Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-04 / 272. szám

851. másod évi folyam. 11111 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten , így hónapralfr 30 kr.p. évnegyedre 4 „ — „ „ •elevre . . 8 „ » n­égyévre . 15 „ — „ „ Így­es szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 212 Szerkesztési iroda: Dzi­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre .18.-,, A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt.­­ Kedd, február 4-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­b )S petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­iktatási s lop.krnyi külön bgyektdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. « Lapjainkra folyvást előfizethet­ni helyben, valamint vidéken is, KÉT hónapra , MARTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1 -től JU­NIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f. — kr. p. ,, „ vidéken: 3/140 kr. p. Öt hónapra, helyben: 6 f. 80 kr. p. , „ vidéken: 8 f — kr. p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. Az előfizetési leveleket és pénzkülde­ményeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Kelet-e vagy Nyu­gat? Levelek a birodalmi székvárosból XIV. (Chambord gr. Sajtó. A holsteini ügy. Titkos társulat.) Aleppó-(A basa letétele. Élelmiszerek olcsósága. Woro­­nieczky megmentője. A fiatal arab s szerelmi kalandja. Bánáti levelek IV- (Temesvár. Nyilvános helyek. Drága­ság. Farsang. Közbátorság. Tűz.) Figyelmeztet­és-Hivatalos. (Kinevezések.) Felhívás az Írókhoz-Vegyes hírek-Politikai szemle Francziaország- (Vélemény a jan. 2-dikei interpellatio­­ről. Az Elysée és a többség. Baroche. Látogatások az Elyséeben. Falloux új munkája. A­dotatio.­ Németország­ (Berlin : Sponeck és Manteur­el értekezése. Legeditsch és Wassow találkozása. Lefebvre. Elnökvá­lasztás. Lortzing. Osztrák csapat Ratibor felé. Baden és Würtemberg közötti vasút. Lefebvre és a franczia­­ ministerium. Slezvig-holsteini katonák. Johannisberg, Nagybritannia.­­Az Examiner necrologja Bem felett. Új parlamenti épület. A kath. székegyháza Westminster közelében. Törökország­ a déli szlávok polgári állása , és község rendszere. Benső házi szervezete, és nyomasztó adóterhe. Magyar nemzeti múzeum­ — Gőzkocsik menetrende — Dunavízállás­---------------------------------­ KELET-E, VAGY NYUGAT? Pest, febr. 4. . ?. Az előítéletek rabláncza nemcsak egyé­neket tart leigázva, de lebékéz egész népeket is. Mi, kik a civilizatio világával kérkedünk, csak úgy rabjai vagyunk az előítéleteknek, mint ama néptömeg, melyről oly gyakran, oly büszkén állítgatjuk, hogy tudatlan, babonás, előítéletes, vak ! E tömeg — általában véve —,­ semmi neve­lésben sem részesült. És valójában nem az ő hibája, hogy tudatlan, neveletlen maradt. De a művelt résznek sem róható az fel bűnül, hogy a tömegek ily szomorú állapotban érték el azon XIX-dik századot, mely oly fönnen hir­deti magát a felvilágosultság századának! Az emberiség története, a legrégibb emlékezet óta, mindig két főosztályát említi az embereknek : egyik a munkásoké, másik a könnyen élőké, így jöttek és tűntek le a nemzedékek évezredek óta egymás után; és nem jutott eszébe a tömegnek kárhoztatni a műveltebb osztályt azért, hogy többet tud nálánál; s ez azon hitben, hogy nem tehet ildomoshat, mint ha folytatja a múlt szá­zadok tanait, szokásit: mentnek hitte magát minden szemrehányástól, a nép nevelésének és tanításának elhanyagolása miatt. E rendszer hű követésével jutottunk el a múlt század utolsó tizedébe, s a jelennek felét túléltük ugyanazon rendszer folytatásával. Az emberi jogok tiszteletben­ tartásának nagy elve az új világból átjött a Szajna partjaira. Több félszázadnál elmúlt, hogy hirdettetik ez elv egész Európában, és mi lön sükere ? Mennyi vér folyt a szabadságért, a testvéri­ségért , és van-e szabadság, van-e testvériség magánál azon népnél, mely e szép szavakat zászlaita első tüze? Van-e egyenlőség azon köz­társaságban, mely annyira kérkedik azon elő­jogával , hogy ő, mint egyik leghatalmasb le­téteményese a civilizatio