Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-24 / 289. szám

1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri­ utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vid­­en: Évnegyedre 5 sz.— kr. p. Félévre . 19 „­­ , „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. 289 ........... Hétfő, február 24-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­iglatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán­viták négyha­­sábo­s sora 5 pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, kele­ti órákban. Előfizetési jelentés. Lapjainkra ezennel helyben, úgy vi­déken is, új előfizetést nyitunk négy hó­napra. Martius 1-től kezdve Junius végéig. Es pedig Helyben házhozhordással 5 f. 30 k. Vidéken, postán küldve 6 f. 50 k. Az előfizetési leveleket és pénzkülde­ményeket bérmentesittetni kérjük. Figyelmeztetés a t. ez. levelezőkhez. Azon leveleket, melyeknek tartalma a Pesti Napló hasábjaiba van szánva, egyedül e czím alatt: A Pesti Napló szer­kesztőségének Pesten, kérjük beküldetni. Ellenkező esetben, e közlemények ne­­taláni elkéséséről, s ez okból szükségek­ mellőzéséről nem felelhetünk. A Pesti Napló szerkesztősége. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. A protestáns iskolák autonómiája VilágOSVár­ (Vigalmak. Egyházi vita. Tisztviselők). Iskolaügy. Vegyes hírek. Politikai szemle Francziaország. (Az amnesztia kérdése. Cavaignac pártja. Dufaure. Louis Blanc és az Elysée. Julien tábornok elbocsáttatása. Miniszteri tanácskozmány. Az elnök házassága). Nagybritannia. (Angol lapok nézete Ausztria s Poroszor­szág tervei fölött. Pártviszonyok). Dánia- (Slezvig-holsteini ügyek szervezése). Helvétia- (Vendégjog. Nagyhatalmak beavatkozása. Libe­rálisok és radikálok Luczernben. A porosz követ. Neuenburg. Alkotmányügy. Nagytanács). Spanyolország­ (Követkamrai viták.) Törökország. (Fölkelés Herczegovinában). Magyar nemzeti Múzeum­ — Börze — Gőzkocsik me­netrende — Dunavízállás. Budapest, február 24-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, febr. 21. — London 12. 38. Ezüst 30. Turin , febr. 18. — Siccardi elbocsátása hivata­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON: Q­uijot­iói. Folytatás. ') Hasonlíthatlan példája a nagyság- és szerénység­nek­­ bevégzett példánya a haza java és önmaga iránti azon tekintetnek, melyben a hatalom erkölcsi nagysága gyökeredzik. Washington helyesen tette, hogy a közügyek ve­zetésétől visszavonult. Ő azon kedvező s egyszers­mind nehéz mozzanatba lépett, midőn a népek, a veszélyektől megrohanva, minden bölcseségek­ és erejöket összeszedik, hogy azokat legyőzhessék. Ő csodálatosan ezen helyzetbe jutott. Ő bírta ko­rának eszméit és érzelmeit a­nélkül, hogy rajong­va, vagy szolgailag hódolt volna azoknak. A múlt idők, ezek intézményei, érdekei, erkölcsei belé nem csepegtettek sem gyűlölséget, sem sajnálatot. Gondolatai és dicsvágya türelmetlenül nem törtek a jövő felé. A társadalom, melynek keblében élt, ki­­elégítő hajlamát és meggyőződését. Bizalommal vi­seltetett elvei­ és rendeltetéséhez, bizodalommal, mi a társadalmi rend örök elvei felőli ösztön által volt világítva és mérsékelve. Rokonszenvvel és függet­lenséggel hódolt annak, a hit és félelem azon vegyí­­zékével, mi bölcsesség, mind a világi dolgokban, mind pedig Isten előtt. Mindenek fölött ezáltal neki sajátjává jön a kormányzás, mert két dolog szüksé­ges a democratiára nézve, hogy nyugalma és sükere lehessen­ szükség, hogy szerettetve és vezettetve érezze magát; s hogy higyen fejeinek őszinte fölál­dozása­ és erkölcsi fensőségében. Fejlődésében csak ezen föltételek alatt kormányozhatja magát, s így remélheti, hogy az emberi társaság tartós és dicső formái közt helyet foglalani. Hogy ekkor elfogadták és megértették, ez az amerikai nép becsületére válik. Washingtoné a dicsőség, azt megmagyarázván és eszközéül szolgálván, ő két nagy dolgot vitt véghez, melyeket az em­berek a politikában megkísérteni