Pesti Napló, 1850. december (1. évfolyam, 221-244. szám)
1850-12-02 / 221. szám
illy törvénytelenségeket megróni kötelesége a népképviseletnek , de a politikusnak mindig a körülményeket kell szem előtt tartania, és a baloldalnak most, szenvedőleg kellene magát viselni, nehogy erejét felhasználja kis csatákban, midőn nemsokára nagy háborúról lehet szó. A kormány megköszöni az ellenzéknek, ha illy mellékkérdések által, a törvényhozó gyűlés figyelmét elfordítja ama fontos kérdésekről, mellyek a mostani külügyi conjuncturák alkalmával okvetlenül szőnyegre jöhetnek. Mióta t. i. a porosz király trónbeszéde ismeretes, és mióta Fersigny a porosz nép háborús buzgalmát lefestette az elnök előtt, a kormány helyzete igen különös. Fél a háborútól, mert ezáltal csak veszthet, minthogy eddigi politikáija és a többség akarata népszerűtlen szerepre fogná őt kárhoztatni, és akkor világos lenne: Bonaparte Lajos mellyik politikához köti jövendőjét. Ezt pedig nem szeretné leleplezni, míg az elnöki hatalom prorogatioja felett biztosítva nem lesz. Bonaparte úr nagyon is érzi, és így nem volna lehetlen, hogy minden miniszteri krízis nélkül miniszter-változásunk lesz. Az Elysée kész lehet tudniillik a reactio érdekeit továbbra is képviselni, de míg személyes érdekeit biztos kikötőbe nem vezette , ezt nyilván be nem vallhatja. Napóleon tehát szívesen látná, ha háború esetére olly. kabinet volna körülötte, melly tisztán a többség kifejezése, hogy aztán az általa követett politikát egyenesen a reactionak tulajdoníthassa. Az Elysée úgy manoeuvrirozna, mint manoeuvrirozott az általános szavazati jog megszorítása alkalmával. Elfogadja ezen intézkedésnek jótéteményeit, de elutasítja magától annak felelősségét. Legalább úgy akarná, ámbár a nép öntudatában illy kétszínűsködéssel nem igen sokra fog mehetni. A jól értesültek ugyan még most is kételkednek a háború kitöréseiről, de nem tagadja senki, hogy a porosz kormány olly helyzetben van, miszerint annak megakadályoztatása nem épen tőle függ. Most csak Ausztria gátolhatja ezt meg, és nem a német nagy hatalmasságok befolyása. Mint legbiztosabb kútforrásból tudósíthatom önöket, mind a franczia, mind az angol kormány az orosz kabinetnél insistálnak, hogy ez Ausztriát engedményekre bírja. Ausztriához egyenesen is folyamodtak ugyan, de csak miután a czárnak előadták nézeteiket. A porosz kamarák összehívása könnyebbíteni fog a porosz kabinet helyzetén, és a frank és angol protestatiok Petersburgban annál nagyobb hatással lesznek. Az egyezkedés nem is olly nehéz, mint azt első pillantásra hinné az ember. A holsteini herczegségekre nézve Poroszország és Ausztria úgy is egyetértenek, az Uniót már feladta a porosz király, és ha, mint nem lehetlen, a neuschaleli és egyáltalában a helvét kérdés Poroszország kielégítésére rendeztetik el: a porosz kamarák sem fognak vonakodni a békésebb politikától, és az úgynevezett porosz, becsület is meg lesz mentve. A porosz népről aztán nem lehet többé kérdés, mert a mostani buzgalom csak a pillanat fölhevülése, és a porosz armádia majd megteszi a többit. — Szóval, én még most is mindent hiszek inkább, mint azt, hogy Bécs és Berlin közt komoly háború támadhasson. Bécs, nov. 28. (13) Nem tudjuk mi ütött szeget a porosz kormány fejébe ? de, mint meglepetve értesülünk a Lloyd mai számából, herczeg Schwarzenberg és Manteuffel ma Olmützben találkozandnak. E találkozástól függ a béke, a harcz. A bécsi kormány ez által jelét adja azon őszinte akaratának, minélfogva ha az egyezkedés