Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-01 / 294. szám

osztassák ki. —­ Óhajtanám az összes adakozókat hazámmal tudatni, de ezt tiltja az illetők szerénysége. Legyen jutalmuk a kegyes cselekményből eredő magasztos öntudat, és egy legbensőbb köszönet a haza és a segélyezett kárvallottak nevében, különben is vigadni, és e közben szerencsétlen testvéreinkkel jót tenni, kettős élvezet. — Mind a három vigalomra nézve pedig megjegyzen­dő, hogy az úgynevezett Aristocralia csaknem egé­szen hiányzott! — Gróf Eszterházy Miklósnak utolsó levelemben érintett pusztái már többnyire kiadattak; mégpedig az uradalomnak igen kedvező föltételek mellett van oly bérlés is, hol 4 pgc forintot fizet a bérlő holdjáért; ugyan jól kell neki aztán kaparni. A tatai serház is kiadatott 4000 pft évi haszon­bérért ; a bérlő belőle czukorgyárt épitend , czukor­­répa termesztésre Szem­ád helység határát bérelte ki. — Itt tehát 2 ezukor gyár lesz egymás mellett, alig 12 órányi távolságban; ennek csak örülhetnek a fogyasztók, mert lesz ezukor elég. Csak bár minden keserűséget meg tudna édesíteni! Épen e perezben hallok egy kellemetlen újdonsá­­got. — Eddigi lelkészünk Müller úr, valódi nemes szi­­vü pap, győri kanonokká lön, s helyette Winterl lett plébánossá. — Ezen új lelki­pásztor úr neki áll, s ma vasárnapon egyszerre németül kezd a Tata-városi templomban énekeltetni! Német ének a tatai temp­lomban eddig nem volt, s az újításon az egész városi nép, mely többnyire becsületes magyar polgárokból áll, igen megbotránkozott, többen a templomot odahagyták. Aztán szükségtelen is a n. t. úr által terve­zett németesítés, mert a tóvárosi kapuczinus zárdában minden vasárnap van német szónoklat és német isteni szolgálat, a­ki tehát németül kívánja az Isten igéjét hallgatni, elmehet oda. — Ennyit hamarjában a dologról , majd figyelemmel kisérendjük az ügy kifejlődését; addig is hisszük és feltesszük­ Tata városa közönségéről, hogy kellő erélylyel fog föllépni az illető lelkésztől nemzetiségünk rovására megkísér­tett ügyetlen vállalatának meggátlására. Isten Önnel. TATAI GUSZTÁV. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, mart. — Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik : KÉT FOSCARI, opera 3 fel­vonásban, irta Piave, zenéjét Verdi, fordította olasz­ból Egressi Béni. ■— * Ma délelőtti órákban ment végbe házassági megáldása gróf Károlyi Ede úrnak, Korniss Klarissza gróf kisasszonynyal, a papnöveldéi templomban. Számos nép jelent meg az ünnepélyes szent szertartásra, mely­nél ősi öltözetünk kitünően szerepelt, s kétségkívül mindnyájan szívből óhajtanak­ áldást a szép pár frigyére, melyet szivek előbb már megkötött. — Egy német lap tudni akarja azon h­irlapok szá­mát , melyek 1851-ben az ausztriai összes monarchiá­ban megjelennek. Ezek számát 251-re teszi, melyek közöl 62 nagy részben politikával foglalkozik; 20 egy­házi ügyek érdekében működik ; a többi 169 részint tudományos , részint belletristicai. Hogy azonban men­nyire lehet hitelt adni ezen fölszámításnak , kitetszik azon calculusból, melyet Magyarországra vonatkozólag tesz. Magyarországban e fölszámító szerint összesen­ 22 hírlap volna, s ezekből Pesten van 17, Pozsonyban 2, Sopronyban 1, Debreczenben 1 , Aradon 1. Min­denki tudja, hogy Pestről 17 külön hírlapot még akkor is nehezen állíthatni ki , ha a füzetekben meg­jelenő folyóiratokat hírlapoknak tekintjük. Nemzeti­ségre nézve így osztályozza fölvett újságait a fölszámító: 125 német, 75 olasz, 16 cseh, 11 magyar, 6 lengyel, 5 szlovén, 4 szlovák, 4 horvát, 2 ruthén, 1 román, 1 örmény, 1 zsidó nyelven szerkesztetik. Gyönyörűn ki­jutott minden nemzetiség számára, csakhogy mi ma­gyarok azon 11 magyar hírlapot