Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-01 / 270. szám

E hó 19-kén pusztai őrködésül kirendelt s a fő­csárdákra elhelyzett rendkívüli őrségünk, melynek száma, mintegy 600 főből állott, azon üdvös ered­ményt hozó, hogy két becsületes mesterlegényt elfog­nia sikerült. ■—■ Az egykori dobási expeditio — mint a krónika mondja — nemkülönben kerítette meg a gólyákat fejőstehenek helyett. Bíróságaink, háromhavi hivataloskodásukért já­randó illetékük utalványom­tatása iránt, egész a jóre­ménység sokáig jutottak. Egy harmadik gyógyszertárnak alakítása tervez­tetik , melynek mielőbbi létrehozatalát, mind lakos­ságunk számához képest, mind pedig mostani gyógy­szertáraink rendetlen kezelése miatt szükségesnek tartjuk azon jó hiszemben, miszerint leendő új tá­runkból nem fogunk magnesia helyett: zsemlyemor­­zsás pilulákat szedni, sem china-kivonat helyett: sárga burnótos pornódéval márkáink szagérzékét k­isszegtetni. TÖBBEN. Holcim. Vásárhely, jan. 11. Szinte 40 ezer lakossal biró városunkból, oly gyér a hirlapi tudósítás, mintha bilincset vert volna leve­lezőink nyelvére a nyilvánosság itélőszéke, vagy ki­aludt volna társaséletünkből minden életelem, mely a haladó korszellem igényeinek tápszerül szolgálna; pedig hacsak ferdeségeit akarná is egy munkás leve­lező tollhegyre szedni városunknak, minden héten szolgálhatna egy nyalábbal a nagy olvasó közönség­nek ; jó m­agunk azonban, azon ritka jó tulajdonú levelezők közé tartozván, kik gondosan különválo­gatják a jót a résztól, s az elsőt a nyilvánosságnak az utóbbit a feledésnek áldozzák , első újdonságul is azon nemzeti irányú intézkedését említjük fel a vá­rosi tanácsnak, hogy több nagyobb városoknak di­cséretes példáin okulva, a leirhatlan veszteséget szen­vedett losoncziak sorsának enyhítésére­­, évi jan. 26- kán a ,,fekete sasol czimű vendéglőben tánczestélyt rendezend. A derék tanács sem fáradságot, sem költ­séget nem kímélend, hogy minél élvezetdúsabbá tegye ez estélyt az eleve is népes megjelenéssel ígér­kező választékos vendégkoszorú igényeinek megfele­lésére ; csak részvét kell és érdeknélkülözés, s a szépczélű vállalat óhajtott sükerrel találkozandik­ — Múlt évi december 29-kén, és f. évi jan. 5-kén, — mind­két ízben szép közönség előtt — Székács Jó­zsef zongoraművész által rendezett hangversenyek ébresztenek fel bennünket halottszerű álmainkból; az első előadás, a kebelbéli szegények számára volt ál­dozva, mely alkalommal mint műkedvelők, a derék honleány Hegedűs Francziska k­­asz. és Matole Béla is játszottak; a derék művész a válogatott nehézségű darabokban oly szép tehetséget, és szabatos köny­­nyűséggel párosult művészetet tanúsított, hogy csak párévi külföldi utazás, s jeles­ művészeknek hal­­gatása hiányzik, hogy legkitűnőbb művészeink so­rába avattassák. Mint halljuk, a derék művész, a tanács által felszólíttatott, hogy a 26-kán megtar­tandó tánczestély alkalmával szünóra alatt, egy pár darabot játszok, mit a vállalkozószellemű mű­vész meg is ígért. Hogy több tánczestélyek, vagy műelőadások történendnek-e egész farsangon át ? majd annak idején szólandunk , az eddigi körülmé­nyek , kevés kilátással biztatnak, bár a magán táncrestélyek