Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-01 / 294. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre .18,­,, 1851. másod évi folyam. 294 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Ejsy hónapra 1 fr 301kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyesszám — „ 4, , A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. ____ Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szombat, martius 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNYITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jáv­al számitlatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyeztdíj,előre lefizeten­dő LMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával szám­ittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Előfizetési jelentés. Lapjainkra ezennel helyben, úgy vi­déken is, új előfizetést nyitunk négy hó­napra: Martius 1 -től kezdve Junius végéig. És pedig Helyben házhozhordással 5 f. 30 k. Vidéken, postán küldve 6 f 50 k. Az előfizetési leveleket és pénzkülde­ményeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lombard-Velencze új törvénykezési szervezete Appert legújabb munkája Tata- (Csendőri szolgálat utasítást illető könyv ; Tolna helységbeli amazonok; egésségi állapot ; farsangi mu­latságok; német templomi szónoklat; gabona­ árak sat). Vegyes hírek-Politikai szemle-Francziaország(Febr. 24-ikévei készületek; a török-egyip­tomi ügy ; vegyes hírek). Nagybritannia. (Felsőházi ülés febr. 20. — Alsóházi ülések febr. 20. és 21.) Németország­ (A drezdai értekezletek). Törökország­ (Boszniai ügyek ; a szultán megmérgezé­­séről terjesztett korábbi hírek felvilágítása). Kereskedelmi hírek Magyar nemzeti múzeum — Börze — Gőzkocsik me­netrende­ — Dunavízállás, Budapest, mártius 1-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, febr. 26. — 5% rente 96. 35; 3% rente 57. 80. Schölchernek a halálos büntetések eltörlését illető indítványa a bizottmány által elvettetett. A Vote Uniterset tulajdonosa 9000 frank pénzbírság­ra, 102 börtönre s lapjának felfüggesztésére ítélte­tett. A törvényhozó gyűlésben Piscatorynak am­nesztia felőli tudósítása felolvastatott s elvettetett. Savatier interpellatiojánál, az alkotmánynyal ellen­kező helyhatósági választásokat illetőleg, a törvény­hozó gyűlés egyszerű napirendre tért át. Fenard, febr. 21. — Tegnap 480 ember érkezett ide a császár-ezredből a velenczei birtokokból; te­­temes­ csapaterősítések váratnak. Trieszt, febr. 27. — London 12. 42. Ezüst 30. Berlin, febr. 27. — Épen most miniszteri tanács tartatik a király jelenlétében. Ilir szerint a német­ ügyek teszik a tanácskozás tárgyát. Berlin, febr. 27. — 5% 106%, állód, kötelezv. 84%, bankrészv. 95%, Krakó 73%, alsó sziléziai 82, felső sziléziai 115%, Bécs 77%. Frankfurt, febr. 27. — 5% 64%, 4%% 73%, lomb. 72. Bécs 77%. London, febr. 24 — Lord John Russell ma az alsóházban többek között kinyilatkoztató, mikép nem azon csekély többség, melyet közelebb IP Israeli in­dítványát illetőleg nyert, hanem a parliamenti reform kérdésére vonatkozó kisebbségben maradás és attóli félelem indította visszalépésre, nehogy ily sorsot ér­jen a budget tárgyalásánál is. Azon nyilvánítását, miszerint lord Stanley a királynőnek azt mondotta volna, hogy ő új kabinetet nem képes alakítani, a D’Israelt költeménynek állítja. Lord Russell indít­ványára a ház e hó 28-ig elnapoltatok. London, febr. 25. — J. Graham vonakszik a mi­nisztériumba lépéstől. Russell leteszi megbízatását; Stanley átveszi azt. Amsterdam, febr. 26. — 38%, új 79%. LOMBARD-VELENCZE új törvénykezési szervezete. * A lelépett igazságügyi miniszter Schmer­ling lovag úrnak egyik nevezetes­ — s tudtunk­­kal egyszersmind utolsó fontos — előterjesztése volt az, mely a törvényszékek rendezését s a törvénykezési szervezetet Lombard-Velenczében tartalmazza. Ő Felsége azt I. évi január 3-án kelt hatá­rozatával jóváhagyta. Átolvastuk