Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-26 / 291. szám
szer gazdászati megrövidítésének más részek javára , s így gyökeresen orvosolandja az e miatt oly hosszú időn át táplált sérelmeket. És azt, másfelől, hogy azon koronaországok részéről, melyekben sokkal nagyobb mértékben uralkodik a földmivelési érdek, szabad kereskedelmi rendszer mellett szólali fel, annyit tenne, mint különváló elvet állítni fel, s fogadni el. Mert azáltal az érdekek harcra idéztetnék fel; annyit tenne, mint nem akarni járulni oly egységes gazdászati rendszerhez, mely az alkotmány által felállított bensőbb politikai és vámterületi egység elvének szükségképess következménye, mely rendszer a birodalmi műipart végromlással fenyegető szabad kereskedelmi rendszer nem lehet. Az elv így általánosságban kétségen felül lévén helyezve, a vitatás előtt minden részletekre nézve gazdag, széles tér nyílik, mely annyival dúsabb eredményeket ígérhet, mivel arra most már csöndesebb politikai kedélylyel léphtetni. |§ BÁNÁTI LEVELEK. VII. Temesvárott, febr. 18. Urbányi Lőrincz törvénykezési biró úrnak munkássága, értelmisége, részrehajlatlansága közmegismerést vívott ki magának. Választását mindenkép sükerültnek mondhatjuk. Míg a megyei törvényszék hivatalszobák rendezésének, a mehalai járásbiró pedig hivatalos szállás keresésének ürügye alatt működéseit naponta halogatja , a nevezett derék járásbiró , az igazság kiszolgáltatását évek óta szomjazó közönség megelégedésére, hivatalkodását kineveztetése után azonnal megkezdette. E napokban újra nevezetes lopás, s egy kis tűz adta elő magát városunkban. Az emberek részakarata, a rendőrigazgatás és csendőrség behozatala óta úgy látszik, szándékosan szaporítja az ezek hatósága alá eső kihágásokat csakhogy munkájukat utólagosan sokszorosítsa. A tűz tegnap, mint mondják, szénával rakott padlásra mámoros állapotban fölment kocsis vigyázatlanságából történt s a tűzoltó eszközök sietős érkezése által nagyobbszerű kár nélkül elfojtatott. A lopás néhány nap előtt éjjel a bécsi bank pénztárába 312 láb vastagságú falon keresztül kivájt 2 láb szélességű lyukon s a kézi pénztárul szolgáló vasszekrény erőszakos fölfeszítésével történt. Az elrablott összeg a bécsi bank jegyeiben összesen 41,500 pengő forintra tetetik. Városi polgármesterünknek Bécsbe utazását minapi levelemben említettem. Felutazása okául most bizonyosan írhatjuk, miszerint az a kormánytól az ostrom által károsult egyes lakosok, valamint a város részére külön 200,000 pengő forintnyi kölcsön, s a város által a kincstártól mintegy ötven év óta 90.000 párt fejében zálogkép tartott Mehala helységének a város területébe kebeleztetése, s a gyárkülvárosban levő kincstári serháznak a város részére leendő adományozása miatt történt. A város kérelemlevele , mint halljuk, a kormánytól véleményadás végett a tartományi helytartósághoz, s financzigazgatósághoz leküldetett, ezen leküldés azonban még távolról sem vonja a várost érintett kérelmeinek teljesítését maga után. A tartomány távolabb vidékeiről, főkép Torontál vármegyéből, e napokban több földbirtokossal, találkozónk városunkban, s ezek mindnyájan az 1848- ik év óta hátramaradásban levő közadó illetőségeik irányában ezen hó közepére ellenök bejelentett véghoztatjuk a gyarmatok jó népe nevében s