nálunk sem hiányzanak! ! A megyei és városi törvénykezési és közigazga­tási definitív szervezet nálunk még mindig jámbor óhajtás." Van ugyan városunkban egy ideiglenes já­rásbíróság, s eddigi működéseiről ítélve—kevés kivétellel — a legjobbat mondhatjuk. Nem kis meg­nyugvásunkra , szolgált terv, főbíró úr által a meg­­sokallt visszaélések megszüntetésére újabban behozott azon rendszer, hogy senki sem ügyködhetik addig, míg oklevelét elő nem mutatandja, ez által valamint egyrészről szőkébb korlátok közé szoríttatik a mono­póliummá vált ügyvédi pálya, úgy másrészről meg­­gátoltatik a szemtelenségig elfajult azon zsarolás, hogy némely menekvés ürügye alatt városunkban tartózkodó csavargók ,,ügyvéd czime alatt — de ok­levél nélkül — házról házra járnak, bizonyos vesz­teségű desperatus ügyeket keresni, s betanult bizo­nyos nyerés melletti czifra ígéretekkel, a pénzt előre kicsalják, s midőn a feleket úgy lefőzték, hogy ököl­lel törlik szemeiket utána, derűre borúra dőzsölnek, s a pert szélnek eresztik, vagy alattomosan jó fize­tésért az ellenfél kézibe játszók. Ezek ellen azonban rendőri intézkedések tetettek, s hihetőleg egypár ül­dözőbe vett ügyvesztő nem sokára a hűvösben repli­­káz. Hason aggodalommal tölt el bennünket a közigazgatási hivatal hiányos személyzete, holott épen ennek szerencsés betöltése volna a legbiz­tosabb talizmán, a múltak kínos emlékén sóvárgó kedélyek lecsillapítására. Az egyenjogi­ság és közteherviselés, s azokkal kapcsolatban álló hi­vatalos felelősség elve, nálunk is meghozta a kívánt hatást, s a lakosság terhes helyzetében is mindinkább simulni kezd az újabb institutiókhoz, s még­is fájdalom­ találkozik tisztviselő, ki, visszaélve érdemetlenül nyert hivatalával, a­helyett, hogy a felszaggatott se­beket behegeszteni törekednék, inkább vétkes mali­­tiával az elégületlenség magvait hintegeti, mit a nép­szerű bánásmód jótékony sugarával kiirtani leendett első feladata. Nem akarjuk elsorolni bizonyos kebel­beli közigazgatási alszolgabíró úrnak botrányos tet­teit, mert hiteles kútfőből tudjuk, hogy a felsőbb helyekre is eljutott panaszok, s Orlósy Ferencz fő­bíró úrnak városunkba áttétetése által— a derék szol­­gabiró úrnak kifelé áll a rúdja, míg a tanács — me­lyet, mint hivatalos félszegségeiben sújtó ostorát —­­megbuktatni volt minden törekvése, minden oldalról közkegyben álland. Nem akarjuk megnevezni, pedig érdemes volna rá, hogy az egész olvasó­közönség lát­hassa, mily sánta lábon biczékel nálunk az alsóbb fo­kozatú igazságkiszolgáltatatás hévmérője; nem akar­juk, hogy a kiváncsi olvasók a kicsiből is nagyot értse­nek , de mortuis aut bene aut nihil, béke hamvaira! Egyébiránt üdvözöljük a hivatalát elfoglalt főbírót több igazságszeretetet s erélyességet várunk tőle s mint érintett segéd­szolgabir­írótól, s nem tartjuk feleslegesnek figyelmébe ajánlani, hogy hivatalát az előbbemtől jól elkülönözze, mert a bepiszkolt Au­­gyasistállónak kitisztítására, sok Herkules kívántat­­nék , a csodák ideje pedig lejárt. — Ezzel Isten önök­kel, ha úgy tetszik, mielőbb találkozandunk. BUDAI JÓTÉKONY NŐEGYLET­ Jegyzete azon adakozásoknak, melyek múlt 1851- dik év­folyamában tetettek, és