Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)

1850-11-26 / 216. szám

1850. első évi folyam.­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten, házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 316 Szerkesztési iroda: úrsutcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés helyben mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. 1851-re: Vidéken, postán küldve . Évnegyedre 5 fr. — „ , Félévre . . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 » — „ „ A havi előfizetés, számon­­kinti szétküldés megszün. Kedd, novemb. 26-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. 1851-re. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgö­kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási és 10 pkrnyi kü­lön bélyeg-díj előre lefi­zetendő Emich Guszt­­uv könyvkereskedésében. Magánviták háromha­­sábos sora 6 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre letendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. 1851.— Másodévi folyam. JANUÁR-JÚNIUS. előfizetési fölhívás a 1£B81?E czímű politikai hírlapra. Lapunk megindulásakor közzétett programmunkhoz híven, folytatjuk nehéz pályánkat. Irányunkat a­­. Magyar közönség eddigi munkálko­dásunkból ismeri. E hálmazatban foglaltatik és fejez­hető az ki röviden, szabatosan: NEMZETISÉG , ALKOTMÁNYOSSÁG , BIRO­DALMI EGYSÉG. Valamint eddig sem mulasztottunk el semmi gon­dot, fáradságot és költséget, hogy a Pesti Naplót különösen külföldi érdekes levelezésekkel is gazdagít­suk, úgy a németországi ügyek jelen helyzetének te­kintetéből intézkedtünk, hogy Frankfurt­ból is egye­nes levelezést eszközöljünk lapunk számára, mi talán pár nap múlva már sikerül is. Hogy t. olvasóink tudványának minél több érdekest nyújthassunk: lapunk alakját is tetemesen nagyobbitni fogjuk a nélkül, hogy e miatt az előfizetési árt hely­ben fölebb emelnék, mellyel csupán annyira növel­tünk vidékre nézve, mennyiben azt­ a jövő 1851. január 1-jével előbelépendő postabélyeg szükségli. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Vidéken és Budán előfizethetni az illető cs. kir. pos­tahivatalnál. Egy évre: 18 frt. p. — Fél évre: 10 frt. p. — Évnegyedre: 5 frt. p. Pesten az előfizetés kiadó­ hivatalunknál (uriutcza, 449 sz. az emeletben) és Emich Gusztáv úr könyvke­reskedésében (az úri és kigyó-utcza szögletén) fogad­­tatik el, és pedig: Egy évre: 15 frt. p. — Fél évre: 8 frt. peng. — Évnegyedre: 4 frt. p. Az egyhónapos előfizetést, mint szinte az egyes szám­ok eladását is, az új postarendszer miatt, kény­telenek vagyunk vidéken általában és mindenütt meg­szüntetni. Pesten meghagyjuk mindkettőt, az eddigi helye­ken, s a havi előfizetés díja marad itt: 1 frt. 30 kr.— egyes szám­ak ára: 4 p. kr. Ugyanez áll Budára nézve is, ha a t. előfizetők maguk vitetik el lapjaikat kiadó­ hivatalunkból. Budapest, novemb. 