Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-05 / 273. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre .18.­,, 1851. másod évi folyam. 273 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ „ Egyes siám — * 4 „ » A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G.­árhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. g———m Szerda, február 5-én­ HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pg. kr.­­javal szám­ittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön szélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH (». könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával szám­ittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Lapjainkra folyvást előfizethet­ni helyben, valamint vidéken is, KÉT hónapra, MÁRTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1-től JÚ­NIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f. — kr. p. ,, i vidéken: 3 f 40 kr. p. Öt hónapra, helyben: 6f. 30 kr. p.­­, ,i vidéken: 8 f—kr. p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. Az előfizetési leveleket és pénzkü­lde­­ményeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Sejtelmek. Az 1848-ki porosz alkotmány-London. (Bem halála. Vallási- és adó-meelingek. Cali­fornia.) PariS- (Interpellate. Mathieu. Bonaparte szándéka. Fegy­verszünet. Választási törvény. Quiproquo.) Somogy- (u­jonczozás. Egy különös h­ír.) Vegyes hírek Politikai szemle Francziaország- (A dotatio és amnestia. Lamartine úr czikke a Constitutionnelben. Bastiai Frigyes. Febr. 24.) Németország. (Polgári házasság ügye Kurhesszenben. Schwerin gr. kamrai elnök. Lippstadt. Miniszteri fele­lősség. Osztrák katonaság Hamburg-Lübeck­ és Rends­­burgban. Tisztek elbocsáttatása. München. Brüsszelben: Henkel és Hornstein. Ínség Fuldában.) Nagy­tílh­am­ra. (Cobden a manchesteri meetingben.) Olaszország­ (Financzíigyek javulása Rómában. Politikai nyugtalankod­ik. Titkos sajtók. Rablók. Nápoly. Tos­kana. Piemor’. Lombard-velencze. Angolok. Genua: angolraktárak Capiaja szigeten. Szardínia : rablás, ostromállapot.) Dánia- (A slezvigieknél szolgált dán tisztek száműzetése.) Belgium- (A hadköltségvetési vita befejezése. Szerződés Szardíniával.) Schlezvig-Holstein (Slezvig-Holsteinban : Nordd. fr. Pres­se , Wissel ezredes.) Magyar nemzeti múzeum. — Gőzkocsik menetrende­ — Dunavízállás-Budapest, február 5-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, febr. 3. — 5% 106y2, állód, kötelezv. 84?s, bankrészv. 96. A börzén az alaptőkéket s részvé­nyeket illetőleg, jó hangulat. Frankfurt, febr. 3. — 5% 737a, 47,, 64Becs 92yt. FáriS, febr. 2. — A dotatio felőli hirek folytono­san keringnek. Az Elyséeben adott ebéden Lamarti­ne , Balault, Flandin, Duclerc, Bethmont, de Persigny urak is jelen valának. A hitelbizottmány a római csapatok visszahivatását kívánja; a miniszté­rium ezt két év múlva ígéri, a leszállítást azonban megtagadja. Berlin, febr. 2. — Az állatkertben létező Kroll­­féle híres mulatóhely tegnap délután lángok marta­lékává lett. Hamburg, febr. 1. — A szövetségi biztosok ma délután Kielbe mentek az új holsteini kormány beig­­tatására. Reventlow-Criminil Henrik gr. dán biztos, holnap követendi őket. Mint az új kormánybizottmány osztályfőnökei fognak működni, Heinze báró bel­­ü­gy; Prehn Syndikus pénzügy; Malmrose igazság­ügy; és Heinzelmann