Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-13 / 253. szám

azon esetre fogadá el, ha az minden egyéb uralkodó által elismertetnék. „Ezen idő óta a kabinetek politikája újra fölkapó a német meghasonlások fonalát, s négy különös említést érdemlő terv készült. „Mindenek előtt említendő Ausztria, mely a nemzetközi államszövetséget visszakivánta, úgy azonban, ha az átalakíttatnék, Ausztria, Poroszország, Bajor, Szászország, Hannover és Würtemberg hat kikerekítése által a többi 33 állam volna elnyerendő. Minden ily csoportozatnak volna saját törvényhozása, parlamentje , hadserege és felső törvénykezési igazgatása. Minden csoportozat küldene Frankfurtba egy fölhatalmazottat, s ezen fölhatalmazottak egyesüléséből , alakulna Ausztria elnöksége alatt egy igazgatóság. „A második terv, mely a négy birodalom által pártoltatott , egy úgynevezett szövetségi államot ajánla , de mindegyik állam külügyekbeni képviselése mellett. Itt is vala egy 6 vagy 7 tagból álló igazgatóság, melynek vezérlete fölváltva, hol Poroszországot, hol Ausztriát illetné. Ezenkívül ajánltatott még egy népképviselet is, mely a szövetséges államok kamrái által volna választandó, úgy, hogy Poroszország és Ausztria egyenkint, a többi német állam pedig összesen véve száz-száz követet küldene oda. „A kisebb államok a mart. 28-kai német alkotmány mellett nyilatkoztak róla. — Ő rájuk nézve pedig szintoly veszedelmes volt ehez állam, mintha egy nagyobb államhoz csatlakozának, melyben végre is elenyésztek volna. Mégis, előbbeni nyilatkozatuk daczára is, arra határozták el magukat, hogy azon párthoz csatlakozandanak, mely a dynasztiai érdeknek legnagyobb előnyt fog nyújtani. Ez volt a harmadik tervezés. „A negyedik s utolsó terv vázlata Poroszország műve volt, s abból állott, hogy egy Németország, Ausztria nélkül, alakíttatnék. Valamint ez utóbbi hatalmasság Kremsiein programmjában magát egységes s fölosztatlan birodalomnak nyilvánította volt: úgy Németország, szerződés utján, uniót képezne Poroszország vezérlete alatt, mely végre Erfurtba egy alkotmányozó gyűlés hivatott össze. „1849-ki máj. 26-án minden német állam közt a régi szövetség helyett egy ideiglenes egyesülés jött létre, és egy alkotmányi terv, erre vonatkozó hivatalos nyilatkozattal közrebocsáttatott. Ugyanezen szerződések keletkeztekor Ausztria egyszersmind fölszólittatott, értekeznek a többi szövetséges államokkal a nemzetközi egyesülés végett, melyben alapul következő elvek volnának fölveendők : a külügyekre nézve a két tag föloszthatlan s csak egynek tekintendő , a belügyre nézve pedig két külön testületet saját törvényhozással képez. Ausztria ez ajánlatot visszautasítá. „Noha általában a szövetségi gyűlés gyarló s már is eltemetett testnek tekintetik, mégis a kormányok azon véleményben voltak, hogy a német szövetség még mindig fönáll s hogy annak központosított hatalma a birodalmi helyettes kormányzó főherczeg kezébe jutott, s midőn ez az említett hivatalát letenni akarná, 1849-ki sept. 30-án Ausztria és Poroszország abban egyeztek meg, hogy egy ideiglenes igazgatóságot állitnának fel, melyet ők ideiglenesnek neveztek, s mely által vitetnének a szövetségi gyűlés folyamatban levő ügyei, azon reménynyel, miszerint 1850-ke május végéig odajuthatnának, hogy a német kérdés végképeni szabályozása felől leendő értekezletük sükert nyerhetne. „Ezalatt Ausztria a szövetséges orosz segélyével a magyar fölkelést legyőzte vala, s így lemondhatott semleges politikájáról, Németország egysége tekintetében határozottabb alakban síkra lépvén. E részben