Pesti Napló, 1850. december (1. évfolyam, 221-244. szám)

1850-12-02 / 221. szám

illy törvénytelenségeket megróni kötelesége a népképviselet­nek , de a politikusnak mindig a körülményeket kell szem előtt tartania, és a baloldalnak most, szenvedőleg kellene magát viselni, nehogy erejét felhasználja kis csatákban, midőn nem­sokára nagy háborúról lehet szó. A kormány megköszöni az ellenzéknek, ha illy mellékkérdések által, a törvényhozó gyű­lés figyelmét elfordítja ama fontos kérdésekről, mellyek a mostani külügyi conjuncturák alkalmával okvetlenül szőnyegre jöhetnek. Mióta t. i. a porosz király trónbeszéde ismeretes, és mióta Fersigny a porosz nép háborús buzgalmát lefestette az elnök előtt, a kormány helyzete igen különös. Fél a háborútól, mert ezáltal csak veszthet, minthogy eddigi politikáija és a több­ség akarata népszerűtlen szerepre fogná őt kárhoztatni, és akkor világos lenne: Bonaparte Lajos mellyik politiká­hoz köti jövendőjét. Ezt pedig nem szeretné leleplezni, míg az elnöki hatalom prorogatioja felett biztosítva nem lesz. Bonaparte úr nagyon is érzi, és így nem volna lehetlen, hogy minden miniszteri krízis nélkül miniszter-változásunk lesz. Az Elysée kész lehet tudniillik a reactio érdekeit továbbra is képviselni, de míg személyes érdekeit biztos kikötőbe nem vezette , ezt nyilván be nem vallhatja. Napóleon tehát szívesen látná, ha háború esetére olly. kabinet volna körülötte, melly tisztán a többség kifejezése, hogy aztán az általa követett politikát egyenesen a reactionak tulajdoníthassa. Az Elysée úgy manoeuvrirozna, mint manoeuvrirozott az általános sza­vazati jog megszorítása alkalmával. Elfogadja ezen intéz­kedésnek jótéteményeit, de elutasítja magától annak felelőssé­gét. Legalább úgy akarná, ámbár a nép öntudatában illy két­­színűsködéssel nem igen sokra fog mehetni. A jól értesültek ugyan még most is kételkednek a háború kitöréseiről, de nem tagadja senki, hogy a porosz kormány olly helyzetben van, miszerint annak megakadályoztatása nem épen tőle függ. Most csak Ausztria gátolhatja ezt meg, és nem a német nagy hatalmasságok befolyása. Mint legbiztosabb kútforrásból tudósíthatom önöket, mind a franczia, mind az angol kormány az orosz kabinetnél insistálnak, hogy ez Ausz­triát engedményekre bírja. Ausztriához egyenesen is folya­modtak ugyan, de csak miután a czárnak előadták nézeteiket. A porosz kamarák összehívása könnyebbíteni fog a porosz kabinet helyzetén, és a frank és angol protestatiok Peters­­burgban annál nagyobb hatással lesznek. Az egyezkedés nem is olly nehéz, mint azt első pillantásra hinné az ember. A holsteini herczegségekre nézve Poroszország és Ausztria úgy is egyetértenek, az Uniót már feladta a porosz király, és ha, mint nem lehetlen, a neuschaleli és egyáltalában a helvét kérdés Poroszország kielégítésére rendeztetik el: a porosz kamarák sem fognak vonakodni a békésebb politikától, és az úgynevezett porosz, becsület is meg lesz mentve. A porosz népről aztán nem lehet többé kérdés, mert a mosta­ni buzgalom csak a pillanat fölhevülése, és a porosz armádia majd megteszi a többit. — Szóval, én még most is mindent hiszek inkább, mint azt, hogy Bécs és Berlin közt komoly há­ború támadhasson. Bécs, nov. 28. (13) Nem tudjuk mi ütött szeget a porosz kormány fejébe ? de, mint meglepetve értesülünk a Lloyd mai számából, her­­czeg Schwarzenberg és Manteuffel ma Olmützben találkozand­­nak. E találkozástól függ a béke, a harcz. A bécsi kormány ez által jelét adja azon őszinte akaratának, minélfogva ha az e­­gyezkedés