Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)
1851-03-01 / 294. szám
osztassák ki. — Óhajtanám az összes adakozókat hazámmal tudatni, de ezt tiltja az illetők szerénysége. Legyen jutalmuk a kegyes cselekményből eredő magasztos öntudat, és egy legbensőbb köszönet a haza és a segélyezett kárvallottak nevében, különben is vigadni, és e közben szerencsétlen testvéreinkkel jót tenni, kettős élvezet. — Mind a három vigalomra nézve pedig megjegyzendő, hogy az úgynevezett Aristocralia csaknem egészen hiányzott! — Gróf Eszterházy Miklósnak utolsó levelemben érintett pusztái már többnyire kiadattak; mégpedig az uradalomnak igen kedvező föltételek mellett van oly bérlés is, hol 4 pgc forintot fizet a bérlő holdjáért; ugyan jól kell neki aztán kaparni. A tatai serház is kiadatott 4000 pft évi haszonbérért ; a bérlő belőle czukorgyárt épitend , czukorrépa termesztésre Szemád helység határát bérelte ki. — Itt tehát 2 ezukor gyár lesz egymás mellett, alig 12 órányi távolságban; ennek csak örülhetnek a fogyasztók, mert lesz ezukor elég. Csak bár minden keserűséget meg tudna édesíteni! Épen e perezben hallok egy kellemetlen újdonságot. — Eddigi lelkészünk Müller úr, valódi nemes szivü pap, győri kanonokká lön, s helyette Winterl lett plébánossá. — Ezen új lelkipásztor úr neki áll, s ma vasárnapon egyszerre németül kezd a Tata-városi templomban énekeltetni! Német ének a tatai templomban eddig nem volt, s az újításon az egész városi nép, mely többnyire becsületes magyar polgárokból áll, igen megbotránkozott, többen a templomot odahagyták. Aztán szükségtelen is a n. t. úr által tervezett németesítés, mert a tóvárosi kapuczinus zárdában minden vasárnap van német szónoklat és német isteni szolgálat, aki tehát németül kívánja az Isten igéjét hallgatni, elmehet oda. — Ennyit hamarjában a dologról , majd figyelemmel kisérendjük az ügy kifejlődését; addig is hisszük és feltesszük Tata városa közönségéről, hogy kellő erélylyel fog föllépni az illető lelkésztől nemzetiségünk rovására megkísértett ügyetlen vállalatának meggátlására. Isten Önnel. TATAI GUSZTÁV. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, mart. — Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik : KÉT FOSCARI, opera 3 felvonásban, irta Piave, zenéjét Verdi, fordította olaszból Egressi Béni. ■— * Ma délelőtti órákban ment végbe házassági megáldása gróf Károlyi Ede úrnak, Korniss Klarissza gróf kisasszonynyal, a papnöveldéi templomban. Számos nép jelent meg az ünnepélyes szent szertartásra, melynél ősi öltözetünk kitünően szerepelt, s kétségkívül mindnyájan szívből óhajtanak áldást a szép pár frigyére, melyet szivek előbb már megkötött. — Egy német lap tudni akarja azon hirlapok számát , melyek 1851-ben az ausztriai összes monarchiában megjelennek. Ezek számát 251-re teszi, melyek közöl 62 nagy részben politikával foglalkozik; 20 egyházi ügyek érdekében működik ; a többi 169 részint tudományos , részint belletristicai. Hogy azonban mennyire lehet hitelt adni ezen fölszámításnak , kitetszik azon calculusból, melyet Magyarországra vonatkozólag tesz. Magyarországban e fölszámító szerint összesen 22 hírlap volna, s ezekből Pesten van 17, Pozsonyban 2, Sopronyban 1, Debreczenben 1 , Aradon 1. Mindenki tudja, hogy Pestről 17 külön hírlapot még akkor is nehezen állíthatni ki , ha a füzetekben megjelenő folyóiratokat hírlapoknak tekintjük. Nemzetiségre nézve így osztályozza fölvett újságait a fölszámító: 125 német, 75 olasz, 16 cseh, 11 magyar, 6 lengyel, 5 szlovén, 4 szlovák, 4 horvát, 2 ruthén, 1 román, 1 örmény, 1 zsidó nyelven szerkesztetik. Gyönyörűn kijutott minden nemzetiség számára, csakhogy mi magyarok azon 11 magyar