e rendezést, s nem tartjuk fö­löslegesnek arról néhány szót szólani a magyar közönségnek csak azért is, hogy lássa: mi tör­ténik e részben a monarchia ama szép orszá­gában ? Az előterjesztés bevezető szakaszai történeti vázlatot adnak azon tartományok utóbbi félszá­zados törvénykezési rendszeréről. E rajz, miután az közelebbről csak a jogtudomány barátit ér­dekli, e helyütt bátran mellőzhető. Szinte nem érdekelnek bennünket a törvényszékek helyei sem, melyek a tartományok viszonyaihoz alkal­mazva, szorosan helybeli érdekűek. Kettő a pont, mely különösen megérdemli, hogy emlékezzünk e szervezetről. Nem tétezik abban említés arról , hogy hol székeljen a legfőbb és semmitő­ törvényszék ? Erre csak azon általános szavak látszanak vo­natkozni, melyek a IV-ik pontban kimondják, miszerint kivéve némely — az előző pontokban felsorolt— módosításokat, ezen előterjesztésben is azon alapelvek tartattak meg, melyek egyéb koronaországokra nézve elfogadtattak. E szerint tehát a lombard-velenczei legfőbb és semmitő­ törvényszék helye szinte Bécs leend, s mint újabban alkalmunk volt értesülni, e tör­vényszék jövő ápril elejével csakugyan át fogna tetetni Veronából a birodalmi székvárosba, s ezen áttétellel be lesz fejezve a törvénykezési rend azon központosítása, melyet a kormány czélba vett. Az olasz bizalmi férfiak és journa­­listika egyetemes szava, s így az általános köz­vélemény, mely ezen áttétel ellen nyilatkozott, nem vihető oda a dolgot, hogy e tekintetben Lom­bard-Velenczére nézve kivétel tetessék! Mi hasonló helyzetben vagyunk legfőbb tör­vényszékünkkel. Sajnos csak az egy, hogy a hetlen háborúkra fordítottak volna, s ne legyenek oly méltatlanok , hogy azon terhet az ivadékra hagyják, melyet viselni maguknak kellett volna. Ezen tanok életbeléptetése önök képviselőinek feladata, de, hogy azt tehessék, a közvélemény támogatására van szük­ségük. Önöknek meg kell győződve lenniök, misze­rint az adósságok letisztázására, közjövedelemre van szükség; továbbá , hogy jövedelem , adó nélkül, nem lehet, s nem képzelhetni oly adót, mely kellemetlen­, és terhesnek nem látszanék; a kérdés csak a kelle­metlenség kisebb, vagy nagyobb mértékéről lehet, s a kormány által választott útnak , mely szü­kségkép akadályokkal, s nehézségekkel van összekötve, ked­­vezőleg kell előtüntetnie, a kedélyeket pedig a kor­mánynak hajlandókká kell tennie azon rendszabályok­kal­ megbarátkozásra, melyeket a közszükségek fe­dezésére fölhasználni kényszerült. Tartsák tiszteletben az igazság, s becsületesség szabályait minden nemzet irányában, s éljenek béké­ben mindegyikkel. Ezt parancsolja az egély és morál, s ezt tanácsolja az ildomos politika. Méltó egy mű­velt, szabad s leendő nagy néphez, hogy midőn saját ügyeiben az igazság­, s jóakarattól vezéreltetik, a világnak magasztos, s új példával szolgáljon. Ki ké­­telkedhetik benne, miszerint önök százszorta meg lesznek jutalmazva az eféle ideiglenes áldozatokért ? Ha mindjárt a gondviselés nem kötötte volna is egy­be egy nemzet állandó boldogságát az erénynyel, még akkor is meg kellene próbálni azon utat, melyre minden nemes érzelem ösztönöz. A bűn lehetetlenné teszi a boldogságot, legalább tudtunkkal­­— a magyar bizalmi fér­fiak részéről talán föl sem világosíttatott a kor­mány azon hátrányokról, melyek ezen áttételből, mind a bírod, fináncziára, mind az egyesekre nézve hárulhatnak, a­nélkül, hogy a végczél — a tökéletes fusio — utolérezhetnék. Mert míg a mart. charta áll, a nemzeti egyenjogúság elvé­nek szentül kell állani, s igy fusioról szó sem lehet. De ez most nem tárgyunk. Lássuk a másik, ránk nézve szinte érdekes pontot, mely az esküdtszéki intézményre vo­natkozik. A III. f. alatt kimondja a szervezet, hogy: „A jury a birodalmi alkotmány chartájában alapszik ugyan, de pontos fürkészetek vezettek azon meggyőződésre, miszerint az nem alkal­mazható Lombard-Velencze viszonyaihoz. Úgy látszik, mikép az nem volna egészen megegyez­tethető azon népség hajlamával, sőt kétes: vár­jon, ha alkalmaztatnék, kedvezőleg fogna-e fo­gadtatni , s úgy tekintetni, mint jótékony, s nem-e inkább, mint sem kedves, sem nem óhaj­tott újítás.