Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-01 / 270. szám

junk senki ellen, hanem legyünk elkészülve utódaink méltó megrovására! Mert, ha megdől nemzetiségünk, azt magunk segitendettük sírba! LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XIII. , Bécs, jan. 28. — Ha egypár gyermek együtt van s kissé unatkozni kezd, időtöltésből egymás ha­jába szokott kapni. Úgynevezett„nagy“ lapjaink kö­zöl kettő szinte ily gyermekek módjára cselekszik s egébb tárgy hiányozván, egymás vétkeit sorolják elő , még pedig oly finomsággal s udvariassággal, hogy az e polémiában használt kitételekhez hason­lítva , a bolond és szamár még igen salom­ai kifeje­­zés. Régi példabeszéd azt mondja ugyan , hogy , a­mi minket nem éget, azt ne is fújjuk; mindazáltal ama hetvenkedést érintetlenül hagynunk nem lehe­tett , mert az összes sajtó méltóságát bemocskolja s világosan megmutatja , miszerint még a nagyobb la­pok is nem mindnyájan fogták fel egész fontosságá­ban a sajtó feladatát. A két lap jellemtelenséget hány egymásnak szemére , s a közönség­ csakugyan habo­zik , ha arra kell felelnie : kinek van igaza ? mert többé kevésbbé igaza van — mind a kettőnek! — Ez alkalommal legyen szabad a helybeli jelentékenyebb lapokról egy két szót mondanom : nem fogom azok­nak általános jelemzését megkísérteni; ezt e lapok egy más levelezője már a múlt évben megtevé: csak az itteni jurnalistikának hazánk irányábani viseletét akarom rövideden érinteni, s ebben csak a négy na­gyobb hírlapra szorítkozom. A ReichszeitungA kor­mány félhivatalos közlönye , s általa minden tekin­tetben gyámolittatik ; természetes , hogy csak ennek nézeteit tolmácsolja , sőt háladatosságában s aláza­tosságában néha még a szélen túl is rokon. A feti­tétlen központosítást pártolja, ennek főellenének az egyes népfajok nemzeti öntudatát s emlékeit tekinti, melyeknek háttérbe szorítására minduntalan törek­szik. Magyarországgal kizárólag nem sokat foglalko­zik ; néha néha, ha onnan nem kedvező hírek érkez­nek , melyeket eltitkolni már nem lehet, egy egy megnyugtató czikket hoz , melyben az egész általá­nossággal a kormány jóakaratát s őszinteségét hir­deti ; az általa tett positiv ígéretekben még egy sem valósult. — A Lloyd valamivel ügyesebben fo­ja a kormány pártját; e mellett, mint conservativ lap a szó legszorosb értelmében — néha jónak látja, az a conservativ párt nézeteinek is helyt adni, de több­nyire csak akkor, midőn általános conservativ el­vekről , nem Magyarhon külön állásáról, van szó. Régebben több figyelmet fordított hazánkra ; jelen­leg egyes, össze nem függő levelezésekre szorítko­zik , melyek többnyire sem nem melegek, sem nem hidegek; — régi időkből Magyarországban még sok előfizetője vagyon. Az Ősid. Rost honunkban — ha őszintén kell szólanunk — csak speculatióból foglal­kozik ; magyarországi előfizetői számára néha egy­­egy panaszkodó czikket hoz; e tartomány irányában általános politikája épen nincs,­­ ideálja e tekin­tetben elég szűk, de mégis kissé szabadelvű centrá­lisa tio. A Wanderer legtöbbet foglalkozik a ma­gyar érdekekkel, több ebeli czikkeit egymás mellé állítjuk, azonnal feltűnő az egység hiánya. Ismétel­ve kimondta e lap, hogy minden pártnak, mely az ismeretes körülmények miatt honi lapjainkban sza­badon nem fejtheti ki nézeteit, közlönyül akar szol­gálni; innen van, hogy benne majd a conservativ, majd a szabadelvű párt zászlóját láttuk lobogni; • az elsővel azonban csak a túlzott központosítás elleni törekvésben s a hisztériai jog védelmében fog kezet. Előfizetőinek majd felét Magyarországban találja; az ottani protestánsok ügyét különös figyelemre mél­tatja, így tehát in summa summarum — a való­di