malasztinak, előbaj­­nokául van a népek megszabadításának ? Közép és déli Európa népei megszokták nyu­gatra függeszteni szemeiket, onnan várni a sza­badság országát; ott van az ő Mekkájuk. Egy százada közel, hogy tart e kecsegtetés, tart e csalódás, s ők nem fordulnak el boszankodva e tehetlen bálványtól, melynek 1848. júniusban töredeztek össze végképen rég megrepedezett cseréplábai, hogy ólomtestével annál súlyosab­ban nehezüljön az alája temetett darabokra Hatvan év alatt láttuk változni ott az állo­­dalmi formákat, de az emberek, az előítéletek, a szokások — a nagy többségre nézve — ma­radtak mindig a régiek. A XIX. század nyugati civilizatiója nem tu­dott még szülni új lényeget. Változtatja az ala­kokat , hogy megmentse, fentartsa a régi, meg­szokott hajlékokat, melyekben oly kényelmesen éltek és élnek a műveltebb osztályok. Avagy a mai franczia köztársaság nem foly­tatása-e új alakban, a régi monarchiának ? Vannak-e ott emberek, melyek képesek volná­nak alkotni a mai nemzedék kivánatinak, szük­ségeinek megfelelő respublikát? És Európa több népei onnan várnak, szabad institutiokat ? ... Francziaországtól ? mely tunyán nézte Len­gyelország megsemmisülését; mely nyaktilózta a régi eszmék barátit, hogy még el sem por­­hadt hamvaik mellé az újak hirdetőit szórja áldozatul! Mely harczi dicsőségnek tartá já­romba hajtani a meghódított népeket, s rabszol­gaként szolgálni önmaga szerencsés vezérének? mely, a restauratio óta is, oly gyakran áztatá polgárai vérével fővárosát, csak azért, hogy visszatérjen előbbi igájába? melynek köztársa­sági ideiglenes elnöke halomra lövette Párist, halomra a polgárokat, mert máskép akarák a köztársaságot? azon republikánus Francziaor­szágtól, mely — a rend érdekében — a római köztársaság ellen küldötte fegyveres erejét, új száműzetési szigeteket talált föl a szabadabb életért küzdők részére, s legújabban megszo­rítja a sajtót, majd hogy el nem törli az egye­sületi jogot, és elvonja polgáritól az általános szavazatot, mely a törvényhozó testületet, a kormányt s az ország főnökét választotta ? ... Valóban roppant optimismus kívántatik ahoz, hogy még mindig e tehetlen, vallástalan, elkorcso­­sult civilizatiójú néptől várja valaki létesíthetését azon álmoknak, melyeket Európai népei regene­­ratiója felől sokan évek óta álmodnak! Nem csodálom, hogy a francziák oly hango­san hirdetik magukat Európa állítólagos meg­váltóiul. A kérkedés, a hiúság egyik fővonása e nép jellemének. De csodálom azt, hogy a né­pek, annyi csalódás, annyi tanúsága után hi­­tek és remények alaptalanságának, még hajlan­dók tovább is megmaradni csalódásaikban ! A socialisták jövőjében hisznek sokan. Ám higyenek, ha e hit megnyugtatja, bol­dogítja őket, nem zavarom Intekben. Én, a mai franczia socialisták jövőjébe, hinni nem tudok, mert a nyugati civilizatiót nem tekinthetem olyannak, mely bölcsőt volna képes nyújtani azon eszméknek, melyeket ők hirdetnek. A vallási tanok, a nevelési és társadalmi elő­ítéletek , melyekkel saturálva van a nyugati Ci­vilizatio, nem olyan, hogy tartósan volnának képesek megváltoztatni lényegét a mai európai társadalomnak. Sem a nép nem fogékony azokra, sem azon eszmék hirdetői nem rázhatják le magukról a természetet, melyet bennök a mai civilizatio meg­rögzötte tön. Kár Francziaországra, mint Európa szebb jövőjének Mekkájára, tekinteni! — Ha van Európának nagyszerű jövője, az nyugatról nem röend. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. (Hui301-tól. Folytatás. (') 1754-ben alig lépett föl a társaságban és a katonai pályán. Huszonkét éves fiatal tiszt volt, ki zászlóal­jakat vezetett, vagy az angol király képviselőivel levelezett. Sem egyik, sem a másik viszony nem hozta zavarba. Szereti bajtársait, tiszteli a ki­rályt és a kormányzót; azonban sem a ragasz­kodás, sem a tisztelet véleménye­ és magaviseleté­­beni függetlenségét nem változtatják; ő a cselekvés és parancsolás bámulandó ösztönével tudja, látja, minő eszközök által, miféle feltételek által lehet eredményre jutni abban, mihez a király­ és hazáért kezdett. E föltételeket, ez eszközöket kikéri, s ha fegyelem-, pontosság-és szolgálatbeli tevékenységről van szó,katonái elébe, ha pedig a sereg zsoldja­, élelmezése­­s tisztek választásáról van,szó a kormány­zó elébe szabja. Eszméi, szavai, intézze bár azokat fö­­lebbvalójához, kinek számol, vagy alattvalóinak adja értésére , kik neki engedelmeskednek , mindig és egyformán tiszták, gyakorlatiak, határozottak, egyenlő­ kinyomatával ama hatalomnak, melyet az igazság és szükségesség kölcsönöz azon embernek, ki nevekben föllép. Washington ettől fogva a kitűnő amerikai, hazájá­t) Lásd P. N. 268. 