felhatalmazása következtében, — miszerint az egyesült státusok szabadok, és törvény szerint szabad- és függetleneknek kell lenniök , hogy fel vannak mentve a brit korona iránti engedelmesség alól; — hogy minden politikai összeköttetés köztök s Nagy-Britannia közt végkép megszűnt s megszűnnie kell; — hogy az amerikai államok, mint szabad s független státusok , teljes hatalommal bírnak hadat üzenni, békét kötni, szövetségre lépni, kereskedelmet rendezni, szóval mindazt tenni, mire egy független államnak joga van. Bizván a Gondviselés védelmében, ezennel felajánljuk kölcsönösen, jelen nyilatkozatunk támogatására életünket, vagyonunkat, sérthetlen becsületünket (]). Hancock János elnök. Thomson Károly titoknok. A congresszus nevében WASH INGJON. EGY TALÁLT NAPLÓ TÖREDÉKEI. Közli ROBOZ ISTVÁN. III. A carrarai márványleány. Vége. (2) Oly vékony hangon sípol valami... ah! egy bogár akadt hálóba. Talán bejött szegény kínaimat nézni, s most azért vallatják. Ni, a kis bakó már odaugrott (‘) Ez okirat Jefferson tollából folyt, ki 1801-ben elnöke jön az amerikai államoknak, s lu meghalt a függetlenség kimondásának 50-dill évreapján 1826. julius 4-én. F. C. Lásd P. N. 280.281. 282. 283. 284. 285. 286.287. 288. 289. és 290-dik számait, a mesés szálakon. Mily gyönge élet, s mennyi tusája van vele a halálnak! — Hiába küzdünk, halál az úr ! Már elhagyta sírását, — a bakó odébb húzódik; — nincs élet, melylyel tovább küzdjön. Ép igy bánik velünk is az élet. Kiakasztja a bánathálót: lelkünk beleakad , s ha kivághatja magát — tovább röpül, ha nem — a szenvedések bakójától megfeszíttetik... Életünk a vérző kép ... halál a bakó. October 18-ka volt. Még ez az egy nap, melyet följegyezni bírok naplómba; ezt is csak úgy, hogy a börtönömbe lépő tizedes, nagy könyörgésemre, megmondó. E naptól számítom a folyó időt, mint más születése órájától éveit. A tizedest sokra rákönyörögtem. — Megengedtetett egy levél irathatása helységünk jegyzőjéhez, mely állásomat, s körülményeimet tartalmazó.— Még csak ezt kértem a fukar élettől, s kinyitotta markát. Levelemre válasz jött... Egy sugár még a koporsó fölé. .. úgy olvasták el előttem , mert szemeim nagyon megromlottak. A levél tartalma itt következik : „TISZTELT VILMOS ÚR! „Levelét vettük. Ugyan várjuk haza, szivünk csaknem megrepedt levele olvasásánál. Szegény Vilmos úr ! vigasztalódjék meg. Szülei gyilkosai elfogattak. B* kereskedő két rokonával, ki a jószágot megvette volt. Mindennek nyomába vagyunk, de az elrablott pénz visszaszerezhetlen , mert a gyilkosok koldusok is egyszersmind. Az öreg Bolkainét épen tegnap múlt egy hete, hogy eltemettük. Most a lakatlan ház csak Vilmos urára vár, ki, adja az ég, hogy minél előbb megjöjjön! „U. I. A gyilkosok a pái tömlöczben őriztetnek, mikorra e sorok helyreérnek, egy közölök már felhuzatott. K. K. helység jegyzője.