt meg a vármegyének, a szélessége pedig ollyan keskeny lett, hogy a szekér rudja kiért belőle. Azt mondják, hogy a szomszédok ezt a keskenységet is megsokallották, s még legalább annyit szerettek volna lecsípni belőle, a mennyi egy három ekés szántásra elegendő, sőt gondolom, azt se bánják vala, ha az a szélesség ollyan keskenyre metszetik, mint a sír, hogy a megyének éjszaki és déli határait is bele lehessen temetni. Egyébiránt a megye, egyik a legszebb megyék közöl való volt. Erdős hegyei, virágos völgyei, s (ha történetesen tél nem volt) vígan folyó patakja, zengő madarai, kövér szántóföldje, jószű vadai, szép szarvasmarhái (a férjeket ide nem értve) kecskéi, spanyol kosai, magyar juhai, ludja, réczéje, csirkéje , malacza és galambja, nem különben a nemzeti gazdászatnak egyéb fontos ágai és tárgyai, kitüntették X-t a többi megyék között, úgy hogy pláne az Y-nak elébe jött. El is felejtettem mondani vasöntő műhelyeit, kőszénbányáit, papírgyárait, mellyek olly finom munkát dolgoztak, hogy kizárólag csak pénzül használták, Rimaszombatból pótolván az írás szükségleteit. Egy szóval X. megye úgy nézett ki azon megyéhez képest, hol Liliputfalva feküdt, mint a nilusparti hét kövér tehén, a hét sovány tehénhez képest. Sáspataky a kis és nagy gyűlés nem különben a törvényszékek idejét, mindenkor a megye székvárosában töltötte, melly feküdt vala egy keskeny folyó, akarom mondani, egy keskeny árok két partján. A jóakaratu alispán, mindenképen embert igyekezett formálni Tóbiásból, azért őt a közhelyekre rendesen magával vitte, hogy tanulmányozhassa a közügyek folyamát , s hasznot húzzon magának a nagy emberek ostobaságából. Tóbiás hasznát is fogta volna venni ennek a jóakaratnak, ha kevésbbé a képzelődés embere, akarom mondani, nem a Baálám eltévedt népe közöl való. Egy alkalommal — már nem tudom, kis vagy nagy gyűlés alkalmával — miegyébiránt az egyre megy, Tóbiás odahagyta a táblabíróságot a gyűlésben, s kezébe vevén a törvénykönyvet, kiindult a városból a mezőre, szudirozván épen az „adományozási“ jogot és az ezen jogból folyó pereket. Nagyvonásu jellemek ! kik felkeresitek a magányt, mint a nemes vadak az erdők mélységét, mint a gyöngy a tenger fenekét, a gyémánt a föld gyomrát, a napsugár, a völgyhajlásokat, a csillag a tengeréjszakát, s elzárjátok ") Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 194. és 195. számát.