Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-04 / 272. szám
851. másod évi folyam. 11111 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten , így hónapralfr 30 kr.p. évnegyedre 4 „ — „ „ •elevre . . 8 „ » négyévre . 15 „ — „ „ Ígyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 212 Szerkesztési iroda: Dzintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre .18.-,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Kedd, február 4-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasáb )S petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beiktatási s lop.krnyi külön bgyektdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. « Lapjainkra folyvást előfizethetni helyben, valamint vidéken is, KÉT hónapra , MARTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1 -től JUNIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f. — kr. p. ,, „ vidéken: 3/140 kr. p. Öt hónapra, helyben: 6 f. 80 kr. p. , „ vidéken: 8 f — kr. p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. Az előfizetési leveleket és pénzküldeményeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Kelet-e vagy Nyugat? Levelek a birodalmi székvárosból XIV. (Chambord gr. Sajtó. A holsteini ügy. Titkos társulat.) Aleppó-(A basa letétele. Élelmiszerek olcsósága. Woronieczky megmentője. A fiatal arab s szerelmi kalandja. Bánáti levelek IV- (Temesvár. Nyilvános helyek. Drágaság. Farsang. Közbátorság. Tűz.) Figyelmeztetés-Hivatalos. (Kinevezések.) Felhívás az Írókhoz-Vegyes hírek-Politikai szemle Francziaország- (Vélemény a jan. 2-dikei interpellatioről. Az Elysée és a többség. Baroche. Látogatások az Elyséeben. Falloux új munkája. Adotatio. Németország (Berlin : Sponeck és Manteurel értekezése. Legeditsch és Wassow találkozása. Lefebvre. Elnökválasztás. Lortzing. Osztrák csapat Ratibor felé. Baden és Würtemberg közötti vasút. Lefebvre és a franczia ministerium. Slezvig-holsteini katonák. Johannisberg, Nagybritannia.Az Examiner necrologja Bem felett. Új parlamenti épület. A kath. székegyháza Westminster közelében. Törökország a déli szlávok polgári állása , és község rendszere. Benső házi szervezete, és nyomasztó adóterhe. Magyar nemzeti múzeum — Gőzkocsik menetrende — Dunavízállás--------------------------------- KELET-E, VAGY NYUGAT? Pest, febr. 4. . ?. Az előítéletek rabláncza nemcsak egyéneket tart leigázva, de lebékéz egész népeket is. Mi, kik a civilizatio világával kérkedünk, csak úgy rabjai vagyunk az előítéleteknek, mint ama néptömeg, melyről oly gyakran, oly büszkén állítgatjuk, hogy tudatlan, babonás, előítéletes, vak ! E tömeg — általában véve —, semmi nevelésben sem részesült. És valójában nem az ő hibája, hogy tudatlan, neveletlen maradt. De a művelt résznek sem róható az fel bűnül, hogy a tömegek ily szomorú állapotban érték el azon XIX-dik századot, mely oly fönnen hirdeti magát a felvilágosultság századának! Az emberiség története, a legrégibb emlékezet óta, mindig két főosztályát említi az embereknek : egyik a munkásoké, másik a könnyen élőké, így jöttek és tűntek le a nemzedékek évezredek óta egymás után; és nem jutott eszébe a tömegnek kárhoztatni a műveltebb osztályt azért, hogy többet tud nálánál; s ez azon hitben, hogy nem tehet ildomoshat, mint ha folytatja a múlt századok tanait, szokásit: mentnek hitte magát minden szemrehányástól, a nép nevelésének és tanításának elhanyagolása miatt. E rendszer hű követésével jutottunk el a múlt század utolsó tizedébe, s a jelennek felét túléltük ugyanazon rendszer folytatásával. Az emberi jogok tiszteletben tartásának nagy elve az új világból átjött a Szajna partjaira. Több félszázadnál elmúlt, hogy hirdettetik ez elv egész Európában, és mi lön sükere ? Mennyi vér folyt a szabadságért, a testvériségért , és van-e szabadság, van-e testvériség magánál azon népnél, mely e szép szavakat zászlaita első tüze? Van-e egyenlőség azon köztársaságban, mely annyira kérkedik azon előjogával , hogy ő, mint egyik leghatalmasb letéteményese a civilizatio