“ Most jöhetsz ■ • • jöjj már sárgaképü menyasszony, gyötrelmek elaltatója — halál!. .. Most elszántan gördítem fejemet uitód alá. — Elérte a boszú karja a gyilkosokat, kik életem kincsét elrabolták, kik két életet vittek el, s egyet meghagytak bánatoszlopul a hamvak fölé !... Betelt utolsó vágyam; többé sem vágy, sem remény nem feszíti keblemet... Megint rám készül borulni az éj; sem mécs, sem napvilág, — gondolatim is kialudtak... még ezek is megtagadtak, melyek egykor agyvelőmön féregként rágódtak s hozzám esküvének, mint a haldokló bűnös a szent feszülethez. Minden fekete, még lelkem is, mert elégette a fájdalom... Fekete körülem maga a hit, mert felém hajló karját nem látom , mely egykor oly édesen pihent keblemen. Minden sötét... minden fekete!. .. csak a halál fehér, — s azok ennek előkövetei. — Először feketeruhás követet küld mindig a halál, — ez a hit, vagy remény ; s midőn ezek eltűntek, érkezik meg maga fehér ruhában... Jöjj fehér ruhás, jöjj.. . Egy kis álom mégis jött reám. Gyönyörű álom volt, borzasztó is. — Egy nagy levelet olvastak fel előttem álmomban, a lánczot levették lábaimról. Véres lepedőt akasztottak ablakomra, s midőn végig simogattam a piros lepedőt, félrelebbentem... s előttem állt egy fehér kép —a várt vendég. Vagy talán nem is a halál volt... mintha e kuszált vonású arczet már láttam volna az életben ? Álmimban is oly őrülésig kedves és magasztos volt az arca, hogy vonásain újra dicsőülnöm kelletett... Az álomlátogató felém akart hajolni, de egy kar föltartás öszszerogyott. . Fölébredtem... A szokott rémképek őrt álltak folyvást a hideg koponya fölött, melyben összevesztek a gondolatok s egyik egy, másik másfelé szaggatta az agyvelőt. Megnyílt börtönöm ajtaja. Kivezettek egy nyílt térre... Ott állt a nagy papir, s rajta a halálra ítéltek között nevem is, — két megkegyelmezetté, s a végrehajtó parancs alatt az ősz hadvezér neve. Bekísértek újra börtönömbe. A lánczot levették lábaimról. Az eltűnt álom, való képében mereszté rám véres szemeit. — Nagy sikoltás rázta meg börtönömet, s ajtaján egy őrült vonású, halvány, magas naplót egy magánlevél kíséretében kaptam kezemhez, s jónak láttam a szerencsétlen ifjú életét s viszontagságait közölni tisztelt olvasóimmal. A magánlevél még annyit rejt, hogy Vilmost Orsina ablaka előtt vitték a vesztőhelyre, s ez határtalan kinvonaglások között, fájdalmainak legmagasabb fokán, őrült nevetéssel kaczagott le a szerencsétlen ifjúra a rostélyzott ablakon, mely kaczagás tükre volt az összetépett léleknek. — Kevés idő múlva Orsina elvitetett Massába, de kigyógyulásához többé nincs remény; egy szava van, mit megtört ajka kimondani bir — s ez Vilmos. —Arehajtás iránt, azzal panaszkodtak, hogy az urbérkármentesitési előlegezésbe adótartozásaikat beszámítani nem akarják. Az állítás utóbbi részét hajlandók vagyunk kétségbe vonni, mennyiben az úrbérkárpótlási előlegezéseket ígérő rendelet a közadó s közalapú tartozások levonását parancsolja. Hírszerint az ezen tartomány úrbéri előlegezéseinek vizsgálatával megbízott választmány eddig 70.000 pártot utalványozott az illetőknek. A Gyertyaszentelő-boldogasszony nem örvendetes nap gyanánt köszöntött be városunk házatlan zsellérlakásaira. Háztulajdonos uraink mindinkább magasba hangolják a húrokat, miken bérlőiket tánczoltatják. Némely házbirtokosok csak 20, mások 50 százlékval is magasbra emelték a lakbéreket. Szegény embernek utoljára ruházat-, s élelmezésről is le kell mondania, csak hogy szobácskája lakbérét fizethesse. A kormány új adórendszere kaliforniai aranybánya a háztulajdonosokra, mit ők évnegyedenkint irgalmatlanul kiaknásznak. Bécsben olcsóbb az élet, mint itt Temesvárott! BÉKÉSMEGYEI LEVELEK. I. Febr. 18. vidékünk Fábián Pista elhíresedett