Bajorország Hannover a kisebb államoknál segélyre talált, melyek Würtemberggel egyesülve a porosz uniótól elszakadtak. Bajorország különösen odatörekedett, hogy a szövetségben a harmadik helyet foglalhassa el, és így keletkeztek 1850-diki februárban az új német alkotmányra célzó müncheni ajánlatok, melyekben egy háromság jön a dolgok élére állítva, és ezen három osztályzatban, úgymint Ausztria, Porosz és a többi Németországban népképviselőt ígértetek. E három birodalom elszakadása a május 26-kai szövetségtől, más következéseket is vont maga után. A kisebb államok fejdelmei azon veszélyt, hogy Poroszországba bekebleztetnének, az által hivék elkerülhetni, ha a régi szövetségi gyűlésre támaszkodnának, mely, miután két évig el volt temetve, Ausztria által újra fölélesztetett, mely alkalommal e hatalmasság szavát adá, hogy a korszellemhez mért változtatásoknak helyük leend. E végre Ausztria minden nem német tartományival Németországba való belépendő , s ily egyesülés esetére az anyagi érdekek előmozdítása vétetnék alapul, mindenek előtt egy vámegyesülés állíttatván fel. Poroszország az osztrák kereskedelmi miniszternek ez ajánlatában csak egy halasztó politikát vélt látni, miután a két hatalmasság kereskedelmi, úgy szinte a porosz szabad és az ausztriai védrendszer különbségénél fogva, ez ügybeni egyesülés nem volt egyhamar előre látható. Talán az is sejdíttetett, hogy az anyagi előnyök ezen előmozdítása inkább Ausztria hasznára fordulna, hol az iparnak és kereskedésnek gazdag tér nyittatott, mi okból a kölcsönös határszéli közlekedés némüleges könnyebbitését kivévén, a felek az ajánlott szerződést elfogadni nem akarák. „Azalatt a hesszeni fejedelem és népe közti meghasonlások napról napra mindinkább növekedtek. Különben visszataszító benyomást ten ez országra minisztériumba lett visszahivatása Hassenpflugnak, mint oly férfiúnak, ki hamisításról vádoltatván, el is ítéltetett, s kiről különben tudva volt, hogy az absolutismusra hajlandó. A hesszeni kormány biztosabb menhelyet vélt lenni a szövetségi gyűlésben, mint a Poroszországgali szövetkezésben, s ezen pajzs alatt az ország alkotmánya ellen oly kihágásokra hagyta magát ragadtatni, melyek kevésbé múlt, hogy testvérháborút nem idéztek elő. Nemcsak a nép, de minden hatóság és a tisztikar is a kamrai bizottmány elveit pártolák; a kormánynak erőszakot használni lehetlen vala , minthogy a hatóságok és a tisztikar inkább készek voltak elbocsáttatásukat benyújtani, mintsem egy szerintök törvénytelen tényben részt venni. S midőn a kormány az adó behajtását a rendek megegyezése nélkül véghezvitetni akará , a hatóságok e törvénytelen eljárásnak ellenszegültek. E hesszeni meghasonlások okot adtak arra, hogy a szövetségi gyűlés az egyeduralkodói elvet veszélyben lenni lássa, és a Frankfurtban képviselt fejedelmek Bregenzben egy gyűlésen, a hesszeni fejedelem javára fegyveres közbenjárást kimondjanak. De mindenek előtt a czár megegyezése felől bizonyosakká akarván tetetni, ez, egy, Borsóban tartott értekezlet következtében megtörtént..Bajos állást okoz a két slizvng-holsteini herczegség is, hol a népség a dán kormány követelései irányában fegyverben áll. Miután e tartományokban a külföldi kereskedelmi viszonyok bonyolódása mutatja magát, a külhatalmak el nem állanak azon követeléstől , hogy történjék egy barátságos kiegyezkedés, melyben természetesen a magok érdekét szemmel tartván, a meghasonlott Németország érdekeit egészen elhanyagolják. Ily körülmények közt Dánia, Anglia, Orosz, Poroszország és Ausztria szerződést kötöttek , melyet