csak itt a papiroson bírjuk, mert Erdélylyel együtt alig tudunk összesen 7 — 8 magyar lapot felmutatni. —­­ A Pesther Morgenblatt, egy bécsi lapnak pesti levele szerint, a jövő félév kezdetével újra föl fogna támadni halottaiból. Szerkesztője ismét Hugo Albert úr lenne , ki már intézkedéseket is tett volna a lapnak megindulására nézve. — f A budapesti kereskedelmi nyugdíj-, és beteg­­ápoló intézet javára, mint tudjuk, egy társas táncz­­vrgalom tartatott nemrég a nemzeti casino teremében. E bál mintegy 500 és egynéhány forint tiszta hasznot jövedelmezett az intézetnek. é­s Pozsonyban egyik katonai laktanyában az ott levő politikai foglyok közt figyelmet von magára egy Szép fiatal lyányka. Férfi öltözetben járkál a többi fog­lyok társaságában, s rendesen csak lengyel lyánynak szokták nevezni. Gyakran láthatni őt föl, s alá sétálni a folyosókon szivarozva , dalolva , pipázva, sokszor sírva és panaszkodva. A forradalomban végig szenvedte a tá­borozás viszontagságait, s a forradalom után épen akkor fogták el, midőn hamis útlevéllel, a határokon átkelni szándékozott. —­­ A magyar kereskedelmi társaság f. hó 15-kén tartandja meg rendes évi ülését. —­­ Néhány nappal ezelőtt újra egy példája történt azon szemtelen lopásoknak , melyek Budapesten oly gyakoriak. Egy csinos öltözetű 9—10 éves lyányka fé­nyes nappal délután ballagott hazafelé az iskolából. A borz­ulezán egy asszonyi állat tartóztató fel útjában, csalogatván magával a piaczra, hol, mint igére, almát fog neki venni. A gyermek elment az asszonynyal s midőn a vett gyümölcscsel már visszatérőben volnának, az asszony becsalta a lyánykát egy sötét zugba, egy alacsony ház kapuja alá. Ott újra pénzt adott a lyányka kezébe s elküldé , hogy vegyen magának a közel bolt­ban szép czifra czukrot, előlegesen azonban a gyer­meknek kalapját, felső öltönyét leszedte , azon ürügy alatt, hogy igy illik, a boltba menni s hogy ő meg fogja várni mig visszatér. A lyányka nagynehezen szót fogadott, elment, vissza is tért, de az asszonynak és a ruhának már csak hűlt helyét találta! •M­­ Kolozsvárról Tilsch János könyvárus, és ki­adó egy igen érdekes munkára hirdet előfizetést. A­ munka czime: „Erdély régiségei"– írja Kővári László. Erdély tömérdek hisztériai kincs birtokában van, melyek eddig világ elé még nem juthattak. Az ott találtató ré­giségek fölfedezése nemzeti történetünkre nézve, nem kis nyereség. A szóban forgó mű kiadója mit sem fog elmulasztani, hogy e könyv a külföldi sajtó productu­­maival versenyezhessen. A munka 20—24 nagy 8-ad rétű ívből álland , a szöveget világositó több fametsze­tekkel. Előfizetési ár 2 p.fz. Egy­úttal német kiadásban is meg fog jelenni, fordítja dr. Szilágyi Miklós. Elő­fizetési iv szerkesztőségünknél is van letéve , s ezennel fölhívjuk a t. közönséget, hogy ezen érdekes munka­­iránti részvétét, minél számosabb aláírással bizonyítsa. Hisztériai emlékeink gyűjteménye, napjainkban főleg, különösen érdemes minden magyar buzgó pártfogására, s mi erősen hisszük, hogy a t. közönségen nem fog múlni, miszerint mi, a nálunk levő ívet, a t. kiadó óhajtásához képest­­,aláírókkal tömve“ küldhessük neki vissza. POLITIKAI SZEMLE. Pest, mart. 1. (!) fámból, febr. 24-kéig terjednek tudósításaink. Febr. 24-ke csöndesen telt el; a tanuló ifjúság meg­koszorúzta a Bastille téreni oszlopot, s füzéreket rakott melléje , s azután, a­nélkül, hogy a rendet legkevésbbé is megzavarták volna, haza­oszlott. Mondják, hogy a minisztériumban sokat tanácskoztak a felől, vájjon meg­­engedjék-e ezt ; végre csakugyan abban állapodtak meg , hogy most az egyszer legalább , ezt a népnek megengedik, különben a katonaság kiállíttatott, hogy a rend valahol meg ne zavartassák. A