Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-04 / 197. szám

1850. első évi folyam.­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr.30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — * „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ * A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fz. fekr.­­ Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egy­es szám— „ 4 „ „ * 197 Szerkesztési iroda : Uri­ntéza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1—től számittatik. Hétfőn novemb. 4-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­ri­­­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták három­ha­­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával szám­ittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Budapest, novemb. 4-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, oct. 31.— A keringő hirek kevésbbé harcziasan hang­zanak. Az orosz jegyzékirat külügyminiszterünk politikája el­len nyilatkozik. Egy miniszteri tag kilépéséről beszélnek. A Belgiummali kereskedési szerződés meghosszabbíttatott volna. A király tegnap reggel vadászatra, a királyné pedig Drezdába készült látogatásra, azonban mind a két út felfüggesztetett. A király tegnap délután Berlinbe érkezett. Manteuffel miniszter magán előterjesztést tett. A király, Potsdamba lett visszautaz­ta után, rövid időre a külügyminisztériumban volt. Branden­burg gr. reggelre visszaváratott. A tegnapelőtti franczia posta csak tegnap este érkezett meg. A tegnap esti posta máig is hiányzik; a hihetőleges ok: a Kasszelbeni seregmozgalm­ak. Kasszel, oct. 30.—(9 óra estve.)—A testörségtől szabad­ságra bocsátottak fél óra előtt megérkeztek. Minden század 25 emberre alapittatott meg. Hír szerint, az éjszaki vasút őreinek meghagyatott, éjjel is őrhelyeiken maradni. Koblencz, oct. 28.—Múlt éjjel a honvédek egybehivására rendelet adatott ki. Paris, oct. 29. — 5% rente, 92 fr. 70 cent.; 3%, 57 fr. 30 cent. A Moniteur tudatja, hogy a Cher départementi válasz­tások nov. 24-kén történendnek. Persigny, 6 hónapi szabad­ság idejének elteltével, visszaváratik. A Paix, Changarnier ellen hevesen kel ki. Az ideiglenes választmány üléseket tart. Hírlik, hogy Changarnier nem akar leköszönni, minélfogva elbocsáttatása váratik. A minisztertanácsban , e kobzódásokat illetőleg, kibékülő hangulat uralkodik. Neumeyer tábornok megtartása a börzére jó hatással volt. Algierbm a cholera dühöng. London, oct. 29. — A Globe hevesen kritizálja Franczia és Oroszország külpolitikáját. Berlin, oct. 31.—A Const. Corresp. tudósít, miszerint altá­­bornok Skrotha, a Kreuzenachm- táborozó hadsereg parancs­nokságát átveendő, elutazott. A miniszterelnök megérkezett Varsóból, s a had-és külügyminiszterek kíséretében tüstint a királyhoz ment Potsdamba. A Kreuzzeitung­ szerint Ausztria a Poroszország által előterjesztett 6 pontból, négyet elfoga­dott, kettőt visszautasított. E két utolsó következő: 1) Po­roszország kívánja , hogy a jövendő központi hatalom elnök­sége Poroszország és Ausztria közt felváltva foglaltassák el; Poroszország, 6 pontra nézve, Poroszország mellé nyilatko­zott.) 2) A hely, m­elly a szabad tanácskozásokra lenne kije­lölendő. (Poroszország Drezdái, Ausztria Bécsei jelölte ki). Paris, oct. 30. Napóleon, Neymeyer elbocsáttatásához ra­gaszkodik. A Moniteur, Neymeyer tábornoknak a nantesi és rennesi osztályok parancsnokává lett kineveztetését közli, N. bajosan fogja elfogadni. Utóda, Carrelet, bonaparti tábornok lenne. Az ideiglenes bizottmány rendkívüli ülésben a nemzet­gyűlés egybehívását tárgyalta. Dupin holnapra váratik Páris­­ba. Újra kering a hír, hogy Napokon , valamelly összeütkö­zés esetére, a népre szándékozik hivatkozni. Zara, oct. 29. — 24-ig még Mostar nem támadtatott meg. E város lakói 9 nap óta vannak bezárva. Rustan bey HO ta­­vasszal a serailban ostromoltatik. A Herczegovina többi helységei csöndesen vannak, s részint a vezér mellé nyilat­koztak. Hiszik, miszerint Mostar, magát nemsokára megadná. Nápoly, Oct. 27. — Erős csapatösszehúzás Calabriában; a róniai tengerpart hosszában katonai ötvonal huzatott. A ró­­niai szigetek részéről menekültek általi beütés váratik. Budapest, november. 