269, 270 és 271-ik számait. nak hű, jeles képviselője, olyan ember, ki azt leg­jobban érti és legjobban szolgálni fogja, legyen bár, hogy érette alkudozni vagy harczolni, védni vagy kormányozni kell. Ez nemcsak az események által bizonyult be. Kor­társai előre érezték: „Minden asztalnál egésséged­ és szerencsédért köszöntöttekirta hozzá, 1756-ban, Fairfaix ezredes, első pártfogója * *). 1759-ben, Vir­ginia polgárai által először választatván meg a ka­marába , azon pillanatban, midőn a teremben helyet foglalt, a szónok, Robinson, élénk és fényes szavak­ban fejezte ki a gyűlés háláját, azon szolgálatért, mit hazájának tett. Washington fölkelt, hogy meg­köszönje ezen nagy megtiszteltetést, hanem oly za­varba jött, hogy egy szót sem tudott szólani; elpi­rult, hebegett, reszketett; a szónok kisegíté: „Üljön le Washington úr, szólt hozzá; ön épen olyan sze­rény, mint derék, és ez fölülmúlja a szó azon hatal­mát, mi birtokomban lehet­).“ Végre 1774-ben, a harcz előestvéjén, kijővén az előkészületek végett összehívott első congresszusból, Patrik Henry, Ame­rika egyik leghevesebb republicánusai közöl, így szólt azokhoz, kik tőle kérdezték, ki volna a con­­gresszus első embere: „Ha önök ékesszólásról be­szélnek, akkor Rutledge úr, Déli-Carolinából, a leg­nagyobb szónok, hanem ha önök a dolgok szilárd ismeretéről és józan ítéletről szólanak, úgy Was­hington ezredes elvitázhatlanul legnagyobb embere a gyűlésnek 3). A mellett, hogy ékesszóló nem volt Washington, nem bírt oly fényes, rendkívüli tulajdonokkal, melyek első látásra az ember képzelődését megragadják. Nem azon heves lángeszmék közös volt, melyek csil­­lámlásra ösztönöztetnek , melyek szenvedélyük vagy gondolatuk nagysága által vannak eltelve, s melyek természetük kincseit előbb szórják el magok körül, mint kívülről valami alkalom, valami szükség igé­nyelte volna. Washington minden belső izgás, min­den önkéntes és kevély dicsvágyástól nem ösztönöz­­tetett. Washington nem iparkodott minden dologban első lenni, nem áhítozott az emberek bámulására. Ezen oly heves szellem, oly nemes szív igen higgadt volt és szerény. Képes lévén a legnagyobb hivatások színvonalára fölemelkedni, félreismerhette magát, a­nélkül hogy az gyötörte volna, és földes mivelése által kielégítette azon hatalmas tehetségeket, melyek elégségesek valának seregek vezénylése­, és egy­­kor­mányzat megalapítására. Azonban, midőn alkalom nyílott, midőn a szükség elérkezett, maga megszorítása, mások meglepetése nélkül, vagyis, mint előre látták, várakozásuk sze­rint, a bölcs ültetvényes nagy emberré lön. Ő nagy mértékben bírt mindazon két tulajdonsággal, melyek a gyakorlati életben az embert legnagyobb dolgokra teszik képessé. Szilárdan tudott hinni saját nézeté­ben, és nézete folytán határozottan cselekedni a fele­lősség félelme nélkül. Ez a meggyőződés gyengesége miatt szokott a ki­vitelnél előállani, mert az ember inkább saját nézete erejénél fogva cselekszik, mint bármi más indíté­­okok által. Midőn a háború kiütött Washington meg­győződött, miszerint hazája ügye igaz,­­s egy ily igaz ügyben, már oly nagy országban az eredmény nem hiányozhatik. A függetlenségnek háború általi kivívására kilenc­ év kellett; arra, hogy a politikai kormányzatot megalapítsák, tíz. Akadályok , szeren­csétlenségek, ellenségeskedések, árulások, hibák és a közönséges kimerültség, személyes gyű­lölségek nagy számmal gördültek Washington elé, e hosszú idő alatt. Hite és reménye egy pillanatig sem