Pesti Napló, 1850. december (1. évfolyam, 221-244. szám)

1850-12-07 / 226. szám

meg nem gátolható, és kivált Persigny úr most egyedüli foglalkozásának ismeri, mindenütt és mindenki előtt háborús nézeteit kitálalni. A Landwehr összehívása óta a porosz ügyek olly fordulatot venek , hogy ezt alul a porosz kormány saját léte veszélyeztetése nélkül az engedmények útján tovább nem mehetett, és midőn több ízben ismételt nézeteim mellett megmaradtam , a mélyebben fekvő okok méltánylásából történt úgy. E tekintetben nem változott semmi; Poroszország kezei lekötték ugyan, kénytelen lesz a felizgatott katonai buzgalomnak elégtételt nyújtani, de tagadom, hogy erre csak egy út maradna fen: az Ausztria elleni háború. Ha az érintett két kormány lehető érdekeit szem előtt tartjuk, a fölfegyverkezett béke mostani bizonytalansága sokkal tovább fog tartani , mint ezt sokan hinni hajlandók volnának. E fölfegyverzett békének is lehetnek bizonyos tekintetben olly eredményei mint magának a háborúnak. A porosz katonaság, és legkivált a Landwehr buzgalma már e huzavonás által olly fokra le fog hűlni, hogy, a porosz kormány e részben is szabadabban fog mozoghatni. Akárhová nézünk Európában, mindenütt olly tüneményekkel találkozunk, mellyek azon érdekekre nézve , mellyeket e pillanatban Bécsben és Berlinben képviselve látunk, a béke fentartását életkérdésként kell, hogy tüntessék föl. Szárdinia is magára vonta a politikusok figyelmét. A római és kereskedelmi kérdés Szárdiniában a legszorosabb rokonszenv kötelével köti ez országot Angliához és háború esetében , — azaz valóság a háború esetére, melly nem maradhat soká, nem európai — Anglia és utána Francziaország kénytelen volna megtenni Szárdiniáért azt, mit nem tenne Poroszországért. De mind Francziaország, mind Anglia oda fogják használni utolsó percig befolyásukat, hogy a béke fentartassék. Én részemről továbbmegyek, és azt hiszem, hogy minden hivatalos és félhivatalos nyilatkozatainak daczára , a párisi kabinet még most is reméli a háború meggátolhatását. Nézetem szerint az elnök és Lahitte úr úgy vannak meggyőződve, miszerint a fenforgó kérdés Bécs és Berlin között nem a fegyverek ereje által fog eldöntetni. Legalább minden lépései idemutatnak. Ha a franczia kormány komolyan a háború lehetőségére akarna készülni, nem fogna új negyvenezer ember felállításában elég biztosítékot látni, ha az Elysée őszintén hinne a háborúban , Francziaország mostani körülményei közt százezer katonáról szólana, és nem nyolcz milliónyi hitelről csak. A kabinet reméli, hogy nem lesz háború , és a háború lehetősége szívesen látott ürügy a hadsereg öregbítésére — saját érdekeiben. Csak arra figyelmeztetem e lap t. olvasóit, hogy az általános szavazat megszorítása óta, nincs rendszabály, mellyet a kormány annyira szívén hordana, mint a nemzetőrség megszüntetése. Ha egyszer a hitel meg van szavazva , amint hogy meg is fog szavaztatni, Thiers ellenállása daczára — és ő is csak pro forma áll ellen, — akkor az újonan felállított katonák, a kormány és többség politikájának keresztülvitelére igen alkalomszerű támaszul fognak szolgálni, a külconjuncturák ürügye alatt keresztülviendő szaporítás a belügyekre fog fölhasználtatni, és a kormány majd módját találandja : e szaporítást a béke fenmaradása esetére is megtarthatni. Az elnök csak nyerhet, mert minél több erő áll dispositiójára , annál nagyobb engedékenységet várhat a többség részéről. Minél közelebbről tekintjük a most fenforgó hivatalos érdekeket , annál jobban meg kell győződnünk a béke szükségességéről. Berlin, dec. 2. Igen csodáltam , hogy önök lapjában, mint általában fővárosukban , leveleim majd az egyetlenek valának, mellyek két hó óta következetességgel tagadták a porosz-osztrák háborút. ( Most kegyetek is fogják már félhivatalosan tudni, hogy az olmüczi összejövetel békét hozott a két nagyhatalmasságnak , s pedig mindegyike becsületének nem-csorbitásával. — S ha sokszor tisztán nem mondtam is olvasóimnak, hogy a