26-kán. FINÁNCZIAI TANULMÁNYOK. C) Első c­z­­­k­k. Egyenlő adózás — egyenlő állapot. §* * Közvetítés nélkül lep meg az adózás kifejtett rendszere! Az állami háztartás, vagyis a finánczia, súly­egy­enlítő vi­szonyban szokott lenni az állami hatóság igényeivel, s a tár­sadalmi állapottal, mert az állami hatóság is a társadalomhoz viszonylik. Ennek világossá tétele bensőbb ismeretére vezet majd jelen állapotunknak, melly felöl sem a kormánynak, sem nekünk nem szabad tudatlanságban lenni. Minő a társadalmi fejlődés, ollyan az állami hatóság igénye is, s azokhoz alkalmazkodik az állami háztartás. Hamikor ama hatóság igényei megváltozta után, hirtelen a háztartás is vál­tozik : a társadalmi állapot szükségkép megrezzen, mert ő nem változik el ollyan rövid idő alatt, mellyben új alkotmányt a nyomdákban kiszednek, s új hivatalok fizetéseit meghatá­­rozzák. A hatalmas Romának ős­idejében, a hazafiak fizetés nélkül szolgáltak táborban, ép úgy, mint elhirhedett magyar nemes elődeink (pedig vajmi sokszor megérdemelték, hogy az új kor emberei süvegeljék!) a tavaszi vetés után, kis hadjáratot tettek a határos birtokosokat sanyargató török ellen, s gabo­naéréskor aratni tértek haza. — De Roma nem hagyott békét senkinek; a békét óhajtó ha­zafiak, kik csekély telkeik termése után éltek, nem győzték a nagyravágyást kielégíteni, azért Véjinek tíz évig tartó ví­vása alatt fizetést rendelt nekik a tanács. A köztársaság kincs­tára ezentúl, vagy a honi nép adózásából, vagy a meghódított tartományok zsákmányaiból — mi majdan rendes forrása lett a jövedelemnek — pótolta költségeit. De a társadalmi állapot is változott ezennel, jóllehet fokon­­ként, minden ugrás nélkül, mert a római köztársaságot a vég­zetnek azon különös kegye érte, hogy fejlődése soha nem akadt el, s azért sem tespedésről, sem hanyatthomlok iramo­­dásról nem beszélnek évkönyvei. Hivatalnokai nem húztak fizetést, sőt nekik került a hivatalbajutás költségbe, míg a visszaélés tulságig nem csigázta az aedilisek kiadásait. Nem volt ugyan benne köszönet, mert a hivatalnokok, kiket a hazai kincstár fényesen ellátott mindennel, ha tartománya­ikba készültek, majdan ezek rovására költekeztek. — A viszo­nyok lassan kint odaértek, hogy egy kézbe juthatott a köztár­sasági hatalom, s nemsokára minden megváltozott. A római birodalom financziái már szerepelni kezdenek. — „Nec quies gentium sine armis, nec arma sine stipendiis , nec stipendia sine tributis“ (2), írta már Tacitus. Természetesen nemcsak az örökös hadsereg, hanem az igazgatási tiszviselők is húztak fizetést. Alexander Severus alatt p. o. egy tartományi kor­mányzó kapott: húsz font ezüstöt, száz darab aranyat, hat korsó bort, két öszvért és két lovat, két díszruhát, egy házi kön­töst, egy fürösztőt, egy sőzöt, egy öszvérhajtót, s — ha nőt­len volt, — egy ágyast is, „quod sine his esse non possent — mert ezek nélkül el nem lehetőnek“ — mint mondja az illető író. Hivatalból kiléptekor visszaadta az öszvéreket, lovakat, öszvérhajtót és a sözöt. Mennyire jellemzi ez az akkori társadalom állapotját! A középkorban mindenütt személyes szolgálatával rótta le a hazafi állam iránti kötelességét. Az állami hatóság igényei, a társadalomhoz voltak mérsékelve, s az állami háztartás amaz igényeknek megfelelt. Tudjuk, miszerint nálunk a törvény büntetést szabott arra, ki az alispányságot vagy szolgabíróságot nem akarta elfogad­ni. Jellemző vonás országunk akkori társadalmának megis­merésére ! A tisztviselő csekély vagy semmi fizetést sem hú­zott ; ő szolgált kötelességből, ha veszélylyel járt a hivatalko­dás, mint az egész tizenhatodik és tizenhetedik század alatt; később szolgált dicsvágyból, ha hazafisági érzelem nem bírta áldozatra. Mi kevés nyomosságú volt akkor Magyarország financziája , mikor először határozanak rendes adót az ál­landó sereg fizetésére! — Azért