betyárfőnökkel foglalkozik ; magánkörökben sok beszédre szolgáltat anyagot, ámbár nagyobbszerű csínjairól eddig — kivéve a pesti kereskedők megrablását, s a Temesvárról jövő fogyasztási 23 adóőrnek 6 ember által, mint a krónika mondja, megtámadtatását — mit sem hallottunk; hivatalosan pedig e napokban, sorkatonák, csendőrök s népfelkelők segítségével vadászat rendeztetett. A sükert megírjuk. Farsangunk vígan múlik ; nemcsak hogy több házi mulatság tánczoltatott meg bennünket, de nyilvános társasági bálok sem hiányzanak. A szarvasi tanulók kezdék meg a tánczvigalmak sorozatát, s a vendégek megelégedéssel hagyák el a termet. — Februárj-kán mint egyik koszorús költőnk születése napján B. Csabán gyülenek össze a mulatozók, és vala táncz, és vala enyelgés, és vala kedv. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el nemzeti körtánczunk hő pártolóit, ki nem emelni. Szivünk dobogott örömében, látván bélezeg ifjakat és bájos hölgyeket szívvel és lélekkel lejteni, Bersenyiként : „Ember az, a ki magyar tánczhoz jól terme, örüljön ! Férfi erős lelkes szikra feszíti erét.“ Békésen 11-kén hálóztunk, s ez volt az elragadtatás és jó kedv elysiuma, korlátozott azonban bennünket a hely szűke. Telünk nem borított vidékünkre fagytakarót, s így megfosztott a Szánát szülte élvezettől; általában lágy, s a hó nélkülözése aggályt szül a gazdákban, félvén a repere-, s őszivetés kifagyásától. Hivatalnokainkat az adó kivetése foglalatoskodtatja, kik a drágaságot emelik, kivált a szállásokban. Természetes, eddig a hivatalnokok rendesen cuhajokon székeltek, jelenleg mindenki kerületében tartozik lakni, számuk is — ideértve a csendőröket, a fogyasztási adóőröket s becslő biztosokat— növekedett. Megyénkben a protestánsok, különösen az ágostaiak, túlnyomó számmal vannak olyannyira, hogy ezen evang. esperességi lelkek száma 80.000-re rúg; s ez okból elhatározom magamat ezekről néhány, sort írni e lapokba. A protestáns egyházak szervezete synodicus; közegyletinek is nevezhetjük, mennyiben elnöke a főfelügyelő , — s viszont kerületekben , esperességekben, sőt egyházakban vannak egyházi és világi elnökök, s ezek a presbyterium — képviselők — nélkül mit sem tehetnek. Hogy e rendszabályok a jelen szabályzatlan állapotban felfüggesztettek, említenem szükségtelen, de várjon a rend helyreállásával a protestánsok megnyerik-e eredeti közegyleti alkotmányukat , s nem fogja-e a kormány azt az állam czéljaival ellenzőnek nyilványítani ? ez az, mi sokakat aggaszt. Hozzon bármit is egyházaink érdekében a jövő, előlegesen gyanakodni és kétkedni nem akarván, a legjobbat remélve elvárjuk , de önkénytelenül tolul ki ajkainkon csóhaj : Jöjjön el a rendezés országa! Mi volt adminisztrátorunk ajánló — gyűlés nem tarthatása miatt — alakuljanak egyházankint igazgató választmányok. Ez megtörtént, s ezt némelyek oly hőn karolták föl, hogy túlbuzgóságukért az egyházak bizonyára köszönetet nem szavaznak. Elég legyen ez ügyben egy népes egyházat említenünk, hol egy uradalmi tiszt mint felügyelő, annyira összebonyolítá az ügyeket, hogy egy negyedszázad, nem leend képes, azokat rendes kerékvágásba hozni.