diplomatiai világban imez a nevezetesebb változás­ai Indépendance szerint Lavalette úr megy Konstan­­tinápolyba , Rupick tábornok helyébe , s ez Londonba , Walewszky megy Madridba. Olaszországból a Croce di Savoja következő érde­kes híreket közöl. A visszaható párt Drezdába küldött volna a nagyhatalmasságokhoz, hogy interveniáljanak Piemontban, az alkotmányt törjék össze , a mostani ki­rályt lemondásra kényszerítsék, s állítsanak föl régens­­séget stb. A nevezett lap még megemlíti, miszerint a nagy hatalmasságok egy jegyzékiratot intéztek volna a szárd kormányhoz, melynek pontjai ezek: a piemonti kormány köteles: 1) a menekülteket Piemontból eltávolítani; 2) a sajtószabadságot fölfüggeszteni; 3) a háromszinű zászlót elvetni; 4) a római udvarral rögtön és egészen kibékülni. Sokan e jegyzékirat valóságát kétségbe hozzák , má­sok pedig lehetőnek tartják, az európai viszonyok jelen­legi állásában. Németországból, a drezdai értekezletet illetőleg, semmi positívumot nem tudunk. Febr. 24 és 25-én tel­jes ülés volt. A határozatok eredménye , hogy a ta­­nácskozmányt 14 napig felfüggesztették. Angliában a miniszter­ krízis még tart. Telegraf­ tudósítások szerint Stanley egyelőre nem volt képes minisztériumot alkotni, s ezt a királynőnek kinyilat­koztató. A királynő azután Russellt bízta volna meg. Német telegrafi tudósítások szerint, Russell visszalé­pett, s ismét Stanley vette volna át a minisztérium al­kotását. Az Independance londoni levelezője szerint, Russell a kabinet restaurátióját átvette, s Graham és lord Aberdeen urakat is bevenné a minisztériumba. A G­ocenak egy city-czikke szerint Clarendon, ír helytartó venné át a miniszterelnökséget, s a Peel- Lincoln féle párt embereiből alakítna minisztériumát. Szóval, még semmi bizonyos. A Const. B. bukaresti levelezője szerint, ott az orosz helyőrség mással fog fölcseréltetni, különben, mint a levelező látja, nem szándékoznak Oláhországot odahagyni. Ugyan e lap szerint, az orosz kormány a Pruth mellett tetemes haderőt vont össze. A zágrábi újság azon h­írt közli, hogy az osztrákok és törökök közt, midőn az utóbbiak a menekvő bosz­­nyákokat az osztrák határra űzték , febr. 15-kén ösz­­szeütközés történt. Lapunk mai száma e tudósítást hozza a tényről, mely azonkívül is veszt fontosságából mind­azok előtt, kik a dolgok állását ismerik. „Valóban, mindenki tudhatja, miszerint az 1840. egyptomi háború után, ugyanazon év julius hava 15-kén, Londonban egyezmény íratott alá, mely által az Egyptom és Törökország közti jogi kérdés tökéletesen szabályoztatott. Eldöntetett egyfelől, mi­szerint a­zultán ő felsége engedje meg Mehmed-Ali egyenes származású utódinak, az egyptomi basaság kormányzását, azonban, másfelől, azon föltét alatt, hogy az ottomán császárság minden törvényei ezen tartományban érvénynyel bírjanak. „Ezen egyezmény a nagyhatalmak által ratif­­káltatott. „A porta a basa iránti kötelezettségeit megtartván, joga van azt kívánni, hogy Egyiptom azon törvények által kormányoztassék­, mint a birodalom más tarto­mányai. Ha a birodalom halad , Egyiptomnak is ha­ladnia kell. Ha vonakodik, nagy felelősséget von magára nemcsak a középponti kormánynyal szemben, hanem azon nagyhatalmasságok irányában is, melyek az 1840-iki július 15-kei szerződést aláírták.“ — Az Elysée nemcsak a Napoleon-ellenies tábor­nokok­, hanem még az ezredesekre is kiterjeszti fi­gyelmét. Közelebbről Arbouville ezredes bocsátta­tott el. — Bonaparte Napóleon Lajos urat egy exmi­­niszter, a Corr. générale szerint, midőn kérdezték tőle, mit tart az elnök felől, következőleg jellemző : „Ez egy több záró láda, csak ő tudja, mit rejt ma­gában, s a kulcsokat komolyan őrzi zsebében.