malasztinak, előbajnokául van a népek megszabadításának ? Közép és déli Európa népei megszokták nyugatra függeszteni szemeiket, onnan várni a szabadság országát; ott van az ő Mekkájuk. Egy százada közel, hogy tart e kecsegtetés, tart e csalódás, s ők nem fordulnak el boszankodva e tehetlen bálványtól, melynek 1848. júniusban töredeztek össze végképen rég megrepedezett cseréplábai, hogy ólomtestével annál súlyosabban nehezüljön az alája temetett darabokra Hatvan év alatt láttuk változni ott az állodalmi formákat, de az emberek, az előítéletek, a szokások — a nagy többségre nézve — maradtak mindig a régiek. A XIX. század nyugati civilizatiója nem tudott még szülni új lényeget. Változtatja az alakokat , hogy megmentse, fentartsa a régi, megszokott hajlékokat, melyekben oly kényelmesen éltek és élnek a műveltebb osztályok. Avagy a mai franczia köztársaság nem folytatása-e új alakban, a régi monarchiának ? Vannak-e ott emberek, melyek képesek volnának alkotni a mai nemzedék kivánatinak, szükségeinek megfelelő respublikát? És Európa több népei onnan várnak, szabad institutiokat ? ... Francziaországtól ? mely tunyán nézte Lengyelország megsemmisülését; mely nyaktilózta a régi eszmék barátit, hogy még el sem porhadt hamvaik mellé az újak hirdetőit szórja áldozatul! Mely harczi dicsőségnek tartá járomba hajtani a meghódított népeket, s rabszolgaként szolgálni önmaga szerencsés vezérének? mely, a restauratio óta is, oly gyakran áztatá polgárai vérével fővárosát, csak azért, hogy visszatérjen előbbi igájába? melynek köztársasági ideiglenes elnöke halomra lövette Párist, halomra a polgárokat, mert máskép akarák a köztársaságot? azon republikánus Francziaországtól, mely — a rend érdekében — a római köztársaság ellen küldötte fegyveres erejét, új száműzetési szigeteket talált föl a szabadabb életért küzdők részére, s legújabban megszorítja a sajtót, majd hogy el nem törli az egyesületi jogot, és elvonja polgáritól az általános szavazatot, mely a törvényhozó testületet, a kormányt s az ország főnökét választotta ? ... Valóban roppant optimismus kívántatik ahoz, hogy még mindig e tehetlen, vallástalan, elkorcsosult civilizatiójú néptől várja valaki létesíthetését azon álmoknak, melyeket Európai népei regeneratiója felől sokan évek óta álmodnak! Nem csodálom, hogy a francziák oly hangosan hirdetik magukat Európa állítólagos megváltóiul. A kérkedés, a hiúság egyik fővonása e nép jellemének. De csodálom azt, hogy a népek, annyi csalódás, annyi tanúsága után hitek és remények alaptalanságának, még hajlandók tovább is megmaradni csalódásaikban ! A socialisták jövőjében hisznek sokan. Ám higyenek, ha e hit megnyugtatja, boldogítja őket, nem zavarom Intekben. Én, a mai franczia socialisták jövőjébe, hinni nem tudok, mert a nyugati civilizatiót nem tekinthetem olyannak, mely bölcsőt volna képes nyújtani azon eszméknek, melyeket ők hirdetnek. A vallási tanok, a nevelési és társadalmi előítéletek , melyekkel saturálva van a nyugati Civilizatio, nem olyan, hogy tartósan volnának képesek megváltoztatni lényegét a mai európai társadalomnak. Sem a nép nem fogékony azokra, sem azon eszmék hirdetői nem rázhatják le magukról a természetet, melyet bennök a mai civilizatio megrögzötte tön. Kár Francziaországra, mint Európa szebb jövőjének Mekkájára, tekinteni! — Ha van Európának nagyszerű jövője, az nyugatról nem röend. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. (Hui301-tól. Folytatás. (') 1754-ben alig lépett föl a társaságban és a katonai pályán. Huszonkét éves fiatal tiszt volt, ki zászlóaljakat vezetett, vagy az angol király képviselőivel levelezett. Sem egyik, sem a másik viszony nem hozta zavarba. Szereti bajtársait, tiszteli a királyt és a kormányzót; azonban sem a ragaszkodás, sem a tisztelet véleménye és magaviseletébeni függetlenségét nem változtatják; ő a cselekvés és parancsolás bámulandó ösztönével tudja, látja, minő eszközök által, miféle feltételek által lehet eredményre jutni abban, mihez a király és hazáért kezdett. E föltételeket, ez eszközöket kikéri, s ha fegyelem-, pontosság-és szolgálatbeli tevékenységről van szó,katonái elébe, ha pedig a sereg zsoldja, élelmezéses tisztek választásáról van,szó a kormányzó elébe szabja. Eszméi, szavai, intézze bár azokat fölebbvalójához, kinek számol, vagy alattvalóinak adja értésére , kik neki engedelmeskednek , mindig és egyformán tiszták, gyakorlatiak, határozottak, egyenlő kinyomatával ama hatalomnak, melyet az igazság és szükségesség kölcsönöz azon embernek, ki nevekben föllép. Washington ettől fogva a kitűnő amerikai, hazáját) Lásd P. N. 268. 