fölfegyverzés koránsem egymás ellen történt, mégis, megérthették szavaimból és most mégis győződhettek, hogy úgy volt s úgy is leszen. — A levelezőre nézve baj az, hogy sokszor az okokat állításai mellé föl nem hozhatja, mert -------föl nem hozhatja. Ködösek az idők, s ollykor a nagy hidegben az ember szavai ajakain fagynak meg. Szükséges tehát, hogy az olvasó a levelezővel szellemileg találkozzék. Természetes, hogy igen feltűnő béke az, midőn mindkét rész fel nem hagy a készületekkel. Több álgyút, katonát és lovat együtt és egyszerre még nem láttunk beszállásolni fővárosunkban , vagy innen kiindíttatni, mint épen ma, midőn az egész világ a béke meggyőződését hordja keblében. A király azzal biztatja katonáit, hogy országának békéjét fen fogja tarthatni, mert hiszi, hogy a „becsület“ meg van mentve. A börze könnyebb lélegzetet von; a harczvágy egy fokkal alábbszállt, s mindezek ellen mire való a fölfegyverzés folytatása ? Ezen kérdés következetes, de a felelet is az. Úgy látszik, nem akarják addig letenni a fegyvert, míg Európa tökéletesen lecsendesítve nincs; mert félszeg intézkedésre a költségek, mellyekbe e fölfegyverzés került, nagyon is nagyok volnának ; azután ha már meg van kezdve Németország szervezése , csakugyan czélszerű be is végezni, mire jelenleg van a legjobb alkalom. Németországot jól össze kell forrasztani, hogy keblében annyiféle hatalom ne létezzék. Szóval a békének tartós helyreállítása az, mit diplomatáink czélul tűztek ki maguknak. Mint legújabbat, a Deutsche Reform közli, hogy a szabad conferencziák két „küldött“ (commissaire) által Drezdában a legrövidebb idő múlva meg fognak kezdetni, mint provisoriuma azon nemsokára egész Németországot elrendezendő Conferentiáknak, mellyekhez minden német kormány már meghatározott számú megbízottait küldeni. Mondja továbbá a nevezett félhivatalos lap, miszerint a béke olly stádiumába léptünk, hogy azt már szinte biztosítottnak lehetne mondani, s a slezvig-holsteini pacificatiót is commissariusok által hiszik létrehozhatni. Hálát mondunk! legalább a bankókat használhatjuk ismét !! — t. i. ha majd zsebünkben is lesz bankó. Buttyin, nov. 24. A PESTI NAPLÓ 153-dik számában értesítem önt a románoknak eddigi állásukról, s illetőleg egélyi tekintetben két részre történt feloszlásukról. — Fáj, midőn román népünk műveletlen, de mondhatnám buta voltát a világ előtt őszintén bevallani kénytelenek vagyunk ! — kétszeresen fáj azonban, midőn e butaságnak valódi okát kutatva , azt egyrészt a hajdani kormányrendszerből kifolyó s valláskiváltságot biztosító árnyoldalakban, de másrészt, és leginkább magának a román nép intelligentiájának soha öszhangzásban lenni nem tudott működésében s eljárásában találjuk fel! Elmondom érintett értekezésemben ama különben köztudomású tényt, miszerint a román nép, vallás tekintetben eddig két várnát (castot) képezett, mellynek egyike különben saját — de más valláson levő — véreit halálos elleneként gyűlölte, s mindent inkább , képes vala tenni, mint saját nemzetisége virágoztatásán a másikkal kezet fogva közremunkálni. Felhagyva azonban a keserűséget szülő szemrehányásokkal, eleget mondunk, ha kijelentjük , miszerint a nem egyesült, és egyesült görög valláson levőknek fölö óhajtásuk volt , egy külön s hierarchiális tekintetben senki mástól nem függő egyházi fővel, vagyis — mint mi nevezni szoktuk — metropolitával dicsekedhetni, ki nemzetiségére nézve született román legyen. — És találkoztak többen mind a két részből, kik odanyilatkoztak , miszerint az eddig köztök fenállott egyenetlenség elhárítása okáért azon részhez fognak csatlakozni, melly magának független egyházfőt lesz képes kivíni! És most beköszönt az adott ígéret beváltásának rég várt órája! — Ugyanis, hiteles kútforrásból merített tudomás szerint, a katholikus püspöki karnak ö Felsége elibe juttatott előterjesztésére, s a görög-katholikus clerus kérelmére, legkegyelmesebb fejedelmünk elhatározá : az erdélyországi, jelesen gyula-fejérvári görög-katholikus