terén megnyerheti azt, mit áldozatai, s azon állása követelésénél fogva , mellyet Németországban számára , belereje, a hisztoriai jog s a varsói megállapodás" biztosít, méltán igényelhet : kész föl nem gyújtani a háború lángját és egy bizonytalan jövőnek kitenni Németországot. Talán néhány nap múlva meg fogjuk tudni e találkozásnak eredményét. De engedhet-e, és mennyiben engedhet a berlini kormány ? avagy elvállalja-e nagy felelősségét a német háborúnak? Ezen esetben a népre kell támaszkodnia, annyival is inkább, mert az orosz kormány, ha alapos a hír, nyíltan kijelenté, miszerint helyeselvén Ausztria eljárását, az ez elleni háborút önmaga megtámadtatásának tekintendi. Ezért lenne a harcz az elvek csatája. B. őrnagy úr, ki állítólag a híres „vallomásokat“ írta, ismét ő Felsége katonai középirodájában nyert alkalmazást. Az igazságügyi minisztérium, melly a szervezés terén eddig is példátlan munkásságot fejtett ki, hazánk számára egy büntető codexet dolgoztatott ki, mellynek első, u. m. a „bűnökről, vétségekről és rendőri kihágásokról“ szóló része, újévre alkalmasint életbe lépend. A mint az eljárásról szóló rész elkészülend, hazánkban, sőt a legfőbb törvényszéken is, a szóbeli eljárás fog behozatni. Ez, természetesen az ügyvédi kar s a legfelsőbb törvényszék előtt működő ügynökük állásának rendezését is maga után vonja és föltételezi. A miniszter úr megbízásából hazánk egyik legtudományosabb jogtudósa jelenleg egy jogműszótáron dolgozik. Midőn a legfelsőbb törvény- és ítéletsemmisítő szék szervezése megjelent, ön lapja a szervezet 28-dik §-ának értelmére, engedélyére fektetve jó hitét, azon meggyőződését fejezte ki, miként a legfőbb törvényszék magyar biráiban lesz annyi kötelességérzet és honszeretet, minélfogva nemzetiségünk igényeit képviselni el nem mulasztják s az. azon engedélyével , hogy az előadások polgári és büntetőügyekben azon országokból, mellyek eddig nem tartoznak a legfelsőbb törvényszék bécsi senátusa alá, azon nyelven is tartathassanak, mellyen a tárgyalás folytattatott, élni fognak. És a tapasztalat azon megnyugvást és vigasztalást nyújtja a hazafinak, hogy t. i. a legfelsőbb törvényszék magyar bírái érezik kettős kötelességüket s nemzetiségünk érdekeinek képviseletével iparkodnak bizalmat szerezni azon főtörvényszék iránt, melly, valljuk meg, Bécsbe telt áttétele alkalmával nem találkozott a nemzet többségének megnyugvásával. A magyar főbirák eddig minden olly tárgyban, mellynek tárgyalása magyar nyelven folytattatott s minden magyar folyamodásra, magyar nyelven tették előadásaikat. És mint a legfőbb törvényszék magyar biráiban e kötelesség érzetét találjuk fel: fájdalommal és elkeseredéssel kell addig tapasztalnunk, hogy hazánkfiai — a perlekedő felek — a legfőbb törvényszékhez folyamodók között akadnak sokan, kik, nem tudjuk, milly indokból a legfőbb törvényszék magyar osztályához német nyelven folyamodnak, s ezáltal megnehezítik a birák állását s őket azon kénytelenségbe hozzák hogy a magyar ember magyar ügyében németül referáljanak. Talán azt hiszik e jámbor atyafiak, hogy a magyar biró németül jobban ért s érveit, hanem magyarul adatnak elő, jobban felfoghatja, vagy talán hogy azon készsége, azon assimilatioja, minélfogva németül folyamodik, egyik érvül szolgál keresete igazságára nézve ? Figyelmeztetjük tehát ezúttal hazánkfiait, miként a magyar bírák a magyar folyamodást jobban megértik, és hogy az alaptalan kérés, ha németül adatik is elő, itt tekintetet nem nyerend. — Az Olmüczi