pedig: 7. Készpénzben : 0 cs. kir. fensége M. Dorothea főherczegasszony ré­széről a budavárbeli kisdedóvó intézet javára 50 pft. Az újévi üdvözletek megváltása útján 269 pft. 51 kr. Boscovitz Adolf-féle örökösök részéről 2 pft. Bayer Borbála hagyományából 48 kr. Pollák Márk­tól 20 pft. Lányi-Csáky Mária grófnőtől 10 pft. Majthényi-Bartakovitsnőtől 6 pft. Rudnyánszky Ka­rolina bárónőtől 50 pft. Ghyczy K. szerzetes hölgytől 19 pft. Brunsi­ik-Majthényi grófnőtől az ápolda ja­vára 60 pft. Forray-Brunswick Julia grófnőtől 12 f. 48 kr. Barthakovits-Majthényi Máriától 12 f. 48 kr. Culmann Rózától 12 f. 48 kr. Kran­olin An­nától 12 f. 48. Munkács­y Borbálától 12 f. 48 kr. Grünberg Johannától 12 f. 48 kr. Kolts Katalintól 12 f. 48 kr. Csathó Jozéfától 12 f. 48 kr.I II fában . Herczeg Prímás Scitovszky János részéről 11 öl ha­sábra. Ilerczeg Eszterházy Páltól 4 öl. Schottiszer­­zet Jenőről 2 öl. III. hüvelyes véleményekben, az ápolda javára. Forray-Brunswick Julia grófnő részé­ről : 22 iteze bab , 22 iteze lencse, 22 iteze borsó. Ugyanettől ismét 1 véka borsó, 1 véka bab , 13 véka lencse. Munkácsy Borbála részéről 3 zsák burgonya. Majthényi-Bartakovitsn­étól 6 zsák burgonya. Lányi- Csáky grófnőtől 13 véka köles, 1/3 véka lencse, 1 má­zsa liszt. Molenda András húsvágótól: 240 font hús. IV. Borban: Öffner Ferencz részéről 1 akó, Cull­­mann Rózától 1 akó, Gebhardt Ferencztől akó. Röszler Jozéfától 1 akó, különféle jótevőktől 40 g2 akó. Kiadta Budán 1851-diki január 31-kén. Kü­lkey, titkár. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 1. — Nemzeti színházunkban, ma s­ombaton adatik: VANDA, eredeti opera 4 sza­kaszban, irta Bakodi Tivadar, zenéjét Doppler F. Grill Móricz mint vendég lép föl. — Barátságos megkeresés folytán, fölhivattunk az ol­vasó közönség tudomására juttatni, miszerint a Magyar Hírlap mai napig sem feledheti azon keserűséget, melyet azáltal okoztunk neki , hogy párisi levelének eredeti­ségét s hitelességét kimutattuk. Nagy örömmel kürtöli, hogy a Pesti Napló 266 számában londoni levelezőnk­­tal közlött little-rocki levél írója nem Szalay László­­ Pesti Hírlap egykori szerkesztője, hanem más vala­ki. Hát hol van az megírva, hogy mi a Pesti Hírlap egykori szerkesztőjéül akarjuk őt tekintetni? Mi ezt egy szóval sem mondtuk. Egyébiránt, hogy a M. N­. még pápaszemmel sem lát tovább az orránál, megtetszik ab­ból is , mikép e kérdéses levelet külföld számára írott­nak gondolja. . . Hiába,­­ a­mi megtörtént, megtörtént, mi többé nem állíthatjuk, hogy a M. N­. eredeti s hite­ss párisi levele nem a Reichszeitungból fordittatott s le nem fegyverez bennünket azon rimánkodás, hogy aszélyesebben cselekednénk , ha figyelmünket másra fordítanék s nem a M. H. párisi leveleinek összeilleszt­­tetésére. —­­ A bankigazgatóság közli az osztrák nemzeti bank kimutatását jan. 28-áról. követelés : verm­ény s ezüst készlet..................... 33,330,923 ft 34 % kr. pénztárutalványok 1849ről 22,855,365 — — utalvány Magyarország jö­vedelmeire .... 2,037,848 — — birodalmi kincstárjegyek 28,594,700 —­­— leszámítolt papírok összesen 32,856,379— 58 90 nap alatt visszafizetendő állami papirok . . 