“ — Arago Ferencz, a híres tudós, veszélyesen beteg. — A Patrie szerkesztőségét, hír szerint, Granier de Cassagnac úr veendi át.­­— Febr. 20-kan estve Thiers urnál nagy össze­jövetel volt. Hirszerint, a köztársaságiakat Crelon indítványának támogatására nyerni meg akarná, — mely, ha elfogadtatnék, az Orleans-család herczegei Francziaországba azonnal visszatérnének. •— Ismét beszélik, hogy a st. mauri síkon az elnök szemléket, s egyszersmind, katonai lakomákat fogna tartani. Többen beszélik, az Événement sze­rint, hogy ezen lakomák közöl egy febr. 21-kén menne véghez. — A munkanélküli iparosok száma Párisban és vidéken mindegyre növekszik. 40—45.000-re teszik a munkátlanok számát. Francziaország. (!) Páris, febr. 21. — A februári forradalom évnapja közeledik. A kormány nem látszik tartani valami előjöhető zavartól, következőleg valami je­lentékeny seregöszpontosítások nem történtek. Ki fogja-e az elnök hirdetni e nevezetes napon a várva várt amnesztiát­­ alig lehet sejteni. A nemzetgyűlés egy része, mely az amnesztia ügyében a nemzet­gyűlés eb­be előterjesztést szándékozik tenni, e te­kintetben az elnök népszerűségét fenyegeti, ki nem igen szeretné a kezdeményezést kezei közöl kieresz­teni. Az Emséének e tárgybeli nézetéről, ha a Patriot félhivatalos közlönyének tekinthetjük, egy bizonyos: az t. i., miszerint az elnöknek épen nincs szándéka általános amnesztiát hirdetni. E lap szerint a május 13-kai, jún. 23-kai és júl. 13-kai fölkelőknek álta­lánosan amnesztiát adni, annyit tenne , mint a jókat a roszaknak föláldozni. Következőleg nem remél­hetni , hogy az elnök általános amnesztiát hirdetne ki, minden kivétel nélkül. (Tegnapi telegrafi tudósí­tás szerint, febr. 24-kétől az amnesztia kihirdetése csakugyan elmaradt). — A Fatree-ban, az egyptomi török kérdésre vo­natkozólag, ám ezeket olvassuk: „Tegnap, az augs­­burgi újság után, közöttük Alexandriából febr. fi­káról kelt azon újdonságot, miszerint a magas porta egy ultimátumot intézett az egyptomi basához, s erre Abbas basa tagadólag felelt volna. „Meg kell jegyeznünk, miszerint konstantinápolyi levelezőnk febr. 5-kéről nem emlékezik semmi ilyes Nagybritannia. London, febr. 21. — Felsőházi ülés, febr. 20-án. Több tag által szo­kás szerint kérvények mutattatnak be a papal ag­gression ellen, ezután pedig Brougham lord kérdi a lord­cancellárt, vájjon a harmadik alcancellár megürült helyét szándékozik-e a kormány betölteni, mire a lordcancellár válaszol­ja, hogy e kérdésre addig nem felelhet, míg a chancery-reformot illető tervezet bemutattatni nem fog. Stanley lord azon kérdésére, hogy e bill a felső-, vagy az alsóház elé fog-e előbb terjesztetni — a lord-cancellár még ezúttal határozottan nem­ felel­­hetést nyilvánított. — Némely érdektelen tárgyak bevégzése után az ülés 50. órakor elnapoltatott. Alsóházi ülés, feb. 20. — A kérvények özöne után, melyek különösebben a pápai aggressionra, papír-, a ablak-adóm, a szentírás nyomtatásának egyedárú­­ságára stb. vonatkoztak. Staney egy különös bizottmány neveztetését óhajt­ja a végre, hogy a partnership iránti törvénynek (üzleti társaságok jogát), valamint ezek kötelezett­ségeinek átvizsgálását vegye tárgyalás alá. Ez szük­séges nemcsak azért, hogy ösztön nyiíttassék na­gyobb vállalatokra, hanem különösen azért is, hogy eltöröltessenek ama megszorítások, melyek a föld­­mivelőnek, gyárosnak és munkásnak érdekeit egy­­kép veszélyeztetik. Ezen törvény rész következései közé tartozik, mikép egyfelől hiányzik elegendő munkabér, másfelől ügyes munkások foglalkozás nélkül maradnak ; gazdag tőkepénzesek inkább kül­földi vállalatokban vesznek részt, csakhogy az an­gol törvények által reájuk ruházott nagy felelőség alól meneküljenek. A szónok kimutatja, mikép