értekezletről bécsi lapok után ezeket közölhetjük : Olmütz nov. 29. A tegnap tartott alkudozásokat olly sűrű fátyol födi, hogy még a kiséret tagjai sem tudnak egy szót is azokról. Mondják, miszerint még azon szolgák is, kik rendesen az előtermekben szoktak őrt állani, eltávolítottak volna, nehogy kísértetbe jöjjenek valamit kilesni, mit nem volna szükség tudniok. Amint a diplomaták körözetéhez tartozó egyénektől hallhatni, a miniszterek az első conferentia után nem a legnagyobb megelégültséggel távoznak. Ma a conferentiák, folytattattak, s úgy látszik, kedvező eredménynyel, legalább közös ebéddel végeztettek be. Ma délutáni 5 órakor utaztak el a diplomata testület összes tagjai külön vonattal, különböző rendeltetési helyekre. Béke vagy háború ? ez a kérdés ! E két mozzanat fölötti végelhatározat falaink között történt, még pedig olly titkosan s olly sebességgel, miilyent még eddig, hasonló esetekben sohasem volt alkalmunk tapasztalni. S valóban ez volt az utolsó pillanat. A jelen ellenállhatlanul sürgető a dolgok végképent eldöntését, s a viszonyok mind olly fenyegető alakot öltöttek, miszerint csak örvendhetünk a dolgok jelen fordulatának, melly bennünket az annyira nyomasztó s feszült várakozásból ment ki, s legalább biztos álláspontot nyújt a conjekturák, s valószinűségi számítások tömkelegében. rz Angliának, az osztrák-porosz ügy eldöntésére, bár működése nem a legkiáltóbb színekben mutatkozik, nagy befolyást kell gyakorolnia. A Wanderernek egy telegráfi tudósítása, melly szerint a kérdés alkotmányos úton fog megoldatni, föntebbi állításunkat igazolni látszik. Az érintett lap e tárgyra vonatkozólag következő, jelentékeny megjegyzéseket tesz: „Anglia a porosz-osztrák ügyben hatályosan lépett föl. Németországban már rég az alkotmányos elv részére állott. Csak egy hatalmas közbenjárásnak sikerülhetett a választófejdelmet s a szövetségi gyűlést rábírni eddigi eljárásának olly elhatárzolt visszavételére. A választófejdelemnek Kasszelbel viszszamenete szerint, csak az alkotmányios csapatok fedezete alatt történhetnek, Hassenpflug úr elbocsáttatása után, kihez a mostani zavargások csatolvák, s az egybehivandó kamarák többségének megfelelő minisztérium alakítása által. Egy illy eljárásnak legközelebb elhatárzó befolyása volna Würtemberg-, Baden-, Hesszen-Darmstadt-, Nasszau- és Hannoverára is, hol ugyanazon időben Hassenpflug kísérleteivel, az alkotmányok és reformok kérdése merült föl. Az osztrák-porosz differentia ezáltal szinte egyszerűsíttetett, jóllehet Németország újjáalakításának kérdése még nincs tisztán megoldva. Bécs, nov. 30. — Rendkívüli úton kaptunk némi tudósításokat a tegnap Olmützben tartott miniszteri konferentiáról. Az értekezlet, Manteuffel úr kívánsága szerint, egyedül közte és Schwarzenberg hg. között történt, még pedig úgy, hogy sem Mayendorff orosz követ, sem Westphalen gr. nem vettek benne részt. Ez valóban német miniszterek értekezlete volt német ügyek fölött, úgy látszik azonban, mintha az első értekezlet nem elégítette volna ki mindkettőjük kívánságait, s hír szerint Manteuffel úr még azon este vissza akart volna utazni. Schwarzenbergig azonban, tekintvén a pillanat fontosságát, rábírta Manteuffel urat az értekezletek folytatására, s méltán reméljük, miszerint kölcsönös engedékenység s politikai helyes tapintat már e pillanatban véget vetett eszencsétlen zavargásoknak. ____ Rendszabály a Magyarországban jelenleg folyamatba veendő újonczállításra nézve: Folytatás (1) XI. §. Közvetlenül az