4-kén. *_ Egy idő óta a telegráfok és külföldi levelezők nagyon harczias híreket küldözgetnek felénk nyugat-északról. Közlöttü­k e híreket, a­mint vettük, a­nélkül, hogy valaha el tudtuk volna magunkkal hitetni, miszerint az álgyüdörgések, kardcsattogások és tárogatók zúgásai, a hírlapok hasábain túl, megvalósulnának. Mert meg valónk győződve, miszerint az európai kabinetek, tudva és érezve azt, hogy a népek mai hangulata, s a legtöbb állodalmak pénzügyi állapota mellett, egészen másra van szüksége a hatalmasságoknak, mint hábo­rúra, csekélyebb zajjal és költséggel fogják kiegyenlítni a fegyver nélkül szétvághatlanoknak mutatkozó németországi versenygéseket. Ha ők nem keresik a békét, ha ők nem iparkodnak diplo­matikai jegyzőkönyveik által nyugalmasan eligazítni egymás közt magán érdekbeli viszályaikat, a népek kedélye — a kö­zel­múltaknak még élénk emlékezete, vágyaiknak mindeddig ki nem elégítése mellett koránsem jutott még a csil­­lapultság és kiábrándulás azon stádiumába, hogy őket a har­­czi zaj közelítése megrémítse, vagy elcsüggessze. Azért mi erősen hisszük, hogy ezúttal, daczára minden ha­di készületeknek, daczára a börze-üzérletben megtollasodott fekete madarak jajveszéklésinek, a béke Európában, s jelesen Németországban, nem fog megzavartatni. Népek­ és kormányoknak egykép szükségük van arra, hogy a k­ét év viszontagságai által vágott sebeket begyógyítsák ! Mert Európa mai állapota hasonlít egy lábadozó betegéhez, kinek forróláz által meggyöngített idegei még mindig annyira érzékenyek, hogy őt minden legkisebb erőszakos érintés előb­bi, vagy annál még veszélyesb, lázrohamba ejtheti vissza. E visszaejtés pedig jelenen csak azoktól jöhetne, kik az üdülő beteg ápolására hivatvák, kik feladatukul ismerik a né­pek sorsának ezidőrei intézését. S ki tehetné föl ezekről, hogy ama visszaejtésre közvetlenül munkálni akarnának? s igy harczi kedvök által olly állapotokat idéznének elő, mellyek le­folyását, hatását s eredményét nem volna diplomata, ki előre kiszámíthatná. Mi ezt róluk nem tesszük, nem tehetjük föl; s azért nem hisszük, hogy egyhamar megszólaljanak Európa közepén az álgyúk, a dörgéseikkel, kétségkívül, nemsokára ez egész vi­lágrészt, vagy legalább nagyobb részét, megrendítendők. A porosz politikát egész világ jobban ismeri, semhogy e hatalomról komolyan higye, miszerint képes volna kiterjesz­kedési és tönyelgési vágyait olly magasra fokozni, hogy azok­nak a német nép ragaszkodását, s alkotmányos hajlamának fitogtatását a kenyértörés pillanatában áldozatu­l ne hozza, s azon sok helyett, mit igényelni kezdett, s miből eddig is any­­nyit engedett már, azzal is meg ne elégedjék, hogy az ön­maga által készített hínárból lehető legtöbb becsülettel sza­baduljon. Egyébiránt igen hajlandók vagyunk hinni, hogy a porosz ezt fölötte kedvetlenül teendi, s hogy a gondolat­­vágyai tel­jesítését első kedvező alkalommal munkába venni, öt kisértet gyanánt üldözendi. S ez oka, hogy az engedékenysége által legközelebb helyreállítandott szomszédsági békét tartósnak szinte nem tekinthetjük. Németország ügyei oda jutottak, hogy előbb utóbb eldön­tő küzdelem fog határozni, a régi és újabb kormányzati ta­nok s elvek között.