szoktak: ő a béke által megtartotta hazájának háború által kivívott függetlenségét; ő a rend elvei nevében, és ennek uralkodását visszaállítva, egy szabad kormányt alapított. Midőn az ügyek vezetésétől megvált, mindkét munkája bevégezve volt. Ő örvendhetett. Mert ke­vésbé veszi az ember nagy czéloknál azon munkát, melybe azok kerülni szoktak. Nincs oly veríték, melyet egy ily pálma föl ne szárítana a homlokról, hová azt Isten helyezi. Ő szabadon visszavonult, mint győzelmes. Politi­kája végig előnynyel birt. Ő , ha akarta volna, még a kormányzást tovább is viheti. Utóda egy leg­hívebb barátja volt, kit maga jelölt ki. De az idő kritikus volt. Nyolcz évig kormányzott ő, és diadalmasan, hosszú idő egy democratiai, most született államban. Darab idő óta egy más, az övétől különböző politika foglalt magának tért. Az ameri­kai társaság hajlandónak mutatkozott az új út meg­­próbálására, mi tán hajlamához inkább illett Talán eljött volt ideje, hogy Washington a küzdhomokról lelépjen. Utóda megbukott­ Adamst, Jefferson az ellenzék feje váltotta föl. Azóta a democrata párt igazgatja az Egyesült­ államokat. Jó-e ez ? Rész-e ez ? Lehetett volna-e ez máské­pen ? Jobb lett volna-e, ha a f­ederalista párt tovább tart ? Lehetséges volt-e ? Mik eredményei a demo­krata párt győzedelmének az Egyesült­ államokra nézve ? Azok bevégződtek-e vagy csak elkezdődtek ? Az amerikai társadalom, alkotmány, uralkodásuk alatt minő változásokon ment és menend át ? Roppant kérdések: nehéz megoldani, ha nem csa­lódom, a benszülötteknek, idegennek minden bizony­nyal lehetlen. Akármi legyen is, egy dolog bizonyos: az,­mit Washington véghezvitt, a forradalomból kilépve, a rend és béke által egy szabad kormányt alapított, mit semmi más, csak az ő politikájával lehetett volna elérni. Őt illeti azon tiszta dicsőség, hogy mindaddig míg kormányzott, győzedelmeskedett, s lehetségessé téve, hogy utána, ellenes győzelme az államra nézve zavar nélkül történhessék meg. A nélkül, hogy derültségét megzavarta volna, több­ször megfordult lelkében ezen eredmény : „Egy ha­talmas indok vezette magam viseletét: időt adni ha­zámnak, míg új intézményei megszilárdulnak és meg­érnek, rázkódás nélkül emelkednek föl az erő és megállapodás azon fokára, mely , emberileg szólva, csak egyedül biztosíthatja saját sorsának vezetését ")• Valóban az Egyesült­ államok népe maga vezeti sorsát. — Washington czélja e magasságig terjedt, s azt elérte. Kinek sikerült ez, mint neki? Ki látta oly közel és oly hamar czélhozjutását? Kiélvezte ezen pontig, és a végczélig hazája bizalmát és elismerését? Mindamellett, végnapjai felé, mount-vernom­ oly kedves, annyira óhajtott magányában, ezen oly derült kedélyű nagy ember, lelke magányában némi fáradt­ság­ és szomorúsággal volt eltelve. Igen természetes érzelem, egy hosszas szolgálatokban töltött élet vége ') Búcsui­atában , Iratai, XII. köt., 234. 1. felé. Nehéz a hatalmat hordozni, és nem szeretnek az emberek akkor engedelmeskedni, midőn erényesen harczolnak szenvedélyeik és hibáik ellen. Maga az eredmény nem távoztatja el a harcz alatt támadt szomorú benyomásokat, és az ezen téren meglevő fáradtság átmegyen a nyugalom kebelébe is. Fontos körülmény, egy szabad democratiai társa­dalomban, miszerint a legkitűnőbb , és a legkitűnőb­bek közt a legjobb emberek a közügyek vezetése iránt nem viseltetnek hajlandósággal. Washington, Jefferson, Madison forrón sóvárogtak a visszavonulás után. Mintha, ezen társadalmi állapotban, a kormány­zati feladat igen sivár volna azon emberekre nézve, kik terjedelmét megmérni s azt méltóan betölteni képesek. •Mindazáltal csak őket illeti ezen feladat, s rájuk kell azokat bízni. A kormányzat mindig és mindenütt az emberi képességek legnagyobb alkalmazása, kö­vetkezőleg arra a legmagasabb lelkek kívántatnak. A társadalom becsülete és jólléte igénylik, miszerint azok a közügyek vezetéséhez csatoltassanak, s ben­­maradjanak, mert