érsekséget s illetőleg metropolitai méltóságot s melléje 10 kanonokokból alakulandó káptalant újból felállítani, s ennek felállítása által a görögkatholika egély rom. kath. hierarchiának, s illetőleg az esztergomi érseknek minden további befolyásától s hatóságától függetleníteni"); — és, mint legközelebbi hiteles tudósitásunk tartják, gyulafejérvári görög-katholikus metropolitának — 14 ezer pengő forintnyi évi ellátással. Sterka Sullurz Sándor úr, mint a fogarasi püspöki megye által is 97 szótöbbséggel megválasztott püspök — fön öfelsége által kinevezve. Bécsi magán, de hiteles tudósitásunk nyomán, még arról is kívántam önt, t. szerkesztő úr tudósítani , miszerint ő Felsége két görög-katholikus új püspökségnek Lugoson és Szamos- Ujvárott leendő alapítását, s mindenikhez egy külön, hat-hat kanonokból álló káptalan létesítését elhatározni méltóztatott. Egyébiránt tudva lesz ön előtt azon reánk nézve örvendetes körülmény is , miszerint nagyváradi görög-katholikus püspökünk Erdélyi Vazul úr, legújabban valóságos belső titkos tanácsosi czímmel díj elengedés mellett díszesíttetvén fel, ifjú fejedelmünk ezáltal is a román nép irányábani kegyes figyelmének elvitázhatlan jelét adá. Napi eseményeinkről jövő alkalommal fogom önt értesíteni, addig pedig Isten önnel! Tata. nov. 25. A neszmélyi kihágásra vonatkozó múltkori tudósításom pótlékául még azt írhatom, mikép Jagasics, esztergomi főnök úr, Esztergomból vezényelt mintegy 80 gránátossal, Neszmélyen megjelenvén, a helybeli elöjáróságot magához hivatta, s miután a főbb tettesek utáni tudakozódásaira kitérőleg válaszoltak , őket két felekezetre osztván, melléjük kellő számban gránátosokat rendelt azon meghagyással, miszerint — ha a főtetteseket, izgatókat ki nem vallják és a katonaságnak ki nem adják, magokat kisérteti Esztergomba; minek következtében az elöjárók magok kimutatván a főbb tetteseket — mintegy 15 egyén várja már Esztergomban érdemlett büntetését. —A ref. lelkész is elfogatott, egy nőt is fogtak el -- de ez ismét elbocsáttatott. —• A helység mintegy 270 pfr. per- és végrehajtási költséget fizetvén — a bordézma is már behajtatott , s jelenleg minden a rendes kerékvágásban van — legalább igy mondják.— Annyi bizonyos, miszerint, ha a szomódi első ellenszegüléskor hasonló erélyes intézkedés történik: a szendi, neszmélyi, almási, sat. kihágások igen hihetőleg elmaradtak volna. Az adóközségek fölvétele tárgyában kiküldött oktató-biztos Stubenfoll úr, és segéde Nyikos, Tatán vannak, a kiszemelt választmányi tagoknak már többször adtak oktatást.— Octob. 28-án történt a választmánynak első hivatalos működése, t. i. a tóvárosi adóközség határjárása . — Tóváros, Tata várossal, Szomód és Baj helységekkel lévén határos, a határjárási okirat ezen helységek előjárói által is aláíratott. — A többi működések , például a városi beltelkek, külső dűlők fölvétele, osztályozása sat. aligha tavaszig el nem maradnak. Egypárszor emlitettem a tatai nagy halastavat is; ez három évi tenyésztés után ez idén 900 mázsa eladandó, s 200 mázsa anyahalat jövedelmezett.— Az eladottnak 12 pfton vetetett meg mázsája. A tó területe mintegy 650 hold. Igen szép tokokat is látunk kifogatni. Említést érdemel még az itt gr. Eszterházy által alakított gazdasági (7 személyü) tanács is (consulta); — itt tárgyaltatnak és döntetnek el minden fontos uradalmi ügyek, mellyek eddigelé az utod, fölügyelő és intéző egyén belátásától függöttek. — Haladunk. Nt. Purgstaller J. úr, kegyesrendü áldoz és akadémiai tag, Tatából, hová csak nemrég rendeltetett tanítóul, Mennyére (Somogybán) létetett által ellenőrül a szerzet javainak kormányzásához. — Mi őt sajnálva nélkülözzük. TATAY GUSZTÁV: Bécsből dec. 2-tól a Const. Blaus Böhmen tudósittaték, hogy az olmützi értekezlet megállapodásai Berlinben helybenhagyattak, s az eziránti tudósítás már mégis érkezett Bécsbe. Levelező azt hiszi, hogy ezzel a viszályos kérdés, melly egész Európát feszültségben tartotta, tökéletesen befejezettnek