Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-12 / 204. szám

után utazni kénytelenittetván , nemcsak a rendes perköltségek, hanem az ezen utazásra fordítottak is , biról ítélet következtében megtérítendők, erre, további utasítást, az igazgatóságtól várand­­ván. ( 5.) Az intézet könyvtárának jövendőre mi módoni hasz­nálását is jelen közül és figyelembe vévén: a könyvtári bizottmány ezennel felhatalmaztatik , hogy a könyvtárnak ezentúli használ­­hatása iránt, habár az e részben eddig fenállott alapszabályok változtatásával is , czélszerüleg intézkedjék. VEGYES HÍREK és ESEMÉLYEK. Budapest, novem. 12. Nemzeti színházunkban, ma kedden adatik: CHARLOTTE KAPITÁNY, vigj. 2 felv.Irta Bayard és Dumanoir, ford. Csepreghi és Egressi B. Utána tánczegyveleg. —­­}• Tegnap estre utoljára lépett föl De la Grange asszony a Prófétában. Legközelebb , midőn ez opera fölemelt árak mel­lett s egy héten harmadszor adatott, reményen kívül csekély számú közönség látogató a színházat; tegnap est­e azonban egé­szen kipótolva láttuk a múltkor tapasztalt hiányt. Annyira láto­gatott volt tegnap a színház , hogy már 6 óra előtt jóval, sehol­­sem lehetett helyet kapni. Igen sokan visszatértek; némellyek nyugodt lélekkel, némellyek boszankodva. Különösen boszan­­kodhatott azon páholybérlő, ki még délelőtt odaüzene pénztárnok úrhoz, hogy páholyát megtartandja, s midőn hat óra felé jegyért küldött, azon feleletet kapta, hogy a páholy­a már másnak van kiadva. . . Mindazáltal azt üzenték neki , hogy csak tessék jöni, szívesen látják a casino páholyában. E kis tévedés okait, körül­ményeit nem tudjuk, s így meg sem határozhatjuk, mellyik részen van a hiba. . . Lagrange asszonyt, ki ez estve kitűnő kedvvel s lelkesedéssel énekelt, kitörő tetszéssel fogadta s közönség. —­s Ismét a Molnárutczára fordítjuk figyelmünket, óhajtván, hogy az illető rendőrség is ezt tegye. Ezen utczának vége felé a szénapiacz irányában majd minden éjjel történnek kihágások. Azon csapszék körül, mellyről minap emlékeztünk, le s föl rep­kednek a jó madarak, és gyakran megesik, hogy 10—11 óra tájban már idegen tollakkal próbálják magukat ékesítni. Maguk az e tájon lakók megvallják , hogy e madarak né­ha néha — mi­dőn könnyű szerrel tehetik — a kabátot és köpönyeget is lekör­­mölik az emberről. Annyi bizonyos, hogy sokszor hallani itt lár­más kiáltozást, futkározást. Hiteles forrásból hallottuk, hogy teg­­napelőttre viradóra egy valaki jajgatva futott itt végig, csendő­rök után kiáltozva. Az ismeretes korcsmában pedig eloltották a gyertyát, és a vendégek borzasztón püfölték egymást a sötétben. A borz- és sörházutcza, melly a molnárutczával van összeköttetés­ben, legkevésbbé sincs kivilágítva; már estve hét órakor, alig pislog itt két piszkos lámpaüvegben egy egy sugár ... s az illy sötét zug kedves mulató helye bagolynak és denevérnek. —­­ Figyelmeztetjük a közönséget Péteri S. vivóiskolájára, melly nem rég nyittatott a váczi utczában. Az ifjú magyar ha­zánkfia teljes képzettséggel bír a vívásban, s már eddig is számos tanítvány látogatja intézetét. Vivó eszközökről maga gondoskodik minden tanítványa számára. Intézetét olcsósága is különösen ajánlja. —­­­ Azon vásári hirdetmények, ajánlások közt, mellyekkel némelly utczaszögleten a falakat egészen beborították, egy „vég­­képeni eladás“ tűnt szemünkbe, melly holmi gyapjúszövetet, kez­­tyűt, harisnyát „föltűnő olcsó áron“ ajánl. E hirdetmény olly lelkiismeretesen használta, a nemzetiségek egyenjogúságát, hogy magyarul, németül, ráczúl, tótúl, de még zsidóul is elmondá az ajánlást. — A