­­ Tarthat rövid, tarthat hosszabb ideig a mai megszakadozott állapot is, mellyet Ausztria az 1815-ben megállapított frankfurti egységre iparkodik visszavezetni. S a mai conjuncturák szerint alig van kétség abban, hogy óhaj­tását valósággá érlelendi. De megtörténvén ez, vájjon meg­szűntnek lesz-e tekinthető azon zilált állapot, mellyben Német­ország ezen frankfurti egység mellett is megmaradand ?... Koránsem. Pedig a német nép többsége, daczára a közte még igen bőven találkozó szétvonó irányúak- s érdekűeknek, ezen egy­ségre törekszik, mert érzi, hogy e valódi egység nélkül hajdani fényét és erejét, mint szinte jövendő hatalmát és te­kintélyét — mint Németország — utolérni nem fogja. S m­ennyi belérdek, mennyi küldiplom­atiai cselszövény fog ezen egyesülés ellen munkálkodni! Ausztriát fényes őskora tekintetéből, s hisztériai jogánál fogva leginkább megilletné ez egyesítés eszközlése, s az egye­sített Németország feletti főhatalom dicsősége. Politikájától fog függni, e részbeni tervei sükerithetése végett, sajátjává ten­ni azon leghatalmasb emeltyűt — a német nép rokonszenvét, mellyet a porosz kormánynak utóbbi években mutatott inga­tagsága, hitünk szerint, ezidőre tökéletesen eljátszott, vagy legalább fölötte lehűtött. Minő politika legyen ez, talán mondanunk is fölösleges? ... Tettlegesített alkotmányos szabad élet itthon, és Német­országban. A PESTI NAPLÓ MÉTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Oct. 27. LILIOMFI, eredeti vígjáték 3 szakaszban, dalok­kal és tánczczal, irta Szigligeti, zenéjét szerzette Szerdahelyi. Oct. 28. Először HERMANN GRÓF, dráma 5 flv., irta Du­mas Sándor, ford. Csepreghi és Egressi B. — Schaweinburgi Hermann gróf (Lendvai), miként ő maga elbeszéli, egykor párviadalt vívott valakivel, kitől tüdejébe szúrást kapott. E gyógyíthatlan seb következtében a gróf évek óta gyöngélkedik, s mind testi ereje, mind lelki elevensége folytonos fogyásban van. Hogy életét, mig tart, legalább minél kevesebb szenvedés közt élje , magához vett egy orvost, Sturler Fritzet (Foncsí), kinek vezérletére s rendelkezései alá teljes bizalommal veti magát. Egyébiránt a gróf nemeslelkü, higgadt jellemű, bőkezű, s szenvedélyei felett uralkodó emberül mutatkozik, s lemondó és igénytelen életnézletét több alkalommal nyilvánítja. A gróf Badenben van, némelly barátai s az orvos társaságá­ban, midőn a kártyaasztaltól egy ifjú, Stauffenbach Ferencz báró (Farkas L.) járul hozzá, s mint elpazarlott vagyonának végmaradékát, ősi kastélyát, kínálja neki megvétel végett. A gróf megveszi s rögtön kifizeti a kastélyt, a báró kártyaasztal­hoz viszi utolsó pénzét; amaz pedig , orvosbarátja kíséretében, újonan szerzett kastélyának megszemlélésére utazik. Stauffenbach Ferencz báró nővére, St. Mária Csatkócziné­), az eladott ősi kastélyban lakik, mint évek óta elígért arája Sturler Fritz orvosnak. Ez araság különös, mert a báró azon föltét alatt ígérte oda s illetőleg adta el nővérét az orvosnak, hogy neki 300 ezer frankot fizet.... Az orvos, mint ügyes kereskedő, azért vásárol drágán, hogy még drágábban adhas­son el. S erre csakhamar megjó az előre várt, sőt előkészített alkalom. A gróf és Mária találkoznak, az elsőnek nemes szive szelíd atyai vonzalmat érez a könnyelmű testvér által elhanya­golt leányhoz; a leány tiszteli a nemesszivü grófot. A von­zalmak e viszonyosságát az orvos arra használja, hogy mind a két szívben szerelmet ébresszen föl, mi neki azáltal sike­­rül, hogy a grófnak Mária, ennek pedig a gróf fölébredt sze­relméről ad titkos értesitéseket. Midőn ezek nyomán a két szivet közelebb hozta egymáshoz, föllép a gróf előtt, s kinyi­latkoztatja , hogy ő, irántai barátságból, kész szerelméről és arája kezéről a gróf számára lemondani. A meglepett gróf eleinte hihetlennek tartja az áldozat nagyságát, de csakhamar elfogadja, s Máriát nőül veszi.... Ez átengedés alkalmával az orvos igy gondolkozott: a grófnak, ki benne föltétlenül bízik, élete egészen az ő kezében van, ő nem fogja a grófot orvosi­lag megölni, csak hagyja nyugodtan munkálni a természetet, melly ez életnek rövid