te(') ? Szerk. (') Bizony lapunkban hiába csodálta ezt ön, t. levelező, mert mi szinte váltig s állhatatosan a két kabinet közti békehitben éltünk és irtunk. Szerk. Annyi igaz, hogy valamint a temetkezési torok áldomásokban viszhangozzák a nemzeti productív gazdagságot, úgy e menyegzői alkalomnál sem sérteték meg a hazai borkincsek a nemessége. A tánctterem megnéptelenül. Gazdag étvágyat teremtő s oltó asztalok körül sáfárkodik a lakodalmi nép. Egymást érve röpködnek a sallangos toasztok. Lelkes áldomásokba foglaltatik az angyalok és Éva anyánk hazája... héj mert a magyarnak felejteni nem szabad! — Élvezeti vágyak s remények szerint, most ide, majd oda csapong a kedélyes ifjúság. Hajlottkoru táblabirók cséplett világadákon politizálnak, keserves sóhajok közt ölelgetve az e constitutio sötét árnyékát. Derült ifjak optimistái hitben ünnepük a pezsgő vér törhetlen kedélyzetét. A tánczterem közepére helyzett emelvény körül Morganczio dilettántbűvész mulattatja a társaság egy részét. Kurta, izmos férfiú. Rendkívül élénk testhajlatokkal, s némán is fecsegő arczkifejezéssel kisérgeti mutatványit. Tüzes csepüre vitriolt iszik. Az égő szurkot mohó étvágygyal nyeldesi. Hölgyek ajkára lakatot ver. Férfiak kezére sarkantyút szegez. Üres csizmával solomagyart tánczoltat. A virágokat egymással beszélteti; s a tormáscsukát fölelevenitvén, frakkba öltözteti, s általa költeményeket szavaltat. Egyébiránt maga a nemes ámító kurtára kapkodott aulicus bajuszt visel; a la Filippo jelmezkedik... s ha bűvészetét bevégezte, ép ollyan ember, mint más akárki. Némellyek Frugál Ánna kisasszony torokműhelyéből imádják a trillázva szökellő halzati költészetet. Zongora mellett, művészpongyola ülésben bájol az édesded hölgyecske; mosoly-fodrainak tündérfátyolát a két ittas Morganczióhoz áttelegrafozva tulvilági kéjregiókba szárnyaltan énekli a czeltiber nyelven ama közkedvességü Ritornelt: „Őre boátt sztrogonda csebrio, Merbull kei kattia mia, Nili börzei hiskitán ovrio Sziduál everpi brilingia.“ Egynémely gyöngébb szellemidegzetü kozmopoliták és nyelvésznők kedvéért, magyarul : „Jer pihenj e keblen megsebzett szarvasom. Bár el légy hagyatva, itt még hazád vagyon, Itt van még a mosoly, mit felhő el nem led, És egy szív, és egy kéz, melly örökre tied.“ A menyegzői éghajlat e szárnyatlan pacsirtája nem tartható ugyan Madonna-szépségnek, hanem a rezignátiótól is távol áll. Bal szemével igen kedvesen koketthoz; enyelgésiben Pompadouri iskolát követ a rá Trifonán ékitett hajzata közt mérgesen virító bazsa-rózsa sociáliskodik. Hangjegyeit jelenleg és más helyeken Wroloputyki cseholáh lovag forgatja, ... ki a menyegző Adonisa; párbajokban — centrum fugitivum; és a Madame Trenzli és leánya közti fashénak udvarlati tengelyzete. Némi intermezzo után, mellyet thea, csemegék, játékzajok, virágcserék sat. szoknak vigalmaknál érdekesitni, a társaság figyelme egy ponthoz vonul, hol egy magas hajnalszőke férfiú kihívó büszke tekintettel megállapodik, és szemeit a terem részletein körülsétáltatja. Tömött hajzata a la Medúza, ég felé borzalkodik ; bal hóna alatt sötétpiros hegedű fényledez, ... s művészi routin néma tónusán csendért látszik esedezni. — Halljuk, halljuk Violándi urat!... Éljen ! halljuk ! — kiálta a bálseregzet több oldalról. Síri csend. A művész nagy darabot nyújtózkodik... ujjaival húrokat pattogtat,... ég felé hunyorgat,... s hegedülni akar. Akar... de hegedűje néma marad.. .ismét akar... mégsem szól, csak egy fiatal piczikázó sem. A művész sápad, izzad, pirul, köhög és hánykolódik. A publicum mosolyg, suttog, bámul, összenéz, hangosan nevet, és fészkelődik. Mi ez ?... was ist das ? ... quelque fidone ? ... roboden mio cazuntyi?... kérdi a művész magától. Valódi feleletre csak azon pajkos turistaféle egyéniség volt volna képes, ki a művész nyirettyűjét fagygyuval bemázolá. A zene azonban megharsan, ... a tánczterem népesülni kezd,... kiki párjával, ... s a hölgykoszorú egyes virágokká bomladoz. Vége követk.