— Ugyanis, ezen egyén, az egyház tiszteletre méltó lelkészét, hivatalától megfosztó, érezvén később elhirtelenkedett lépését, s lehető rész következéseit, őt ismét hivatalába visszahelyezé. (1) Ugyanezen egyén, a népnevelés szent ügye körül fáradozó szorgalmas és ügyes tanítók különben is silány jövedelmét , kényekedve szerint csorbítja, s őket illetlen bántalmak nyilaival sérti. Meg vagyunk győződve, hogy mindezen sérelmek illő úton megtoroltatnak; de kötelességül tartottuk — elhallgatva ez egyszer a neveket — ezeket a közönséggel tudatni, azon kérelmet csatolva a felemlített úri egyén irányában szavainkhoz : ne avatkozzék ő az egyház ügyeibe, s figyelmét, hol nagyobb sükerrel működhetik, a gazdaságra , s üzletekre fordítsa! Nem szeretjük a múlt idők viharait fölemlílni, s a gyógyuló sebeket fölszaggatni. A magyar journalistika kerüli is ezt. (2) Tekintsetek végig a folyóiratokon , s a kellemetlen nemzetiségi súrlódások nyomára nem akadtok. Nem úgy a tót irodalom — ha annak nevezni lehet. — Ez, jelenleg is, szokott gyalulatlan fegyverrel dorongolja a magyarokat! Nem kisérjük különös gonddal a tót literaturát; mindamellett kezeinkhez jutott: a „Nemzeti Kalendárium“ és a ,,Tót Figyelmező“ czímű naptár. E naptár a többi közt leírja a magyar forradalmat, s hogy ezt egyedül a magyaroknak tulajdonítja, abban nem is kétkedhetünk. Különben e naptár egyik czikke megmagyarázza a benne előforduló sok időtlenség okát, miután egyik pontja így szól: „Különös és nevetséges dolog, hogy a tót irodalomra minden bolond, ostoba, együgyü fölajánlja magát; én 73 éves vagyok, s félelemmel fogok a tót íráshoz. Bolvánszky György!“ ■— Maga mondja: Isten velünk, a viszonlátásig. KONDOROSY. képviselőit, kikkel személyesen értekezni szerencséje, és alkalma nem volt, miszerint tisztán keresztényszellemű, s legfölebb e folyó évi junius utolsó napjáig Emich Gusztáv kiadó úrhoz beküldendő dolgozataikkal a nemzetiség, és vallásosságnak ezen emeltyűjét , gyámolitani kegyeskednének. Pesten, febr. 26-kán 1851. SUJÁNSZKY ANTAL szerkesztő. Az ŐRANGYAL érdekében. Nemzetiségünk ápolásának szent kötelessége hathatósan parancsolja, hogy az irodalom egyik ága se hagyassák parlagon és miveletlenül, ezen szent kötelesség iránti kegyeletből alálirt elhatározta magát, a szép jövőnek örvendő, s máris meleg részvét-, s pártolással jutalmazott, de a múlt évek mostoha körülményei miatt fönakadt. „ŐRANGYAL“ vallási almanach folytatását, az 1852-diki évvel megkezdeni. Vállalatábani gyámolitandása iránt a magyar irodalom több bajnokának személyes ígéretét bírván, azzal kecsegteti magát, hogy vállalatának mind belbecse, mind küldíszére nézve az előbbieknél alantabb nem álland. Azonban, hogy e törekvésének annál nagyobb sükerrel felelhessen meg, társszeretettel hívja föl a magyar szépirodalom mindazon (-) Mint mondják az esperes komoly felszólitására. (-) Legalább a P. Napló kerüli. Kond. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, febr. 26. — Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik : PRESSER G. A. úr zongoraversenye , ezzel EGY COMPROMITTÁLT NŐ , vigj. 1 felv. Dumas után francziából szabadon fordította Bulyovszkyné. Ezt követi: A JÓS, regényes ballet 3 felvonásban. Szerzette Campilli , zenéjét Doppler és Ellenbogen. — A farsang folytában, e hátralevő néhány nap alatt igen számos nyilvános és magánbálokra van még kilátásunk. Csak maga Valmer úr három álarczos bált szándékozik meg rendezni a német színház