ellenszólások tárgyalásának bevégezte után a hadszolgálatra kötelezettek megigazított lajstromának alapján három lajstrom készítendő : egy a hivatalnál fogva (2. §.) kiállítandókról; egy második a többi, hadszolgálatra kötelezettekről, kiknek kiállittatniok a korosztályok rende szerint kell; végre egy harmadik a fölmentettekről és testi hibáik miatt hadiszolgálatra szemlátomást nem alkalmasakról. XII. §. Mindjárt ezen munkálat bevégeztével a megyei főnök meghatározza a helyet, hol, s a napot, mellyen a hadszolgálatra kötelezettek sorshúzása és besoroztatása végbemenend. XIII. §. A következő városokban : Budapest, Pozson , Kassa, Sopron és Nagyvárad, mellyek közvetlenül az illető katonai kerületek főnökségei alatt állnak, a községi elöljáró a cs. k. miniszteri biztos által melléje adandó bizottmányi tagokkal fogja végezni a járási főnökre ugyanezen rendszabályban ruházott kötelességeket. XIV. §. A kiállítások megkezdését illetőleg, a megyei főnököknek meg fognak a helyre és időre nézve a szükséges utasítások küldetni, miszerint aztán a 12-dik §. tartalmánál fogva a többi intézkedéseket teendik. XV. §. A sorsolás és besoroztatásra meghívottak (11. §. második jegyzéke) nyilvános hirdetmény által kapnak utasítást, miszerint a kitűzött napon az e végre meghatározott helyen a községi elöljáróval együtt megjelenjenek. (') Lásd PESTI NAPLÓ 219. és 220. számait. A hivatalnál fogva állitandók és mindjárt kézrekerültek után biztos felvigyázat alá adatandók (3. §.) némi alkalmas módon szinte a besorozó bizottmány elé kell hogy vezettessenek. XVI. §. A sorsoltató és állító (assentáló) bizottmány szabály szerint álland: 1) a megyei főnökből, vagy ha ez gátoltatnék , annak helyetteséből ; 2) egy törzs- vagy főtisztből; 3) a hadfogadó kerület parancsnokából; 4) egy hadibiztossági hivatalnokból; 5) egy katona orvosból; 6) egy a megyefőnök által kijelölendő, nyilvános szolgálatban álló polgári orvosból; 7) az illető járás elöljárójából, azon bizottmányi tagokkal együtt, kik a hadszolgálatra kötelezettek lajstroma szerkesztésébe befolytak. Mindazáltal az ezen lajstromok hibátlanul szerkeszthetése végett (9. és 11. §.) meghívott községi bizalomférfiak e bizottmánynál csupán törvényes tanuk. XVII. §. A sorhuzás- és besorozásra kitűzött napon egybegyül a sorsoltató és besorozó bizottmány s megkezdi hivatalos működését községről községre, a községből hivatalnál fogva katonákut besorozandók kiállításával (3. §.) s azon esetben, ha már ki volnának állítva, azok beszámításával. Ezután ugyanazon községnek jelenlevő többi hadkötelezettel közöl feldíja mindazokat, kik önkéntesen kívánnak a katonaságba lépni, vagy kiket a község a reávetett ujoncz- jutalék kiegészítésére fogadott, mire aztán illyenek orvosi vizsgálat alá vétetnek és besoroztatnak. Ez megtörténvén , átmegy a bizottmány az első (legfiatalabb) korosztályra (2. §.) XVIII. §. Ha ezen, vagy egy másik ezt követő korosztály a járásra kivetett ujoncz-jutalék számát be nem tölti, akkor illy korosztályból mindnyájan — a nélkül hogy előbb az imigy nélkülözhető sorshúzás megtörténnék , besorozás alá kerülnek. Ha pedig ezen első vagy egy következő korosztály az állítandó ujoncz-jutalék számát meghaladja, ez esetben a sorshúzás következő formaságokkal menend véghez. XIX. §. A sorsolás azzal veszi kezdetét, hogy az ábécze valamennyi betűje egyenlő minőségű és nagyságú papirszeletkékre vezébulákra íratván, azok egy az asztalon szabadon álló vederbe tétetnek. A községi elöljáró egy szeletkét