azonban a herczegségek, magokat dolog gyanánt tekintetni nem akarván, el nem ismertek. Ezen herczegségek lakosai úgy, mint a hesszeniek , alkotmányos jogaikhozi ragaszkodásuk miatt, pártütőknek nyilatkoztattak. Varsóban elhatároztatott , hogy ausztriai és bajor seregek küldessenek a törvényes rend helyreállítására. „Poroszország, mely a szövetségi gyűlést el nem ismerte, azt Istvé, hogy befolyását Németországban el nem hagyhatja tiportatni, s e végett elfoglaló az úgy nevezett katonai állomásokat, melyek által birodalma nyugoti része a keletivel össze van kötve, S melyek Hesszenen mennek keresztül, mig a bajorok déli részről nyomultak előre s Hanau városát foglalók el. S midőn úgy látszott, hogy a háborúnak minden pillanatban ki kell ütnie, az olmützi tanácskozmányok történtek, a porosz kamrák elnapoltatók és a drezdai tanácskozmányok megkezdettek.“— Engedje a kegyelmes ég,.. hisz úgy is kiszenvedél már oly fiatallétedre, lázas idegrendszerednél fogva, — rebegő a tisztes nő, könyek csillogván aggodalmas szemeiben. — Istenem ! — majd el is feledém önnek, uram, hálás köszönetemet kifejezni leányom iránti szives jóságáért, — engedje nevét kérdenem. .. —Nevem: Szerényi Aladár, felelek;—a mit tettem s tehettem, kedves kötelességből cselekvőm. Végszavamra fölveté szemeit Laura,... a sötét Szemeket, melyekből lángoló földi Szenvedély és túlvilági költészet sugározott... s perczig rajtam feledé varázspillanatát. — Oh meny és pokol fáradhatlan futára !.. elvetemült világcsábitó!.. sorsnak nevezett rejtélyes valami! engedj, oh engedj még egyszer ily pillanatot nyugtalan éltem zajos napjai fölé, s feledni fogom gyáva és nemtelen bántalmidat. Az élet iskoláit figyelemmel áttekintve, meg kell azon szomorú valóról győződnünk, hogy a sors és világ, rendesen visszaveszi bal kezével, mit a jobbal ád. Csörögve csattogva nyílik meg a szomszéd terem ajtaja, s belökődik rajta egy kurtára szabott termetű valaki, zajosan hadarászva, és hangosan, hanem érthetlenül, mormogva.• Ugyan , édes férjem, csendesedjél egy kissé, szegény Lauránk ismét részül van, szól a gondos édes anya, lábujjhegyen kerülve férje elé, ki, valamit kutatni akarván, össze-vissza dulongott, iránytvetett a termecske finom aprósági között. Félhomályra intéztetvén a szobai lámpafény, nem vehetem jól szemügyre a sürgőforgó alakot, ő is elevén keresendő tárgyával foglalva. — Férjem. . . Csafiz Áron . . — Szerényi úr . . ki leányunk . . •—• Van szerencsém . . . szakító félbe neje szavait a házi úr.. s ezen pár szótagot: „Van szerencsém“ oly mefisztói hangon ejtő , hogy kitelt volna belőle : egy jégeső, másfél menyheütés, és három földrengés. — Hisz ez a hires uzsorás krokodil — gondolom magamban — kit jurátuskoromban kissé nagyon is magyarosan megdöngeték, (mi az akkori közszellem nyelv és kéz modora szerint, divatos játék volt) nem vehetvén rajta férfiasb elégtételt azon szemtelenségért , hogy előre kisípolt váltómra ahelyett, hogy négy nap alatt ezer pengőt hozott volna , öt hónap múlva jelent meg , birtokomba csúsztatván: hetven idegen nevű vizit kártyát. . . két véka homokot. . . egy porzó palctát; és tizenkilencz darab különféle színű, rangú és kiterjedésű dámakesztyűt. Isten! miként lehet angyal és ördög ily közel egy fészekben ? — Kényelmes szerelmi viszony, . . . gyakori viziták. . . Isten veletek! . . . e házhoz, ily csattanó emlékek után , nem jövök. . . nem jöhetek. Elváltami a szép és nemes érzelmű édesanyától. Bensőség szives üdvözletekkel áraszta el. Szivem, lelkem, összes valóm remegett, midőn Laurától búcsúzom. Érzem, hogy ő örök és egyetlen szerelmi ideálom. Igazam volt. Két eszmével távozom Csafiz Áron lakából. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. V. , Bécs, jan. 10. A mai lapok vezérczikkei s a közbeszéd mindenütt ugyanazon egy tárgy körül forognak, s ez a bankigazgatók tegnapi leköszönése. Ez esemény e perezben annál fontosabb, mivel néhány nap múlva a bankgyűlésnek kelle tartatnia ; amit azonban lapjaink a lelépés indokairól szólnak, abból, higgye el, egy szó sem igaz. Midőn a bankigazgatók értekezés végett összejöttek, s végre abban egyeztek meg, hogy hivatalukat leteszik, azt is határozták, hogy e lépés okait nyilvánosság elé juttatni nem fogják. Nem akarjuk állítani, hogy e szándék mellett meg fognak maradhatni; a legügyesebb vezér néha kénytelen a küzdelem hevében csatatervét megváltoztatni, de e perezben a leköszönés közelebbi körülményeit is még sűrű fátyol fedi. Egyébiránt a bank befolyása maga sem oly igen fontos magában véve ; fontosságát csak a jelen körülményeknek köszönheti , melyek a banknak oly mélyen beható működést engedtek. Mihelyt pénzügyi viszonyaink általában meg fognak változni, a bank szinte szabályszerű hatáskörébe fog szoríttatni. E változás csakugyan hatalmasan készül. Régebben írtam, miszerint Kübeck báró ő Felsége által avval bízatott meg, hogy a jelen pénzügyi viszonyok feletti véleményét terjessze elő nyíltan és körülményesen. Kübeck báró e meghagyásnak megfelelt, és Krausz báró rendszerére nézve csaknem mindenben helyeslőleg s dicsérőleg nyilatkozott. Ez által a pénzügyminiszter reformjavaslatai új hathatós gyámort nyertek ; e javaslatokról hivatalos alakban eddig mi sem jutott a közönség tudomására, s így e tárgyra nézve csak azt közölhetem, mit jólértesült körökben eziránt beszélnek. A finanszminiszter reformtervei két főelvből indulnának ki: az egyik az, hogy a kiadást és bevételt kölcsönösen egyensúlyba kell hozni. E czél elérését Krausz b. úr az által véli lehetségesnek, hogy a jövedelmi adó egész pontossággal hajtatik be, és másrészről a hadsereg csökkentése által. Második elv az, hogy az ausztriai papírpénz külföldön értéktelenítésének véget kell vetni s az ezüstpénzt ismét forgalomba hozni. Ez utóbbi feladat megoldása hasonlíthatlanul nehezebb az elsőnél; a finaczminiszter úr e végre , mint mondják, kettős kölcsönt indítványoz ; t. i. egy a külfölddel — tán Oroszországgal — kötendő és ezüstpénzben beszolgáltatandó valódi kölcsönt, mely 40—50 millió pftra menne, és ezen kívül 100 millió ftnyi összegre menő hatpercentes kötelezvények kiadatását,— e kötelezvények beváltása öt év múlva kezdetnék meg, s olyformán folytattatnék, hogy minden következő évben az egész öszveg egy tizenötödrésze, s igy az egész öszveg 20 év múlva váltatnék be. E kötelezvények a felesleges értékjegyeket szinte a forgalomból kiszorítanák s a bekerülő ezüst a bankjegyek mennyiségét is csökkentené. Krausz úr mindezen eszközök által azt is reméli elérhetni, hogy a függő adósság — Schwebende Schuld — alapitványozottá (fundlite) változnék. — Miként egy prágai lapnak bécsi levelezője, irja, ezen kölcsönt eleinte a magyar koronajavadalmakra akarták alapítani ; — de ezen eszme a kormány colonizálási terveivel összekoczczant s az utóbbiak elől hátrálni kénytelen volt. — — Körülményesebben szóltam e tárgyról, mivel e perezben csaknem kizárólag bírja a közönség figyelmét; — mennyi fog a fentebb említettek közöl valósággá válni , azt a legközelebbi napok meg fogják mutatni. Még folyvást szó van arról, hogy ő Felsége e napokban Drezdába fog