16,493,000------­Követelések az államon kamattal s a nélkül . 74,996,227 — 41% leszámítolt közép, pénztár­utalványok .... 50,000,000 •— — szardíniai kárpótlás és ma- 23,406,838 — 28 sok állami biztosíték alatt, kölcsön Magyar­ország részére . . . 554,485------­szegény iparosok gyámoli­tására..................... 1,800 000------­tartaléktőke állami papírokban 8,116,594—­ 36 nyugdíjalap..................... 877,472 — 1 a banképület értéke s más követelések .... 609,657 — 43 összesen : 296,529,492 — 2 14 Partozás: bankjegyforgalom 256,244,408-----­tartalékalap .... 8,116,677— 36 nyugdíjalap .... 875,409— 5% föl nem vett osztalékok, be­váltandó utalv. stb. . 359,086 — 42% függő saldik az állam javára 561,310 — 37% bankalap50,621 részvényre 30,372,600------- összesen : 296,529,492 — 2% — ! Halljuk, h­ogy azon küldöttség, mely hg. Pas­­kievicsnek a pesti polgárrá neveztetéséről szóló fényes oklevelet megviendő vala, nem juthatott elküldetése helyére. Csak Bécsig mentek , s midőn ott Koller úr elnöklete alatt a tovább utazhatási engedélyért folya­modtak , ez tőlök megtagadtatott azon okból , mivel nem a szokott és megrendelt forma szerint jártak el ez ügyben. Minden küldöttségnek t. i. mielőtt lakhelyéről kiindult, első dolga erre az illető helyről engedélyt kérni. E küldöttségnek is ezt kellett volna tennie, mi könnyű móddal megtörténhetett, miután a telegrafi igazgatóság­nak meg van hagyva, hogy az ily engedély­érti folyamod­ványokat rögtön telegrafirozzák Bécsbe.­­­­ A pénzügyminisztérium csakugyan megengedte a losonczi reform,­gyülekezetnek, hogy a forradalom alatt elpusztult egyháza s iskolája fölsegélésére némi ezüst szereket sorshúzás utján kijátszhassék. —­­ Hírlik , hogy a Budapesten létező minden te­metési egylet számára nemsokára egy határozat fog ki­adatni , mely alkalmasint azoknak újra szervezését tar­­talmazandja. —­­ Fővárosunkban naponkint szaporodnak a ház­eladások , mi mindenesetre azt mutatja , hogy a pénzre szükség van , és azt, hogy a pénznek sok ember nincs szűkében. Legközelebb a Vodiáner féle házat a föl­­dunasoron bocsátják áruba árverés útján. Vevője bizo­nyosan nem lesz magyar író , mivel a ház­történetből oly nagyocska, hogy csak házbér fejében 18—20 ezer portot űzetnek érte évenkint. — s Borsodmegyében a népösszeirás bevégeztetett. E megye öt járásában van 11 mezőváros, 155 falu, 47 majorsági puszta, 32,726 ház. A megyének összes la­kossága : 163,639. Ezek közt férfi : 80,376; nő : 83,263; tehát egypár ezernek nem jut férj. Vallásra nézve katholikus: 71,410; református : 69,809 ; ágostai vallású : 3,556; görög egyesült: 9,139; nem egyesült: 168; izraelita: 8,605. Magyar: 139,172; czigány: 1,843. — T Azon tudósításra nézve, melyet e rovatban, bizonyos színházi zsebkönyvvel történt visszaélés felől, nemrég közöltünk,némi fölvilágosító megjegyzést szük­ség tennünk. A nemzeti színház zsebkönyvének tulaj­donosa s kiosztója fölkeresett bennünket s okleveleit mutatta elő, melyekből látszik , hogy a nemzeti szín­ház zsebkönyvének egyedül ő a tulajdonosa. Ő, mint mondja, soha senkinél nem fordult meg e könyvvel oly czélból , hogy a nemzeti színház pártolásának ürügye alatt pénzt csikarjon, s egy általában nem