hírlapot csak itt a papiroson bírjuk, mert Erdélylyel együtt alig tudunk összesen 7 — 8 magyar lapot felmutatni. — A Pesther Morgenblatt, egy bécsi lapnak pesti levele szerint, a jövő félév kezdetével újra föl fogna támadni halottaiból. Szerkesztője ismét Hugo Albert úr lenne , ki már intézkedéseket is tett volna a lapnak megindulására nézve. — f A budapesti kereskedelmi nyugdíj-, és betegápoló intézet javára, mint tudjuk, egy társas tánczvrgalom tartatott nemrég a nemzeti casino teremében. E bál mintegy 500 és egynéhány forint tiszta hasznot jövedelmezett az intézetnek. és Pozsonyban egyik katonai laktanyában az ott levő politikai foglyok közt figyelmet von magára egy Szép fiatal lyányka. Férfi öltözetben járkál a többi foglyok társaságában, s rendesen csak lengyel lyánynak szokták nevezni. Gyakran láthatni őt föl, s alá sétálni a folyosókon szivarozva , dalolva , pipázva, sokszor sírva és panaszkodva. A forradalomban végig szenvedte a táborozás viszontagságait, s a forradalom után épen akkor fogták el, midőn hamis útlevéllel, a határokon átkelni szándékozott. — A magyar kereskedelmi társaság f. hó 15-kén tartandja meg rendes évi ülését. — Néhány nappal ezelőtt újra egy példája történt azon szemtelen lopásoknak , melyek Budapesten oly gyakoriak. Egy csinos öltözetű 9—10 éves lyányka fényes nappal délután ballagott hazafelé az iskolából. A borzulezán egy asszonyi állat tartóztató fel útjában, csalogatván magával a piaczra, hol, mint igére, almát fog neki venni. A gyermek elment az asszonynyal s midőn a vett gyümölcscsel már visszatérőben volnának, az asszony becsalta a lyánykát egy sötét zugba, egy alacsony ház kapuja alá. Ott újra pénzt adott a lyányka kezébe s elküldé , hogy vegyen magának a közel boltban szép czifra czukrot, előlegesen azonban a gyermeknek kalapját, felső öltönyét leszedte , azon ürügy alatt, hogy igy illik, a boltba menni s hogy ő meg fogja várni mig visszatér. A lyányka nagynehezen szót fogadott, elment, vissza is tért, de az asszonynak és a ruhának már csak hűlt helyét találta! •M Kolozsvárról Tilsch János könyvárus, és kiadó egy igen érdekes munkára hirdet előfizetést. A munka czime: „Erdély régiségei"– írja Kővári László. Erdély tömérdek hisztériai kincs birtokában van, melyek eddig világ elé még nem juthattak. Az ott találtató régiségek fölfedezése nemzeti történetünkre nézve, nem kis nyereség. A szóban forgó mű kiadója mit sem fog elmulasztani, hogy e könyv a külföldi sajtó productumaival versenyezhessen. A munka 20—24 nagy 8-ad rétű ívből álland , a szöveget világositó több fametszetekkel. Előfizetési ár 2 p.fz. Egyúttal német kiadásban is meg fog jelenni, fordítja dr. Szilágyi Miklós. Előfizetési iv szerkesztőségünknél is van letéve , s ezennel fölhívjuk a t. közönséget, hogy ezen érdekes munkairánti részvétét, minél számosabb aláírással bizonyítsa. Hisztériai emlékeink gyűjteménye, napjainkban főleg, különösen érdemes minden magyar buzgó pártfogására, s mi erősen hisszük, hogy a t. közönségen nem fog múlni, miszerint mi, a nálunk levő ívet, a t. kiadó óhajtásához képest,aláírókkal tömve“ küldhessük neki vissza. POLITIKAI SZEMLE. Pest, mart. 1. (!) fámból, febr. 24-kéig terjednek tudósításaink. Febr. 24-ke csöndesen telt el; a tanuló ifjúság megkoszorúzta a Bastille téreni oszlopot, s füzéreket rakott melléje , s azután, anélkül, hogy a rendet legkevésbbé is megzavarták volna, hazaoszlott. Mondják, hogy a minisztériumban sokat tanácskoztak a felől, vájjon megengedjék-e ezt ; végre csakugyan abban állapodtak meg , hogy most az egyszer legalább , ezt a népnek megengedik, különben a katonaság kiállíttatott, hogy a rend valahol meg ne zavartassák. A