terén megnyerheti azt, mit áldozatai, s azon állása követelésénél fogva , m­ellyet Németországban számára , bel­­ereje, a hisztoriai jog s a varsói megállapodás" biztosít, mél­tán igényelhet : kész föl nem gyújtani a háború lángját és egy bizonytalan jövőnek kitenni Németországot. Talán néhány nap múlva meg fogjuk tudni e találkozásnak eredményét. De engedhet-e, és mennyiben engedhet a berlini kormány ? avagy elvállalja-e nagy felelősségét a német háború­nak? Ezen esetben a népre kell támaszkodnia, annyival is in­kább, mert az orosz kormány, ha alapos a hír, nyíltan kije­lenté, miszerint helyeselvén Ausztria eljárását, az ez elleni há­borút önmaga megtámadtatásának tekintendi. Ezért lenne a harcz az elvek csatája. B. őrnagy úr, ki állítólag a híres „vallomásokat“ írta, ismét ő Felsége katonai közép­irodájában nyert alkalmazást. Az igazságügyi minisztérium, melly a szervezés terén ed­dig is példátlan munkásságot fejtett ki, hazánk számára egy büntető codexet dolgoztatott ki, mellynek első, u. m. a „bű­nökről, vétségekről és rendőri kihágásokról“ szóló része, új­évre alkalmasint életbe lépend. A mint az eljárásról szóló rész elkészülend, hazánkban, sőt a legfőbb törvényszéken is, a szó­beli eljárás fog behozatni. Ez, természetesen az ügyvédi kar s a legfelsőbb törvényszék előtt működő ügynökük állásának rendezését is maga után vonja és föltételezi. A miniszter úr megbízásából hazánk egyik legtudományosabb jogtudósa je­lenleg egy jogműszótáron dolgozik. Midőn a legfelsőbb törvény- és ítéletsemmisítő­ szék szer­vezése megjelent, ön lapja a szervezet 28-dik §-ának értel­mére, engedélyére fektetve jó hitét, azon meggyőződését fe­jezte ki, miként a legfőbb törvényszék magyar biráiban lesz annyi kötelesség­érzet és honszeretet, minélfogva nemzeti­ségünk igényeit képviselni el nem mulasztják s a­z. azon en­gedélyével , hogy az előadások polgári és büntető­ügyekben azon országokból, mellyek eddig nem tartoznak a legfelsőbb törvényszék bécsi senátusa alá, azon nyelven is tartathassanak, mellyen a tárgyalás folytattatott, élni fognak. És a tapasztalat azon megnyugvást és vigasztalást nyújtja a hazafinak, hogy t. i. a legfelsőbb törvényszék magyar bírái érezik kettős kötelességüket s nemzetiségünk érdekeinek kép­viseletével iparkodnak bizalmat szerezni azon főtörvényszék iránt, melly, valljuk meg, Bécsbe telt áttétele alkalmával nem találkozott a nemzet többségének megnyugvásával. A magyar főbirák eddig minden olly tárgyban, mellynek tárgyalása ma­gyar nyelven folytattatott s minden magyar folyamodásra, magyar nyelven tették előadásaikat. És mint a legfőbb törvény­szék magyar biráiban e kötelesség érzetét találjuk fel: fáj­dalommal és elkeseredéssel kell addig tapasztalnunk, hogy hazánkfiai — a perlekedő felek — a legfőbb törvényszékhez folyamodók között akadnak sokan, kik, nem tudjuk, milly ind­okból a legfőbb törvényszék magyar osztályához német nyel­ven folyamodnak, s ezáltal megnehezítik a birák állását s őket azon kénytelenségbe hozzák hogy a magyar ember magyar ügyében németül referáljanak. Talán azt hiszik e jámbor atyafiak, hogy a magyar biró németül jobban ért s érveit, hanem magyarul adatnak elő, jobban felfoghatja, vagy talán hogy azon készsége, azon assimilatioja, minélfogva németül folyamodik, egyik érvül szolgál keresete igazságára nézve ? Figyelmeztetjük tehát ezúttal hazánkfiait, miként a magyar bírák a magyar folyamodást jobban megértik, és hogy az alap­talan kérés, ha németül adatik is elő, itt tekintetet nem nye­­rend. — Az Olmüczi