“ Ezek a szervezetnek az esküdtszéket illető szavai. Mi ez utóbbi elvben különösen, mint maga az előterjesztés is nyíltan kimondja, oly intéz­mény mellőzését látjuk, melyet a birodalmi chartának 103. §t­a minden koronaországnak egykép igére meg. S e mellőzésből viszont azt véljük tanulhatni, hogy a merev központosítás ügye egyik lénye­ges részében, hézagot szenvedett! — Mert a különböző törvénykezési eljárás kiüt azon há­lózati egyformaságból, mely a merev központo­sításnak fő tulajdona és kelléke. Azon motivatiora, mely az esküdtszéki in­tézménynek Lombard-Velenczére nézve e mel­lőzését kíséri, nincs mit mondanunk. Sejtjük egyébiránt, hogy annak behozatala Magyarországba, és az előbb magyar koronához kapcsolva volt tartományokba, szinte nem fog ez időre megtörténni, mert azon okok, melyek e behozatal ellen Lombard-Velencze népessége irányában felsorolhatók, nálunk is, sőt talán még nagyobb mértékben, alkalmazhatók — egyet kivéve tán, ha a nép lelkületi hajlamának egyikére mennénk vissza, mely a bosszúállási vágy. Ez ugyanis, egyik jellemvonásakép tün­­tettetvén föl az ottani lakosságnak több irók által, né,mikép rosz hatással’ lettetne az esküdt­széki birákijá,*.Azonban, ha fölötte messze vinnők ezen élvezést, majd azon fonák következtetésre vezetne bennünket, hogy azon tartományokban benszülött férfiak alkalmazásáról bírói hivata­lokra egyáltalában nem lehetne szó. Mi csak­ugyan szörnyű megsértése volna azon nemzet-­féle terv kivitelére szükséges, hogy kiirtsuk szí­­­veinkből a megrögzött ellenszenveket, vagy vak ra­gaszkodást bizonyos nemzetek irányában, s hogy ezeket egy minden nemzet irányábani barátságos ér­zelemmel cseréljük föl. Nemzet, mely más nemzet irányában megszokott gyűlölettel, vagy túlságos szeretettel viseltetik, rabja lesz ezen érzelemnek, érzete élénkségének mértéke szerint, és vagy kötelességein, vagy érdekein ragad­­tatik túl. Két nemzet közti ellenszenv, hajlandóvá teszi mindkettőt arra, hogy egymást bántsák, sértsék, s hogy a legkisebb ürügy miatt is bizalmatlanság­, s kevélységgel viseltessenek egymás irányában. Innen származnak az idegenedések, a makacs és véres el­lenségeskedések. Boszúvágy­, vagy ellenszenvtől elragadott nemzet, néha oly háborúkba bocsátkozik, melyeket a józan politika tilt. Ilyenkor a kormány is felkarolja a nem­zeti előítéleteket , és szenvedélyből oly útat választ, mely ellentétben áll az észszel, néha pedig arra hasz­nálja fel a nemzeti gyűlöletet, hogy oly ellenséges lépéseket tegyen, melyek csupán személyes nagyra­­vágyásának,­­— vagy más kárhoztató és ártalmas szándékoknak felelnek meg. Másfelől pedig egyik nemzetnek más nemzetközi rendkívü­li ragaszkodása szinte sok bajt szül. A ked­velt nemzet arra használja föl ezen rokonszenvet, hogy az őt szerető nemzetet fölköltse látszólagos közös érdekek miatt, s midőn vele gyűlöletét s barát­ságait megosztja , elvégre belebonyolitja saját ellen­ségeskedéseit, s háborúiba minden igazi ok nélkül­­nek. A mi pedig a nép műveltségét és fejlettsé­gét illeti, ez valóban nem lehetett ok az esküdtszék mellőzésére, miután bátran el merjük mondani, hogy általános műveltségi tekintetben, hitünk szerint, a lombard-velencei nép az osztrák bi­rodalom egy nép fájának sem áll utána. Egyébiránt nem ez első példa arra, hogy hol szabadszellemű intézmények megalapítását mel­lőzni akarja a hatalom: okát a nép lelkületében, jellemében, éretlenségében s egyéb ily viszonyok­ban keresi. Hitünk szerint elég balál, mert így a népek örökre megúsztathatnak azon jóléttől is, melyet a szabadabb intézmények mind anyagi, mind szellemi viszonyaira gyakorolhatnának. Hogy az olasz — nem-hivatalos — napi­sajtó általánosan nem-tetszését nyilvánítja ez intézmény mellőzése miatt, azon nincs mit cso­dálkoznunk. Van a népekben szinte, mint egyé­nekben is önérzet, neme a nemes büszkeségnek, mely ilyetén mellőzés által sértve érzi magát. Mit is gondoljon a milánói vagy velenczei lakos, ha látja, hogy míg Laibachban, Klagenfurt­ és Gréczben vagy Olmützben, sőt Ausztria legje­lentéktelenebb helyén is, az esküdtszéki eljárás divatozik: ő arra érdemetlennek, vagy épen meg nem értnek tekintetik. A juryk egyike azon intézményeknek, melye­ket az újabb alkotmányok egyik lényeges kelékeül szoktak tekinteni, minthogy abban a népsza­badság egyik leghathatósb oszlopát találjuk fel; mind a mellett a velenczei hivatalos lap talált vedveket, melyekkel annak mellőzését helyesli. Ha nem mi lesz a sajtószabadság ügyéből es­küdtszékek nélkül ? Avagy a sajtó­vétségekre alakulandnak majd ott is esküdtszékek, hol azok szabály szerint nem állnak fen? A lombard-velenczei szervezet erről nem em­lékszik, s mi nagyon tartunk attól, hogy a sajtó is csak akkor fog majd szabaddá lenni, ha — a kivételes állapot megszűntével — az esküdt­széki intézmény be fog hozatni. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON. Kutjut-tól. OKIRATOK. 0 is. Washington búcsúbeszéde az egyesült államok népeihez. 1796. Sept. 17. Vége. Tartsák főn a nemzeti hitelt, mint h­atalm­at szerző, s nyugalmat biztositó eszközt, s azért szeressék a békét; azonban tudják meg, miszerint alkalmas percz­­ben történő kiadások által, néh­a nagyobb költségek­től szabadulunk meg. Kerüljék a közadósság nagyob­­bítását nem csupán szoros gazdálkodás által, hanem azon kiadások megtakarításával, melyeket kikerül­(*) Lásd P. N. 291. 292. és 293-dik számait. APPERT LEGÚJABB MUNKÁJA. „Die Gefaengnisse, Spitaeler, Schulen, Civil­und Militaer-Anstalten in Oesterreich, Bai­­ern, Preussen, Sachsen, Belgien. Nebst einer Wiederlegung des Zellensystems. Von Ritter Appert. I. Band. Wien, 1851.“ Vége. 0) Ha Nagybritannia parlamentjében évek óta kevés eredménynyel sürget gyökeres reformot a büntetető­törvények körül annyi kitűnő egyéniség: csoda-e, ha a magyar törvényhozás rendi szerkezete mellett (Staendeverfass.) nem sikerü­lt rögtön keresztülvinni azon törvénykönyvet, mely minden európai codexek között „leginkább viselő vala homlokán a kor h­ala­(■) Lásd a Pesti Napló 293. számát. További a túlságos szeretet engedélyeket szül, mi megint két okból helytelen: 1-ör, megfosztjuk saját nemzetünket szükségtelen engedmények által; 2-or, gerjesztjük azon nemzetek féltékenységét, gyűlöletét, és kivonatait, melyektől az eféle kedvezményeket megtagadtuk. — Igenis , ez alkalmat ad nagyravá­gyó és rosz polgároknak, hazájuk érdekei elárulása­, és feláldozására , a­nélkül, hogy magukat gyűlöle­tessé tegyék polgártársaik előtt, sőt néha ezáltal népszerűségre is vergődnek. Mert az olyanok elég ügyesek arra, miszerint nagyravágyásuk­, romlott­ságuk­, és makacsságukból történt tetteket a szövet­séges államok iránti háladatosságnak, s a közvéle­mény iránti tiszteletnek, valamint a közjóérti buzgó­­ságnak tulajdonítsák. De oly előszeretet legfőkép a fölvilágosodott és független hazafiaknak szerezhet aggodalmat, mert ez­által tömérdek út nyílik az idegen befolyásnak. Mily alkalom nem ajánlkozik ezáltal az idegen hatalmas­ságoknak, a helybeli pártoskodásokba avatkozásra, félrevezető eszközök felhasználására, a közvélemény fölforgatására, sőt maga a státustanács kebelébeni behatásra ? Egy szabad népnek (kérem , kedves polgártársak, higyenek szavaimnak) féltékeny szemmel kell foly­tonosan őrködni az idegen befolyás ravaszsága fölött, mi a hisztéria és tapasztalás után legnagyobb ellen­sége a köztársaságnak. Ha tehát azt akarjuk , hogy őrködésünk sikeres legyen , akkor részrehajlatlan­­nak kell lennie, különben épen azon hálóba fogunk jutni, melyet kikerülni kívántunk.

Next