Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)
1850-11-26 / 216. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten, házba küldve: Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 316 Szerkesztési iroda: úrsutcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés helyben mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. 1851-re: Vidéken, postán küldve . Évnegyedre 5 fr. — „ , Félévre . . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 » — „ „ A havi előfizetés, számonkinti szétküldés megszün. Kedd, novemb. 26-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. 1851-re. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgökr.jával számittatik. A beigtatási és 10 pkrnyi külön bélyeg-díj előre lefizetendő Emich Gusztuv könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre letendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. 1851.— Másodévi folyam. JANUÁR-JÚNIUS. előfizetési fölhívás a 1£B81?E czímű politikai hírlapra. Lapunk megindulásakor közzétett programmunkhoz híven, folytatjuk nehéz pályánkat. Irányunkat a. Magyar közönség eddigi munkálkodásunkból ismeri. E hálmazatban foglaltatik és fejezhető az ki röviden, szabatosan: NEMZETISÉG , ALKOTMÁNYOSSÁG , BIRODALMI EGYSÉG. Valamint eddig sem mulasztottunk el semmi gondot, fáradságot és költséget, hogy a Pesti Naplót különösen külföldi érdekes levelezésekkel is gazdagítsuk, úgy a németországi ügyek jelen helyzetének tekintetéből intézkedtünk, hogy Frankfurtból is egyenes levelezést eszközöljünk lapunk számára, mi talán pár nap múlva már sikerül is. Hogy t. olvasóink tudványának minél több érdekest nyújthassunk: lapunk alakját is tetemesen nagyobbitni fogjuk a nélkül, hogy e miatt az előfizetési árt helyben fölebb emelnék, mellyel csupán annyira növeltünk vidékre nézve, mennyiben azt a jövő 1851. január 1-jével előbelépendő postabélyeg szükségli. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Vidéken és Budán előfizethetni az illető cs. kir. postahivatalnál. Egy évre: 18 frt. p. — Fél évre: 10 frt. p. — Évnegyedre: 5 frt. p. Pesten az előfizetés kiadó hivatalunknál (uriutcza, 449 sz. az emeletben) és Emich Gusztáv úr könyvkereskedésében (az úri és kigyó-utcza szögletén) fogadtatik el, és pedig: Egy évre: 15 frt. p. — Fél évre: 8 frt. peng. — Évnegyedre: 4 frt. p. Az egyhónapos előfizetést, mint szinte az egyes számok eladását is, az új postarendszer miatt, kénytelenek vagyunk vidéken általában és mindenütt megszüntetni. Pesten meghagyjuk mindkettőt, az eddigi helyeken, s a havi előfizetés díja marad itt: 1 frt. 30 kr.— egyes számak ára: 4 p. kr. Ugyanez áll Budára nézve is, ha a t. előfizetők maguk vitetik el lapjaikat kiadó hivatalunkból. Budapest, novemb. 26-kán. FINÁNCZIAI TANULMÁNYOK. C) Első czkk. Egyenlő adózás — egyenlő állapot. §* * Közvetítés nélkül lep meg az adózás kifejtett rendszere! Az állami háztartás, vagyis a finánczia, súlyegyenlítő viszonyban szokott lenni az állami hatóság igényeivel, s a társadalmi állapottal, mert az állami hatóság is a társadalomhoz viszonylik. Ennek világossá tétele bensőbb ismeretére vezet majd jelen állapotunknak, melly felöl sem a kormánynak, sem nekünk nem szabad tudatlanságban lenni. Minő a társadalmi fejlődés, ollyan az állami hatóság igénye is, s azokhoz alkalmazkodik az állami háztartás. Hamikor ama hatóság igényei megváltozta után, hirtelen a háztartás is változik : a társadalmi állapot szükségkép megrezzen, mert ő nem változik el ollyan rövid idő alatt, mellyben új alkotmányt a nyomdákban kiszednek, s új hivatalok fizetéseit meghatározzák. A hatalmas Romának ősidejében, a hazafiak fizetés nélkül szolgáltak táborban, ép úgy, mint elhirhedett magyar nemes elődeink (pedig vajmi sokszor megérdemelték, hogy az új kor emberei süvegeljék!) a tavaszi vetés után, kis hadjáratot tettek a határos birtokosokat sanyargató török ellen, s gabonaéréskor aratni tértek haza. — De Roma nem hagyott békét senkinek; a békét óhajtó hazafiak, kik csekély telkeik termése után éltek, nem győzték a nagyravágyást kielégíteni, azért Véjinek tíz évig tartó vívása alatt fizetést rendelt nekik a tanács. A köztársaság kincstára ezentúl, vagy a honi nép adózásából, vagy a meghódított tartományok zsákmányaiból — mi majdan rendes forrása lett a jövedelemnek — pótolta költségeit. De a társadalmi állapot is változott ezennel, jóllehet fokonként, minden ugrás