hazafi­­ lapok egyikével sem lehet tökéletesen megelégedve s óhajtva várja a megváltás óráját, melybe a hazánk lapjait annyira gátoló korlátok végkép be fognak dőlni. Az iskolai ügyben tartott tanácskozások már be­javaslá Washington a háború harmadik évében, "­ azt tapasztalván, hogy ezek volnának a függetlenség ügyének hívei, s készek mindent veszélyezni, min­dent elszenvedni az eredményért. Ezenkívül a háború költségeit is, legalább saját személyükre, ők hordozták, mert az állodalom arról nem gondoskodhatott. Talán egy sereg sem élt sa­nyarúbb körülmények között, mint az amerikai. Be­lőle egy kicsi szám szinte szünet nélkül időnkénti s némileg törvényszerű megszökésnek volt kitéve, s ezen seregnek hivatása az volt, hogy a messze kiter­­jedő , kevéssé népes , többnyire miveletlen ország­ban , szélesen kiterjedő mocsárokon , s vad erdőkön keresztül haladjon előre , táborozzon harczoljon, élelmi raktár, gyakran élelmének beszerzésére szük­séges zsold hijjában , sarezrai fölhatalmazás nélkül háború alatt, a béke idején pedig, midőn helyőr­ségen volt, a lakosokat és vagyonaikat kímélni, tisz­telni kelletvén, hallatlan nélkülözéseknek és szenve­déseknek volt kitéve és zsákmányul adva. .,Néhány napig így irt Washington 1777-ben,­ szinte éhség uralkodott a táborban. A seregek egy része egy hé­tig semmi húst nem kapott, s a többi is három négy nap óta nélkülözi. A katonák meztelenek és az éh­ség miatt halnak el... Vannak , kik roszalják , mi­ért vittem a sereget téliszállásra, mikép gondolhat­ják azt, mintha a katonák kőből és fából volnának, kik nem érzik a hideget és havat, s képesek csekély számuk, minden fogyatkozásaik mellett nem csak a számos, jól ruházott , fölöslegesen ellátott katonasá­got tánczban tartani és Philadelphiában bezárni, ha­nem még arra is, hogy Pensylvania és Jersey álla­fejeztettek; az urak szintoly zajtalanul oszoltak el, a­mily csendesen egybegyűltek. Az eredményről sem­mi részletes nem hallatszik; mondják, hogy azok épen nem fontosak. Egypár iskolai könyv vizsgálata s elfogadtatása — egyéb semmi! A népoktatók hely­zetével , úgy látszik, nem is foglalkoztak az urak , pedig az ügynek első helyen kellene állania. Ezek még oly derék könyvet ajánlhatnak s el is fogadhat­nak , — ha a tanítóban kedvet ébreszteni nem tud­nak , ha annak anyagi gondokkal kell küzdenie, vagy épen utczát seperni, mint épen egy esztendő­vel ezelőtt történt, az oktatásnak kívánt eredménye nem leend. Két év előtt ismertem egy ily tanítót, ki­nek havonként 5 azaz öt pengő forintnyi fizetése volt, mi naponkint épen TO p.krajczárt tesz. Ezen ember házas volt! A favágó helyzetét nem igen irigylendő­nek szokták tekinteni s az ilyen mégis néha napon­kint 1 p.­sztot szerez. Kinek tehát két ép karja van, az mindenesetre inkább megy favágónak, mint nép­tanítónak ! A helybeli lapoknak egyik ujdonsági főforrása nemsoká meg fog apadni; az úgynevezett Neuig­keit­sbureau , mely mindennap több hasábnyi apró hírekkel látta el a lapokat, megszűnik vagyis átvál­tozik s nemsokára mint önálló napilap fog megjelen­ni. Néhány szerkesztőség ezáltal azon gondolatra vetemedett, hogy az angol raporterek intézetét itt is meghonosítsák s oly egyéneket fognak tartani, kik­nek egyedüli feladata a nyilvános helyeket megláto­gatni s ott minden újdonságot felszedni. Ha minden ily úton keletkező hazugságért egyegy aranyat ad­nának nekem, egy év múlva akárkivel sem cseré­lek ! Az új polgármesterről azt beszélik, hogy a díszes hivatalt nem fogadja el, mások ismét azt állítják, hogy elfogadta, de a fizetésről lemondott; — az utóbbi eset természetesen örvendetes­ volna. Mert az első esetben meg­volna a pénz, de nincs polgár­­mester , az utóbbiban polgármesterünk is van, pén­zünk is megmarad s az új községfő csakugyan méltó tettel kezdte volna működését. London , jan. 20. — XI. — Hazámra gondolok, midőn egy önké­nyesen itt járó hazámfia köszöntött be hozzám ; elébe siettem a magyarországi magyarnak, s örömömben, fájdalmamban Kisfaludy Sándor szavaival fogadom : ,,Hozott Isten , kedves földim­!