időn véget vetend, s akkor az özvegy, kire a gróf minden vagyonát hagyandja, az ő neje lesz, s ő urává leend a gróf millióinak. A grófnak van egy unokaöcse Flörsheim báró (László), kit a leggyöngédebb atyai indulattal szeret. Ezen ífjú némi szolgálatot tett Máriának, megszabadítván őt szemtelen utczai tolakodóktól, mi miatt párbajt kellett küzdenie. E lovagias­ság következtében Mária és Florsheim báró, még mielőtt amaz a gróf nejévé lett, megismerkednek, s mindegyiknek szivében szerelem gerjed a másik iránt, a nélkül, hogy erről viszonyos nyilatkozatot tennének___Most a gróf, mint férj, megtudja e szerelmet, nyugodtan és türelmesen fogadja azt, s maga adja össze unokaöcse és neje kezét, közel halálának érzetében, mert bizalmas felszólítására kinyilatkoztatta az or­vos előtte, hogy élete még legfölebb nyolcz napig tartana... . Ezek történtével Flörsheim Amerikába utazik, részint, hogy ott nagybátyjának egy tetemes birtokát rendbe hozza, részint hogy ott várja el az időt, míg a szeretett nő m­eghalandott fér­jét gyászolandja. A viszonyok illyképi kifejlése az orvos ismert terveivel homlokegyenest ellenkezik, mert ő az özvegynőt magának és nem a fiatal bárónak szánta. Jelenlevén az említett kézfogá­son , tervét, régi czélja elérésére, rögtön megváltoztatja. A mint Florsheim báró eltávozik, az ajánlva hátramaradt gróf mellett kinyilatkoztatja, hogy már most ennek élni kell... Uj terve t.­.: a féltékenység kínait ültetni a gróf keblébe, s ez­által közte­s unokaöcse közt halálos gyűlöletet idézni elő, melly gyűlöletet­­ annak idején majd a körülmények szerint fogna saját hasznára kizsákmányolni. A jövő felvonásban csakugyan látjuk a grófot épen és egészségesen, vadászaton járva s a vadászkürtöt teljes erővel fúdogálva. Egéssége helyreálltát több levélben tudata távol­levő unokaöcsével, fölkérvén egyszersmind öt, hogy a dol­gok illy állásában maradjon ott, a hol van , a gróf által neki ajándékozott tertelmes jószágon, s őt hagyja békén élni neje mellett. E levelek útnak indítását a gróf folyvást m­egbizott orvosbarátjára bizta, ki azonban azokat elsikkasztá, hogy igy a dolgok fordultáról mit sem tudó unokaöcs bizonyosan visz­­szatérjen. Az unokaöcs visszatér, s a gróffal találkozik, midőn (amaz) Mária lábainál újított szerelmi vallomást tesz. A grófnak egés­­ségével visszatérnek emberi szenvedélyei; féltékenység szállja meg, bizalmatlanság és gyanakodás kínozza. Csak az orvos iránt maradt még fen bizalma rendületlenül. De ezt is sem­mivé teszi Stauffenbach Ferencz bárónak, bár későn érkező, bű­nvallomása , mellyben az orvosnak vele kötött szerződését és minden elkövetett ármányait felfedezi. E csalódás és azon alaptalan sejtelmek, miszerint neje s unokaöcse titkos sze­relmi viszonyt folytatnak, végkép megtörik a gróf lelkét. Az unokaöcs és nő közt azonban semmi közelmi viszony nincs, egy azon kívül, hogy régi szerelmük él keblükben, de melly által a gróf nemes lelkén sértést elkövetni vonakod­­ ván, elhatározzák önként kilépni ez életből. E czélra az uno­­kaöcs már ellátva van egy méreg-üvegecskével, mellyet az orvos adott neki, azon szándékból, hogy ha azt az unokaöcs használandja, ő ismét közelebb jutana régi czéljához. Sejteni lehet, miszerint megszűnvén élni az unokaöcs , a grófot könnyen lesz alkalma az orvosnak utjából elmozdítani... A nő és unokaöcs el lévén határozva a méregitalra, ezt külön akar­ják végrehajtani, nehogy egy szobában találtatván holttesteik, a nő emléke a hátramaradt őrök elött m­egszentségteleníttessék. Megegyeznek abban, hogy mielőtt a távozó ifjú magát kivé­gezné , szemmel tartandja a r­ó ablakát, ki azon esetre, ha ereje az öngyilkolást végrehajtani nem lenne, fölemelt gyer­tyával a távol figyelm­ezőnek jelt adand. Ez egyezkedési pár­beszédet kihallgatta a gróf, s meggyőződött a szerető pár­tól-

Next