rendült meg. A legroszabb napokban, midőn magát saját elszomorodásától kellett megóvnia, így szólott: „Nem remélhetem s nem hihetem azt, hogy a nép jó szel­leme ne győzzön végre előítéletein.... ?Meg nem fog­hatom , miért tett volna az isteni gondviselés annyit hiába... A mindenség nagy ura igen sokáig és mesz­­szebb vezetett bennünket a szerencse és dicsőség út­ján, semhogy közepén elhagyjon. Esztelenségünk és rész magunk viselete által, egy napról más napig té­­velyeghetünk, azonban én bízom , mi­zerint marad bennünk elég józan szellem és erény, hogy vissza­térjünk a jobb útra, mielőtt egészen elvesznénk *•). S később, midőn Francziaországból, mely a harcz alatt annyit segítette, elnöksége idejében, oly bonyo­dalmak és veszélyek tornyosultak, melyek borzasz­tóbbak a háborúnál, midőn a megbukott Europa reá és Amerikára nehezült, és megrendítette szellemét, ő akkor is tudott hinni és bízni. „A forradalmak gyorsasága nem kevésbbé ragad bámulásra, mint nagyságuk. Mikép fognak végződni? Ezt csak az események nagy vezetője tudhatja. Bízva bölcsesége és jóságában, nyugodtan tehetjük le kezébe a sükert, a nélkül, hogy azok kutatásával fáradozzunk, melyek az emberi fogalom határait meghaladják, s csak arra legyen gondunk, melynek teljesítése élőnkbe szaba­­tott, hogy azt józan okosságunk és öntudatunk helye­selhesse 2).“ Meggyőződésében ugyanazon erély , saját ítéleté­ben ugyanazon hűség, mivel a dolgokat általánosan megítélte, kísérte őt ügyei végrehajtásában. Csodá­­latraméltóan szabad szelleme inkább az igazság ere­jével bírt, mint gazdagság és hajlékonysággal; ő nem vette nézeteit senkitől, mint előítéleteket nem fogadta el, hanem mindenkor maga alkotta, a dolgok egyszerű megtekintése, s figyelő megvizsgálása után, beavatkozás és befolyás nélkül, minden a valóság­gal­ egyenes és személyes viszonynál fogva. --------------- ------------------­ ') Washington iratai, II. köt. 145. 1. s) Spark, Washington élete, I. köt., 107. 1. *) Ugyanott, 132. 1. ') Washington, Trumbull Jonathánhoz ; iratai, IX. köt., 5. 1. — Lafayetthez ; ugyanott, 383. 1. Lincoln Benjáminhoz ; ugyanott, 392. I. . 3) Washinton Humpreys Dávidhoz; iratai X. köt., 331. I. Folytatjuk. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XIV.­ ­ Bécs febr. I. Amai Wanderer Cummfrordgr. tör­ténhető halála fölött elmélkedik,s elmélkedése bír némi fontossággal. Chambord gróf Velenczében halálosan beteg s máris az utolsó szentségekben részesült. Chambord grófban a legitimistás elv személyesítve van; Francziaországban egy nagy párt ez elvnek hive s ha szinte polgárvér nem áztatja e perezben a Vendée földjét, még sem halt ki sok kebelben azon hit, hogy a törvényes, azaz históriai jogokra tá­maszkodó fejedelem, messiásként vissza fog térni s hogy a liliom újra fel fog virágzani Francziaország trónján. A harminczéves férfi, kihez nemrég za­rándokoltak párthívei, ama hitnek erős támaszt nyúj­tott s ha az európai politikus néha néha aggódva te­kint az északi óriásra, ki hadtömegeit itt ott rögtön feltünteti a nyugati határokon, önkénytelenül felme­rül benne azon gondolat, hogy Oroszország tán még­sem hagyott fel azon kedvencz eszméjével: a legiti­mitás elvét Európában ism­ét­ helyreállítani, s e hely­reállítást Francziaországon megkezdeni.­­ A ki­rályi párt Francziaországban eddig túlnyomó be­folyásra szert nem tehetett, mert saját keblében meg­­hasonlott, mert nem az elv, hanem ennek személye­­sítőjére nézve voltak eltérők a vélemények, mert az egyik töredék Chambord gróf, a másik a párisi gróf nevét hímezte zászlóira. Chambord grófnak utódja nincs; — ha meghalna, a legitimitás elvét egyedül a párisi gróf személyesitendené s mi a sokszor megkí­sértett „fusio“ által eddig nem sükerült, azt a sors keze egy mocczanással létre hozhatná; a királysági párt mint varázsütésre egyesülve nyilt hadat szenne a köztársaságnak, melyet mindeddig sükertelenül tá­madott meg. Ez eseménynek más oldalról azon ter­mészetes következménye lenne , hogy a köztársaság elnöke a republikánus párttal szoros egyesületre lépni

Next