nincsenek intézmények, nincsenek biztosítékok,amelyek helyeket betölthetnek. Mindamellett az ezen sorsra annyira méltó embe­rek részéről bár fáradságuk és szomorúságuk igazol­ható, az mégis gyengeség. Az ő küldetésök: a mun­ka. Jutalmuk: a folytonos munkában a munkálkodás sükere. Gyakran meggörnyedve múlnak ki a teher alatt, mielőtt jutalmat kaphattak volna. Washington azt megkapta, Ő megérdemlő és élvezte is a sükert és nyugalmat. Minden nagy emberek között a leg­erényesebb és legszerencsésebb volt. Isten, ezen a világon, nagyobb kegyelmet nem adhat. Val-Richerben, sept. 1839. GUIZOT. (Mellékletei következnek.) ») Lásd P. N. 268. 269. 270. 271. 272. 273. 274. 275. 276. 277. 278. 279. 280. 281. 283. 284. 285. 286. 287. ás 288-ik számait.­ losan jelentetett; a király első főtörvényszéki elnök czímével ruházta őt föl. A követkamra 119 szava­zattal 4 ellen a hitbizottmány eltörlését illető tör­vényjavaslatot elfogadta. A senatus az erkölcsi testületek fekvő jószágainak megadóztatását illető törvény fölött vitatkozik. Zara, febr. 13. — A herczegovinai lázadófönök havas basa, az ausztriai határon megjelent s befoga­dásért könyörgött. 150 arnauta üldözi őt, kik Gliu­­buszkiba várattak. Paris, febr. 19. — Több városok f. hó 24-dikére közlakomáákat rendeztek. A bizottmány többsége 11 szavazattal 8 ellen a községtörvény ellen nyilatko­zik ; egy szavazat még határozatlan. A végképeni elvettetés valószínű. A leszámítolási bizottmány el­lene mond azon hírnek, mintha a bank tőle 2 milliót megtagadott volna. London, febr. 18. — Pénteken az alsóház az adó­­leszállítás vizsgálatát veendi elő. Madrid, febr. 14. — Holnap záratik be az inter­pelláló fölötti vitatkozás. Berlin, febr. 21.—5% 105%, állód, kötelezv. 84%, bankrészvények 95% , Krakó 73%, alsó szilé­ziai 82%, felső sziléziai 115. A börze kedvezőbb hangulatú. Záradék lanyha. Frankfurt, febr. 24. — 5% met. 74%, 4% % 64%, Bécs 917s, lombardi 73. Drezda , febr. 20. — Ekkorig még nincs kilátás teljgyülésre. Schwarzenberg hgnek kézbesittetett azon porosz jegyzék, melyben Poroszország kijelenti, hogy az új központi hatalom behelyezéséhez mind­addig segédkezet nem nyujtand, mig a német kor­mányok mind a szövetségi alkotmány revisiója iránti nézeteiket, javaslataikat nem nyilvánították, s közös vizsgálat alá nem terjesztették. Schwarzenberg hg határozottan ellene nyilatkozott azon esetleg tett in­dítványnak , hogy a szövetséggyűlés ismét életbe­léptessék. Paris, febr. 20. — 5%­vente 96 fr. 40 cent. 3% 57 fr. 80 cent. A községtörvény fölött tanácskozandó bizottmány megalakult. Az Elysée elleni coalitio e mellett is kivívta a győzelmet. A bizottmány elnöke Lamorid­ére. A belle-islei száműzöttek közt zavar­gások ütöttek ki. Beszélik , miszerint a törvényhozó gyűlés ezután hetenkint csak három ülést fogna tar­tani. London, febr. 19. — John Russel­lord a zsidók­nak a parliamentbei bebocsátását illető bilit a ház­nak előlegesen bejelenti. Madrid, febr. 15. — Az interpellate az egyszerű napirendrei áttéréssel végződött. A cortes nem fog feloszlatni. Berlin, febr. 22. 8­5% 106; állód, kötelezv. 84%; bankrészvények 96%; Krakó 74%; alsó-sziléziai 82%; felső sziléziai 115 ; Bécs 78%; szilárd, ma­gasabb. Drezdából érkezett tudósítások szerint ma telj­­gyűlés fog tartatni. Manteu­fer urat hétfőre várják vissza. Amsterdam, febr. 21. — 38%6. 71%; új 79%. Paris, febr. 21—5% rente 96. 35. 3% 57. 75. — A legitimista lapok levél alakban egy manifestumát közük Chambord grófnak Berryerhez. Barthelemy körlevele befavouirozza az alkotmányos alapelveket, s a fusio iránti óhajtását fejezi ki. A Vote universel lap megszüntetett, Miot és Rouet Reversben szaba­don bocsátottak. A törvényhozó gyűlés a hitelzálog­­törvény második felolvasását elfogadta. Madrid, febr. 16. —A bizottmány az adósságo­kat szabályozó törvény fölött vitatkozik, s az okira­tok közlését kívánja. Berlin, febr. 21. — A frankfurti Oberpostamtszei­­tung Bernből, mint bizonyost közli febr. 18-dikáról, miszerint, a szövetség eddigi franczia követe Reinhard gróf visszahivatott, s Bassano­ig volna utódául ki­jelölve. Ebből azt akarják következtetni, miszerint a franczia kormány egyesülve az angollal elhatározta magát a Helvétiábani interventió ellen erélyesen lépni föl. TiteSZt, febr. 24.