oktatásügy. Páris, jan. 31. — Azon hír, miszerint az ideigle­nes minisztérium a nemzetgyűléstől a dotatio meg­szavazását követelendi, valósul. Hétfőn interpellare fog történni, várjon a minisz­térium a megváltoztatott választási törvényt alkal­­mazhatónak találandja-e az elnök megválasztására. Adelsward indítványozza, hogy­ minden rangú tiszt a nemzetgyűlési elnök fölhívására engedelmes­kedjék, s e határozat a laktanyákban kihirdettessék. Mauguin még Párisban tartózkodik. A munkások iránti vitatkozás folytattatik. A spanyol minisztéri­um megtagadta helybenhagyását a pápai udvarral kötött concordatumnak. Ez értelemben adatott válasz egy Madridban tett interpellatióra. Brüsszel, febr. 1. — A villanyos telegráf még nem nyittatott meg, megnyitása azonban naponkint váratik. FlorenCZ, jan. 29. — Egy újonnan megjelent nagy­­herczegi rendelet, a törvénykezési lajstromzék sza­porítását hagyja meg. Turin, jan. 29. — A Francziaország , Belgium és Helvétiával kötött postaszerződések vitatkozás nélkül fogadtattak el. Az igazságügyi budget tár­gyalása folytattatik. Liccardi igazságügyminiszter jelenti, hogy az új törvénykezési rendelet a bírák el­­mozdíthatlansága iránt is tartalmazand rendelkezést. Több szónok a savoyi bírákat hanyagság, és meg­­bizhatlanságról vádolja; ez ellen felszólal a savoyi képviselő Pissard, s e vádakat megczáfolni igyek­szik. A monacói lig. Párisba ment, miután haszta­lan iparkodott Mentone, és Ranabruna városokat hatalmába keríteni, melyek lakossága határozottan Piemont felé hajlik. Velencze, febr. 1. reggeli 8 óra. —Chambord gr. csorvás-ideges betegségben sínlődött, mely azonban nem vált veszedelmessé. Most már jól érzi magát. 26 és 27 közti éjjel rokona a modenai ág már eltá­vozott Velenczéből, s állítólag 29-én Modenában megérkezett. Trieszt , febr. 2. — Kávéban élénk forgalom: Rio 34—38, Domingo 36—39, Czukor: fehér Bahia 18, Jago 14, Gyapot: lanyha, állandó árral, ame­rikai 56—57, Macco: 56—57, Olaj állandó. Déli gyümölcsök nem kerestettek. Galina lanyha, Zágráb, febr. 3. — Az összeírás előmunkálatai megkezdettek. A marhavész Rumeliában, és a Her­­czegovinában nagyobb mértékben ütött ki. Vágó­marhákkal rakott hajók 5 napi veszteglést kény­telenek a partokon kiállani. Athen , jan. 28. — Az Observteur d’Athenes je­lenti , hogy a politikai menekvők gyülekezetei, osz­trák jegyzékirat közbejötte nélkül, tiltattak el, mert kivilágosult, hogy a forradalmi propagandával foly­tonos levelezésben állnak. A külügyminiszter elő­terjesztett a követkamrának egy, az ügynökségeket szabályozó törvényjavaslatot. Ezenkívül előterjesz­tetett egy, a kereskedő hajók viszonyos biztosító in­­tézeteté­ tárgyaló javaslat. Az Observateur adja a görög postaigazgatóság szerződését az osztrák Lloyd­­dal. A bank osztaléka az utóbbi 6 hónapra 9%-ban állapíttatott meg. Berlin, febr. 3. — A kormányfelelősséget illető törvényjavaslat 30 §-a a második kamrában 182 szavazattal 105 ellenében elvettetett. Hamburg, febr. 3. — Legeditsch ab­bnagy ma ide megérkezett. A PESTI NAPLÓ MUTARA. WASHINGTON. ©ui301-tól. Folytatás. (') Mihelyt valamit megtekintett, átgondolt és meg­állapította nézetét, semmi sem zavara meg; ő magát sem más nézetei, sem helyeslési vágy, sem pedig el­­lenzési félelem miatt szünteleni kételybe és habozás­ba vettetni nem engedő, sem általuk elfogulttá