nyom­ja ezen törvény közvetve a szegényeket, és hogy annak helyes módosítása nagy tőkepénzek forgalom­ba hozására vezetne. Labouchere nem helyesli mindenben az előtte szólónak következtetéseit. Kereskedelmi, úgy mint jogtani tekintélyeknek e tárgy fölötti nézetei nagyon különbözők, sőt ellentétesek. De ezzel nem akarja mondani, mintha ama kötelezettségekre vonatkozó törvényt nem lehetne közhaszonnal módosítani, s a bizottmány kinevezése ellen semmi észrevétele. Az indítvány elfogadtatott. Loche King ház elé hozza múlt évi indítványát a szavazás­ jog kiterjesztésére vonatkozólag. Arról van t. i. szó, hogy a mezővárosok és grófságok lakosai, ha földjüktől 10 font sterling haszonbért fizetnek, szavazatjoggal ellátassanak. A szónok emlékezteti a miniszterelnököt, mi gyakran nyilvánította a sza­vazatjog kiterjesztésének érdekében óhajtását. In­dítványa a nemes lord kivonatával találkozik. A bemutatott terv, természetében egyszerű, követelésé­ben mérsékelt, és kivitelében gyakorlati. Legalkal­masabb út a további választás-reform megkezdésére (halljuk! halljuk !) és egyelőre mit sem kíván egye­bet, mint egyenjogúságot a királyság minden helyeire nézve. Egy forradalom veszélyeiről, melyet ily re­form idézne elő , szó sem lehet (halljuk !). Miután a nemes lord (Russell) múlt évben e bili előterjeszté­sekor azon megjegyzést tette, hogy a választási tör­vénynek a monarchia, a felsőház alapelveivel össze­­egyeztethetőnek kell lenni, meg kell vallania , hogy épen ez az eset a behozni kívánt törvényjavaslattal. A monarchiát és a felsőházat nemcsak nem­e­szé­lyezteti az, hanem még szilárdítja. A'nemes lord, ki az újabb idő sociális reformjainak élére állott,' bizonyosan ezen, egy anomál és soha sem igazolha­­­tó törvény ellen kezdett csatát is magáévá teendi. (Halljuk!) Gyakran mondatott már, hogy a választó­jogot azon pontig kell kiterjeszteni, melyen belől az ország nyugalmának biztosságával megegyeztethető, hogy így a törvény és törvényhozó hatalom, úgy mint a tulajdon szentsége, a nép által inkább­ tiszteltes­­sék. A pillanat megérkezett, melyben tenni kell. Az anomália igen sok. Nem egy eset van, hogy 20 font sterling házbért fizető kézmivesnek nincs választó­joga, míg egy 40 sillingnyi szabad hűbér (Free­holder) birtokosa gyakorlatában van a szabad polgár legfőbb jogának. Csak ezen bili elfogadása után fog Izland egyenlő jogokat élvezni Angliával és Skóczi­­ával. Midőn az angol intézmények kebelében a de­­mokrat elemek naponta szaporodnak, igen veszélyes egy roppant művet oly korlátozott választási alapra építeni. Ha ezen épület szélesebb alapokra nem helyeztetik, lehetlen, hogy sokáig fenállhasson. (Halljuk! halljuk!) A szónok azon figyelmeztetéssel rekeszti be szavait, vajha ne felednék, hogy eljöend a nap , melyen a nép tudalmára ébred annak, hogy a parliamentben csak némely kiváltságos osztályok eszközölhetnek meghallgattatást. John Russell lord megvallja, hogy az indítvány nagyon különbözik a hasonnemű szokott indítvá­nyoktól, és hogy az érdekeltek, ha a kívánt válasz­tójoggal valóban elláttatnának, értelemmel és becsü­letességgel fognák azt gyakorolni. De az a kérdés, vajjon a javaslat valójában javítaná-e a képviseletet. Ellenkezik az az eredeti reformhillel, mennyiben a grófságok és mezővárosok választói közötti tényleges különbséget elfogadja. A reformbill fölötti vitatkozá­sokban a grófságokra nézve a választási jog a lako­sok foglalkozásához és nem hűbéri birtokához mére­tett. Azon időben maga is ellene szegült eme javas­latnak. De a dolog gyakorlati oldalát vizsgálva arról győződött meg, hogy az 50­ font sterlingnyi hűbérbirtokosok is nagy befolyása alatt állanak az illető birtok urának, még a szabad