—Heti tudósítás: Kávé, Rio ára alantabb 31 — 34, erős üzlet. Cacao 21. Czukor szilárd, nagybani eladás: fehér Bahia 18, fehér Pernambuk 19% — 21, szőke Havannah 17—18%. Bors lanyha. Pamut kevés becsű. Makó 53 — 54. Galinavásár élénk. Déli gyümölcsök: igen lanyha. A MAGYARHONI PROTESTÁNS ISKOLÁK AUTONÓMIÁJA. §#E lapok 279. számában megkezdte valaki a magyarhoni protestáns iskolák autonómiáját vitatni. Mind ő, ki országunkbeliek nagy része előtt legkorszerűbb kérdés felvilágosításához nyúlt, mind a tiszt, szerkesztőség, mely becses lapjaiban helyt nyitott a kérdés megvitatására, megérdemlik köszönetünket. Legjobban úgy történik meg a felvilágosítás, ha a dolognak azon oldalai is világra fordíttat­­nak, melyek árnyékban állanak, vagy el vannak fedve. Azért a tárgyat helyesen kell szem elé állítani, hogy hamis szint ne mutasson, s hogy külön­böző , sőt ellenkező állásról is meg lehessen szemlélni.--------------­Czikkiró hirből tudja, hogy a lőcsei, kés­márki és eperjesi iskolák már főgymnasiummá alakultak. Mi nem tudunk annyit e dologban. —■ De nem hirből, hanem biztos tudósításból tudjuk, hogy Kassáról parancs ment a késmárkiakhoz, miszerint martius hó 15-kéig iskolájok reorga­­nisatiójának tervét küldjék be. Tehát a három nevezett iskolának egy főgymnasiummá alaku­lása nem történt meg. Czikkíró irodalmunk, egyházunk és iskoláink ügye iránti vétkes h­angyagságnak tulajdonítja azt, hogy a magyar protestáns egyházi és isko­lai élet irodalmi közlönye halottaiból még fel nem támadott, s ennélfogva nem tudhatjuk, mi történik a protestáns iskolákkal. Talán nem annyira hanyagságnak, mint egyéb körülményeknek is kell azt tulajdonítani. Ne­künk ugyan semmi tudomásunk arról, ha vájjon megkísértett-e valaki ismét egy protestáns egy­házi és iskolai közlönyt életbe hozni, de a fenforgó körülmények közt, inkább azon csodál­kozunk, hogy részint a már működő iskolai fel­ügyelők­, részint a cs. k. egyházi püspök-he­lyettesek nem igyekeztek még ilyen lapot meg­alapítani, kiknek, azt hiszem, mind hatalmukban, mind tehetségekben áll. Czikkiró némikép megnyugtatni akarván a megdöbbenő kedélyeket, olyanokat mond, melyek aligha inkább nem döbbentők, mint megnyug­tatók mindazokra nézve, kik nem állanak oly m­agasan mint ő, s többet nézik az életet, mint az elméletet. Ugyanis elmondván, hogy hajdan e nevelés a papság kezében volt, minélfogva az, midőn a protestánsok az anyaegyház kebeléről leszakad­tak, természetesen náluk maradt: „Íme, így kiált fel, ez a protestáns iskolák autonómiájá­nak, vagyis ha egyház általi kormányoztatásá­­nak eredete, mint mindenhol, úgy honunkban is!“ — S folytatja, hogy az újabb idők józan műveltsége az általánosság és igaz egyenlőség eszméje felé gravitálván, visszavonhatlanul ki­mondta már azon igazságot, hogy a nevelés és tanítás intézéséhez sokkal több joga van a stá­tusnak, mint az egyháznak, miért is int ben­nünket czikkbre, hogy engednénk azáltal is a testvériség és hazafiság indulatának, s keresnek a vallással semmi lényeges összeköttetésben nem levő tudományos ismereteket, szint azon mező­kön, melyeken azt más egyházhoz tartozó ha­zánkfiai keresik. Végül, hogy a megnyugtatásnak semmi oka ne hiányozzék, figyelmessé teszi czikkire a bána­tos kedélyeket, hogy ne tekintsenek oly hő ragasz­kodással , mint a mahomedán prófétájának ko­porsója felé, a bécsi és linczi pacificatiókra, s az ezeken alapított 179%-dik országgyűlés 26- dik törvényezikkére, — hanem vegyék figye­lembe, hogy ama törvényezikknek az üldözések­, és háborgatásoktól­ félelem volt eredeti oka, mely már megsemmisült, — s hogy midőn je-

Next