De La Grange assz. holnap lép föl legutoljára. A nemzeti színház dalnokkarának jutalmára szenteli búcsúelőadását, s egy­­gyel fogja szaporítani azon kedves hálás emlékeket , mellyek a magyar közönségnél nevéhez kötték. —­­­ Ez­előtt néhány nappal a ,,Páris“ városhoz czimzett ven­déglő közelében egy kitett csecsemő találtatott. A megtaláló a kis csecsemőt az étterembe vitte, s ott mindjárt meglehetős pénzössze­get gyűjtöttek a vendégek a gyermek számára s a házmesterné gondoskodására bízták. —­l Mondják, hogy Ciniselli lovagtársulata legföljebb két három hétig szándékozik még fővárosunkban maradni, addig még tagjai részére jutalomjátékot rendezene. Hinne A. kisasszonyé még e hét folytán leend. —­­ Az elszilajult lovak és az elvadult kocsisok folyvást re­megésben tartják az utcrán járókat. Nem rég voltunk szemtanúi, hogy a német színház közelében két bérkocsi vágtatott egymással szemközt, s a lókergetők olly vigyázatlanul kormányozták lovai­kat, hogy valósággal egymásra rohantak, s a szegény lovak szen­vedtek meg gazdáik vigyázatlansága miatt.­­ Tegnap előtt pedig kit szilaj ló ragadott el egy kis szekeret, s embereken , kofaput­­tonokon , és kofákon keresztül vágtatott utczáról , utczára. Két szegény embert magunk láttunk nagy véresen , összetörve bevi­tetni egy legközelebb boltba. —­­ A lánczhidon mult October hóban 478,400 egyén for­dult meg, tehát 62,000, el kevesebb­ mint septemberben . Az összes bevétel 3,256 ft. 30 krral kevesebb , mint septemberben. A hid megnyitása óta, véve a közép számítást, 720 p.sz. 47­2 kr.pp. esik egy napra. —­­ Appel altábornagy ur, ki a magyarországi főhadi pa­rancsnokságot legközelebb átveendi, tegnap estre , mint halljuk, megérkezett fővárosunkba; gr. Walmoden altábornagy ur e na­pokban — hir szerint, f. hó 15-én — fogja elhagyni Budapestet. — s Kolozsvárról írják. Novemberi országos vásárunk, melly a forradalom előtt mindig nagyon népes szokott vala lenni, az idén kedvetlen tartós esőzés miatt nagyon csekély volt. Vasárnap­ján és az azelőtti nap u. m. nov. 1-sején és 2-kán csaknem sza­kadatlanul hullott az eső, s e miatt sok árut még ki sem lehete rakni a piaczra, általában rosz vásár volt, mi­­lly kedvetlen idő­ben és általános pénzszűke mellett, nem is lehete másképen. Minden rosz és kedvetlen idő daczára is magyar színész társa­ság érkezett városunkba, Kaczvinczky úr igazgatása alatt, régen nélkülözött magyar előadásokkal is hosszú unalmas estvéinket a lehetőségig rövidítni. Friese úr, a tavasz óta színházunkban mű­ködő német színésztársaság igazgatója , mint ideiglenes haszon­bérlője színházunknak, szíveskedett Kaczvinczky úr magyar szí­nész társaságának is színpadunkon előadásokat engedni. Szerdán nov. 6-án lesz az első előadás. — " A .Krönst. Z.­-nak Írják Segesvárról oct. 16-ról. Az idei szüretre nézve tavasz és nyár magasb reményekre jogosított, mint mennyit az ősz nyújt. Berethalomban, Riomfalván, Felsőbajom­ban s a 13 falu közöl többekben a kora dér megvonta a ter­mést. Nagysink és Kőhalom Székekből s a Székelyföldről számosab­ban érkeznek borvásárlók, mint a korábbi évek bármellyikében. Már is egy pengő forintot kezdenek kérni a must vedriért, mi a termés jóságával koránt sincs arányban. A Zenekedvelőkre azon örvendetes hírt beszélik, misze­rint Ridley Rhone, a derék hegedű-virtuóz, fővárosunkban Concert spirituelle­ket szándékozik megindítani s azokat a zene­időszak folyama alatt hetenkint folytatni. E dicséretes vállalatának gyámolítására már a legjelesebb zenészek és éne­kesek csatlakoztak, — sőt, hallomás szerint, mind