“ süt. A földi, odanyújta kezét, s fájdalmas hangon monda: elhagytam kedves hazámat,— nem akar­tam idegenné lenni! Szavai mélyen meghatónak, ipar­kodtam őt megnyugtatni, elmondám neki, hogy ki nem akar , az nem is lesz idegenné soha­­! Elmondom, hogy néhány nap előtt, egy előkelő angol diplomata, aggódva jelenté, miszerint félti a magyar nemzetiséget, főleg azon esetre, ha a tervezett német telepesítés Magyarországon siike­­rülne ? Egy derék hazánkfia röviden így válaszolt : mit gondol lordságod, ha egy erdőbe 500 erőteljes farkas közé 2000 birkát bocsájtanak, kik fogják egymást túlélni ? 1 Ha ön, gróf úr, igy vélekedik honfiairól , mondá a diplomata , akkor én is megnyugszom ! — így van édes földim, a nemzet­élet kérdésében nem számok, hanem morális erő, életrevalóság határoz. Jövőre csak oly nemzet szá­míthat , melynek van múltja. A magyar, sokszor állt már sírja szélén , de az elhatározó pillanatban, a magyar még mindig elég erős volt , kivívni magá­nak az életet, megfogyva bár­, de törve nem, és nemzet e hazán ! — A magyar, nem erőszakkal, mert ez mindig ellenhatást szült, hanem életrevaló­ságával hódítá meg az idegen elemeket. Maradjanak önök, kiknek szabad, a hazában, s ha parlagon he­verő földeket akarnak, menjenek az alföldre, van ott elég tennivaló : szántsák fel azon földet, növel­jék azon földet. Pártolják a magyar nyelvet, az iro­dalmat és művészetet, legyenek méltó fiai az ősa­páknak, legyenek magyarok, — s az idegen ele­mek, úgy mint önök, büszkék lesznek a magyar névre !­­• Hazámfia nehéz szívvel távozott, s én fájó szívvel gondolok nemzetemre ! mókát minden rablástól és pusztítástól megvédjék.. . Biztosíthatom azon személyeket, hogy könnyebb s kevésbbé fáradságos , jól befutott kényelmes szobá­ban képzelődni mint egy hideg, puszta halmot el­foglalni , s a jégen feküdni ruha és takaró nélkül. . . Nekem igen fáj a szegény katona sorsa, s szívemből sajnálom e szomorú helyzetet, a nélkül, hogy könnyít­­hetnék rajta, vagy megváltoztathatnám“ (!). A congresszus , melyhez folyamodott, nem tehe­tett többet mint ő. Nem lévén ereje rendeletei vég­rehajtására, sem joga, hogy az adó dolgában vala­mit határozzon, arra szorítkozott, hogy a szüksége­ket tudomásra juttatta és a tizenhárom szövetséges államot azoknak megszerzésére kérte föl; a nép ki­fáradva , a kereskedés megrongálva, s pénzük papi­ros lévén, ezen gyűlés szilárdsága és ügyessége mel­lett is gyakran nem tudott és nem volt képes tenni egyebet, mint azt, hogy az államokhoz új intéseket küldött, s új fölhatalmazást küldött Washingtonnak megbízván , hogy a háborúra szükségeseket, kato­naságot , pénzt, élelmi­szereket maga vegye föl a helybeli kormány­hatóságoktól. Washington elfogadó ezen nehéz megbízást , és mindjárt új legyőzendő akadály , új elhárítandó veszélyre talált. Semmi kötelék, semmi középponti kormány nem egyesíti eddig a gyarmatokat. Minde­­nik külön alapulván és kormányoztatván, a legki­sebb úgy mint a legnagyobb, külön gondoskodott biztossága­, közmunkái­,nagy és kisebb ügyeiről, meg­barátkoztak az elkü­lönzési és szinte versengési szo­kásokkal, melyeket a bizalmatlan anyaország igye­kezett fentartani. Dicsvágy, szerzési kívánság csúsz-Van Londonban egy férfiú , kinek nevét, nemze­tem figyelmébe ajánlom; e férfiú John Benjamin Smith , parliamenti