utazni; — hogy a szász király ebbeli egyenes felkérése már múlt héten ide érkezett, az kétségtelen. Schwarzenbergig még nincs itt, de megérkezését minden órában várják a külügyminisztériumban , úgy hogy már sürgönyöket sem indítanak a herczeghez. Drezdában, mint már a múltkor érintem, a dolgok jobban állhatnának; az egyetértés még nem oly tökéletes, mint hinni és remélni lehetett. Mihelyt a miniszterelnök visszatér, azonnal elfognak kezdetni a pápai követtel tartandó tanácskozmányok, melyek a legatlókban álló hadsereg visszavonulására vagy legalább csökkentésére vonatkoznak. ■— Mit a lombard-velenczei statútum megjelenéséről irtani, szinte kétségtelen. — a közzététel tán Először : Helyeslem az arabok családjogi azon szokását, mely a gyermekeket édes anyjok nevéről parancsolja czimeztetni. Másodszor: újólag alkalmam lön meggyőződni, hogy az arany arany marad álérczek között is. A véletlen paradicsomból, melyben virító rózsa körül mérges gombát láttam tenyészni, alászálva a sivatag földre, szokatlan eszmék, érzelmek, feszítők lelkemet, szivemet. — Méla csendületű ábrándos éj. . . erkélyről szétszárnyaló virágillat. . . regényes kalandom; Laurám telkembe olvadt pillanata. . . édesanyai forró szerelem. . . Krokodil-féle sújtó emlékek , bájoskeserűn hátának szellemem- s érzelmimre. Édes fájdalmak ömlengenek szét összes valómon. Szerelmi láz reszketteté lelkemet, érzékimet. Ösztönszerűn érzem szivem uralgási vágyait. ... Szeretek lángolón, éltemben először és igazán szeretők. Kedélyes ábrándok között ballagtam szállásom felé. Az erkélyes laktól elválasztó utczahajlatnál még egyszer visszatekintek a sárkány őrizte angyalvár felé. . . hogy Laurám emlékét annál biztosabban lelkemhez , szivemhez ölelhessem. Tizenkettőt kongott az óra. Szellemek, rokonérzületek mysticus rendezvousja. Önhittségben sohasem szenvedek. .. sőt szerelmi téren még az igényeket is szerénységre szállitom . .. hanem előérzetem sugalló, s reményem ez ártatlan sugallatot szentesítő: hogy viszont szerettetem, már a holnaputáni bécsi újságban meg fog kezdetni Először a törvénykezési szervezet ki fog hírdettetni, mely a többi tartományokétól csak annyiban különbözik lényegesen, hogy az eskütt törvényszékek hatása kisebb körre fog szoríttatni, s a nyilvánosság és szóbeliség szinte csak büntető eljárásban alkalmaztatni. Szabadelvű körökben sajnálattal veszik azon hírt, miszerint a felső ausztriai, felvilágosodott és liberális helytartó , dr. Fischer úr , hivataláról le akar mondani. Mondják, hogy erre mind elvbeli, mind anyagi tekintetek által indíttatott, — a kormány érdekében állana, mindent elkövetni, hogy ily tisztviselők , kiknek alkotmányos gondolkozásmódja és tiszta jelleme országszerte ismeretes, gyámolitásokat tőle el ne vonják. Appert, a „bolyongó“ fogházjavító, ki a minap Olaszországból visszatért, hol mintegy 150 fogoly az ő közbenjárására szabadult ki, 2—3 nap múlva ismét útnak indul, még pedig ez ízben Magyarország , Erdélybe, — lesz ott, mit megrónia. Megjegyzendő , hogy Appert úr főleg a politikai foglyok helyzetére fordítandja figyelmét, s ezeknek sorsát a már eddig látottak után is —■ holnapután ő Felségénél magán audientiája levén —■ a fiatal császár kegyelmébe fogja ajánlani. Vajha az ég szavainak minél nagyobb sükert adna. London,jan.1. I/IV. 1851 első napján írom e sorokat. Szivem fáj, ha a múltra gondolok, s nehéz sóhaj emelkedik keblemből, midőn feledhetlen hazám képe merül fel lelkemben. — A vérverés 1849 után, halotti lepelként fog sötétleni a történet lapjain 1850! — Egy hoszszú, hosszú év gördült le előttünk, melyben oly sok történt, — és mégis kevés történt; ott állunk, hol álltunk: a kontinens minden működése ideiglenes.