állította s nem állíthatja, hogy az ő zsebkönyvének bejövendő pénz a színház részére fordíttatik. Ha történt valahol ily vissza­élés , az tudtán s megegyezésén kívül történt, s oly egyén követhette el, kit ő a könyv árulásával meg nem bízott. Azért figyelmeztetjük a t. közönséget, hogyha jövőre még ily pénzhalászó egyén látogatna meg vala­kit a színház zsebkönyvével, s olynemű okokat hozna fel, hogy e pénz az intézet számára gyüjtetik : tessék őt egyszerű­en kiutasítani , mert e zsebkönyvet csak a rendes tulajdonos árulja, s a könyv ára egyedül őt illeti. Ezt ő maga mindenütt kész bevallani s nem folyamodik az emberek nagylelkűségéhez egypár garasért!­u­t­b. Jellacsics horvátországi bánnak német nyel­ven írott költeményei nemsokára meg fognak jelenni Bécsben, Braumüller könyvárusnál. Mondják, hogy a könyv kiállítása egyike lesz a legfényebbeknek. Mint ritkaságot, a londoni műkiállításra is el fogják küldeni. A begyűlendő tiszta jövedelem a Jellacsics-alapítvány részére fordíttatik.­­ Halljuk, hogy fővárosunkban több dohány­gyáros és kereskedő , kik nagymennyiségű dohánykész­­lettel bírnak, alkudozásban állanak a kincstárral e készlet eladása végett. Az alkukötésnek már semmi sem áll útjában. — -j* A kereskedelmi minisztériumban javaslat téte­tett az iránt, hogy a Duna mellett az alsó vidéken gab­­naraktárakat állítsanak, s a bánátban minél nagyobb mennyiséggel vásároljanak gabonát s vontató hajókon szállítsák Bécsbe. Az eredményről még eddig semmi bizonyost nem hallani. — j- Legújabban a városi hatóság figyelmeztette azon házi urakat, kiknek háza előtt a sima jég a járdáni sétát veszélyessé teszi, hogy ezen helyet homokkal, ha­muval , vagy fürészporral hintsék be. — j- A pestvárosi gőzmalom-társulat mint mondják, folyamodott a kormányhoz 200 ezer p.ft. előlegezés vé­gett azon czélból, hogy nagymennyiségű gabonát vásá­rolhasson be , hogy ez áruczikknek mintegy új piaczot nyisson, a gabonkereskedésbe élénkséget öntsön, s igy fölbátorítsa kivált a kanálbeli gazdákat a szorgalmas termesztésre. —­­­ Egy január 16-kán kiadott ukáznál fogva az egész orosz birodalomban szigorúan megtiltatik az ezüst­nek indákban és vert pénzben­ kivitele, semmi különös érdeküt. Berlinből hírlik, hogy Rado­­witz tábornok ismét a király közelében volna, s alkal­masint valami küldetéssel fog megbizatni. Némelyek ugyanezt nem hiszik ... de a kinek a király barátja ! Lefébre, párisi követ innen, telegraf által Párisba visszahivatott. Mint némelyek gyanítják, azért, mert tán a minisztériumba fogna belépni. Ez azonban nem teljesült, minthogy a minisztériumba, mint külügyminisz­ter, nem Lefébre, hanem Brenner úr lépett. Egy hírlap tudósítása szerint, ha Schwarzenberg és Manteuffel miniszter urak febr. 2-kára Drezdá­ba visszatérnek. Olaszország­ból, a nápolyi és római szomorú vi­szonyok mellőztével, Piemontból legörvendetebb tudó­sításokat veszünk. A jelen kormány az ország szellemi és anyagi érdekei emelésére mindent elkövet, neveze­tesen külországokkal kötött kereskedelmi szerződményei, barátságos viszonyba hozták Angliával. Hogy Piemont, mily rokonszenvvel viseltetik a nagy brit nép és kor­mánya iránt, abból is megtetszik, hogy