269, 270 és 271-ik számait. nak hű, jeles képviselője, olyan ember, ki azt legjobban érti és legjobban szolgálni fogja, legyen bár, hogy érette alkudozni vagy harczolni, védni vagy kormányozni kell. Ez nemcsak az események által bizonyult be. Kortársai előre érezték: „Minden asztalnál egésséged és szerencsédért köszöntöttekirta hozzá, 1756-ban, Fairfaix ezredes, első pártfogója * *). 1759-ben, Virginia polgárai által először választatván meg a kamarába , azon pillanatban, midőn a teremben helyet foglalt, a szónok, Robinson, élénk és fényes szavakban fejezte ki a gyűlés háláját, azon szolgálatért, mit hazájának tett. Washington fölkelt, hogy megköszönje ezen nagy megtiszteltetést, hanem oly zavarba jött, hogy egy szót sem tudott szólani; elpirult, hebegett, reszketett; a szónok kisegíté: „Üljön le Washington úr, szólt hozzá; ön épen olyan szerény, mint derék, és ez fölülmúlja a szó azon hatalmát, mi birtokomban lehet).“ Végre 1774-ben, a harcz előestvéjén, kijővén az előkészületek végett összehívott első congresszusból, Patrik Henry, Amerika egyik leghevesebb republicánusai közöl, így szólt azokhoz, kik tőle kérdezték, ki volna a congresszus első embere: „Ha önök ékesszólásról beszélnek, akkor Rutledge úr, Déli-Carolinából, a legnagyobb szónok, hanem ha önök a dolgok szilárd ismeretéről és józan ítéletről szólanak, úgy Washington ezredes elvitázhatlanul legnagyobb embere a gyűlésnek 3). A mellett, hogy ékesszóló nem volt Washington, nem bírt oly fényes, rendkívüli tulajdonokkal, melyek első látásra az ember képzelődését megragadják. Nem azon heves lángeszmék közös volt, melyek csillámlásra ösztönöztetnek , melyek szenvedélyük vagy gondolatuk nagysága által vannak eltelve, s melyek természetük kincseit előbb szórják el magok körül, mint kívülről valami alkalom, valami szükség igényelte volna. Washington minden belső izgás, minden önkéntes és kevély dicsvágyástól nem ösztönöztetett. Washington nem iparkodott minden dologban első lenni, nem áhítozott az emberek bámulására. Ezen oly heves szellem, oly nemes szív igen higgadt volt és szerény. Képes lévén a legnagyobb hivatások színvonalára fölemelkedni, félreismerhette magát, anélkül hogy az gyötörte volna, és földes mivelése által kielégítette azon hatalmas tehetségeket, melyek elégségesek valának seregek vezénylése, és egykormányzat megalapítására. Azonban, midőn alkalom nyílott, midőn a szükség elérkezett, maga megszorítása, mások meglepetése nélkül, vagyis, mint előre látták, várakozásuk szerint, a bölcs ültetvényes nagy emberré lön. Ő nagy mértékben bírt mindazon két tulajdonsággal, melyek a gyakorlati életben az embert legnagyobb dolgokra teszik képessé. Szilárdan tudott hinni saját nézetében, és nézete folytán határozottan cselekedni a felelősség félelme nélkül. Ez a meggyőződés gyengesége miatt szokott a kivitelnél előállani, mert az ember inkább saját nézete erejénél fogva cselekszik, mint bármi más indítéokok által. Midőn a háború kiütött Washington meggyőződött, miszerint hazája ügye igaz,s egy ily igaz ügyben, már oly nagy országban az eredmény nem hiányozhatik. A függetlenségnek háború általi kivívására kilenc év kellett; arra, hogy a politikai kormányzatot megalapítsák, tíz. Akadályok , szerencsétlenségek, ellenségeskedések, árulások, hibák és a közönséges kimerültség, személyes gyűlölségek nagy számmal gördültek Washington elé, e hosszú idő alatt. Hite és reménye egy pillanatig