nem lön. Hitt az Istenben és önmagában. ,,Ha a földön valami hatalom lehetne, vagy ha a földfeletti nagy hatalomnak tetszenék a csalhatlanság zászlaját a po­litikai vélemények tekintetében fölemelni, a földgömb lakói közöl egy sem volna , ki nálamnál inkább kí­vánna oda folyamodni, meddig az állam szolgájának kell lennem. Minthogy azonban még eddig elő nem találtam jobb vezetőt, sem helyesebb nézeteket, sem a dolgok figyelmes, megvizsgálását: mindaddig, mig a vezérlet nálam lesz, ezen elvek szerint fogok cse­lekedni 2).“ Ezen független és szilárd lelküle­ttel nagy szív is volt kapcsolatban, mely kész vala mindig nézete szerint cselekedni, tette felőli felelő­sséget vállalván magára. Az , mit én Columbus Kristófban bámulok, nem az, mond Turgot, hogy Amerikát fölfedezte, hanem, hogy hívén, egyszer föltett akarata szerint, fölkereste. Bár­milyen volt a veszély, akár kicsi, akár nagy, s a következmények közeliek vagy távoliak, Washington meg lévén felőle győződve , nem vona­kodott soha, hogy meggyőződése szerint cselekedjék. Azt lehet mondani, hogy tiszta és csöndes megálla­podásánál volt valami természeti dolog, miszerint a dolgok fölött határozott és érezték jótállóit. Biztos jele volt ez a kormányzásra született lángésznek; bámulandó hatalom ez, midőn lelkiismeretes önzés­­telenséggel párosul. A nagy emberek közöl ha voltak, kik ténynyel tündököltek, senki sem volt annyi próbának alája vetve: a harczban és kormányon; a szabadság és kormányhatalom nevében ellenállani a királynak és népnek ; egy forradalmat elkezdeni és bevégezni. Az első naptól fogva, Washington feladata egész kiterjedésében és bonyolódottságában mutatkozott. Neki a háború folytatására nemcsak sereget kellett teremteni. Már ezen nehéz munkánál is hiányzott a teremtő erő. Az Egyesült­ államoknak nem volt sem kormánya, sem hadserege. A congresszus, ezen való­ságos tankép, alegység, nem birt semmi joggal, nem tehetett, nem mert, nem tett semmit. Washingtonnak a táborból kellett, szünet nélkül, nemcsak sürgetni, hanem az eszközöket összeszedni s a congresszusnak kijelölni, mik szükségesek munkája kivitelére , hogy ne váljék üres névvé a congresszus és hadsereg. Leveleit felolvasták a congresszusban, és szövege fölött tanácskoztak : ezen tanácskozmányok tapasz­talatlanságot , félénkséget és bizalmatlanságot árul­tak el. Lehetőségek és ígéretekkel fizették. Elküldték a helyhatóságokhoz. Gyanakodtak a katonai hata­lomra. Washington tisztelettel felelt, engedelmeske­dett, mialatt sürgette, megmutatta a látszatok hamis­ságát, a reája ruházott hatalomra nézve megkíván­­tató valóságos erő szükségességét, a hadsereget, melytől azt kívánták, hogy győzzön. Értelmes, bátor, az ügyért élő emberek épen nem hiányoztak ezen, a kormányzatban oly kevéssé begyakorlott gyűlésben. Néhányan közülük elmentek a táborba, hogy mindent saját szemeikkel lássanak, beszéltek Washingtonnal, visszatérve tudósítást tettek tapasztalataik és taná­csaik fontosságáról. A gyűlés így megértette, abban megállapodott, s kezdett bízni önmaga­ és táborno­kában. Meghatározta a módokat, s megadta a neki szükséges fölhatalmazást. Aztán levelezésbe, alku­dozásba elegyedett a helyhatóságokkal, gyűlésekkel, bizottmányokkal, hivatalokkal, egyszerű polgárokkal, eletökbe terjesztve az ügyet, jó érzelmek és­ hazafi­­ságokra hivatkozva , az állam hasznára személyes baráti viszonyait felhasználta, a demokratikus félté­kenykedést és hiú érzékenységet kímélte, rangját őrizve, fenh­angon beszélt, mindamellett sértés nél­kül és meggyőző mérséklettséggel, az emberi gyen­geségek fölötti eszélyes nézetei között, nemes érzel­mek és az igazság által bámulatra méltó ügyesség­gel tudott az emberekre hatni. Ha ez neki sikerült, ha elsőben a kongresszus, az­után a különböző államok a hadsereg alakítására szükségeseket megadták, ő még azzal nem érte czél­­ját; a háború munkája még nem kezdődött el, még hadsereg nem létezett. E tekintetben is tökéletes ta­pasztalatlansággal találkozott : nem volt egység, egyesek függetlenségre vágytak, a hazafiúi törekvé­sek féktelenségre, hajlamokkal valának párosulva. Neki itt is az össze nem illő elemeket egyesítni, az elválásra készeket visszatartóztatni, fölvilágositni. l) Lásd P. N. 268. 269. 270. 271 . és 272-ik számait. *) Washington Knox Henrikhez . Iratai, XI köt., 70. 1. SEJTELMEK. Pest, febr. 5. . ?. Ha valamely nagy eszmének hajlandók vagyunk jövőt remélni, tekintetbe kell vennünk azt is: vájjon oly egyénektől származik-e az, kik azt magok is követni, megtestesítni képesek, s oly állodalomtól pártoltatik-e, mely eléggé szilárd és hatalmas arra, hogy azon eszmék ke­resztülvitelét eszközölni akarja is, birja is ? A múltak tapasztalatai, a jelen tüneményei mellett váljon ki bizhatik Francziaországba, ki remélheti státusférfiaitól, hogy bármi nagyszerű, Európa régi institutióit gyökerestül megváltoz­tató eszméket létesíteni bírjanak ? Státusférfiait ismerjük. Egy-kettőt kivéve, nincs bennök szilárd hit, szilárd meggyőződés sem vallás-, sem politikában. A rend nagy szava alatt, szolgálnak minden elvnek, mely megszokott kényelmeket, anyagi érdekeiket biz­tosítja. Köztársaságnak nevezik országukat, s köztársasági szabad intézmények helyett, abso­lut igát viselnek. Republikánusoknak gúnyolják magukat, míg a létező kormányalak mellett, összeesküsznek a régibb vagy újabb monarchia visszaállítására! Vitáik közben enyészik ereje, ezzel tekinté­lye, s ezáltal befolyása, hatása hazájoknak a külföldre ! Ki nem tudja, hogy XIV. Lajos hajdani or­szágának hatalmát, egy szerencsés hadvezér ál­lította vissza némi időre ? s mióta ezt Waterloo megtörte, a nagy birodalom majd egészen má­sodrendű szerep játszására jön kárhoztatva, ré­szint uralkodói önzése, részint státusférfiai rom­lottsága és pulyasága miatt? Ma az Elyséere függesztjék a franczia nép szemei. De, ha nem tudja is, ösztönszerűleg érzi, hogy az nem önálló, hogy kül ihletés után és szerint cselekszik. A legújabb kabineti s parlamenti bonyodalmak tanúsítják, miként e nép nem vár önmagának jövőt az Elyséeből. Hanem Európa többi népei regeneratiót várnak e néptől, mely annyi küzdelmek után sem képes segítni ön­magán ?.. . Anglia tőzsér­politikája kétségkívül ismere­­tesb olvasóim előtt, mint hogy szükséges volna bővebben untatnom őket annak bizonyítgatásá­­val, miszerint e nyugati hatalom sem az, mely­től Európa népei szabad institutiókat remélhet­nének !... Hogy korábbi eljárásáról ne szóljak, ott van Slezvig-N­olstein példája. Nemzetisé­géért, függetlensége­­s alkotmányáért küzd e maroknyi nép, s Anglia diplomatiája íratja alá a jegyzőkönyveket, melyek azt Dánia kiegészítő részéül teszik. Anglia hajóhadai