értekezletről bécsi lapok után ezeket kö­zölhetjük : Olmütz nov. 29. A tegnap tartott alkudozásokat olly sűrű fátyol födi, hogy még a kiséret tagjai sem tudnak egy szót is azokról. Mondják, miszerint még azon szolgák is, kik rende­sen az előtermekben szoktak őrt állani, eltávolítottak volna, nehogy kísértetbe jöjjenek valamit kilesni, mit nem volna szükség tudniok. A­mint a diplomaták körözetéhez tartozó egyénektől hallhatni, a miniszterek az első conferentia után nem a legnagyobb megelégültséggel távoz­nak. Ma a confe­­rentiák, folytattattak, s úgy látszik, kedvező eredm­énynyel, legalább közös ebéddel végeztettek be. Ma délutáni 5 órakor utaztak el a diplomata testület összes tagjai külön vonattal, különböző rendeltetési helyekre. Béke vagy háború ? ez a kérdés ! E két mozzanat fölötti végelhatározat falaink között történt, még pedig olly titkosan s olly sebességgel, miilyent még eddig, hasonló esetekben sohasem volt alkalmunk tapasz­talni. S valóban ez volt az utolsó pillanat. A jelen ellenállhat­­lanul sürgető a dolgok végképent eldöntését, s a viszonyok mind olly fenyegető alakot öltöttek, miszerint csak örvend­hetünk a dolgok jelen fordulatának, melly bennünket az an­nyira nyomasztó s feszült várakozásból ment ki, s legalább biztos álláspontot nyújt a conjekturák, s valószinű­ségi szá­mítások tömkelegében. rz Angliának, az osztrák-porosz ügy eldöntésére, bár mű­ködése nem a legkiáltóbb színekben mutatkozik, nagy befo­lyást kell gyakorolnia. A Wanderernek egy telegráfi tudósí­tása, melly szerint a kérdés alkotmányos úton fog megoldatni, föntebbi állításunkat igazolni látszik. Az érintett lap e tárgyra vonatkozólag következő, jelentékeny megjegyzéseket tesz: „Anglia a porosz-osztrák ügyben hatályosan lépett föl. Né­metországban már rég­­ az alkotmányos elv részére állott. Csak egy hatalmas közbenjárásnak sikerülhetett a választó­­fejdelmet s a szövetségi gyűlést rábírni eddigi eljárásának olly elhatárzolt visszavételére. A választó­fejdelemnek Kas­­szelbel viszszamenete­­ szerint, csak az alkotmányios csa­patok fedezete alatt történhetnek, Hassenpflug úr elbo­­csáttatása után, kihez a mostani zavargások csatolvák, s az egybehivandó kamarák többségének megfelelő minisztérium alakítása által. Egy illy eljárásnak legközelebb elhatárzó befolyása volna Würtemberg-, Baden-, Hesszen-Darmstadt-, Nasszau- és Hannoverára is, hol ugyanazon időben Hassen­­pflug kísérleteivel, az alkotmányok és reformok kérdése me­rült föl. Az osztrák-porosz differentia ezáltal szinte egysze­­rűsíttetett, jóllehet Németország újjáalakításának kérdése még nincs tisztán megoldva. Bécs, nov. 30. — Rendkívüli úton kaptunk némi tudósítá­sokat a tegnap Olmützben tartott miniszteri konferentiáról. Az értekezlet, Manteuffel úr kívánsága szerint, egyedül közte és Schwarzenberg hg. között történt, még pedig úgy, hogy sem Mayendorff orosz követ, sem Westphalen gr. nem vettek ben­ne részt. Ez valóban német miniszterek értekezlete volt német ügyek fölött, úgy látszik azonban, mintha az első értekezlet nem elégítette volna ki mindkettőjük kívánságait, s hír sze­rint Manteuffel úr még azon este vissza akart volna utazni. Schwarzenberg­ig azonban, tekintvén a pillanat fontosságát, rábírta Manteuffel urat az értekezletek folytatására, s méltán reméljük, miszerint kölcsönös engedékenység s politikai he­lyes tapintat már e pillanatban véget vetett eszencsétlen zavar­gásoknak. ____ Rendszabály a Magyarországban jelenleg folyamatba veendő újonczállí­­tásra nézve: Folytatás­ (1) XI. §. Közvetlenül