a nemzeti színház kardalnokai, mind a zeneegylet növendékei készség­gel ajánlkoztak gyámolitására. — E hangversenyeknek annál nagyobb mértékben örvendhetünk, mert valamint a classical zeneművek előadása egyedül képes arra, hogy a közönségben a valódi, az ép és egésséges zeneizlést terjessze, úgy eddig épen a zenének ezen legnemesebb fajától vagyunk csaknem teljesen megfosztva Budapesten. Nemzeti színházunk, melly zene dolgában csak a divatot és újdonság iránti vak hódolatot is­meri vezéréül, mitsem tesz a magasabb zeneizlés terjeszté­sére, sőt mondhatni, hogy e nemzeti intézetünk csak nem egyedül áll Európa valamennyi előkelőbb színházai közt mint ol­­lyan, mellynek igazgatóságai mindenkor kötelességükül látszot­tak kitűzni, hogy zene ügyében a valódi szépet, jót és becsest minél inkább elkerüljék. A zeneegylet érdemel e tekintetben dicséretet, a­mennyiben hangversenyeiben gyakrabban nyúj­tott a közönségnek classicai zeneműveket is. Mindenfelett állottak azonban és hosszú időre becses emléküek maradnak a nemzeti cassino classicus hangversenyei, mellyek, boldogabb időkben, évek hosszú során, adtak a közönségnek nemes él­veket, alig lévén hangversenye, mellyben Mozart, Beethoven, Haydn hasonlithatlan remekeiből kisebb nagyobb darabok elő nem fordultak volna. Minthogy pedig újabb időkben e hang­versenyektől is fosztva vagyunk, a derék Ridley-Rhone szán­dékolt vállalata annál nagyobb dicséretet érdemel, s reméljük is, hogy a szépnek és jónak gyámolítására hajlandó közönség részéről annál buzgóbb pártolásban fog részesülni... Ridley­ Rhone­e vállalata által nem­ mulékony érdemeket fog magának szerezni, s igy annál inkább óhajtjuk, hogy nagybecsű s ne­mes czélu vállalatát mielőbb életbelépve lássuk. A királyi magyar Természettudományi Társulat folyó nov hó 16-dik napján délutáni 5 órakor évnegyedes gyűlést tar­tané, a magyar Academia gyüléstermében, úri utczában, a Trattner-Károlyi háznál. Kelt, Pesten 1850. nov. 12. SZÖNYI PÁL m. k. alelnök. Dr. KOVÁCS, titoknok. POLITIKAI SZEMLE. Test, nov. 12. (!) Ma érkezett lapok szerint, a bajor és porosz sergek sem­mi újabb mozdulatot nem tettek. Úgy látszik , valósul azon hír, hogy az orosz kormány jegyzékiratot küldött Turn és Taxis her­czeghez, mellyben arra inti : el ne siesse a támadást. A poro­szok , a bajorok részéről a támadást várják. Tegnapi szemlénkben érintettük, miszerint Hannovera nem akar engedelmeskedni a Bundestag határozatinak , s hogy sem Holstein sem Hesszenre nézve sergeket nem állítana fel. Mai lapok még arról tesznek említést, hogy Poroszország és Hanno­vera között véd- és daczszövetség jöne létre. A ,,Berliner lib­. Korr.t­ és a „Kreuzzeitung” e tárgyban már némi fel­­világosítást adtak. A Kreuzzeitung nevezetesen így ír : „Han­­noverbeli újabb híreink megerősítni látszanak azon előbbi érte­sítésünket , hogy habár Ernst­ August király Németország állása felőli, a porosz politikára nézve nem kedvező eddigi nézetével felhagy­ás, mindamellett határozottan a frankfurti szövetségi gyű­lés újabb lépései ellen nyilatkozott. Kimondotta, hogy csak azért képviseltette magát a szövetségnél, mert Németország alkotmá­nyát visszaállítani kívánta , nem pedig azért, hogy Németorszá­got háborúba döntse. Továbbá kimondotta, hogy a megszálló csapatoknak Hannoveren leendő átmenetét mindaddig meg nem engedi, míg meg nem győződik a felől, hogy Holsteinben a béke helyreállítására minden jogos eszközt megpróbálnak.