koránse higyük, hogy a társadalom valami fejlett volt, jóllehet egyetmást felmu­tathatnánk , mi akkor inkább virágzott, mint 1848ban. De különös szerencsétlen csillagzat befolyása alatt tespedő társadalmunk az utolsó időkben, mellyek alatt Angliában, Franczia- és Németországban, minden rontó háborúk ellenére roppant műipart teremtettek, fölötte keveset mozdult általá­ban , némelly kézmívességekben pedig hátrább is esett. Ámde a hivatalok fizetései, az állami hatóság igényei, következőleg az állami háztartás is arányban voltak a társadalommal. Ke­vés hivatalnok, s ennek is kicsi a fizetése, mert „nobilis pos­­sessionatus — birtokos nemes“ — lehetett többnyire csak hivatalnok. Ismétlem, a társadalmi állapot, mellyben ez igy ellehetett, nem az, mellynél jobbat kívánni, vagy óhajtani nem kellene, sőt inkább hiányossága kézzelfogható volt. Az állam és a társadalom nem lehetnek egyik osztálynak mintegy öröke; innen hivatalba annak kell jutnia, ki arra föl­készült ; készülni pedig hivatalra bizony nem fog senki, — a munkafelosztás tetemesen előrehaladván,­­ ha hivatala után majdan élni nem lehetne. Fejlett társadalom, s ennek kivona­­tait teljesítő állam, szükségkép húz maga után több tisztvi­selőt , ki mind jobban van fizetve, mint fejletlen társadalom­­ban, s kit pénzzel, és nem gabonával, szóval: nem termé­szetbeni tartással kell fizetni. Fejlett társadalomban az állami háztartás csak pénzzel láttathatik el, s az állami háztartás mind nagyobb összeget fog bevételbe és kiadásba tenni. De a­mi fejlett társadalomban nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, az fejletlenben, ha szükséges volna is, nem le­hetséges, s ha mégis alkalmaztatik, a leggyorsabb utánase­­gítést követeli, különben a társadalom leroskad annak terhe alatt. Szerencsétlen csillagzatunk akará, hogy, leghosszabb ideig tartó veszteglés után,­ hirtelen odaragadtatunk, hová mások száz és több év alatt menve , utat készitve és hagyva, értek. A magyar mezei gazda, ki otthon szalonnával, hússal, kenyér­rel és télinyári ruházatra jó meleg báránybundával el volt látva, s minden egyéb szükségeit maga, felesége és cselédei jól ki­elégítették — hirtelen nagy városba és idegen országba tete­tik által, hol, a munkafelosztás előrehaladta miatt semmit, vagy felette keveset használhat otthonos kényelmeiből és va­gyonából, hanem mindent pénzen kell magának vennie! ter­mését pedig magával nem vihetvén, sem otthon pénzzé nem tehetvén, általában nem tudja, hol vegye a követelt költséget ? E magyar gazda országunk jelenlegi képe. Egyenlő adózás, egyenlő állapotot tesz fel. Az adó az adó­kötelestől pénzben szedetik, valamint a fizetés az állami szol- C) Lásd PESTI NAPLÓ 214 számát. (•) „Nincs béke hadsereg nélkül, sem hadsereg fizetés nélkül, sem fizetés adó nélkül.“ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEOLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. (Vége.) Figyelmünket a lélektani mozzanatokra terjesztvén ki, a dráma szerkezetéről, a színpadi hatás előidézésének legfőbb tényezőjéről, szólamunk alig marad tér. Legyen elég e rész­ben csak annyit említenünk, miszerint ez a színpad­ ismerő Szigligetinek, mint csaknem minden művében, itt is jelesül sükerült, s az összes hatást a helyesen alkalmazott kardalok és tánczok nagy mértékben emelik. A nagyszámmal összegyűlt közönség a szerző, s a játszó személyek sűrű kihívásában bő jeleit adó tetszésének. Az előadás szorgalommal történt, s mind a jellemek felfo­gása, mind egyes helyek előadása Jókainé (Hulla), Szentpé­­teri (Csanád), Lendvai (Vid), Bartha (Vata), valamint Sz. Laczkócziné, Latkócziné és Komlóssi Ida, (rabszolganők) által jelesül sükerült.