diplomatiai világban imez a nevezetesebb változásai Indépendance szerint Lavalette úr megy Konstantinápolyba , Rupick tábornok helyébe , s ez Londonba , Walewszky megy Madridba. Olaszországból a Croce di Savoja következő érdekes híreket közöl. A visszaható párt Drezdába küldött volna a nagyhatalmasságokhoz, hogy interveniáljanak Piemontban, az alkotmányt törjék össze , a mostani királyt lemondásra kényszerítsék, s állítsanak föl régensséget stb. A nevezett lap még megemlíti, miszerint a nagy hatalmasságok egy jegyzékiratot intéztek volna a szárd kormányhoz, melynek pontjai ezek: a piemonti kormány köteles: 1) a menekülteket Piemontból eltávolítani; 2) a sajtószabadságot fölfüggeszteni; 3) a háromszinű zászlót elvetni; 4) a római udvarral rögtön és egészen kibékülni. Sokan e jegyzékirat valóságát kétségbe hozzák , mások pedig lehetőnek tartják, az európai viszonyok jelenlegi állásában. Németországból, a drezdai értekezletet illetőleg, semmi positívumot nem tudunk. Febr. 24 és 25-én teljes ülés volt. A határozatok eredménye , hogy a tanácskozmányt 14 napig felfüggesztették. Angliában a miniszter krízis még tart. Telegraf tudósítások szerint Stanley egyelőre nem volt képes minisztériumot alkotni, s ezt a királynőnek kinyilatkoztató. A királynő azután Russellt bízta volna meg. Német telegrafi tudósítások szerint, Russell visszalépett, s ismét Stanley vette volna át a minisztérium alkotását. Az Independance londoni levelezője szerint, Russell a kabinet restaurátióját átvette, s Graham és lord Aberdeen urakat is bevenné a minisztériumba. A Gocenak egy city-czikke szerint Clarendon, ír helytartó venné át a miniszterelnökséget, s a Peel- Lincoln féle párt embereiből alakítna minisztériumát. Szóval, még semmi bizonyos. A Const. B. bukaresti levelezője szerint, ott az orosz helyőrség mással fog fölcseréltetni, különben, mint a levelező látja, nem szándékoznak Oláhországot odahagyni. Ugyan e lap szerint, az orosz kormány a Pruth mellett tetemes haderőt vont össze. A zágrábi újság azon hírt közli, hogy az osztrákok és törökök közt, midőn az utóbbiak a menekvő bosznyákokat az osztrák határra űzték , febr. 15-kén öszszeütközés történt. Lapunk mai száma e tudósítást hozza a tényről, mely azonkívül is veszt fontosságából mindazok előtt, kik a dolgok állását ismerik. „Valóban, mindenki tudhatja, miszerint az 1840. egyptomi háború után, ugyanazon év julius hava 15-kén, Londonban egyezmény íratott alá, mely által az Egyptom és Törökország közti jogi kérdés tökéletesen szabályoztatott. Eldöntetett egyfelől, miszerint azultán ő felsége engedje meg Mehmed-Ali egyenes származású utódinak, az egyptomi basaság kormányzását, azonban, másfelől, azon föltét alatt, hogy az ottomán császárság minden törvényei ezen tartományban érvénynyel bírjanak. „Ezen egyezmény a nagyhatalmak által ratifkáltatott. „A porta a basa iránti kötelezettségeit megtartván, joga van azt kívánni, hogy Egyiptom azon törvények által kormányoztassék, mint a birodalom más tartományai. Ha a birodalom halad , Egyiptomnak is haladnia kell. Ha vonakodik, nagy felelősséget von magára nemcsak a középponti kormánynyal szemben, hanem azon nagyhatalmasságok irányában is, melyek az 1840-iki július 15-kei szerződést aláírták.“ — Az Elysée nemcsak a Napoleon-ellenies tábornokok, hanem még az ezredesekre is kiterjeszti figyelmét. Közelebbről Arbouville ezredes bocsáttatott el. — Bonaparte Napóleon Lajos urat egy exminiszter, a Corr. générale szerint, midőn kérdezték tőle, mit tart az elnök felől, következőleg jellemző : „Ez egy több záró láda, csak ő tudja, mit rejt magában, s a kulcsokat komolyan őrzi zsebében.