az ellenszólások tárgyalásának bevégezte után a hadszolgálatra kötelezettek megigazított lajstromának alap­ján három lajstrom készítendő : egy a hivatalnál fogva (2. §.) kiállítandókról; egy második a többi, hadszolgálatra kötelezettek­ről, kiknek kiállittatniok a korosztályok rende szerint kell; végre egy harmadik a fölmentettekről és testi hibáik miatt hadiszolgá­latra szemlátomást nem alkalmasakról. XII. §. Mindjárt ezen munkálat bevégeztével a megyei főnök meghatározza a helyet, hol, s a napot, mellyen a hadszolgálatra kötelezettek sorshúzása és besoroztatása végbemenend. XIII. §. A következő városokban : Budapest, Pozson , Kassa, Sopron és Nagyvárad, mellyek közvetlenül az illető katonai kerü­letek főnökségei alatt állnak, a községi elöljáró a cs. k. miniszteri biztos által melléje adandó bizottmányi tagokkal fogja végezni a járási főnökre ugyan­ezen rendszabályban ruházott kötelességeket. XIV. §. A kiállítások megkezdését illetőleg, a megyei főnö­köknek meg fognak a helyre és időre nézve a szükséges utasítá­sok küldetni, miszerint aztán a 12-dik §. tartalmánál fogva a többi intézkedéseket teendik. XV. §. A sorsolás­ és besoroztatásra meghívottak (11. §. máso­dik jegyzéke) nyilvános hirdetmény által kapnak utasítást, mi­szerint a kitűzött napon az e végre meghatározott helyen a köz­ségi elöljáróval együtt megjelenjenek. (') Lásd PESTI NAPLÓ 219. és 220. számait. A hivatalnál fogva állitandók és mindjárt kézrekerültek után biztos felvigyázat alá adatandók (3. §.) némi alkalmas módon szinte a besorozó bizottmány elé kell hogy vezettessenek. XVI. §. A sorsoltató és állító (assentáló) bizottmány szabály szerint álland: 1) a megyei főnökből, vagy ha ez gátoltatnék , annak helyet­teséből ; 2) egy törzs- vagy főtisztből; 3) a hadfogadó kerület parancsnokából; 4) egy h­adibiztossági hivatalnokból; 5) egy katona orvosból; 6) egy a megyefőnök által kijelölendő, nyilvános szolgálatban álló polgári orvosból; 7) az illető járás elöljárójából, azon bizottmányi tagokkal együtt, kik a hadszolgálatra kötelezettek lajstroma szerkesztésébe befolytak. Mindazáltal az ezen lajstromok hibátlanul szerkeszthetése vé­gett (9. és 11. §.) meghívott községi bizalomférfiak e bizottmány­nál csupán törvényes tanuk. XVII. §. A sorhuzás- és besorozásra kitűzött napon egybegyül a sorsoltató és besorozó bizottmány s megkezdi hivatalos működését községről községre, a községből hivatalnál fogva katonákut beso­­rozandók kiállításával (3. §.) s azon esetben, ha már ki­ volnának állítva, azok beszámításával. Ezután ugyanazon községnek jelenlevő többi hadkötelezettel közöl feldíja mindazokat, kik önkéntesen kívánnak a katonaságba lépni, vagy kiket a község a reá­vetett ujoncz- jutalék kiegészí­tésére fogadott, mire aztán illyenek orvosi vizsgálat alá vétetnek és besoroztatnak. Ez megtörténvén , átmegy a bizottmány az első (legfiatalabb) korosztályra (2. §.) XVIII. §. Ha ezen, vagy egy másik ezt követő korosztály a já­rásra kivetett ujoncz-jutalék számát be nem tölti, akkor illy kor­osztályból mindnyájan — a nélkül hogy előbb az imigy nélkü­lözhető sorshúzás megtörténnék , besorozás alá kerülnek. Ha pedig ezen első vagy egy következő korosztály az állítandó ujoncz-jutalék számát meghaladja, ez esetben a sorshúzás követ­kező formaságokkal menend véghez. XIX. §. A sorsolás azzal veszi kezdetét, hogy az ábécze va­lamennyi betűje egyenlő minőségű és nagyságú papirszeletkékre v­­ezébulákra íratván, azok egy az asztalon szabadon álló vederbe tétetnek. A községi elöljáró egy szeletkét