húz, mellynek betűjétől kezdve , betűrendben, egészen Z-ig , azután ismét az először húzott betűig a nevek sorshúzásra felhivandók. Ezen először húzott betű minden korosztályra nézve érvényes marad. XX. §. Ezután veszi kezdetét tulajdonképen a hadszolgálatra kötelezettek sorshúzása. Ez következő módon megyen véghez: Egyenlő papirosu és nagyságú ugyanannyi sorsezédulára, mint mennyi a meghívott korosztályban hadszolgálatra kötelezett van bejegyezve, 1-től kezdve egymás után folyó számok hatnak; e czédulák összesodortatván egyenkint vettetnek az asztalon álló vederbe; minden 10 belevetett ezédula után pedig a veder jól összerázatik. XXI. §. Ez meglevőn, ezen korosztály sorsolandói a fentebb (15. §.) érintett betűrendben sorshúzásra hivatnak meg. Minden felhívott egy sorsezédulát húz, mellyek száma szerint rá a beállás sora kerül, és ha ő maga nem akarna húzni, vagy nem volna jelen , akkor helyettese húz, vagy egy másik , kit a bizottmány főnöke erre nézve kijelöl. Az , ki a czédulát kihúzza , hangosan felolvassa azt, vagy egy magaválasztotta egyén által felolvastatja; ezután átnyújtja a bizottmány vezetőjének, ki a számot a lajstromba beíratni rendeli. A sorshúzásnak a legnagyobb nyilvánossággal kell végbemenni. XXII. §. A bizottmánynak tisztében áll őrködni, nehogy valamelly hadszolgálatra kötelezett a sorshúzást kikerülje; ha ez mindamellett megtörtént volna , akkor a politikai járáshatóság utólagos sorshúzást rendelene , melly ugyan azon formaságokkal menend véghez, s mellynél a később fölfedeztetett ugyannyi sorsczédulákból, mennyi a fősorshúzásnál volt, egyet húz. A húzott sorsszám a lajstromban az egyenlő szám nagyságához mint törtszám függesztetik. XXIII. §. A hadszolgálatra kötelezetteknek a húzott sorsszámok kicserélése meg van engedve , de csak olly feltét alatt, ha a helyettesített a katonaszolgálatra alkalmas egyén, s ha a sorsszám csere végett előbb történt a megkeresés és beleegyezés, mint sem a magát helyettesittetni akaró besoroztatott. A sorsszám cserének egyéb hatása nincs, mint hogy a cserélők a kicserélt számok a szerint hivatnak meg a beállásra. XXIV. §. Ki a 2-dik lajstromba (H. §.) foglaltak közöl mind a mellett fölmentésre kíván igényt tartani, köteles azt a szükséges bizonyítványokkal vagy személyesen, vagy meghatalmazottja által a besorozó bizottmány előtt érvényesíteni, ha ezt elmulasztja, ez esetben vele szintúgy, mint minden más, hadszolgálatra kötelezettel, — és ha talán, ámbár megjelenni képes volt, a besorozó bizottmány előtt meg nem jelent volna — mint ujonezok sorába tartozóval fognak eljárni. Ezen igénytartás fölött a bizottmánynál a megyefőnök határoz, mire nézve ugyan a fölebb hivatkozás nyitva áll, de melly a besorozást mind a mellett nem akadályozza. Ha valamelly korosztály vagy egészen kiállíttatott, vagy pedig sorsot húzott, akkor az első esetben mindnyájan, az utolsóban pedig a sorsoltak azon rendben, mikép a sors elintézte, megméretnek, és mindegyik, ki a mértéket megüti, az illendőség lehetőleges figyelembe vételével, valamennyi bizottmányi tagok jelenlétében orvosilag megvizsgáltatnak. Hogy az újonczállítás gyorsan előhaladjon, egyszersmind minden zavar mellőztessék , a kivetett újonczjutalék teljes számban kikerüljön, ezúttal minden túlságos válogatással föl kell hagyni, és ollyegyének hiányában, kik a szabályilag kívánt testmértéket megütik, habozás nélkül vétethetnek föl 4 láb 11 ujjnyi magas újonczok is, ha azok különben izmosak s a növekedésre még némi reményt nyújtanak.