tag, ki oly rokonszenvvel visel­tetik a magyarok iránt, a­mily figyelemmel kisérte és kiséri a magyar nemzetelet hullámzásait. Mondd, hogy magyar vagy , ha szerény háziúr , és műveit neje, örömmel nyújtandják kezeiket, s szives kész­séggel ismertetik meg veled az angol nemzet saját­ságait , a nagy London ritkaságait, s a szabad con­­stitutio fényoldalait. —­­— Tegnap voltam e férfi­ társaságában, megnézni az új parliament-házat; összejártam minden zugát ez óriási tömkelegnek, sokat írhatnék e házról , mely kétségtelenül egyike, a világ legszebb palotáinak; de máskorra hagyom; e helyt, röviden a nyilvános törvényszékekről szó­lok , melyeket szinte e nap látogatok meg. A nyilvános törvényszékek , a világhírű West­­minsterhallban tartatnak azon nagyszerű boltozat alatt, melynek minden köve fel van jegyezve a tör­ténet könyvében, azon évek alatt, hol kérdőre von­ták első Károlyt. •­ Az ajtók előtt hivatalnokok állnak, kik mindenkit felszólítanak a bemenetelre, s kinek tetszik , bemehet, hallgathatja a törvényke­zés folyamát, s fölléphet sajtó útján, vagy bárhol is, a netalán elkövetett igazságtalanság ellen, ott ülnek a bírák , az ügyvédek-------fekete talárban, mely leginkább hasonlít a papi öltönyhöz, vádolnak, védnek, ítélnek félelem és részrehajlás nélkül — nyíltan és nyilván! Ez intézmények hasznosságá­ról, úgy hiszem, nem kell szólnom. — Vajha édes hazánkban is lehullanának a zárak azon ajtókról, melyek az igazságkiszolgáltatást elkülönözik azok­tól , kik igazságért folyamodnak. — Azonban, egy kifogásom, mint magyar embernek, még­is van, tudniillik, sehogysem tudok megbarátkozni a bozon­tos csepűparókákkal: a bíráknak, az ügyvédeknek, minden hivatalos egyéniségnek , hófejér paróka van a fején, még ennyi parókát együtt és egyszerre nem láttam soha. Ha valaha hazánkban létesülnének a nyilvános törvényszékek , azt csak hiszem önökről, hogy parókát nem teenének fejekre, ha a táblabiró­­ezimet megtartanék is. Paris, jan. 25. P. A január 18-ai bizalmatlanság szavazat után mindenki azt kérdé : mit fog már most tenni Bona­parte Lajos? És a vélemények kétfelé oszottak: so­kan azt hívák, hogy alkotmányilag a többségből vá­lasztana új minisztereket; mások ismét úgy véleked­tek , hogy a két szélső pártból alakult alkalmi több­séggel daczolván, vagy régi minisztereit megtar­­tandja, vagy a kisebbségből nevezend újakat. Sem egyik sem másik nem történt; az elnök a kettő közt középutat választott, s úgy látszik nagyon szeren­csétlenül. A tegnap kinevezett kilencz miniszter közt csak két képviselő van: Randon tábornok és Magne az az első hadügy, a másik közmunkák minisztere. A többi hét ismeretlen egyéniség , diplomatikai múlt és politikai színezet nélkül, van köztük megyei főadó­szedő , finansztitoknok , főtörvényszéki közvádló, me­gyei főnök (préfet.) A cabinet alakulását egy elnöki üzenet adó tűd­től a nemzetgyűlésnek. „A két hatalom egyetértésére — igy szól az üze­net -­— nélkü­lözhetlen föltétele az ország nyugalmá­nak , de az alkotmány mindkettőt egymástól függet­lenül állítván föl, egyetlen biztosítéka ez egyetértés­nek a kölcsönös bizalom. Áthatva ez érzelemtől, én mindig tiszteletben tar­­tandom a gyűlés jogait, érintetlenül kívánván fenn­­­tartani a néptől nyert hatalmam kiváltságait E szavak szépen hangzanak, csakhogy a két ha­talom egymástóli függetlenségének ellene mond az alkotmány. A köztársaság elnöke törvényt nem kez­deményezhet , — a gyűlést el nem oszlathatja, — hadat nem szenhet, békét nem köthet; a gyülés ha­tározatai ellenben törvények , — a gyűlés az elnö­köt vád alá helyeztetheti sőt hivatalától mégis foszt­hatja stb. Hol van tehát a függetlenség ? Hol vannak a gyűlés