húz, mellynek betűjétől kezd­ve , betűrendben, egészen Z-ig , azután ismét az először húzott betűig a nevek sorshúzásra felhivandók. Ezen először húzott betű minden korosztályra nézve érvényes marad. XX. §. Ezután veszi kezdetét tulajdonképen a hadszolgálatra kötelezettek sorshúzása. Ez következő módon megyen véghez: Egyenlő papirosu és nagyságú ugyanannyi sorsezédulára, mint mennyi a meghívott korosztályban hadszolgálatra kötelezett van bejegyezve, 1-től kezdve egymás után folyó számok h­atnak; e czédulák összesodortatván egyenkint vettetnek az asztalon álló vederbe; minden 10 belevetett ezédula után pedig a veder jól összerázatik. XXI. §. Ez meglevőn, ezen korosztály sorsolandói a fentebb (15. §.) érintett betűrendben sorshúzásra hivatnak meg. Minden felhívott egy sorsezédulát húz, mellyek száma szerint rá a beállás sora kerül, és ha ő maga nem akarna húzni, vagy nem volna jelen , akkor helyettese húz, vagy egy másik , kit a bizottmány főnöke erre nézve kijelöl. Az , ki a czédulát kihúzza , hangosan felolvassa azt, vagy egy magaválasztotta egyén által felolvastatja; ezután átnyújtja a bi­zottmány vezetőjének, ki a számot a lajstromba beíratni rendeli. A sorshúzásnak a legnagyobb nyilvánossággal kell végbemenni. XXII. §. A bizottmánynak tisztében áll őrködni, nehogy vala­­melly hadszolgálatra kötelezett a sorshúzást kikerülje; ha ez mindamellett megtörtént volna , akkor a politikai járáshatóság utólagos sorshúzást rendelene , melly ugyan azon formaságokkal menend véghez, s mellynél a később fölfedeztetett ugyannyi sors­­czédulákból, mennyi a fősorshúzásnál volt, egyet húz. A húzott sorsszám­ a lajstromban az egyenlő szám nagyságához mint törtszám függesztetik. XXIII. §. A hadszolgálatra kötelezetteknek a húzott sorsszámok kicserélése meg van engedve , de csak olly feltét alatt, ha a he­lyettesített a katonaszolgálatra alkalmas egyén, s ha a sorsszám csere végett előbb történt a megkeresés és beleegyezés, mint sem a magát h­elyettesittetni akaró besoroztatott. A sorsszám cserének egyéb hatása nincs, mint hogy a cserélők a kicserélt számok a szerint hivatnak meg a beállásra. XXIV. §. Ki a 2-dik lajstromba (H. §.) foglaltak közöl mind a mellett fölmentésre kíván igényt tartani, köteles azt a szükséges bizonyítványokkal vagy személyesen, vagy meghatalmazottja ál­tal a besorozó bizottmány előtt érvényesíteni, ha ezt elmulasztja, ez esetben vele szintúgy, mint minden más, hadszolgálatra köte­lezettel, — és ha talán, ámbár megjelenni képes volt, a besorozó bizottmány előtt meg nem jelent volna — mint ujonezok sorába tartozóval fognak eljárni. Ezen igénytartás fölött a bizottmánynál a megyefőnök határoz, mire nézve ugyan a fölebb hivatkozás nyitva áll, de melly a be­­sorozást mind a mellett nem akadályozza. Ha valamelly korosztály vagy egészen kiállíttatott, vagy pe­dig sorsot húzott, akkor az első esetben mindnyájan, az utolsóban pedig a sorsoltak azon rendben, mikép a sors elintézte, meg­méretnek, és mindegyik, ki a mértéket megüti, az illendőség lehetőleges figyelembe vételével, valamennyi bizottmányi tagok jelenlétében orvosilag megvizsgáltatnak. Hogy az újonczállítás gyorsan előhaladjon, egyszersmind minden zavar mellőztessék , a kivetett újonczjutalék teljes számban kikerüljön, ezúttal minden túlságos­ válogatással föl kell hagyni, és ollyegyének hiányában, kik a szabályilag kívánt testmértéket megütik, habozás nélkül vétethetnek föl 4 láb 11 ujjnyi magas újonczok is, ha azok külön­ben izmosak s a növekedésre még némi reményt nyújtanak.

Next