kikötőiben az angol hajók szabadabban forognak, s közelebbről az angoloknak m megengedtetett, hogy Capraja szigetén C­orsica és Toscane közt­ lakhelyeket készíthessenek. Piemonti lapok magasztalással emlékeznek, hogy a kamarák a menekültek számára tetemes segélypénzt szavaztak meg, s egyúttal fölszámítják azon hasznot, melyet a menekültek forgalma Piemontin nézve előhoz. Ugyanis a 20,000-nyi menekülők az ország évi forgal­mát 15 millió lilával növelik , míg a költség, melyet a kormány a menekültekre fordít, nem több, mint 3— 400,000 líra. A menekültek többnyire Nápoly- és az Egyházi­ államokból vannak, e körülmény okozta, hogy a piemonti külügyminiszter és nápolyi követ Ludolf úr közt nemrég súrlódások történtek. Rómában azon remény, hogy a kivételes állapot meg­­szünend, nem teljesedett be. A régi rendszer felé nagy közeledések történtek. — A házmotozások és befogatá­­sok , mint a Constitutionnelnck, párisi rovatunk alatt közlött római leveléből is megtetszik , napirenden van­nak. Az isteni művészetnek Roma nem áldozhat. POLITIKAI SZEMLE. Pest, febr. 1. ( 1) Politikai újdonságokban ma igen szegények va­gyunk. Párisi lapok semmi nevezetes változásról nem értesültek. Telegrafi tudósítások 28-dika­ és 29-kéről szólanak 27-kén, mint már előbbi telegrafi tudósítások jelentették , az interpellatio eredménye egyszerű napi­­rendretéréssel végződött. 18-dikáról arról értesittetünk, hogy az átmeneti minisztérium több hónapig fogna ál­lomásán maradni, s ezenkívül még a dotatiot és alkot­­mányrevistot is szőnyegre hozandná. Ezek igen nagy kérdések, s megoldásuk tán erős a minisztereket kivárnia, mint a mostani ministére sans nem, mint a Presse ma vett száma írja, s azon kérdésekre vonatkozólag el lehet mondani: magna petis Phaeton... Parisból, az Indépendance után azon hírt vesszük, hogy az orosz követ, mióta a krízis tart, roppant mun­kásságot fejt ki, értekezletet tart, k­ és sürgönyöz Páris és Petersburg között. E híren, különben, azok, kik a Páris és Petersburg közti utat ismerik, nem fognak csodálkozni. Ugyan e lap írja, hogy Narvaez tábornagy nem­sokára Párisba fog érkezni, s néhány hónapra a párisi követségben Sotomayor herczeget fölváltja. A spanyol Changarnier — a hírlap szavai — nem veszté el a királynő kegyét, mint mondották. Különben a híres spanyol tábornoknak Párisban alkalmasint meggyűl a baja. Angol lapok szerint, bizonyos Diaz Martinez nevű egyén, Francziaországba indult, hogy a valenzai herczeget élethalálra bírja ki, minthogy Narvaez kor­mánya alatt nagy sérelmet ejtettek rajta. Németország­ból, mai postával szinte nem vizünk Francziaország. (!) Páris, jan. 25. — Némely tekintélyes­ több­ség-párti lapnak az elnök új szenete­s minisztériuma felőli nézetét érdekesnek véljük közleni. A Journal des Débats, e tekintélyes orleanista lap, a többi közt legnagyobb komolysággal így vélekedik: „A nemzetgyűlés ezen közleményt (tudniillik az üzenetet) igen csendesen, jobban mondva, sokat jelentő tar­tózkodással fogadta. Részünkről mi ezt osztjuk, s azon tartózkodást követni fogjuk, nem azért, mintha mi versengeni akarnánk a köztársaság elnökével, azon jog fölött, melyet használatba vett; el kell is­mernünk , miszerint a köztársaság elnöke szigorúan alkotmányos előjogának határai közt tartá magát. Nekünk az új üzenetben nincs semmi roszalni valónk; nyelve békítő és mérsékleti, s nem marad egyéb kí­vánni való fen , mint elhinni, hogy őszinte. Az elnök hivatkozik a kormányhatalmak"közti egyetértésre, s biztosít a nemzetgyűlés jogai iránti tiszteletéről. Mi ezen nyilatkozatot megragadjuk, s kívánjuk , hogy ezen fölhívás meghallgattassék. Hogy a többség vi­szont alakítsa magát, és hogy a két hatalom közti egyetértés mily hamar csak lehetséges helyreálljon, ez legőszintébb és legforróbb kívánságunk. „Szükség, hogy a végrehajtó hatalom és többség közeledjenek s értsenek egyet, mihelyt lehetséges ezen átmenet megrövidítésére, mint nekünk jelentik, s mely inkább fájdalom a jelenlegi krízis meghossza­­bításához hasonló. A jelen nehézségeket látva, kés­leltet , hogy megoszlás nélkül azokkal foglalkoz­zunk, melyeket a jövő készít előre számunkra. Még né­hány hónap, és mi egy miniszteri krízisnél sokkal fontosabba fogunk belépni. Hogyan fogunk kimene­külni azon rettenetes próbából, ha a mostanihoz ha­sonló összeütközéssel lesz még bonyolítva? Legye­nek szemeink az 1852-diki fatális változásra füg­gesztve; ne feledjük el soha, miszerint a képviseleti hatalomnak minden erejére szüksége lesz, hogy azon krízist elhárítsa, elhárítássá a hazáról. Íme miért akarjuk mi, hogy mielőbb bevégződjék ezen minisz­teri interregnum , mely a köztársaság elnökének üze­nete által átmeneti név alatt igtattatott be, mielőbb megszűnjék. Íme ezért kérjük a végrehajtó hatal­mat és a többséget, hogy ezen átmenet megrövidíté­sében értsenek egyet, hogy alkossanak egy komoly (sérieux) minisztériumot, egy végképi minisztériumot, azaz egy parlamenti minisztériumot.­A L'Opinion publique a legitimisták egyik leghitele­sebb lapjában.FeHement Alfrédur az új ministériumról úgy vélekedik hogy annak nincs semmi függetlensége, politikai tekintélye, s ez nem lesz képes ellenállani, a kotteriák veszélyes törekvéseinek; ez egy tevé­kenység nélküli minisztérium, mely semmi politikai véleményt nem képvisel, mely semmit, mely sem­mit sem tehet, mely semmiről sem felel. A L'Asszamblée national, a köztársaság elnöke üze­­netét érdeklő jelentékeny apostrophban fejezi ki véle­ményét : „Meggyőződéssel mondjuk, az új kabinet alakítása azon hibák közé fog számíttatni, melyek önt eltávolítják a meghosszabítás és élete végéig tartó protectorátustól.“ Páris, jan. 26. — A sajtó folytonosan ellenséges , indulattal viseltetik az új minisztérium, következőleg­­ Bonaparte herczeg iránt is. Feltűnő körülmény, hogy a sajtóban, csak a Journal des Débats és a L' Uni­­vers szólanak az elnök újabbi intézkedései mellett. A Journal des Débats, Lajos Fülöp volt orgánuma, alkalmasint oly állásba akarja magát tenni, hogy a vitában bírói szerepet vihessen; mi az Universt illeti, csodálkozni lehet, hogy e katholikus lap , melynek a legitimisták igényeit kellene gyámolítni, most Bo­naparte úr részén áll; dicséri az új üzenetet, az új minisztereket, s hogy az elnök azon egyetlen utat választ­, mely őt nehéz helyzetéből kivihette. Kü­lönben ezen nem igen lehet csodálkozni, ha megvon-

Next