sem rendült meg. A legroszabb napokban, midőn magát saját elszomorodásától kellett megóvnia, így szólott: „Nem remélhetem s nem hihetem azt, hogy a nép jó szelleme ne győzzön végre előítéletein.... ?Meg nem foghatom , miért tett volna az isteni gondviselés annyit hiába... A mindenség nagy ura igen sokáig és meszszebb vezetett bennünket a szerencse és dicsőség útján, semhogy közepén elhagyjon. Esztelenségünk és rész magunk viselete által, egy napról más napig tévelyeghetünk, azonban én bízom , mizerint marad bennünk elég józan szellem és erény, hogy visszatérjünk a jobb útra, mielőtt egészen elvesznénk *•). S később, midőn Francziaországból, mely a harcz alatt annyit segítette, elnöksége idejében, oly bonyodalmak és veszélyek tornyosultak, melyek borzasztóbbak a háborúnál, midőn a megbukott Europa reá és Amerikára nehezült, és megrendítette szellemét, ő akkor is tudott hinni és bízni. „A forradalmak gyorsasága nem kevésbbé ragad bámulásra, mint nagyságuk. Mikép fognak végződni? Ezt csak az események nagy vezetője tudhatja. Bízva bölcsesége és jóságában, nyugodtan tehetjük le kezébe a sükert, a nélkül, hogy azok kutatásával fáradozzunk, melyek az emberi fogalom határait meghaladják, s csak arra legyen gondunk, melynek teljesítése élőnkbe szabatott, hogy azt józan okosságunk és öntudatunk helyeselhesse 2).“ Meggyőződésében ugyanazon erély , saját ítéletében ugyanazon hűség, mivel a dolgokat általánosan megítélte, kísérte őt ügyei végrehajtásában. Csodálatraméltóan szabad szelleme inkább az igazság erejével bírt, mint gazdagság és hajlékonysággal; ő nem vette nézeteit senkitől, mint előítéleteket nem fogadta el, hanem mindenkor maga alkotta, a dolgok egyszerű megtekintése, s figyelő megvizsgálása után, beavatkozás és befolyás nélkül, minden a valósággal egyenes és személyes viszonynál fogva. --------------- ------------------ ') Washington iratai, II. köt. 145. 1. s) Spark, Washington élete, I. köt., 107. 1. *) Ugyanott, 132. 1. ') Washington, Trumbull Jonathánhoz ; iratai, IX. köt., 5. 1. — Lafayetthez ; ugyanott, 383. 1. Lincoln Benjáminhoz ; ugyanott, 392. I. . 3) Washinton Humpreys Dávidhoz; iratai X. köt., 331. I. Folytatjuk. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XIV. Bécs febr. I. Amai Wanderer Cummfrordgr. történhető halála fölött elmélkedik,s elmélkedése bír némi fontossággal. Chambord gróf Velenczében halálosan beteg s máris az utolsó szentségekben részesült. Chambord grófban a legitimistás elv személyesítve van; Francziaországban egy nagy párt ez elvnek hive s ha szinte polgárvér nem áztatja e perezben a Vendée földjét, még sem halt ki sok kebelben azon hit, hogy a törvényes, azaz históriai jogokra támaszkodó fejedelem, messiásként vissza fog térni s hogy a liliom újra fel fog virágzani Francziaország trónján. A harminczéves férfi, kihez nemrég zarándokoltak párthívei, ama hitnek erős támaszt nyújtott s ha az európai politikus néha néha aggódva tekint az északi óriásra, ki hadtömegeit itt ott rögtön feltünteti a nyugati határokon, önkénytelenül felmerül benne azon gondolat, hogy Oroszország tán mégsem hagyott fel azon kedvencz eszméjével: a legitimitás elvét Európában ismét helyreállítani, s e helyreállítást Francziaországon megkezdeni. A királyi párt Francziaországban eddig túlnyomó befolyásra szert nem tehetett, mert saját keblében meghasonlott, mert nem az elv, hanem ennek személyesítőjére nézve voltak eltérők a vélemények, mert az egyik töredék Chambord gróf, a másik a párisi gróf nevét hímezte zászlóira. Chambord grófnak utódja nincs; — ha meghalna, a legitimitás elvét egyedül a párisi gróf személyesitendené s mi a sokszor megkísértett „fusio“ által eddig nem sükerült, azt a sors keze egy mocczanással létre hozhatná; a királysági párt mint varázsütésre egyesülve nyilt hadat szenne a köztársaságnak, melyet mindeddig sükertelenül támadott meg. Ez eseménynek más oldalról azon természetes következménye lenne , hogy a köztársaság elnöke a republikánus párttal szoros egyesületre lépni