telkesek, ha még oly szegények is­­ függetlenek. A javaslatba hozott rendszabály által ezen utóbbiak szavazati súlya szer­fölött csökkentve lenne. Hume a politika­i igazság elveinél fogva ellene van a bili elhalasztásának. Russellnek, mint a sza­badkereskedés és szabadelvű rendszabályok pártoló­jának óhajtani kell, hogy a népképviselet alapja annyira kiterjesztessék, mikép a földes­urak osztá­lyának ellenzékét egyensúlyozhassa. Cobden: Az ország bizonyosan nagy örömmel fogadja a nemes lordnak közelebbi ülésben, a szava­zatjog kiterjesztésére vonatkozó rendszabály iránt tett biztosítását (Tetszés). Vajha ezen tárgy oly komoly­sággal lenne megvitatva, hogy a jelen hiányos rend­szer valósággal reformáltatnék. (Halljuk!) Gondoljon a ház Fa chirk, St. Albany és több kisebb városok választási jeleneteire, hol több részegség, vérengzés, megvesztegetés volt látható, mint Francziaországban akkor, midőn 6 millió polgár választott azon egy idő­ben (Halljuk!). Reméli, hogy a nemes lord szinte tudja, mi óhajtva várja a nép a választási reformot (tetszés), és a kormány helyzetének félreismerése volna ezt figyelembe nem venni. Ha a szabadtelepes független, úgy a raktárbirtokos és kézműves még függetlenebb. Amattól a földesúr elveheti birtokát, de ha a tőle házat bérelt raktárbirtokos vagy kéz­műves előtt ajtót nyit azért, mert nem tetszése sze­rint szavazott, igen könnyen fog pénzéért más helyet találni üzletének folytathatására. Köszöni barátjának (Kingnek), hogy a választási reformot szőnyegre hozta, s nem legkisebb érdeme, hogy lord John abbeli ígére­tét csikarta ki, mikép maga szándékozik a ház elé egy reformbillt hozni. (Tetszés) Howard rövid megjegyzései után szavazást sürget a ház, és az indítvány — a kormány ellenében — 48 szavazat többséggel elfogadtatik. 152 szavazó közöl 100 mellette, s 52 ellene szavazott. Ülés vége 9. órakor. London, feb. 21. A minisztérium tegnap határo­zottan megveretett. Legjobb barátjai kénytelenek voltak ellene szavazni; ezek fejeket rázzák, és azt mondják, hogy eszméletét elvesztette. Lord John Rus­sell helyzete minden órával aggasztóbbá lesz. Maga a kormánypárti sajtó sem talál szót a hármas baklövés szépítésére.­• A Times azt mondja : „A minisztéri­um megveretett, még pedig csaknem oly többséggel, mely úgy áll, mint 2 az 1-hez. King 100 csatázót vezető a kormány ellen. Valóban szomorú dolog, hogy egyének, kik évek óta ismétlik, hogy valaminek tör­ténni kell, de kik a kormánytól meg nem vonták bizo­­dalmukat, most ily szégyenítő helyzetbe kényszerítet­­tek, mert a botránynak egy része mindazokra esik, kik a kormányt támogatni szokták. Gondoljuk meg, hogy a reformbill apja 20 évvel később ugyan­azon kér­désben megveretik!-------Iliában tagadnék, hogy a kormány, parliamenten belől és kívül nyomatékából sokat vesztett. Lord John Russel ígéreteket tesz a közelebbi ülésszakra. Ki mondja meg, mikép fogunk akkor állani ? Ezen ígéret oly formán hangzik, mint a newgatei börtönök lelkészéé, ki hallgatóinak egyházi beszéde második részét jövő vasárnapra ígérte, ámbár ezeket a közelebbi reggel fel kellett akasztani. Egyetlen különbség, hogy nálunk a pap van veszélyben, és nem a hallgatók.“—De nemcsak a Times hiszi a minisz­térium bukásának közelségét. Egész London erről beszél, és már kicsinált dolognak állítják. A Daily­ news fejét teszi föl, és a Morning­ Chronicle a Times szel­lemében nyilatkozik. — George Grey (belügyi államtitkár) engedelmet kér egy bilinek behozhatására a bírói üldözéseknek, és a bűnváddal terhelt egyének befogatásának könnyítése végett, és másodízben szólva kiemeli a közvádló hi­vatal fölállításának szükségét, valamint azt, hogy a kormánynak szükséges- e tárgyat elővennie.

Next