­­ Egy nagy botlását azonban a rende­zőségnek nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, sőt figyelmez­tetjük azt rá, hogy rajta czélszerű intézkedés által jövőre se­gítsen. Értjük a második felvonás elrendezését. A magyarok, mint az Istennek tűz, víz, föld és jég képében imádói, áldoz­tak ezek előtt, mint az Isten képviselői előtt. A második fel­vonásban illy áldozat mutattatik be a napnak, mint a tűz for­rásának. De az illy áldozatok mindig napkelet felé fordulva történtek, nem pedig egészen ellenkezőleg napnyugat felé. A színpadon ellenben áldozóinkat egyenesen háttal fordulva láttuk a nap felé, mi a nevetségig botrányos volt, főkép, mi­dőn az áldozat-bemutató táltos hátra felé intve kezével szal­­dogált a naphoz: Jöjj fel ah nap stb. Az illy visszásságot csak csekély figyelem által is kikerülni lehet, sőt kell. Miképen, ez a rendezőség feladata. Mi a színpadnak s csoportozatoknak czélszerű elrendezésére ez áldozat alkalmával két módot lá­tunk : vagy állíttassák az egész csoportozat ollyképen, hogy minden egyes félszeg irányban álljon a közönség felé, félig pedig a hátul feljövő naphoz legyen fordulva, vagy oldalt ábrázoltassék a nap feljövetele, s ekkor az egész csoportozat szinte azon oldalnak fordítson arcz­élt. Az első esetben az ál­­dozattűz a színpad hátulján , a másodikban oldalt égne, s kö­rüle az áldozó táltosok ollykép lennének csoportosulva, hogy az egésznek mindig élén állva tűnjenek fel. E rendezések bár­­mellyike legkisebbet sem kerül több fáradságba, mint a mostani, de ellenben dologértést és figyelmet tanusítani, a­mitől távol­van a mostani. Nov. 19. LINDA, opera 3 szakaszban, irta? ford. Egressi Béni; zenéje Donizettitél. — Well Berta próbául Pierotto szerepében lépett föl. Nov. 20. VID, eredeti dráma 4 flv., Szigligetitől, másod­szor is teleház előtt adatott. Nov. 21. NARUCODONOZOR, opera 4 flv., irta Solera, ford. Egressi B.; zenéje Feriitől. Nov. 22. VICOMTE LETORIERES, vígjáték 3 flv., irta Ba­yard és Dumanoir, ford. Somolki. — Vígjáték után Thúry János közkedvességgel fogadott új magyar társastáncra „Név­telen“ adatott elő. Nov. 23. ALVAJÁRÓ, opera 3 flv., irta Romani, ford. Deáki Fülöp Sámuel; zenéjét szerzette Bellini. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. XI-dik Fejezet. Liliputi új vállalatba fog. Folytatás. (*) Tóbiás ezután egy hadijelentést intézett a főhadkormány­­hoz, mellyben két utóbbi viselt dolgait, különösen a szent­földen harczát körülményesen leírja, s arany sarkantyusvi­­tézzé kéri magát kineveztetni; egyszersmind Zrínyi a költő és hős példája után indulva, hozzáült egy hősköltemény írásához, mellynek tárgyául „Bethlehem ostromáét válasz­totta. Ebből is, mintegy félívnyi mutatványt felküldött Pestre, már nem tudom, mellyik szépirodalmi lapba. Egyébiránt ez a mutatvány csak későn jelent meg Buda ostroma czim alatt Wojtina Mátyás aláírással. (') Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 194. 195. 196. 199. 200. 201. 202. 203. 205. 206. 207. 208. 209. és 210. számát.

Next