“ — Arago Ferencz, a híres tudós, veszélyesen beteg. — A Patrie szerkesztőségét, hír szerint, Granier de Cassagnac úr veendi át.— Febr. 20-kan estve Thiers urnál nagy összejövetel volt. Hirszerint, a köztársaságiakat Crelon indítványának támogatására nyerni meg akarná, — mely, ha elfogadtatnék, az Orleans-család herczegei Francziaországba azonnal visszatérnének. •— Ismét beszélik, hogy a st. mauri síkon az elnök szemléket, s egyszersmind, katonai lakomákat fogna tartani. Többen beszélik, az Événement szerint, hogy ezen lakomák közöl egy febr. 21-kén menne véghez. — A munkanélküli iparosok száma Párisban és vidéken mindegyre növekszik. 40—45.000-re teszik a munkátlanok számát. Francziaország. (!) Páris, febr. 21. — A februári forradalom évnapja közeledik. A kormány nem látszik tartani valami előjöhető zavartól, következőleg valami jelentékeny seregöszpontosítások nem történtek. Ki fogja-e az elnök hirdetni e nevezetes napon a várva várt amnesztiát alig lehet sejteni. A nemzetgyűlés egy része, mely az amnesztia ügyében a nemzetgyűlés ebbe előterjesztést szándékozik tenni, e tekintetben az elnök népszerűségét fenyegeti, ki nem igen szeretné a kezdeményezést kezei közöl kiereszteni. Az Emséének e tárgybeli nézetéről, ha a Patriot félhivatalos közlönyének tekinthetjük, egy bizonyos: az t. i., miszerint az elnöknek épen nincs szándéka általános amnesztiát hirdetni. E lap szerint a május 13-kai, jún. 23-kai és júl. 13-kai fölkelőknek általánosan amnesztiát adni, annyit tenne , mint a jókat a roszaknak föláldozni. Következőleg nem remélhetni , hogy az elnök általános amnesztiát hirdetne ki, minden kivétel nélkül. (Tegnapi telegrafi tudósítás szerint, febr. 24-kétől az amnesztia kihirdetése csakugyan elmaradt). — A Fatree-ban, az egyptomi török kérdésre vonatkozólag, ám ezeket olvassuk: „Tegnap, az augsburgi újság után, közöttük Alexandriából febr. fikáról kelt azon újdonságot, miszerint a magas porta egy ultimátumot intézett az egyptomi basához, s erre Abbas basa tagadólag felelt volna. „Meg kell jegyeznünk, miszerint konstantinápolyi levelezőnk febr. 5-kéről nem emlékezik semmi ilyes Nagybritannia. London, febr. 21. — Felsőházi ülés, febr. 20-án. Több tag által szokás szerint kérvények mutattatnak be a papal aggression ellen, ezután pedig Brougham lord kérdi a lordcancellárt, vájjon a harmadik alcancellár megürült helyét szándékozik-e a kormány betölteni, mire a lordcancellár válaszolja, hogy e kérdésre addig nem felelhet, míg a chancery-reformot illető tervezet bemutattatni nem fog. Stanley lord azon kérdésére, hogy e bill a felső-, vagy az alsóház elé fog-e előbb terjesztetni — a lord-cancellár még ezúttal határozottan nem felelhetést nyilvánított. — Némely érdektelen tárgyak bevégzése után az ülés 50. órakor elnapoltatott. Alsóházi ülés, feb. 20. — A kérvények özöne után, melyek különösebben a pápai aggressionra, papír-, a ablak-adóm, a szentírás nyomtatásának egyedárúságára stb. vonatkoztak. Staney egy különös bizottmány neveztetését óhajtja a végre, hogy a partnership iránti törvénynek (üzleti társaságok jogát), valamint ezek kötelezettségeinek átvizsgálását vegye tárgyalás alá. Ez szükséges nemcsak azért, hogy ösztön nyiíttassék nagyobb vállalatokra, hanem különösen azért is, hogy eltöröltessenek ama megszorítások, melyek a földmivelőnek, gyárosnak és munkásnak érdekeit egykép veszélyeztetik. Ezen törvény rész következései közé tartozik, mikép egyfelől hiányzik elegendő munkabér, másfelől ügyes munkások foglalkozás nélkül maradnak ; gazdag tőkepénzesek inkább külföldi vállalatokban vesznek részt, csakhogy az angol törvények által reájuk ruházott nagy felelőség alól meneküljenek. A szónok kimutatja, mikép