fenyegetik pusztítással földét, ha a londoni jegyzőkönyvek határozatai előtt meg nem hajol! A tőzsér­politika, csak önző lehet. S az ön­zés nem talál örömet mások jólétében, ha ez malmára nem hajtja a vizet. Cebes táblájával kezében, könnyen feláldozza a népek szabadsá­gát, ha azok szolgasága több, vagy csak annyi hasznot igér is. Nincs tehát mit várni Angliától is. Ha Francziaország és Anglia nem tehetnek, avagy nem akarnak tenni Európa népei szabad intézményeik érdekében, ez elaggott földrész újjászületésének ügyében: ki van még nyugaton, kibe bízhatnék, kitől remélhetne szebb jövőt serege a bájos álmodozóknak ? Nincs egy is, legalább én nem tudok egyet is. Mert Németország, szorosan véve, nem nyu­gati birodalom Európában. De ha volna is — a­mint hogy ránk nézve csakugyan az —, szinte nem hatalom, mely önállólag működnék. Alkatrészeinek mindegyike, azonkívül, hogy eldaraboltsága már tehetlenné teszi nyomatékos szerepre külföld irányában, még kül­befolyás alá is van helyezve. Tudom én azt, hogy a népet, kivált itt, meg kell különböztetni a kormányoktól. Tudom, hogy e népben van erély, van erő és hatalom, mert van tudománya. És tudom azt is, hogy e nép reformálta a keresztény vallást; de csak azért, hogy metaphysikába vigye át az evangéliumot, s a hitet idealismusba! Azonfelül nem illik fe­ledni, hogy a provincialismus már nagyon elha­talmazott rajta, és annyira, hogy az éjszaki né­met alig nézi testvérének a délit, és viszont­ Olaszországot említnem is fölösleges. Későn lesz, midőn e szép vidék egy népet fog éltetni, mely, mint hajdan, a kereszténység kezdetében, ismét rendszerváltoztató befolyással legyen javaslani, a kímélet és befolyás h­tkán működni kel­lett, úgy, hogy méltósága és hatalma koczkáztatása nélkül, az erkölcsi ragaszkodást, a tisztek és katonák szabad együttműködését megnyerje. Washington mint tábornok csak ezután volt képes a háború felől gondolkodni. Vagyis inkább a háború folyama alatt, a föllépések, veszélyek és változások között, melyek úgy az országban mint a hadseregben szünet nélkül megújultak, folytatható a szervezés és kormányzat munkáját. Katonai érdemét kétségbe hozták. Az igaz, ő arról nem adott oly fényes bizonyítvá­nyokat, melyek által Európánkban a nagy hadvezé­rek dicsőséget aratnak. Egy kicsi sereggel megmér­­hetlen térségen működvén, a nagy háboru és nagy ütközetek előtte idegenek valának. Azonban bajtársai által elismertetett és kinyilat­koztatott fensősége, a kilenczéves háboru, és a vég­eredmény azt szintén bebizonyíták, és igazolhatják dicsőségét. Személyes vitézsége kitűnő, mondhatni vakmerész volt, s többször szomorú elragadtatással adta neki magát. Az amerikai katonák többször meg­ijedve elfutottak, és a derék tisztek életüket áldozták föl, hogy a katonákba bátorságot öntsenek. Hasonló alkalommal 1776-ban, A Washington megszomorodva, midőn példájával, saját kezével tartóztatta föl futó katonáit, a csatatéren akart maradni. „Másnap, így ír Greene tábornok, a katonaság nyomom magatar­tása miatt, legnagyobb rendetlenséggel, nyomom visszavonulást tettünk... Fellow és Parson dandárai ötven embertől megszaladtak, ő nagyméltóságát szinte egyedül, negyven ölnyire hagyván, ki elcsüg­gedve a sereg gyalázatos magaviselete miatt, szivé­ből kereste a halált !)“. Folytatjuk.­ ­) Washington iratai, IV. köt., 94. 1.

Next