“ Alkalma­sint Manteuffel őrnagy Berlinből, nov. 5-kén, e tárgyban ment a királyhoz. Párisban az Elysée és Changarnier tábornok közt kibékülés történt. Mind­emelett attól tartanak, hogy a nemzeti gyűlés mégis heves lesz. Az Elysée egyik hajdani minisztere (C. Barrot) igen haragos. Az elnök a nemzeti gyűléshez szenetet küld, melly , mint mondják, konok tartalmú leend. Piemonti lapok, a Risorgimento és Frusta, alaptalannak mondják a szárd király és kormányának a római egyház általi kiátkoztatását. A spanyol királynő oct. 31-kén megnyitotta az országgyűlést. Angol lapok nem hiszik, hogy Poroszország és Ausztria kö­zött komoly összeütközésre kerülne a dolog. Azt mondják, hogy tinta fog folyni, nem vér , és pedig annyi, hogy elég lenne egy háborúban. Nagybritannia, London, nov. 5. Mint látjuk, a pénzkeret, az osztrákok­ és bajoroknak Hanaubai benyomulások hírére, legkevésbbé sem változott. A vevők és eladók egyedül azt tudakolák egymástól a börzén : „Visszavezettek-e az osztrákok és bajorok a poro­szok által ?“ s midőn erre rae­nnnel feleltek, nyugodtan oszlot­tak szét, mintha semmi sem történt volna. A mai reggeli lapok sem látnak okot, a Timesen kívül ria­dót fuvatni. Míg az említett lap egyébiránt Ausztria ügyét kép­viseli, a Daily­ News egyben porosz szellemű. A Morning­ Chronicale álmában sem hiszi a porosz s ausztriai szuronyok lehető összeütközését, hanem, miután már két év óta a katonai kormányt, mint legjobb alkotmány dicséré és ajánlá az együgyű szárazföldiek számára, egyszerre megijed a Németországban történő óriási hadmozgalmak fölött, s bennök a polgárisodás s szabadság veszélyeztetését látja. A Times, tekintbe vévén Poroszország és Ausztria nem­csak hadi , hanem pénzügyi erejét is, következőleg okos­kodik : „Poroszország költségvetése 1849-ben 14,000,000 font sterlingre ment. Ez összegből csak 750,000 ft sterling jutott a nemzeti adósság lefizetésére , melly azon időben 18,500,000-re tétetett. Harmincz év alatt Poroszország státus­adóssága mindig keveslebedett, s 375,000 ft. sz. évenkint a törlesztési tőkéhez csatoltatik. A hadsereg évenkint nem kerül többe 3,100,000 fontnál, mi az állodalmi jövedelmeknek alig egy negyedét teszi. Az adósság 1848-ban 2,000,000-val szaporodott, s f. év­ben ismét 3,000,000-nyi új kölcsönszerződés köttetett, a német kérdésből netalán eredhető véletlen események tekin­tetéből. Ezen pénzügyi állapot, angol szempontból tekintve, némileg utópiailag tűnik ugyan elő, mit azonban, úgy lehet megmagyarázni, miszerint Poroszország számtalan állodalmi javakkal és koronaországokkal bírván, mellyeknek középér­téke mintegy 55,000,000 ft. sterlingre rúg, az adósság ka­matait födezi, s magát a tőkét is biztosítja. Poroszország pénzügyei fölött azonban, még a legjobban értesült porosz­körökben is, egy átláthatlan fátyol lebegvén, nem leend ér­dektelen azokat kissé elemezni. Ha a 14,000,000-nyi ft. st.­­ból csakugyan nem több, mint 3,100,000 kívántatik a had­sereg fentartására, s 1,125,000 ft. stb. kamatfizetésekre és adótörlesztésre, mi történik a még fenmaradó 9,775,000 ft. sterlinggel. Ez öszveg, a Times állítása szerint a kormány­zás által nyeletik el. Háború esetére a súlyegyen még sokkal roszabb lábon állana. Poroszország minden oldalról nyitva áll. Neki nemcsak benső összefüggése, hanem külellenei el­len is kellene harczolni. Feltévén, hogy a honvédseregnek csak első osztálya hivatnék egybe , már ezen kis szolgálat is 10,000,000 ft­­szbe kerülne. A jövedelmek nemsokára el fognának nyeletni, s a bevételek legfeljebb papíron állanának.