nyomja ezen törvény közvetve a szegényeket, és hogy annak helyes módosítása nagy tőkepénzek forgalomba hozására vezetne. Labouchere nem helyesli mindenben az előtte szólónak következtetéseit. Kereskedelmi, úgy mint jogtani tekintélyeknek e tárgy fölötti nézetei nagyon különbözők, sőt ellentétesek. De ezzel nem akarja mondani, mintha ama kötelezettségekre vonatkozó törvényt nem lehetne közhaszonnal módosítani, s a bizottmány kinevezése ellen semmi észrevétele. Az indítvány elfogadtatott. Loche King ház elé hozza múlt évi indítványát a szavazás jog kiterjesztésére vonatkozólag. Arról van t. i. szó, hogy a mezővárosok és grófságok lakosai, ha földjüktől 10 font sterling haszonbért fizetnek, szavazatjoggal ellátassanak. A szónok emlékezteti a miniszterelnököt, mi gyakran nyilvánította a szavazatjog kiterjesztésének érdekében óhajtását. Indítványa a nemes lord kivonatával találkozik. A bemutatott terv, természetében egyszerű, követelésében mérsékelt, és kivitelében gyakorlati. Legalkalmasabb út a további választás-reform megkezdésére (halljuk! halljuk !) és egyelőre mit sem kíván egyebet, mint egyenjogúságot a királyság minden helyeire nézve. Egy forradalom veszélyeiről, melyet ily reform idézne elő , szó sem lehet (halljuk !). Miután a nemes lord (Russell) múlt évben e bili előterjesztésekor azon megjegyzést tette, hogy a választási törvénynek a monarchia, a felsőház alapelveivel összeegyeztethetőnek kell lenni, meg kell vallania , hogy épen ez az eset a behozni kívánt törvényjavaslattal. A monarchiát és a felsőházat nemcsak nemeszélyezteti az, hanem még szilárdítja. A'nemes lord, ki az újabb idő sociális reformjainak élére állott,' bizonyosan ezen, egy anomál és soha sem igazolható törvény ellen kezdett csatát is magáévá teendi. (Halljuk!) Gyakran mondatott már, hogy a választójogot azon pontig kell kiterjeszteni, melyen belől az ország nyugalmának biztosságával megegyeztethető, hogy így a törvény és törvényhozó hatalom, úgy mint a tulajdon szentsége, a nép által inkább tiszteltessék. A pillanat megérkezett, melyben tenni kell. Az anomália igen sok. Nem egy eset van, hogy 20 font sterling házbért fizető kézmivesnek nincs választójoga, míg egy 40 sillingnyi szabad hűbér (Freeholder) birtokosa gyakorlatában van a szabad polgár legfőbb jogának. Csak ezen bili elfogadása után fog Izland egyenlő jogokat élvezni Angliával és Skócziával. Midőn az angol intézmények kebelében a demokrat elemek naponta szaporodnak, igen veszélyes egy roppant művet oly korlátozott választási alapra építeni. Ha ezen épület szélesebb alapokra nem helyeztetik, lehetlen, hogy sokáig fenállhasson. (Halljuk! halljuk!) A szónok azon figyelmeztetéssel rekeszti be szavait, vajha ne felednék, hogy eljöend a nap , melyen a nép tudalmára ébred annak, hogy a parliamentben csak némely kiváltságos osztályok eszközölhetnek meghallgattatást. John Russell lord megvallja, hogy az indítvány nagyon különbözik a hasonnemű szokott indítványoktól, és hogy az érdekeltek, ha a kívánt választójoggal valóban elláttatnának, értelemmel és becsületességgel fognák azt gyakorolni. De az a kérdés, vajjon a javaslat valójában javítaná-e a képviseletet. Ellenkezik az az eredeti reformhillel, mennyiben a grófságok és mezővárosok választói közötti tényleges különbséget elfogadja. A reformbill fölötti vitatkozásokban a grófságokra nézve a választási jog a lakosok foglalkozásához és nem hűbéri birtokához méretett. Azon időben maga is ellene szegült eme javaslatnak. De a dolog gyakorlati oldalát vizsgálva arról győződött meg, hogy az 50 font sterlingnyi hűbérbirtokosok is nagy befolyása alatt állanak az illető birtok urának, még a szabad