épületében. Az ifjúság egyik fényes tánczvigalma f. hó 27-én lesz Európa teremében. Ezeken kívül több tánczmester, számos privát egyéniség óhajt rendezni egy-egy mulatságot, mielőtt hamvazó szerda elnémítaná a vigalom zajos örömeit. Ezekhez számítva a már eltánczolt bálokat , senki sem mondhatja, hogy nálunk ezidén a farsang valami szomorú , s mulatságokban igen fukar lett volna. F. hó 22-én csinos bál volt Európa teremében ; 23-án a nőegylet álarczos bálja; tegnap a budai nőegyleté; s ma egy álarczos bál a német színház épületében .... csupa tánczból áll itt az élet, sok embernek járnia kell , ha kedve nincs is! Vigasztalásul említhetjük azonban, hogy e mulatságok közt több jótékony czélra történt vigalom is fordult elő ! — Zágrábi hírek szerint e vidéken a farkasok, a egyéb ragadozó állatok fölöttébb elszaporodtak. Gyakran megtörténik, hogy az utas, midőn nem is vélné, három négy farkasra bukkan útjában , melyeket elűznie sokszor igen nehéz , miután a farkasok szinte tudni látszanak , hogy az úti bot nem töltött puska. E tolvaj állatok már oly kevéssé félnek Zágráb vidékén az embertől, hogy még oda is ellátogatnak, hol munkások , szekeresek, vagy utazók nagy számmal vannak együtt. — Hírlik , hogy Lonovics püspöknek , ki jelenleg a belki kolostorban mintegy elszigetelve él, ő Felsége egészen megkegyelmezett volna. — A rendőrség újólag emlékezetbe hozza f. hó 21-én kiadott hirdetményében azon rendeletet, mely szerint a sebes, vigyázatlan kocsizás szigorán tiltva van. A hirdetmény ígéri, hogy a rendelet ellen cselekvők rögtön elfogatnak, s szigorú büntetés alá fogják őket vonni. E rendelet újra fölemlítésének szükségét naponként érezhetőbbé tették azon számtalan visszaélések, és kihágások, melyeket bérkocsisaink úton útfélen elkövettek. Remélhető , hogy az alkalmazandó büntetés biztos bekövetkezése némileg féken fogja tartani azokat, kik eddig lovaikat féken tartani vonakodtak. —* Beszélik , hogy Paskievics tábornagy, a nála Varsóban tisztelkedett pesti küldöttség tagjainak arczképét lefestette. Tárgyrokonságnál fogva megemlítjük azon hírt is , hogy Debreczen is követni szándékoznék Pest példáját. A „tősgyökeres“ magyar város Rüdiger orosz tábornokot szándékozik tiszteletbeli polgársággal megtisztelni. A város már gyűlést is tartott e nagy fontosságú ügyben. — Nemzeti színházunknál jövőre, azaz húsvét után, mint halljuk , a Prófétában Fidel szerepét Lovassi Betti, Bertáét Kaiser Ernst asszony fogná énekelni. Ezen különösségen, kívül még említendő, hogy Sári Fanni és Grafmayer Jozefa kisasszonyok és tánczosnő rogyott be, kuszált hajfürtökkel, tépett, rongyos ruhában, összekulcsolt kezeiben egy feszületet emelve az Istenség felé. A gyötrelmeknek végső sújtó villáma vágott reám. Az egész világ reám tolta gyötrelmét; magam szenvedtem egy nagy világ helyett. — Az összeesett nő — Orsina volt!... Még most is szép , mint egy helyéből ledőlt fehér márvány istenszobor, mint az ártatlanság és hűség megdicsőült magas erénye. Csak annyi jutott érzésemre, hogy a hűségnek ez egyetlen szentsége, megtudva bebörtönöztetésemet, kegyelemért volt az ősz hadvezérnél, de elutasíttatott. Két katona karolta föl e letört virágát az ártatlanságnak , s bevitték az őrültek házába. Én mellém egy papot adtak, s a vesztőhelyre indultam. . . . . .