jogai ellenében az elnök kiváltságai?I­tak viszonyaik közé , mintha , idegen államok lettek volna : a leghatalmasabbak némelykor megkisértet­­ték a szomszédos gyarmatokat magukhoz ragadni, vagy megsemmisíteni, és legfontosabb érdekük , ha­táraiknak a vadak elleni védelmében, igen gyakran önző politikát követtek, s egymást kölcsönösen cser­benhagyták. Mily nehéz feladat volt ezen elvárt elemeket hir­telen egy csomóban egyesítni, anélkül hogy erő­szakkal tartassanak össze, és szabadon hagyva őket odavinni, hogy egyetlenegy hatalom lendítése alatt, egyetértőleg működjenek! Az egyéni érzelmek mint az állami intézmények , a szenvedélyek , mint a tör­vények egyiránt ellenezték azt. A gyarmatok nem bíztak egymásban. Mindnyájan nem bíztak a kon­­gresszusban, mint a helyhatósági gyűlések új és bi­zonytalan vetélytársában , még inkább nem a had­seregben, mely mind az államok függetlensége, mind a polgárok szabadságára nézve előttük veszélyesnek tetszett. E tekintetben az új és tudományos eszmék is találkoztak a nép ösztönével. A XVIII. század egyik legkedvenczebb eszméi közös vala, az álló se­regek veszélyessége és azon szükség, hogy a szabad népek, országok, azok erejét, befolyását, erkölcsét szünet nélkül törjék és gyengítsék. Ezen eszmét ál­talánosabban és melegebben tán sehol sem fogadták, mint Amerika gyarmataiban. A nemzeti párt kebe­lében voltak a leglángolóbb szellemek , a legelhatá­­rozottabbak a harcznak erélylyeli folytatása és bevég­zésére , egyszersmind közölök valónak a polgári sza­badság leggyanúskodóbb barátai, tudniillik olyanok, kik a hadsereget, katonai szellemet, katonai fegyel­met féltékeny és ellenséges szemmel tekintették, ugyannyira, hogy az akadályok épen ott talál-Az üzenet nem mulasztja el a lelépett minisztere­ket , a rend és béke föntartása körül szerzett érde­meikért megdicsérni s ezután körülbelül így folytat­ja : „Óhajtván alakítani oly kabinetet, melynek tar­tósságra kilátása legyen , — miután ilyent sem a ki­vételes körülmények folytán alakult többségből sem a különben tekintélyes kisebbségből alkotnom nem lehetett -------neveztem egy ideiglenes, egy átme­neti minisztériumot oly férfiakból, kik egyik párthoz sem tartoznak, s nem avatkozva politikai pártkérdé­­sekbe, csupán az ügy­ek kezelésére fognak szorítkozni. Íme egy igenis előrehaladott theória, mely Ame­rikában a legjobb sükerrel áll fen, mely az elnök­nek miniszterei általi képzelt felelőssége helyébe egyéni felelősségét állítja. Az elnök egyrészt e lépésre a már egyik korábbi levelemben kifejtett okoknál fogva, mik e pillanat­ban úgyszólván minden miniszteri combinatiót lehet­­lenné tesznek , kényszerítve érzé magát, midőn azon­ban az új minisztériumot átmenetinek nevezi, a több­ségnek időt akar engedni a kibékülésre, melyre sze­rinte mindkét félnek a rendfentartására érdekében, szüksége van. Úgy látszik azonban az üzenet nem fog e kibékü­lésre alkalmas eszközül szolgálni, a nemzetgyűlés azt jéghidegséggel fogadó, nem szólalt meg egyetlen helyeslő hang fölolvasásakor. A burgráfok mosolyog­tak , Thiers pedig elmenvén a miniszterek mellett, hangosan fölkac­agott. A mai lapok — az elyséeiket kivéve — általáno­san roszalják az elnöknek ez új stratégiáját, mind­egyik saját pártja szempontjából támadja meg és ostromolja a tegnapi üzenetet. Mit fog a gyűlés ten­ni ? még nem tudatik, előlegesen úgy látszik semmit. Orosz József hazánkfia kriuktáról írt közlemé­nyemhez pótlólag még azt írhatom, hogy az emlí­tett összeg Klapka által nyomban kifizettetett.