“ Illy színekkel festi a Times Poroszország állását, mellyek ugyan nem a legkellemesebbek, s áttér Ausztriára. A nélkül, hogy Ausztria pénzügyei elemzésébe bővebben bocsátkoznánk, elég legyen megjegyezni, miszerint Ausztria státusadóssága, 1849 vége felé 103,500,000 font sterlingre megy; van még ezenkívül egy, 22,500,000 font sterl. függő adósság, mellyel a status a banknak tartozik; a forgásban levő papírpénz 34,500,000, — a készlet pedig 3,000,000 font sterlingre megy, — se szerint 31,500,000 font sterling értékű bankjegy fedezetlen. — Az osztrák statuskiadások 1849-ben , — mintegy 21,330,000 font sterlingre tétet­nek, — melly öszszegből, — 6,000,000 ft. st. jut a had­sereg fentartására. 1849-ben, a 9,330,000 ft. st.ból álló jö­vedelem, felét sem fedezi az ugyanazon évi kiadásoknak (21,000,000).“ Francziaország, Páris, nov. 5. Elysée és Changarnier tábornok közti újabb meghasonlás, mint többször érintettük, a hallgatag Neumeyer tábornok eltétetése miatt történt; azonban, minthogy minden emberi dolog, a harag nem tarthatott sokáig, és az orleanista közbenjárók a két nagy embert kibékítették. S ez hogyan tör­tént? Changarnier tábornok egy napiparancsot adott ki, midőn Carelet tábornok Neymeyer tábornok helyébe lépett, mellyben a történtekre némi c­érzás is fordult elő. A közben­járók odavitték ki a dolgot, hogy az Elysée hallgassa el, és Changarnier tábornok menjen az Elyséebe, kérjen enge­­delmet az elnök meglátogathatására, ügy is történt. Teg­nap 10 órakor Changarnier tábornok az Elysée­be ment, s a kibékülés, némellyek szerint fegyverszünet, megtörtént. Hogy mi folyt közöttök ? arról csak hírek keringenek, mely­­lyeknek több versiója kételyt támaszt egyik, vagy másik való­sága fölött. Némellyek szerint Changarnier tisztára mosta kezét, hogy ő nem akar semmi monarchiai restaurátiót, nem akar a nemzeti gyűlésben föllépni, mi az elnökség meghosz­­szabbítását illeti: nagyon fog rajta örvendeni, ha úgy tör­­ténendik. Mások szerint pedig egyenesen az elnökség meg­hosszabbítására nyilatkozott, mit az elnök, természetesen, igen kedvesen fogadott. Hogy me­lyik az igaz? egyikért sem állunk jót. Elég legyen annyi, hogy az Elysée és Changarnier tá­bornok ismét kibékült. — Changar­nier tábornok kérdéses napiparancsa ez: „A köztársaság elnökének oct. 29-ei rendeleténél fogva Carelet tábornok Neymeyer tábornok helyébe, az első hadosztály pa­rancsnokává neveztetett ki, Neymeyer tábornok a 14- és 15- dik hadosztályok parancsnokságára léptetvén elő. Holnap nov. 1-jén lép hivatalába. A főparancsnok nem kétkedik, hogy Ca­relet tábornok hadosztálya a sereg csapatainál a rend, fegye­lem és engedelmesség szellemét, mellyben áll a párisi hadse­reg ereje, fentartani tudandja, és hogy előde példájára a ka­tonai szabályoknak minden pontbani teljes végrehajtását biz­­tositandja.“ — Carelet tábornok az 1-ső hadosztály fölötti parancs­nokságot átvevén, napi parancsában kijelenté, hogy ő a kö­telességek és szabályok embere fog lenni s mindig példát fog adni a felsőbbek iránti engedelmességre nézve. „Mi titeket illet, katonák! — igy zárja be napi parancsát — ti a fegyel­met már rég megtanultátok, a nagy nemzethez méltóan, s ha a körülmények úgy kívánják Austerlitz és Wagram méltó fiai tudtok lenni.“ — A hesszeni ügy, a bajorok benyomulása a franczia sajtóban is kezd némi figyelmet ébreszteni. A köztársasági lapok a hesz­­szeniek részén állván, a porosz királyt nógatják és korholják. A conservatív lapok hallgatnak. A Debats a bécsi kanczellá­­riából egy oklevelet közöl, melly szerint a hesszeni adómeg­tagadás , a demagógia és a porosz unió-törekvések műve, s tovább, hogy az alkotmány nem a választófejedelem által sér­­tetett meg.

Next