telkesek, ha még oly szegények is függetlenek. A javaslatba hozott rendszabály által ezen utóbbiak szavazati súlya szerfölött csökkentve lenne. Hume a politikai igazság elveinél fogva ellene van a bili elhalasztásának. Russellnek, mint a szabadkereskedés és szabadelvű rendszabályok pártolójának óhajtani kell, hogy a népképviselet alapja annyira kiterjesztessék, mikép a földesurak osztályának ellenzékét egyensúlyozhassa. Cobden: Az ország bizonyosan nagy örömmel fogadja a nemes lordnak közelebbi ülésben, a szavazatjog kiterjesztésére vonatkozó rendszabály iránt tett biztosítását (Tetszés). Vajha ezen tárgy oly komolysággal lenne megvitatva, hogy a jelen hiányos rendszer valósággal reformáltatnék. (Halljuk!) Gondoljon a ház Fa chirk, St. Albany és több kisebb városok választási jeleneteire, hol több részegség, vérengzés, megvesztegetés volt látható, mint Francziaországban akkor, midőn 6 millió polgár választott azon egy időben (Halljuk!). Reméli, hogy a nemes lord szinte tudja, mi óhajtva várja a nép a választási reformot (tetszés), és a kormány helyzetének félreismerése volna ezt figyelembe nem venni. Ha a szabadtelepes független, úgy a raktárbirtokos és kézműves még függetlenebb. Amattól a földesúr elveheti birtokát, de ha a tőle házat bérelt raktárbirtokos vagy kézműves előtt ajtót nyit azért, mert nem tetszése szerint szavazott, igen könnyen fog pénzéért más helyet találni üzletének folytathatására. Köszöni barátjának (Kingnek), hogy a választási reformot szőnyegre hozta, s nem legkisebb érdeme, hogy lord John abbeli ígéretét csikarta ki, mikép maga szándékozik a ház elé egy reformbillt hozni. (Tetszés) Howard rövid megjegyzései után szavazást sürget a ház, és az indítvány — a kormány ellenében — 48 szavazat többséggel elfogadtatik. 152 szavazó közöl 100 mellette, s 52 ellene szavazott. Ülés vége 9. órakor. London, feb. 21. A minisztérium tegnap határozottan megveretett. Legjobb barátjai kénytelenek voltak ellene szavazni; ezek fejeket rázzák, és azt mondják, hogy eszméletét elvesztette. Lord John Russell helyzete minden órával aggasztóbbá lesz. Maga a kormánypárti sajtó sem talál szót a hármas baklövés szépítésére.• A Times azt mondja : „A minisztérium megveretett, még pedig csaknem oly többséggel, mely úgy áll, mint 2 az 1-hez. King 100 csatázót vezető a kormány ellen. Valóban szomorú dolog, hogy egyének, kik évek óta ismétlik, hogy valaminek történni kell, de kik a kormánytól meg nem vonták bizodalmukat, most ily szégyenítő helyzetbe kényszerítettek, mert a botránynak egy része mindazokra esik, kik a kormányt támogatni szokták. Gondoljuk meg, hogy a reformbill apja 20 évvel később ugyanazon kérdésben megveretik!-------Iliában tagadnék, hogy a kormány, parliamenten belől és kívül nyomatékából sokat vesztett. Lord John Russel ígéreteket tesz a közelebbi ülésszakra. Ki mondja meg, mikép fogunk akkor állani ? Ezen ígéret oly formán hangzik, mint a newgatei börtönök lelkészéé, ki hallgatóinak egyházi beszéde második részét jövő vasárnapra ígérte, ámbár ezeket a közelebbi reggel fel kellett akasztani. Egyetlen különbség, hogy nálunk a pap van veszélyben, és nem a hallgatók.“—De nemcsak a Times hiszi a minisztérium bukásának közelségét. Egész London erről beszél, és már kicsinált dolognak állítják. A Daily news fejét teszi föl, és a Morning Chronicle a Times szellemében nyilatkozik. — George Grey (belügyi államtitkár) engedelmet kér egy bilinek behozhatására a bírói üldözéseknek, és a bűnváddal terhelt egyének befogatásának könnyítése végett, és másodízben szólva kiemeli a közvádló hivatal fölállításának szükségét, valamint azt, hogy a kormánynak szükséges- e tárgyat elővennie.