nélkül, mert a római köztársaságot a végzetnek azon különös kegye érte, hogy fejlődése soha nem akadt el, s azért sem tespedésről, sem hanyatthomlok iramodásról nem beszélnek évkönyvei. Hivatalnokai nem húztak fizetést, sőt nekik került a hivatalbajutás költségbe, míg a visszaélés tulságig nem csigázta az aedilisek kiadásait. Nem volt ugyan benne köszönet, mert a hivatalnokok, kiket a hazai kincstár fényesen ellátott mindennel, ha tartományaikba készültek, majdan ezek rovására költekeztek. — A viszonyok lassan kint odaértek, hogy egy kézbe juthatott a köztársasági hatalom, s nemsokára minden megváltozott. A római birodalom financziái már szerepelni kezdenek. — „Nec quies gentium sine armis, nec arma sine stipendiis , nec stipendia sine tributis“ (2), írta már Tacitus. Természetesen nemcsak az örökös hadsereg, hanem az igazgatási tiszviselők is húztak fizetést. Alexander Severus alatt p. o. egy tartományi kormányzó kapott: húsz font ezüstöt, száz darab aranyat, hat korsó bort, két öszvért és két lovat, két díszruhát, egy házi köntöst, egy fürösztőt, egy sőzöt, egy öszvérhajtót, s — ha nőtlen volt, — egy ágyast is, „quod sine his esse non possent — mert ezek nélkül el nem lehetőnek“ — mint mondja az illető író. Hivatalból kiléptekor visszaadta az öszvéreket, lovakat, öszvérhajtót és a sözöt. Mennyire jellemzi ez az akkori társadalom állapotját! A középkorban mindenütt személyes szolgálatával rótta le a hazafi állam iránti kötelességét. Az állami hatóság igényei, a társadalomhoz voltak mérsékelve, s az állami háztartás amaz igényeknek megfelelt. Tudjuk, miszerint nálunk a törvény büntetést szabott arra, ki az alispányságot vagy szolgabíróságot nem akarta elfogadni. Jellemző vonás országunk akkori társadalmának megismerésére ! A tisztviselő csekély vagy semmi fizetést sem húzott ; ő szolgált kötelességből, ha veszélylyel járt a hivatalkodás, mint az egész tizenhatodik és tizenhetedik század alatt; később szolgált dicsvágyból, ha hazafisági érzelem nem bírta áldozatra. Mi kevés nyomosságú volt akkor Magyarország financziája , mikor először határozanak rendes adót az állandó sereg fizetésére! — Azért koránse higyük, hogy a társadalom valami fejlett volt, jóllehet egyetmást felmutathatnánk , mi akkor inkább virágzott, mint 1848ban. De különös szerencsétlen csillagzat befolyása alatt tespedő társadalmunk az utolsó időkben, mellyek alatt Angliában, Franczia- és Németországban, minden rontó háborúk ellenére roppant műipart teremtettek, fölötte keveset mozdult általában , némelly kézmívességekben pedig hátrább is esett. Ámde a hivatalok fizetései, az állami hatóság igényei, következőleg az állami háztartás is arányban voltak a társadalommal. Kevés hivatalnok, s ennek is kicsi a fizetése, mert „nobilis possessionatus — birtokos nemes“ — lehetett többnyire csak hivatalnok. Ismétlem, a társadalmi állapot, mellyben ez igy ellehetett, nem az, mellynél jobbat kívánni, vagy óhajtani nem kellene, sőt inkább hiányossága kézzelfogható volt. Az állam és a társadalom nem lehetnek egyik osztálynak mintegy öröke; innen hivatalba annak kell jutnia, ki arra fölkészült ; készülni pedig hivatalra bizony nem fog senki, — a munkafelosztás tetemesen előrehaladván, ha hivatala után majdan élni nem lehetne. Fejlett társadalom, s ennek kivonatait teljesítő állam, szükségkép húz maga után több tisztviselőt , ki mind jobban van fizetve, mint fejletlen társadalomban, s kit pénzzel, és nem gabonával, szóval: nem természetbeni tartással kell fizetni. Fejlett társadalomban az állami háztartás csak pénzzel láttathatik el, s az állami háztartás mind nagyobb összeget fog bevételbe és kiadásba tenni. De ami fejlett társadalomban nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, az fejletlenben, ha szükséges volna is, nem lehetséges, s ha mégis alkalmaztatik, a leggyorsabb utánasegítést követeli, különben a társadalom leroskad annak terhe alatt. Szerencsétlen csillagzatunk akará, hogy, leghosszabb ideig tartó veszteglés után, hirtelen odaragadtatunk, hová mások száz és több év alatt menve , utat készitve és hagyva, értek. A magyar mezei gazda, ki otthon szalonnával, hússal, kenyérrel és télinyári ruházatra jó meleg báránybundával el volt látva, s minden egyéb szükségeit maga, felesége és cselédei jól kielégítették — hirtelen nagy városba és idegen országba tetetik által, hol, a munkafelosztás előrehaladta miatt semmit, vagy felette keveset használhat otthonos kényelmeiből és vagyonából, hanem mindent pénzen kell magának vennie! termését pedig magával nem vihetvén, sem otthon pénzzé nem tehetvén, általában nem tudja, hol vegye a követelt költséget ? E magyar gazda országunk jelenlegi képe. Egyenlő adózás, egyenlő állapotot tesz fel. Az adó az adókötelestől pénzben szedetik, valamint a fizetés az állami szol- C) Lásd PESTI NAPLÓ 214 számát. (•) „Nincs béke hadsereg nélkül, sem hadsereg fizetés nélkül, sem fizetés adó nélkül.“ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEOLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. (Vége.) Figyelmünket a lélektani mozzanatokra terjesztvén ki, a dráma szerkezetéről, a színpadi hatás előidézésének legfőbb tényezőjéről, szólamunk alig marad tér. Legyen elég e részben csak annyit említenünk, miszerint ez a színpad ismerő Szigligetinek, mint csaknem minden művében, itt is jelesül sükerült, s az összes hatást a helyesen alkalmazott kardalok és tánczok nagy mértékben emelik. A nagyszámmal összegyűlt közönség a szerző, s a játszó személyek sűrű kihívásában bő jeleit adó tetszésének. Az előadás szorgalommal történt, s mind a jellemek felfogása, mind egyes helyek előadása Jókainé (Hulla), Szentpéteri (Csanád), Lendvai (Vid), Bartha (Vata), valamint Sz. Laczkócziné, Latkócziné és Komlóssi Ida, (rabszolganők) által jelesül sükerült. Egy nagy botlását azonban a rendezőségnek nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, sőt figyelmeztetjük azt rá, hogy rajta czélszerű intézkedés által jövőre segítsen. Értjük a második felvonás elrendezését. A magyarok, mint az Istennek tűz, víz, föld és jég képében imádói, áldoztak ezek előtt, mint az Isten képviselői előtt. A második felvonásban illy áldozat mutattatik be a napnak, mint a tűz forrásának. De az illy áldozatok mindig napkelet felé fordulva történtek, nem pedig egészen ellenkezőleg napnyugat felé. A színpadon ellenben áldozóinkat egyenesen háttal fordulva láttuk a nap felé, mi a nevetségig botrányos volt, főkép, midőn az áldozat-bemutató táltos hátra felé intve kezével szaldogált a naphoz: Jöjj fel ah nap stb. Az illy visszásságot csak csekély figyelem által is kikerülni lehet, sőt kell. Miképen, ez a rendezőség feladata. Mi a színpadnak s csoportozatoknak czélszerű elrendezésére ez áldozat alkalmával két módot látunk : vagy állíttassák az egész csoportozat ollyképen, hogy minden egyes félszeg irányban álljon a közönség felé, félig pedig a hátul feljövő naphoz legyen fordulva, vagy oldalt ábrázoltassék a nap feljövetele, s ekkor az egész csoportozat szinte azon oldalnak fordítson arczélt. Az első esetben az áldozattűz a színpad hátulján , a másodikban oldalt égne, s körüle az áldozó táltosok ollykép lennének csoportosulva, hogy az egésznek mindig élén állva tűnjenek fel. E rendezések bármellyike legkisebbet sem kerül több fáradságba, mint a mostani, de ellenben dologértést és figyelmet tanusítani, amitől távolvan a mostani. Nov. 19. LINDA, opera 3 szakaszban, irta? ford. Egressi Béni; zenéje Donizettitél. — Well Berta próbául Pierotto szerepében lépett föl. Nov. 20. VID, eredeti dráma 4 flv., Szigligetitől, másodszor is teleház előtt adatott. Nov. 21. NARUCODONOZOR, opera 4 flv., irta Solera, ford. Egressi B.; zenéje Feriitől. Nov. 22. VICOMTE LETORIERES, vígjáték 3 flv., irta Bayard és Dumanoir, ford. Somolki. — Vígjáték után Thúry János közkedvességgel fogadott új magyar társastáncra „Névtelen“ adatott elő. Nov. 23. ALVAJÁRÓ, opera 3 flv., irta Romani, ford. Deáki Fülöp Sámuel; zenéjét szerzette Bellini. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. XI-dik Fejezet. Liliputi új vállalatba fog. Folytatás. (*) Tóbiás ezután egy hadijelentést intézett a főhadkormányhoz, mellyben két utóbbi viselt dolgait, különösen a szentfölden harczát körülményesen leírja, s arany sarkantyusvitézzé kéri magát kineveztetni; egyszersmind Zrínyi a költő és hős példája után indulva, hozzáült egy hősköltemény írásához, mellynek tárgyául „Bethlehem ostromáét választotta. Ebből is, mintegy félívnyi mutatványt felküldött Pestre, már nem tudom, mellyik szépirodalmi lapba. Egyébiránt ez a mutatvány csak későn jelent meg Buda ostroma czim alatt Wojtina Mátyás aláírással. (') Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 194. 195. 196. 199. 200. 201. 202. 203. 205. 206. 207. 208. 209. és 210. számát.