­­— Szabadka , jan. 26. Nincs oly vidék Magyarországon, és a monarchia bármelyik tartományában , hol a népfajok minoritá­sának igényei annyira lettek volna kiemelve, mint voltak túlbecsülve a Szerb-vajdaságban —■ itt Sza­badkán — a szerbfajnak mindennemű vágyai, a túl­nyomó magyarság nemzeti érdekeivel párhuzamban. Állításunk bebizonyítására nem megyünk tovább városi tanácsunk rendezésénél, melynek eredményét közlöttük , s mely felett, félretevőn minden vallási, nemzetiségi és személyes nézeteket, elégü­letlen­­ség helyett, legőszintébb helyeslésünket fejeztük ki, mi mellett most is maradunk, nem megrögzött kö­vetkezetességből , hanem tiszta meggyőződésünknél s legközelebbi alkalommal kifejtett okainknál fogva. És mindezért nem vártunk egyebet szerb atyánk­fiaitól, mint kölcsönös méltányosságot, és azon elis­merés tettleges bevallását, hogy a magyar bir annyi önmegtagadással, miként a polgári viszályok s ellen­ségeskedések megszüntetéséért, kész kibékülni­­— jogai egy részének bár áldozatával — ellenségével is. De rútul csalatkoztunk ! — Szerbeink mindekko­­rig megmaradtak régi themájok mellett, mely oda megy ki: minden kormányi kiküldöttet, minden tiszt­viselőt , ki a szerb nemzetiség malmára részrehajló­­lag nem működik: denunciálni. •—• Ez alapon adták fel, törvényszékeink szervezése alkalmával N—i volt m. biztos urat. Egyébiránt, ne higyék szerb atyafiak, hogy pél­dátlan viseletük , viszonzásra fogja fajítni a magyar elem nagylelkűségét. — Egy nyílt nemzet jellemé­vel az alattomos bosszúság érzete nem rokonulhat. — De másrészről azt se higyék ám, hogy nemtelen fondorkodásaikért, hálálkodni fogunk, ennyire még nem estünk fejünkre. Most pedig­­járásbíránkat ké­szülnek bevázolni. Múlt héten, a „Párisi Rongyszedő" színmű előa­dásán , annak szövegében előfordulni szokott némely kifejezéseket, bizonyos egyének magukra értvén, ke­vésbe került, hogy a színészi igazgatóság meg nem bü­ntettetett, miért is a társaság, rövid idő múlva, készül városunkat elhagyni. — Távozása felett saj­nálkozásunkat jelentjük ki, köztük, hol ellenük eszközöket kerestek és a hol azo­kat reméleni kellett. És magában a hadseregben , a legtöbb bizalmat­lanságra okot szolgáltató legfü­ggetlenebb, legde­­mocratikusabb szellem uralkodott. Minden rendeletet megvitattak. A hadtestek követelték, hogy önálló­kig , saját megegyezésük szerint működhessenek. A különböző államok csapatai nem akartak , csak sa­ját tábornokaiknak engedelmeskedni; a katonák pe­dig csak tiszteiknek, kiket néha egyenesen válasz­tottak , vagy kiket legalább helyeseltek. A megve­­retés után, mit jóvátenni, s a győzelem után, mit folytatni kellett volna, egész ezredek szétoszoltak, visszahúzódtak , a­nélkül, hogy csak néhány napig vártak volna azokra, kik őket fölváltandók va­lónak. Szomorú és borzadással párosult kétség támad a lélekben, látva, hogy mennyi és mily viszontagságos próbákkal van sújtva a legtörvényszerűbb forrada­lom , mennyi és mily veszélyes változások érik az eredményre leginkább előkészített forradalmat is ! Méltatlan és elsietett kétség ! Az ember büszkeség­ből , vak reménységében , gyengeségből, vak bátor­talanságában. A legigazságosabb, a legszerencsésebb forradalom fölfedi azon nagy erkölcsi és anyagi ré­­szét, melyet minden emberi társaság magában rejt. Azonban a jó nem vesz el ezen próbában, azon tisz­tában szövetségben, melyre kárhoztatva van; bár tökélytelenü­l és összevegyítve , megtartja hatalmát, mint jogát; ha ez uralkodik az emberekben, előbb utóbb érvényre jut az események folyamában, s az eszközök sohasem fognak hiányzani győzelméhez. Fohitalj u­í. -----------------HOH-----------------­ ­) Jan. 9. 1777. Baylor György ezredeshezi Utasításában. Washington iratai. IV. köt. 269. 1. VisiAAjtón a congresszus elnökéhez . Washington be­szédei 3­­. l.vt., 199—200­1.

Next