— Vajúdtak a hegyek, s megszületett — a béke! Vagy két angol lapszerkesztőnek hangosan dobog szive, midőn a béke megcsendül fülében, s örömében, mielőtt a vadat elejtené, nagy falatokat nyel belőle ; — a többi lapszerkesztő, előveszi a lefolyt év bűnlajstromát, iparkodik feketére mosni a szerecseneket, vagy kegytelenül ostorozza őket, keresztül fut a kontinens népein és városain, s midőn Németország legszebb hídjára ér , hitetlenül rázza fejét! Sokan azt hiszik, hogy a jövő , kifolyása a jelennek , s midőn Éjszak-Európára tekintenek, mindinkább közeledni látják azon időt, melyben teljesedni fog amaz ismeretes nagy jóslat: Unus pastor et unum ovité ! Önök, hazámfiai, kétes fellegekben látják borongni a haza jövőjét; azt sem tudják, mit kívánjanak, azt sem tudják, mit reméljenek ? — Nyugodjanak meg önök, kedves földik, hiszen van még egy Magyarország — Chinában! Küldjék el nekem az el nem kelt magyar lapokat és könyveket, van itt elég indiai hajó, felkapok egyre, elmegyek jó szerencse fejében Chinába, felkeresem Új-Magyarországot, s elmondandom nekik az európai magyarok szives üdvözletét! — Önök nem értenek ? felvilágositandom állításomat, de előbb egy kis bevezetéssé kisértem meg önök türelmét. Van Londonban egy jeles svéd tanár Georgii, tanítványa a hires Lingnek , ki legelőször kísérte meg, rendszeres, s boncttanra alapított testmozdulatok által, a test és lélek bajait eloszlatni, orvosolni. A svéd kormány Georgiát Londonba küldi, hogy az emberiségre nézve e jótékony és természetes gyógytant életbe léptesse. A Súlyegyen tartja össze a világ mindenségét, a súlyegyen nagy törvénye szövődik keresztül az élet minden nemein; így van ez testben lélekben, így van mindenütt: az egyensúly megzavarodása— betegség megszakadása — halál. A gyógyítás nem egyéb , mint a súlyzavar kiegyenlítése. A természet e csalhatlan igazságán alapszik az említett új gyógytan. — Georgii, különös rokonszenvvel viseltetik a magyarok iránt, s épnek , betegnek, örömmel nyújtja kezét. — De szóljunk Új-Magyarországról. Néhány nap előtt, meglátogatom Georgii intézetét , a tanár szívesen fogadott, s újévi ajándékul egy svéd lappal kedveskedett, melyben áll, hogy Chi-Bérzletem nem csalt. Boldog valók hitem- s ábrándimban . .. boldog a viszonszerelem rózsaösvényén. A hit, remény, és szerelem kedves társulatában szállásomhoz érkezem. A kicsiny utczasikátort, melyre ablakaim nyíltak szokatlan fényár Világító. Szétnéztem, ... várjon nem az illető utczát, tévesztem-e el ? ... s nem történt-e velem olyatén ábránd-april, mint egykori vakmerő szórakozásomnál, midőn a Muzeum átellenébe kellett volna mennem ,.. tájékozásul széttekintek, .. hát Ó-Budán vagyok ? ’. Ilyenek a szerelmesek, .. rájok csodás a események mérvék, mint más halandókra. Nézek. .. nézdegélek; s a szokott, ismerős épületek . . . tyúkszem-hitelesítő kövezet . . . hármas réztányér . .. Madam Bufhi piócza-kereskedése; . . Smirkáz Anton esernyős. .. és Drompiff uram sörkorcsmája az arany pampuskához. .. mind, mind odamutat, hogy jó helyen járok. — De ha mégis tévedtem volna? .. hiszen ha dalműveknél és eredeti regényekben oly bámulatos eszmehasonlatok vannak, hogy a rágalom tán még plágiumnak is nevezhetné ... miért nem lehetnének nevek-s czimerekben meglepő ugyanazonságok ? Rohantam, nem nyughatom kibetűzni az utczanevet. .. s egy fuldokolva haldokló lámpafény olvasnom engedő : „Kalap utcza ...“ Folytatjuk.